Nógrád, 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
Képernyő előtt Játékos nép vagyunk Kezdetben lovas nép volt a magyar, utóbb traktoros nemzet, legCtóbb pedig a televízió jóvoltából a vetélkedésre hajlamos, játékos nép. Nemhogy minden játékot szeretünk, minden játékba belekapunk, hanem azt is órákon át csodálni tudjuk, ha mások vetélkednek. Mert hát valljuk be őszintén, órák hosszat el tudunk ülni a képernyő előtt, ha történetesen két város és két főiskola, illetve egyetem méri össze tudását, vagy ha a Kicsoda? Micsoda? címszavának megfejtéséért teszik fel a verejtékező versenyzők a maguk tájékozódó kérdéseit. Mindez azt mutatja, hogy a felnőttek játékos természete: ifjúságunk élénk érdeklődésű korszakának megőrzése. Mit kerteljünk: addig maradunk fiatalok, amíg érdeklődésünk, fogékonyságunk az új iránt élénk, s amíg szeretünk és tudunk játszani a többiekkel. A televíziós játékok népszerűségét csak tovább növeli, hogy szeretünk szemtanúk nélkül játszani, s (amiről már szó esett) szeretjük mások játékát figyelni. Gondoljanak csak a sakkozókat, ultizókat körülvevő kibicek karéjára. Általában több a néző, mint a játékos. (Kivétel a hazárdjáték, amely hazárd jellegénél fogva már nem is igazi játék, s nem is tűri a közönséget, az „akiknek semmi sem drága” kibiceket.) A tévé, ahogy a színházat és mozit szobánkba, a helyünkbe hozza a játékot is. Persze, nem mindegy, hogy milyen is az a játék! Általában az olyan játékot kedveljük, amelyikbe mi is bele tudunk kapcsolódni, amit székünkön, papucsosan ülve könnyedén követni tudunk, s amiben elsősorban nem a szerencse dominál, hanem egyenlő esélyek mellett a jobbik, a szemfülesebb, a felkészültebb, a műveltebb győz, legfeljebb a gyorsabb felfogás, az élénkebb reagálás ■ előnyeit élvezze a versenyző! Azért van az, hogy a iicsoda? Micsoda?, az 5 osa, a Játék a betűkkel százezreket kényszerít a képernyő elé. Sokan vannak azonban köztünk olyanok is, akik tagadják a népszerű játékok létjogosultságát, minthogy szerintük ezek pusztán csak szórakoztatnak, amolyan üres járatok, hiányzik belőlük a nevelési szándék és jelleg. Ez valamennyire a barkochbára vonatkoztatva igaznak is mondható, hiszen tulajdonképpen egy személyt, egy tárgyat, egy fogalmat járnak körül a versenyzők kérdéseikkel. Eleinte számtalan olyan „tétel” is akadt, amelyet nem lehetett kulturális környezetbe beágyazni. Utóbb azonban az öncélúság és a kiagyaltság mindinkább háttérbe szorult. A többnyire irodalmi és tudományos vonatkozású címszavak még (túlzás nélkül állíthatjuk!) közművelődési jelentőséget is kaptak. Mert mindjárt más az, ha egyszerűen a pipát kell kitalálni vagy ha az ipafai papnak azt a nevezetes fapipáját, esetleg azt a kígyót, amely Kleopátrát megmarta, vagy azt a gyékénycsónakot, amelyet személyhez és személyekhez lehet konkretizálni. Az 5 tusa új próbálkozás volt, eleddig egyszer bonyolították le. Az ötlet nem rossz, s mint a példák mutatják, számos olyan feladat beleilleszthető, amely együtt jár ismereteink bővítésével. Legfeljebb azt nehezményezhetjük, hogy a verseny szervezői és szerkesztői nem mindig éltek ezzel a lehetőséggel, sőt helyenként beiktatták a szerencse elemeit, márpedig sem a játékos, sem a közönség nem kedveli játékában az irrealitást. A versenyzőket tekintsék egy súlycsoportban levőknek és ennek megfelelően a kérdések és feladatok is egy súlycsoportot képviselnek. Mind népszerűbb játékunk a Játék a betűkkel, amely ugyancsak sokoldalúan igénybe veszi képességünket és készségeinket, azonkívül a tökéletes helyesírást, a bőséges szókincset, a nyelvtani tisztánlátást is megköveteli. Emellett a keresztrejvény- készítők kombinatív készségére is szükség van ahhoz, hogy valaki a játékban az elsők közé küzdje fel magát. Kedves, kellemes, tartózkodó és okos játék, amit szívesen sorolnánk a szellemes nyelvészeti, nyelvészkedő műsorok közé. Még az ajándék, a nyeremény is stílszerű: a Kip Értelmező Szótár. Volt időszak, amikor lázadoztunk a vetélkedő dömping ellen. Most is azt mondjuk, hogy a jóból is megárt a sok. Az azonban bizonyos, hogy játszani szeretünk ,s örök gyermekségünk egyik vonása az is, nem szíveljük, ha elveszik kedves játékainkig. No, eddig a tévé (most természetesen csak a felnőttek játékáról beszéltünk) óhajunkat, hajlamunkat, szokásainkat és igényeinket mindig tiszteletben tartotta. Engedett játszani bennünket.— b. t. — Mai 20.00: A városparancsnok. A televíziósok moszkvai otthonában keresték fel, majd magyarországi látogatáson is végigkísérték Iván Tveremtyevics Zamarcev tábornokot, Budapest egykori városparancsnokát. A városparancsnok visszaemlékezése ott kezdődik, amikor Magyarországon harcoló szovjet tisztként parancsot kapott arra, hogy a felszabadult Budapest városparancsnoka se tévéajánlatun le gyen. A visszaemlékezés a hatalmas, negyven szobás épületani és mai pestiek emlékeinek mozaikjaival egyre ragyogóbb képpé alakul. Első látogatói között voltak új beosztásában Gobbi Hilda és Major Tamás, akik segítséget kértek a színészek számára. De hozzá fordultak az elhagyott gyerekek, a betegek, a rászorulók megsegítése érdekében is. Az elhagyott gyerekeknek egy palotának beillő hatót adományozott. Amikor fénykép is készült Zamarcevről, amely az általa patronált gyerekek körében ábrázolja őt. Most a régi fénykép néhány percre megelevenedik, mert megszólalnak a régenvolt gyerekek, akik ma is baráti szeretettel veszik körül a tábornokot. '' A műsor riportere: Vértessy Sándor. 4 NÖGRAD — 1975. február 11., kedd Versengő ipari szakmunkástanulók Nógrádban Mint már hírül adtuk, zajlanak Nógrád megyében a szakmunkástanulók idei tanévi szakmai tanulmányi versenyei. úgynevezett felmenő rendszerben, intézeti, megyei és országos versengésről van szó. A Szakma Kiváló Tanulója szakmai versenyen, a tantárgyi tanulmányi versenyen az ipari szakmunkásképző intézetek legjobb tanulói mérték — és mérik — össze tudásukat, adnak számot ismereteikről. Ebben az esztendőben valamennyi verseny kettős évforduló jegyében zajlik; felszabadulásunk harmincadik, s a szocialista szakmunkásképzés negyedszázados jubileuma jegyében. Új vonása a versengésnek, hogy a szakelméleti és a gyakorlati ismereteken túl, társadalmi ismereteikről is számot adnak a tanulók, ideológiai, politikai kérdéseket beszélnek meg. Az intézetekben az úgynevezett kiegészítő kulturális rendezvények ebben a tanévben szintén a kettős évfordulóhoz kapcsolódnak. Az intézeti versenyek múlt hónap végéig lezajlottak. A megyei versenyt kilenc szakmában és tíz tantárgyból rendezik. Balassagyarmaton öt tantárgyból február 6-án már lezajlott a verseny, a 217. számú Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Négy tantárgyból a megyei első helyet a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző harmadéves tanulói nyerték. fizikai tantárgyból a balassagyarmati intézet tanulója. Csordás Béla esztergályos tanuló lett az első. ★ Horváth László igazgató a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben joggal büszke az intézet tanulóinak jó szereplésére. Megjegyezzük: a versenyeken ez az eredményesség itt már hagyomány. A négy megyei győztessel beszélgetünk. Galajda László villanyszerelő tanuló a villamosipari szakrajzolvasásban nyert első helyezést. — Új volt az idei versenyen, hogy a versenyzőknek számokat kellett húzni, s csak az eredményhirdetésen tudtuk meg, ki lett a győztes — mondja. — A feladatok számomra közepes nehézségi fokúak voltak. Idén fejezem be tanulmányaimat, ezután a dolgozók kétéves szakközépiskolájában szeretnék érettségit szerezni. — Kilenc feladat volt, közülük kettőt még nem tanultunk, én ezeket is megoldottam — jegyzi meg Honti László autószerelő tanuló, aki az elektrotechnika tárgyban lett megyei első. — A verseny számomra jó hangulatú volt, rendezésben is sikeres. Ezután én szakközépiskolába szeretnék menni, utána — ha sikerül — a Műszaki Egyetemre. Varga Lajos kőműves tanuló építőipari szakrajzolvasásban első helyezést ért el. — Szerintem nem volt túlságosan nehéz a verseny, ötven pont volt a maximum, amelyet el lehetett érni, nekem negyvennyolcat sikerült szereznem. Én is tovább tanulok a szakmunkások szakközépiskolájában. Jegyezzük meg: ő százalékosan a legjobb eredményt érte el a versenyen. — A vasipari szakrajzolvasásban két részből állt a verseny: feladatlapból és rajzkiegészítésből — mondja e tárgy megyei első helyezettje, Berkes József autószerelő tanuló. — Szerintem a feladatlap itt könnyebb volt, mint az iskolai versenyen. 70—75 százalékos megoldást értem el. Érettségit szeretnék én is tenni a dolgozók kétéves iskolájában. Gratulálunk a győzteseknek. Reméljük, az országos versengésben is eredménnyel vesznek majd részt. •ér A másik öt tantárgyból a mai napon rendezik a tanulmányi versenyeket a nagybátonyi Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A Nógrád megyei szakmai versenyeket pedig a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya megbízása alapján a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet rendezi február 13-án és 14- én . Salgótarjánban, kilenc szakmából, több helyszínen. Az ünnepélyes eredményhirdetést február 14-én délután három órakor rendezik meg a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban. •ér Horváth László igazgató és Varga Balázs Vilmos kulturális nevelőtanár tájékoztat még az Alkotó Ifjúság pályázatról és készülő kiállításról. Ez a pályázat és kiállítás szintén a jubileumi eseményekhez kapcsolódik, s ugyancsak felmenő rendszerű. A szakmunkásképzés 25 éves évfordulója tiszteletére hirdették meg. A 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben az intézeti kiállítást február végén nyitják meg, a megyei kiállításra a megyei KISZ- bizottság szervezésében március végén kerül sor. Az országos tárlatot a Mü.M. szervezi. Budapesten a KGM Technika Házában szeptember 23-án nyílik. Az intézeti kiállításra való készülődésről ezúttal négy tanulót kérdeztünk meg. — Elektronikus dobókockát készítünk Telep Gáborral — mondja Garamvölgyi Ferenc, 1. éves elektronikai műszerész tanuló. — Ez az elektronikus játék több alapegységből épül fel, amelyeket ismerni kell az összeállításban, és amelyek a tananyagban szerepelnek. Az alapegységek működésével is tisztában kell lenni. A Kohászati Üzemek elektronikai műszerész tanműhelyében készítjük, körülbelül hetven százalékban már készen van. Az ötlet Gergely István mérnöktanártól és Szamosi Béla szakoktatótól származik, ők nyújtanak segítséget is a munkában. — Működő modellt készítünk a kiállításra, egy műszerész-esztergapadot — jegyzi meg Nagy György és Fegyveres Sándor. Mindketten II. éves gépszerelő tanulók. — Ezt a modellt a gépszerelő és az esztergályos szakkörben közösen csináljuk. Nagyon érdekesnek találjuk a szerkezetét. Ezen belül is a fogaskerék-áttételeket, rendszereket. Ebben a gépben, úgyszólván teljesen benne van a lakatos szakma, de még más is. Páldául gyalugépen is dolgozunk. Rendkívül precíz munkát igényel, sokat tanulunk közben. Horváth László igazgató megjegyzi: ennek a kis gépnek az értéke 30 000 forint lesz. Sok emberi munka fekszik majd benne, s egyedi darab. — Kis gyalupadot készítek, 1:4-es arányban, működni fog — mondja Dancsó János. III. éves épületasztalos. — Ezenkívül asztali lámpát. Egy lámpával még hetedik osztályos koromban az országos politechnikai pályázaton első helyezést nyertem. Ezt az Iparművészeti Vállalat gyártásra meg is akarta venni. De még más munkákkal is készülök. Az Alkotó Ifjúság kiállítás — ezek alapján is — érdekesnek ígérkezik az intézetben. S természetesen, nem a teljesség igényével szólottunk a felkészülésről. T. E. Megmaradt benne, amit a szivacsos orrú testvér mondott, hogy a nyilas előbb való, mint a katona, mert az nemcsak a háborúban, katona, és nemcsak a fronton. Komolyan foglalkozott azzal Elsétált néha a nyilas székház előtt. Levakarták azóta a vörös betűs írást a falról, de így is olvasható volt a vakarás nyo— Jó akkor játsszunk búcsúzkodót — egyezett bele a lány. — Te mész a háborúba, én meg a szeretőd vagyok. Másképp gondolta ő a játékkatonaságot, nem tetszett neki a szeretősdi. Észrevette a lány a kelletlenkedést. — Csak játszásból vagyok a szerelőd, írom igazándiból, te kié buta!... És búcsúzkodunk este a kapu alatt, most téged Sanyinak hívnak. Játszásból... A juhakol ajtaja volt a kapu, s a lány nekivetette a hátát az ajtórésnek. Végre jött két bátyus asszony a gyalogúton, a réten keresztül, s abba kellett hagyniuk. Azóta sem játszott búcsúzkodóit. Rozikával nem is lehetne ilyesmit játszani. „Az kéne még, hogy kitasakodjak, majd a kezemre csapna egy akkorát..gondolta valamilyen büszkeséggel. Nem látta a tuskó fejű nyilast a pártháznál Csak pár nap múlva találkozott vele megint. Egy mellékutcán csatangolt, s arra lett figyelmes, hogy nagy a nyüzsgés valami alagsori üzlet lejárója körül. Tolakszik a népség lefelé is, fölfelé is. De aki fölfelé jön, az mind cipel valamit. Lesodródott ő is a lökdösődökkel. A pinceszerű helyiség végén, ajtónyi résen áttörve a fal, s odaát, valami raktárból, gyufa meg öngyújtó világánál rámolt a jónép. Két asszony valamilyen ruhaszövetet húzkodott. Ki volt már gombolyítva teljes hosszában a vég ruhaszövet, átkozódva cibálták, rángatták, de egyikük sem engedte el. Néhány papírzsák szétszakadhatott, amikor a falat áttörték, s a sáros csizmák bokáig tapostak a kristálycukorban. Ő egy hosszúkás faládát ért legközelebb. Le volt szögelve, de nem feszegette föl, még aztán a nagyok elesikarják. (Folytatjuk) Hangverseny Balassagyarmaton Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskolában. zsúfolt nézőtér előtt egy rendhagyónak mondható, igen érdekes hangverseny zajlott le a közelmúltban. Az Országos Filharmónia és a zeneiskola közös rendezésében. A közönség az alábbi számokat hallhatta: Beethoven: F-dúr (Tavaszi) szonáta. Op. 24.. Delibes: Suzon, Brahms: Kárbaveszett szerenád. Schubert: D-dúr szonatina. Verdi: Gilda áriája a „Rigoletto” c. operából. Oscar áriája az „Álarcosbál” című operából. Prokofjev: Gavotte, Szkriabin: Etűd, Virágénekek. ■ Bartók: Román táncok: Kodály: Adagio, Kállai kettős. Az egyes számok között Réti Zoltán beszélgetést folytatott a világjáró művészekkel. A beszélgetések során a terem kitárult és a hallgatók Amerikában, Japánban, a Havai-szigeteken, Európa legkülönbözőbb országaiban érezhették magukat. Kocsis Albert, Szabó Csilla és Lehoczky Éva beszélt az utolsó évek utazásairól, a jövő terveiről. Kocsis Albert vezetője a Rajnai Kamarazenekarnak. Szabó Csilla ennek az együttesnek szólistája. Az év egy részét tehát Kölnben töltik. Réti Zoltán a beszélgetést azzal indította, hogy Köln a nyugati világ művészeti életében egyre nagyobb szerepet tölt be. Az 1950-es évek elején a kölni rádió indította el az elektronikus zene első kísérleti adásait, melyeket Stockhausen és Eimert irányított. 1974-ben a híres Wallraf—Richartz Múzeumban rendezték meg a múzeum fennállásának 150. évfordulóján a Projet ’74 című képzőművészeti kiállítást, melyen hagyományos értelemben vett képek nem is szerepeltek, csak olyan művek, melyeket ott állítottak össze. Kocsis Albert elmondta, hogy ezen a kiállításon szerepelt a zenekarával a megnyitón. Beszélt arról, hogy a zenehallgató közönség körében egyre nagyobb az igény az élő zene hallgatása iránt. Egyre többen tanulnak hangszeren játszani. Ebben a nagy élő zenei éhség kielégítésében a magyar muzsikusok élen járnak. Arra a kérdésre, hogy jelent-e valamit magyar művésznek lenni, Szabó Csilla azt válaszolta, hogy igen, mégpedig előnyt. Az egész világon megbecsülik a magyar zeneművészeket, s a legtöbb nagy együttes művészeti vezetője magyar. A zeneszerzőinket is szeretik. A kitűnő zenei produkciók és az érdekes beszélgetések egy felejthetetlen zenei esettel gazdagították Balassagyarmat kulturális életét.