Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

A tanító néni mesél A­mi ma elég, holnap kevés Tizenhat év tapasztalata KEVÉS OLYAN fiatal ta­lalható, aki annak idején ott volt a KISZ zászlóbontásánál és azóta egyfolytában végez mozgalmi munkát az ifjúsági szervezetben. A nagybátonyi gépüzem KISZ-csúcsvezetősé­­gének titkára, Pampurik Já­nos ezek közé tartozik. — Utána kellene számolni, ha meg akarnám pontosan mondani, hogy hányadik vá­lasztási akcióban vesznek rész — mondja. Hat alapszervezetben 209 KISZ-tag készült a gépüzem­nél a mostani választásokra. A csúcs titkárnak bőven akadt tennivalója. Az előkészülete­ket intézkedési tervbe foglal­ták, határidőkkel, felelősök­kel. — Sok segítséget kaptunk az üzemi pártbizottságtól. A KISZ-titkárok beszámoltak végzett munkájukról. Közös taggyűlésen választottuk meg a jelölő és szavazatszedő bi­zottságokat. Gyepesi Béla, az üzemi párt­­bizottság titkára lép a KISZ- irodába. Amikor az ifjúsági szervezetek munkáját említem neki vaskos füzetet vesz elő. — A párttitkárok megszab­ták a kommunistáknak, me­lyek azok a feladatok, amiket nekik kell végrehajtani a KISZ-választások sikere érde­kében. A pártvezetőségek egy­­egy tagja például a beszámolók készítésében segédkezett. Kö­zösen elemeztük, hogy a ve­zetőségválasztó taggyűléseken a KISZ-munka mely területé­ről kell kritikusabb hangnem­ben szólni — sorolja. A csúcsvezetőség küldöttér­tekezletét október 12-én tart­ják. A csúcstitkárnak ez lesz az újabb vizsga, ahol arról kell beszámolni, hogy a két évvel ezelőtt megfogalmazott cé­lok hogyan váltak valóra? — Ami ma elég, holnap már kevésnek bizonyul. Ez különö­sen jellemző a munkánkra. Sok olyan feladat áll előttünk, me­lyeket a mozgalom érdekében minél előbb meg kell olda­nunk. Elsők között szerepel a taglétszám növelése. Lehető­ségünk van újabb és újabb fia­talokat bevonni az alapszer­­vezetekbe. Ennek érdekében nagyobb figyelmet érdemelnek azok az új dolgozók, ifjú szak­munkások, akik az üzemhez kerülnek. Jobban kell az if­júsági szervezeteknek a mun­kába illeszkedésüket segíteni — magyarázza Pampurik Já­nos. Nem titkolják, hogy a tag­létszámot olyan szintre akar­ják emelni, hogy akár bizott­ságot is létre lehessen hozni. A lehetőségek adottak hozzá. A csúcstitkár napi munká­ja mellett tesz eleget válasz­tott funkciójából adódó kö­telességeinek. Egyébként az üzem munkaverseny-felelőse. Az utóbbi is bővelkedik ten­nivalókkal. — Emellett marxizmus—le­­ninizmus esti egyetemen ta­nulok. Sokszor azt sem tu­dom, hová menjek, melyik a fontosabb. A hosszú évek alatt persze hozzászoktam. Most a csúcsvezetőség olyan fiatalok­ból áll majd össze, akiknek több ideje marad a csúcstit­kárnak segíteni, mert mara­déktalanul ellátni az alapszer­vezetek irányítását, program­jaik összeegyeztetését csak jól megszervezett gárdával le­het, a területeket felosztva — jegyzi meg, amikor a vezető­ségen belüli munkamegosztás kerül szóba. AKI EGYSZER belekóstol az ifjúsági szervezetekben folyó mozgalmi munkába, nehezen válik meg attól, így van ez­zel Pampurik János is. — Meddig szeretnél a KISZ- ben dolgozni? — kérdezem tő­le. — Amíg a tagság úgy érzi, hogy szükség van munkámra — mondja, majd hozzáteszi: — Ha vezetőként nem, ak­kor egyszerű KISZ-tagként. Szavaiból érezni, ezt nem a tizenhat év mozgalmi tapaszta­lata mondatja vele, mélyebbről fogalmazódott meg. Sz. Gy. Segítenek a Szép kezdeményezéssel hallat magáról ismét a me­gyei Állami Építőipari Válla­lat két brigádja, a Dudás Pál és a Pifka György vezette ifjúsági villanyszerelő-bri­gád. A fiatal villanyszerelők a gyengébben tanuló szakmun­kástanulók felett vállaltak pártfogást. Elhatározták, hogy a gyengén tanulókat, s tanulásban a bukott harmadikosokat se­gítik a vizsgára való felké­szülésben, felkészítik őket a legfontosabb, legnehezebb tárgyaik ismereteire. A két ifjúsági brigád fel­ajánlása már csak azért is igen értékes, mert a szak­munkás tanulók nagy része a vállalatnál dolgozik majd, s nem mindegy, hogy milyen tudással kerülnek a munka­helyekre ezek a fiatalok. Napjaink ifjúsága Még vagonklub is leh­et Visszaszerezni a régi A IUSTERENYEI MÁV fűtőház KISZ-szervezete még néhány évvel ezelőtt is az igen rangos közösségek közé tartozott. Hírük-fényük mára kissé máj- megkopott: hul­lámvölgybe jutott a fűtőházi fiatalok szervezete. A fűtőháziak azonban nem nyugodtak bele, ismét az él­vonalba akarnak kerülni. Ez az igény szinte elemi erő­vel tört fel azon a vezető­ségválasztó taggyűlésen, ame­lyet a szervezet húsz fiatalja csütörtökön délután az okta­tóteremben rendezett. Koós Attila, titkár kriti­kus szavakkal ecsetelte az elmúlt két esztendő munká­ját. — Szándékosan nem fog­lalkoztam részletesen ered­ményeinkkel, bár ilyenek is vannak — mondta. — Azért nem, m­­ert nekünk most azon kell lennünk, hogy ismét az elsők közé kerüljünk, s eh­hez elsősorban a hibákat kell megszüntetnünk. A beszámoló után kibonta­kozó párbeszéd már jelezte, azt is, hogy a fiatalok ho­gyan képzelik el az élvonal­ba kerülés módját. — Elsősorban bennünk le­gyen igény — fogalmazta meg az egyik fiatal­ — Ha a titkárunk javasol valamit, ne csak a vállunkat húzogassuk. A célt mindenki akarja, ne csak a vezetőség! — Vegyük fel a kapcsola­tot több alapszervezettel, mindegyiktől tanulhatunk valami okosat. Itt van a szomszédban a gimnázium. Ott sok a lány, hozzánk meg fiúk tartoznak, miért ne is­merkedhetnénk, barátkozhat­nánk egymással? Aztán itt a MEZŐGÉP, ott is nagyon jó KISZ-szervezet működik. IGEN ÁM, de az ötlet ma­ga után vonja a gondot is. Hová hívják meg ezeket az alapszervezeteket, ha egyszer a fűtőháziaknak nincs külön helyiségük? A taggyűlés azon­ban termékenynek bizonyult, hiszen rögtön született ja­vaslat — ha miprenden kívül is. Ha a fűtőházi KISZ-esek klubot szeretnének, erre a célra kiválóan megteszi egy kiszuperált vasúti kocsi is. Csak rendibe kell hozni, szé­pen átfesteni, kívülről-belül­­ről, a berendezés gondját a járási KISZ-bizottság magá­ra vállalja. Megoldható a fű­tés és a világítás is­ Lehet hát klubjuk, méghozzá nem is akármilyen, hanem va­gonklubjuk a fűtőháziaknak! Az állomás környékén sok a csellengő fiatal, a­z átutazó diák. A várakozás gondját számukra is megoldhatná a vagoniklub. — Nem szabad belenyu­godnunk abba, ha valaki hí­vó szavunkra így felel: ha nem kötelező, nem lesz KISZ-tag — kér­­ szót máris a következő fiattal. — Olyan eredményt kell felmutatnunk, olyan vonzó, pezsgő KISZ- életet rendezünk, hogy a kí­vülállók maguk kérjék fel­vételüket közénk. — Tudjátok ti is, hogy ne­heztel ránk az szb-titk­ár — folytatódik a párbeszéd. — Nem mondta ugyan, de azért lehet azt érezni. Igaza is van. Vásároltak nekünk pingpong­asztalt, amin azóta se nagyon tekintélyt játszottunk. Miért nem hasz­náljuk ki legalább azokat a lehetőségeket, amelyek már megvannak ? Ha látják, hogy igényeljük a sportot, a szó­rakozást, bizonyára igyekez­nek majd gyarapítani a lehe­tőségeket is. Nem félnek a munkától a fűtőházi fiatalok. Sürgős, a­ ja­vításoknál minden külön rá­beszélés nélkül is szívesen bent maradnak a műhelyben. Csak épp hazaszaladnak, be­köszönnek, s aztán máris vissza a munkához. Ugyanez érvényes a társadalmi mun­kára is. S hogy ez utóbbiban mégis elmaradtak, annak is megvan a maga oka.. — Jött egy levél a tégla­gyártól, hogy mehetnénk hoz­zájuk társadalmi munkázni — mondja a titkár, Koós At­tila. — A feltétel: ezer darab berakott tégláért 27 forint járandóság. Akárhogyan is osztottunk-szoroztunk, egész napi munkánkért 50 forintot, ha kaptunk volna. Erre az­tán azt mondták a tagok, hogy azt a pénzt inkább oda­adják a sajátjukból. A FŰTŐHÁZI fiatalok, mozdonyvezetők, műhelyben dolgozók, nem hiába jöttek össze. Nemcsak az új vezető­séget választották meg, ha­nem el is látták rögtön jó­­tanácsokkal, ötletekkel. Nem érzik jól magukat a „hullám­völgyben” —­ ebben az irá­nyítási rendszer megoldat­lansága is ludas —, erős az igény bennük a színvonalas munkára. Hogy ebből az igényből valóság legyen, az most már javarészt rajtuk múlik. " Szondi Márta Találkozó A közelmúltban a Nógrád­ megyei Vegyesipari Javító Vállalat KISZ-szervezetének fiataljai elhatározták, hogy a fegyveres erők napja alkal­mából kapcsolatot teremte­nek a salgótarjáni városi Kun Béla munkásőr-zászlóaljjal. Az elhatározást rövideset tett követte. A napokban Dupák Sándorné, a KISZ-szervezet titkára üzemi lövészve­rsenyt szervezett a Vegyesipari Ja­vító Vállalat fiataljai köré­ben. A verseny lebonyolítá­sában szakszerű segítséget nyújott a munkásőr-zászlóalj törzsének több tagja, vala­mint az MHSZ képviselője. A fiatalok körében nagy érdeklődéssel várt háziver­senyt a munkásőrség lőterén rendezték meg- Az érdeklődő lányoknak és fiúknak elméle­ti előadás keretében adtak rövid tájékoztatást a lövé­szettel kapcsolatos legfonto­sabb tudnivalókról, majd gyakorlatban is bemutatták a kispuska kezelését, a helyes célzást. Bár eleinte kissé ügyetlenül fogták — különö­sen a lányok — a kispuskát, néhány párbalövés után azonban meg­barátkoztak a számukra eddig ismeretlen eszközzel. Nagy versengés alakult ki mind a nők, mind a férfiak körében. A kapa esti órákra azonban eldőlt a helyezések sorrendje. A nőknél Sály Im­­réné, a férfiaknál Kiss La­jos bizonyult a legjobbnak, érdemes azonban megjegyez­ni, hogy Tamási Mária, Nagy Zsuzsanna és a többiek is nagy lelkesedést tanúsítottak a lövészet iránt. A KISZ-alaps­zervezet fia­taljai elhatározták, hogy a barátság szálait tovább erő­sítik a munkásőregységggel­ — elemény — Vendégünk: Hüse Károly ejtőernyős A fegyveres erők napja al­kalmából ma megemlékezést rendeznek a salgótarjáni Ko­hász Művelődési Központban is. A ma délután három óra­kor kezdődő ünnepségen fel­lép a Bányász­kórus és a Bo­lyai Gimázium irodalmi cso­portja is. Ezt követően zenés, táncos ifjúsági délutánra-estre kerül sor a Kohász Művelődési Köz­pontban. A zenét a fővárosi Jam együttes szolgáltatja. A szünetben a Kohász Művelő­dési Központ irodalmi színpa­da tréfás jelenetekkel szóra­koztatja a fiatalokat, a szalon­­tánccsoport pedig táncbemu­­tót tart. A KISZ-klubban reprezenta­tív honvédelmi kiállítást ren­dez az MHSZ városi vezetősé­ge, a klub tantermi részében pedig katonai rövidfilmeket mutatnak be. Ugyanitt látják vendégül a fiatalok Hüse Ká­roly sokszoros válogatott ej­tőernyőst, aki élménybeszámo­lóját saját filmjeivel illuszt­rálja. Két hete már, hogy szerte a megyében megkezdődtek a KISZ-szervezetek vezetőség­választó taggyűlései. A nagy eseménysorozat még tart, de jó néhány tapasztalat, követ­keztetés levonására már most is alkalom kínálkozik. Az események ünnepélyes­ségét, rangját, a külsőségekkel is hangsúlyozzák a KISZ-szer­­vezetek tagjai. Csaknem min­den alkalommal feldíszítik, kidekorálják azt a helyiséget, amely a vezetőségválasztás színhelye. Részben talán a megszokot­tól eltérő külsőségek is sze­repet játszanak abban, hogy a választásra összegyűlt fiatalok kicsit megilletődötten ülnek. Legtöbbször a KISZ-szervezet titkárának beszámolója sem tudja feloldani a feszültséget. Esetleg éppen azért, mert tu­domásunk szerint egyetlen titkár sem vállalkozott arra, hogy ne papírról olvasson fel, hanem élőszóban számoljon be társainak az elmúlt két esz­tendő munkájáról. Pedig nem igaz az, hogy a fiatalok nem tudnak beszélni. Jó néhány példa van arra, hogy a hozzászólásokra vála­szoló titkár szavai alatt — melyeket már nem papírról olvasott fel — pisszenés sem hallatszott a fiatalok közül, mert a titkár valóban reme­kelt. Valóságos „kettes számú beszámolót” mondott, csak ép­pen saját szavaival, rögtönöz­ve. Az ünnepélyes külsőségek és a meghívott vendégek — a felsőbb KISZ-szervek képvi­selői, a vállalat, üzem első számú vezetői — jelenléte is hozzájárul ahhoz, hogy amikor a hozzászólásokra, vélemé­nyekre kerül a sor, a fiatalok sokszor bizony hallgatnak. Nem mintha „hidegen hagy­ná” őket mindaz, ami róluk, szervezetükről elhangzott, csak éppen nem szívesen áll­nak fel a nagy plénu­m előtt. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a kritikus, őszinte véle­mények a szünetben, egymás között, négyszemközt vagy több szemközt hangzottak el. Ismét több alkalommal a fiatalok „mi inkább dolgo­zunk, nem beszélünk” jelszó­val magyarázták, mentették szófukarságukat. Pedi­g nem szócséplésszámba mennek az okos javaslatok, a megalapozott, igaz vélemé­nyek. Ellenkezőleg, az elkö­vetkező esztendők munkáját alapozzák meg, ezek nélkül a KISZ-szervezet vezetősége ugyancsak tanácstalan marad. Hiába szólnak a jelenlevő fel­nőtt vezetők, elsősorban a fia­taloknak kell megmondaniuk, mit szeretnének, mi vonzza őket legjobban a KISZ-mun­­kában. Szokatlan még a KISZ-ber­kekben a névre szóló bírálat, illetve dicséret, kevés helyen hallottunk ilyet a vezetőség­­választó taggyűléseken is. Amikor azonban a titkár volt elég „bátor” ahhoz, hogy sze­mélyhez címezve bírálja, di­csérje a munkát, az igencsak nagy port kevert. Természetes jelenség a „felzúdulás” akkor, ha év közben, a taggyűléseken nem értékelik a szervezet tag­jainak munkáját. A folyama­tos, rendszeres értékelés az egyetlen m­ódja annak, hogy hozzászokjanak a KISZ-szer­­vezet tagjai a bírálathoz, s ne vonjon maga után teljes pas­­­szivitást az elmarasztaló szó. Valamennyi taggyűlés őszin­te, s főleg kritikus légkörű. Esetenként a kelleténél is kritikusabb. A titkári beszá­molók ugyanis inkább a hi­bákat hangsúlyozzák, mond­ván, ezekből lehet tanulni. Ez igaz is. A hozzászólásokból, s a sze­mélyes beszélgetésekből is ki­derül, hogy a pártszervezetek mindenütt nagy segítséget nyújtanak a fiataloknak a vezetőségválasztó taggyűlések megszervezéséhez, lebonyolí­tásához. Nemcsak abban nyil­vánul ez meg, hogy a levezető elnök tisztét legtöbbször a pártszervezet titkára, vagy a pártvezetőség tagja tölti be, s nemcsak abban, hogy a be­számoló elkészítésében segí­tik a titkárt, hanem azokban az értő, okos hozzászólásokban is, amelyekben a fiatalok to­vábbi munkájához adnak öt­letet, ígérnek támogatást. Nem hagyják magukra a KISZ-szervezetet. Sz. M: Egy rangos eseménysorozat első tapasztalatai A balassagyarmati Finom kötöttárugyárban sok fiatal dol­gozik. A lányok síkhurkolt árukat készítenek a kettüző­gépeken Harci túra Ráróson A KISZ szécsényi járási melynek feladatai, kérdései bizottsága a közelmúltban különböző jelentős dátumok­­rendezte meg Ráróspusztán a hoz kapcsolódtak, már hagyományossá vált harc . A versengésben az első he­­ci túrát a néphadsereg napja lyet és a KISZ járási bízott­­tiszteletére. Hága által alapított vándor-Mintegy 200 fiatal sereg- serleget a szécsényi Nógrádi lett össze a járásból- Aba- Sándor Gimnázium KISZ-esei duly versenyen vettek részt, szerezték meg.

Next