Nógrád, 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Mi történt szanálás óta a RIOLEX-nél? Korábban hírt adtunk arról, hogy a Nógrád megyei Tanács RIOLEX Építőanyagipari Vállalatánál az elmúlt évi veszteséges gazdálkodás miatt szanálási eljárást folytattak. A tulajdonos, a megyei tanács magára vállalta a csaknem két és fél millió forintos veszteség megtérítését, ugyanakkor a végrehajtó bizottság határozatban kötelezte a vállalatot és a felügyeletet ellátó osztályokat, hogy biztosítsák az 1970. évi eredményes gazdálkodást. Az építőanyagra igen nagy szükség van, tehát erre a vállalatra is. Ezért született ilyen döntés. Mi történt azóta, hogyan láttak munkához a vállalatnál? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Paróczai Pétert, a megyei tanács ipari osztályának főmérnökét, a vállalat megbízott igazgatóját. r Új vállalati sserveset — A vállalat gazdasági és mozgalmi vezetősége már elkészítette az idei évre szóló fejlesztési tervét, amit igen részletes felmérő-, elemzőmunka előzött meg. A terv egyik leglényegesebb vonása, hogy először az új vállalati szervezet kiépítését kell megvalósítani. A műszaki apparátust már kialakítottuk. Felelőse van a termelésnek, a gyártmányfejlesztésnek. Igazgatói felügyelet alatt dolgozik az anyag- és áruforgalmi osztály. Korábban itt volt talán a legtöbb gond. Ők az anyaggazdálkodáson túl az értékesítést, szállítást fogják össze — válaszolta a megbízott igazgató, majd így folytatta: — Adminisztratív vonalon is tettünk intézkedéseket. Megszervezzük a pénzügyi, számviteli csoportot. Korábban sok probléma volt a társadalmi tulajdon védelmével, ezért létrehoztuk az üzemrendészetet. A személyzeti és munkaügyi részleget is átszervezzük. Alapvető feltételnek tehát a vállalati szervezet jó kialakítását tekintettük és ezzel párhuzamosan természetesen a termelést is korszerűsítjük. — Milyen intézkedések történtek a termelés átszervezés Drágább a leves mint a hús — A pásztói telepen például időlegesen leállítottuk a salakblokk gyártását. Itt ugyanis a nagy távolságra történő salakszállítás miatt a gyártás önköltsége nagyobb volt az eladási árnál. Egyrészt ezért, másrészt azért szüneteltetjük a termelést, mert a számunkra biztosított cement csak egyik telepünkre elegendő, és éppen ezért ott gyártunk, ahol az alapanyag helyben van. — Mi lett az ott dolgozókkal? — Úgy oldottuk meg a problémánkat, hogy a korábban ott dolgozókat áthelyeztük a helyi építésvezetőségünkhöz, itt keresetcsökkenés nélkül, gazdaságosan tudjuk számukra a foglalkoztatást biztosítani. A foglalkoztatás érdekében A telep tehát pillanatnyilag áll Pásztón. Ennek költségkihatásai is vannak, s egyáltalán mi lesz a jövője? — Itt akarjuk megvalósítani többek között a bitumoperlit gyártását. Ez végeredményben egy új, könnyű építőanyagipari termék, hőszigetelő födémelemek készülnek belőle. Piaca már most biztosított lenne, és az általunk elvégzett számítások szerint gyártása gazdaságos. A beruházási tervdokumentáción már dolgozik a vállalat műszaki osztálya. A tufa hasznosításával kapcsolatos kísérletek is tovább folynak, s ennek eredményétől függően később, ugyancsak itt akarjuk megvalósítani a tufablokkgyártást is. A másik legjelentősebb gyártótelepünk a vízválasztói salakblokküzem. Az alapvető gépek rekonstrukcióját már nagyjából elvégeztük, s a cementszállítástól függően, havi 200 ezer darabos gyártást tűztünk célul. Ez havonta mintegy kétmillió téglaegységnek felel meg. Értékesítési gondjaink nincsenek. A gyártástechnológiát módosítottuk, gazdaságosabbá tettük. Itt már gazdaságosan termelünk. Júniustól ez a telep már havi programozás alapján gyárt. Munka tehát van, és különösebb munkaerőgondunk sincs. Június végiére egyébként ehhez a gyártóüzemhez csoportosítjuk át a vállalat központját is. Zagyvapálfalván, jelenlegi központunkban túl nagy a zsúfoltság, és nem jó az, ha valamennyi telepünktől távol vagyunk. Egyrészt ezért, másrészt, hogy szociális szempontból is normális körülményeket teremtsünk, a központ dolgozóinak és a jelenlegi épületeket átadhassuk a Vegyesipari Jávézó Vállalatnak. — Korábban a vízválasztói telep szinte romhalmaznak látszott. Mit tettek rendezések a munkakörülmények javításáért? A gépek, berendezések elég elhanyagolt, rossz állapotban voltak. Sikerült-e ezen a helyzeten megnyugtatóan változtatni? A munkakörülmények javítása — Vállalatunk dolgozói társadalmi munkában is segítettek a terület rendezésében. Mintegy 300 teherautó törmeléket, szemetet hordtunk ki. Megtisztítottuk az érlelőteret, a kötélpályát kijavítottuk. Sajnos, a gépi berendezéseknél még ma sem megnyugtató a helyzet. Hogy nem jobb, annak egyelőre anyagi eszközhiánya is van. Ez tehát további feladatokat jelent. — A vállalatnál két építésvezetőség dolgozik, Szécsényben és Pásztón. Mi újság az építkezéseknél ? — Építőipari kapacitásunk évi mintegy 23—24 millió forint értéket jelent. Munka van az építésvezetőségek számára, hiszen teljes kapacitásuk lekötött már. Az építkezések előkészítését, programozását központilag erősítjük. Ez azt jelenti, hogy szigorúbb anyaggazdálkodást, technológiai előírásokat alkalmazunk, és természetes, hogy az építészeti anyagelszámolás, -ellenőrzés rendszerét is fejlesztjük. Ezt tesszük egyébként üzemünk egész területén. Ma már alkalmaztuk a szerződéskötéseknél, a különböző szabályozókat. Az eddig elkezdett és a jövőben kezdődő munkákat is felülvizsgáljuk és ahol hibát látunk, azt kijavítjuk. Eddig az építőipari részlegek idei munkájával kapcsolatban még nem volt probléma — mondotta Paróczai Péter. Szerényen• egymilliós nyereség — Szanálás után, a meglevő gondok megoldásában a kezdeti lépéseket tehát már megtették a RIOLEX-nél. Sokat kell azonban még tenniük ahhoz, hogy céljukat elérjék Szerényen, egymillió forintos nyereséget tervezett a vállalat erre az évre. Egyelőre azonban még 3,5 millió forint hátralékkal küszködik szállítóival szemben, amit ki kell gazdálkodniuk. Szállítási hátralék nincs. Az építőrészlegeknél sincs határidő-elmaradás, és ez biztosíték is arra, hogy kilábalnak a gondokból. Legutóbb erről tárgyaltak egyébként a vállalatnál összehívott aktívaértekezleten is. Bodó János A természet muzsikusa A Nap hazatér útjából, erdei virág illatát küldi felénk az esti szellő, amikor rázendít dalára legékesebb hangú muzsikusunk, a fülemüle. A pacsirta, rigó s a többiek megszólalása csak sejteti, a fülemüle pedig ünnepli a tavaszt. Hosszú, fáradságos útjáról visszatérve szinte nem is tart pihenőt, azonnal hírt ad érkezéséről. Amilyen fönségesen szép az éneke, olyan egyszerű ruházata. A bokrokhoz, környezethez hűségesen ragaszkodik, s szinte bizonyos, hogy a kertünkben mindig az, annak ivadéka fészkel, amely ott látott napvilágot. Emberemlékezet óta a költők is magasztalással telve írnak róla, az „édes ajkú” madárról, csalogányról, melynek dalában annyi tűz, szenvedély, féltés, barátság, édes kedveskedés, szerénység, mesteri változatokban cseng felénk. A kedves kis muzsikus közel férkőzött érzelemvilágunkhoz, s megnyerte rokonszenvünket. Igazán nemes madár, előkelő egyszerűségében, kecses tartásával, fürge, de mindig megkülönböztetett mozdulataival, könnyed röptével, utánozhatatlan énekével. Dalával ki versenyezhetne, mikor még nagy költőnk is kérdi: „A természet pompás színpadán A primadonna a kis fülemile: Ki volna, énekesnők! köztetek Merész versenyre kelni ő vele?” Mindezt akkor értjük meg igazán, amikor csendes éjjel, holdvilágnál is halljuk szűnni nem akaró dalát. Mi volna a liget fülemüle nélkül, mi volna az erdő szavak nélkül? - ' -------------- Dr. R. M. Romhányi gondok Elfogynak a tsz-tagok Szófelmondásáiról, őszinteségéről ismertük meg Kollár Jánost, a romhányi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnökét. Amikor népszerű dolog volt a nagyszabású komplex talajvédelmi tervet egyértelműen magasztalni, ő már bátran felhívta a figyelmet néhány nehézségre, így többek között a tervek követelményei és a gyakorlati lehetőségek közötti ellentmondásokra. Az élet őt igazolta: a valóságban képtelenek betartani az OMMI vetésszerkezeti előírásait, pedig szövetkezetükben elsőként hajtották végre az erózió elleni küzdelem jegyében a sokoldalú talajvédelmet és talajjavítást. Van vad, nincs gép Kétezernégyszáz holdat számlál a közös gazdaság, s ebből a szántó területe valamivel meghaladja az 1700 holdat. A beszélgetés mindjárt az elején néhány nehézségre mutat rá. — Nincs munkaerő a kukoricához. Így azután inkább kalászost termesztünk helyette. — Sok a vad, gyakori a vadlkárosíitás. Ez is a kukorica termesztése ellen szól Az erdők közelében tönkremegy a vetés. — Hiányzanak a nagy lejtőkre alkalmas, megfelelő gépek. — Ha így haladunk, elfogynak a tsz-tagok. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Romhányban a szövetkezet vezetői és a tsztagok csak sopánkodnak. Az élet nem áll meg, a küzdelem folyik szakmai és társadalmi síkon egyaránt. A szövetkezet vezetői foglalkoznak a fiatalítás gondolatával, de azt is látják, hogy ennek megvalósítása nagyban függ a tsz gazdálkodásának korszerűsítésétől. Éppen ezért milliós összegeket tartalékoltak gépvásárlásra, csakhogy, mint panaszolják, nem kapnak megfelelő gépet Pótkocsira, rotációs fűkaszára, silógépre, rendsodróra, többféle alkatrészre lenne szükségük. S bizony még traktorosban is hiány lesz lassan. — A traktorok az emberekkel együtt megöregedtek — mondja a tsz-elnök. Azután a szakosított telep építése is elviszi a beruházási összeg egy jelentős részét, ezért kombájnt, traktort már csak hitelből tudnának vásárolni. Csirke és tehén Éppen a tsz-tagság fiatalítása érdekében is fontosnak tartják a gazdasági épületek berendezésének gépesítését, így például a korszerű szarvasmarhatelepen, ahol év végéiig a tehénállományt kétszázra emelik, nagyfokú gépesítésit valósítottak meg. Gépesítették a takarmány-előkészítést, a trágyalehúzást és már mindenütt géppel fejnek. Korszerű elletőistállót, a majorban fürdőt és öltözőt építenek. Az állomány tbc-mentesített, vezetik a törzskönyvet is. — Van egy új ágazatunk: a baromfi — hívja fel a figyelmet a fejlődés irányára Kádár Zoltán, főállattenyésztő. Mint elmondotta, az első rotációval, mégpedig G—65- ös hiúshibrid alapanyaggal február 26-án kezdték meg a csárbenevelést. Az első tízezer rántani való csirkét 53 napi nevelés után adták le, de az akkorra már valójában nem is volt rántani való, hiszen a darabonkénti átlagsúly egy deka híján elérte a 140 dekát. — Mennyi takarmányt használtak fel? — Egy kiló húst 2,54 fonton gramm takarmányból állatottunk elő. — És volt-e rajta nyereség? — A tiszta nyereség minden kiló csirkehús után több mint öt forint. Érdemes tehát a csirkeneveléssel foglalkozni. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy felhagynának a szarvasmarha-állomány növelésével. Háromszázasra kívánják feltölteni a tehenészetet, mégpedig saját nevelésű üszőkből. Még az idén 65 előrasi üszővel növelik a létszámot. Minden összefügg Az állattenyésztés egyik legjelentősebb üzemága a szövetkezetnek. A tsz-tagok terve és munkája a főcél köré csoportosul. 1# például a tehenészetben nagyon ügyes fejőasszonyokat alkalmaznak. Nem mindegy, hogy miképp kezelik a tejet, hiszen ezzel tervük van. Korszerű tejházukból ugyanis szeretnék félliteres és literes „polipakk” csomagolásban útnak indítani a járás iskoláiba a tejet. Egy tanulót már be is iskoláztak a tejkezelési szakközépiskolába. — Az agronómiának — veszi át ismét a szót az elnök — nagyon körültekintő szervezést kell végrehajtania, hogy a növénytermesztés ki tudja szolgálni a tehenészetet, juhászatot és a baromfitelepet. Ezzel függ össze, hogy az OMMI közreműködésével táblánként megvizsgálták a gazdaság földjét és ennek megfelelően módosítást hajtanak végre a korábbi táblésázások. — Foglalkozunk a háztáji férőhelyek hasznosításaival is. — Mégpedig milyen feltételekkel? — A háztájiban állítanánk elő árutojást és tenyésztojást. A tsz adná az alapanyagot, takarmányt, technológiát — az ólat, istállóit pedig a tsztag. Romhányban tehát, az egykori erodált, elhanyagolt talajon nagy erőfeszítések árán mind szilárdabb alapjait rakják le egy virágzó gazdaságnak. De mint az elnök többször is felhívja erre a figyelmet, mindez nem megy könnyen. Lakos György \ BNV-1070 Mozaikok a vásárról Az idén minden eddiginél gyobb szabású Budapesti Nemzetközi Vásár. Harminchárom ország, kétezernél több kiállítója kért helyet árai számára a lassan-lassan kicsinek bizonyuló vásári területen. A táncdalok, reklámszövegek feleselnek egymással a hangszórókból, soknyelvű hangzavar kíséri a látogatók lépteit. A külföldi kiállítók egyik pavilonjában Philips képmagnó látható. A nap minden szakában a népes csoportok tolonganak körülötte. Tulajdonképpen nincsen benne semmi különös. Mindössze egy Minivizor nagyságú televízió és egy hazai magnetofonnál nem nagyobb felvevő és lejátszó berendezés az egész, de nálunk még újdonság. Néhányan tanakodnak, hogyan veszi fel a képet és a hangot, és mi történne, ha leállítanák a készüléket? A kiállító személyzet közül valaki lenyomja a zongorabillentyűt. Éppen egy néger együttes énekel a képernyőn. A hang elhalkul, a mozdulatok megállnak. Nyomban megfogalmazódik bennem egy reklámmondat: „Csak egy gombnyomás és unalomig nézheti kedvencét! Vásároljon képmagnetofont !” Csak még egy kicsit korai lenne vásárlókat toborozni... Bár, ha azt vesszük, hogy mennyi mindent reklámozunk, amit nem kapni, egyel több, vagy kevesebb, már nem számít... * A könnyűipari pavilonban naponta ezrek és ezrek csodálják meg a különféle ruhakölteményeket. A földszinti részen ötletes cipőrevűnek lehetnek szemtanúi az érdeklődők. A terem közepén feltehetően dobogó húzódik végig, amit két oldalról bemutató vitrinek kereteznek, a kulisszák a dobogón táncoló ifjú lányoknak csak a lábait engedik látni Igen, szól a zene és a dobogón táncos női lábak vonulnak végig, itt-ott, elvétve, néhány férfipartner lábaival elegyedve. Tévedés ne essék, ha valaki, aki már járt a vásáron és magától nem jött volna rá, nem lábbemutató színhelye a könnyűipari pavilon. A cipőipar legújabb modelljei masíroznak a figyelő tekintetek előtt. Dobbantanak, forognak a lányok a vérpezsdítő zene ütemére. Mindenki láthatja, hogyan nyűvik és szaggatják a cipőt, mégis, amikor a dobogó végére érnek ugyanolyan jók, mint amikor a lábukra húzták. Ez is bizonyítja, hogy a magyar cipőipar előtt már nincsen lehetetlen. Tud az jó dolgokat csinálni, ha akar. Strapabírók ezek a cipők! De kedves férfitársak, tegyük a kezünket a szívünkre, hát ki nézi itt a cipőket?... * A megnyitó idejére váratlanul beborult az ég, jeges szélrohamok söpörtek végig a vásáron. Délutánra időnként még az eső is eleredt, amit a meteorológusok általában úgy szoktak bejelenteni: „szórványos esők”. De akinek a hideg cseppek nyakába potyogtak, korántsem vigasztalódott meg ettől a nyugtató jelzőtől. A megnyitóra özönlő vásárlátogatók fázósan burkolóztak a sem eső, sem szél, se hideg, se meleg ellen nem óvó orkánkafcátjaikba. Egy kis epizód a vásáron ismét tanúbizonyságát adta, mennyire szeszélyes jószág a szerencse és a népszerűség. Még az ipar és a tudomány józan világában is sokszor csak a véletlenen múlik: kit tüntet ki jelenlétével és kitől vonja meg a bizalmát. A cudar idő hatására egyik percről a másikra ugrásszerűen megnőtt egy árucikk tekintélye a vásárlátogatók előtt. Egy osztrák cég nagy teljesítményű ipari hősugárzókat állított ki, amelyek hatalmas üzemcsarnokok fűtésére használhatók. Ki gondolta volna még akár néhány nappal korábban is, hogy ez a gyártmány a szakembereken kívül valakit is érdekelni fog? Az egyik hősugárzó lankadatlan ontotta a meleget. Közvetlen környezetét állandóan embergyűrű vette körül. A látogatók érdeklődtek és melegedtek, így vált a kiállítás első napjának legnagyobb figyelmet kiváltó gyártmányává a hősugárzó. Valaki enyhe akasztófahumorral meg is jegyezte az álldogálók között: „Micsoda szervezés! Fűtik a vásár területét...” Kiss Sándor A vásár egyik érdekessége: az Apolló—10 holdkomp NÓGRÁD , 1970. május 28., csütörtök 3