Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-29 / 228. szám
A tanító néni mesél Ami ma elég, holnap kevés Tizenhat év tapasztalata KEVÉS OLYAN fiatal talalható, aki annak idején ott volt a KISZ zászlóbontásánál és azóta egyfolytában végez mozgalmi munkát az ifjúsági szervezetben. A nagybátonyi gépüzem KISZ-csúcsvezetőségének titkára, Pampurik János ezek közé tartozik. — Utána kellene számolni, ha meg akarnám pontosan mondani, hogy hányadik választási akcióban vesznek rész — mondja. Hat alapszervezetben 209 KISZ-tag készült a gépüzemnél a mostani választásokra. A csúcs titkárnak bőven akadt tennivalója. Az előkészületeket intézkedési tervbe foglalták, határidőkkel, felelősökkel. — Sok segítséget kaptunk az üzemi pártbizottságtól. A KISZ-titkárok beszámoltak végzett munkájukról. Közös taggyűlésen választottuk meg a jelölő és szavazatszedő bizottságokat. Gyepesi Béla, az üzemi pártbizottság titkára lép a KISZ- irodába. Amikor az ifjúsági szervezetek munkáját említem neki vaskos füzetet vesz elő. — A párttitkárok megszabták a kommunistáknak, melyek azok a feladatok, amiket nekik kell végrehajtani a KISZ-választások sikere érdekében. A pártvezetőségek egyegy tagja például a beszámolók készítésében segédkezett. Közösen elemeztük, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken a KISZ-munka mely területéről kell kritikusabb hangnemben szólni — sorolja. A csúcsvezetőség küldöttértekezletét október 12-én tartják. A csúcstitkárnak ez lesz az újabb vizsga, ahol arról kell beszámolni, hogy a két évvel ezelőtt megfogalmazott célok hogyan váltak valóra? — Ami ma elég, holnap már kevésnek bizonyul. Ez különösen jellemző a munkánkra. Sok olyan feladat áll előttünk, melyeket a mozgalom érdekében minél előbb meg kell oldanunk. Elsők között szerepel a taglétszám növelése. Lehetőségünk van újabb és újabb fiatalokat bevonni az alapszervezetekbe. Ennek érdekében nagyobb figyelmet érdemelnek azok az új dolgozók, ifjú szakmunkások, akik az üzemhez kerülnek. Jobban kell az ifjúsági szervezeteknek a munkába illeszkedésüket segíteni — magyarázza Pampurik János. Nem titkolják, hogy a taglétszámot olyan szintre akarják emelni, hogy akár bizottságot is létre lehessen hozni. A lehetőségek adottak hozzá. A csúcstitkár napi munkája mellett tesz eleget választott funkciójából adódó kötelességeinek. Egyébként az üzem munkaverseny-felelőse. Az utóbbi is bővelkedik tennivalókkal. — Emellett marxizmus—leninizmus esti egyetemen tanulok. Sokszor azt sem tudom, hová menjek, melyik a fontosabb. A hosszú évek alatt persze hozzászoktam. Most a csúcsvezetőség olyan fiatalokból áll majd össze, akiknek több ideje marad a csúcstitkárnak segíteni, mert maradéktalanul ellátni az alapszervezetek irányítását, programjaik összeegyeztetését csak jól megszervezett gárdával lehet, a területeket felosztva — jegyzi meg, amikor a vezetőségen belüli munkamegosztás kerül szóba. AKI EGYSZER belekóstol az ifjúsági szervezetekben folyó mozgalmi munkába, nehezen válik meg attól, így van ezzel Pampurik János is. — Meddig szeretnél a KISZ- ben dolgozni? — kérdezem tőle. — Amíg a tagság úgy érzi, hogy szükség van munkámra — mondja, majd hozzáteszi: — Ha vezetőként nem, akkor egyszerű KISZ-tagként. Szavaiból érezni, ezt nem a tizenhat év mozgalmi tapasztalata mondatja vele, mélyebbről fogalmazódott meg. Sz. Gy. Segítenek a Szép kezdeményezéssel hallat magáról ismét a megyei Állami Építőipari Vállalat két brigádja, a Dudás Pál és a Pifka György vezette ifjúsági villanyszerelő-brigád. A fiatal villanyszerelők a gyengébben tanuló szakmunkástanulók felett vállaltak pártfogást. Elhatározták, hogy a gyengén tanulókat, s tanulásban a bukott harmadikosokat segítik a vizsgára való felkészülésben, felkészítik őket a legfontosabb, legnehezebb tárgyaik ismereteire. A két ifjúsági brigád felajánlása már csak azért is igen értékes, mert a szakmunkás tanulók nagy része a vállalatnál dolgozik majd, s nem mindegy, hogy milyen tudással kerülnek a munkahelyekre ezek a fiatalok. Napjaink ifjúsága Még vagonklub is lehet Visszaszerezni a régi A IUSTERENYEI MÁV fűtőház KISZ-szervezete még néhány évvel ezelőtt is az igen rangos közösségek közé tartozott. Hírük-fényük mára kissé máj- megkopott: hullámvölgybe jutott a fűtőházi fiatalok szervezete. A fűtőháziak azonban nem nyugodtak bele, ismét az élvonalba akarnak kerülni. Ez az igény szinte elemi erővel tört fel azon a vezetőségválasztó taggyűlésen, amelyet a szervezet húsz fiatalja csütörtökön délután az oktatóteremben rendezett. Koós Attila, titkár kritikus szavakkal ecsetelte az elmúlt két esztendő munkáját. — Szándékosan nem foglalkoztam részletesen eredményeinkkel, bár ilyenek is vannak — mondta. — Azért nem, mert nekünk most azon kell lennünk, hogy ismét az elsők közé kerüljünk, s ehhez elsősorban a hibákat kell megszüntetnünk. A beszámoló után kibontakozó párbeszéd már jelezte, azt is, hogy a fiatalok hogyan képzelik el az élvonalba kerülés módját. — Elsősorban bennünk legyen igény — fogalmazta meg az egyik fiatal — Ha a titkárunk javasol valamit, ne csak a vállunkat húzogassuk. A célt mindenki akarja, ne csak a vezetőség! — Vegyük fel a kapcsolatot több alapszervezettel, mindegyiktől tanulhatunk valami okosat. Itt van a szomszédban a gimnázium. Ott sok a lány, hozzánk meg fiúk tartoznak, miért ne ismerkedhetnénk, barátkozhatnánk egymással? Aztán itt a MEZŐGÉP, ott is nagyon jó KISZ-szervezet működik. IGEN ÁM, de az ötlet maga után vonja a gondot is. Hová hívják meg ezeket az alapszervezeteket, ha egyszer a fűtőháziaknak nincs külön helyiségük? A taggyűlés azonban termékenynek bizonyult, hiszen rögtön született javaslat — ha miprenden kívül is. Ha a fűtőházi KISZ-esek klubot szeretnének, erre a célra kiválóan megteszi egy kiszuperált vasúti kocsi is. Csak rendibe kell hozni, szépen átfesteni, kívülről-belülről, a berendezés gondját a járási KISZ-bizottság magára vállalja. Megoldható a fűtés és a világítás is Lehet hát klubjuk, méghozzá nem is akármilyen, hanem vagonklubjuk a fűtőháziaknak! Az állomás környékén sok a csellengő fiatal, az átutazó diák. A várakozás gondját számukra is megoldhatná a vagoniklub. — Nem szabad belenyugodnunk abba, ha valaki hívó szavunkra így felel: ha nem kötelező, nem lesz KISZ-tag — kér szót máris a következő fiattal. — Olyan eredményt kell felmutatnunk, olyan vonzó, pezsgő KISZ- életet rendezünk, hogy a kívülállók maguk kérjék felvételüket közénk. — Tudjátok ti is, hogy neheztel ránk az szb-titkár — folytatódik a párbeszéd. — Nem mondta ugyan, de azért lehet azt érezni. Igaza is van. Vásároltak nekünk pingpongasztalt, amin azóta se nagyon tekintélyt játszottunk. Miért nem használjuk ki legalább azokat a lehetőségeket, amelyek már megvannak ? Ha látják, hogy igényeljük a sportot, a szórakozást, bizonyára igyekeznek majd gyarapítani a lehetőségeket is. Nem félnek a munkától a fűtőházi fiatalok. Sürgős, a javításoknál minden külön rábeszélés nélkül is szívesen bent maradnak a műhelyben. Csak épp hazaszaladnak, beköszönnek, s aztán máris vissza a munkához. Ugyanez érvényes a társadalmi munkára is. S hogy ez utóbbiban mégis elmaradtak, annak is megvan a maga oka.. — Jött egy levél a téglagyártól, hogy mehetnénk hozzájuk társadalmi munkázni — mondja a titkár, Koós Attila. — A feltétel: ezer darab berakott tégláért 27 forint járandóság. Akárhogyan is osztottunk-szoroztunk, egész napi munkánkért 50 forintot, ha kaptunk volna. Erre aztán azt mondták a tagok, hogy azt a pénzt inkább odaadják a sajátjukból. A FŰTŐHÁZI fiatalok, mozdonyvezetők, műhelyben dolgozók, nem hiába jöttek össze. Nemcsak az új vezetőséget választották meg, hanem el is látták rögtön jótanácsokkal, ötletekkel. Nem érzik jól magukat a „hullámvölgyben” — ebben az irányítási rendszer megoldatlansága is ludas —, erős az igény bennük a színvonalas munkára. Hogy ebből az igényből valóság legyen, az most már javarészt rajtuk múlik. " Szondi Márta Találkozó A közelmúltban a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat KISZ-szervezetének fiataljai elhatározták, hogy a fegyveres erők napja alkalmából kapcsolatot teremtenek a salgótarjáni városi Kun Béla munkásőr-zászlóaljjal. Az elhatározást rövideset tett követte. A napokban Dupák Sándorné, a KISZ-szervezet titkára üzemi lövészversenyt szervezett a Vegyesipari Javító Vállalat fiataljai körében. A verseny lebonyolításában szakszerű segítséget nyújott a munkásőr-zászlóalj törzsének több tagja, valamint az MHSZ képviselője. A fiatalok körében nagy érdeklődéssel várt háziversenyt a munkásőrség lőterén rendezték meg- Az érdeklődő lányoknak és fiúknak elméleti előadás keretében adtak rövid tájékoztatást a lövészettel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, majd gyakorlatban is bemutatták a kispuska kezelését, a helyes célzást. Bár eleinte kissé ügyetlenül fogták — különösen a lányok — a kispuskát, néhány párbalövés után azonban megbarátkoztak a számukra eddig ismeretlen eszközzel. Nagy versengés alakult ki mind a nők, mind a férfiak körében. A kapa esti órákra azonban eldőlt a helyezések sorrendje. A nőknél Sály Imréné, a férfiaknál Kiss Lajos bizonyult a legjobbnak, érdemes azonban megjegyezni, hogy Tamási Mária, Nagy Zsuzsanna és a többiek is nagy lelkesedést tanúsítottak a lövészet iránt. A KISZ-alapszervezet fiataljai elhatározták, hogy a barátság szálait tovább erősítik a munkásőregységggel — elemény — Vendégünk: Hüse Károly ejtőernyős A fegyveres erők napja alkalmából ma megemlékezést rendeznek a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban is. A ma délután három órakor kezdődő ünnepségen fellép a Bányászkórus és a Bolyai Gimázium irodalmi csoportja is. Ezt követően zenés, táncos ifjúsági délutánra-estre kerül sor a Kohász Művelődési Központban. A zenét a fővárosi Jam együttes szolgáltatja. A szünetben a Kohász Művelődési Központ irodalmi színpada tréfás jelenetekkel szórakoztatja a fiatalokat, a szalontánccsoport pedig táncbemutót tart. A KISZ-klubban reprezentatív honvédelmi kiállítást rendez az MHSZ városi vezetősége, a klub tantermi részében pedig katonai rövidfilmeket mutatnak be. Ugyanitt látják vendégül a fiatalok Hüse Károly sokszoros válogatott ejtőernyőst, aki élménybeszámolóját saját filmjeivel illusztrálja. Két hete már, hogy szerte a megyében megkezdődtek a KISZ-szervezetek vezetőségválasztó taggyűlései. A nagy eseménysorozat még tart, de jó néhány tapasztalat, következtetés levonására már most is alkalom kínálkozik. Az események ünnepélyességét, rangját, a külsőségekkel is hangsúlyozzák a KISZ-szervezetek tagjai. Csaknem minden alkalommal feldíszítik, kidekorálják azt a helyiséget, amely a vezetőségválasztás színhelye. Részben talán a megszokottól eltérő külsőségek is szerepet játszanak abban, hogy a választásra összegyűlt fiatalok kicsit megilletődötten ülnek. Legtöbbször a KISZ-szervezet titkárának beszámolója sem tudja feloldani a feszültséget. Esetleg éppen azért, mert tudomásunk szerint egyetlen titkár sem vállalkozott arra, hogy ne papírról olvasson fel, hanem élőszóban számoljon be társainak az elmúlt két esztendő munkájáról. Pedig nem igaz az, hogy a fiatalok nem tudnak beszélni. Jó néhány példa van arra, hogy a hozzászólásokra válaszoló titkár szavai alatt — melyeket már nem papírról olvasott fel — pisszenés sem hallatszott a fiatalok közül, mert a titkár valóban remekelt. Valóságos „kettes számú beszámolót” mondott, csak éppen saját szavaival, rögtönözve. Az ünnepélyes külsőségek és a meghívott vendégek — a felsőbb KISZ-szervek képviselői, a vállalat, üzem első számú vezetői — jelenléte is hozzájárul ahhoz, hogy amikor a hozzászólásokra, véleményekre kerül a sor, a fiatalok sokszor bizony hallgatnak. Nem mintha „hidegen hagyná” őket mindaz, ami róluk, szervezetükről elhangzott, csak éppen nem szívesen állnak fel a nagy plénum előtt. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a kritikus, őszinte vélemények a szünetben, egymás között, négyszemközt vagy több szemközt hangzottak el. Ismét több alkalommal a fiatalok „mi inkább dolgozunk, nem beszélünk” jelszóval magyarázták, mentették szófukarságukat. Pedig nem szócséplésszámba mennek az okos javaslatok, a megalapozott, igaz vélemények. Ellenkezőleg, az elkövetkező esztendők munkáját alapozzák meg, ezek nélkül a KISZ-szervezet vezetősége ugyancsak tanácstalan marad. Hiába szólnak a jelenlevő felnőtt vezetők, elsősorban a fiataloknak kell megmondaniuk, mit szeretnének, mi vonzza őket legjobban a KISZ-munkában. Szokatlan még a KISZ-berkekben a névre szóló bírálat, illetve dicséret, kevés helyen hallottunk ilyet a vezetőségválasztó taggyűléseken is. Amikor azonban a titkár volt elég „bátor” ahhoz, hogy személyhez címezve bírálja, dicsérje a munkát, az igencsak nagy port kevert. Természetes jelenség a „felzúdulás” akkor, ha év közben, a taggyűléseken nem értékelik a szervezet tagjainak munkáját. A folyamatos, rendszeres értékelés az egyetlen módja annak, hogy hozzászokjanak a KISZ-szervezet tagjai a bírálathoz, s ne vonjon maga után teljes passzivitást az elmarasztaló szó. Valamennyi taggyűlés őszinte, s főleg kritikus légkörű. Esetenként a kelleténél is kritikusabb. A titkári beszámolók ugyanis inkább a hibákat hangsúlyozzák, mondván, ezekből lehet tanulni. Ez igaz is. A hozzászólásokból, s a személyes beszélgetésekből is kiderül, hogy a pártszervezetek mindenütt nagy segítséget nyújtanak a fiataloknak a vezetőségválasztó taggyűlések megszervezéséhez, lebonyolításához. Nemcsak abban nyilvánul ez meg, hogy a levezető elnök tisztét legtöbbször a pártszervezet titkára, vagy a pártvezetőség tagja tölti be, s nemcsak abban, hogy a beszámoló elkészítésében segítik a titkárt, hanem azokban az értő, okos hozzászólásokban is, amelyekben a fiatalok további munkájához adnak ötletet, ígérnek támogatást. Nem hagyják magukra a KISZ-szervezetet. Sz. M: Egy rangos eseménysorozat első tapasztalatai A balassagyarmati Finom kötöttárugyárban sok fiatal dolgozik. A lányok síkhurkolt árukat készítenek a kettüzőgépeken Harci túra Ráróson A KISZ szécsényi járási melynek feladatai, kérdései bizottsága a közelmúltban különböző jelentős dátumokrendezte meg Ráróspusztán a hoz kapcsolódtak, már hagyományossá vált harc . A versengésben az első heci túrát a néphadsereg napja lyet és a KISZ járási bízotttiszteletére. Hága által alapított vándor-Mintegy 200 fiatal sereg- serleget a szécsényi Nógrádi lett össze a járásból- Aba- Sándor Gimnázium KISZ-esei duly versenyen vettek részt, szerezték meg.