Nógrád, 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
Egészséges állatállomány — magasabb jövedelem Az egyházasdengelegi Kossuth Termelőszövetkezet vezetősége a közelmúltban tárgyalta a gazdaság tízéves távlati fejlesztési tervét. Ennek értelmében a termelőszövetkezet a járás egyik legintenzívebb szarvasmarha-tenyésztő gazdasága lesz. A szükséges intézkedéseket már most megteszik a szövetkezet vezetői, az állattenyésztők. Több esztendő tervszerű munkájával kialakítják a szakosított szarvasmarhatelepet. Évente három és fél millió forintot költenek az épületekre, a berendezésekre. Az előzetes tervek szerint 1972-ben már teljes egészében felépítik a korszerű, vízzel és gépi berendezésekkel ellátott nagyüzemi szarvasmarhatelepet. Jelenleg mintegy 200 szarvasmarhát számolnak a közös gazdaságban. Most fejezték be az állomány tbc-mentesítését, amely az egyik legkomolyabb, legjelentősebb lépésnek számít Egyházasdengelegen a célkitűzések megvalósításában. A beteg, kiselejtezett jószágok helyére részben saját állományából, a tagok háztáji gazdaságából sokat. Jelentős összeget fordíválogattak egészséges jószá-tottak azonban az állatvásárlásra. A Vas megyei, körmendi járásból hoztak jól tejelő, egészséges szarvasmarhákat. A gümőkórmentesítés nem kevesebb mint 3 millió forintjába került a termelőszövetkezetnek. A szövetkezet távlati terve azzal számol, hogy mintegy 300—400-as szarvasmarha-állományt alakítanak ki. A tejhozam emelése és a szarvasmarha-hizlalás, -értékesítés egyaránt a célkitűzések között szerepel. A jövedelmezőség szempontjából azonban rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a telepen egészséges jószágokat neveljenek. A most végrehajtott gümőkórmentesítést hasznos intézkedések egész sora követi a telepen. A szövetkezet szakvezetői és az állattenyésztők egyforma gonddal ügyelnek arra, hogy a hosszú évek tervszerű munkája meghozza a várt eredményt, a jövedelmet a közös gazdaságban. A beteg, alacsony termelésű szarvasmarha-állományt újakkal cserélték fel Egyházasdengelegen. A csere több millió forintjába került a szövetkezetnek. * Koppány György felvételei A szövetkezet szarvasmarhatelepén szigorú tábla és még szigorúbb fk fogadja az érkezőket. „Az istállóba idegeneknek belépni tilos!”, hiszen így újra veszélybe kerülhet a jószágok egészsége. .................... Az intézkedés eredményei még váratnak magukra Megjegyzések a munka- és egészségvédelmi intézkedési tervhez A SALGÓTARJÁNI Kohászati Üzemek féléves műszaki tanácskozásán a termelési és a termelékenység vitájában nagy figyelemmel szóltak a baleseti helyzetről. Az első féléves baleseti statisztika nem hízelgő, hiszen csaknem negyven százalékos romlás mutatkozik az előző időszakhoz viszonyítva. A beszámoló és a vita során azonban az is szóba került, hogy több fontos intézkedést hoztak az illetékes szervek az első félévben, hogy gátat vessenek a balesetek emelkedésének. Elhangzott, hogy elkövetkezett az az idő, amikor a legnagyobb szigorral kell fellépni a vétkesekkel szemben. Ez a szigorú hangnem nem véletlen, mert a balesetek elhárítása érdekében meghozott intézkedések sok esetben az egyéni hanyagságon futnak zátonyra. Ugyanis az idei munka- és egészségvédelmi intézkedési tervet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy több mint tízmillió forintot fordít a vállalat az idén is a biztonságos és egészséges munkakörülmények megteremtésére. Ilyen jelentős összegű munka- és egészségvédelmi terve még nem volt a Kohászati Üzemeknek. Mit mutat ez az intézkedési terv, mennyi valósult meg belőle az első félévben? Ezt a fontos kérdést vitatták meg a napokban a vállalati szakszervezeti bizottság ülésén. Nos, az intézkedési tervben előírt feladatoknak csupán 45 —50 százaléka valósult meg. Ennek több oka van, de ezek közül talán a legfontosabb, hogy egyes szociális-egészségügyi létesítmény építésével késlekednek a megbízott külső cégek. Lényegesen jobb a helyzet azoknak a feladatoknak a megvalósításában, amelyet vállalaton belüli erők igénybevételével kell megoldani. AZ INTÉZKEDÉSI tervben sok fontos tétel szerepel, olyan feladatok, amelyeknek az elodázása nem tűr halasztást. Nem véletlen az sem, hogy a vállalatnál ilyen jelentős összeget irányoztak elő munka- és egészségvédelmi célkitűzések megvalósítására. A százéves vállalatnál számos épület már elavult, némelyik már veszélyezteti a termelőmunkát, a munkásokat. Azonban nemcsak e tennivalók megoldására használják fel a pénzügyi eszközöket, hanem jelentős ráfordítást szántak a nehéz munkakörülmények — mindenekelőtt az anyagmozgatás — javítására, a munkakörnyezet, a régi sötét, zsúfolt munkahelyek korszerűsítésére is. Az intézkedési tervben szereplő feladatok közül már számosat megvalósítottak, így például a huzalművet kicserélték, illetve felújították a kugellágyító tetőszerkezetét, s egyben korszerű világítással látták el a munkahelyet. A kovácsológyáregység anyagmozgatási gondjait enyhítette, hogy a „B”-üzem mellett húzódó útszakaszt felújították. Az acélöntödében célul tűzték ki a Siemens Martin-kemence adagolásának gépesítését, ami azonban az üzem most folyó rekonstrukciójával egyidejűleg valósul meg. A vasöntödei fürdő-öltöző teljes felújítása is megvalósul még az idén. A vállalati munka- és egészségvédelmi tervben elsősorban csak azok a feladatok szerepelnek, amelyek a központi irányítás beavatkozását igénylik. A saját hatáskörben megoldható, kisebb horderejű témák a gyárrészlegi és főosztályi munkatervekben szerepelnek. Ez a kettősség nem jelenti azonban azt, hogy csorbát szenved a munkavédelem, illetve az egészségvédelmi munka. A gyárrészlegi tervek végrehajtását is rendszeresen ellenőrzik a munkavédelmi szemléken, sőt a szemlebizottság módosításokra is jogosult, ha ezt szükségesnek tartja. A vállalati intézkedési tervben pedig a kiemelt témákat építik be. Ezek kiválasztását zsűrizéssel oldják meg, hogy minden esetben a legfontosabb feladatok kerüljenek a tervbe, ugyanakkor biztosítsák a megvalósítás feltételeit. Fontos tennivalókat szab meg a terv ebben az évben. Ezek közül több a hatalmas rekonstrukció során valósul meg, de számos feladat megvalósítása már halad. Ezek közül külön ki kell emelni, hogy megtörtént a vállalati anyagmozgatás felmérése, s elkészítették a korszerűbb anyagmozgatás terveit. Mindezt elsősorban a hideghengerműben és a huzalraktárban kívánják megvalósítani. A DEXION-Salgó üzem mellett elkészül a kihelyezett elsősegélynyújtó hely, ahol állandó ügyeletet tartanak, s ezzel együtt oldják meg egy hatvan személyes fürdő-öltöző kialakítását is. Az értékelésben foglalkoztak az agitációs és propagandamunkával is. Ez a tevékenység az első félévben nem érte el a kívánt mértéket, azonban remélhető, hogy a Balesetelhárítási Tanács bevonása újabb lendületet ad a propagandának. A munka- és egészségvédelmi propaganda fokozása érdekében a második félévben újra elkezdik a korábban bevált filmvetítéses oktatást. A MUNKA- ÉS egészségvédelmi tennivalókat elemezve megállapíthatjuk, hogy egyelőre nem lehet ugrásszerű fejlődésről, javulásról beszélni. A júliusi baleseti statisztika lényegesen jobb képet mutat, mint a tavaly júliusi. Korai lenne még azt mondani, hogy mindez a megtett intézkedések eredménye, de annyi bizonyos, hogy ezeknek is szerepe van benne, a jövő mutatja meg az előrehaladást. — Pa — Visszahódítják a Balatontól a 100 évvel ezelőtti partvonalat Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb partszabályozási munkája kezdődött meg a Balaton déli partján. A nyári időszakban — bár Siófok és Balatonvilágos között napjában több tízezren strandolnak — a kotrógépek folyamatosan és zavartalanul dolgoznak. A szabályozás része annak a programnak, amely szerint 40 kilométeres szakaszon szabályozzák a déli partot. Siófok és Balatonvilágos között 4 esztendő alatt 8 kilométeres szakaszon 150 méterrel beljebb viszik a partot. Ezzel mintegy 150 hektárnyi szárazföldet nyernek a tó jelenlegi medréből. Valójában azonban nem vesznek el a Balatonból, csupán visszahódítják a 100 esztendővel ezelőtti partvonalat. A kotrással és a kőgát mögötti feltöltéssel homokos, lidószerű partszakaszt alakítanak ki. A munka további előnye, hogy csökkenti a víz párolgási felületét, rövidíti a sekély vízterületet, de még elegendő helyet hagy a gyermekfürdőzőknek. A tó szegélyéből nyert szárazföldi területet nem építik be, meghagyják közterületnek és létrehozzák a későbbi, Balaton körüli körsétány első szakaszát. NÓGRÁD — 1970. augusztus 7., péntek 3 Azon a napon az ég csodálatosan derült volt... A Hirosima körzeti ezred törzsénél teljesítettem szolgálatot. Nyolc óra után, a szabályzatnak megfelelően, beléptem a segédtiszt irodájába, hogy jelentést tegyek az előző nap eseményeiről. Azután visszatértem irodámba. — Szörnyű hőség van ma! — szóltam bajtársaimhoz. Abban a pillanatban a napnál milliószor fényesebb villám ragyogott fel. Arcomat önkéntelenül tenyerembe temettem, testem megingott, hatalmas dörrenés hallatszott, majd minden elsötétült. „Légitámadás” — gondoltam. Még nem vesztettem el eszméletemet, semmi fájdalmat vagy ütést nem éreztem. Aztán észrevettem, hogy az épület romjai alatt fekszem eltemetve. Fájdalmas nyögéseket hallottam, mind többet és többet: — Jaj, fáj... segítsetek... a kezem. .. szabadítsátok ki a kezem... emeljétek ki a lábamat. .. — Vak sötét, szívszaggató jajveszékelések. És akkor hirtelen rámtört a halálfélelem: — Segítség! Segítsen valaki! — kezdtem el én is kiáltozni, de senki sem felelt. A többiek ordítása elnyomta segélykérésemet. Nyelvemen sós ízt éreztem. Jobb kezemmel ijedten végigsimítottam arcomat, síkos volt, de érdes is, mintha olajba kevert homokkal kenték volna be. Mi lehet? A gyújtóbomba olaja? Nem, ez folyékony mérges gáz! Néhány percig vívódtam, úgy gondoltam, hogy ez csakis mérges gáz lehet. Akkor pedig vége! Ebben a pillanatban mondtam le végleg az életemről.. . Hirtelen a múlt emlékei tódultak agyamba: szemem előtt megjelentek szülőfalum hegyei, mezői — „Istenem! Soha többé nem látom viszont!” Aztán apám alakja állt tisztán előttem, szúrósan rámszegzett tekintettel. .. Csak szellemképek voltak! De türelmetlen vágy fogott el utánuk és ez hirtelen visszaadta erőmet. „Nem halhatok meg! Ki kell jutnom innen!” Fogcsikorgatva megfeszítettem lábamat és vállamról lelöktem a rámzuhant gerendát. Dobáltam le magamról a romtörmeléket, mint egy őrült, úgy küzdöttem. " Tudtam, ha ott maradok, elpusztulok! Tíz-húsz percig lehettem a sötétben. Végül egy kisebb gerenda megmozdult, kis rés nyílt, akkora, hogy a fejem már kifért rajta. Aztán már a vállam is. A remény rettenetes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felhasította bőrömet — de nem is éreztem, csak küzködtem és végül kijutottam az udvarra. Ott semmi, még egy macska sem... Fel akartam állni. Nem sikerült. Mászni kezdtem a ház irányába, akkor vettem észre a földön a csíkot, amit az arcomból csurgó vér festett. Tehát a sós íz a nyelvemen vér volt. Az ijedtségtől és a szörnyű fáradságtól elájultam. A menekülők jajzápora ébresztett fel és felnyitva szememet, megláttam közvetlen közelemben egy vérben fekvő katonát. Kúsztam tovább, noha már alig bírtam el testemet. A hőség, a vérzés, a verejték elviselhetetlennek tűnt, torkom égett a szomjtól: vizet! vizet! Felkúsztam a víztartály falára, bedugtam fejem a vízbe és vedeltem a piszkos lét — de milyen jó volt, ilyen édes vizet még sohasem ittam! Pár pillanatot pihentem, aztán megpróbáltam feltápászkodni a szivattyúra. .. Körülnéztem. Szörnyű látvány! A város romhalmaz. Itt-ott fekete vagy fehér füstnyalábok. A felhő mélyen feküdt a város felett, ilyen lehet a vulkánfüst a kráter torkában. A nyugati katonai gyakorlótér hemzsegett a sebesültektől. Micsoda szörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, erre most nincs idő, hiszen a romok alá temetett bajtársaim segélykérő hangját hallom! De mire mennék egyedül? Miért nem jön senki? Hol vannak a segélycsapatok? A borzalmas zaj mind jobban felőrölte idegeimet. Közben állandóan gyülekeztek a menekülők a gyakorlótéren, öregek, asszonyok, gyermekek jajveszékelése szaggatta szívemet. És elém tárult a földi pokol: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leánycsoport, anya eszelősen magához szorítva gyermekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Acrom, kezem, lábam puffadtak, úgy nézhetek ki mint egy Buddha kőszobor silány mása. Odaordítottam a földön fetrengőkhöz: — Bajtársak! Legyetek erősek! Kússzatok, másszatok, ha futni nem tudtok! —Csak fájdalmas nyögés volt válaszuk. Akkor észrevettem mellettem egy súlyosan sebesült katonát, kezét az ég felé emelve reszkető halk hangon nyöszörgött: „Segíts”. Megismertem hangjáról: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam. Hurumoto őrmester. Megragadtam derékszíjánál fogva és elindultunk, ki a gyakorlótérről. Leírhatatlan, amit az utcán láttam! A Hakusima felé vezető villamosvonalon lángoló vezetékek — az úton keresztül-kasul rohanó, ordítozó menekülők, súlyosan és enyhén sebesültek, segélyért nyögök —, de senki sem figyelt rájuk, mindenki menekült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Harumotót, bukdácsolva, elesve, majd ismét feltápászkodva, míg végre az Izumi-villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt, lángjai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Harumoto felnyögött: vizet! — Légy türelmes! Ha most vizet innál, biztosan meghalnál! — Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyóból is. — Átmegyünk a folyón! — mondtam. Kihalásztam néhány úszó épületgerendát, lábszártekercseinket leszedtem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsáklyáztunk a túlpartra. A rakpartra érve zubbonyomat vízzel itattam át, hogy Hurumotóval át tudjunk vágni a lángfalon. — Bajtársam! Nincs semmi baj! Csak még egy kis türelmet! — bátorítottam. A Tokinabasi híd keleti hídfőjénél vágtunk a lángoknak és sikerült a túloldalon elérni a Hatabajama hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás közben hányingerem támadt, háromszor egymás után hánytam valamilyen sárga lét. Hányás után gyötrő éhséget éreztem, aztán szerencsére elmúlt... Harumoto teljesen kimerülten feküdt. Körülöttünk senki, a dombon csend és nyugalom. Aztán nyugat felől dörgések hallatszottak, hirtelen vihar támadt, mint fehér csíkokból szőtt függöny — a távoli zápor. Már nem emlékszem hány óra lehetett, amikor elaludtunk; fejünk szorosan egymás mellett... Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mindössze 750 méternyire állt a robbanás gyújtópontjától. Fordította: Dr. Szerdahelyi István Következik. (Az üvegszilánk emlékezete...) Hirosima s (il.) * A szennyes víz íze (Okumura Masasi beszámolója)