Nógrád, 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
Krisen dohT em el a verseny ' / A riporter emigyen beszélgetett a gyár versenyfelelősével: — Mondja, itt csak azt tudták fölajánlani, ami úgy is benne van a vállalati tervben? A kérdésfeltevés, a „csak” elgondolkoztatott. Nem egészen világos előttem, hogy megfogalmazója mire is akart kilyukadni. Arra-e, hogy az adott munkafeladathoz illendőnek tartana valamiféle extra többletet, vagy egyáltalán nem ért egyet a verseny „csak” tervhez szabott céljaival. Ha jól emlékszem, az egyik szocialista brigádvezetői tanácskozáson is szóba került a téma, amelyet némi egyszerűsítéssel így eleveníthetünk fel: mire érdemes, mire kell ma fordítani az emberi áldozatkészség energiáit? Vegyük sorjába mindennek indítékait. Kiindulópont — ez vitán felül áll —, az a helyzet, amely ma gazdaságunkat meghatározza. Aki a közelmúltban kiadott KSH-jelentést némiképp figyelmesen átolvasta, különös közgazdasági alapismeretek híján is rájöhetett: ez idő tájt gazdasági folyamataink irányával elégedettek lehetünk, gondot okoz viszont a gazdasági fejlődés mértéke. Előirányzatainktól, a legfontosabb területeken elmaradtunk 1976-ban: a nemzeti jövedelem tervezett 5—5,5 százalékos növekedése helyett 3 százalékkal nőtt. az ipari termelés 2, a mezőgazdasági 6—7 százalékkal elmaradt attól, amit vártunk. Ez az elmaradás becslések szerint,mintegy 10 milliárd forint nemzeti jövedelem kiesést jelentett — ennyivel kevesebb lett az elosztható érték. Ez természetesen azt hozta magával, hogy a reálbér jóval kisebb mértékben emelkedhetett, mint ahogy a terv előírta, kisebb lett a lakosság fogyasztása is. Nos, a kiindulópont a munkaverseny-mozgalom előtt nem lehet más, mint az önmagunknak csinált adósság megtérítése — önmagunknak. Minden olyan vállalás, amely ezt szolgálja jó, s minden olyan, amely ebbe nem vág bele — rossz, szükségtelen, sőt káros. Még sokszor előfordul, hogy például munkaversenyt hirdetnek a többtermelésért. Az igazat megvallva: nem kizárt, hogy e cél is elfogadható —, ha a több terméket várja, igényli a piac. Örömmel fogadjuk — hogy hirtelen egyik szorító gondunkat idézzük —. az építőalapanyag ipar esetleges többletvállalásait. Mitagadás: jó néhány alapanyagból mutatkozik időnként hiány, jó néhány szerelvény hiánya akadályozza az állami és magánépítőt munkájában. Ám az esetek többségében sajnos nem vizsgálják meg a „termelj többet, jobban élsz” kritikátlan hirdetői, hogy kell-e ez a többlet, vagy sem. És termelnek raktárra, elfekvő, sőt, eladhatatlan készletet — emésztve emberi, anyagi erőforrást, időt. Ha alaposabban belegondolunk, ez tervszerűtlen, hiszen azért készülnek — hihetően — reális tervek minden vállalatnál, hogy azok teljesüljenek. Ha már magától értetődik is, nem árt ismételten leszögezni: a munkaverseny céljainak a gazdasági megfontolásokhoz, a jó gazdasági tervekhez kell igazodni. Sőt — és ez egyáltalán nem szürkíti el — ennek egyik előmozdítója, eszköze kell, hogy legyen. Miként lehet azzá? — érdemes — ismét a tavalyi tapasztalatok alapján elindulni. Az egyik: termelékenységünk változatlanul jelentősen elmarad a kívánalmaktól. Köztudott, hogy a mai gazdasági fejlettségünk magas foglalkoztatottság és gyenge termelékenység eredményeként jön létre. Termelékenységünk az iparilag fejlett országokénak legfeljebb a felét éri el: egy NSZK-beli, francia munkás, egységnyi idő alatt, kétszer olyan értéket hoz létre, mint magyar szaktársa. És a másik tapasztalat? Az, hogy pusztán állami intézkedésekkel nehéz e feladathalmazhoz nekilátni, valamennyi gondunkat, bajunkat megoldani. Ehhez valamennyiünk — munkaszerződésben kikötöttnél tudatosabb, egyetértőbb, tevékenyebb — részvétele kell. Például a munkaverseny, amely „csak” arra vállalkozhat, hogy föllelje az elveszett órák millióit, hozzájáruljon a több műszak megszervezéséhez, a termékszerkezet átalakításához, segítse a népszerűtlen, de elkerülhetetlen normakarbantartást, a szorosabb, feszesebb munkaszervezet kialakítását — a fegyelem megjavítását. Mindössze „csak” ennyi. Bármily vonzónak is tűnik sok helyen — a látványos különakciókra, a gazdasági feladatoktól elválasztott „munkaversenyre” nincs szükség. A munkaversenynek ma olyan tétje és rangja van, hogy nem igényli a látványos külsőségeket — az öncélú dekorációt. M. I. Különböző fórumok — azonos téma Hogyan fejlesztik a szolgáltatást? Hírt adtunk arról, hogy a megyei tanácson széleskörű aktivaülés zajlott le a szolgáltatás fejlesztésének lehetőségeiről. Csaknem ugyanabban az időpontban a KISZÖV elnöksége is megvitatta e témát. A kisiparosok szövetségének megyei választmánya legutóbbi tanácskozásán szintén napirendre került. Valamennyi fórum felmérte az adottságokat és az igényeket, a lehetőségeket és a kívánalmakat. Valamennyi fórumon egyértelmű volt a megállapítás: az összehangolt fejlesztés és a jelentős állami támogatás nyomán erőteljesen növekedett a szolgáltatóhálózat kapacitása. A mérleg két serpenyője — igény és kielégítés — kezdi közelíteni az egyensúly állapotát. A tervek és az igények egyaránt nagyobb fejlődést kívántak volna a kisiparosok létszámgyarapodásában, mint ahogyan alakult. A sok kedvezmény, amelyek többsége ez év január elsejével lépett életbe, kedvező hatást gyakorol. Három hónap adatai legalábbis erről tanúskodnak. Megyénk vállalatai és a szövetkezetek szintén előreléptek. Az elmúlt években 23 százalékkal növelték az ipari és építőipari szolgáltatások értékét. A szolgáltatások fejlesztésére 42 millió forint összeg állt rendelkezésre tanácsi alapból. A szövetkezetek és a vállalatok együttesen 38,4 millió forintot fordítottak fejlesztésre. A megyei tanácson lezajlott tanácskozás részvevői elsősorban a szövetkezetek helyzetével foglalkoztak. Nógrád megye ellátásában sok feladat hárul reájuk. Érthető tehát a kérdés: mire számíthatunk annál a tíz szövetkezetnél, amely közvetlenül foglalkozik a lakossági igények kielégítésével ? Palócföld szövetkezetei 1975 végén összesen 185 különböző javító- és szolgáltató részleggel és felvevőhellyel rendelkeztek. A szolgáltatótevékenységet végzők száma 598 volt. Többségük az úgynevezett hagyományos szolgáltatást végezte: cipészek, szabók, fodrászok. És — mivel kicsi a műhelyek többsége, azokban csupán egy-két ember dolgozott valamennyi ráfizetéses volt! A szövetkezetek ipari bérmunkák vállalásával, árutermeléssel igyekeztek a veszteséget pótolni. Az V. ötéves tervben szövetkezeteink szeretnék, ha az 1975 év eredményeit negyven százalékkal túlteljesítenék. Mindenek előtt a helyes arányok kialakítására törekednek. Eltüntetik a szakmai és a területi „fehér foltokat” és korszerűsítik a meglevő műhelyeket, technológiákat, felvevőhálózatot. Különösen nagy gondot fordítanak a gépkocsik, az elektromos háztartási gépek, az elektroakusztikai berendezések javítására, a mosás és vesvtisztítás fejlesztésére, az építőipari karbantartás jobb megszervezésére. Csaknem 47 milliót fordítanak a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházásokra, korszerűsítésekre. A fenti összeget megtoldja a megyei tanács is: a szolgáltatásfejlesztési alapból ad tetemes summát. Néhány konkrétum a közeli jövő terveiből A két városban cipőgyorsjavító-szalonokat létesítenek. A fényképészeknél a színes felvételekhez és az amatőr munkák jobb kidolgozásához szükséges laboratóriumot hoznak létre. Ágyneműkölcsönzés lesz, megoldják a bőr- és szőrmeruházat tisztítását. A tervek szerint a jövőben megbízható módon tisztítják a szőnyegeket és a bútorkárpitot is. Erőfeszítéseik nyomán minden bizonnyal hamarosan érződnek a további kedvezőő változások. Ám minden fehér folt eltűnésére még így sem számíthatunk. Hiszen annyi apróság marad így is, amiért távoli helyekre kell mennünk. De bízzunk benne: ezekre is sor kerül! Sz. I. «■«MM** « «B ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■»»■ [UNK]••»•••*••»•* Küldöttek Tudásának mindenki legjavát adja Szombaton kezdődik a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása Budapesten. A kétnapos eseményen Nógrád megye gyárainak, üzemeinek és vállalatainak dolgozóit 21 küldött képviseli. A tanácskozás lehetőséget ad arra, hogy az ország különböző részein tevékenykedő brigádok megismerjék egymás munkáját, gondjait, örömeit, és tovább erősítsék a kapcsolatokat. A salgótarjáni öblösüveggyár Tyereskova Szocialista Brigádjának vezetője, Baja Istvánná már nem először küldött a tanácskozásokon. A festő I. üzemben dolgozom közel 20 éve. A korong06 csiszolóból kikerülő árukat vizsgáljuk, ellenőrizzük és előkészítjük a festéshez. A selejtes, hibás poharakat, kelyheket kiszűrjük, hogy azok ne kerüljenek az automata festősorra. Munkánk azért fontos, mert, ha egyegy rosszul sikerült darabot átengedünk, akkor az később a végterméknél jelentkezik, mint selejt. Ezért immár két éve bevezettük az önmeózást. Mivel mi közvetlen nem termelünk, ezért nem az anyagokat meózzuk, hanem a brigád tagjainak munkáját. Ezt naplóba vezetjük, így mindenki mindig tudhatja, miként dolgozott. Nagyon jó a kollektíva, ezért nem jelent gondot, ha szigorúak vagyunk a munkában. Nincs olyan, hogy valaki megharagszik. Sőt, inkább ösztönző a lemaradások pótlására. Ez nemcsak a brigádok között, hanem a csoporton belül is kisebb verseny, melynek látható eredményei vannak. Csökkent a selejt és növeltük a termelékenységünket. A tavalyi tervet 112 százalékra teljesítettük — mondta. S, hogy ebben a brigád vezetője példamutatóan élen jár, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy háromszor nyerte el a kiváló dolgozó kitüntetést és ötször kapott munkájáért arany fokozatot. A bányászat ma is, a nagyfokú gépesítés ellenére, még a legnehezebb munkák közé tartozik. Kovács Gábor életének több mint felét, 26 évet töltött a föld mélyében és segítette felszínre a kincset érő szenet. 1959 óta brigádvezető . A családban édesapám is bányász volt. Így én is az lettem. Először csillésként, majd később, mint vájár dolgoztam és dolgozom ma is Kányádon. Bizony annak idején még robbantással és csákánnyal festettünk. Nagyon nehéz fizikai munka volt. Naponta 40—42 mázsa szenet hoztunk felszínre fejenként. Később jött a maróhenger és a széngyalu, akkor már 75— 76 mázsát termeltünk ugyanannyi idő alatt. Nem volt nehéz megszokni az új technológiát és a gépeket, mert tudtuk, hogy azzal is csak nekünk lesz könnyebb. Ma már önjáró maróhengerrel dolgozunk. Ez naponta 110—120 mázsát jelent mindenkinek. Össze sem lehet hasonlítani a régivel. És nemcsak a szén több és a munka könnyebb, hanem fizetéskor is jóval több van a borítékban. Természetesen, dolgozni azért most is kell. Engem, mint a brigád vezetőjét a személyes példamutatás is kötelez a jó munkára. Háromszor nyertem el a minisztérium által adományozott Bányászat Kiváló Dolgozója címet, és ugyancsak háromszor az aranyplakettet. A tanácskozáson, ha lehet, arról szeretnék szólni, hogy bárki, bárhol is dolgozik, adja tudásának, erejének mindig a legjavát.★ Meglepődtem, ám nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy én is küldött leszek — kezdte Tóth Gáborné kétszeres kiváló dolgozó, a Lampart 2IM anyagellátási osztályának szocialista brigádvezetője. — A feladatvállalásaink összeállításánál főként a kulturális tevékenység került előtérbe. Nálunk már természetes az, hogy mindenki könyvtári tag. Szeretjük az irodalmat. Az új kiadványokat a gyárban vásároljuk meg. Politikai, szépirodalmi könyveket és lexikonokat. A közösen megtekintett kiállításokat, tárlatokat kis vitafórum keretében megbeszéljük. A megtekintésre váró filmek előtt szintén rövid tanácskozást tartunk. Színházbérleteinkkel rendszeresen látogatjuk az előadásokat, és mivel egyszerre nem lehet ott mindenki, elmeséljük az élményeket. Jó lenne, ha ez nemcsak egy-egy brigádnál lenne így, hanem gyári szinten beszélhetnénk róla, mivel ma már megköveteli az élet, hogy az emberek tájékozottak, kulturáltak, műveltek legyenek, szocialista módon éljenek. Remélem, erről is szó esik az országos tanácskozáson, és tovább erősödik majd a szocialista brigádok közötti kapcsolat. —békési— az üveggyártásban Felajánlásaikat és főbb célkitűzéseiket az ötéves terv elképzeléseivel összhangban alakították ki az Üvegipari Művek salgótarjáni síküveggyárában A vállalások e célkitűzések maradéktalan teljesítését irányozták elő. Ilyen fontos feladat volt a hazai igények teljes kielégítése, a minőség javítása és az edzett üvegtermelés területén 401 ezer négyzetméter üveg gyártása. Az általános műveltségi szint fejlesztése érdekében ötven dolgozó végezte el eredményesen az általános iskolát. Középfokú képzésben 45 fő tett eredményes vizsgát. Az aranykoszorús fokozatot pályázta meg a László Jenő Szocialista Brigád. Képünkön a táblaüvegeket darabolja a brigád vezetője, Szegedi Gábor. A Palóc Imre Szocialista Brigád 100 óra társadalmi munkát végzett el a gyárban. Képünkön Víg József és Albert Ottó műszerész javítási munkát végez. A Petőfi Sándor Szocialista Brigád tagjai, Takács Gyula és Szlatinski István, az edzett üvegek gyártásának programozását készítik elő. _ ft _