Nógrád, 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Közlemény a csehszlovák külügyminiszter magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására 1970. szeptember 15—18. között láto­gatást tett Magyarországon Ján Marko, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes, baráti beszél­getésen fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a kül­ügyminiszterek részletesen át­tekintették a két testvéri or­szág kapcsolatait és véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet legfontosabb, időszerű kér­déseiről. A miniszterek megelége­déssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsola­tok a szocialista internaciona­lizmus elvei alapján eredmé­nyesen fejlődnek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyar­­országon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magya­rok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barátságá­t. Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden területén fel­tárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájáruljanak a szocialista országok egységének szilárdí­tásához. A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KGST- tagországok gazdasági együtt­működésének sokoldalú fej­lesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzá­járul mind a gazdasági meg­erősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési konferencia összehívá­sának gondolata szilárd gyö­kereket vert az európai or­szágokban. A két ország ar­ra törekszik, hogy ezt a kon­ferenciát Európa minden nem­zete érdekében, minél előbb hívják össze. Jelenleg a leg­fontosabb feladat gyakorlati­lag hozzákezdeni a konferen­cia előkészítési munkálatai­hoz. Ehhez kedvező feltétele­ket teremtenek a Varsói Szer­ződés tagállamai külügymi­nisztereinek legutóbbi, buda­pesti tanácskozásáról kiadott memorandum javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javu­lása szempontjából igen je­lentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság képvise­lői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai or­szág határainak sérthetetlen­ségét. A szerződés egyben megteremti a további , nyitott európai kérdések megoldásá­nak a feltételeit, beleértve a müncheni egyezmény kezdet­től fogva való érvénytelensé­gét, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság elis­merését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan el­ítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletár internacionalizmus szellemé­ben továbbra is megadnak minden támogatást a Vietna­mi népnek és Indokína más népeinek igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalanság­gal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e tér­ségben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tának következetes végrehaj­tásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támo­gatott békés kezdeményezé­sét, amely pozitívan befolyá­solhatja a válság politikai rendezésére irányuló törekvé­seket. Ugyanak­kor elítélik Iz­rael folytatódó agresszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabotálását. A felek ismét megerősítet­ték elhatározásukat, hogy a két ország szorosan­ együtt­működik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a bé­ke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügymi­nisztérium céltudatosan koor­dinálja a jelentősebb kérdé­sekben külpolitikai lépéseit. Ján Markónak, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látogatá­sát, fogadtatását, minden tár­gyalását és megbeszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Ján Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Népköztár­saság külügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. * Ján Marko csehszlovák kül­ügyminiszter­ pénteken fele­sége társaságában elutazott Budapestről. (MTI) Sürgős kérdés lesz az ENSZ-ben Közel-Kelet (Folytatás az 1. oldalról.) ról, hogy a j­or­dániai gerillák hamarosan támogatást kapnak libanoni és szíriai társaiktól. A jelentések arról számolnak be, hogy katonai járműveiket lát­tak Dél-Libanonból Jordánia felé vonulni és Szíriából is úton van az erősítés. Nasszer, Kadhafi és Nimeri kezdeményezése Bócz Sándor, az MTI kairói tudósítójának jelentése sze­rint a jordániai hadsereg és a palesztinai ellenállási szer­vezetek között fellángolt fegy­veres harc sürgős intézkedé­sek megtételére késztette Nas­­szer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nas­­­szer és Kadhafi csütörtöki ta­lálkozója után Nimerivel is egyeztették a közös kezdemé­nyezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba Hus­­­szein királyhoz és Arafathoz, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökéhez. A pénte­ki Al-Ahram részletesen is­mertette az üzenet tartalmát. A három kormányfő üzene­tében hangsúlyozta: a joj­dá­niai hadsereg és a palesztinai ellenállási szervezetek jelenle­gi összecsapása rendkívül ve­szélyes helyzetet teremtett, sőt a legveszélyesebbet 1967. júniusa óta. Az EAK, Líbia és Szudán minden erejét latba veti a válság megoldásáért Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak és te­gyék lehetővé, hogy széles kö­rű és mélyreható tárgyaláso­kon teremtsék meg az akció­egység szilárd alapját. Az ef­fajta harc folytatása az ellen­séggel szemben létrehozott ke­leti frontot az­ arabok közötti polgárháború frontjává vál­toztatja, s ezen csak az el­lenség nyerhet. A meddő al­kudozásokkal kísért összecsa­pások folytatása olyan előre­­láthatatlan nemzetközi veszé­lyeket idézhet fel, amelyek sú­lyos károkat okozhatnak az arab ügynek. A lakosság jobb ellátásáért (Folytatás az 1. oldalból) A hálózatfejlesztés új üzle­tek, illetve vendéglők, biszt­rók, cukrászdák létesítését kö­vetelte meg. Salgótarján vá­rosra jellemző, hogy az ország­ban elsőként itt alakítottak ki bevásárlóközpontot. Azonban a városátépítési munkáik miatt az új üzletek rendszerint csak a lebontottakat pótolták. A harmadik ötéves terv idősza­kában épült Salgótarjánban a Pécskő Üzletház és Pásztón a szövetkezeti áruház. A megyé­ben több helyen ABC-áruhá­­zak könnyítették meg a keres­kedelem munkáját. A vendég­látó-hálózat a megyeszékhelyen a Strand-étteremmel, a Tar­­ján-étteremmel, valamint Szé­­csényben a Rákóczi-étterem­­mel gyarapodott. A negyedik ötéves tervben is fejlődésre számít a kereske­delem. A kulturáltabb élelmi­szer-fogyasztás érdekében a kereskedelemnek olyan áru­kínálatot kell teremteni, amelyben mind nagyobb sze­rephez jutnak a főzésre elő­készített és tartósító élelmisze­rek, valamint a mélyhűtött áruk. A számítások szerint változik a vendéglátás szere­pe is, mind többen igénylik a vendéglátói étkeztetést. Na­gyobb forgalomnövekedésre kell felkészülni ruházati cik­kekből, valamint vegyes és tartós fogyasztási árukból is. A megye bolthálózatát en­nek érdekében növelni kell. A tervek szerint a gazdaságos, sok árut tartó ABC-áruházak és üzletházak építését szorgal­mazzák. A vendéglátásban ön­­kiszolgáló éttermek és biszt­rók építése célszerű. A keres­kedelem szakemberei e­mellett törekednek a termelőszövet­kezetekkel, tanácsokkal, álla­mi gazdaságokkal történő kö­zös beruházásokra is. Ez min­denképpen segíti a lakosság jobb ellátását. NÓGRÁD - 1970. szeptember 19., szombat es új elemet egyáltalán nem2 lubt­dtttni felügyatés Frar*eki és j­apán felszólalás az általános vitában Az ENSZ-közgyűlés pén­teken folytatta az általános politikai vitát, Maurice Schumann francia külügyminiszter felszólalásá­ban első helyen a Kínai Nép­köztársasá­g ENSZ-jogainak helyreállításával foglalkozott. „Nem tekinthető normális helyzetnek, hogy az emberi­ség egynegyede ne legyen kép­viselve az ENSZ-ben” — mon­dotta a francia külügyminisz­ter. Hangsúlyozta, hogy az in­dokínai konfliktus politikai rendezése sem képzelhető el a Kínai Népköztársaság be­vonása nélkül. Ami a közel-keleti válság rendezésének lehetőségeit il­leti, Schumann örömmel üd­vözölte „Moszkva és Washing­ton párbeszédének folytatódá­sát”, de rámutatott, hogy „csak maguk az érintett országok dönthetnek jövőjükről, de a négy nagyhatalom javaslatai hozzájárulhatnak a helyzet rendezéséhez” — mondotta. Schumann üdvözölte a Szov­jetunió és az NSZK között létrejött szerződést, amely — mint mondotta — fontos lé­pés az általános enyhülés és az együttműködés felé vezető úton. A külügyminiszter, mint az erőszak új megnyilvánulási formáját ítélte el a géprablá­sokat és végül hangsúlyozta „itt az ideje annak, hogy az egyes államok képességeinek megfelelően mozgósítsák erő­forrásaikat a gazdaságilag el­maradott országok melegíté­sére.” A vitában felszólalt még­­ Ab­ed Kiicsi japán külügymi­niszter, kifogásolja, hogy a Biztonsági Tanács állandó tag­jai többségükben a nukleáris fegyverekkel rendelkező ha­talmak. Ezzel közvetett mó­don Japánnak azt az óhaját jutatta kifejezésre, hogy ál­landó tagként részt kívánna venni a Biztonsági Tanács munkájában — fűzik hozzá a japán külügyminiszter meg­­jegyzéséhez hírügynökségi kommentárok. A japán külügyminiszter kijelentette, az ENSZ-nek nagyobb szerepet kellene vál­lalnia az indokínai béke hely­reállításában. Felvetette fegy­verszüneti ellenőrző erők ki­küldésének lehetőségét. (MTI) Polgárháború Jordániában A PÉNTEKI jelentések sem biztattak semmi jóval. Sőt. Az egymásnak gyakran ellentmondó hírekből azt lehetett kihámozni, hogy Jordániában még tovább romlott a hely­zet, a polgárháború a királyi hadsereg és a palesztinai el­lenállók között mind szélesebb méreteket öltött. S ez még azokat is meglepte, akik egyre szkeptikusabbam fogták fel a monarchia és a gerillák között létrejött megállapodások tar­tósságát, s már eleve az egyezmények törékenységére utal­tak, mondván: világnyi különbség van a két fél álláspontja között A fejleményekkel kapcsolatban két tényre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az arab államfők és az Arab Liga felhívása, amelyekben felszólították Husszein királyt, illetve Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet ve­zetőjét, hogy ne azt keresgélj ami még tovább mélyíti a szakadékot, hanem, ami lehetőséget nyújt a fegyvernyug­vásra, a kölcsönös érdekeken alapuló, tartós megállapodásra. A másik az előbbinél aggasztóbb: mozgásba lendült az amerikaiak 6. flottája, s a két jelentős repülőgép-anyahajót is magába foglaló egység parancsai egyelőre titkosak. Nem lehet tudni, nem készülnek-e beavatkozásra Husszein és ud­vara oldalán. Ez veszélyes következményekhez vezetne a Közel-Keleten. Sokan teszik fel most azt a kérdést, ki volt a kezdemé­nyező és tulajdonképpen kinek használ mindaz, ami Jor­dániában történt és történik? A Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Podé Právo bejrúti tudósítója na­gyon találóan jellemezte a helyzetet, amikor rámutatott: „Nem az a lényeges, hogy az egymást kölcsönösen vádoló felek közül melyik nyitott először tüzet. A lényeg abban rejlik, hogy a jordániai királyi haderő és a palesztinai el­lenállási mozgalom összecsapása fenyegeti mindazt, aminek megvalósítására az arab országok az utóbbi években töre­kedtek: az arab—izraeli konfliktus rendezését, az 1967-es háború következményeinek felszámolását, az izraeli meg­szállás megszüntetését és a palesztinai arabok jogainak helyreállítását”. A véres, sok emberi és anyagi áldozattal járó polgár­­háború nem véletlenül és nem teljesen váratlanul követke­zett be. A királyi hadsereg és az ellenállók szembeállításá­ra egyaránt törekedtek a tábornoki kar konzervatív képvi­selői, egyes beduin törzsfőnökök, valamint a palesztinaiak szélsőséges elemei. A király a katonai kormány kinevezésé­vel azoknak a köröknek a kívánságát teljesítette, akik „na­gyobb határozottságot” követeltek a gerillákkal szemben. A végső lökést egyrészt az adta meg, hogy a repülőgépeket rabló partizánok a jordániai kormány megkerülésével intéz­tek utimátumoka­t európai országokhoz, másrészt a palesz­tinai szervezetek egyes jelentések szerint elhatározták, hogy szeptember 17-én országos kongresszust tartanak, amely meghirdette volna a „népi hatalmat”, s amely után nagyobb arányú tisztogatás kezdődött volna a hadsereg soraiban. MERRE VAN és van-e egyáltalán kiút a mostani vál­ságból? Legkívánatosabb a belső fegyvernyugvás lenne, de úgy tűnik, mindkét fél a teljes döntésig akarja vinni az ügyet. Pontosan ezért a diplomaták rendkívüli csúcstalál­kozó előkészítésén fáradoznak. Az arab államfőket és­ kirá­lyokat a líbiai Tripoliba szeretnék összehívni, hogy megtár­­gyalják a polgárháborús jordániai helyzetet, s javaslatokat dolgozzanak ki a normalizálásra. Véres zavargások Calabriában Reggio Calabriában (Olasz­ország) a hét eleje óta tartó zavargásokat csütörtökön a tüntetők és a városi rendőr­ség közötti újabb véres­ össze­csapások tetézték. Az első lövések csütörtö­kön este a városi pályaudvar környékén dördültek el. A pályaudvari tűzpárharcban egy 43 éves munkás meghalt, és egy rendőr életveszélyesen megsérült. A pályaudvari összecsapást követően elszabadult a pokol a városban. Mint a rendőrség közölte, fegyveres csoportok szállták meg a város egyes pontjait, barikádokat emeltek, lőfegyverekkel és kövekkel támadtak a szétoszlatásukra kivezényelt rendőri alakula­tokra. A kritikus pontokon a rendőrség könnygázgránátokat használt. Mint a UPI hírügynökség írja, heves zavargások rob­bantak ki a dokkok körül is, ahol a tüntetők felgyújtották a vasúti berendezéseket. (MTI) Kellemetlen, ha nem várt kérdésekre kell válaszolni, s az sem kellemes, ha kereszt­­kérdések tűzében kell megke­resni a legillőbb választ. Az Amerikai Egyesült Államok delegációja a párizsi Vietnam­­konferencián most olyan hely­zetbe került, amikor David Bruce, a küldöttség vezetője megkapta a kérdéseket Binh asszonytól, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminiszterétől, s várhatja azokat a keresztkér­déseket is, amelyeket az ame­rikai és a világközvélemény tehet és tesz is fel a veterán diplomatának. S a válaszadás elől aligha lehet kitérni, hi­szen akkor semmivé válik mindaz, amit Bruce kinevezé­se idején úgy emlegettek, mint „új amerikai kezdeményezés a vietnami problémában”. Binh asszony, amikor a DIFK korábbi tízpontos ja­vaslat­ához annak „magyaráza­taként és részletezéseként újabb nagy jelentőségű javas­latot terjesztett elő” igen meg­lephette az USA és a dél­­vie­tnami kormány küldöttsé­gét. Erre mutat az a felkészü­letlenséget tükröző, igen rövid tartalmazó felszólalás, amit David Bruce mondott el a párizsi értekezlet 84. ülésén, valamint az a minden pozití­vumot tagadó nyilatkozat, ami a saigoni adminisztráció kép­viselőjének szájából hangzott el. A DIFK nyolcpontos javas­latából néhány fontos részletet érintünk csak. A korábbiakhoz képest új és nagy rugalmas­ságról tesz bizonyságot az a passzus, amelyik a Dél-Viet­­namban harcoló amerikai had­erő és a csatlós országok csa­patainak kivonásáról szól. Az ideiglenes fon­adalí­i kormány azt szabja feltételül, hogy az USA kormánya jelentse ki: 1971. június 30-ig kivonja ös­­­szes csapatait Vietnamból Amennyiben az amerikai fél hajlandó erre, a felszabadító népi hadsereg beszünteti a kivonulásra készülő egységek elleni támadásokat, s kész azonnal megbeszéléseket­ kez­deni a zavartalan elvonulás­ról, a hadifoglyok szabadon bocsátásáról, ilyen javaslatot csak olyan kormány tehet, amelyik erejének teljében van, s az országban jelen levő ag­­resszor egyáltalán nem kény­szeríti védekezésre. Ismét megerősítette a DIFK azokat a korábbi javaslatait, amelyek a politikai rendezés­re vonatkoztak. Binh külügy­miniszter azonban még ponto­sabbá tette a fogalmazást a szabad és demokratikus vá­lasztásokról és az ideiglenes koalíciós kormány megalakí­tásáról. Világosan körülhatá­rolta, hogy ezt a hatalmi szer­vet a jelenlegi ideiglenes for­radalmi kormány tagjaiból, va­lamint a saigoni kormányzat azon képviselőiből kellene megalakítani, akik készek har­colni a bék­éért, a független­ségért, a semlegességért és Dél-Vietnam demokratikus rendjéért. Rajtuk kívül része­­­sei lehetnek a más demokrati­kus polgári és egyházi szer­vezetek tekintélyes tagjai még akkor is, ha jelenleg külföl­­dön tartózkodnak. S ami az egészre felteszi a koronát: az előterjesztett ja­vaslatok nem csupán a kis híján zsákutcába jutott pári­zsi tárgyalások „vérfelfrissíté­­sét” jelentik, hanem komoly lehetőségeket kínálnak nem is távoli időben megköthető tűz­­szüneti megállapodásra. Természetesen a DIFK ja­vaslata önmagában még nem jelenti az azonnali békét Dél- Vietnamban, s azt sem vár­hatjuk, hogy a négyes tanács­kozáson résztvevő érdekeltek, a VDK küldöttségéhez ha­sonlóan támogató nyilatkoza­tokat tegyenek. Azt azonban határozottan elmondhatjuk: a Nixon-kormányzaton a válasz­adás sora. David Bruce és az amerikai delegáció helyzetét lényegesen megkönnyítette Binh asszony kiegészítő ja­vaslatainak nyolc pontja Most már a másik félre vár a feladat, hogy ne csupán ki­térőket próbáljon keresni, ha­nem a gyakorlati cselekvés útjára lépjen a dél-vietnami helyzet rendezése érdekében. Sz. L Amerikán a válaszadás sora

Next