Nógrád, 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Gyermeknap N­­a ezt a szót hallom, gyermeknap, először mindig egy fénykép jut eszembe. Akkoriban, amikor ké­szült, bejárta a világsajtót. Egy tágra nyílt szemű vietna­mi kislányt ábrázolt. A nagyra nyitott szemekből — ame­lyeknek a gyermekkor örömét, ártatlanságát kellett volna tükrözniök — annyi szomorúság, kétségbeesés és félelem áradt, hogy az embernek belesajdult a szíve. Mert ezt a kislányt attól fosztották meg, ami a leg­nagyobb kincs. A szeretettől, a családtól, a védettségtől, attól a melegségtől, amelyet, ha gyermekkorában meg­kap valaki, átsegíti az élet későbbi nehéz percein. A vietnami kislány szomorú szemét sohasem felej­tem el. Akkor sem, ha a kisfiamra nézek és látom, men­­nyire örül játékának, vagy a kapott csokoládénak. És tudom, hogy boldog, megvan mindene, hasonlóan sok-sok kisgyerekhez. A gyermeknap nemzetközi ünnepet jelent. Május utolsó vasárnapján fokozottabban fordul feléjük a figye­lem — ha ezt egyáltalán még fokozni lehet. Mert termé­szetes dolog, hogy nagyon szeretjük gyermekeinket. Min­den szülő arra törekszik, hogy megadjon minden elérhe­­tőt, megszerezhetőt, hogy boldog gyermekkort teremtsen annak, aki legközelebb áll hozzá. Néha talán túlságosan is elkényeztetjük őket. Van­nak szülők, akik önmagukon spórolják meg a pénzt, ke­vesebbet ruházkodnak, nem járnak szórakozni, csakhogy a kislánynak, vagy fiúnak mindene meglegyen. A ma­gyarázat majdnem mindig egyforma. Nekem annak idején nem telt semmire, azt akarom, hogy boldogabb gyermekkora legyen. És amikor a gyerek természetesnek veszi már azt, hogy szülei mindenről lemondanak az ő kedvéért, csodálkozva kérdik: mitől lett önző és követe­lőző a fiam vagy a lányom? Aztán beletörődve ismétel­getik: a mai fiatalok mások, mint mi voltunk. Az okos szeretettel, következetességgel nevelt gyer­mek, akinek mértékkel teljesítették a kívánságait, és akit megtanítottak arra: a világ nem azért van, hogy minden óhaját kielégítse, később sem lesz kedveszegett, csalódott, visszahúzódó felnőtt. Minden szülő boldognak akarja látni a gyerekét. Ha netán félresiklik az élete, keserűen mondja: ami rajtam múlott, megtettem. Mindent megadtam neki, volt szép ruhája, zsebpénze, különórákra járattam, csak a tanulás volt a dolga, és most mégse boldogul. Az igaz, hogy mindent megadtak neki a szülei. Csak egyre felejtették el megtanítani. Arra, hogy az élet nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is tartalmaz. Vidámak és jókedvűek gyerekeink. Ez természetes is. Sok gyereknek ez a mai nap talán fel sem tűnik. Ugyanúgy megkapja a csokoládét, mint máskor. Csak ta­lán egy kicsivel nagyobb darabot. Felveheti az új ruhá­ját és közösen megy sétálni a család. A nagyobbak az iskolában vesznek részt ünnepségen, vidám játékban; a legtöbb helyen versenyek, társasjáté­kok szórakoztatják őket. Minden értük van, ami csak vá­gya lehet egy gyerekszívnek. De ma, szomorúság lopózik az örömbe, mert nem tudunk minden gyereket egyformán boldognak a föld­kerekségen. A mi gyerekeinket nézve, arra gondolunk, hogy mindenkinek egyformán joga van a boldogsághoz. Attól függetlenül, hogy melyik földrészen és melyik or­szágban született,­­ becsületes, békeszerető emberek összefogása nagy erőt képvisel. Előbb vagy utóbb megakadályozza az esztelen vérontást, azért, hogy minél kevesebb szomo­rú szemű kislány és kisfiú legyen a világon. Csatai Erzsébet Kádár János a BNVn Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára a párt- és állami vezetők társaságában tegnap délelőtt megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt. Mai számunkban: Az éset újra indul (3. oldal) Kijárat a fogyasztók érdekében (4. oldal) Radar (9. oldal) Mérkőzés előtt (6. oldal) A könyvhét nyitánya (7. oldal) A­Z MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ XXVI. ÉVF., 126. SZÁM­ÁRA: 1 FORINT 1970. MÁJUS 31., VASÁRNAP Az ostromlott város Megfeszített erővel védik a Tisza völgyét Ellennyomó­ medencék a szegedi Tisza-parti sétányon (Helyszíni tudósítás Szeged­ről.) ILYEN MAGAS vízállása még sohasem volt a Tiszának, mint most május utolsó nap­ján, amikor a víz állása megközelítette a 940 centimé­tert és a vízügyi szakemberek véleménye szerint június első napjaiban 960—980 centiméte­res tetőzést várnak. A valaha mért maximum 1932-ben 923 centiméter volt, de akkor nem jelentett ekkora veszélyt, mi­vel csak rövid ideig tartott a tetőzés, hamar elvonult az ár. Nem áztatta hosszú ideig a folyó töltéseit. Szegedet és környékét tíz napja ostromolja a Tisza és a Maros, de olyan fegyelme­zett és­ erőteljes a védekezés, hogy mindenki bízik a veszély elhárításának sikerében. A belváros kellős közepén, a Tisza-parti sétányon a vá­rosit védő katonák és civilek ezred erősítik a mellvédet. Eddig már mintegy 500 ezer darab homokzsákot helyeztek el a Stefánia kőkerítésénél, egészen a gyermekklinikáig. A sétányon ellennyomó-me­­dencéket építettek ki, hogy az átszivárgásokat megfogják. Homokzsákok és fóliák nagy tömege áll készenlétben, ha valahol vízbetörést észlelnek, azonnal elháríthassák a bajt. Eddig a belvárosban csak a Lénán, körút és a Tisza-part találkozásánál, a közgazdasá­gi technikum mellett volt je­lentősebb áttszivárgás, de azt elzárták. A gyermekklinika és a Tisza -pál­yaudvar térségé­ben ugyancsak ezennyomó­­med­encékkel védekeznek. Ezekben a napokban szinte az ország minden városából érkeztek Szegedre segítőerők. Győr, Pécs, Székesfehérvár, Pápa, Szekszárd, Debrecen, Miskolc és más városok nagy teljesítményű teherkocsijai hordják a homokot és a vé­dekező anyagokat a folyók gátjaira. A folyó medréből kotrógépek termelik ki a ho­mokot, de a város közvetlen közelében is több homokbá­nyát nyitottak meg, ahol töl­tik a zsákokat. Mintegy két­ezer tehergépkocsi segíti az árvízvédelmi munkákat. Egyetlen öreg szegedi vízügyi szakember sem emlékszik ar­ra, hogy valaha is ilyen ve­szélyes lett volna a Tisza, Sze­ged környékén. Ettől függet­lenül azt mondják, hogy meg­védik a gátakat, még ha tíz méter lesz a vízállás, akkor is. A TISZA és a Maros vona­lán mindenütt magasítják a töltést. Algyő térségében, az olajmedence körzetében 30— 60 centiméterrel emelték meg a töltéskorona magasságait. Makó körül lokalizációs gátat építettek, végig megvizsgálták az úgynevezett kamrai töltést, amely a Maros és a Tisza bal partjának szögletét védel­mezheti. Ugyancsak megvizs­gálták a nagy szegedi árvíz után épült városvédő körtöl­­tésit is, s ahol arra szükség van, ott megerősítik. Szeged közvetlen szomszéd­ságában, Tápénál is észleltek állszivárgásokat a Tisza tölté­sénél, de ezeket a felfakadó vizeket könnyen lokalizálták. A tápéi töltés mellett lakó embereket eddig nem kellent kitelepíteni, de ha arra sz­ük­­ség lenne, gyorsan biztonság­ba helyezik őket. A gátakon dolgozó emberek nagy figye­lemmel végzik munkájukat a szegedi gyárakból és üzemek­­ből ezrek és ezrek indulnak műszak után a megáradt f­o­­lyó gátjaira, hogy segítsenek a védekezésben. A védekező munkabér e­lső helyen kell megemlíteni a hadsereg katonáit, akik éj ,f­él­­nappal megfeszített erővel erősítik a Maros és a Tisza védvonalait. Fegyelmük­­ és szervezettségük higgadtsággal és bizalommal tölti el a nagy­város lakóit, a gyárakban ma­radtak, elsősorban a nők, most kétszeres erővel dolgoz­nak, hogy a termelésben ne legyen számottevő kiesés. Szombaton kora reggel vé­gigsétáltam a Tisza -partján, Tápétól az országhatár felé eső szakaszon, ott ahol a Má­tra a Tiszába torkollik. O1>am a táj, mintha tenger lémmé, a máskor oly’ szelíd és keskeny folyók megvadultak. Szeged népe bizakodik és reméli, hogy nem ismétlődik meg a hajdani nagy pusztító árvíz. Az anyagi és személyi erők láttán reális ez a biza­lom. Szót érdemelnek a Ma­ros mentén segítséget nyújtó szovjet katonák, akiknek tiszte szívből mondanak hálát a makói és a környékbeli fal­viak lakói. MINDEN ERŐ adott tehát, hogy védjék a gátakat és biz­tonságban, épségben marad­jon a virágzó Tisza-parti nagyváros és szép környéke. Gazdagh István efejeződ­tttt a mol kongré Szombaton ünnepélyes zá­­róüléssel véget ért a lenini Komszomol XVI. kongresszu­sa. A küldöttek az eddigi munka során behatóan meg­vitatták Jevgenyij Tyazses­­nyikovnak, a Komszomol köz­ponti bizottsága első titkárá­nak beszámolóját, jóváhagy­ták a Komszomol központi bizottságának tevékenység­ét és elfogadták a kongresszusi határozatokat. A szovjet fiatalok nagy ta­nácskozásába tevékenyen kap­csolódtak bele a kongresszus külföldi küldöttei, akik mint­egy 90 ország haladó ifjúsá­gát képviselve, igazi interna­cionalista találkozó jellegével ruházták fel a Komszomol kongresszusát. (MTI) Napirenden A közös tanács munkája Ülést tartott a Rétsági járási Tanács Kétbodony községi Közös Ta­nács munkáját vitatta meg a Rétsági járási Tanács, amely tegnap délelőtt tartotta ülé­sét. Rétbodony, Kisecset és Szente 1969. január óta a tanácsi munka javítására, valamint a községpolitikai munka jobb ellátására kö­zös tanácsot alakított. A községi közös tanács megalakulása óta javult a la­kosság és a tanács kapcsolata. Helyes az a gyakorlat, hogy a társközségekben rendszeresen tartanak testületi üléseket. Ez a három község még szoro­sabb kapcsolatát eredménye­zi. Megállapította a tanács­ülés, hogy a társadalmi és tömegszervezetekkel jobb együttműködést kell teremte­ni. Ebben sokat segíthetnek a tanácstagok, valamint az em­lített szervezetek. A községi közös tanács 4 éves községpolitikai terv ki­dolgozását kezdi meg, figye­lembe véve mindhárom köz­ség fejlesztését. A terveket összehangolják és elsősorban olyan beruházásokat, illet­ve létesítményeket való­sítanak meg, amelyek a társközségek igényeit kie­légítik. A tanács felhívta a község vezetőinek figyelmét: szemé­lyesen keressék fel a közös tanácshoz tartozó falukat, hogy jobban tájékozódjanak a lakosság igényeiről. Ezt követően a tanácsülés beszámolót hallgatott meg a mezőgazdasági, ipari és ke­reskedelmi állandó bizottság munkájáról. Az állandó bi­zottság az elmúlt időben ered­ményesen dolgozott, jelentős témákat vitatott meg, illetve tárgyalt. Az idén az állandó bizottság még fokozottabban ellenőrzi a termelőszövetkeze­tekben érvényben levő alap­szabályok betartását és segít­séget nyújt a háztáji program megvalósításában, valamint támogatja a tsz-ek közös vál­lalkozásait. Gondot fordít a la­kosság javító-szolgáltató igé­nyeinek fokozottabb kielégíté­sére, és ezt ellenőrzi. A keres­kedelem területén az állandó bizottság figyelemmel kíséri az áruellátás színvonalának alakulását, kulturáltságát, a fogyasztói árszínvonal és a ha­tósági előírások betartását. A tanácsülés javaslatot tett az állandó bizottságnak, hogy vizs­gálja felül a rétsági ke­nyérellátás helyzetét, mert az minőségileg nem elé­gíti ki a járási székhely la­­­kosságának igényé­t Igényeket soron kívül Az árvíz sújtotta területek mezőgazdasági nagyüzemei­­nek épületeiben — istállói­ban, feldolgozó műhelyeiben, központjaiban — súlyos káro­kat okozott az árvíz. A pusz­tulás mértékéről építészmér­nökökből álló bizottság ezek­ben a napokban készít össze­sítést. Addig is, amíg a pon­tos kárbecslés elkészül, az el­sőinek beérkező igényeket az AGROTRÖSZT igyekszik so­ron kívül kielégíteni. A meg­rongált épületek pótlására — amennyiben szükség lesz rá — 50 OCO négyzetméter alap­területű betonvázas szerkeze­tet biztosítanak. A raktárkész­letekből 30 000 négyzetméter­nyi vasvázas élelmet is átad­nak a gazdaságoknak. Gon­doskodnak arról, hogy az épületek körülfalazásához szükséges tégla is rendelke­zésre álljon és a tetőfedő hul­­lámlemezeket szintén­­ Sza­­bolcs-Szatmár megyébe kül­dik a helyreállítás meg­kezdés Az árvíz sújtotta gazdasá­gok megrendeléseiket a nyír­egyházi AGROKER Vállalat­nál adhatják le. Azokat az igényeket, amelyeket a helyi telep nem tud kielégíteni, be­jelentik a budapesti központ­ban, ahol intézkednek és az ország más vidékeiről irányít­ják Szabolcsba a hiányzó is­tálló- és gazdasági épület­szerkezeteket, építőanyagokat. Az első betonvázas szerke­zeteket már útnak is indítot­ták az árvíz sújtotta vidékekre.

Next