Nógrád, 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Közlemény a csehszlovák külügyminiszter magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. szeptember 15—18. között látogatást tett Magyarországon Ján Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes, baráti beszélgetésen fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a külügyminiszterek részletesen áttekintették a két testvéri ország kapcsolatait és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb, időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődnek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barátságát. Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájáruljanak a szocialista országok egységének szilárdításához. A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KGST- tagországok gazdasági együttműködésének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának gondolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében, minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gyakorlatilag hozzákezdeni a konferencia előkészítési munkálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek legutóbbi, budapesti tanácskozásáról kiadott memorandum javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérthetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további , nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan elítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletár internacionalizmus szellemében továbbra is megadnak minden támogatást a Vietnami népnek és Indokína más népeinek igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e térségben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának következetes végrehajtásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támogatott békés kezdeményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság politikai rendezésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor elítélik Izrael folytatódó agresszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabotálását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogy a két ország szorosan együttműködik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a béke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügyminisztérium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kérdésekben külpolitikai lépéseit. Ján Markónak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látogatását, fogadtatását, minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Ján Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. * Ján Marko csehszlovák külügyminiszter pénteken felesége társaságában elutazott Budapestről. (MTI) Sürgős kérdés lesz az ENSZ-ben Közel-Kelet (Folytatás az 1. oldalról.) ról, hogy a jordániai gerillák hamarosan támogatást kapnak libanoni és szíriai társaiktól. A jelentések arról számolnak be, hogy katonai járműveiket láttak Dél-Libanonból Jordánia felé vonulni és Szíriából is úton van az erősítés. Nasszer, Kadhafi és Nimeri kezdeményezése Bócz Sándor, az MTI kairói tudósítójának jelentése szerint a jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére késztette Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nasszer és Kadhafi csütörtöki találkozója után Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba Husszein királyhoz és Arafathoz, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökéhez. A pénteki Al-Ahram részletesen ismertette az üzenet tartalmát. A három kormányfő üzenetében hangsúlyozta: a jojdániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek jelenlegi összecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, sőt a legveszélyesebbet 1967. júniusa óta. Az EAK, Líbia és Szudán minden erejét latba veti a válság megoldásáért Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak és tegyék lehetővé, hogy széles körű és mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgárháború frontjává változtatja, s ezen csak az ellenség nyerhet. A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan előreláthatatlan nemzetközi veszélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az arab ügynek. A lakosság jobb ellátásáért (Folytatás az 1. oldalból) A hálózatfejlesztés új üzletek, illetve vendéglők, bisztrók, cukrászdák létesítését követelte meg. Salgótarján városra jellemző, hogy az országban elsőként itt alakítottak ki bevásárlóközpontot. Azonban a városátépítési munkáik miatt az új üzletek rendszerint csak a lebontottakat pótolták. A harmadik ötéves terv időszakában épült Salgótarjánban a Pécskő Üzletház és Pásztón a szövetkezeti áruház. A megyében több helyen ABC-áruházak könnyítették meg a kereskedelem munkáját. A vendéglátó-hálózat a megyeszékhelyen a Strand-étteremmel, a Tarján-étteremmel, valamint Szécsényben a Rákóczi-étteremmel gyarapodott. A negyedik ötéves tervben is fejlődésre számít a kereskedelem. A kulturáltabb élelmiszer-fogyasztás érdekében a kereskedelemnek olyan árukínálatot kell teremteni, amelyben mind nagyobb szerephez jutnak a főzésre előkészített és tartósító élelmiszerek, valamint a mélyhűtött áruk. A számítások szerint változik a vendéglátás szerepe is, mind többen igénylik a vendéglátói étkeztetést. Nagyobb forgalomnövekedésre kell felkészülni ruházati cikkekből, valamint vegyes és tartós fogyasztási árukból is. A megye bolthálózatát ennek érdekében növelni kell. A tervek szerint a gazdaságos, sok árut tartó ABC-áruházak és üzletházak építését szorgalmazzák. A vendéglátásban önkiszolgáló éttermek és bisztrók építése célszerű. A kereskedelem szakemberei emellett törekednek a termelőszövetkezetekkel, tanácsokkal, állami gazdaságokkal történő közös beruházásokra is. Ez mindenképpen segíti a lakosság jobb ellátását. NÓGRÁD - 1970. szeptember 19., szombat es új elemet egyáltalán nem2 lubtdtttni felügyatés Frar*eki és japán felszólalás az általános vitában Az ENSZ-közgyűlés pénteken folytatta az általános politikai vitát, Maurice Schumann francia külügyminiszter felszólalásában első helyen a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításával foglalkozott. „Nem tekinthető normális helyzetnek, hogy az emberiség egynegyede ne legyen képviselve az ENSZ-ben” — mondotta a francia külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy az indokínai konfliktus politikai rendezése sem képzelhető el a Kínai Népköztársaság bevonása nélkül. Ami a közel-keleti válság rendezésének lehetőségeit illeti, Schumann örömmel üdvözölte „Moszkva és Washington párbeszédének folytatódását”, de rámutatott, hogy „csak maguk az érintett országok dönthetnek jövőjükről, de a négy nagyhatalom javaslatai hozzájárulhatnak a helyzet rendezéséhez” — mondotta. Schumann üdvözölte a Szovjetunió és az NSZK között létrejött szerződést, amely — mint mondotta — fontos lépés az általános enyhülés és az együttműködés felé vezető úton. A külügyminiszter, mint az erőszak új megnyilvánulási formáját ítélte el a géprablásokat és végül hangsúlyozta „itt az ideje annak, hogy az egyes államok képességeinek megfelelően mozgósítsák erőforrásaikat a gazdaságilag elmaradott országok melegítésére.” A vitában felszólalt még Abed Kiicsi japán külügyminiszter, kifogásolja, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai többségükben a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak. Ezzel közvetett módon Japánnak azt az óhaját jutatta kifejezésre, hogy állandó tagként részt kívánna venni a Biztonsági Tanács munkájában — fűzik hozzá a japán külügyminiszter megjegyzéséhez hírügynökségi kommentárok. A japán külügyminiszter kijelentette, az ENSZ-nek nagyobb szerepet kellene vállalnia az indokínai béke helyreállításában. Felvetette fegyverszüneti ellenőrző erők kiküldésének lehetőségét. (MTI) Polgárháború Jordániában A PÉNTEKI jelentések sem biztattak semmi jóval. Sőt. Az egymásnak gyakran ellentmondó hírekből azt lehetett kihámozni, hogy Jordániában még tovább romlott a helyzet, a polgárháború a királyi hadsereg és a palesztinai ellenállók között mind szélesebb méreteket öltött. S ez még azokat is meglepte, akik egyre szkeptikusabbam fogták fel a monarchia és a gerillák között létrejött megállapodások tartósságát, s már eleve az egyezmények törékenységére utaltak, mondván: világnyi különbség van a két fél álláspontja között A fejleményekkel kapcsolatban két tényre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az arab államfők és az Arab Liga felhívása, amelyekben felszólították Husszein királyt, illetve Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjét, hogy ne azt keresgélj ami még tovább mélyíti a szakadékot, hanem, ami lehetőséget nyújt a fegyvernyugvásra, a kölcsönös érdekeken alapuló, tartós megállapodásra. A másik az előbbinél aggasztóbb: mozgásba lendült az amerikaiak 6. flottája, s a két jelentős repülőgép-anyahajót is magába foglaló egység parancsai egyelőre titkosak. Nem lehet tudni, nem készülnek-e beavatkozásra Husszein és udvara oldalán. Ez veszélyes következményekhez vezetne a Közel-Keleten. Sokan teszik fel most azt a kérdést, ki volt a kezdeményező és tulajdonképpen kinek használ mindaz, ami Jordániában történt és történik? A Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Podé Právo bejrúti tudósítója nagyon találóan jellemezte a helyzetet, amikor rámutatott: „Nem az a lényeges, hogy az egymást kölcsönösen vádoló felek közül melyik nyitott először tüzet. A lényeg abban rejlik, hogy a jordániai királyi haderő és a palesztinai ellenállási mozgalom összecsapása fenyegeti mindazt, aminek megvalósítására az arab országok az utóbbi években törekedtek: az arab—izraeli konfliktus rendezését, az 1967-es háború következményeinek felszámolását, az izraeli megszállás megszüntetését és a palesztinai arabok jogainak helyreállítását”. A véres, sok emberi és anyagi áldozattal járó polgárháború nem véletlenül és nem teljesen váratlanul következett be. A királyi hadsereg és az ellenállók szembeállítására egyaránt törekedtek a tábornoki kar konzervatív képviselői, egyes beduin törzsfőnökök, valamint a palesztinaiak szélsőséges elemei. A király a katonai kormány kinevezésével azoknak a köröknek a kívánságát teljesítette, akik „nagyobb határozottságot” követeltek a gerillákkal szemben. A végső lökést egyrészt az adta meg, hogy a repülőgépeket rabló partizánok a jordániai kormány megkerülésével intéztek utimátumokat európai országokhoz, másrészt a palesztinai szervezetek egyes jelentések szerint elhatározták, hogy szeptember 17-én országos kongresszust tartanak, amely meghirdette volna a „népi hatalmat”, s amely után nagyobb arányú tisztogatás kezdődött volna a hadsereg soraiban. MERRE VAN és van-e egyáltalán kiút a mostani válságból? Legkívánatosabb a belső fegyvernyugvás lenne, de úgy tűnik, mindkét fél a teljes döntésig akarja vinni az ügyet. Pontosan ezért a diplomaták rendkívüli csúcstalálkozó előkészítésén fáradoznak. Az arab államfőket és királyokat a líbiai Tripoliba szeretnék összehívni, hogy megtárgyalják a polgárháborús jordániai helyzetet, s javaslatokat dolgozzanak ki a normalizálásra. Véres zavargások Calabriában Reggio Calabriában (Olaszország) a hét eleje óta tartó zavargásokat csütörtökön a tüntetők és a városi rendőrség közötti újabb véres összecsapások tetézték. Az első lövések csütörtökön este a városi pályaudvar környékén dördültek el. A pályaudvari tűzpárharcban egy 43 éves munkás meghalt, és egy rendőr életveszélyesen megsérült. A pályaudvari összecsapást követően elszabadult a pokol a városban. Mint a rendőrség közölte, fegyveres csoportok szállták meg a város egyes pontjait, barikádokat emeltek, lőfegyverekkel és kövekkel támadtak a szétoszlatásukra kivezényelt rendőri alakulatokra. A kritikus pontokon a rendőrség könnygázgránátokat használt. Mint a UPI hírügynökség írja, heves zavargások robbantak ki a dokkok körül is, ahol a tüntetők felgyújtották a vasúti berendezéseket. (MTI) Kellemetlen, ha nem várt kérdésekre kell válaszolni, s az sem kellemes, ha keresztkérdések tűzében kell megkeresni a legillőbb választ. Az Amerikai Egyesült Államok delegációja a párizsi Vietnamkonferencián most olyan helyzetbe került, amikor David Bruce, a küldöttség vezetője megkapta a kérdéseket Binh asszonytól, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterétől, s várhatja azokat a keresztkérdéseket is, amelyeket az amerikai és a világközvélemény tehet és tesz is fel a veterán diplomatának. S a válaszadás elől aligha lehet kitérni, hiszen akkor semmivé válik mindaz, amit Bruce kinevezése idején úgy emlegettek, mint „új amerikai kezdeményezés a vietnami problémában”. Binh asszony, amikor a DIFK korábbi tízpontos javaslatához annak „magyarázataként és részletezéseként újabb nagy jelentőségű javaslatot terjesztett elő” igen meglephette az USA és a délvietnami kormány küldöttségét. Erre mutat az a felkészületlenséget tükröző, igen rövid tartalmazó felszólalás, amit David Bruce mondott el a párizsi értekezlet 84. ülésén, valamint az a minden pozitívumot tagadó nyilatkozat, ami a saigoni adminisztráció képviselőjének szájából hangzott el. A DIFK nyolcpontos javaslatából néhány fontos részletet érintünk csak. A korábbiakhoz képest új és nagy rugalmasságról tesz bizonyságot az a passzus, amelyik a Dél-Vietnamban harcoló amerikai haderő és a csatlós országok csapatainak kivonásáról szól. Az ideiglenes fonadalíi kormány azt szabja feltételül, hogy az USA kormánya jelentse ki: 1971. június 30-ig kivonja összes csapatait Vietnamból Amennyiben az amerikai fél hajlandó erre, a felszabadító népi hadsereg beszünteti a kivonulásra készülő egységek elleni támadásokat, s kész azonnal megbeszéléseket kezdeni a zavartalan elvonulásról, a hadifoglyok szabadon bocsátásáról, ilyen javaslatot csak olyan kormány tehet, amelyik erejének teljében van, s az országban jelen levő agresszor egyáltalán nem kényszeríti védekezésre. Ismét megerősítette a DIFK azokat a korábbi javaslatait, amelyek a politikai rendezésre vonatkoztak. Binh külügyminiszter azonban még pontosabbá tette a fogalmazást a szabad és demokratikus választásokról és az ideiglenes koalíciós kormány megalakításáról. Világosan körülhatárolta, hogy ezt a hatalmi szervet a jelenlegi ideiglenes forradalmi kormány tagjaiból, valamint a saigoni kormányzat azon képviselőiből kellene megalakítani, akik készek harcolni a békéért, a függetlenségért, a semlegességért és Dél-Vietnam demokratikus rendjéért. Rajtuk kívül részesei lehetnek a más demokratikus polgári és egyházi szervezetek tekintélyes tagjai még akkor is, ha jelenleg külföldön tartózkodnak. S ami az egészre felteszi a koronát: az előterjesztett javaslatok nem csupán a kis híján zsákutcába jutott párizsi tárgyalások „vérfelfrissítését” jelentik, hanem komoly lehetőségeket kínálnak nem is távoli időben megköthető tűzszüneti megállapodásra. Természetesen a DIFK javaslata önmagában még nem jelenti az azonnali békét Dél- Vietnamban, s azt sem várhatjuk, hogy a négyes tanácskozáson résztvevő érdekeltek, a VDK küldöttségéhez hasonlóan támogató nyilatkozatokat tegyenek. Azt azonban határozottan elmondhatjuk: a Nixon-kormányzaton a válaszadás sora. David Bruce és az amerikai delegáció helyzetét lényegesen megkönnyítette Binh asszony kiegészítő javaslatainak nyolc pontja Most már a másik félre vár a feladat, hogy ne csupán kitérőket próbáljon keresni, hanem a gyakorlati cselekvés útjára lépjen a dél-vietnami helyzet rendezése érdekében. Sz. L Amerikán a válaszadás sora