Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

Mesterségek dicsérete A felsőrészkészítő Ak­i cipőt készít, az cipész. Egyszerű a törvény, csak nem igaz. Akkor tudtam meg ezt, amikor Danyi Károllyal, a salgótarjáni Cipész Kisz fel­­sőrészminta-készítőjével ta­lálkoztam. A kis műhelyben hárman dolgoznak. Minden egyéb illa­tot elnyom a borszag. Bele­ivódik az emberek ruhájába, jut belőle haza is Danyi Károly 53 éves. Bu­dapesten született, és mivel a középiskolára nem tellett a családnak, szakmát tanult. — Itt tanulóskodtam Sal­gótarjánban, itt lettem minta­­vágó szabász. Huszonkét évvel ezelőtt kerültem a szövetke­zethez, szükség volt rám. Azó­ta itt dolgozom. . . Gyönyörű szakma ez, mondhatnám művészet. Az ember először megrajzolja a cipőt, saját fantáziája szerint, aztán az alapszámra — férfi­cipőben 42-es — elkészül a szabásminta, kartonból. Elő­ször a felső bőr, aztán a bé­lés mintáját vágom ki. Ezu­tán prespánból, majd műké­­regpapírból a jelölőminta ké­szül el. Ennek alapján vágják aztán ki a szabászok a bőrből a cipő darabjait Az ő mun­kájuk is nagy gondosságot igényel,, és jó anyagismeretet. Tudni kell, merrefelé nyúlik a bőr, úgy kell elhelyezni a szabásmintát, hogy minél ke­vesebb legyem a kimaradó anyag. Ha egy új modellt ké­szítek, alig várom, hogy már elkészüljön,­­és az első húzá­sok meglegyenek a kaptafán. Lapozgatjuk a mintaköny­vet. Különféle fazonú és ala­kú cipők.­­ Mindegyikből legyártunk legalább ötezret, de van olyan is, amibő­l hatvanezret készí­tettünk. Ez megelégedés az embernek. Vannak persze nehézségek. Egész nap ^1r­ni kell, és ez elég fárasztó. Az­­ új modellek meg­tervezésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a mi tech­nikai lehetőségeinkkel gazda­ságosan termelhető legyen. Gondolni kell az anyagra is. Az asztalon egy kaptafa, rajta néhány ceruzavonal, új fazon­­ születik. Amíg a mester rajzol, mintái segítségével a szomszéd asztalon a két sza­bász sorra vágja ki a fényes, puha, fekete bőrből a cipőfel­sőrészeket. —gáspár— Az ELEKTRIK gyár villamos hegesztő­berendezésen­ Nem mindennapi esemény­ként vonult be a leningrádi ELEKTRIK gyár történetébe az egyik budapesti nemzetközi vásár, ugyanis éppen abban az időben állították elő a védő­­gázas egyenáramú ívhegesztő automata berendezést, amely különféle fémek hegesztését végzi igen nagy pontossággal, amellett rendkívül termelé­keny és könnyen kezelhető. A leningrádi gyár meghívást kapott, hogy képviseltesse ma­gát a hagyományos budapes­ti vásáron. A gyár vezetői úgy döntöttek, hogy bemutatják az új automatát. Rövid idő múlva Magyarország húsz ilyen automata hegesztőberen­­dezést rendelt a Szovjetunió­tól. Az ELEKTRIK gyár azóta rendszeresen szállít Magyar­­országnak ilyen automatákat, és más hegesztőberendezése­ket. Szovjet viszonylatban alapvetően ez a gyár látja el a legtöbb népgazdasági ágat elektromos hegesztőberende­zésekkel, így például egész géppark található az ELEKT­RIK védjegyével a volgai au­tógyár építkezésénél, a külön­böző mezőgazdasági gépgyá­rakban, a vízi erőművek és a kőolajvezetékek építésénél. Hetedszer is a bíróság előtt Ezúttal két évre ítélték a megrögzött csalót „Május végén Budapesten jártam, s felkerestem a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kirendeltségénél dolgozó ismerősömet. Azt mond­tam neki, hogy az öcsémet elütötte a villamos, és a gyógykezelés után külön vasúti kocsiban kell hazaszállítanom őt, de erre nincs pénzem, így sikerült kicsalnom tőle 150 forintot.’* —■ Íme, egy jellemző részlet Osváth Sándor tízoldalas beisme­rő vallomásából. Most állt hetedszer a bíróság elé, ezúttal 22 rend­beli csalás vétségéért, kétrendbeli visszaesőként elkövetett csalás bűntettéért, csalás bűntettének kísérletéért és közveszélyes munka­­kerülésért. Csak harminckilenc éves, de körülbelül tíz évet töltött ed­dig börtönben csalásért, lo­pásért, sikkasztásért, élet és testi épség ellen elkövetett bűntettekért. Legutóbbi szabadságvesztés­­büntetéséből 1971. novemberé­ben szabadult. A következő év januárjában elhelyezkedett a NOTÉV-nél, de csak áprilisig bírta a munkát. — Úgy éreztem, mellőznek, nem becsülnek meg — mondta a bíróságon. Másutt viszont meg sem próbált elhelyezked­ni, csavargó, munkakerülő életmódra rendezkedett be. Az országot keresztül-kasul bekó­borolta, éjszakáit vasúti ko­csikban, várótermekben, al­kalmi szállásokon töltötte, s a csalássoroztból tartotta fenn magát. — Nem volt meg a MIL-la­­pom, nem vettek fel sehol — ezzel védekezik. A bevezetőben idézetthez hasonló fantáziadús mesék szép számmal akadnak jelen­legi bűnlajstromában, ezekkel összesen körülbelül nyolcezer forint kárt okozott a hiszékeny károsultaknak. A leggyakrab­ban nemlétező gépkocsijára hivatkozott, 100—150 forintot kért, és a legtöbb esetben ka­pott is a kocsi javítására. Pes­ten egy ízben teljesen idegen lakásba csöngetett be, s né­hány perc múlva már a zsebé­ben lapult az aznapi ivászat­­hoz szükséges összeg. Más al­kalommal a Budapesti Nem­zetközi Vásár területén a Vegyépszer pavilonjába tért be, s az egyik ott dolgozótól 170 forintot kért autógumi vá­sárlására, de aprópénz hiányá­ban 500 forintot (!) kapott. A Legtöbb esetben vigyázott, hogy 2—300 forintnál többet ne csaljon ki áldozataitól, mert nagyon jól ismeri a bün­tető törvénykönyvet, és tudta, így csak vétségért kell majd felelnie. A „tapasztalt” bűnözőt a Salgótarjáni Járásbíróság ez­úttal kétévi, fegyházban le­töltendő szabadságvesztésre és háromévi közügyektől eltil­tásra ítélte, feltételes szabad­ságra nem bocsátható! A vád­lott és védője enyhítésért fel­lebbezett. Sz. K. M­edj­­ réla...! Egy falusi család­­ televíziót vásárol. Első este a család valamennyi tagja leül a ké­szülék elé és nagy élvezettel nézi a műsort. Egyszerre a nagymama váratlanul felkel és kikapcsolja a készüléket és megindul a szobája felé. — Mit csinálsz nagymama? Miért zártad el a készüléket*? — méltatlankodnak a többiek. — Mert be kell vennem a gyógyszert és semmiképpen sem akarom elmulasztani a folytatása Alfred Charles Kinsey, a neves amerikai szexológus, az Institute For Sex Research megalapítója egy interjú kere­tében a következőket mond­ta: „Pácienseim egy része azért keres fel, mert nem él házas­­életet, a másik fele viszont azét, mert él.” Gaia Germoni, olasz szí­nésznő Nápolyba érkezve ta­xiba ül. A taxi vezetője azon­nal vadul száguldani kezd, bravúros ügyességgel vágja át magát a kaotikus forgat­— Tudja kérem — szólal meg rettegve a művésznő —, hogy már két alkalommal fel­ment a járdára és kishíján elütött két járókelőt? — Nem hittem volna, hogy a statisztikai hivatalban dol­gozik — mondja némi megve­téssel a taxi vezetője. * A feleség meglátogatja a börtönben férjét: — Ne légy már olyan meg­átalkodott! Mondd meg, hová rejtetted azt a lopott pénzt! Ha nem tudom befektetni va­lamibe, ki tudja ér-e még va­lamit 1980-ban. ¥ [UNK] F­gy férfi és egy nő beszél­get a kávéház teraszán. — Elárulnád — kérdi a nő —, miért nem veszel magad­nak autót? — Ugyan minek? Minden barátomnak­­ van autója. — Micsoda válasz! Ezen az alapon nekem sem kellene férjhez mennem! + A feleségétől húsz év óta külön élő ausztráliai Paul Kitson felkereste nejét és Canberrában együtt ünnepel­ték meg ezüstlakodalmukat. Azután ismét külön váltak azzal a megnyugtató kijelen­téssel: „Még mindig nem il­­lünk egymáshoz”. GERENDÁK között ül az öreg. Fel-W*V­- "JV */WfV hőt néz, esőt vár. Zsebébe nyúl, sodor­ja a cigarettát, poros az arca a lehulló vakolattól. Ha tartáni, meg tudja mondani, milyen utcának hívták ezt? — Menház utcának — mondom azon­nal. — Milyen csárda volt itt? — Magyar csárda. Ez volt a neve. — Minek kellett ide csárda? — vizs­gáztat tovább. — Ebben az utcában volt a tollpiac. Itt, nem messze tőlünk, kocsiszín állt. — vágom rá. Téglák a földön szalmából, kőből. Gerendák várnak elszállításra. Omla­dozó falak. Téglán ül az öreg. Beszél­getünk. Bontják Salgótarján talán legrégibb épületét, amely az idős tarjániak sze­rint van százéves is. A tarjáni keres­kedődinasztiák egyik legismertebb tagja, Freidmann József az 1870-es évek valamelyikén jött át Egerből Salgó- Tarjánba. Gyarmatáru-kereskedést nyi­tott, hat gyereket nevelt. Közülük ket­­tő, Rezső és Sándor itt tanulta meg gyermekként a szakma minden forté­lyát, hogy aztán évtizedekkel később, megalapítsa Nógrád akkor legnagyobb áruházát. Nagyapáink jártak ide a Menház utcába fűszerért, cukorkáért, italért is, mert az üzlethez italmérő­hely is tartozott Zsindely volt a háztetőn, amikor át­rakatta cseréppel Jancsovocs Károly, Zsindelyes tető az italházon... aki a géplakatos szakmát cserélte fel tizennyolc éves acélgyári szolgálat után, és vendéglős lett. Biliárdasztal, kártya, dominó várta a törzsvendégeket, akik a kályha mellett, kerek asztalnál foglaltak helyet. Esténkén, talán leg­jobban a szombati „kimenős napokon” híres prímás, Hangonyi Rudas muzsi­kált, kispörköltek illata szállt — pin­­cérnők sürögtek az asztalok között. AZ 1950-es években kapta a Kulacs A/WWV'WWV' nevet a vendéglő. Ezt megelőzően Sport borozónak hívták a szűk talpon­állót a terjedelmes pulttal, amelyre rá-rákönyököltek a vendégek. Könyö­költ a híres középcsatár is, mellette a kedvese. Beszélgettek. Előttük tíz fél­deci rum. Egy intés — a csatár unta meg előbb a beszédet — és egy perc alatt öt-öt féldeci csúszott le torkukon. Nem ez volt a névadó, az azonban mai napig is rejtély, miért kapta a borozó a „Sport” nevet. — Szerette a Kulacsot? — Itt kezdtem dolgozni, itt fejezem be. — Mit szerettek a vendégek? — Teljesen mindegy volt, kérem. Bor, sör, pálinka — mondja a csapos, Tóth Lászlóné, aki tizenhét évesen kez­dett itt, húsz évvel ezelőtt. Inászóról jött be, Kürti Erzsébetnek hívták. — Mulatott nálunk kérem zsebmet­sző és igazgató. Rossz nő és külföldi, olasz, francia, német és spanyol. A kis­pénzű emberek hozánk jöttek, és higy­­je el, kevesebb bajunk volt velük, mint sok más, hogy úgy mondjam, reprezen­tatív hely vendégeivel. Amikor a tal­ponállók bezártak, akkor esténként, nem mondom, elég vegyes társaság jött össze nálunk, de napközben... Dicsére­tünk van szóban és írásban. Biztosan hallott a csipős halászléről, az illatozó babgulyásról, a töltöttkáposzta-adagok­­ról, amelyet csak nálunk lehetett kap­ni. Balázs Zsigmondné főztjét dicsérték vendégeink. Játszott nálunk Botos Bandi, Fényes Misi, de mondhatom, hogy minden számottevő tarjáni prí­más megfordult nálunk, mert a válla­latnál „forogtak” a zenészek. Utoljára Oláh Vilmos muzsikált. Bartal Irén vagyok. A szakmában huszonkét éve dolgozom, hét évig helyettes vezető voltam itt, két hónapig vezettem az üzletet, a Kulacsot. Oláh Vilmos hegedűjére búcsúztak a törzsvendégek. Utoljára itta ki borát megcsalt férj az alkalmi ismerőssel, a börtönből nemrégiben kijött „szabad­ember”, a kocsmahős, az italbajnok, és a meg nem értett költő, aki esténként itt próbált híveket toborozni. Búcsú­verset írt: „Sír már a Vilmos hegedűje, Kulacséknál vége a dalnak, A törzsvendégek lassan elmerengve. Bánatos arccal hazadzsalnak.” MOZDUL az öreg a tégláról. A­­­­ rv szeszgőztől átitatott falon penész. A kö­zeli toronyházból asszony bámul a csupasz falakra. A nyolcadikon, az ab­lakban könyököl. A főutcáról gépkocsi­zaj hallatszik. Az italház nincs többé. Szokács László Ügyvédnél.— És egy ilyen kis összekoccanás miatt válni akarnak? (A Wochenpresse-ből) Autósok, figyelem! Minden típusú személygépkocsihoz feltöltött akku mutatói* 1 éves garanciával azonnal beszerezhető a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat balassagyarmati telepén. Cím: Balassagyarmat, Rákóczi u. 62—64. sz. Telefon: 94, 34. Az Állami Biztosító értesíti ügyfeleit, hogy minden szerdán délelőtt Balassagyarmaton, aznap du. 13 órától Szécsényben, minden pénteken délelőtt Pásztón gépjármű­kárfelvételt végez az AB fiókjai mellett. Salgótarjánban továbbra is a hét minden munkanapján van gépjármű-kárfelvétel. A mozgásképtelen gépkocsit be kell jelenteni az illetékes fiókhoz, vagy közvetlenül az igazgató­sághoz — Salgótarján, Klapka György tér 1. — hogy a kár­felvétel napján ezek is szemlézésre kerüljenek. Állami biztosító nógrád megyei IGAZGATÓSÁGA ELADÓ 350 köbcen­tis Werd­ex. Érdeklőd­­ni: Salgótarján, Mali­­novszkij út 8. alatt. FIGYELEM! Pótma­maságot vállalnék tel­jes megbízhatósággal. Érdeklődés: 33-35-ös telefonon. SKODA 1000-es el­adó: Susán, Salgótar­ján, Bartók B. út 3. AZ Állami Bizto­sító városi fiókja fel­vételre keres — közép­iskolai végzettséggel rendelkező munka­erői, „biztosításszer­vezői” munkakör be­töltésére. Jelentkezni lehet fenti címen 8-tól 15 óráig. IKERHÁZ fele Sal­gótarján központjában 250 négyszögöl gyü­mölcsösben, 2 szoba­komfort, alul szuterén (szoba, konyha, spájz) eladó. Ára: 185 000 Ft. Móricz Zs. u. 28. 3 DB 2—3 éves, sod­rott csikó eladó. Ér­deklődni : Karancs­mente Mg. Tsz. Ka­­rancslapujtő. BEKÖLTÖZHETŐ Csa­ládi ház eladó. So­moskőújfalu Damja­nich u. 6. Telefon: 29-21. Apró­ kirlttis AZ ORSZÁGOS Szakipari Vállalat sal­gótarjáni munkahely­re felvesz — festő mázoló — szigetelő­ — bádogos — burko­ló — állványozó szak-, betanított-, és segéd­munkásokat. Nyug­díjasokat is. Felvétel: Budapest V., Báthori U. 12. H. 229. AZ IBUSZ négy­napos társasuta­zást szervez szep­tember 28-tól ok­tóber 1-ig a Magas- Tátrába. Részvételi díj: 750.—Ft. Útlevéllel rendelkezők je­lentkezését várjuk szeptember 26-ig az IBUSZ** salgó­tarjáni irodájában. VADONATÚJ gáz­bojler-felszerelés, jót­állással, eladó. Kiste­­renye, Rákóczi út 61. TOLLATVÉTEL a MÉH-telepen kedden és pénteken 9-től. Hí­vásra házhoz me­gyek. (Bíró) Salgó­tarján, Berzsenyi út , 11. Kavicsos­ ki­költözés! Tervező és Építő­ipari Szövetkezet értesíti a T. meg­rendelőket, hogy az üveges és kép­keretező üzletünket a váro­si tanács mögötti 21. jelű épületbe helyeztük át.

Next