Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-07 / 209. szám

állampolgárok EZ ÉV szeptemberében küldöttválasztó gyűléseket tarta­nak a nemzetiségi községekben. A hazánkban élő négy nem­zetiség — délszláv, a német, a szlovák és a rom­­án — ugyanis ősszel tartja kongresszusát. Már tavasszal a kongresszus jegyében került sor szerte az országban azokra a tájértekezletekre is, amelyeken a nemzetiségi lakosság megtárgyalta az elmúlt négy év tapasz­talatait, számba vették a helyi eredményeket és gondokat. E tájértekezletek vitáiból, állásfoglalásaiból egyértelműen ki­csendül, hogy a Magyar Népköztársaság a területén élő min­den nemzetiség számára biztosítja a teljes egyenjogúságot, és az anyanyelv használatát A magyar és a nemzetiségi lakos­ság között már hosszú évek óta nincs semmilyen feszültség. A felmérések arra is rávilágítanak, hogy bár hazánkban az 1970-es népszámláláskor 155 ezer lakos vallotta magát va­lamelyik nemzetiséghez tartozónak — az összlakosság 1,5 százaléka — a valóságban azonban sokkal több, ennek há­romszorosára tehető azoknak az embereknek a száma, akik­ben még él a nemzetiségi származás tudata, s még jelentkez­nek sajátos nemzetiségi igényekkel. Hazánk nemzetiségeire az is jellemző, hogy eléggé szétszórtan élnek az országban. Szolnok megye az egyetlen kivétel, ahol még szórványosan sem találhatók. A legfontosabb hivatalos okmányokban nem jegyzik be nálunk az állampolgárok nemzetiségét, ami szin­tén elősegíti, hogy az élet különböző területein minden lakos egyenlő elbánásban részesüljön, azonos jogokat élvezzen. A gyárakban, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben sem tart­ják sehol külön számon ki, milyen nemzetiségű, és ily módon a szlovákok, a németek, a délszlávok, a románok beleolvad­nak a kisebb-nagyobb közösségekbe. A magyar állam nemzetiségi politikájában nagy figyel­met szentel a nemzetiségek sajátos igényeinek, szükségletei­nek kielégítésére. A választásoknál is például ma már min­denütt ügyelnek arra, hogy a különböző testületekben a nemzetiségek képviselői megfelelő számban­ foglaljanak he­lyet, bátorítást kapnak, hogy éljenek alkotmányos jogaikkal és azt se hallgassák el, ha valamit sérelmeznek. Ez a politika igen jó légkört teremtett a nemzetiségi falvakban, erősítette az ott élőkben a bizalmat, és az állampolgári kötelességtuda­tot. A vegyes lakosú községekben is a múlté lett a nemzeti­ségiek elkülönülése. Messzemenő támogatást élveznek jelenleg a nemzetisé­giek minden megyében, hogy fejlesszék, őrizzék hagyomá­nyaikat, anyanyelvüket. Azokban a községekben, városokban, amelyekben jelentősebb számú nemzetiségi lakik, általánossá váltak a kettős vagy hármas föliratok az intézményeken, az üzleteken, a tanácsoknál pedig anyanyelvükön intézhetik ügyeiket. Gondoskodnak arról, hogy a nemzetiségiek megfe­lelő könyvekhez, folyóiratokhoz jussanak. Az utóbbi évek kedvező változásait jelzik a következő adatok is. A nemzetiségi óvodák száma az elmúlt öt esztendő alatt megduplázódott. Nőtt az általános iskolákban anyanyel­­vükön tanuló nemzetiségi gyerekek aránya, megháromszoro­zódott a tanítóképzőkbe járó nemzetiségi fiatalok száma. Az országban mintegy 400 nemzetiségi klubegyüttes, népmű­vészeti csoport található. Természetesen a nemzetiségieknek is vannak még jogos kéréseik, megoldatlan problémáik. Ezek általában hasonlóak azokhoz a gondokhoz, amelyek az egész lakosságot is érintik. így például a nemzetiségi gyermekintézmények — óvodák, napközik, kollégiumok — férőhelyszáma még a szükséglet alatt van, az iskolák tankönyvellátása néha akadozik. Az MSZMP helyes nemzetiségi politikáját az élet nap mint nap igazolja. A jó határozatok gyakorlatba való átül­tetése azonban még finomítható és ebben a vonatkozásban a helyi vezetőkre nagy felelősség hárul. A velük szemben támasztott legfontosabb követelmény ebben a vonatkozásban az, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a nemzetiségiek helyzetét és mindent tegyenek meg azért, hogy igényeiket messzemenően kielégítsék. AZ ŐSSZEL sorra kerülő nemzetiségi kongresszusok várhatóan olyan javaslatokban, gondolatokban gazdag fóru­mok lesznek, amelyek jó hatást gyakorolnak a nemzetiségek demokratikus szövetségeinek a tevékenységére is. Segítik majd a szövetségeket abban, hogy a nemzetiségi politika el­veit helyesen értelmezve és alkalmazva, még jobban szolgál­hassák szocializmust építő hazánkban a nemzeti egység erő­södését. Keserű Ernő Pásztói üzemi fórum A pásztói Lovász József Mű­velődési Központ új kezdemé­nyezései közé tartozik, a PÜF, vagyis a pásztói üzemi fó­rum, amelynek legfőbb célja az, hogy az üzemek dolgozóit foglalkoztató legfontosabb kérdések eljussanak az illeté­­kes vezetőkhöz. A következő formában: minden üzem meg­kapja a kérdőívet, amelyen feltüntetik, hogy a dolgozók kikhez intézhetik a kérdései­ket. Az ívek begyűjtése, az il­letékesekhez való eljuttatása, a kérdések szelektálása után kerül sor a nyilvános vá­laszadásra, ahol az illetékes vezetők a közérdekű kérdé­sekre adnak választ, míg az egyéni kérdések, személyes problémák ügyintézése alá kerülnek. H­U­M­O­R — Hová sorolnád a pápa­szemes kígyót? — A rövidlátók családjába, tanár úr!X Egy férj sóhaja: — Hogy változnak az idők! Régen az ember évekig kere­sett feleséget, és fél óra alatt kapott lakást. Ma fél óra alatt kap feleséget, lakásra meg évekig kell várnia! UTÓ: SZEZON Nemcsak a nyaralásban, a dinnye árusításában is eljött az utószezon. Hiába, közeleg a vénasszonyok nyara, örhalom közelében, a 22-es út mellett még árusítja a dinnyét Varga Józsefné. Az ismerősök Margit néninek szólítják. — Már nem sokáig csinálom. Vé­ge lesz a szezonnak. Két hete áru­sítok görögdinnyét, paprikát, pa­radicsomot. Szép dinnyék teremnek a homo­kos őrhalmi földeken. De nem az óriás dinnyéket kedvelik. Inkább a kisebbeket. Az befér a hűtőszek­rénybe, a dinnye pedig hidegen igazán ínyenc eledel. Margit néni 1960 óta dolgozik őr­­halom termelőszövetkezetében. Mint dinnyeárus, naponta 3—500 forint forgalmat is elér. Reggel hatkor áll munkába, és este hét­nyolc óráig kínálja áruját. Alkal­mi bódéjában a tűző napsütés el­len néhány szál deszka védi. Nemcsak autósok vásárolnak ná­la. Amikor ott jártunk, éppen a hároméves Fábián Istvánka nagy­apja lékelt egy dinnyét. Szénát gyűjtöttek a réten, hazafelé me­net az unoka kívánságára vettek, Istvánka­ rögvest falatozni is kez­dett. Az utószezonra nemcsak a gyen­gülő napsütésből lehet következ­tetni. Egy kiló dinnyét Margit né­ni már csupán 2 forintért ad. Nem sokáig, bár ő is szereti. Ke­vesen tudják, hogy vesetisztító — mondja. (rozgonyi) A szándék keres­li, hogyan értelmezi A­­ statisztika sokat idézett adatai szerint világviszonylat­ban vezetünk, ha nem is a legelső helyen állunk az egy főre eső alkoholfogyasztás­ban. Az alkoholizmus elleni küzdelem igen sokrétű, az eredményesség azonban nem mindig kielégítő. Rendelet látott napvilágot a Belkereskedelmi Minisztéri­umban 1972. VI. 17-én, 14-es számmal. Előírja, hogy üzemi körzetben — gyárkaputól 200 méteren belül — tilos a sze­szes ital mérése munkakezdés előtt. A rendelet a boltokra is érvényes, melyek nem árusít­hatnak két deciliternél kisebb palack tömény szeszes italt. A rendelet ésszerű. Az ittasság már sok balesetet okozott munka közben, és lassan „népszokássá” vált a műszak előtt „legurított” féldeci. In­dokolt tehát a korlátozás. Az eredmény sajnos, koránt­sem kielégítő. Salgótarján dé­li részén két nagy üzem, a Lampart ZIM salgótarjáni gyára és az öblösüveggyár ka­puja nyílik a Rákóczi útra. A két bejárat között, illetve a közvetlen környéken két élel­miszerbolt, egy borkóstoló, egy eszpresszó és két üzemi kultúrotthonon belül működő büfé, vagy ahogy a környéken nevezik: „kantin” üzemel. A két üzem reggel hat órakor fogadja az első műszakot, az eszpresszó — a „Kristály” is ekkor nyit. Az első műszak tehát nem juthat alkoholhoz. Akik befejezték a munkát, két csoportra oszlanak. Egy részük betér az élelmiszer­boltba, és mivel csak kétde­­cisnél nagyobb üvegben kap­ható pálinka, hát nagy üveg­gel vesz, leggyakrabban félli­terest, amit azután a bolt előtt az utcán várakozó társak kö­zött zsebből előkerülő szabá­lyos féldecis pohárral mérnek szét, vagy mérték hiányában körbejár az üveg. Akik elke­rülik a boltot, azok sem mind antialkoholisták. Sokan csak a „Kristályig” mennek, ahol már várják a fogyasztókat az előre kitöltött féldecik. Igaz, az így elfogyasztott alkohol nem okoz üzemi balesetet, de mindenképpen a család rová­sára megy. Két órakor van a műszak­váltás. Aki munkába megy választhat a „Kristály”, a borkóstoló, és a­­ tűzhelygyári kantin között, de ott van az élelmiszerbolt is. A kijövők folytatják, aztán a harmadik műszakban dolgozók ismét vá­laszthatnak.★ Baranyai Kálmán, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat értékesítési osztályvezetője elégedetlen: — A rendeletről körlevél formájában értesítettük üzle­teinket,­­S azok végre is haj­tották. A végrehajtást ellen­őriztük. Egy boltban nem ta­láltunk rendet, itt vonakodtak a végrehajtásban, ezért meg­büntettük az üzletvezetőt. — Sajnos, az intézkedés eredménye nem kielégítő — folytatja az osztályvezető. — Mivel próbálják ellensú­lyozni az utcai italozást? — Igyekszünk minél több üdítő italt forgalomba hozni az érintett boltokban, lehetőleg nagy választékban. Az üzletek a kis üvegek kivonása ellené­re sem kaptak tervmódosítást, így érdekeltek abban, hogy más árucikkek forgalmából pótolják a kiesést. Ez persze kevéssé érinti az alkoholfo­gyasztást, hiszen a vendéglá­tó létesítmények mérik az italt. A Nógrád megyei Vendég­látó Vállalat értékesítési cso­portvezetője, Rozgonyi Ele­mér. A rendeletet mi is vég­rehajtottuk. — És a „Kristály” eszpres­­­szó? — Hat órakor kezdődik a munka,­­mi sem nyitunk ki műszak előtt. — És a délutáni műszak? — Kérem, ez a rendelet na­gyon sokféleképpen értelmez­hető. Nekünk még a miniszté­riumban sem tudták megmon­dani, hogyan értsük. Mi úgy fogjuk fel, hogy első munka­kezdés előtt nem nyitunk. Különben is, ha szó szerint vennénk, akkor a rendelet ér­telmében egyetlen vendéglátó létesítményben sem mérhet­nénk szeszes italt... ★ A megoldás nem egyszerű. Az egységes értelmezés mel­lett társadalmi összefogásra és a hatóság erélyesebb intéz­kedéseire lenne szükség. Eset­leg a gyári kollektívák lép­hetnének fel néhány ,,meg­rögzött utcai törzsvendéggel” szemben. Ha az utcán tehetet­lenek vagyunk velük szemben,­ esetleg a gyárkapun belül le­hetne hatni rájuk. Például gyakoribb szondázással... Házi szociális gondozás Nógrád megyében is — ahogy ez más megyékben be­vált — megszervezik a házi szociális gondozást. A magá­nyosan élő idős embereket a Vöröskereszt aktívái saját ott­honukban keresik fel, a gon­dozás tehát nem szociális ott­honban, hanem az öreg, beteg emberek lakhelyén történik. A szervezők — négyen a megyé­ből — szeptember 10-én há­romnapos tanulmányútra men­nek Tatabányára. Az ott szer­zett tapasztalatok, bevált módszerek alapján hamarosan a mi megyénkben is lesz házi szociális gondozás. Sörpalackozó Retken. Évente 50 ezer hektoliter sört palackoznak Retken, ahol a Szabad­ság Tsz és a Kőbányai Sörgyár közös vállalkozásában 6 millió forintos költséggel pa­lackozóüzemet építettek. Az új palackozó elsősorban a szomszédos Heves megye sör­gt­atását biztosítja. Öntözésre várnak az őszi Telesek Szeptemberig csaknem 290 ezer hektár kapott mesterséges csapadékot A szeptemberi kánikula is­mét sürgető feladattá teszi a szántóföldi növények öntözé­sét. Az Országos Vízügyi Hi­vataltól kapott tájékoztatás szerint a nagyüzemi gazdasá­gok augusztus végéig 287 ezer hektárnyi területet öntöztek meg, 16 ezer hektárral többet mint a múlt év azonos idő­szakában. Ez a növekedés mégsem ad­hat megnyugvásra okot, hi­szen a rendelkezésre álló ön­tözési kapacitásnak még a 75 százalékát sem használták ki. Kétségtelen, hogy áprilisban és júniusban akadtak már olyan területek is, amelyeken a sok évi átlagnál több volt az eső, de az időjárásnak még így is nagy a hátraléka, nem pótolta több éves csapadékadósságát. A legközelebbi fontos felada­tok közé tartozik az új telepíté­sű pillangós növények, a má­sodvetések és az őszi gabona­vetések öntözése. Az őszieknél különösen célszerű, ha az ön­tözőberendezéseket az első vízpótlás után nem bontják széjjel, hanem készenlétben hagyják a földön, hogy 5—6 naponként, vagy hetenként megismételjék a talaj 10—15 centiméteres magágyának ön­tözését, amikor pedig kikelt a mag, az utolsóén legnagyobb vízadaggal 40—50 centiméter mélyen áztassák át a talajt, hogy hosszú időre tartalékol­ják a nedvességet. A kelesz­­tő és tartalékoló öntözéssel rohamosan erőre kap a nö­vény, s kedvező eséllyel vé­szelheti át a tél viszontagsá­gait. A vízügyi igazgatóságok jel­zései szerint a nagy folyók viszonylag sekély vízszintjé­nek ellenére is elegendő ön­tözővíz áll a gazdaságok ren­delkezésére. Hamarosan hoz­zájuthatnak a gazdaságok ah­hoz a vízhez is, amelyet ed­dig a rizstelepek vízpótlására adtak. Ennél is jelentősebb, hogy a kiskörei vízlépcsőnél megkezdődött duzzasztás ha­tására a jászsági és a nagy­kunsági főcsatornán, továb­bá a tiszalöki duzzasztóműből induló Keleti főcsatornán óri­ási­ területekre, még a Kőrö­sök völgyébe is eljut a víz. (MTI) NÓGRÁD , 1973. szeptember 7., péntek 5 Mai tv-ajánlatunk Mindenki közlekedik... Pet­­ress István műsora az autó­sok számára szolgál nagyon hasznos útmutatókkal és in­formációkkal. Nézői — sok más mellett — választ kaphatnak arra, hogy miért szükséges a gépkocsik műszaki vizsgája, vagy milyen gumiabroncsot használjanak a Zsiguli-tulaj­­donosok. Négy kerékkel okosan. A 21.15 perckor kezdődő műsor riportere szintén Pe­tress Ist­ván. A játékos autóverseny résztvevői képzeletbeli autós csill­agtúrán vesznek részt, amelynek során számot adnak gépkocsi- és közlekedési isme­reteikről, a nevesebb külföldi és hazai turistacélpontok lát­nivalóiról. A cím kettős értel­mű, egyrészt az autós turis­tákra céloz, másrészt utal ar­ra is, hogy akiknek „kivan mind a négy kereke”, azok útjaik során sokat is látnak, szellemeikben is gyarapodnak. Velünk kezdődik minden. Gaál Albert rendező már­ több Bárány Tamás-írást alkalma­zott televízióra. Ezúttal az írónak két fiatal balatoni ta­lálkozásáról, kibontakozó sze­relméről, majd elválásáról szóló forgatókönyvét vitte filmszalagra, Szegváry Meny­hérttel és a főiskolás Szerencsi Évával a főszerepben. Szophoklész: Élektra. A klasszikus tragédiát as televí­zió kísérleti programjában su­gározzák. A Zsurzs Éva által rendezett tévéjáték Élektra szerepében Psota Irén, Klü­­temnésztra szerepében Sulyok Máriát láthatjuk.

Next