Nógrád, 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Egy és más a sóról Sóáldozat — Egyiptomból karavánok hozták Híres bányák, sólelőhelyek A só mindennapi életünknek, étkezésünknek nélkülözheteten eleme. Kismértékben ízessé, élvezetessé teszi táplálkozásunkat. A szervezetünknek mindennapi munkájához, működéséhez sóra van szüksége. Naponta mintegy 10—20 gramm az ember sószükséglete. Akik magas hőmérsékleten dolgoznak, vagy nehéz fizikai munkát végeznek (kazánfűtők, kohászok stb.) az izzadság miatt sok sót veszítenek. Számukra sóval dúsított kekszet, hűsítő italt (védőétel és védőital) biztosítanak, hogy sóveszteségüket pótolják. A túlzott sófogyasztás viszont zavarja a belső szervek munkáját, egészségi károsodást okozhat. Egyes betegségek esetén az orvos sószegény diétát ír elő. A sómentes, vagy sószegény táplálkozás egészséges embernél idegrendszeri zavarokat okozhat, csökkenhet egyúttal a gyomorsavtermelés, megbomlik a szervezet sav- bázis-egyensúlya is. Egyes vidékeken az ivóvíz jódszegény és emiatt a lakosság golyvára válik hajlamossá. Ennek megelőzésére kerül forgalomba az ún. jódozott finomsó, mely 10 mg káliumjodidot tartalmaz. A sót étkezési, ipari célokra, valamint állatok etetésére használják fel. Többféle étkezési só van forgalomban (darált, mosott, tisztított stb.) A sót az ember ősidőktől fogva ismeri. Nagyon megbecsülték, lelőhelyeit őrizték. Az ősi kultúrák korában az isteneknek sóáldozatokat mutattak be Ázsiában, Afrikában. A só mindenhol a tisztaságnak és az igazságosságnak volt a jelképe. Egyiptomban sóval fizette meg az úr szolgája munkáját. Rómában a katonák eleinte zsoldjukat is sóban kapták meg. A só nagyon értékes volt, mert sokszor távoli helyekről szállították karavánok, hajók és eközben gyakran támadták meg őket rablóbandák, sőt egyes országok berendezkedtek arra, hogy a területükön át közlekedő sókaravánokat csak nagy vámok ellenében engedjék útjukra. Ezeket a veszteségeket a karavánok tulajdonosai felszámították a vevőknek. Úgy látszik, megérte a kockázatokat, veszteségeket vállalni, mert ezek az utak mégis kifizetődők lehettek. Érdemes volt a sóval foglalkozni, megvámolni. Érdemesebb, mint a szállítás ezer veszélyét vállalni, így gondolkozhatott a római szenátus is, amikor i. e. 500-ban elrendelte, hogy a sóval való kereskedelmet állami felügyelet alá kell helyezni, így a már beérkezett sót kellett csak a kincstár javára megadóztatni, ami biztos jövedelmet jelentett. Az afrikai Taghaza volt a történelem előtti időkben a sókereskedelem, ill.bányászat középpontja. A felszínhez közeli sóréteget könnyen bányászták, és így a lakosság jól keresett. Házaikat sóból faragott téglákból építették és tevebőrrel vonták be. Karavánjaik eljutottak a legtávolabbi helyekre és sóért mindent lehetett cserélni. Egyiptomban és a sós tavak, sivatagok, tengerek vidékén rendszeresen bányászták sót, illetve a tengervizet lepárolták. Egyiptomban i. e. több ezer évvel már sóval tartósították az élelmiszereket, ezért sok sót használtak fel. Itáliában az ókorban a tarentumi sóstó, valamint a Tiberis folyó torkolatában voltak nagy sólepárlóhelyek. A Volga folyó torkolatában éppúgy termeltek sót, mint pl. az amerikai Kolumbiában, ahol korabeli feljegyzések szerint a sótermelő indiánok nagy jómódban élteké jobban, mint az aranyat bányászok. A Bibliában is szerepel a só, így pl. a pusztulásra ítélt Sodorna és Gomorrha lakói sókereskedelemből éltek. Lóth felesége pedig, mivel megszegte az úr parancsát, sóbálvánnyá változott. Európában már a bronzkorban is voltak jelentős sóbányák. Az olasz és orosz lelőhelyek mellett pl. a hallstatti sóbányák voltak híresek. Az itt feltárt ősi sírokban ókori egyiptomi és afrikai ékszereket, gyöngyöket is talátak, ami azt igazolja, hogy az ún. hallstatti korban, több ezer évvel ezelőtt az ottani sószállítmányok eljutottak Egyiptomba is, ahol ezeket elcserélték más cikkekre. Lengyelország is gazdag sóbányákban: a Krakkó melletti Wielinska sóbánya ma is látványosság, mert a bánya tartóoszlopai, csillárjai, szobrai, lépcsőfokai sóból vannak faragva, és csillognak, ragyognak a villanyfényben. A régi Magyarországon jelentős sóbányászat folyt. Sok község neve őrzi ezt a tevékenységet, mint pl. Sóvár. Az egyik legnagyobb felvásárló a Fugger család volt, akik Vöröskő várában őrizték a külföldre szállítandó sót. A vár szinte teljesen a föld alá épült, és soha ellenség nem vette be. Föld alatti titkos kijáratai lehetővé tették a zavartalan mozgást, még várostrom esetén is. Innen1 fegyveresek szállították más országokba a Fuggerek sóját. Ma már a sót modern felszerelésekkel párolják le a tengerek és sós tavak vizéből és megtisztítva, megőrölve kerül forgalomba, megvásárlása nem okoz anyagi gondot, mint hajdan, amikor még 3—400 évvel ezelőtt is annyi aranyat adtak a sóért, mint amennyié* a súlya nyomott .. . Rudnay János Télen is vitaminosem A téli vitaminszegény hónapokban a háziasszony fontos feladata, hogy C-vitaminban gazdag étrendet állítson össze a családnak. A C-vitaminban gazdag ételek segítik megőrizni a szervezet ellenállóképességét a betegségekkel szemben Ha nem is áll rendelkezésünkre C-vitaminban gazdag gyümölcs- és zöldségfélékből olyan nagy választék, mint nyáron, azért télen is van elég vitaminforrásunk. Ez azért is fontos, mert a természetes C-vitamin biológiailag értékesebb szervezetünknek, mint a tablettákban beszedett. Térjünk ki néhány mondatban arra, melyek a C-vitamin hiány gyakoribb jellemző tünetei: fáradékonyság, álmatlanság, fogak romlása, a kötőhártya, a szájnyálkahártya és a foghús gyulladása, vagy érzékenysége, étvágyhiány. C-vitaminhiány esetén vérzések keletkezhetnek a foghúson, a bőrben, a csonthártyában, az ízületekben esetleg a belső szervekben. Mennyi C-vitaminra van naponta szüksége a szervezetnek? A csecsemő napszükséglete 20, a gyermeké 25, a felnőtté 50—75 mg, sőt, optimálisnak 125 mg tekinthető. Fertőző betegségekben, terhesség, szoptatás, erős fizikai terhelés (pl. mezei munka, sport stb.) esetén a szükséglet magasabb. Milyen ételféleségekben található jelentős mennyiségű C- vitamin? Tíz dkg nyersanyagot alapul véve: paprika 180 mg, csipkebogyó 200—500 mg, citrom- narancslé 50—100 mg, banán 8—12 mg, paradicsom 15—30 mg, saláta 12 mg, paraj 8—30 mg, bab 8—20 mg borsó 20—40 mg, burgonya (hájában főzve) 10—20 mg, karalábé 100 mg, káposzta 50— 100 mg, retek 25 mg, kelkáposzta 60—130 mg, máj 50 mg, alma 2—30 mg, de többkevesebb C-vitamint minden zöldféle tartalmaz. Néhány C-vitaminban gazdag ételreceptet közlünk. Savanyú káposztával kevert hússaláta. 25—30 dkg párizsit vékony csíkokra vágunk és összekeverjük fél kg savanyú káposztával. A salátát üvegtálba tesszük, a tetejét salátaolajjal meglocsoljuk és keménytojás-szeletekkel díszítjük. Rakott savanyú káposzta nyersen. Fél kg savanyúkáposztát három részre osztunk. Egy üvegtálba betelesszük a káposzta egyharmadát, erre rászórunk 20 dkg apróra vagdalt, főtt sonkát, majd ismét egy réteg nyers káposzta következik, amire rárakunk 4 db. karikákra vágott főtt tojást. A tetejét káposztával befedjük és kevés finom salátaolajjal meglocsoljuk. Gyermekcsemege: 4 db almát, 2 db sárgarépát lereszelünk, majd mézzel és citromlével összekeverjük, üvegtálba tesszük. A tetejét édes tejszínhabbal és dióbéllel díszítjük. Narancsos banán. 2 banánt kisebb darabokra vágunk, beletesszük a villanykeverőgépbe, ráöntjük 2 narancs levét és péppé keverjük. Két tojásfehérjét porcukorral kemény habbá verünk. A narancsos banánt kompótos tányérkákba tesszük és minden tányér tetejére egy kanál cukrozott tojáshabot formázunk dísznek. Asszonyoknak , lányoknak Ceruzapárna összevarrás Munkamenet: 1. a rongyoszsákban, kidobálásra ítélt ruhák között alapanyagot keresünk. Legmegfelelőbb a nehezen szakítható vászon. Ha tarkamintás darabokat választunk, ingázzunk a színek- minták összhangjára. 2. a szabásmintát csomagolópapírra felnagyítjuk és kiszabjuk. 3. a tisztára mosott, simára vasalt anyagdarabokra kifektetjük a szabásmintadarabjainkat, és a szélekre 2—3 cm-t ráhagyva körbevágjuk, kiszabjuk. 4. az oldalfal alsó szélén a színes csíkokat helyreillesztve, rögzítjük, összevarrjuk. A talp középrészére a csúcs hegyrészére fekete filcből középrészt varrunk. 5. Az összeállításnál először ábra szerint a csúcs alsó részére ráférceljük az oldalfal „hegyezett” szélét, majd az oldalfal alsó szélét a talpszélhez rögzítjük. Ha az oldalszélek pontosan találkoznak, a belső oldalon a széleket szorosan összevarrjuk. A munkát a jobb oldalra fordítjuk a ceruzapárnát hulladékanyaggal, rossz harisnyákkal kitöltjük, keményre tömjük és végül az oldalfal szélrészeit egymásra fektetve, apró fércöltésekkel a nyílást összevarrjuk. A jól sikerült ceruzapárna ajándéknak is alkalmas. A házasság iskolája Illúziók a házasságban A közmondás szerint lakva ismeri meg egymást az ember, így a házassági kapcsolatban is. Amíg az udvarlás romantikus korszaka tart, az „ünnepi arcát” mutatja mind a két fél. Kedves, vidám, vonzó, jólöltözött, jól ápolt. Egyszóval minden lehetőt elkövetnek, hogy a másikat meghódítsák és ha ez már megtörtént , akkor megtartsák. Az udvarlás korszakában nagy összetartó erő az illúzió. A képzelet felruházza a másikat valós és nem létező kellemes tulajdonságokkal. Olyanná formálja az illúzió varázsa, amilyennek látni szereté választottját De mi történik a házasságban? Az idő múlása igen sokszor magával viszi az ideális érzelmi kapcsolathoz szükséges illúziót. Elszürkül az a csodálatos életérzés, amelynek egy egyszerű — de tartalmában az egész életet átfogó — szó a kifejezése: szerelem. Miért múlik el az illúzió az együttélés során? Mert a házasfelek nem ritka esetben „levetik” ünnepi arcukat és a kulturálatlan magatartásukkal megölik a szerelmet ébrentartó illúziót. Ez a káros lélektani motívum többé-kevésbé minden házasságban kirajzolódik, erre a házasfelek különböző érzékenységgel reagáljak. De egy biztos. Nem szolgálja a házasság tartósságát. ■ Nem vállalkozhatom arra, hogy a teljesség igényével hívjam fel az illúzióromboló hibákra a figyelmet, csak néhányat említek. A férjnek a feleséggel szemben, talán a leglényegesebb kívánalma, legyen otthon is mindig csinos, jól ápolt, ne veszítse el nőiességét. Ne fásuljon el, ne „fulladjon bele” a hétköznapok teendőibe, hanem maradjon igazi nő, aki meg akarja tartani párját. Ne feledje el, hogy a nő két leghatásosabb fegyvere: a simogatás és a mosoly. A férjet ne „csak” férjnek tekintse, hanem férfinak. Ne feküdjön ágyba hajcsavarókkal, zsírosan fénylő arccal, vagy a nappali kikészítés maradványaival, amely eleve elárulja, hogy este nem vette igénybe a fürdőszobát. Legyen a fehérneműje mindig tiszta, ízléses, illatos. A kedvesség, a kedveskedés is sok házasságban hiánycikk”. Pedig áthidalhat idegtépő vitákat. A férj illúzióromboló szokásairól is sokat lehetne írni. Néhány: Vasárnap egész nap ,,,»,I*I,<'>I1I1,IIIIIU>I"">>I|IIIII1>*,IIIImimiimiiimiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuimiimiimim •iii<iiiiiiiHiiiiiiiiiimimiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiimiiiiiiifiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii pizsamában, borotválatlanul járkál, mert „csak” a feleség látja. Az ebédnél elmerülten újságot olvas. Elhanyagolja az esti tisztálkodást, a szájápolást. Minden csekély hibáért órákig „morog”. Más nőt túlértékel, a feleségét pedig ok nélkül „leértékeli”. Parancsolgat a feleségének a „teremtés koronája” jogán. Az egymással szembeni türelmetlen magatartás is illúzióromboló. Gondoljunk csak arra, az udvarlás korszakában, milyen türelemmel és érdeklődéssel hallgatják egymás mondanivalóját a szerelmesek. Jelentősége van minden szónak, színesítik, „ízesítik” kapcsolatukat. Vajon miért múlik el a házasságban egyik vagy másik házastársból (vagy mind a kettőből) az az igény, hogy a másik dolga iránt őszintén érdeklődjön? Miért? Kedves Háziastársak! Próbálják tehát átmenteni a házasságba azt az illúziót, amelyet az udvarlás idején tápláltak egymás iránt és amely egymáshoz vonzotta önöket. Ne rombolják le egymás illúzióját, amely sok örömforrást jelent mind a két félnek, és felvértezi a házasságot az idő múlásával jelentkező lehangoló közömbösség ellen. Az illúzió megtartása egyik titka a tartósan jó házasságnak... Fási Katalin NÓGRÁD - 1981. február 1., vasárnap 11 Eduard Ugulava: HOGY MIK VANNAK?! Dugyin doktor végigment a rendelőintézet folyosóján, majd benyitott az egyik rendelőbe. Az ajtó kerek kilincse vagy nyitógombja a kezében maradt. — Na nézd csak, hogy az a... — dünnyögte —, hiszen tatarozták az egész házat. — Rosszak ezek a kilincsek — mondta neki az asszisztensnő- aki bent volt a szobában —• rosszul vágták a csavarjaikra a menetet. Dugyin doktor kitátotta a száját, azt akarta kérdezni, hogy miért nem jó kilincseket szereltek be, de aztán mégsem mondott semmit, mert végiggondolta a következőket: „Bejelentem a hibát, erre kijönnek a karbantartók. Ők azt mondják, hogy semmi közük hozzá, hiszen a szerelvényt készen kapták. Akik a kilincseket csinálták, azok is azt mondták, hogy semmi közük hozzá, hiszen ők csak összeállították, az alkatrészeket készen kapták. A gyárban viszont azt hozzák fel, hogy azokon az özönvíz előtti gépeken, amilyenek nekik vannak, csak ilyen árut lehet csinálni. A gépgyáriak viszont azzal a kifogással élnek, hogy munkaerőhiány van náluk, az a kevés dolgozójuk meg, aki van, félnapoikat kénytelen a rendelőben eltölteni, ha valami bajuk van. Ha meg komolyan megbetegszenek, akkor csak az adminisztrációra napok mennek el itt nálunk. Mi közük a kilincsekhez — mondhatnák —, az orvosoknak tegyenek szemrehányást! »» Dugyin doktor egy nagyot sóhajtott, és azt mondta az asszisztensnőnek: — Tartsa az ajtót- majd egy szál gyufát dugok a csavaranyába, ettől majd beleszorul a csavar.... Megcsináljuk ezt mi magunk is... N-na, kész is. Elégedetten indult a saját rendelőjébe... megfogta az ajtó kerek kilincsét, és az a kezében maradt Fordította: Bratka László \