Nógrád, 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

Izrael a Sína Vasárnap kora regigel egy­szerű ceremónia keretében levonták az izraeli zászlót a Sínai-félsziget déli csücskén­­ lévő Sarm el Seikhben, s ez­zel elkezdődött a Sínai-félszi­get még izraeli megszállás alatt levő részének kiürítése. A zászló levonása után Sarm el Seikh (a megszállás alatt: Ofira) izraeli helyőrsége meg­kezdte az elvonulást, hogy csatlakozzék a Vörös-tenger partján visszahúzódó többi izraeli egységhez. A teljes Sínai-félsziget hi­vatalosan közép-európai idő szerint 13.00 órakor került egyiptomi fennhatóság alá. Néhány perccel később a 11 nemzet katonáiból összetevő­dő felügyelő erők járőrei dzsipeken megkezdték járőr­­szolgálatukat, egy olasz ak­nakutató pedig útnak indult őrjáratra a Tiran-szorosba. Izrael 14 éven és 10 hóna­pon át tartotta katonailag megszállva a Sínai-félszigetet és teljes kiürítésére az 1979. évi egyiptomi izraeli béke­­szerződésben kötelezte magát. Mubarak egyiptomi elnök vasárnap délelőtt felhívta te­lefonon Begin izraeli minisz­terelnököt — az izraeli kor­mány éppen minisztertaná­csot tartott — és gratulált neki a Sinai teljes kiürítésé­hez. Mubarak biztosította az izraeli kormányfőt, hogy Egyiptomnak szándékában áll maradéktalanul betartani a békeszerződés előírásait. Saron izraeli hadügymi­niszter a fegyveres erőkhöz intézett napiparancsában hangoztatta: „nem­­ vonulunk vissza a Sínai­ól. Kiürítjük azt, hogy bizonyítsuk békea­karatunkat. A Sinai kiürítése és távozásunk Jamitból az a vörös vonal, amely jelzi, hogy nem lesz több izraeli enged­mény”. Az izraeli hadügyminiszter ezután leszögezte, hogy Izra­elnek a jövőben az ország fejlesztésére, valamint a Go­lán, Ciszjordánia és Gáza be­telepítésére kell figyelmét összpontosítania. A törvény­telenül megszállt (és a Golan esetében bekebelezett) arab területek betelepítésének ter­vét Saron napiparancsa „Iz­rael biztonsága elválasztha­tatlan részének" nevezte. A teljes izraeli katonai ki­vonulással nem szűntek meg a Camp David-i szerződés el­leni tüntetések az Izrael által megszállt arab területeken, és folytatódott a Sínai-félszi­­getről elköltöztetett telepesek tiltakozása is. Egyiptomban,­­ ahol a sajtó, a rádió je­lentős teret szentelt az ese­mény értékelésének, de nem rendeztek látványos ünnepsé­geket —, megfigyelők szerint véget érhet az izraeli kiv­o­­nulással Mubarak elnök és egyes ellenzéki csoportok kö­zötti béke. A balodali nemze­ti haladó párt vasárnap köz­leményben jelentette ki: „a feltételekhez kötött izraeli ki­vonulás csak fokozza Izrael agresszivitását”. A vasárnapi szíriai lapok elítélték a Sinai kiürítésének aranyául szolgáló különbékét. A Tisrin, a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezet Bejrútban megjelenő lapja megjegyezte: „Egyiptom mindaddig a Camp David-i szerződés foglya ma­rad, ameddig amerikai kato­nák tartózkodnak a félszige­ten”. A PFSZ — jordániai diplomáciai források szerint — az elfoglalt területek ügye­inek intézésére irodát nyitott Kairóban. Az Ammanból kel­­tez­ett értesülést a PFSZ nem erősítette meg. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe az 1978. áprilisi forradalom győzelmének 4. évfordulója al­kalmából Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, az Afgán Demok­ratikus Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét távi­ratban üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Szultán Ali Kestmandnak, az Afgán Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa elnökének Kázár György, a Minisz­tertanács elnöke küldött üdvözlő táviratot. Sha­h Mohammad Doszt külügyminisztert Puja Frigyes külügyminiszter üdvö­zölte táviratban.* Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt ugyancsak táviratban üdvözölte afgán testvérszervezetét. Púja Frigyes Csehszlovákiába utazik­ ­ Púja Frigyes, a Magyar saság külügyminiszterének Népköztársaság külügyminisz- meghívására április 27-én ha­­tere Bohuslav Chnoupeknek, a ráti látogatásra Csehszlovákia Csehszlovák Szocialista Köztár­­ába utazik. (MTI) Georges Marchais fogadta Aczél Györgyöt Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára hét­főn az FKP székházában fo­gadta Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját. A megbeszélésen jelen volt dr. Bényi József pá­rizsi magyar nagykövet és Maxime Gremetez, az FKP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Az elvtársi, baráti légkörben folytatott megbeszé­lésen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről, idő­szerű feladatairól. Áttekintet­ték a kétoldalú kapcsolatokat, valamint a nemzetközi hely­zet fontosabb kérdéseit. Georges Marchais a találkozó után Aczél Györgyöt ebéden látta vendégül. Ezen részt vett az FKP Politikai bizottsá­­gán­ak több tg­ja. (MTI) Módosult néhány vámrendelkezés A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter együttes rendeletben módosí­totta a vámszabályok egyes rendelkezéseit. E szerint a magyar állam­polgárokat Magyarországra való visszautazásukkor — az utazás egyéni vagy társas jel­legéből , illetve a célországtól függe­lenül — egységesen 5 000 ezer forint vámkedvezmény illeti meg. Vagyis a tőkés or­szágokban társasutazáson résztvevők is az eddigi 2000 forint helyett 5 000 forint ér­tékű árut hozhatnak haza vámmentesen. A külföldre utazóknak és a hazánkból távozó külföldi utasoknak a jövőben fokozott gondot kell fordítaniuk az ér­vényes kiviteli rendelkezések megtartására. Ha kiutazáskor, korlátozás alá eső árujuk van, bejelenthetik a vámhivatal­nál, és — ha a körülmények lehetővé teszik, — a határ át­lépése előtt belföldre vissza­hozhatják vagy postán felad­hatják. Ha erre nincs mód, és az árut a vámhivatalnál he­lyezik letétbe, az utasnak szá­molnia kell azzal, hogy az így letétbe vett árukat darabon­ként és naponként 500 forint raktározási díj terheli. Ha a letétbe helyezett áru érték­e a raktározási díjat nem fedezi, akkor a vámhivatal az árut értékesíti. A módosításokat a Magyar Közlöny 21. száma tartal­mazza. Thatcher nyilatkozata Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hétfőn az alsó­házban elmondta, hogy a tá­madó brit erők vasárnap a déli Georgia-sziget egykori közigazgatási székhelyét, Gryt­­vijent, majd hétfőre virradó­ra az onnan 15 kilométerre fekvő Leith kikötőt foglalták el. Hétfőn az argentin erők meg­adták magukat. A brit hadi­­tengerészet „körülbelül” 180 foglyot ejtett —­ ideértve a vasárnap megrongált­­ argentin tengeralattjáró 50 főnyi le­génységet is — akiket majd hazájukba szállítanak. Thatcher asszony értésre adta, hogy a legtöbb reményt a..f diplom­ácjai...",rendezésre sze­ri ütve változatlanul Alexander Haig amerikai külügyminisz­­­ter közvetítő missziója nyújt­ja. Bizakodásának adott han­got, hogy Costa Mindez ar­gentin külügyminiszter „fe­lülvizsgálja” vasárnapi dön­tését és mégis hajlandó lesz találkozni Haiggel. A miniszterelnök közölte hogy ami kormányát illeti, a déli Georgia elleni támadás „semmiképp sem változtat abbeli az eltökéltségünkön, hogy a válságot tárgyalóasztal mel­lett rendezzük”. és A Fehér Ház továbbra is kitart az amerikai közvetítő misszió folytatása mellett. Larry Speanes, a Fehér Ház szóvivője ezt hétfőn, a déli Georgia-sziget Argentína ál­tal történt feladása után kö­zölte, mondván, hogy „az ös­­­szecsapás csak aláhúzza a dip­lomáciai fronton való előre­haladás jelentőségét és sür­gősségét”. „Az Egyesült Államok kor­mánya elkötelezte magát a dél-atlanti-óceáni helyzet bé­kés rendezése mellett”­ — je­lentette ki a szóvivő. Nicanor Costa Mendez ar­gentin külügyminiszter a ma­ga részéről lemondta vasár­napra tervezett találkozóját Haiggel a brit flottatámadás miatt. A külügyminiszter ugyanakkor kijelentette: vé­leménye szerint az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy feladja eddigi álláspontját és az angolok mellé álljon, mint azt Washingtonban sokan szor­galmazzák. „Ne felejtsék el, hogy az Egyesült Államok jö­­vője Lat­in-Amerikához kötő­dik” — mondta újságíróknak Nicanor Costa Mendez. (MTI) Barátaink életéből MONGÓLIA Arccal a napfény felé Ulánbátor, a Mongol Nép­­köztársaság fővárosa, egykori nevén Urga — hat évtizeddel ezelőtt még szegényes jurta­városka — 30 ezer főnyi lakó­jának kétharmada buddhis­ta szerzetes volt. A város ne­vét —, amely egyébként ma­gyarul Vörös Daliát jelent — a forradalom győzelme után, 1924-ben kapta. Ekkor­ vált az ország politikai, gazdasági és kulturális központjává. TÉVEDTEK A MÉRNÖKÖK A város tervezői kezdettől fogva előretekintettek, most mégis kénytelenek egy téve­désüket korrigálni. Húsz év­vel ezelőtt ugyanis azzal szá­moltak, hogy az ezredforduló­ig 600 ezerre nő Ulánbátor lakosainak száma, s hogy a 80-as évek elejéig 250 ezer la­kosa lesz a városnak. Ezzel szemben már több mint 400 ezren élnek itt. Ulánbátor az ország gaz­dasági központja. Az ipari ter­melésnek több mint a felét — az elektromos és hőenergia több mint kétharmadát — itt állítják elő. Az ipar rohamos fejlődése sok fiatal embert késztetett arra, hogy otthagy­ja a hagyományos állatte­nyésztést és a fővárosba köl­tözzék. Így aztán most a vá­ros dolgozóinak 60 százaléka 35 éven aluli. A családokban átlagosan öt gyermek van, s akik még jurtában élnek, per­sze mindnyájan lakásra vár­nak. — Egy bizonyos —, mondja Tumurin Sadamba, a város főépítésze —, 2000-ben egyetlen Ulánbátorénak sem kell többé jurtából bejárnia. Jelenleg még 40 ezer kerek nemezsátor szolgál lakóhelyül a Tula völgyében. A főváro­siaknak mintegy a fele lakik komfortos új lakóházban. Az építkezés hatalmas arányú. A következő húsz évben 21 új lakónegyed épül a „kis kör” körül,­­ ahogy a városmagot, a Szuhe Bator teret nevezik. ÜRÜSÜLT ÉS ÉTTEREM A 21-ből négy elkészült. Az üzletek, a műhelyek már mű­ködnek, 1980-ban nyílt meg az „5. Mikrorajon” elnevezésű lakó- és üzletutca, éttermek­kel. Galsangin Bacsu, a­­ köz­pont igazgatója erről így be­szél: —­ A mongolok számára teljesen új dolog az étterem. A mongol sokkal szívesebben költi el ürüsültjét odahaza, ahol annyi embert lát vendé­gül, ahány ülőalkalmatosság­gal csak rendelkezik. Mégis, a három étterem háromszáz helye majdnem mindig fog­lalt. Változik nálunk az élet. Ulánbátorban az épületek 70 százaléka 20 évnél fiata­labb. . Az építkezéseknél a célszerűséget és a sajátos stí­lust tartják szem lőtt. A­­ fő­építész példakértt a város­ szi­­­gébén fekvő Lenin térre áral, ahol a hagyományos mongol elemek korszerű formában élednek újjá. A mongol építé­szet hagyománya a templomok díszes ornamentikájában öl­tött testet. E díszítő elemek a köz- és lakóépületek falain egyaránt megtalálhatók. HEGYEK, HAGYOMÁNYOK A főépítész elmondja: — Ulánbátor új épületeinek nyolcvan százaléka tízemele­tes. Erre kényszerít bennün­ket a hegyekkel határolt szűk völgyben rendelkezésünkre álló terület. Csak ott építünk hagyományos, lapos épülete­ket, ahol az arámaista épüle­tek, mint a Gandan-kolostor, a vallásmúzeum, vagy az egykori uralkodó, az „utolsó élő Buddha”, Bogdo Gegen régi palotája áll. A mongoloknál évezredes hagyomány, hogy a napot lát­ni akarják. Ezért minden jur­ta ajtaja délre nyílik. Ezt a hagyományt követik a köz­épületeknél is: dél felé néz a Szuhe Bátor téren a pártköz­pont és a minisztertanács székházának bejárata. S van gondjuk arra, hogy az új épít­kezés ne zavarja a kilátást a környező, 2000 méteres hegy­csúcsokra, amelyek oldalát zöldellő erdők, ligetek és par­kok díszítik. Gáti István Hagyományos mongol díszítőelemek Ulánbátor egyik leg­szebb új épületén, a házasságkötő palotán. Tabrizi vádol Hosszein Muszavi Tabrizi hodzsatoieszlám, az iszlám for­radalmi bíróságok főállam­­ügyésze vasárnap azzal vádolta a Közös Piac tagországait vala­mint Iránnal szomszédos „re­akciós államokat” és egyes po­litikusokat, hogy közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a kö­zelmúltban leleplezett és a jelenlegi iráni rendszer meg­döntésére szőtt összeseküvés résztvevőivel. Az iráni hatóságok nemré­giben egy Khomeini-ellenes összeesküvést számoltak fel, amelynek vezetője Ghotbzadeh­ egykori iráni külügyminiszter volt. Maga Ghotbzadeh a múlt héten az iráni televízióban el­ismerte bűnösségét. Ennek kap­csán Tabrizi bejelentette, hogy Ghodhzadehet nyilvános tár­gyaláson vonják felelősség­e az összesküvésben vállalt sze­repe miatt. (MTI) A szovjet kohászat megújulása Az elmúlt huszonöt eszten­dőben a Szovjetunióban nem létesítettek egyetlen új, na­gyobb vaskohászati üzemet sem, az öntött vas és acél, az acélcső és hengereltáru termelése mégis dinamikusan növekedett. Az országban a kohászat létezése óta körülbe­lül 3 milliárd tonna acélt gyártottak — ebből a harma­dik milliárdot mindössze nyolc év alatt. Erre a gyors növekedésre a meglevő üze­mek technológiai rekonstruk­ciója és modernizálása adott lehetőséget. Közülük két óriás üzem — a magnyitogorszki és a kuz­­nyecki kohászati kombinát ebben az esztendőben ünnep­li fennállásának fél évszáza­dos jubileumát. A szovjet vas­kohászat két veteránja egy­azon időben, egységes terv alapján épült fel. Ez a ké­sőbbiekben mintául szolgált a jelenlegi ipari-regionális kombinátok létrehozásához. Az uráli vasérckészletek és a kuznyecki medence kokszol­ható szenének együttes fel­­használása nemcsak egy ha­talmas szénbányászati és ko­hóipari bázis fejlődését segí­tette elő, de ösztönzőleg ha­tott a szénvegyipar, a gép­gyártás és az építőipar növe­kedésére is. A fél évszázad leforgása alatt a magnyitogorszki és kuznyecki kombinátot több­ször is átépítették. Az átala­kításoknak köszönhetően Magnyitogorszk ma is az or­­szág leghatalm­asabb kohásza­ti üzemeként ismert, — a Szovjetunióban minden tize­dik tonna fémet itt állítanak elő. De m­íg korábban a rekonstrukciók csak­ egy-egy üzemegység kapacitásnöveke­désére korlátozódtak, addig ma már mind gyakrabban alakítják át az üzemek tel­jes technológiáját. Magnyitogorszk jelenlegi rekonstrukciója a számítások szerint 1990-ig megkétszerezi a kombinát kapacitását. Az acélolvasztást minőségileg új alapokra helyezik: a mostani martinkemencéket egy oxi­­génbefúvásos konverter vált­ja fel. Javulni fog az acél minősége, az energiafogyasz­tás a negyedére, a fűtőanyag­szükséglet a tizedrészére csökken. . A kuznyecki kohászati kombinátban a martinke­mencéket nagy teljesítményű elektromos ívkemencék vált­ják fel. Az új elektromos acélöntő üzemet folyamatos acélöntő berendezéssel szere­lik fel. Ennek segítségével az acél a fémformákba való ön­tés a durva hengersoron va­ló megmunkálás műveletének kihagyásával közvetlenül a közép és finom megmunkáló hengersorra kerül. Az új technológia előnye az acél minőségének javulásában, az idő, energia, munkaerő és fém megtakarításában rejlik. A számítások szerint a tus­­kóba öntés módszerével ös­­­szehasonlítva az új eljárás 12 százalékos fémmegtakarí­tással jár. A durva hengerlés kiiktatása minden tonna ter­méknél további 200 kilo­gramm alapanyag megtakarí­tását eredményezi. A kohászat és acélipar re­konstrukciója nem korlátozó­dik a mégoly jelentős techni­kai és technológiai problémák megoldására. Fontos helyet kaptak benne a szociális kér­dések is. A számítógépek és automatikus rendszerek tö­meges bevezetése, a fő terme­lési folyamatok és kiszolgáló - üzemegységek gépesítése meg­változtatja a munka jellegét, körülményeit — a változások pedig egészen új követelmé­nyeket állítanak az iparágban dolgozók elé. Több ezer szak­képzettlen, nehéz fizikai mun­kát végző ember átképzéséről kell gondoskodni. A kuznyec­ki kohászati kombinátban 15 ezer, Magnyitogorszkban 20 ezer dolgozó vesz részt külön­féle tanfolyamokon, tanul is­kolában, technikumban, vagy egyetemen. A szakmai tovább­képzés befejezése, illetve az új szakma megszerzése után kö­zülük mindenki magasabb fi­zetéssel járó munkakörbe, munkahelyre kerül. A kohászatra jellemző re­konstrukciók, a termelés tech­nikai korszerűsítésének irány­zata az egész szovjet ipar fej­lődésére jellemző. A tizedik ötéves tervidő­szakban (1976—1980.) 30 ezer vállalat rekonstrukcióját és korszerűsítését végezték el. A jelenlegi (1981—1985.) tervidő­szakban számuk kétszeresére nő. 1982-ben 21 millárd rubelt áldoznak erre a célra. Vlagyimir Mitarev

Next