Nógrád, 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYE?* H. IETEK1 XXVI. ÉVF., 277. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1970. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK A pártkongresszus felszólalói: Komócsin Zoltán Nyers Rezső A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának szerdai tanácskozása 24 Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusa szerdán reggel 9 órakor folytatta ta­nácskozását az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában. Az ülést az elnöklő Kárpáti Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, bejelentet­te, hogy újabb testvérpártok juttatták el üd­vözletüket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusához. Üdvözlő táviratot küldött a­z Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja, A Chilei Kommunista Párt, a Kommunisták Egyesült Pártja. Haiti támaszkodik, állandóan, figyel tokait, és döntésieket­ kell a tagságára és annak segítségé- centralizmus fogalmába bese­­ver az egész ország közvéle­­rolni, hanem a helyi párt- Az elnök a kongresszus résztvevőinek nagy menyére, általánosítja a tag szervieket, sőt az alapszerve­­tapsa közben köszönetét fejezte ki a testvér­pártok szívélyes üdvözleteiért. Ezután Biszku r Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­ BISZKU BÉLA Pártunk munkáját a magasabb követelményekhez igazítjuk Tisztelt kongresszus! Tisz­telt küldött elvtársak! A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, va­lamint a kongresszus elé ter­jesztett jelentése sokoldalúan foglalkozott a pá­rtdemok­­rácia és a szocialista demok­rácia jelentőségével, helyze­tével és továbbfejlesztésének feladataival. Teljes mérték­ben egyetértve a bennük fog­laltakkal, néhány gondolatot kívánok fűzni ezekhez a kér­désekhez. A demokratizmus helyes irányú szocialista jellegű to­vábbfejlesztésének fontos kö­vetelménye, hogy a fogalom jelentését, mindenekelőtt a demokrácia osztálytartalmát valamennyien egységesen, marxista—leninista módon értelmezzük. Közismert, hogy osztályok­tól független demokrácia nincs és nem is lehetséges. A demokratizmus eredeti je­lentése a népuralom — hadd emlékeztessünk — csak a szocializmusban, a mi társa­dalmunkban valósulhat meg. Társadalmunkban, osztálypo­litikánknak megfelelően a szocialista demokrácia fő célja az, hogy tovább erősöd­jék általa a munkásosztály hatalma, az egész dolgozó nép érdekében, hogy hatékonyab­ban érvényesüljön a munkás­osztály és pártjának vezető szerepe, tovább szilárduljon a munkásosztálynak és szö­vetségeseinek termékeny kap­csolata, növekedjék a pártot támogató dolgozó tömegek közéleti aktivitása. Ebből a nézőpontból szükséges megítélnünk a demokratiz­mus minden problémáját. Társadalmunk létérdeke, hogy a még létező és a jövőben is jelentkező társadalmi ellenté­tek a haladás szellemében ol­dódjanak meg. Az ezért fo­lyó küzdelmet csak a párt tudja vezetni, amely ösztön­zője, fejlesztője, szervezője a­­ szocialista demokráciának. A szocialista társadalom­ban a közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia. Ebből kell kiindulnunk, amikor a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének lehetőségeit és feladatait vizsgáljuk. A szo­cialista társadalom felépítésé­hez a dolgozó tömegek te­vékeny közreműködésére, cselekvő közéleti részvételre van szükség. Annál erősebb a rendszerünk, minél többen, minél cselekvőbben vesznek részt célkitűzéseink meghatá­rozásában és megvalósításá­ban, minél többen érzik a közügyet saját ügyüknek. Hol dönthetett demokratikusan a munkás a gyár ügyeiben, a dolgozó paraszt, a földmun­­­kás a nagybirtok bármely kérdésében, a város vagy a falu dolgaiban az ezt meg­előző társad­alagkban? Csak a szocializmus képes százak, ezrek és tízezrek, párttagok és pártonkívüiek; a tömegek alkotó részvételét biztosítani a döntésekben. Ennek elő­mozdítása és szüntelen ösz­tönzése a párt alapvető poli­tikai feladatai közé tartozik. A párt úgy tehet eleget en­nek a feladatának, ha a párt­tagság példásan aktív, a pártélet erőteljes politikai­­társadalmi energiát sugároz. A kommunisták aktivitásának viszont nélkülözhetetlen fel­tétele az, hogy minél jobban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. A néptöme­­gek növekvő, alkotó részvéte­le a szocializmus építésében a párton belüli demokrácia és az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztését, szé­lesítését követeli. Ezért mi a demokratizmus sokoldalú fejlesztését a szocializmus építése törvényszerűségének tekintjük, amely az új társa­dalom teljes felépítésének egyik legfontosabb eszköze Helytelen volna, ha a párt­demokrácia erősítését kizáró­lag a párt belső ügyének te­kintenénk, illetve elválaszta­nánk a szocializmus építésé­nek általános feltételeitől és követelményeitől. Különösen fontos felismerés ez a hatal­mon levő munkásosztály ve­zető pártjai, így tehát a mi pártunk számára is. Ugyanis a történelmi fejlődés tapasz­talatai szerint a demokratiz­mus fejlettsége meghatározó­an befolyásolja a párt poli­tikájának kidolgozását, meg­valósítását. Hazánkban a ki­békíthetetlen osztályellenté­tek és osztályösszeütközések korszaka már a múlté, de az osztály nélküli társadalom létrehozása még sok-sok évig tartó folyamat. Ennek követ­keztében léteznek és hatnak a szövetséges osztályok, vala­mint a társadalom különböző rétegei közötti érdekkülönb­ségek. Az előadó ezután arról be­szélt, hogy ezzel a jelenség­gel számolni kell a politiká­ban is, majd így folytatta: — Minél teljesebben érvé­nyesül a demokrácia, annál nagyobb lehetőség nyílik a politika és a szocialista épí­tés folyamatainak társadalmi ellenőrzésére, a hibák gyors feltárására, a nehézségek le­küzdésére, a problémák meg­oldására. Amint ismeretes, nálunk úgy alakult a történelmi fejlődés, hogy a proletárdiktatúra me­chanizmusa az egypártrend­­szer viszonyai között műkö­dik. Ez a helyzet korántsem mindenben könnyíti meg, ha­nem bizonyos fokig bonyolul­tabbá teszi a vezetés munká­ját. Pártunknak be kell töl­tenie vezető szerepét, meg kell határoznia a társadalom haladásának irányát, kezde­ményeznie és ösztönöznie kell a szocialista építőmun­kát Az is a pártra hárul, hogy ellen­őrizze a végrehajtást, támo­gassa a helyes kezdeményezé­seket, tárja fel a fogyatékos­ságokat, az életben, kiterme­lődő ellentmondásokat és de­­helyes választ adjon a prob­lémákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is ma­gára kell vállalnia. A párt csak­ úgy tőtül érti be ezt a szerepét, ha a társadalom tapasztalataira Biszku elvtárs ezután, a de­mokrácia és centralizmus ös­­­szefü­ggéseiről beszélt. Kifej­tette: — A párton belüli demok­ratizmus elveszítené jelentő­ségét, ha nem szolgálna meg­határozott, konkrét célokat, így a párt politikájának kí­válságokat és gondoskodik ér­vényesítésükről. A tömegek tapasztalatai elsősorban a szo­cialista demokrácia révén jut­nak el sokoldalúan, teljeseb­ben a vezetésihez. alakítását és leninista fejlesz­tését, a párt egységének, szer­vezettségének erősítését, a párt politikájának végrehajtá­sát. Ami pedig a centralizmus demokratikus tartalmát illeti, elsősorban, arra utalok, hogy nemcsak a központi határoza­tetek vagy a helyi állami és társadalmi szervek vezetősé­gének a határozatait is. Így pártunk a demokrati­kus centralizmus egységes, összefüggő, egymásba kapcso­lódó irányítási rendszert biz­tosít, amely a Központi Bi­zottságtól a helyi szervezete­kig érvényesül, nélkülözhe­tetlen része és ösztönzője a helyi szervek öntevékenységé­nek, a helyi kezdeményezé­sek kibontakoztatásának, va­gyis a politikai tevékenység demokratizmusának. Tisztelt kongresszus! Központi Bizottságunk min­denkor nagy figyelmet fordí­tott a pártdemokrácia fejlesz­tésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő követelmé­nyeket támaszt pártunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és tör­ténelmileg új viszonyok kö­zött folytatjuk a szocialista építőmun­kát. Hogy a párt megfelelhessen a növekvő kö­vetelményeknek, szükségkép­pen arra kellett és kell töre­kednünk, hogy a pártdemok­­rácia kiteljesítésével is nö­veljük szervezeteink cselekvő­­képességét, gyarapítsuk alko­tóerejét. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt, amikor pártunk IX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottsá­got: elméletileg kutassuk a pártdemokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és­ ennek ered­ményeit formáljuk konkrét döntésekké. Így került sor ar­ra, hogy több éves előkészítő munka után a Központi Bi­zottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a párt­­demokrácia helyzetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati ta­pasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indultunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka meg­követeli a munkásosztály, a­ párt vezető szerepének erősí­tését, a vezetés hatékonysá­­­g­ának javítását. A pártirányí­­tás rendkívül fontos felada­t­a, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és tovább­fejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra,­ elvi szilárdságra és rugalmasságra. Állandóság­ra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében, az életkörül­mények állandó javításában? megújulásra az új kérdések­re adott, új alkotó válaszok­ban; szilárdságra alapel­veink­ben; rugalmasságra, körülte­kintésre módszereinkben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elképzelhetetlen, ha hiányosaik azok a demokrati­kus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre a kollektív vezető testületeket (Folytatás a 2. oldalon.) Népásik szolgálata megköveteli a párt vezető szerepének erősítésé­­ tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ A/t-Ci ' A / '»If|P|| ság titkára szólalt fel. í' * i­ii^IMIi­. luÁ ‘ ✓ A magyar irodalmi és kulturális élet jeles képviselőinek egy csoportja a jobbra): Németh László, Illyés Gyula, Darvas József, dr. Bognár kongresszuson. Az első sorban (balról ) József és Lukács György látható

Next