Nógrád, 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
Kezdő háziasszonyoknak A háztartás vezetésében járatlan, kezdő háziasszonyok még nem ismerik azokat a „fortélyokat”, melyekkel megkönnyíthetik a második műszak munkáját. Néhány tanáccsal segítünk. ... Minden konyhai eszköznek legyen állandó helye, így nem kell keresgélni, ha valamelyikre szükségünk van. Használat után a holmikat tisztán rakjuk vissza a helyükre. .... Az egész hónapban szükséges tartós élelmiszereket (cukor, liszt, olaj, búzadara, só, rizs, konzerv stb.) egyszerre vásároljuk meg és vegyük igénybe a házhoz szállítási szolgálatot. ... A konyhában tartsunk egy jegyzetfüzetet. Erre írjuk fel, ha valami kifogyott a kamrából, így biztosan nem felejtjük el pótolni. Nagyon helytelen gyakorlat, ha a szomszédasszonyhoz szaladunk egy kis sóért, paprikáért. ... Kevesebb lesz a mosogatnivalónk, ha olyan edényben sütünk-főzünk, amelyben asztalra tehetjük az ételt. A hőálló üvegből készült edények ízléses, mutatós díszei az asztalnak (TERMOVER, PYREX stb.) ... Sok értékes időt takaríthatunk meg a kukta gyorsfőzőedény használatával. . 1. Gyorsan elkészíthetjük az ebédet, a vacsorát, ha élünk a lehetőséggel és félkész, konyhakész, mirelit árut vásárolunk. Kezdő háziasszonyoknak különösen nagy segítséget jelentenek az ételporok, süteményporok, félkész sütemények, kész tészták, konyhakész baromfi stb. ... Jó módszer, ha főzés közben elmosogatjuk a szennyes edényeket és a konyhánk mindig rendben van. Étkezés után kevesebb lesz a mosogatnivalónk. ... Jó szervezéssel sok időt takaríthatunk meg. Használjunk ki minden lépést otthon és jövés-menés közben vigyünk-hozzunk holmikat, így minden hamar visszakerül a helyére. Nem lesz rendellenség a lakásban. ... Kedves szóval érjük el, hogy a férj is segítsen a háztartási munkákban. Sokkal hamarabb elkészülünk a második műszak teendőivel. Több idő jut pihenésre, kikapcsolódásra, sportolásra. ... Vasaljunk ülve. Nem fáradunk el annyira, mintha állva dolgoznánk. A zöldségtisztítást, burgonyahámozást stb. ülve végezzük, néhány percig pihen a lábunk. ... Sok segítséget jelentenek a „bio”-mosószerek. Ha a teregetést nagyon gondosan végezzük, s a ruhát nedvesen szépen kiszitjuk, sok ruhát úgy szedünk le a kötélről, hogy nem kell vasalni, csak rendesen összehajtogatni. Időt, fáradságot takarítunk meg. ,,, Ha munka közben elfáradunk, pihenjünk néhány pecet, ez nem jelent munkakiesést, mert friss erővel gyorsabban, eredményesebben dolgozunk. ...Nagyon fontos, hogy kényelmes, de nem kitaposott lábbeliben dolgozzunk otthon. A túlságosan bő, esetleg ferde sarkú cipőben bizonytalan a járás, könnyebben történik baleset. Jó tudni azt is, hogy a szűk cipőt kitágítja a CSILLAG cipőtágító szer. A készítménnyel beecseteljük a lábunkon levő cipőt, ott, ahol szorít, ezzel a bőrt átmenetileg nyújthatóvá tesszük, és járkálás közben felveszi a láb alakját, majd megszáradva megtartja. ... A kezdő háziasszonyoknak nélkülözhetetlen „barátja" a modern szakácskönyv, melyből sok hasznos dolgot tanulhat. Jási Katalin A házasság iskolája Ki legyen az „úr" a háznál ? Volt tanítványain, zöme most fiatalasszony. Szívesen találkozom velük, érdeklődöm sorsuk, terveik felől. Velük fiatalodom ilyenkor. A minap Gabival álltam meg egy kis tereferére. Egy ügyetlen kérdésemmel rosszul vizsgáztam a beszélgetés vezetésében. Azt kérdeztem ugyanis az egyéves, de még gyermektelen asszonykától : „No és ki az úr a házban nálatok?” — Ilyen ma már nincs — felelte Gabi. — Mindketten egyenlő felek vagyunk. Pista is dolgozik, én is dolgozom, amit szerzünk, azt közösen szerezzük. Megbeszélünk mindent és hol az én akaratom teljesül, hol az övé. Ez így nagyon szép és nagyon jó is lenne, ha mindenhol meg is valósulna ez a korszerű életszemlélet. Valóban úgy helyes: ne legyen egyik fél sem „úr” a házban, ne erőltesse rá a másikra az akaratát, ne terrorizálja őt. Ne legyen alárendelt többé egy asszony sem. A legideálisabb, ha már az ismerkedés heteiben, hónapjaiban megvalósítjuk az 50—50 százalék elvét. Ebben az asszonyjelöltnek kell ügyesnek és következetesnek lennie, mert a legtöbb férfi vezetésre, uralkodásra, az asszony elnyomására törekszik, ha alázattal, megalkuvással, beltörődéssel találkozik, öntudatos magatartás helyett. A férj a gyermek, majd a gyermekek megérkezése után „családfő”-vé lép elő. Bármennyire korszerű gondolkodásúak a házasfelek, olyanok, akik teljes mértékben tisztelték és tisztelik egymás akaratát, a gyermek szemében mégis az apa kerül majd az első helyre, ami nem jelenti azonban azt, hogy elnyomónak is kell lennie. Miért van ez így? A gyermek az apjától kapja a családi nevét, az apa foglalkozása határozza meg a társadalmi státusát. Az apa keres többet. Látja a gyermek, hogy az apja erősebb (sokszor okosabb), ő fel tudja emelni azt a zsákot, amit az anyja alig tud megmozdítani. Legtöbb apa katona is volt, még a puska kezeléséhez is ért. Ez különösen a fiúk szemében jelent nagy tekintélyt. Az iskolában azt kívánják a tanárok, hogy az édesapa írja alá a bizonyítványt, az intőt, rovót, dicsérőt. Ezek az apróságok, amelyek részben az „erősebb nem” jellegéből erednek, olyan képpé állnak össze, amelytől az apa lesz és marad a család feje. Ez nem jelenti azt, hogy sok elváltan élő, vagy özvegyen maradt anya nem birkózik meg derakasan a családfői feladatokkal és neveli ügyesen kamaszkorú gyermekeit is. Visszatérve az apa, mint családfő szerepére, ez nem zárja ki azt, hogy az egyenjogúságot, a feleség akaratát, véleményét tiszteletben tartsa. Nem helyes, ha az édesanya az apát, mint valami „mumus”-t szerepelteti a fegyelmezésben. A „No, várj csak! Majd megmondlak apádnak este!” — valóban idejétmúlt fegyelmezés és nagyon helytelen. Legyen az apa és anya egyenlő mértékben szigorú. Ne forduljon elő az, hogy az apa büntetése után az anyától simogatást, becézést, vigasztalást kap a gyermek, mert ebből ő megérzi: a szülei nincsenek egy véleményen és így mindig talál majd kibúvót. A fele-fele elvéhez hozzátartozik az is, hogy a szülők a gyermek neveléséből egyenlő mértékben és azonos elvek, normák alapján vegyék ki a részüket. A nők, feleségek, anyák munkába állásával, a nők egyenjogúságának megvalósításával erősen megváltozott a férfi szerepe a családban. Mamár természetes, hogy segít a házi munkában, porszívóz, kezeli a mosógépet, munkából hazajövet bevásárol, s ha úgy adódik, bölcsődébe viszi, óvodából hozza a gyermekeit Akiknek a körében így is családfő marad, de — reméljük — nem ő lesz az úr a házban, mert ilyen ma már valóban nincs és ne is legyen egy családban sem. . • Dr. Gergely Károlyné Kozmetika tizenéves korban Igen sok fiatal úgy véli, hogy a bőrápolás sokba kerül s ezért inkább hozzá sem kezd. Ez téves álláspont, mert a bőrápolást fiatal korban ajánlatos elkezdeni. Vannak olcsó, természetes bőrápolók, ilyen például a nyers tej, a joghurt, a citrom, a víz! Vegyük sorjába: száraz és normál bőrre hetenként egyszer tegyünk fel tej pakolást. A nyers tejet öntsük egy tálkába, itassuk fel vattadarabokkal és tegyük fel a letisztított bőrre. (Vigyázzunk, nehogy a tej szemünkbe kerüljön.) 10—15 perc után hideg vízzel öblítsük le és zsíros krémmel, körkörös mozdulatokkal kenjük be a bőrt Zsíros bőrre tegyünk joghurtos pakolást" a következőképpen : a letisztított bőrre kenjük fel a joghurt sűrűjét, 10 perc után meleg, majd hideg vízzel mossuk le. Utána citromos vattával töröljük át bőrt. Az esti, reggeli mosakodásnál a vizet is felhasználhatjuk kozmetikára (nagyon jó az esővíz). Mosakodás közben a bőrt enyhén masszírozzuk meg a vízzel, felfrissíti az arcot és nem kerül külön időbe ez a művelet. Ha van egy kis időnk este, hideg-meleg vízzel váltakozva paskoljuk meg a bőrt, rózsaszínű és feszes lesz a kezeléstől. Ha a bőrünk gyulladásos, kamillás borogatással nyugtassuk meg. Az uborkalé bársonyosan simává varázsolja az arcot, fehéríti a bőrt. Mosakodás után uborkalébe mártott vattával töröljük át az arcot és a nyakat Ha bőrápolásról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a dohányzás káros hatását. Nézzük meg a sokat dohányzó fiatal arcát, milyen sokat veszít a bőre rugalmasságából, természetes színéből, szépségéből. Évek múlva a mértéktelen dohányzás hatására annyira tönkremegy az arcbőr, hogy a legjobb kozmetikumokkal sem érünk el kellő eredményt Ebben szerepet játszik a dohányzás egészségrontó, érszűkítő hatása is. Tehát ne dohányozzunk , vagy ha már rászoktunk, akkor napi néhány cigarettára mérsékeljük. Szépségünk érdekében. A testápolás legfontosabb teendője: minden este alaposan tisztálkodjunk. Az egész napi port, szennyeződést este kell lemosnunk. A reggeli mosakodásnak felfrissítés a célja. Fontos teendő az esti és a reggeli fogmosás. Nem szabad elhanyagolnunk. Esti fogmosás után már ne fogyasszunk semmit. Napközben étkezés után — ha módunkban van — öblítsük fel a szánkat. Ne hanyagoljuk el a kézes lábápolást sem. A körmöket rendszeresen vágjuk le. Kézmosás előtt tisztítsuk ki a körömlemez alatt összegyűlt szennyeződést. Kézmosás után a körömágynál levő bőrszegélyt óvatosan nyomkodjuk vissza, így nem kell ollóval eltávolítani. Utána kenjük be a kezet kézápoló szerrel vagy glicerinnel. A glicerint hígítsuk fele-fele arányban vízzel és csepegtessünk bele citromlét. Lábmosás után a lábujjak közötti részt szárazra töröljük meg, mert ezzel a bőrgombásodást előzhetjük meg. A lábujjak között hintőporozzuk be, a hintőpor nagyon olcsó, tizenéveseknek sem okoz gondot a megvásárlása. F. K. Barna harmónia A kikészítésben ebben a szezonban a barna és árnyalatai dominálnak. A gesztenyebarna,a mézszfint, a fahéjszinti és a pirosas gyömbérszinü szolid szemhéj-árnyékolás kihangsúlyozza a szemet, és az arc középpontjává teszi. A harmonikus kifejezőt barna árnyalatokat tökéletesen lehet kombinálni. BelUirdi kifelé árnyékolja a szemét, a kontúrokat szemceruzával hangsúlyozza ki. Az arcpirosító teszi jellegzetessé az arcot. Jól kiemeli az arcot, és hozzásegíti a fáradt, elernyedt bőrt ahhoz, hogy tartózkodóan üdének látljon. A divatdiktátorok a púderes arcpirosítót ajánlják. Különösképpen a két izgalmas, avantgardista színt, a rebarbarát és fügét. Ha ügyesen viszi fel az arcra, csodát művelnek: hangsúlyossá varázsolják azt a részt, amely egyébként nem az, friss és ápolt hatásúvá teszik a bőrt. Az ajak kikészítésénél az ajakceruzával először húzzon mazsolaszínű kővonalat. Azután használja a rózsát, mely lehetőleg valamilyen szép őszi, téli szinti, azután a mazsolaszínű ajakfénnyel tegye csábítóan csillogóvá ajkát. Utógondozás otthon Rehabilitáció a családban A család általában megnyugszik, amikor többé-kevésbé viharos előzmények után elvonókúrára jelentkezik az otthon légkörét addig pokollá tevő alkoholista. Azt hiszik, az intézeti, vagy ambulanciás kezelés, egymagában végleges gyógyulást eredményezhet. Ez azonban téves elképzelés, mert a szakszerű, tapintatos és figyelmes utógondozás nélkül a volt alkoholista — a társadalomkívüliség és magárahagyatottság érzetében — általában ismét pohárhoz nyúl. De az utógondozás nem csupán az egészségügyi szervek, hanem az egész társadalom feladata. Nem mindegy, milyen légkör vesz valakit körül a munkahelyen, amikor visszatér az elvonókúráról, milyen élcelődések céltáblájává válik, mennyi bizalmatlanság és előítélet veszi körül és milyen kísértéseknek van kitéve, hogy munkatársaival koccintson. Rendkívül sok függ tehát a munkahelyi közösségek megértő emberségétől, de talán még fontosabb és meghatározóbb, hogyan fogadja a család a kórházból hazatérő beteget, aki többnyire gátlásos, furdalja a lelkiismeret és szégyenérzetét, hogyan oldja fel a család ezeket a szorongásokat, s rehabilitálja a pokol bugyrait megjárt ember önbizalmát. A család szerepe tehát elsőrendű fontosságú az utódozásban. Ez persze csak akkor várható el, ha az addigi alkoholizmus a házastársak között nem szakított már meg minden kötődést, a bánat nem vált gyűlöletté, és még él közöttük a bizalom és összetartozás érzése. Minderről ugyanis már szó sem lehet egy garázda, családját és közvetlen környezetét rémületben tartó ember esetében, aki alkalmi józansága perceiben fogadkozásokkal akarja időnként bizonyítani bűnbánatát, de melyről csakhamar megfeledkezik, s másnap ismét kezdődik minden elölről. A család segítőkészségére csak azok számíthatnak, akik valóban meg akarnak gyógyulni, és szeretnék helyreállítani az otthon kiegyensúlyozott hangulatát. Nem vitás, hogy a család rehabilitációja nehezebb, mint munkahelyé, hiszen zártabb közösség, szorosabb emberi kapcsolatokon és egymásrautaltságon alapul, mint egy nagy gyár vagy üzem kollektívája. De ha valóban rászánjuk magunkat, mert érdemesnek tartjuk, a másikat arra,hogy tovább éljünk vele és bízunk akaraterejében, gyógyulási szándékában, akkor legfontosabb, hogy ne emlegessük a múltat. Nem használ az ügynek, ha ilyesfajta szemrehányásokat teszünk: „... mire mentünk volna, ha nem hordod minden pénzünket a kocsmába”, vagy: „Bezzeg, ha nem ittál volna..Bár bizonyára van alapja, amikor valaki így fakad ki, de utólag az ilyen megjegyzések csak fokozott érzékenységet vagy befelé fordulást váltanak ki. S az utólag kiderülő hazugságok is komoly törést okozhatnak a gyógyuló emberben, ha például egy régi ismerősével találkozik az utcán, aki megkérdezi tőle, hogy miként sikerült a külföldi útja. Az illető persze semmiféle külföldi útról nem tud, mert azt az elvonó kezelésben részt vevő házastársa terjesztette el, amikor érdeklődtek férje holléte felől. Szégyellte ugyanis az igazságot. Felesleges.’ Nem szégyen, ha valaki gyógyulni akar. Éppen ezért a gondozókkal is őszintének kell lenni, amikor meglátogatják a családot. Igyekezzünk elfogultságtól mentesen beszámolni a beteg állapotáról, hangulatáról, és külünböző megnyilvánulásairól, mert csak így válhatunk a gondozó igazi társává hozzátartozóink érdekében. A családi környezet meghittsége adjon önbizalmat és önbecsülést a gyógyulóknak. Bízzák meg különböző ház körüli teendőkkel és ismerjék el igyekezetét, szorgalmát. Szervezzen a család közös programokat, kirándulásokat, múzeum- vagy színházlátogatásokat. Hazánkban ma már nem egy antialkoholista klub működik rendkívül eredményesen — nemzetközi tapasztalat, hogy a klubmozgalom az alkoholbetegek 20—25 százalékos gyógyulási arányát 50 százalékra képes emelni —, ahol olyan emberek szoros közössége alakul ki, akiknek az élete évekig tele volt buktatókkal, szüntelen perben voltak önmagukkal és a világgal, de akik ma már barátságos, tarka színekre tudják bontani a világot és felfedezik a legapróbb örömeit is. Az antialkoholista klubok tagjai megtanulnak ital nélkül szórakozni, alkohol nélkül nevetni és érdeklődőbbé válnak a világ dolgai iránt is. Igen jó hatást kelt, ha ezekbe a klubokba a családtagok is elkísérik hozzátartozóikat, együtt szórakoznak és közös barátságokat alakítanak ki az azonos érdeklődésű családok. Ünnepek alkalmával se legyen csábító az asztal közepén hivalkodó boros- vagy sörösüveg. Ne nógassuk koccintásra azt, aki már megszabadult az ital rabságából. Nem igaz, hogy egy korty nem árt meg. Ilyen esetben egyetlen csepp is előidézheti az alkoholéhséget és következik megint a zuhanás. Általános tapasztalat, hogy az ünnepi poharazgatások miatt szoknak rá ismét legtöbben az italra. Óvja meg ettől a család hozzátartozóját és önmagát is. Nem volna azonban szükség erre a sok fáradságot és türelmet igénylő otthoni utógondozásra, ha idejében igyekeznének megelőzni a bajt, hogy a család egyik tagja se váljon kezelésre szoruló alkoholistává, így talán a házassági bontóperek 35—40 százalékának sem lenne egyik szomorú okozója az alkohol. Ágh Tihamér