Nógrád, 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVI. ÉVF., 296. SZÁM ARA: 1.20 FORINT 1980. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka Napirenden a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslat Szerdán délelőtt a Parlamentben megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai. Az ülésszakot Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd a képviselők elfogadták az ülésszak tárgysorozatát : 1. A népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat; 2. A Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről és a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslat; 3. A honvédelemről szóló, 1976-ban alkotott törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 4. Interpellációk. Ezt követően a már elfogadott napirendnek megfelelően Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke terjesztette elő a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos expozéja — A magyar gazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott Ezeket két, egymással kölcsönhatásban levő körülmény állítja elénk: a fejlődésünk újabb szakaszának sürgetővé vált, feszítő követelményei és a világgazdaságnak a hetvenes évtizedben fölerősödő sok új jelensége — mondotta bevezetőül Faluvégi Lajos, majd a gazdálkodás sokesztendős tapasztalatait összegezve megállapította: — a hatodik ötéves tervjavaslat készítésekor számolnunk kellett a változó és több szempontból előre csak bizonytalanul látható külgazdasági környezet hatásával. A világgazdasági változások mérlegelésekor számunkra nem lehetett kérdéses, hogy részt veszünk-e a nemzetközi munkamegosztásban, vállalva azokat a nehézségeket, amelyek ma jellemzik az országok és az országcsoportok közötti kapcsolatokat. Ez a részvétel számunkra hosszú távon nemcsak elkerülhetetlen, hanem előnyös és politikánk lényegéből fakad: abból a törekvésünkből, hogy fenntartsuk és bővítsük a nemzetek közötti békés kapcsolatokat Továbbra is meghatározóan fontos a magyar gazdaság fejlődése szempontjából a szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval való együttműködés. A tervegyeztető tárgyalásokat a KGST- tagországok nagyobb részével befejeztük — jelentette be százalékos növekedését irányozza elő. Ez úgy érhető el, ha az ipari termelés 19—22, az építőipari termelés 11—14, a mezőgazdasági termékek termelése 12—15 és a szállítás-hírközlés teljesítménye 13 —15 százalékkal növekedik. A miniszterelnök-helyettes beszélt a beruházáspolitika kérdéseiről: — A következő tervidőszakban — mondotta — a rendelkezésünkre álló forrásokból kereken ezermilliárd forint fordítható beruházásokra. Ez a miniszterelnök-helyettes —, a múlt hét közepén írtuk alá a Szovjetunióval kötött megállapodásunkat. Természetszerűen arra is törekszünk, hogy tovább bővítsük gazdasági kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal; külgazdasági kapcsolatainkban egyre nagyobb szerepük lesz a fejlődő és el nem kötelezett országoknak. — ha tekintetbe vesszük, hogy mind a hazai, mind a behozott beruházási javak árai emelkednek — az előző öt évivel nagyjából azonos mennyiségű beruházást tesz lehetővé. Erőinket a legsürgősebb, halaszthatatlan feladatainkra kell összpontosítanunk. Az energiatermelés az eddiginél valamivel nagyobb arányban részesedik a beruházási előirányzatból. Faluvégi Lajos a továbbiakban hangsúlyozta: az eddigieknél nagyobb szakértelem, a műszaki és gazdasági szakemberek jobb összefogása, több figyelem, gondosság, közvetlenebb anyagi érdekeltség és több felelősség szükségeltetik a beruházók részéről. Erre serkentenek és kényszerítenek majd az új Faluvégi Lajos rámutatott: “ A hatodik ötéves terv időszakában folytatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát, amelyet a párt XII. kongresszusa is megerősített. Hatodik ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazdasági realitások terve! Tervünk a nemzeti jövedelem 14—17 pénzügyi szabályok, mert az eddiginél jobban építenek a vállalatok saját forrásaira és a vállalkozókedvre. Kitért arra is a törvényjavaslat előterjesztője, hogy a hatodik ötéves terv időszakában kutatásra és fejlesztésre a belföldön felhasználható nemzeti jövedelemnek mintegy 3 százalékát fordítják. Ez öt év alatt több mint százmilliárd forint, s ennek fele közvetlenül a vállalatok rendelkezésére áll, műszaki fejlesztésük előmozdítására. — Első alkalommal dolgoztunk ki — a népgazdasági tervezéssel egyidejűleg, ezzel szoros kölcsönhatásban — országos középtávú kutatási és fejlesztési tervet Ezt a kormány a közelmúltban már jóvá is hagyta — mondotta. Faluvégi Lajos ezek után ismertette a termelési szerkezet átalakítását szolgáló központi fejlesztési programokat, részletezte, hogy a különböző ágazatok fejlesztésére milyen összegeket irányoz elő a hatodik ötéves terv, melynek időszakában folytatják az alumíniumipari, a petrolkémiai és a számítástechnikai programok végrehajtását. Új a központi fejlesztési programok sorában az, amely a gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás jövőjét jelöli ki. A terv szerves részeként átfogó energiagazdálkodási programot dolgoztak ki és hajtanak végre. Több ágazatra terjed a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosításának és a hazai favagyon ésszerű felhasználásának készülő programja. A miniszterelnök-helyettes aláhúzta: — A termelés különféle területein fel kell erősödniük a gazdaságosságot javító szerkezeti változásoknak, nem lesz elegendő az előrehaladás eddigi ritmusa. A következőkben Faluvégi Lajos az életszínvonal tervezett alakulásáról szólt: — Életszínvonal-politikánk tartós célja nem változott — mondotta —, a hatodik ötéves tervjavaslat a realitásokból kiindulva azt irányozza elő, hogy megőrizzük az elért életszínvonalat, és differenciáltan javítsuk az életkörülményeket. Úgy tervezzük, hogy a lakosság egy főre jutó átlagos reáljövedelmét a tervidőszakban 6—7 százalékkal növeljük. A következő években tovább emelkedik a lakosság jövedelmében a társadalmi juttatások aránya. A tervjavaslat előirányozza, hogy a jelenlegi átlag alatt levő nyugdíjak reálértékét fenntartjuk, sőt a legkisebb nyugdíjak reálértékét emeljük. Szociálpolitikánkban változatlanul nagy figyelmet fordítunk — a rászoruló időseken kívül — a nagycsaládosokra. A terv előirányozza, hogy megőrizzük a három- és többgyermekesek családi pótlékának vásárlóértékét, s hogy kisebb mértékben növeljük a kétgyermekesek családi pótlékát és a gyermekgondozási segély forintösszegét. A tervjavaslat arra is gondol, hogy — a lehetőségektől függően — mérsékelje a pályakezdő ifjúság terheit, s főként, hogy javuljanak a pályaválasztás, családalapítás és a lakáshoz jutás társadalmi és anyagi feltételei. Társadalompolitikai céljainkkal összhangban megkülönböztetett figyelmet fordítunk a lakás-, egészségügyi és általános iskolai ellátás fejlesztésére. Öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak százezer állami lakást, s fokozzák 40—50 ezer lakás kényelmét, felszereltségét. Ezzel legalább másfél millió állampolgár lakáshelyzete javul. Faluvégi Lajos befejezésül az ár- és szabályozó rendszer rugalmas alakításának teendőit taglalta, elemezte a vállalatok középtávú tervezésének tapasztalatait — egyszersmind utat mutatva a hátralevő tennivalókhoz —, méltatta a törvényjavaslatok előkészítését szolgáló társadalmi vitákat, majd ismételten hangsúlyozta: — Meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslatban foglalt célok és feladatok megfelelnek népünk érdekeinek, s hazánk további felemelkedésének reális lehetőségeire épülnek. Ezután kért szót Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója. Elmondotta, hogy az országgyűlés tíz állandó bizottsága megtárgyalta a népgazdaság hatodik ötéves tervéről benyújtott törvényjavaslatot, amelyhez 69 képviselő fűzött észrevételt. Számos olyan javaslatot tettek, amelyet az Országos Tervhivatal elnöke elfogadott, így azok már a törvény szerves részét képezik. A törvényjavaslat bizottsági előadója a világgazdasági, a nemzetközi politikai viszonyok hatásainak tükrében bizonyította, hogy a fejlődés útja: a szerkezetváltással egybekötött technikai-technológiai korszerűsítés. Ugyanakkor az is világos, hogy a gazdaságos termelés legfőbb ismérve a jövőben az lesz, hogy ki mennyire tud a legkisebb ráfordítással, munkával, anyaggal, energiával, tőkével, közbeeső termékkel, s importtal maximális, tehát legnagyobb nyereséget elérni. A hozzászólók sorát megnyitva Szokola Károlyné (Somogy megye, 8. vk.), a Somogy megyei Tanács továbbképző intézetének igazgatója részletesen foglalkozott a tervnek a Balaton környezetvédelmére és a tó vizének minőségvédelmére vonatkozó részével, majd az aprófalvak ügyéről szólt, aláhúzva, fontos, hogy az alapellátás javításával növeljék a falu vonzerejét, lassítsák a lakosság elvándorlását. S. Hegedűs László (Pest megye, 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára örömmel üdvözölte, hogy a népfrontmozgalom kiegyenlítettebb településfejlesztést szolgáló javaslatait a kormány a hatodik ötéves tervjavaslatban is testet öltően elfogadta. Sok függ attól —, mondotta —, hogy a megyei tanácsok miképp ültetik át a gyakorlatba például a fejlesztési összegek elosztásakor a törvény szellemét. Az elmúlt ötéves tervben — elsősorban a kisebb városok, falvak fejlesztési alapjait — 19 milliárd forintnyi társadalmi munkával növelte a lakosság. Az önkéntes, az önzetlen munka üteme csak akkor tartható fenn, ha a tanácsok növelik a kisebb falvaknak nyújtandó fejlesztési segítséget. (Folytatás a 2. oldalon.) A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében készítik az épülő paksi atomerőmű fűtési berendezéseinek egy részét. Az elkészült Réka típusú légkaraktereket folyamatosan, határidőre szállítják a beruházás színhelyére. A képen Pádár Györgyi betanított munkás a román gyártmányú vágógépen a fűtőtestek lamelláit állítja elő. SZMT-elnökségi ülés Az új szabályozók hatása Tegnapi ülésén az SZMT elnöksége a címben említett témát vitatta meg írásos előterjesztése alapján a megye kiemelt gazdasági egységeiben szerzett tapasztalatok alapján. Megállapította, hogy a gazdasági egységek helyzetükből adódóan eltérő módon érzékelték a módosított szabályozók hatását. Az eredmény csökkenésével együtt mindenütt mérséklődött az alapképzési lehetőség. Ez a hatás az önálló vállalatoknál közvetlenül, a többi egységnél pedig közvetve jelentkezett. A gyárak és gyáregységek azért vannak továbbra is nehéz helyzetben, mert a vállalati eredményszámításokat csak annyiban ismerik, amennyiben a termelési feladatok elvégzéséhez szükségesek. Ezek azonban nem mindig reálisak, nem segítik elő a lehetőségek hasznosítását, az ott dolgozókat pedig nem is teszik megfelelően érdekeltté a termelés, a hatékonyság alakulásában. Ellentmond a szabályozómódosítás céljának az is, amikor a gyár hatékonyan, gazdaságosan termel, ugyanakkor a nagyvállalat alaphiányos. Emiatt a jól termelő gyár dolgozói sem részesedhetnek az elvégzett munkának megfelelő béremelésben. Ilyen jelenségekkel találkozhatunk a balassagyarmati kábelgyárban. Az 1980. évi vállalati bérfejlesztést az óvatosság jellemezte. Ez összefüggött az árrendszer változásával és a korábbinál nagyobb fokú bizonytalansággal. Ugyanakkor kedvező hatást is kiváltott. Több vállalat gazdasági és mozgalmi vezetőjét az új követelményrendszer átgondoltabb, rugalmasabb bérrendszer kialakítására ösztönözte, amelynek során a bérfejlesztéseknél a termelésre ösztönző pozitív vonások erősítését tűzték célul. Ennek szellemében csaknem valamennyi egység korszerűsítette belső érdekeltségi rendszerét, erősítette az egyéni teljesítmények és a bérek közötti összhangot. A módszerek azonban különbözőek voltak. A legtöbb helyen a bérfejlesztésre szánt összegeket nem, vagy csak részben használták fel alapbéresítésre. A hatékonyság növelését segítették elő azzal, hogy az egyéneket és a csoportokat különböző kezdeményezésekre ösztönözték, s az ebből származó megtakarítás egy részét a többet vállaló dolgozóknak visszaadták. Nem sikerült megvalósítani a minőségi munka javítására irányuló ösztönzési módszereket Ugyanakkor a legtöbb helyen az első negyedévben nem hajtottak végre béremelést. A bérfejlesztések elmaradása tompította a kívánt ösztönző hatást a munkában, mert a fix béreknél visszamenőleg fizették ki emelésre szánt összeget a teljesítménybérezésben tevékenykedőknél pedig az év eleji feszített tempót a második fél évben úgy ellensúlyozták, hogy a kisebb feladatok elvégzéséért is az indokoltnál nagyobb összeget fizettek ki. Néhány esetben pedig előfordult hogy a fejlesztésre szánt összeg többségét túlmunka címén adták vissza a dolgozóknak. Ellentmondás tapasztalható a közvetlen termelést irányító és a legjobb szakemberek bérezése között. A jóléti és kulturális alap képzésének szabályai 1980- ban alapjában véve nem változtak, a fejkvóta 900 ezer forint körül van. Néhány helyen túllépték az előírt összeget, s ezt a részesedési alap terhére számolják el. Az idei tapasztalatok felhasználásával folytatni kell a megfelelő kereseti arányok kialakítását, a beosztási szintek közötti kereseti arányok felelősség szerinti további differenciálását, a teljesítmény és a minőség szerinti munka díjazását. A vitában szóba került, hogy az utólag végrehajtott béremelések nem ösztönöznek eléggé a hatékonyabb munkára, s hogy ez a túlzott óvatosság nem indokolt. Felmerült az is, hogy a bérfejlesztésben nem szabad a kialakult sémákhoz igazodni, hanem annak a termelés változásához kell kapcsolódni. A felmerült kérdéseikre Medved Károly, az SZMT vezető titkára válaszolt Az elnökség állásfogalásában kimondta, hogy a felsőbb szakszervezetek nem határozzák meg az alap- és mozgóbérre fordítható összeg nagyságát csupán a végzett munka mennyisége és minőség szerinti differenciálását kívánják meg. A jóléti, kulturális alapoknál pedig az ésszerűség határain belül ragaszkodnak az elért színvonal megtartásához. Tovább kívánják fokozni a gyárak, gyáregységek önállóságát. Közreműködnek abban is, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés ne járjon termeléskieséssel, a gazdálkodás hatékonyságának csökkenésével