Nógrád, 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-16 / 242. szám
I Képernyő előtt Töltelékkel nem lehet... ■ Bizony, nem kényeztetett el bennünket az elmúlt műsorhét. Szinte iskolapéldája volt, miképp lehet töltelékműsorokkal a tartalmi változatosság látszatát kelteni — hogy csak egyet említsek a sok közül: a szombat esti Kicsoda — micsoda? fejtörőjáték jubileumi adását, amely lehet, hogy jól elszórakoztatta a közreműködő irodalmárokat és zsűritagokat, de nekünk, nézőknek idegesítően unalmas volt. Ilyen hevenyészett összeállítással nem volna szabad képernyő elé állniuk olyan jó nevű személyiségeknek, mint akik a feladatra elég könnyelműen vállalkoztak. Kedden este a Palimadarak című olasz film is alatta maradt a várakozásunknak. Az epizódjaiban szórakoztató meseszövés a film egészében valószerűtlen, mert realisztikus társadalomábrázolási törekvések a burleszk elemeivel keverednek. Nagy érdeklődéssel várjuk az Iszlám kialakulásáról szóló olasz ismeretterjesztő sorozatot, melynek első részét szerdán este láthattuk Allah határai címmel. Ennek alapján még korai volna ítéletet formálni a nyolcrészes vállalkozásról, de az az érzésem, hogy a látványosságra törekvés olykor eltereli a lényegről a figyelmet, s ez ártalmára válhat az alkotók alapszándékának. A budapesti művészeti hetek keretében pénteken este láthattuk a Pesti tavaszok című irodalmi összeállítást, melynek anyaga három nagy tavasz. 1848, 1919, 1945 eseményeihez kötődik. Szántó Erika igényes és szórakoztató anyagválasztékát kitűnő előadógárda szólaltatta meg, élén Avar Istvánnal, Bánffy Györggyel, Huszti Péterrel, Major Tamással, Sinkó Lászlóval, Szirtes Ádámmal, Pálos Zsuzsával, Gobbi Hildával, Mensáros Lászlóval, Sinkovits Imrével. E napon ért véget a Négy kerékkel okosan című játékos autóverseny-sorozat. A döntő — mint általában az elődöntők is — jól szórakoztatott, egyben ismeretterjesztő feladatot is betöltött, így a vetélkedő valóban okosan töltötte be rendeltetését. Szombaton este nagyon kellemes két órát adott az Irma, te édes című amerikai film, a hét kétségkívül legszínvonalasabb eseménye viszont vasárnap este Csehov Sirály című színművének közvetítése volt a budapesti Madách Színházból. A drámát az elmúlt évadban a salgótarjáni közönség a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában is élvezhette, így ezúttal érdekes egybevetésre nyílt alkalmunk. Kétségtelen, hogy Tolnay Klári,Huszti Péter, Némethy Ferenc, Koltai János, Mensáros László, Piros Ildikó, Zenthe Ferenc, Ilosvay Katalin, Schütz na, Dégi István és Bányai János játéka magasrangú művészi produktum volt, de a szolnoki együttes tagjainak sincs szégyenkeznivalójuk, némely feladattól eltekintve egyenrangú „ellenfeleknek” bizonyultak a hasonlításban. (barna.) Befejeződött az országos kamarazenei fesztivál A hagyományos vásárhelyi hetek — amelyet visszatérően megrendeznek a város felszabadulásának évfordulója alkalmából — idei rendezvénysorozata új, kiemelkedő programmal gazdagodott. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti, szegedi, miskolci, debreceni, pécsi és győri tanárkőképző tagozatainak országos kamarazenei fesztiválját három napon keresztül Hódmezővásárhelyen rendezték meg. Befejezésül vasárnap délelőtt a Tornyai János Múzeumban adtak koncertet a leendő zenetanárok, este pjedig az állami zeneiskolában záró hangversennyel ért véget az országos kamarazenei fesztivál, amelyen mintegy 30 művet tolmácsoltak a tanárképző tagozatos hallgatók. Amatőr színjátszók nagy sikere A magyar amatőr színjátitáció, a Thermidor, A Petőfiszál történetében szinte egye- rock, s egyéb művek felújításól álló programot zárt vasársa mellett egy új darabot is nap este a Kiváló Együttes bemutattak, amelyet Sarkadi címmel kitüntetett szegedi Imre „Kőműves Kelemen” cíegyetemi színpad. Kilenc egy mű töredékdrámájából állomást, követő estén hét pro toztak össze Paál István műdukcióból tizenhárom előadást veszett vezető rendezésében, tartottak. Az Örök Elektra, a (MTI) NÓGRÁD — 1973. október 14., vasárnap 4 Darvas József regénye: A törökverő széles körben nagy népszerűségnek örvend. Középkori történelmünk egyik nagy egyénisége, Hunyadi János életének drámai mozzanatait idézi fel kitűnő szépírói eszközökkel, történelmi hitelességre törekedve. A televízió ma esti Nyitott könyv című műsora a művet mutatja be, tehetséges fiatal színművészek közreműködésével. A képen a törökverő Hunyadit megszemélyesítő Vajda Lászlót és Madaras Józsefet látjuk, Balázs pap szerepében. (20.50) A határokon túlra is „Röpül az Aranypáva"1 1973. október 14., vasárnap délelőtt fél 11: autóbuszok, személyautók sorakoznak a Megyei Művelődési Központ előtti téren, taiika-színes ruhás asszonyok csoportokba verődve beszélgetnek, vagy csak szagatottan várakoznak a bejáratnál. Valamennyien az Aranypáva nemzetközi népzenei verseny I. televíziós elődöntőjének résztvevői. A tápiószecsői menyecskekoszorú tagjai nem először csodálják meg városunk impozáns központját; szeptemberben, a területi válogatón is találkoztunk már velük. Akkor elmondták, hogy az éneklésnek nem csak a közös szórakozás, a szereplés miatt van haszna, hanem azért is, mert a soksok szereplés közben megismerkedhetnek az országgal, a hazai városokkal. — Salgótarjánról, Nógrád megyéről eddig nem sokat hallottunk. Tudjuk, hogy sok vetélytársunk van ezen a vidéken, hiszen a gazdag hagyományok ápolására itt is összefogtak az emberek. És nagyon sikeresen ápolják a népi művészetet De hogy ilyen csodálatos a megyeszékhely, azt nem gondoltuk — mondják a menyecskék. Tíz perccel 11 óra előtt: — Jól áll a fejkötőm? — Jaj igazítsd meg a szoknyámat! — Még fésülködnöm is kell! — mintha divatbemutatón lennénk, olyan a hangulat a művelődési központ öltözőiben. A nézőteret erős fényű jupiterlámpák világítják meg, négy kamera vár startra készen. 11 óra: dr. Ortuttay Gyulát, a zsűri elnökét nagy taps köszönti, amikor színpadra lép, hogy megnyissa a versenyt. — Négy évvel ezelőtt kezdődött és három éve fejeződött be a Röpülj páva verseny. Nemcsak gúnynevet kapott a páva, de mindenki énekelte népdalait. Kodály Zoltán szép álma, az éneklő Magyarország valósult meg ezzel — mondatta Ortutay Gyula. Majd beszélt az idei nemzetközi népzenei verseny jelentőségéről, amely majd egy évig — az 1974-es döntőig — szól Európa népeihez, bemutatva a különböző országok népi hagyományait, szép dalait, táncait. „Ha még egyszer leány lennék” — hangzott fel a dal az első együttes, az érdi asszonykórus előadásában. A szép bukovinai népdalokat az öregektől tanulták az asszonyok, de a Kodály-gyűjtésből is átvettek néhányat. Jót derült a közönség, amikor Szentes Jánosné, az együttes vezetője Antal Imre konferansziénak elmondta, hogy a rajtuk levő teveszőr szoknya valaha egy tehén árát érte. A népszerű tv-bemondónő, Rudiik Júlia ezután a túrái trióit konferálta be. A kis együttes ismert tagja a 81 éves Tóth L. Mihályné, Jula néni, a népművészet mestere. Jula nénivel még a fellépés előtt beszélgettünk. — A szüleimtől tanultam a szép dalokat, amelyek már 110 évesek is vannak. 1950 óta énekelek a trióval, sok helyen felléptünk már, pl. a Madách Színházban. Erre emlékszem a legszívesebben. Tudok én vagy háromszáz dalt, s hogy el ne felejtsem őket, mindnek az eleje le van írva. A legéndi asszonykórust már a színpadra lépéskor nagy taps köszöntötte, hát még miikor felcsendültek jóízű, szép hangzású szlovák és magyar dalaik. A jókedvű asszonyok szinte magukkal ragadták a nézőket. A mellettem ülő Szántó Zoltánná, a Ki mit tud?-ból jól ismert Mazsaroff Mária tanárnője elragadtatással kérdezgetett az együttes felől. S aztán már a szép hangú Mazsaroff Marikának szorítottunk, aki az eddigi szerepléseihez méltóan, most is magabiztosan, tisztán adta elő dalait. És pergőn követték egymást az együttesek; a taktaszadai férfikórus, a tápiószecsői menyecskekoszorú, a csolnoki német trió, Deme Dezső nyelvtanár tiiinkószólója. A négytagú dédestapolcsányi citerazenekar „fele” nő. Az egyik kislány maga is citerázott (ritkaság ez, hiszen a citera férfihangszer), a másik kislány pedig a köcsögdudával ismertette meg a közönséget. A Heves megyei Sütő Gyula bácsi, az egykori bojtárlegény után az utolsó együttesnek, a hollókői menyecskekórusnak tapsolhattunk. Első daluk néhány sorának eléneklése után azonban szorongás futott végig a nézőkön; az asszonyok túl magasan kezdték az éneklést, s így a magasabb hangoknál itt-ott elbizonytalanodtak. A szereplés után, a függöny mögött kaptam el az izgatott, kipirult arcú asszonyokat. — Bizony mellékfogtunk a kezdéssel, mert úgy gondoltuk, hogy a második dalunkat, amely mélyebb hangvételű így majd szebben énekelhetjük. Hát, nagyon izgulunk, mert a szombati próbán sokkal jobban szerepeltünk. Vigasztalom az asszonyokat, nincs ok a kerengésre, hiszen még csak egy éve alakult a csoport, s a „fiatal kor” ellenére is sok sikert mondhatnak magukénak. Ám, amikor a zsűri — melynek tagjai, Sándor Judit, érdemes művész, az Állami Operaház magánénekese, Gulyás László Erkel-díjas zeneszerző, dr. Vargyas Lajos, a MTA népzenei kutatócsoportjának igazgatója és dr. Manga János népzenekutató voltak — elmondta a véleményét a csoportokról és dr. Ortutay Gyula, a zsűri elnöke kihirdette a pontszámokat, már nem kellett vigasztalni a hollókői menyecskéket. A legtöbb pontot, 88-at ők kapták, utánuk a legéndi asszonykórus következett 81 ponttal,majd Mazsaroff Mária 80 ponttal. A többi együttes produkcióit 80 és R0 pont között értékelte a zsűri. A II. televíziós elődöntőre két hét múlva, ugyancsak Salgótarjánban kerül sor. — vekiss — A legendi asszonyok a „kamerák tüzében” Fotó: Kulcsár Nagyszabású szüreti felvonulás Tokajban Verőfényes vasárnap délelőtt tartották meg az immár hagyományos szüreti felvonulást Tokajban. A községbe, nemcsak a zárt borvidék községeiből, de Borsodból, Szabolcsból, az ország különböző vidékeiről több mint ötezren érkeztek. A szüreti felvonulást, amely egyben a fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Tokaj gazdag rendezvénysorozatának záróünnepsége is volt, megtekintette az MSZBT meghívására hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség, élén J. F. Karpovával, az OSZSZSZK miniszterelnök-helyettesével, az SZMBT alelnökével. Az ünnepi díszbe öltözött Tokajban a Finánc-domb lábánál felállított díszemelvényről tekintették meg a szovjet vendégek a színpompás felvonulást, a helyi vezetőkkel együtt. A csaknem két kilométer hosszú menetet lovasbandérium nyitotta meg, majd népviseletbe öltözött csoportok következtek. Felvonultak a tokaji szakmunkásképző intézet fiataljai korszerű szőlőművelő eszközeikkel, míg a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát 25 gépkocsiján szemléltette a szőlőművelés egyes állomásait. A látványos menetet a zárt borvidékhez tartozó községek, Mád, Tállya, Mezőzombor fiataljainak felvonulása zárta be. A menet a Bodrog-parton társadalmi munkával létrehozott Béke ligetbe vonult, ahol ünnepi gyűlésen zárták be a hathónapos tokaj jubileumi rendezvénysorozatot. A művészeti együttesek a régi hegyaljai hagyományokat felelevenítve rigmusokkal köszöntötték a házigazdákat — a járási és a helyi párt- és állami vezetőket —, majd csárdásra kérték fel a szovjet vendégeket. A hagyományos tokaji szüreti napot szabadtéri szüreti bál zárta. Gerencsér Miklós (10.) Megvizsgáltam beteg lábát, arra voltam kíváncsi, nincs-e rajba püffedtség a szoros kötés alatt. Óvatosan megnyomkodtam a sérült bokáit. — Óhó, ne ijesztgessen, főorvos úr! — szisszent fel. S mindjárt másról beszélt: — Jobban van Lenkey? Vagy csakugyan elpusztul szegény? A szabályzat szerint szigorúan tilos másról szót váltani a rabbal, mint ami hatáskörömbe tartozik. Nyilván tudta ezt Damjanich is. De nyugtalanította, hogy semmi hírt nem hallott a teljesen elkülönített Lenkey Jánosról. Jelen volt Wochengruber főtörzsfoglár, még inkább el kellett engednem a fülem mellett Damjanich kérdését. Ő azonban válasz nélkül is folytatta öblös, zengő hangján: — Persze, maguk azt hiszik, hogy Lenkey a rettegéstől őrült meg. Hát nem attól, erről én kezeskedem. Tudják, mi okozta a meghasonlásét? Az, uraim, amibe mindannyian beleőrizhetnénk- osztrákok is, magyarok is. Báró Haynau éppúgy, mint Kossuth Lajos. A főtörzsfoglár szenvtelenül közbeszólt: — Nincs félh alkalmazásunk meghallgatni önt, százados úr. — Nekem pedig nincs szándékomban marasztalni önt — válaszolta neki majdnem kedvesen Damjanich. — Úgy is Levelet szeretnék inni a feleségemnek. Engem viszont égetően érdekelt Damjanich véleménye Lenkeyről Ha úgy tetszik, szolgálati ügyben. Próbáltam megértetni Wochengruber 15- törzsfoglánnal: — A vizsgálat elsőrendű érdeke, hogy minél tisztábban láthasson Lenkey százados ügyében. Remélhetőleg az igazság hasznára válik, ha Damjanich százados úr megtisztel bennünket véleményével. — Csakis a főorvos úr felelősségére — mondta a főtörzsfoglár, és megint visszavonult az észrevétlenségbe-Én pedig engedve katonaorvosi zárkózottságomból, kérleltem Damjanichot: — Legyen a segítségemre. Lenkey János betegsége súlyos gondot okoz nekem. Csak a betegség biztos tüneteit tudom megállapítani, de a keletkezés okaival nem vagyok tisztában. — Nem mindegy az, főorvos úr? Nevetséges a maga gondja. Azért alkarja meggyógyítani Lenkeyt, hogy egézsségesen végezhessék ki? Számára megváltás az őrület. — Rosszul ért engem, százados úr. — A nyavalyát — legyintett komoran Damjanich. — Értek én mindent. A hadibíróság nem alkar abba beletörődni, hogy kicsússzon a markából Lenkey. Azt szeretnék hallani, hogy kutyabaja. Én hiszem az őrületét- Mégpedig a következőkért. Felettesei lehetetlenné tették, hogy megmaradjon hűségben a császár zászlaja alatt. Büntetéssel,gyanúval, megalázással kényszerítették ellenszegülésre. S ha nem fogadja el a kényszert, akkor már tavaly tavasszal, Kelet- Galiciában hadbíróság elé állítják. A haza ,több mint a császár, a szabadság, több mint az üres egyetem. Ebbe a többletbe kényszerítették bele Lenkeyt, amikor közénk állt.(Folytatjuk)