Nógrád, 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

STRAND A címről valószínűi­l­eg azt hiszik, hogy most a kániku­lában lévő Nógrád megyeiek nevében kívánom felemelni szavamat, hiszen már május 16-áai, az úttörők tósstrandi csatározása közben is sok bí­ráló S2Ó elhangzott arról, hogy rekkenő hőségben miért üresek a salgótarjáni strand medencéi, sőt egyeseik még azt is tudni vélték, ho­gy a zuhany sem működik. Téved­nek azonban, ha úgy képze­lik, hogy ezúttal megáll tol­lam és képzeletem a stran­dok ügyénél, mert nekünk számos ilyen strandunk van. A strand legyem tehát jelkép. Szinte a mellényzsebből tudjuk elővenni a példák hosszú sorát. Gondoljunk csak arra, amikor április vé­gén, az éjszakai fagyok ide­jén egyszercsak szétfullad­t a hír, hogy a távfűtést egyik napról a másikra meg akar­ják szüntetni, minthogy a naptár már tavaszt jelez. Hogy az időjárás fütyül a naptárra? Azzal csak a fo­gyasztók felzúdulására, la­punk közbelépés­ére törőd­tek. Vagy i­­t van másik pél­dának a kirándulóhelyek vendéglőinek ügye. Fővárosi turisták és szolnoki színé­szek panaszolták, hogy ami­kor hosszú hegyi túra után felüdülést­, de főleg ételt és italt remélve be akartak tér­ni a zöldvendéglőkibe, az egyiket éppen meszelték, a másikban meg leltároztak. A színházjáró közönségnek is állandó panasza Salgótar­jánban, ha a színtársulatok keddi játszási napjain, szín­ház után betérnek a Karancs eszpresszójába egy kis tarc­­ferére és táncra, hát­tércse­rére éppenséggel akad alka­lom, de az eszpresszó zene­kara éppen akkor tart szün­napot. Így volt ez legutóbb is. A Karancs Szálló étter­mét pedig megtöltötték a KGST-tanácskozás­­ részvevői és a szokásos vacsoravendé­gek. Megszökött és a karikatu­risták, humoristák által jól kiaknázott téma, hogy a le­hulló első és utolsó hó, bár­mennyire is fölkészültek az illetékeseik, rendszerint meg­lepetést és bonyodalmat okoz. (Ennél jobban, kiakná­zott téma, csak a mezőgazda­ság alkatrészellátásának két évtizede megoldatlan, kérdé­se, ami azért az, mert az al­katrészgyártás nem az idő­járás függvénye!) De sorolhatnánk­ a példá­kat tovább is. Remélhetőleg azonban emnnyi is elegendő, hogy érthetővé véljék, szán­dékunk. Azt szeretnénk, hogy az idényjellegű intézmények, vállalatok, vendéglátó egysé­gek alkalmazkodjanak az időjáráshoz és ne az időjárás a papírra fektetett tervek­hez. Vagy, hogy még szaba­­tosab­ba­k legyünk: a lakosság igénylőinek tökéletes kielégí­tése legyen a fő szempont és semmi esetre sem a merev ragaszkodás az eredeti el­képzelésekhez, a naptári na­pokhoz, az évszakok merev el­határolásához. Ezzel egyúttal azt is meg­mondtuk, hogy elfogadhatat­lannak tartjuk azokat az ér­vekeit, amelyek akár a mező­gazdasági alkatrészellátás szervei részéről, szinte min­den évben elhangzanak. Nem tarthatjuk felkészülés­nek azt, ami meglepetéssel­­ szolgálhat a sürgető időszak­ban. Nem tartjuk jónak azt a tervet, amely a lakosság ellátását nehézkesen oldja meg. Bárki, bármit is mond, a strandra akkor van­ szük­ség, amikor a tűző nap elől már az erdei árnyék sem nyújt kellő menedéket, a zöldvendéglőre ugyanez vo­natkozik. Mindent egybevetve: van­nak terül­etek, ahol éppen az szolgálja a­­ tervszerűséget, hogy adott esetben nagyon okosan, rugalmasan, a fo­gyasztók érdekében és a ma­guk hasznára módosítani tudják a terveket. Az időjá­rás ugyanis furcsa hatalom, ezt a parasztemberek tudják legjobban megmondani: hoz­zá kell alkalmazkodni, mert az ritkán alkalmazkodik a papír­tervekhez. Úgy gondol­juk, hogy nem új, nem szo­katlan felvetések ezek, jó lenne azon­ban, ha eltűnné­nek az évente megismétlődő, újságírótok­ra kívánkozó té­mák sorából, . JLi. Gy. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁG­A­ ÉS A MEGYEI TAMICS LAPJA XXVII. ÉVF., 120. SZÁM ARA: 1 FORINT 1971. MÁJUS­­ 23., VASÁRNAP Közlemény a tárgyalásokról Elutazott Budapestről a lengyel külügyminiszter Stefan J­edrychowski, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere, aki Péter Já­nos külügyminiszter meghí­vására háromnapos hivatalos baráti látogatást tett ha­zánkban, felesége társaságá­ban szombaton este elutazott Budapestről. A lengyel külügyminisz­terrel együtt utaztak el kí­séretének tagjai is. A vendégek búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János kül­ügyminiszter és felesége, Marjai József külügyminisz­ter-helyettes, Némethy Béla, hazánk varsói nagykövete, dr. Bányász Rezső, dr. Matusek Tivadar, és Perczel László, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetői, valamint a Kül­ügyminisztérium több más vezető beosztású munkatársa. Ott volt Tadeusz Hanuszek, Lengyelország budapesti nagykövete és a nagykövet­ség munkatársa. A felek köz­leményt írtak alá a tárgyalá­sokról. (MTI) .Tiltakozzunk Vietnamért!' Béketalálkozó Nagybátonyban Nagysikerű, forró hangulatú vietnami békenapot rendeztek tegnap Nagybátonyban. Erre az alkalomra Nagybátonyba érkezett Nguyen Dinh Can, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság nagykövetségének másodtitkára, valamint­­ a kí­séretében levő Tran Quang Hung egyetemi hallgató. A kedves vendégeket Czene Gyula, a salgótarjáni járási pártbizottság munkatársa, Ki­­csiny Miklós, a Bányász Mű­velődési Ház igazgatója, vala­mint Horváth Dénesné, a Ha­zafias Népfront Nőbizottságá­nak elnöke fogadta. A vietnami vendégek ezt követően ellátogattak a Buda­pesti Harisnyagyár nagybáto­­nyi üzemébe, ahol Kékesi Sándor, a harisnyagyár nagy­­bátonyi egységének vezetője üdvözölte az üzem valamen­­­nyi dolgozójának nevében őket. A vendégek szívélyes hangú beszélgetést folytattak a Zrínyi brigád tagjaival, va­lamint a harisnyagyár más munkásnőivel. Kedves emlék­ként — egyben emlékeztetőül a Vietnamban folyó súlyos háborúra — Nguyen Dinh Can elvtárs egy fémgyűrűt nyúj­tot át az üzem igazgatójának, amelyet az ezerötvenedik le­lőtt amerikai repülőgép ron­csaiból készítettek. A béke­nap tiszteletére egyébként nemcsak a harisnyagyárban, hanem Nagybátony valamen­­­nyi üzemében vietnami mű­szakot tartottak. Délután a küldöttség tagjai közvetlen, baráti beszélgeté­sen találkoztak a nagybátonyi ifjúsági klub tagjaival, vala­mint gimnazista diákokkal. A jelenlevők filmet tekintettek meg a vietnami nép életéről, régmúlt történetéről, valamint arról a komoly és sok-sok ál­dozattal járó harcról, amelyet Vietnam népe vív a betola­kodó amerikai imperialisták ellen. Ezután került sor a Tilta­kozzunk Vietnamért címet vi­selő kiállítás megtekintésére, amely képekben mutatja be a vietnami emberek hősiességét. Hat órakor kezdődött meg a béketalálkozó, ahol Bihari La­jos, a nagybátonyi gimnázium igazgatója, a Hazafias Nép­front elnöke mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a má­sodik világháború pusztításai­ra, amely annyi sok szenve­dést zúdított az emberiségre. Majd így folytatta: — A fasizmus fölött aratott győzelem után világszerte so­kan reménykedtek abban, hogy a háború rémét sikerült száműzni és emberibb, iga­­zabb világ lép az addigi he­lyébe. A felszabadult európai országokban a dolgozók mil­liói sorakoztak fel a kommu­nista pártok zászlaja alatt, hogy újjáépítsék országukat, eltüntessék a háború okozta romokat A továbbiakban arról be­szélt, hogy az imperialisták hidegháborúja nem egyszer idézett fel nagy veszélyeket az elmúlt évtizedekben. Ezért a békeharc ma minden becsüle­tes, világosan gondolkodó, bé­keszerető ember kötelessége. Mivel egyre többen ismerik fel ezt az igazságot, erősödik és egyre szélesebb körben bontakozik ki a szolidaritás a háborúk áldozataival szem­ben. Mi békében élhetünk és dolgozhatunk azon a nagy feladaton, amelyet pártunk X. kongresszusa célul tűzött ki elénk Egyben szolidaritást vállalunk a bátor és hazáját szerető vietnami néppel, amely hősiesen küzd az Egye­sült Államok hadigépezetével. Vietnamnak joga van a sza­badságra, a függetlenségre ugyanúgy, mint a világ min­den egyes népének. Mi, ma­gyarok együtt vagyunk a harcban a vietnami néppel, és együtt leszünk mindaddig, amíg a végső győzelem meg­születik — mondotta befeje­zésül. A vietnami nép nevében Nguyen Dinh Can mondott köszönetet a testvéri támoga­tásért és azért a vendégszere­tetért, amelyben Nagybátony­ban a tegnapi napon részük volt. Zavargások Belfastban Észak-Írországban szomba­ton hajnalban fegyveresek csoportja megtámadott egy brit őrjáratot. A támadás kö­vetkeztében egy brit katona meghalt, egy másik megsebe­sült. Az incidensre a város katolikus negyedének határán került sor, a környéket azon­nal lezárták és megindult a keresés a támadók után, de a reggeli órákig nem akad­tak nyomukra. Feltételezések szerint a támadás bosszú volt egy hadnagynak a halálá­ért, akit egy héttel ezelőtt öltek meg a köztársasági had­sereg és a rendőri erők kö­zött kitört összecsapás során. Az őrjáratot ért támadás­sal egyidőben ismeretlen sze­mélyek bombát dobtak egy táncterembe, a Belfasttól né­hány kilométernyire fekvő Suffolk faluban. A merény­let húsz embert megsebesí­tett, de nem súlyosan. Pénteken Belfastban egy­mást követő második nap zavargások voltak egy do­hánygyár előtt. A mintegy 200 főnyi tömeg szétoszlatá­­sára a hadsereget hívták se­gítségül. (MTI) Ötmillió pakisztáni Indiában India ENSZ-képviselője a világszervezet gazdasági és szociális tanácsa elé terjesz­tett jelentésében közölte, hogy Kelet-Pakisztánból In­diába áramló menekültek száma — ha az áramlás üte­me változatlan marad — má­jus végéig eléri az ötmil­liót.­­ A nagykövet elmondotta, hogy, India egyszerűen kép­telen a menekültek legele­mibb szükségleteinek kielégí­tésére is, ugyanakkor azon­ban azt sem teheti meg, hogy ne fogadja őket. Em­lékeztetett arra, hogy kormá­nya az ENSZ segítségét kér­te, s az első lépések, bele­értve egy háromtagú tény­­megállapító bizottság kikül­dését, már meg is történtek. Külföldi vendégek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXI­­ON-SALGO elemekből készült raktározási épülete előtt Koppány György felvétele A látogatók első teljes napja a I­VV-n­ Szombaton már reggel fél 7 körül nagyszámú közönség várta a BNV 10 órai kapu­nyitását. A szokásosnál is na­gyobb érdeklődéssel, valószí­nűleg része van a kiterjedt szombati szabadnapnak. Vi­dékről is már a reggeli órák­ban befutottak az első autó­buszok a szabad szombatos vásárlátogatókkal. A szombat a nagyközönség idei első eljes napja volt a BNV-n, délelőtt 10-től este 9- ig — a pavilonokban 7 óráig — a közönségé a vásárváros. Bőven kijut azonban a hi­vatalos eseményekből is. A nap első sajtótájékoztatóját az ELZETT Fémlemezipari Mű­vek pavilonjában üzletkötésről számoltak be. A vállalat a FERUNION-nal megállapo­dást írt alá a vásáron arról, hogy az idén 2,5 millió dollár értékű különféle árut ad át az ELZETT exportra. További üzletkötések is kilátásban vannak. Különféle nagykeres­kedelmi vállalatokkal várha­tóan ötéves keretszerződése­ket írnak alá zárak, lakatok, épületvezetők és egyéb cikkek szállításáról. Csehszlovák, NDK-beli, jugoszláv és oszt­rák cégek jelezték: megbízott­juk rövidesen Budapestre ér­kezik, hogy ELZETT-cikkek vásárlásáról tárgyaljon. 9 órakor a Magyar Tudományos Akadémia pavilonjában fo­gadták az újságírókat és be­mutatták az európai viszony­latban is rendkívül jelentős új tudományos kutatási és kí­sérleti eszközöket,­­ például azt a beruházást,­ amely elektron­sugarak segítségével olvasztja a volframot, nagymértékben elősegítve az izzólámpagyár­tás korszerűsítését. Tájékoztatták a sajtót a Ke­reskedelmi Berendezéseket, Gépeket Gyártó Vállalat kiál­lításán a vendéglátóipari, élelmiszeripari és kereskedel­mi gépújd­onságokról. A szombati sajtótájékozta­tók sora a LAMPART Zo­máncipari Művek pavilonjá­ban folytatódott, ahol a kád­gyártás automatizálásának eredményeit, továbbá a gáz­tűzhelyek gyártásának prog­ramját ismertették. A válla­lat vezetői elmondották, hogy gáztűzhelyből van és lesz ele­gendő. Több licencet is vásá­roltak, amelyeknek segítségé­vel még biztonságosabbá te­szik tűzhelyeiket. Délben az osztrák nagykö­vetség kereskedelmi attaséja és az osztrák szövetségi gaz­dasági kamara elnökhelyette­se tartotta meg hagyományos fogadását a BNV alkalmából a Duna Intercontinentalban. , Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról­. Kisdobos- és úttörőavatás Salgótar­j­ánban Salgótarján általános isko­láiban — a Malinovszkij úti iskola kivételével — tegnap délután ünnepélyesen avatták a kisdobosokat és az úttörő­ket. A Malinovszkij úton má­jus 2­5-én tartják az avatást, egyúttal megemlékeznek Nóg­­rád megye első úttörőcsapatá­ról, amely 25 évvel ezelőtt­ itt alakult meg. A csapatok meg­koszorúzzák majd az iskola falán levő emléktáblát is. Nógrád megye más helységei­ben május 29-én avatják a kisdobosokat és az úttörőket. Salgótarjánban tegnap mint­egy ötszáz kisdobost, s ugyan­ennyi úttörőt avattak. Az avatóünnepségek után, ame­lyeken kitüntetéseket is át­nyújtottak — többi között a jubileumi nyakkendőt —, az őrsök úttörősétát tettek a vá­ros központjában, ahol meg­tekintették az üzletek jubileu­mi kirakatait, leadták rájuk szavazataikat, s gyermekruha divatbemutatón vettek részt. A Gagarin úti Általános Is­kola aulájában is délután négy órakor kezdődött az ünnep­ség, 80 kisdobost és több, mint 100 úttörőt avattak. A csapat kürtösének felhívó jelére el­foglalták helyüket az avatan­dó pajtások. Az úttörőforma­ságok után Csongrády Béla, a salgótarjáni városi úttörőel­nökség tagja ünnepi avató­beszédet mondott. Szólt a csa­pat múltjáról, s értékelte a jubileumi év eseményeit. A „Kerékpárt Vietnamnak”-ak­­ció során a gyerekek zseb­pénzükből két kerékpárra va­lót gyűjtöttek össze. Az „Úttö­­rők az árvízkárosultakért” ak­ció során pedig hulladékgyűj­tésből mintegy 6000 forintot ajánlottak fel a rászorultak­nak. A pajtások a városi szak­tárgyi versenyeken három el­ső, két második, két harma­dik, a megyei versenyeken pe­dig egy első és egy második helyet szereztek. A beszédet követően Kálo­­vits Géza, az avatószülők ne­vében tett fogadalmat, majd felkötötték a kék és a vörös nyakkedőket az új kisdobo­soknak és úttörőknek. Ezután Csongrády Béla átadta Ko­vács Erikának, a csapattanács titkárának az Országos Úttörő Elnökségtől kapott­­ Ságváry Endre Emlékcsillagot, s hét úttörőnek a Kiváló Úttörő­­munkáért, tizenhárom kisdo­bosnak­­ a Kiváló Kisdobos­munkáért kitüntetéseket. A felavatott kisdobosok és úttö­rők színes műsort adtak, s közösen elénekelték az úttörő jubileumi dalt. A avatóünnepség után az őrsök bekapcsolódtak a tegna­pi nap városi eseményeibe, ma pedig ugyancsak részt­ vesznek az úttörőprogramba, ]

Next