Nógrád, 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

Kezdő házi­asszonyoknak A háztartás vezetésében já­ratlan, kezdő háziasszonyok még nem ismerik azokat a „fortélyokat”, melyekkel meg­könnyíthetik a második mű­szak munkáját. Néhány ta­náccsal segítünk. ... Minden konyhai eszköz­nek legyen állandó helye, így nem kell keresgélni, ha vala­melyikre szükségünk van. Használat után a holmikat tisztán rakjuk vissza a he­lyükre. .... Az egész hónapban szükséges tartós élelmiszere­ket (cukor, liszt, olaj, búza­dara, só, rizs, konzerv stb.) egyszerre vásároljuk meg és vegyük igénybe a házhoz szállítási szolgálatot. ... A konyhában tartsunk egy jegyzetfüzetet. Erre írjuk fel, ha valami kifogyott a kamrából, így biztosan nem felejtjük el pótolni. Nagyon helytelen gyakorlat, ha a szomszédasszonyhoz szaladunk egy kis sóért, paprikáért. ... Kevesebb lesz a moso­­gatnivalónk, ha olyan edény­ben sütünk-főzünk, amelyben asztalra tehetjük az ételt. A hőálló üvegből készült edé­nyek ízléses, mutatós díszei az asztalnak (TERMOVER, PY­­REX stb.) ... Sok értékes időt takarít­hatunk meg a kukta gyors­főzőedény használatával. . 1. Gyorsan elkészíthetjük az ebédet, a vacsorát, ha élünk a lehetőséggel és fél­kész, konyhakész, mirelit árut vásárolunk. Kezdő háziasszo­nyoknak különösen nagy se­gítséget jelentenek az ételpo­rok, süteményporok, félkész sütemények, kész tészták, konyhakész baromfi stb. ... Jó módszer, ha főzés közben elmosogatjuk a szen­­­nyes edényeket és­ a kony­hánk mindig rendben van. Étkezés után kevesebb lesz a mosogatnivalónk. ... Jó szervezéssel sok időt takaríthatunk meg. Használ­junk ki minden lépést otthon és jövés-menés közben vi­­gyünk-hozzunk holmikat, így minden hamar visszakerül a helyére. Nem lesz rendellen­ség a lakásban. ... Kedves szóval érjük el, hogy a férj is segítsen a ház­tartási munkákban. Sokkal hamarabb elkészülünk a má­sodik műszak teendőivel. Több idő jut pihenésre, kikapcsoló­dásra, sportolásra. ... Vasaljunk ülve. Nem fá­radunk el annyira, mintha állva dolgoznánk. A zöldség­tisztítást, burgonyahámozást stb. ülve végezzük, néhány percig pihen a lábunk. ... Sok segítséget jelente­nek a „bio”-mosószerek. Ha a teregetést nagyon gondosan végezzük, s a ruhát nedvesen szépen kis­zitjuk, sok ruhát úgy szedünk le a kötélről, hogy nem kell vasalni, csak rendesen összehajtogatni. Időt, fáradságot takarítunk meg. ,,, Ha munka közben elfá­radunk, pihenjünk néhány pe­cet, ez nem jelent munka­kiesést, mert friss erővel gyorsabban, eredményesebben dolgozunk. ...Nagyon fontos, hogy ké­nyelmes, de nem kitaposott lábbeliben dolgozzunk otthon. A túlságosan bő, esetleg ferde sarkú cipőben bizonytalan a járás, könnyebben történik baleset. Jó tudni azt is, hogy a szűk cipőt kitágítja a CSIL­LAG cipőtágító szer. A ké­szítménnyel beecseteljük a lá­bunkon levő cipőt, ott, ahol szorít, ezzel a bőrt átmeneti­leg nyújthatóvá tesszük, és járkálás közben felveszi a láb alakját, majd megszáradva megtartja. ... A kezdő háziasszonyok­nak nélkülözhetetlen „barát­ja" a modern szakácskönyv, melyből sok hasznos dolgot tanulhat. J­ási Katalin A házasság iskolája Ki legyen az „úr" a háznál ? Volt tanítványain, zöme most fiatalasszony. Szívesen találkozom velük, érdeklő­döm sorsuk, terveik felől. Velük fiatalodom ilyenkor. A minap Gabival álltam m­eg egy kis tereferére. Egy ügyetlen kérdésemmel ros­­­szul vizsgáztam a beszélge­tés vezetésében. Azt kérdez­tem ugyanis az egyéves, de még gyermektelen asszony­kától : „No és ki az úr a házban nálatok?” — Ilyen ma már nincs — felelte Gabi. — Mindketten egyenlő felek vagyunk. Pis­ta is dolgozik, én is dolgo­zom, amit szerzünk, azt kö­zösen szerezzük. Megbeszé­lünk mindent és hol az én akaratom teljesül, hol az övé. Ez így nagyon szép és na­gyon jó is lenne, ha min­denhol meg is valósulna ez a korszerű életszemlélet. Valóban úgy helyes: ne le­gyen egyik fél sem „úr” a házban, ne erőltesse rá a má­sikra az akaratát, ne terrori­zálja őt. Ne legyen alárendelt többé egy asszony sem. A legideálisabb, ha már az ismerkedés heteiben, hó­napjaiban megvalósítjuk az 50—50 százalék elvét. Ebben az asszonyjelöl­tnek kell ügyesnek és következetesnek lennie, mert a legtöbb fér­fi vezetésre, uralkodásra, az asszony elnyomására törek­szik, ha alázattal, megalku­vással, beltörődéssel talál­kozik, öntudatos magatar­tás helyett. A férj a gyermek, majd a gyermekek megérkezése után „családfő”-vé lép elő. Bármennyire korszerű gon­dolkodásúak a házasfelek, olyanok, akik teljes mérték­ben tisztelték és tisztelik egymás akaratát, a gyermek szemében mégis az apa ke­rül majd az első helyre, ami nem jelenti azonban azt, hogy elnyomónak is kell lennie. Miért van ez így? A gyermek az apjától kap­ja a családi nevét, az apa foglalkozása határozza meg a társadalmi státusát. Az apa keres többet. Látja a gyermek, hogy az apja erősebb (sokszor oko­sabb), ő fel tudja emelni azt a zsákot, amit az anyja alig tud megmozdítani. Legtöbb apa katona is volt, még a puska kezeléséhez is ért. Ez különösen a fiúk szemében jelent nagy tekintélyt. Az is­kolában azt kívánják a ta­nárok, hogy az édesapa ír­ja alá a bizonyítványt, az intőt, rovót, dicsérőt. Ezek az apróságok, ame­lyek részben az „erősebb nem” jellegéből erednek, olyan képpé állnak össze, amelytől az apa lesz és ma­rad a család feje. Ez nem jelenti azt, hogy sok elvál­tan élő, vagy özvegyen ma­radt anya nem birkózik meg derakasan a családfői feladatokkal és neveli ügye­sen kamaszkorú gyermekeit is. Visszatérve az apa, mint családfő szerepére, ez nem zárja ki azt, hogy az egyen­jogúságot, a feleség akaratát, véleményét tiszteletben tart­sa. Nem helyes, ha az édes­anya az apát, mint valami „mumus”-t szerepelteti a fe­gyelmezésben. A „No, várj csak! Majd megmondlak apádnak este!” — valóban idejétmúlt fegyelmezés és na­gyon helytelen. Legyen az apa és anya egyenlő mérték­ben szigorú. Ne forduljon elő az, hogy az apa büntetése után az anyától simogatást, becézést, vigasztalást­­ kap a gyermek, mert ebből ő meg­érzi: a szülei nincsenek egy véleményen és így­ mindig ta­lál majd kibúvót. A fele-fele elvéhez hozzá­tartozik az is, hogy a szülők a gyermek neveléséből egyen­lő mértékben és azonos elvek, normák alapján vegyék ki a részüket. A nők, feleségek, anyák munkába állásával, a nők egyenjogúságának megvalósí­tásával erősen megváltozott a férfi szerepe a családban. Ma­­már természetes, hogy segít a házi munkában, porszívóz, ke­zeli a mosógépet, munkából haza­jövet bevásárol, s ha úgy adódik, bölcsődébe viszi, óvo­dából hozza a gyermekeit Akiknek a körében így is csa­ládfő marad, de — reméljük — nem ő lesz az úr a házban, mert ilyen ma már valóban nincs és ne is legyen egy csa­ládban sem. . • Dr. Gergely Károlyné Kozmetika tizenéves korban Igen sok fiatal úgy véli, hogy a bőrápolás sokba kerül s ezért inkább hozzá sem kezd. Ez téves álláspont, mert a bőrápolást fiatal korban aján­latos elkezdeni. Vannak olcsó, természetes bőrápolók, ilyen például a nyers tej, a joghurt, a citrom,­­ a víz! Vegyük sorjába: száraz és normál bőr­re hetenként egyszer tegyünk fel tej pakolást. A nyers tejet öntsük egy tálkába, itassuk fel vattadarabokkal és tegyük fel a letisztított bőrre. (Vi­gyázzunk, nehogy a tej sze­münkbe kerüljön.) 10—15 perc után hideg vízzel öblítsük le és zsíros­ krémmel, körkörös mozdulatokkal kenjük be a bőrt Zsíros bőrre tegyünk jog­h­­urtos pakolást" a következő­képpen : a letisztított bőrre kenjük fel a joghurt sűrűjét, 10 perc után meleg, majd hi­deg vízzel mossuk le. Utána citromos vattával töröljük át bőrt. Az esti, reggeli mosakodás­nál a vizet is­­ felhasználhat­juk kozmetikára (nagyon jó az esővíz). Mosakodás közben a bőrt enyhén masszírozzuk meg a vízzel, felfrissíti az arcot és nem kerül külön időbe ez a művelet. Ha van egy kis időnk este, hideg-meleg vízzel váltakozva paskoljuk meg a bőrt, rózsaszínű és feszes lesz a kezeléstől. Ha a bőrünk gyulladásos, kamillás boro­gatással nyugtassuk meg. Az uborkalé bársonyosan simává varázsolja az arcot, fehéríti a bőrt. Mosakodás után uborka­lébe mártott vattával töröljük át az arcot és a nyakat Ha bőrápolásról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a dohányzás káros hatását. Nézzük meg a sokat dohány­zó fiatal arcát, milyen sokat veszít a bőre rugalmasságából, természetes színéből, szépsé­géből. Évek múlva a mérték­telen dohányzás hatására an­­­nyira tönkremegy az arcbőr, hogy a legjobb kozmetiku­mokkal sem érünk el kellő eredményt Ebben szerepet játszik a dohányzás egészség­rontó, érszűkítő hatása is. Te­hát ne dohányozzunk , vagy ha már rászoktunk, akkor napi néhány cigarettára mér­sékeljük. Szépségünk érdeké­ben. A testápolás legfontosabb teendője: minden este alapo­san tisztálkodjunk. Az egész napi port, szennyeződést este kell lemosnunk. A reggeli mo­sakodásnak felfrissítés a cél­ja. Fontos teendő az esti és a reggeli fogmosás. Nem szabad elhanyagolnunk. Esti fogmo­sás után már ne fogyasszunk semmit. Napközben étkezés után — ha módunkban van — öblítsük­­ fel a szánkat. Ne hanyagoljuk el a kéz­­es lábápolást sem. A körmöket rendszeresen vágjuk le. Kéz­mosás előtt tisztítsuk ki a kö­römlemez alatt összegyűlt szennyeződést. Kézmosás után a körömágynál levő bőrsze­gélyt óvatosan nyomkodjuk vissza, így nem kell ollóval el­távolítani. Utána kenjük be a kezet kézápoló szerrel vagy glicerinnel. A glicerint hígít­suk fele-fele arányban vízzel és csepegtessünk bele citrom­lét. Lábmosás után a lábujjak közötti részt szárazra töröljük meg, mert ezzel a bőrgombá­sodást előzhetjük meg. A láb­ujjak között hintőporozzuk be, a hintőpor nagyon olcsó, tizen­éveseknek sem okoz gondot a megvásárlása. F. K. Barna harmónia A kikészítésben ebben a szezon­ban a barna és árnyalatai domi­nálnak. A gesztenyebarna,­­a méz­­szfint, a fahéjszinti és a pirosas gyömbérszinü szolid szemhéj-ár­nyékolás kihangsúlyozza a szemet, és az arc középpontjává teszi. A harmonikus kifejezőt barna árnya­latokat tökéletesen lehet kombi­nálni. BelUirdi kifelé árnyékolja a szemét, a kontúrokat szemceru­zával hangsúlyozza ki. Az arcpi­rosító teszi jellegzetessé az arcot. Jól kiemeli az arcot, és hozzáse­gíti a fáradt, elernyedt bőrt ah­hoz, hogy tartózkodóan üdének látljon. A divatdiktátorok a pú­deres arcpirosítót ajánlják. Külö­nösképpen a két izgalmas, avant­gardista színt, a rebarbarát és fügét. Ha ügyesen viszi fel az arcra, csodát művelnek: hangsú­lyossá varázsolják azt a részt, amely egyébként nem az, friss és ápolt hatásúvá teszik a bőrt. Az ajak kikészítésénél az ajakceru­zával először húzzon mazsolaszí­­nű kő­vonalat. Azután használja a rózsát, mely lehetőleg valami­lyen szép őszi, téli szinti, azután a mazsolaszínű ajakfénnyel tegye csábítóan csillogóvá ajkát. Utógondozás otthon Rehabilitáció a családban A család általában meg­nyugszik, amikor többé-ke­­vésbé viharos előzmények után elvonókúrára jelentke­zik az otthon légkörét ad­dig pokollá tevő alkoholis­ta. Azt hiszik, az intézeti, vagy ambulanciás kezelés, egymagában végleges gyó­gyulást eredményezhet. Ez azonban téves elképzelés, mert a szakszerű, tapintatos és figyelmes utógondozás nél­kül a volt alkoholista — a társadalomkívüliség és magá­­rahagyatottság érzetében — általában ismét pohárhoz nyúl. De az utógondozás nem csupán az egészségügyi szer­vek, hanem az egész társa­dalom feladata. Nem mind­egy, milyen légkör vesz va­lakit körül a munkahelyen, amikor visszatér az elvonó­kúráról, milyen élcelődések céltáblájává válik, mennyi bizalmatlanság és előítélet veszi körül és milyen kísér­téseknek van kitéve, hogy munkatársaival koccintson. Rendkívül sok függ tehát a munkahelyi közösségek meg­értő emberségétől, de talán még fontosabb és meghatá­rozóbb, hogyan fogadja a csa­lád a kórházból hazatérő be­teget, aki többnyire gátlá­sos, furdalja a lelkiismeret és szégyenérzetét, hogyan oldja fel a család ezeket a szoron­gásokat, s rehabilitálja a po­kol bugyrait megjárt ember önbizalmát. A család szerepe tehát elsőrendű fontosságú az utó­dozásban. Ez persze csak ak­kor várható el, ha az ad­digi alkoholizmus a házas­társak között nem szakított már meg minden kötődést, a bánat nem vált gyűlöletté, és még él közöttük a bizalom és összetartozás érzése. Mind­erről ugyanis már szó sem lehet egy garázda, családját és közvetlen környezetét ré­mületben tartó ember eseté­ben, aki alkalmi józansága perceiben fogadkozásokkal akarja időnként bizonyítani bűnbánatát, de melyről csak­hamar megfeledkezik, s másnap ismét kezdődik min­den elölről. A család segí­tőkészségére csak azok szá­míthatnak, akik valóban meg akarnak gyógyulni, és sze­retnék helyreállítani az ott­hon kiegyensúlyozott han­gulatát. Nem vitás, hogy a család rehabilitációja nehezebb, mint munkahelyé, hiszen zártabb közösség, szorosabb emberi kapcsolatokon és egy­másrautaltságon alapul, mint egy nagy gyár vagy üzem kollektívája. De ha valóban rászánjuk magunkat, mert érdemesnek tartjuk, a mási­kat arra,­hogy tovább éljünk vele és bízunk akaraterejé­ben, gyógyulási szándéká­ban, akkor legfontosabb, hogy ne emlegessük a múl­tat. Nem használ az ügynek, ha ilyesfajta szemrehányáso­kat teszünk: „... mire men­tünk volna, ha nem hordod minden pénzünket a kocsmá­ba”, vagy: „Bezzeg, ha nem ittál volna..Bár bizonyá­ra van alapja, amikor vala­ki így fakad ki, de utólag az ilyen megjegyzések csak fokozott érzékenységet vagy befelé fordulást váltanak ki. S az utólag kiderülő­ ha­zugságok is komoly törést okozhatnak a gyógyuló em­berben, ha például egy régi ismerősével találkozik az utcán, aki megkérdezi tőle, hogy miként sikerült a kül­földi útja. Az illető persze semmiféle külföldi útról nem tud, mert azt az elvonó ke­zelésben részt vevő házas­társa terjesztette el, ami­kor érdeklődtek férje hollé­te felől. Szégyellte ugyan­is az igazságot. Felesleges.’ Nem szégyen, ha valaki gyógyulni akar. Éppen ezért a gondozókkal is őszintének­ kell lenni, amikor megláto­gatják a családot. Igyekez­zünk elfogultságtól mente­sen beszámolni a beteg álla­potáról, hangulatáról, és kü­­lünböző megnyilvánulásai­ról, mert csak így válhatunk a gondozó igazi­­ társává hoz­zátartozóink érdekében. A családi környezet meg­hittsége adjon önbizalmat és önbecsülést a gyógyulóknak. Bízzák meg különböző ház­­ körüli teendőkkel és ismer­jék el igyekezetét, szorgal­mát. Szervezzen a család kö­zös programokat, kirándu­lásokat, múzeum- vagy szín­házlátogatásokat. Hazánk­ban ma már nem egy anti­alkoholista­ klub működik rendkívül eredményesen — nemzetközi tapasztalat, hogy a klubmozgalom az alkohol­­betegek 20—25 százalékos gyógyulási arányát 50 szá­zalékra képes emelni —, ahol olyan emberek szoros közössége alakul ki, akiknek az élete évekig tele volt buk­tatókkal, szüntelen perben voltak önmagukkal és a vi­lággal, de akik ma már ba­rátságos, tarka színekre tud­ják bontani a világot és fel­fedezik a legapróbb örömeit is. Az antialkoholista­ klu­bok tagjai megtanulnak ital nélkül szórakozni, alkohol nélkül nevetni és érdeklődőb­bé válnak a világ dolgai iránt is. Igen jó hatást kelt, ha ezekbe a klubokba a csa­ládtagok is elkísérik hozzá­tartozóikat, együtt szórakoz­nak és közös barátságokat alakítanak ki az azonos ér­­deklődésű családok. Ünnepek alkalmával se le­gyen csábító az asztal kö­zepén hivalkodó boros- vagy sörösüveg. Ne nógassuk koc­cintásra azt, aki már meg­szabadult az ital rabságából. Nem igaz, hogy egy korty nem árt meg. Ilyen esetben egyetlen csepp is előidézheti az alkoholéhséget és követke­zik megint a zuhanás. Álta­lános tapasztalat, hogy az ünnepi poharazgatások mi­att szoknak rá ismét leg­többen az italra. Óvja meg ettől a család hozzátartozó­ját és önmagát is. Nem volna azonban szük­ség erre a sok fáradságot és türelmet igénylő otthoni utó­gondozásra, ha idejében igyekeznének megelőzni a bajt, hogy a család egyik tagja se váljon kezelésre szoruló alkoholistává, így ta­lán a házassági bontóperek 35—40 százalékának sem len­ne egyik szomorú okozója az alkohol. Ágh Tihamér

Next