Nógrád, 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

f Pacolai az álmatlan Pacolai mesélte: — Kedves öregem, mint tudod... jó...akkor most már tudni fogod, hogy álmatlan­ságban szenvedtem. Amíg más csak letette a fejét a kőre, én a párnán is órákig forgolód­tam, s nem, az istennek sem tudtam elaludni... Igen, csinál­tam... Ezerig, százezerig, az­tán millióig... De amire addig eljutottam, csörgött az óra és kelhettem is fel. Eltelt az éj­szaka. Aztán napközben min­den kilométerkőnél összees­tem az álmosságtól, elszan­­állottam én már pillanatokra a zebra közepén is, de otthon, abban a pillanatban, hogy a fejem a párnára tettem, olyan friss és éber lettem, mintha hideg zuhany alól jöttem vol­na ki... Hogy tejet? Ittam melegen és langyosan, ittam sört, fehéret, barnát, de min­den eredménytelennek bizo­nyult... Lassan kezdtem rá­szokni az altatókra, de már ott tartottam, hogy úgy ettem a Noxiront, mint ló a zabot. És semmi és semmi és sem­mi... Ekkor került a kezembe egy újságcikk, amely arról szólt, hogy a világért se szed­jünk altatókat, hanem igyunk gyógynövényekből készült te­át. A tea csodát művel. A tea altat... Ez kell nekem, lelke­sedtem fel és beszereztem mindazt, amit ez a recept elő­írt, hogy igazi gyógy-altatóte­­át készítsek magamnak. És este, kezemben a cédulával, a rajta felírt teák nevével, ki­vonultam a konyhába... A la­kásban már csend, volt és bé­ke és nyugalom. A gáz kel­lemesen árasztotta a simogató meleget, odaültem, hát a tűz­hely mellé és adagolni kezd­tem a napközben begyűjtött, felvásárolt és most idekészí­tett csodafüveket recept sze­rint... Zubogott a víz, duru­zsolt a gáz, szuszogott a ház csendje, simogatott a konyha melege, amint hunt, hunt a kezemből a recept szerinti csipetnyi komló, a csipetnyi fehér csalán egy kis macska­­gyökérrel keverve. Tettem aztán hozzá 30 gramm orvosi szirupot, ugyanannyi bors­ment át... és zúgott a víz, du­ruzsolt a ház, szuszogott a gáz, csendben csendült a ház csendje, s valahol halkan tikk-takkolt egy óra... És bele­tettem még a 1S gramm tár­nicsot, valamint a fél zel­lert... és újból hallottam, amint szólt az óra és éreztem, hogy simogat a meleg és zu­bogott az altatóteám keveré­ke, amelybe a receptúra sze­rint már csak... — ...na és mi történt már csak? — ... azt hiszem, hogy már csak néhány szem ánizs és csipetnyi köménymag hiány­zott az altatóteámból, ami­kor felébredtem... — ...elaludtál teafőzés köz­ben? Hát ez nagyszerű. Már ez illata hatásos volt, mi? — Igen, valószínű, hogy el­aludtam. Csak a mentőautó­ban ébredtem fel... Máig sem tudom, hogy a keveréktől-e, vagy a szivárgó gáztól, amely a kizubogó víztől a lángját vesztette... Tegnap ismét főzni akartam a recep­tem szerint, de a feleségem azt mondta, hogy ő sokkal n­yugodtabb, ha fejbe vághat a kis kalapáccsal, mert attól is kijönnek a mentők, de leg­alább nem robban fel a ház... Azt hiszem, otthon már soha nem­­ főzhetem meg a teá­mat... De ha átmehetnek hoz­zátok... — nézett rám Pacolai reménykedve, aztán riadt ar­com látva, keserűen legyin­tett. — ...látod öregem, rajtam még a gyógyfüvek sem segí­tenek... Még te sem... Jegyezd meg, öregem, rettenetes az álmatlan em­ber sorsa, még a teái és a barátai is elhagy­ják — borult a vállamra, hogy öt percig jóízűt aludjon. Még horkolt is az álmatlan­ságtól.Gyurkó Géza Család OtthonSzabad­idő A házasság iskolája Elvált szülők gyermeke A szülők válását minden­képpen megsínylik a gyerme­kek. Mégis azt kell monda­nunk, hogy az állandó zsör­tölődések, a zaklatott élet, a békétlenség légkörénél jobb, ha a válást választják, ha már semmiképpen sem hoz­ható rendbe az elromlott há­zasság. Bármilyen erős elhidegülés, a férfi vagy as­szon­yi önér­zet súlyos megsértése előzte is meg a válást, a közös gyer­mek (gyermekek) nevelése ér­dekében, ebben a kérdésben szövetségeseknek kell marad­­niok a volt házasfeleknek. Tanítónői munkám során nagyon sok pozitív, de — saj­nos — elég szép számú nega­tív példáját láttam az elvált szülők magatartásának. A leghelyesebb, ha egyez­­­tetik a nevelési elgondoláso­kat, azonos követelményt ál­lítanak a gyermek elé. Soha sem szabad a gyermeknek azt hallania, hogy a volt férjről, feleségről tiszteletlenül, te­­kintélyrombolóan beszél a má­sik fél. Még az új házastárs se tegye ezt! Könnyebb helyzetben van az úgynevezett „vasárnapi szülő”, akinél kéthetenként tölt egy-egy szép napot a gyermek. Azért mondom így, hogy „szép napot”, mert a váláskor gyermek­telenségre ítélt szülők a láthatás napjá­ra rendszerint összesűrí­tenek minden szépet és jót: fagylal­tozást, bábszínházat, cirkuszt, finom ebédet, amit a kedvenc ételekből állítanak össze. Nincs tanulás ezen a napon, nincs „ellenőrző könyv” el­lenőrzés, csupa gondtalanság­ból, mókából, játékból áll ez a nap. Ezután bizony sokszor nehezen zökken vissza a gyer­mek a hétköznapi gondokat, a nevelés felelősségét és összes terhét viselő szülői és „nor­mái” közé. Oda, ahol nem csu­pán a kedvenc ételeit kell megennie, hanem a kelkáposz­tát is, oda, ahol megkövete­lik tőle a munkanapok fe­gyelmét, a tanulást, a rendet, a pontosságot. Egy ilyen „hét­köznapi” édesanya panaszko­dott egyszer sírva, hogy ami­kor szigorúan rászólt valami­ért a kisfiára, akkor ő fenye­gető hangon ezt mondta: „Megállj! Vasárnap megmond­­lak apunak!” Bizony az lenne a helyes, ha a vasárnapi apukák és anyu­kák is számon kérnék a hét­köznapi élet dolgait, megnéz­nék az „ellenőrző könyv”-et, a gyermek füzeteit, s néha, néha elmennének a szülői ér­tekezletekre is. Itt meg kell jegyeznem, hogy több olyan tanítványom volt, akinek az elvált édesanyja, illetve édes­apja is eljárt az értekezleteim­re, a többség azonban nem. Túlsúlyban vannak a negatív példák, s amint rendezgetem emlékeimet, inkább ezek jut­nak eszembe. István, aki fon­toskodva magyarázta nekem (az édesanyjánál élt): „Tetszik tudni, az én apukám egy strici!”, vagy Zsuzsi, akinek nagyon izzadt a kis kezecs­kéje, s így magyarázta az el­­maszaitolt írást: „Izzad a ke­zem. Ezt apukámtól örököl­tem.” — majd hozzátette — „Mert én minden rosszan­ tőle örököltem!” Rossz volt hallani a kis 6— 8 éveseket, amikor ezeket a súlyos vádakat kimondták szü­leikről, amit talán nem is ér­tettek egészen, csak annyit tudtak, hogy az ő apjuk „rassz”. Irigység vagy féltékenység vezeti-e ezeket a volt házas­társakat bemocskoló szülőket, nem tudom, de egy bizonyos, hogy a gyermek jellemnevelé­se, személyiségformálása szem­pontjából súlyos hibát követ­nek el. Ha a másik tekintélyét lerombolják, akkor nem tud segíteni a gyermek nevelésé­ben. Hogyan is hallgatna arra a gyermek — bármennyire szépre és jóra akarja taníta­ni —, akiről naponta hallja, hogy „strici”, „gazember”, „tróger”, „léhűtő”, vagy azt, amit Zsuzsim is hallott, hogy „minden rosszat tőle örökölt”. Gyakori jelenség, hogy a gyermek előtt szidják, becsmér­­lik az őt nevelő szülő új házas­­társát, a nevelő anyát, aki az elvált anya helyett gondozza a gyermeket, vagy az „új” apát, akinek a házában él, s aki hiába szeretne jó apa len­ni, ha róla a láthatáskor csak­is rosszat hall a gyermek. Nem véletlenül vált szálló­igévé a nevelési problémát je­lentő fiatalok magatartásának ilyen magyarázata: „Elvált szülők gyermeke”. A szülők bűne ez, azoké, akik úgy ver­sengenek a gyermek szerete­­téért, hogy a másik fél túlli­­­i lakásával, vagy éppen becs­mérlésével akarnak jó szülők lenni. Nem veszik észre, hogy a növekvő gyermek kétféle magatartást szokik meg, hazu­­dozó lesz, ide így, oda úgy be­szél, helyezkedik, azaz: neve­lési szempontból elkallódik, sok esetben az otthonából me­nekülő kamasz lesz belőle. Dr. Gergely Károlyné Füstölgő vendégek A dohányosok többé-kevésbé tisztában vannak azzal, ho­gyan kell viselkedniök a ven­dégségben akkor, ha nem kí­nálják meg őket cigarettával, mert a háziak nem dohányoz­nak. Tudják, hogy ha kisgyer­mek, vagy beteg van a szobá­ban, ajánlatos mellőzni a rá­gyújtást, de egyébként is: illik megkérdezni, hogy rágyújthat­nak-e, nem zavarja-e az itt­lak­ókat a füst. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a nemdohányzó háziak mit tegyenek. Íratlan szabály, vendégjog is van, amely szerint a háziaknak tiszteletben kell tartaniok a vendég szokásait. (A kényszer­papucsba bújtatott, cigarettá­ra sóvárgó vendég inkább kí­nos, mint kellemes látogató.) A tilalomnak csak a gyermek és a beteg esetében van helye. Mit tegyen tehát a vendég­látó, ha látogatója vagy láto­gatói dohányoznak, ő maga pe­dig nem kedveli sem a füstöt, sem a dohányszagú lakást? A látogatás ideje alatt jó néha szellőztetni, ám ez télen nem kellemes, s egyáltalán nem vendégmarasztaló. Ilyen­kor égessünk gyertyát a szo­bában, amelynek hangulatos fénye van, semleges illata je­lentős mértékben elnyeli a füstöt. (Ugyancsak hasznos és semlegesítő az étkezés külön­féle szagainak elnyeletésére!) A gyertyatartót helyezzük el a dohányzóasztalon — de sem­miképpen nem kezünk ügyé­ben, hogy felboruljon — a dohányosok a gyertyalángnál is rágyújthatnak. A nagy, tö­mör gyertyák lassan, hosszan égnek. Némelyik drágább faj­ta még a lecsöpögéstől is mentes, külső „héja” szilárd marad, csak belül ég el. Ha azonban az olcsó fehér „ko­csis” gyertyát használjuk , tegyük öblös kerámia edény­kébe, így nem okoz gondot a lecsöpögés. A vendégek távozása után szellőztessünk ki alaposan, lehetőleg kereszthuzattal. Így a füst ugyan eltávozik a szo­bából, ám bennmarad a szaga, textiljeinkbe beleivódva. Ezen is tudunk segíteni: egy kerá­mia- vagy üvegedénybe hasz­nálaton kívüli hamutartóba te­gyünk kevés vizet, ebbe csep­pentsünk néhány csepp kölnit Ez elveszi a füstszagot, s kel­lemes illattal tölti meg a szo­bát. Ha az illat a háziasszony állandó kölnijéből való, nem is idegen a helyiség megszo­kott szagától. Így vendégeink nem fognak füstölögni, hogy tilos a do­hányzás; mi, a nemdohányzó háziak hamar elfelejtjük a kellemetlen szagú füstöt. Ám az is jó megoldás, ha bará­tainkat leszoktatjuk a dohány­zásról! Torday Aliz Táplálkozási szokásaink A családok ünnepi asztalaira még mindig zsíros, paprikás, kirántott húsok, fűszeres pörköltek kerülnek. S természetesen köret­nek is a tápláló tésztaféléket, galuskát, tar­honyát és különbözőképpen elkészített krumplit tálal a háziasszony. A zsíros, pap­rikás, hagymás ételeket tejföllel ízesítjük. A gazdag leveseket zöldséggel és tésztával, sok­szor ugyancsak tejföllel dúsítjuk. Előnyben részesítjük a gyúrt, kelt, főtt tésztákat önál­ló fogásként is. Az előbbi felsorolás a magyar konyha leg­főbb jellemzőit összegezte. Mint látjuk, táp­lálkozási szokásaink még mindig ezt a ma­gyarosnak nevezett jellegzetességet őrzik. Vannak vidékek, ahol mellőzik a zöldfő­zelékeket, a gyümölcsöket. Sok felnőtt nem szereti a káposztaféléket, a parajt, a sárga­répát, a sóskát, a céklát. S mivel a szülők nem szeretik, vagy inkább nem szokták meg a főzelékeket, nem kínálják gyerekeiknek sem. A zöldségből, még ott is, ahol időnként asztalra kerül, sűrűn berántott, vastag főze­léket készítenek. Pedig mennyi ízesebb elké­szítési módja van a zöldféléknek. A tejjel, tejföllel behabart főzelékek máris könnyebb, ízletesebb ételek. De milyen jó ízű körítés lehet a vajban megpárolt, petrezselymes sár­garépa. A vízben megfőzött, vajjal, morzsá­val ízesített kelkáposztalevél. A sós vízben megfőzött, sós vajjal megforgatott spenótle­vél. A vegyes főtt zöldségekből kitűnő salá­tát készíthetünk, akár vajjal, akár majo­nézzel, akár ecetes, cukros vízzel. Még a csípős ízek kedvelője is találhat magának megfelelő ízt a zöldfélék között, hogy csak egy példát említsünk, elkészíthetjük a zsír­ben párolt sárgarépakockákat piros papri­kával meghintve is. Amit lehet, fogyasszunk nyers állapotban! A paradicsomot, a paprikát, a retket, az uborkát, a salátát, a sárgarépát, a karalábét. Ha mindenképpen főzésre van szükség, in­kább alkalmazzuk a gőzölést, vagy a nagy nyomás alatti főzést, s a főzővizet is hasz­náljuk fel. A kuktaedényekben magas hő­mérsékleten, rövid ideig kell csak főznünk az ételeket, így kevesebb a vitaminveszte­ség, s az íz- és zamatanyagok sem távoznak el.(se) I Jó tudni , a Az üveges, vagy dobozos konzervek széles választéká­val találkozik a háziasszony az üzletekben. Van közöttük húsétel, főzelék feltéttel, sa­láta, gomba, halfélék. Egy részük félkész formában ke­rült a konzervdobozba, eze­ket fogyasztás előtt­­ tovább kell főzni, párolni. Más ré­szük készétel, amely a kon­zerv felnyitása után azonnal fogyasztható. De ezeket is to­vább ízesíthetjük, köríthet­­jük, dúsíthatjuk, hogy gaz­daságos, kiadós ebéd, vacso­ra legyen belőlük. Ha konzervet vásárolunk, vizsgáljuk meg a dobozt, az üveget. Soha ne vegyünk le­járt forgalomba hozatali ide­jű, rozsdás, sérült, felpuffadt dobozos, tetején bámult vagy légbuborékos üveges konzer­vet. A gyártási idő feltünteté­sét rendelet írja elő. Ezt az üveges termék címkéjén az év és a hónap megjelölésével, a dobozos konzerveken a fedő­lapba beütött számokkal jel­zik a gyárak. A számsor el­ső tagja a gyártási évnek az utolsó számjegyét jelenti, a második szám, vagy betű a gyártás hónapját (szeptem­berig számmal, októbertől a hónap kezdőbetűjével jelö­lik). A következő betű a gyártó vállalat neve, a to­vábbi számjegyek a szakem­bereknek adnak tájékoztatást az ellenőrzéshez. Például: „91 N 19801” jelek szerint a terméket 1979 első hónapjá­ban gyártották a Nagykőrösi Konzervgyárban. Az import­ halkonzerveken nem a gyár­tás, hanem az országba érke­zés időpontját tünteti fel a magyar nyelvű felirat. A forgalomban tarthatóság ideje az a dátum, ameddig a termék teljes értékű áruként fogyasztható. Ezen idő letel­te után a termék már káros elváltozásokat szenvedhet, íze, színe megváltozhat, érté­ke csökkenhet. Könnyen megállapíthat­juk a konzerv forgalomban tarthatósági idejét, ha a gyártási időhöz az üveges ételkonzerveknél 24 hónapot, a dobozos konzerveknél 18 hónapot, a halkonzerveknél pedig 36 hónapot hozzá­adunk. Otthon a konzerveket szá­­­­raz helyen tároljuk, az üve­ges konzerveket hosszabb tá­rolás esetén fénytől is véd­jük. Felbontás előtt mossuk meg, töröljük meg a hidegen fogyasztható konzervek do­bozát. A melegítendő kon­zerveket célszerű zárt álla­potban, vízben melegíteni,­ így az aromaanyagok jobban megőrződnek. Az üveges konzervet hideg vízbe he­lyezve kezdjük melegíteni, így nem reped szét az üveg. A forrástól számított 15—20 perc után nyithatjuk az üve­get. Először a zárógyűrűt ve­gyük le, majd késpengével óvatosan feszítsük fel a gu­mit a lapkáról. A dobozos konzervet ugyancsak vízbe helyezve 20 percig melegítsük. Majd a dobozt megdöntve, óvatosan szúrjuk bele a konzervnyitót. Várjunk néhány pillanatig, amik a külső és a belső nyo­­más kiegyenlítődik — ame­lyet sziszegő hang jelez —, és csak ezután folytassuk a felnyitást. A felbontott konzerveket vegyük ki a dobozból és ha nem fogyasztjuk el azonnal, tegyük lábosba, tányérba, de semmi esetre se hagyjuk sa­ját dobozában. Különösen fontos, hogy a halkonzerve­ket mindjárt nyitás után ve­gyük ki tálra, s ha tároljuk,­ lefedve tegyük a jégszek­rénybe, de legfeljebb egy napig. — s— , Hímzés a ruhán A szép hímzésdíszítés mindig emeli a ruha eleganciá­ját, hangsúlyozza egyedi jellegét. Amellett előnye az is, hogy nemcsak egy-egy új ruhadarabot díszíthetünk vele, hanem már a meglevő régebbi ruháinkat is újjávarázsol­­hatjuk. A népművészet kedvelt hímzéstechnikája — éppen egy­­szerű leszámolhatósága miatt — a keresztszemes hímzés. Ebből mutatunk be egy csokorra való különféle csillagmin­tát, amelyet azután vízszintes, függőleges sormintába kiala­kítva jól alkalmazhatunk gallérok, kézelők, ruhakivágás díszítésére. Rajzunkon néhány modell érzékelteti, hogyan, mi módon helyezhetjük el akár új gallér­ kézelő formájá­ban a hímzést. NÓGRÁD — 1980. április 20., vasárnap 11

Next