Nógrád, 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

ü­zemről üzemre Aki fogyaszt, fizessen! Az az igazság, hogy jó né­­hányan, akiket az Észak­­magyarországi Áramszolgálta­tó Vállalat salgótarjáni üzem­­igazgatóságánál kisfogyasztó­ként tartanak nyilván, csak kapni szeretnek, de adni nem. Az üzemigazgatóság huszon­két „mozgó” díjbeszedője so­kat tudna beszélni erről, őket azonban olyan nehéz nyugal­mi helyzetben találni, mint — mondják — röptében el­kapni a madarat. Ha valaki ismeri a fogyasztók némelyi­kének oly sok gondot okozó rigolyáit (a jogos reklamációk­ról most ne essék szó), akkor ez Berta János üzemviteli osztályvezetőről, vagy Illés Pálné gazdasági ügyintézőről igazán elmondható. Nos, azt gondolhatnánk, hogy a villamosságért, amely már annyira természetes és nélkülözhetetlen számunkra mint a levegő, valamennyien elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy fizessünk. Akad­nak egyesek, akik ezzel ko­ránt sincsenek így, bármilyen tortúrát hajlandó vállalni ab­ban a hiszemben, hogy akkor nem kell leszurkolni a forin­tokat, vagy legalábbis el lehet odázni a piroshasú bankók átadását.­­ Az egyik fogyasztó nyolc hónapon keresztül egy fillért sem volt hajlandó fizetni — meséld ülés Pálné. — Mo, tulajdonképpen, előlegezzük a villamos energiát. Ez azt je­lenti, hogy a kéthavi fo­gyasztás ellenértékéért két hónappal később jelentkezik a díjbeszedő. Ha valaki egy esetben nem fizet, máris négyhavi elmaradása van, négyhavi jogtalan fogyasztás írható a rovására. Ennél a fogyasztónál, aki nem volt hajlandó fizetni, előbb kikap­csoltuk az áramat, majd az órát is leszereltük. M másnap már hozta a pénzt, amivel tar­tozott, befizette, s nyomban nagy hangon követelte, azon­nal szereljük vissza az órát. Tehát végül mégis fizetett. Rengeteg reklamáció ért­e­ Akkor egyáltalán mi szükség­eik naponta az üzlet­igazgató­volt a közel háromnegyed­éves huzavonára? Folytatni lehetne a képte­lenebbnél képtelenebb törté­neteket, hogyan ügyeskednek egyesek, hogy a fizetési köte­lezettség alól kibújanak, pe­dig bizonyára nem tennék, ha egyszer alaposan végigvon­sálja, a dolgozók ki sem lát­szanak az adminisztrációból, egyetlen nap például 270 fo­rint postaköltség ment csak el a fizetési felszólításokra. A leggyakoribb panasz, hogy rossz a mérőóra. Ezt azzal támasztják alá, hogy a szom­széd ugyanazt használja, amit dob­ak, mennyi problémát ők, mégis kevesebbet fize­­tkoznak a hozzájuk hasonló tett. A lényeg a következő, ki, egyszerű embereknek, a díj­beszedőknek és a vállalatnak egyaránt. Kéthavonként 2,8— 3 millió forintot tesz ki a salgótarjáni kisfogyasztói ter­helés. A hátralék 1,5—3 szá­zalék között mozog, ami ma­mennyit használja a villamos­­energiát, annyit fizet. — Már kilenc év óta dol­gozom ebben a beosztásban, de ez alatt talán háromszor fordult elő, hogy valóban gában nem kis összeg, 60—70 rossz volt az ára — mondja ezer forint. — Egy—egy pénzt beszedő 100—150 ezer forintot szed be. Gondolja el, hány lakásba kell elmenni, hány emeletet megmászni, sokszor ugyanazt a lakást többször is fel kell keresni! — mondja Berta János. — Ha kivétel nélkül mindenki lelkiismeretes fize­tő lenne, sok bosszúságot el lehetne kerülni. Azt kérnénk, ha valaki a díjbeszedés szó Illés Pálné.­­ Hiábavaló te­hát az indokolatlan huzavo­na, az áramdíjat úgyis ki kell fizetni. Először felszólítást küldünk, ha valaki hátralék­ban van, aztán kikapcsoljuk az áramszolgáltatást, majd az órát is leszereljük és a bíró­sághoz fordulunk, amely el­rendeli a tartozás behajtását. Mindezt — a kisfogyasztó és a vállalat is — könnyű» i ̋ os­zőpontjában nincs ott­ , elkerülheti csak... jó­don, hagyjon a házmesternél, vagy közvetlen szomszédjánál pénzt, vagy a számlát fizesse be közvetlenül az üzletigaz­gatóságon. Az „ülő” díjbesze­dő itt bent 12 órától 17 óra­tanács a fogyasztóknak; néz­zék meg a mérőóra állásá­t a leolvasás szokásos napján, ne megérzésekre, légből kapott szempontok alapján tegyenek észrevételt, s ha mégis rend­ul lUb Utri-Lb Xú IA1 ct LUi X I GICl- r A é. 2. J t ' , ig bárkinek rendelkezésére tapaszta­ln?nik’ áll. A legkényelmesebb meg­oldás azonban az OTP el­számolási betétszámla... — Számos problémát okoz, ha valaki nem fizet időben — veszi át a szót Illés Pálné. — Most ne is beszéljünk arról a pénzügyi nehézségről, ami a vállalatnál áll elő. Ha a díj­beszedőnek 5 százaléknál több hátralékosa van, fogyasztón­ként 40 fillért vonunk le lő­addig is, míg panaszukat ki­vizsgálják, fizessék be tisztes­séggel az áramdíjat. Ez sok­­kal jobb megoldás, mint nem­fizetéssel, jogtalan visszakap­csolással, a leszerelt áram­mérőnél a vezetékek összekö­tésével kísérletezni. Aki pe­dig a józan érveket nem haj­landó tudomásul venni, he­lyes lenne — bár erre jelen­leg nincsen lehetőség — az­se, holott a darabbére mind­ za* tóbb belátásra bírni, hogy össze 66 fillér. Hát érdemes kamatos kamataival kényszer 26 fillérért dolgozni?! Lega­­rüljön rendezni hátralékát lább erre lehetnének tekin­tettel! Kiss Sándor Majd hárommillió forint újításokból A Nógrádi Szénbányáknál az idén is eredményesen mun­kálkodnak az újítók. Az el­múlt háromnegyed év alatt 329 újítási javaslatot nyújtot­tak be, amiből megvalósítás­­ra 150-et, kísérletre pedig Ü6-ot fogadtak el az egyszemélyi el­bírálók. Eddig már 151 javasla­tot bevezettek és a gyakorlat­ban alkalmaznák. Az újítások­ból eredő vállalati haszon meghaladja a kétmillió-hét­­százötvenezer forint értéket. Az újítóknak eddig 175 ezer forint újítási díjat fizettek ki. A legjobb eredményt az idén Mizserfán érték el, ahol 100 újítás született. A nagybátonyi bányánál 89, a gépüzemnél 68 javaslatot nyújtottak be. Ör­vendetes, hogy a vállalat leg­fiatalabb üzeme, a kisterenyei vegyesüzem újítói eddig már 50 javaslattal jelentkeztek. Az év elején kiadott újítá­si feladattervből eddig három témát megoldottak, kettő pe­dig most van elbírálás alatt. Felmérés három iskolában A párt, az állami és a KISZ megyei szerveinek vezetőiből alakult csoport három megyei iskolában vizsgálja folyama­tosan a most folyó tanév ta­pasztalatait. Október közepé­től a hónap végéig felmérést készítenek a tanévkezdés ta­pasztalatairól a balassagyar­mati Szántó Kovács János Gimnáziumban. A félév ered­ményeit a salgótarjáni 211-es MŰM Szakmunkásképző Inté­zetben, az év végi tapasztala­tokat pedig a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban összegezik. A vizsgálat kiter­jed a párt és a KISZ együtt­működésére a tanintézeti if­júsági mozgalomban, a KISZ és az oktató-nevelő munka kapcsolatára és az iskolai KISZ-élet demokratizmusára. Végh András, a mátramind­­szenti termelőszövetkezet ál­lattenyésztési brigádjának ve­zetője panaszkodott, hogy a MÁV illetékes szervei nem tar­tották be a megállapodásokat, és emiatt a tsz-t veszteség ér­te. Az első hallásra érthetet­lennek tűnt a brigádvezető pa­nasza. Miután részletezte az ügyet, akkor derült ki: a bri­gádvezetőnek igaza van. Mi történt Mátramindszen­­ten? Miért érte a tsz-t vesz­teség? A közelmúltban a tsz értesí­tést kapott a Gyapjúforgalmi Vállalattól, hogy tegyen meg­felelő előkészületeket 338 ex­ Egyenlő mércével fonálást, hiszen az állatok a vasútállomás melletti réten már éhesen, szomjasan vesz­tegeltek. Üzenetet kaptak, hogy nap. A MÁV dolgozói — mivel okosabbat nem tudtak — más­nap újabb vagont ígértek. A tsz állattenyésztője — tekintet­tel a nagy távolságra — úgy rendelkezett, hogy a visszama­radt jószágok éjszakázzanak a réten. Intézkednie kellett őrző­ről és etetésükről is. Végül is másnap elvitték a bárányokat. Számításokat végeztek. A te­a vagonokat útnak indították és lefonálások, több embernek 13 órakor a helyszínre érkez­nek. Nem érkeztek meg. Végül is 17 órára befutott a szerel­vény, két vagont a mellékvá­gányra tolattak az állatok el­szállításához. Berakodás előtt a kocsik kötelező vizsgálata kö­munkából való elmaradása, az éjszakai őrök beállítása és a többi velejárók a tsz-nek 3500 forint nem várt kiadást oko­zott. A tsz-nek ki téríti meg ezt a kiadást? A MÁV-nak kellene, mert Hatvanban exportszállí­tás céljára rendelték a vagont, hát" megrendelték,"hogy a ki- exportszállításra alkalmatlan Ennek ellenére alkalmatlan portbáránynak vasúti elszál­­vetkezett. És ekkor történt az Irtására. A szükséges vagona- első meglepetés. Kiderült, ezek jelölt nap reggel kilenc órá­jára a vasútállomáson rendel­kezésre álljanak. A vasútállomás néhány kilo­méterrel távolabb esik a köz­ségtől. A termelőszövetkezet állattenyésztési brigádja idő­ben elkészült a feladatra, a nők. Újból telefon Hatvanba, majd Kisterenyére, végül Sal­gótarjánba és újabb vagonokat indítottak Mátramindszentre. Vagonvizsga és kiderült, hogy ezekből is csak egy alkalmas exportszállításra. Estére fordult az idő, más bárányokat az állomásra te- választás nem volt, annyi bé­relte. A megrendelt vagonok rányt bevagonírozni, amennyi azonban a jelzett időre nem érkeztek meg. Vártak 11 óráig, de hiába. Megkezdték a tele­egy vagonban elfér. A három­százharmincnyolcból, száz­nyolcvanat szállítottak el az­ Bobál Gyula kocsikat küldtek. Mikor meg­kérdezték, miért? a válasz ennyi volt: nincs szakembe­rünk. A MÁV szakemberhiá­nya terhelheti a tsz-t? Ha a vasút, berakodási, kirakodási késedelmekért büntetést szab­hat ki, legyen büntethető a vasút is az olyan mulasztáso­kért, ami a tsz-nek pénzébe kerül. Mérjünk egyenlő mér­cével. .. Föltámad Lillafüred egyik látványos­sága, a Palota Szálló melletti vízesés az idén teljesen ki­apadt. Ennek oka, hogy a kris­tálytiszta Szinva forrása vi­zével — amely a vízesést táp­lálja — az egyre fejlődő Mis­kolc és az új üdülőhely, Bükk­­szentkereszt ivóvízellátását segíti. A vízesésről azonban nem feledkeztek meg a szak­emberek, „utánpótlását” a Há­mori-tóból kívánják biztosíta­­ n vízesés­ ­­. A mesterséges tóból je­lenleg naponta két-három­­ezer köbméter vizet engednek le ipari célokra. Az elképze­lés szerint a tó áteresztőjét lezárják, és vizét kerülőúton a Szinva kiszáradt medrébe „vezetik”, ahol az a vízesésen át jut el a város üzemeibe. A munkálatokkal még a té­li hónapokban elkészülnek,­­ így jövőre a kirándulók újra gyönyörködhetnek a lillafüre­di vízesésben. a reform Natasa a Nógrádi Szénbányáknál Igen fontos kérdésről tárgyalt legutóbbi ülésén a Nóg­rádi Szénbányák párt-végrehajtó bizottsága. Azt vizsgálták, hogy az új gazdaságirányítási rendszer milyen gazdaságpoli­tikai tapasztalatokkal járt a vállalatnál. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés náluk egybeesett a szénbányá­szat visszafejlesztésével és a munkaidő csökkentésével. Ma már elkönyvelhetik, hogy sikeresen oldották meg ezt az ös­­­szetett feladatot. A széntermelés a távlati terveknek megfelelően csök­kent, a termeléshez szükséges dotáció is a tervezettnek meg­felelően alakult. A munkaidő csökkentése ellenére növeke­dett az egy dolgozóra eső éves termelés mennyisége, tehát a termelékenység is kedvezően alakult, ezenkívül mintegy három százalékkal fejlődött a bérszínvonal. Az elmúlt évben olyan gazdasági eredményeket értek el, amelynek révén a korábbiaknál nagyobb nyereségrészesedést fizettek. A bányászok körében a legtöbbet vitatott téma a szén­bányászat visszafejlesztése volt. A bányászok zöme ma már ismeri és érti azokat a gazdasági összefüggéseket, amelyek­ből a széntermelés visszafejlesztése következik, a jövőben azonban még sokat kell foglalkozni ezzel a kérdéssel — ál­lapította meg a végrehajtó bizottság. Az új gazdasági mechanizmus adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy nagyobb lépésekkel haladjanak előre az úgy­nevezett melléktevékenység fejlesztésében. Elengedhetetlen a profil­tisztítás, ugyanis a foglalkoztatás kérdése ma már nem vállalati feladat. A melléktevékenységen belül elsősorban a faipari ter­melésben, a vállalat tervező és földtani irodáinál, valamint a nagybátonyi gépüzem keretében működő építőrészlegnél látnak lehetőséget nagyobb arányú fejlesztésre, bővítésre. A gazdaságirányítás új rendszerében a pártszervek mun­kája is megélénkült, egyre inkább előtérbe kerül a gazdasági elemző, értékelő munka. A gazdaságosság, a vállalat jövője, a létszám és életszínvonal alakulásának vizsgálata mind gya­koribb téma. Nagyobb szerepet kapott a gazdaságvezetés be­számoltatása, ugyanakkor a pártbizottságok mellett működő szakbizottságok tevékenysége is megélénkült. Munkájukkal sok segítséget adnak a döntések megalapozottságához. Eredménynek könyvelhető el az is, hogy megjavult a tá­jékoztatás. A vezetéstől lefelé és fordítva is rendszeresebbé vált az információ — állapították meg. A legfontosabb határozatokat széles körben ismertették, és a helyi problémákat még az oktatások anyagába is be­építették. Meggyorsultak az intézkedések, és a piaci igé­nyekhez alkalmazkodó rugalmasabb vezetés a pártmunkában is érvényesült. Időben ismertették a tennivalókat a párttag­sággal, és meggyorsult a mozgósítás a feladatok végrehaj­tására. Az eredmények mellett azonban még néhány területen van pótolnivaló. Az átképzéssel, továbbképzéssel még nem sikerült eredményesen foglalkozni — állapították meg, ugyanakkor a hiba kijavításának okát az előfeltételek foko­zott megteremtésében látják. Fontos ez azért is, hogy a szak­képzés jobban szolgálja majd a jövőt. Az energiastruktúra változása miatt a vállalat egyre szűkülő széntermelési feladatokat kap. A jelenlegi többlet­­szénigény sem jelent a Nógrádi Szénbányák számára tartós értékesítési lehetőséget. Tendenciájában Nógrádra változat­lanul a legerőteljesebb visszafejlesztési gondok nehezednek. Éppen ezért igen fontos az a törekvés, hogy a vállalat szén­­termelésében is elérje a versenyképességet, nyereségességét. A melléktevékenység fejlesztésével viszont nemcsak fog­lalkoztatási gondokat lehet megoldani, hanem elsősorban a gazdasági eredményeket kell javítani. Ma már egyre inkább ez az utóbbi kérdés került előtérbe. Végső soron az elmúlt másfél esztendő a gazdasági irányítási reform erősödését bi­zonyítja a vállalatnál. Megállapítható, hogy a gazdaságpoli­tikai célok megvalósulása kedvezően halad előre, javul a Nógrádi Szénbányák munkájának hatékonysága. A tapaszta­latok figyelembevételével viszont még tovább kell fejlesz­teni a szabályozás rendszerét, hogy még szorosabb összhan­got teremtsenek a népgazdaság és a vállalati érdekek kö­zött. B. X , A vásárlók érdekében Megtévesztő kirakat A járókelő, a kirakatot ne- az olcsóbb bútoroknak van kapunk belőle. A külföldi bű­ző csak azt látja, hogy a nagy keletre, a drágábbakat torokat drágának tartják. A Nógrád megyei Iparcikk-kis- nem vásárolják­­ [UNK] folytatja jugoszláv garnitúráról már kereskedelmi Vállalat balassa- Csábi László kereskedősegéd, volt szó. A lengyel Irinát vén­­gyarmati bútorboltja szép, mo­ — A Csillag, a Gyöngyi szoba- nék, ha lenne hozzá még egy dem, sok kényelmet ígérő bv- garnitúrákból, amelyeket a Bu- fekhely. A cseh garnitúrák is torokat kínál a vásáriaknak, bapesti Bútoripari Vállalat szépek, modemek, több divat- Mihelyt a csendes szemlélődő gyárt, sokat el tudnánk adni, színben is kaphatók. Ehhez is vásárlóvá alakul át, s ebbéli akárcsak a Béke garnitúrából,s még egy fekhelyet kérnek a szándékát közli is az üzlet va- amelyet eddig ritkán ugyan, de vásárlók. Az árát elviselhetnő­­lamelyik dolgozójával, igen kaptunk Egerből. Azt mond- nek tartják, gyakran a következő válaszo­­ják: beszüntetik a gyártását, hát kapja, sajnos ez nincs, ré­ helyette korszerűbbet állítanak elárottl TlOV alatt gén kaptunk már, talán egy eső. Nekünk viszont a régi * hónap múlva megérkezik, tes- Egerre van szükségünk, ezt elfogyott sok gyakrabban benézni. A kedvelik a vásárlók. Hét ha­kedves, de nem éppen meg­ rabból áll, 8900 forintba ke- Nagyon szegényes a kon­­­nyugtató válaszok után a ve­­rül. Ezzel szemben a modern habútor-ellátás is. Az üzlet­rő rádöbben, hogy más a ki- jugoszláv bútorgarnitúra 6 vonzáskörébe tartozó falvak darabból áll és húszezer fő- lakói főleg a hagyományos és­zint. A vevők közül többen, olcsóbb, festett konyhabútor,­­amikor meghallották az árát, hát keresik. Az igények el­­majdnem kiszaladtak az az- enyésző részét tudják csak­­létből­­­ kielégíteni. Az elmúlt negyed­- Keresik még a hajdúsági évben egyszer kaptak 19-12 «Sr dí­nát garnitúrát, azt három nap rakat és más a valóság. Kevés az olcsó bútor, a drágát nem veszik keserűséggel a hangjában lakó szobát, amely az első díjat mondja Szél Imre boltvezető­ nyerte el az őszi vásáron. Ti­­alan s aphoatas. — Tegnap például 800 forint zenöt darabból áll Van benne , garrista­ volt a bevételünk, ezt megélő- étkezőasztal, sok szék, szék- j^doan*szak­tanárok a^szer­­ző napon pedig 30 ezer. Ta- fénysor, s mindez csak 16—17 sátor al­aúteehol és a­valy ilyenkor havonta 800 ezer ezer forintba kerül. Akár két ’ ....8 -egymillió forint forgalmat szobát is be lehetne belőle HSzott SabSv^eta bonyolítottunk le, most meg rendezni. Vinnék még a Cső- Ja, aa ottan a boltvezető, örülünk, ha elérjük a 4-500 báncot és a Bizáncot, ha kap­ezer forintot. Nem rajtunk­nánk belőle. A Szegeden gyár­ . I­ó­l múlik, hogy napokon át alig tett A—65-ös szobagarnitúrá­­b °­a­n van forgalom. Nem kapjuk ból pedig havonta 4 vagonra a ^ a vana talál meg azokat az árukat, amelyek való is gazdára találna. De ez „eg V gazdara” a alra két a vevők kérnek.­­ Nálunk sincs, illetve csak nagyritkán !? :Hágát azonban nem kedve­»­li idegenkednek tőle, mert nem tudják jól felszerelni, emellett drága is: négy darab 3050 forintba kerül. Hol van, de inkább nincs A szólóbútorok, fotelok, egy-két személyes heverők, székek, dohányzó- és tv-asz­­talok, könyvszekrények, virág­­állványok, 1, 2, 3 ajtós szek­rények, íróasztalok, hol kapha­tók, de inkább nem. Szóló­szé­kekből egy-egy szállítás alkal­mával 20—30 darab érkezik, ami pár nap alatt elfogy. Há­rom hónapja ígérik a Tulipán, a Csillag és a Fény 1—2 sze­mélyes keverőket. Egész nyá­ron nem tudtak fotelt adni. Panaszkodnak a vásárlók, hogy a korábban megvásárolt sötét színű bútoraikhoz nem kapnak szólódarabokat.­­ A minőséggel is sok baj van. Az áruk nyolcvan száza­léka csomagolatlanul érkezik, több helyen megtörve, és bi­zony a gyengébb minőség nem tükröződik az árban sem. Az árak inkább emelkednek, a régebben ígért csökkenés he­lyett még a kárpitozott búto­roknál is, amelyeknek árát a közelmúltban leszállította az ipar — magyarázza a boltve­zető.♦ A helyzeten csak egyféle­képpen lehet segíteni: a na­gyobb és választékosabb ter­meléssel. Ez pedig továbbra is a bútoripar feladata. Az ígé­retek helyett inkább bútort kérnek a fogyasztók. Venesz Károl­y

Next