Nógrád, 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
Vaskorszak a XX. században ? Európa több országából is érkezett hír arról, hogy vállalkozó kedvű fiatalok vaskorszakot „játszanak”. Dániából, Koppenhágától 40 kilométerre vaskorszaki falut építettek a hajdani élet tanulmányozására. A házfalakat agyagból, a tetőket fűből rakták. Családok egy-két hetet tölthetnek ebben a faluban, s közvetlen tapasztalatból ismerhetik meg a vaskori ember életmódját. A földeket kezdetleges ekével művelik meg, a gabonát tűzkőből készült sarlóval aratják le. Rekonstruált vaskorszaki égetőkemencékben e kor fazekasmunkáinak másait állítják elő, festésre a helyszínen található növényeket használnak fel, az akkori idők módszereivel kovácsolnak szerszámokat, stb. A falu mindinkább a történelemoktatás intézményévé válik, évenként mintegy 80 000 látogatója van, s közel 400 iskola küld oda csoportokat saját tapasztalatok szerzésére. Angliában öt házaspár és egy háromgyerekes család vett részt abban a kísérletben, amelyet a BBC szervezett, hogy filmsorozatot készítsen az i. e. III. században élt britek életéről. A kelta kultúra tanulmányozása után korabeli eszközökkel maguk készítették el lakhelyüket, ruházatukat, eszközeiket, és egy éven át élték elődeik életét, őseikhez hasonlóan a kísérlet résztvevői nyílt tűzön, nyárson a közös lakóépületben készítették ételeiket, sőt viszont cserekereskedelemmel szereztek: tojásért, baromfiért vették a televíziós stáb munkatársaitól. Képünkön. Az angol vaskorszaki kísérlet résztvevői szalmakunyhóik előtt A turista művek barátja az útikönyv Beszélgetés a Panoráma könyvkiadásáról Útikönyvek olvasása nélkül legfeljebb a puszta látvány csábít idegen tájakra, ismeretlen városokba. Évezredes értékeket, csodaszép művészeti kincseket hagyhatunk programon kívül, észrevétlen. Mennyivel másabba ismerik: külképviseletek dolgozóival, külkereskedelmi és idegenforgalmi kirendeltségeink munkatársaival, és szakemberekkel lektoráltatjuk a kéziratokat. Kinek-kinek más az erőssége; az egyik szerző szárazabb stílusú, de korrekt, valósághű munkát ad ki a kezéből, a másik élvezetesebben ír, de a művészettörténeti szempontokra kevésbé figyel. A gyakorlati részekben azonban mindenki óvatos, például árakat csak tájékoztatásképpen adhatunk meg, annyira változóak. Nálunk minden újabb kiadás legalább javított, de többnyire inkább bővített vagy átdolgozott. Hosszú a nyomdai átfutási idő. Most kell leadnunk azokat a kéziratokat, amelyekből jövő ilyenkor lesz kész kötet . — Gyakran csak idény után kerülnek boltokba kiadványaik. Ezen nem tudnak változtatni? — A könyvkiadás egész évi feladat, nem várhatjuk el, hogy az útikönyvek mindegyike május elején jelenjen meg. De annyit eddig is sikerült elérnünk, hogy a legkeresettebb könyvek, gondolok itt a csehszlovák, jugoszláv útikalauzokra, tavaszra—nyárra a könyvesboltokban legyenek. — Milyen kiadványaik jelennek meg az idén? — öt nagy útikönyvet terveztünk, második kiadásban adjuk közre a Spanyolországról, az Egyesült Államokról és a Japánról szólót, ötödik kiadású lesz a Franciaországot bemutató kötet, A Magyarország nagy útikönyv pedig már a hetedik kiadásban jelenik meg. Egyébként módosításokat vezetünk majd be a nagy útikönyveknél: rövidebb terjedelemben, újabb fajta kiemelési rendszerrel szeretnénk kiadni őket. Városkalauzaink közül most nagy az érdeklődés Athén iránt, ezért második kiadása jön ki az idén, emellett Prágáról és Bécsről jelentetünk meg ilyen kiadványt. Előkészületben is sok új kötet található, például nagy útikönyv Kanadáról, kalauz Madridról kapható, ami a célba vett váróét, tájat bemutatja! Az idegenforgalmi idény kézén néz és .Koppenhágáról, kis útikönyv kirándulás, kézzelfoghatóbb. Míg korábban Észtországról és még sorolhatna útikönyvek nyitják fölsze- azonnal, vagy néhány hónap nem... A miniútikönyvek sorol minket. S mennyire hosszan- alatt elfogytak a nagy útiköny- zatában újdonság lesz a Prokodtink, ha éppen az nem volt, most két-három év kell vanee-ot és a francia Rivériát hozzá. Igaz, nyugati témájú feldolgozó kötet. Debrecenről, könyveket ritkábban tudtunk Esztergomról, Miskolcról már kiadni újabb változatban, de árusítják az új városkalauzundején az útikönyvek kiadást- arra törekedtünk, hogy azok- kal, még az idén kiadunk karét beszélgetünk dr. Buda Bál- ról az országokról adjunk ki lauzt Sopronról is. A magyar arával, a Medicina Könyvkia- sűrűbben, többet, amelyeket városok 14 kötetesre tervezett de Panoráma szerkesztősége- tömegesen keresnek fel a ma- sorozatából eddig 10 jelentnek vezetőjével. gyár turisták. A környező or- meg. A gyógyfürdőket és für-..... számokról csaknem mindig dőket taglaló sorozatunkban kaphatók kalauzaink, ezúttal az észak-magyarország **V-° ° y útikönyv - kft- kötet látnapüllönösen a gyakorlati tudnivalógot. Amint ebből is látható, — Míg 1970-ben egymásflólókról tájékoztató fejezetük — ■ hazai tájak, városok bemua magyar turista utazott külföld- hamar elavul. Hogyan követik hatására is törekszünk, s többre, addig tavaly már mintegy a változásokat? idegenforgalmi hivatal is je^ Egy-egy területről általa- J«« «« * mag* vidékéről Javít8* ban sokkal íratunk könyvet, kiadványokat, évtizeddel ezelőttt. Húsz- akik évekig ott élnek, az t jól éves múltja van a Panorámakiadványoknak. Tizenöt mű negyedmillió példányát jelentettük meg 1970-ben, tavaly viszont már 21 kiadványt több mint 700 ezer példányban! Egy-egy országot a maga teljességében mutat be a nagy útikönyv, barangoló autósoknak szánjuk a minikönyveket, amelyek tájegységeket, országrészeket ismertetnek részletesen. Sok külföldi városról adtunk már ki útikalauzt, a kevésbé keresett országokról pedig kis útikönyvet, például Mongóliáról, Szíriáról. Kevés szocialista ország dicsekedhet olyan útikönyvválasztékkal, mint mi. Vegyük példaként az NDK-t. Megjelent róla nagy útikönyv, ha csak Berlinbe utazik valaki, kézbe veheti a városkalauzt, ha az ország déli részébe kirándul, Szász-Sájcról, Thüringiáról külön kötetet vásárolhat. Említést érdemel, hogy az európai országok szinte mindegyikéről van már nagy útikönyvünk, kivéve Albániát, s jövőre napvilágot lát a Törökországról szóló is. Ha valaki egyébként Törökországba megy, Isztambulról és környékéről ma is kaphat kiadványt, az idén adjuk ki e kötetet másodjára. Az utazók néha kifogásolják a kötetek testességét... — Teljességre törekszünk, mert ezek a könyvek a műveltséget, a látókört is bővíteni szeretnék, ezért van bennük hosszú bevezető rész. Sok ezren gyűjtik e könyveket, iskolák vetélkedőkhöz használják, s ott vannak a fotelutasok, akik ezekből ismerkednek meg egy-egy országgal. Emiatt a népszerűség miatt mertük most megjelentetni a legújabb kötetet Ausztráliáról, Új-Zélandról és Óceániáról, hiszen nyilvánvaló, hogy annyian nem jutnak el oda, amennyi példányban kinyomtattuk. — A választék bőséges, de nem mindig lehet azt kapni, amit éppen keresünk... — Valóban elég sok gond van a könyvellátással, gazdasági, technikai okok miatt. De a kereslet csökkenése Soós Kálmán BUKFENCEK Meditáció a gyermek- és ifjúsági műsorokról A GYERMEKEKRE —, mint leghálásabb közönségre — mindig is apelláltak az előadóművészek, jóllehet sokáig a vándorcirkuszok és az ugyancsak vándorló bábszínházak jelentették a legfőbb vonzerőt a kicsinyek számára. Bár elvétve mindkét műfajban akadtak színvonalas produkciók, többségük a szórakoztatás legprimitívebb formáival késztette tapsra, kacagásra nézőit. Aztán valaki nem átallotta hangoztatni, hogy a gyermekkori élmények között meghatározó jelentőséggel bírnak az efféle élmények is, s hogy az ízlésformálást tulajdonképpen gyermekkorban lehet és kell elkezdeni. Mi tagadás, a felismerést megkésve követte a gyakorlat. A bukfencek, farbarugdosások, és egyéb olcsó poénok még ma sem tűntek el teljesen a porondról, sem a programokból. Nem, mintha végképp ki kellene irtani az ősi bohóctréfák kellékeit, már csak azért se, mert amúgy is hajlamosak vagyunk — kivált mostanság — átesni a ló túlsó oldalára, és a „kulturált szórakozás” jelszavával kizárólag a magas esztétikum jegyében fogant produkciókat népszerűsíteni, a mosollyá szelídített kacagást tartva illendőbbnek. No, persze, ez is túlzás, hiszen ma még legfeljebb elvben hangoztatnak egyesek ilyen célokat. A hivatásos előadóművészek — szólisták és együttesek — programjai ugyanis még közel sem felelnek meg maradéktalanul az újonnan felállított „eszményi gyermekműsorok” követelményeinek. A TENDENCIA mindenesetre ez irányba hat, és amíg a tartalmas gyermekműsorok és a pusztán szórakoztató produkciók optimális aránya létre nem jön, addig természetesen az előbbi mellett kell kiállni minden fórumon, így a sajtóban is. A propagandának az előadóművészetek esetében sem lehet más feladata, mint annak idején volt a gyermek- és ifjúsági irodalom színvonalának emeléséért vívott küzdelemben, s miként az óvodások gügyögő versikék helyett ma már Weöres Sándor versein nevelkednek, bízvást remélhetjük a pozitív változást e téren is. A jelenről szólva azonban le kell szögeznünk, hogy a hivatásos előadóművészek között mindössze tíz-tizenöt együttes és szólista járja az országot a közművelődési koncepció vértjében. Mellettük még vagy háromszor annyi „haknibrid” lovagolja meg a gyermekprogramok iránti konjunktúrát, melyet —, mint azt már többször leírtuk — a nemzetközi gyermekév indított el úgy igazából. Optimális arányról tehát még korántsem beszélhetünk, ámbár nem szabad elfelejteni, hogy a tartalmas, színvonalas programok nem elhanyagolható pótlását, az amatőr együttesek és szólisták biztosítják, mint például megyénkben a salgótarjáni öblösüveggyár TEMPRESS színjátszó csoportja. De maradjunk a hivatásos előadóművészeknél! Két „intézmény” — a Fővárosi Gyermekszínház és az Állami Bábszínház áll „főállásban” a gyermekközönség szolgálatában. Az előbbi megbízható színvonalon tesz eleget nemes feladatának, míg a Gyermekszínház tájelőadásainak színvonala jóval egyenetlenebb, olykor „hakniízű”. Ebben feltehetően közrejátszik az is, hogy a Gyermekszínház műsorai valódi színházat nyújtanak, melyhez a vidéki művelődési házakban nem mindig adottak a technikai feltételek. Mindenképpen szólnunk kell azokról a „megszállott” népi művelő-előadóművészekről, akiket valódi elhivatottság irányított a gyermekközönséghez. Náluk a mérce minden alkalommal magas, még, ha nem is mindig sikerül „megugraniuk”. Érdekes módon többségük (meglehet ez nem is olyan különös) zenésjátékos összeállításokkal járja missziókörútját, ezzel mintegy új műfajt teremtve. Név szerint elsősorban Halász Jutkára, Levente Péterre, Vitai Ildikóra, a Mubzty—Dobay duóra, a Tolcsvay-együttesre, és nem utolsósorban az Orange alkotói közösségre gondolunk, akik a manuális készség fejlesztésére is hangsúlyt helyeznek programjaik keretében. Egy adott gyermekközösség számára persze ez a néhány garantált színvonalú előadás nem biztosíthatja a folyamatos „ellátást”, még akkor sem, ha az említett művészek általában évente új műsort készítenek. A hiányzó programokat azután csak „csimbummcirkuszokkal” tudják pótolni az áldozatkész óvónők és szervezőtanárok. Ezek színvonala viszont csak elvétve közelíti meg — az e műfajban messze legjobb — Szergej Kurepov szintjét. az óvodás és Általános iskolák alsó tagozatos tanulói számára készített műsorok választéka ezzel együtt kielégítőnek mondható, miként a középiskolás korú gyermekeknek való programok száma és színvonala is túlvan ma már a kritikus mélyponton. Pillanatnyilag a legnagyobb gondot a 10—15 éves korosztály jelenti. Életkori sajátosságaik is kétségkívül megnehezítik az előadóművészek dolgát, és tény, hogy ennek a korosztálynak még nincs „kitalálva” a megfelelő műfaj. Így viszont megszakad az a folyamat, amely a személyiségformálásnak is fontos tényezője. Pintér Károly Könyvújdonságok Akadémiai Kiadó Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Gondolat Könyvkiadó Csapody István: Védett növényeink. Goethe, J. W.: Antik és modern. Antológia a művészetről. Európa Könyvkiadó, Apitz, Bruno: A szivárvány. Regény. Tóth Csaba: Hawthorne világa. (Írók világa.) Képzőművészeti Alap Kiadója, Horváth Teréz: Kokas Ignác. (Mai magyar művészet.) Nagy Zoltán: Bényi László. (Mai magyar művészet.) Kossuth Könyvkiadó Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal. Világszemlélet és irodalom. A magyar marxista irodalomszemlélet kialakulásának dokumentumaiból. Magvető Könyvkiadó. Géczy Barnabás: Lamarck és Darwin (Gyorsuló idő). Munkácsi Miklós: Kihívás. Kisregény. (Rakéta regénytár.) Medicina Könyvkiadó. Panoráma. Csorba Csaba: Esztergom. (Magyar városok.) Sport. Galla Ferenc—Horváth István: Judosvizsgák. Mezőgazdasági Könyvkiadó. Tomcsányi—Bödecs—Majoros: 88 színes oldal a gyümölcsfajtákról. Almagyümölcsűek és bogyósok. NÓDRÁD — 1982. március 28., vasárnap Nógrád vendége volt Aradszky László „Mit kíván a kedves közönség? Milyen dalokat?” Akár el is maradhatott volna a kérdés, hiszen a közönség soraiból nagyon egybehangzóan hallatszott a kívánság: a „Piroskát”, a „Pókhálót". Aztán felcsendülnek a jól ismert dalok: „Isten véled, édes Piroskám, /Rajtad kívül van még csinos lány. .. majd: „Domboldalon áll egy régi kunyhó...” Mi tagadás, a siker a régi. Aradszky László kapja az est első vastapsát a salgótarjáni közönségtől. Igen, az Aradszky, akinek neve hallatán tűzbe jöttek a hatvanas sok forró hangulatú hiteltelenek leányai, ifjú asszonyai, níti. De hát ilyen az énekes aki ritmusos, dallamos meló sorsa! Legnépszerűbb dalaidiákkal jó pár évig vezető nak szerzői cserbenhagyták, szerepet vitt a magyar köny- az újabb „nóták” pedig nehenyű- és tánczenei életben. Az zen állják a versenyt a régiénekes körül egy idő óta meg- ekkel. tehetős csend uralkodik, mely _ Mit szól a sikerhez? nek indokoltságát a fellépő. Elégtételnek érzi? — Mit szólhat egy énekes, örül neki. Különösen, hogy annyira meg vagyok fázva, mint egy... Ám a színpadon nem lehet viccelődni. Olyan az, mint a lövészárok: lelövik rajta az embert, ha nem azt csinálja, amit várnak tőle. — Népszerű dalokat énekel. .. — A legtetszetősebbek éppen az itt is hallott „Piroska” meg a „Pókháló”. Mind aranylemezem. Olyan nagyon szeretik az emberek, hogy ma sem unják meg. És ami valóban jólesik: nem tudják tőlem, a személyemtől függetleníteni a dalt. Az ilyen eset akkor szokott előfordulni, amikor úgy istenigazából találkozik egymással az előadó és a dal. Sajnos, mostanában nemigen mondhatom el ezt magammal kapcsolatban. Aradszky László, bár már látszik alakján, vonásain, haján a tűnő idő, valóságos életkoránál kevesebbnek látszik. Amikor kikerestem nevét a Ki kicsoda a magyar zeneéletben ? című lexikonban, elhűltem az olvastán: 1935. szeptember 20-án született. — Húsz éve vagyok az előadóművészi, társcdalénekesi pályán. Ezért önálló, jubileumi előadóestem lesz áprilisban a Fővárosi Operettszínházban. A közönség válogatást hallhat két évtized általam énekelt legsikeresebb dalaiból, persze közben új művekkel is megismerkedhet. — Gondolom, az önálló estnek lesznek meghívott vendégei is. — Természetesen. A legközelebbi barátaim mind eljönnek. Például az egykori világhírű válogatott labdarúgó, Albert Flórián, az ugyancsak híres-neves színművész, Kabos László, a kiváló zeneszerző, Fényes Szabolcs, a tévé kitűnősége, a zongoraművésznek indult Antal Imre, s két kedves pályatárs: Koós János és Máthé Péter. Aradszky László énekesi pályafutása viszonylag későn, az ötvenes évek végén kezdődött. 1958—1960 között az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában Vécsey Ernő irányítása mellet tanult, majd a Magyar Rádió akkoriban szerveződött tánczenei stúdiójában, Dalassa P. Tamásnál fejlesztette képességeit. Rövid ideig magánúton is képezte hangját. 1962, a nyilvános fellépések óta mintegy hatvan hanglemeze jelent meg. A hatvanas évtized második fele táncdalfesztiváljainak rendszeres résztvevője volt. 1967- ben előadói kategóriában elnyerte az első díjat. Hangját, tehetségét megismerte a külföld is. Koncertezett Kubában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, járt az NDK- ban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban, Kanadában három ízben is. Aradszky László tudása nem kopott meg az évek múlásával. Megőrizte emberi közvetlenségét is. A Fővárosi Operettszínház áprilisi jubileumi koncertje vitathatatlanul kellemes élményt ígér , s egyben módot teremt az állítás igazának megállapítására. Sulyok László