Nógrád, 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

Kiválóak dicsérete Horn­ országszerte egész kollektívákat ”^37 részesítenek ezekben a napokban elismerésben, hogy a megtisztelő kiváló cí­met és más rangos kitüntetéseket a legjob­ban prosperáló vállalatok minden megyében — Nógrádban is — ismét elnyerik; úgyszól­ván megszokottnak mondható, nincs benne semmi különös. Valóban nincs? Valóban csak egy időről időre megismétlő­­dő rítusnak volnánk tanúi? Gondolkozzunk el ezen egy percig. Látszat­ra — éppen napjainkban — mintha egy re­ménytelenül időszerűtlen témát feszegetnénk­, megromlott és ma sem javuló külgazdasági feltételek közepette, felismert saját fogyaté­kosságaink megszüntetésén fáradozva, ami­kor vívmányaink megőrzése érdekében az egyéni alkotókészség fokozottabb kibontako­zása sem nélkülözhető..., vajon milyen szere­pe lehet a kollektív elismerésnek? Kön­­­nyebb erre a kérdésre válaszolni, ha nem csak a kiváló vállalatokra gondolunk, hanem azokra is, amelyek nem azok. Azokra, ame­lyekben becsületesen dolgoznak ugyan, sőt, sokan vannak olyanok, akik egyénenként pél­damutató szorgalommal, s képességeik javát latba vetve teszik a maguk dolgát, de vala­milyen okból — a nem megfelelő munka­­szervezés, a túlzottan óvatos, diktátumhoz szokott vezetés, a szükséges termékváltástól való ódzkodás következtében, vagy éppen a sok baleset miatt — már hosszú évek óta nem kapnak semmilyen kollektív kitünte­tést... Ezeknél a vállalatoknál az elismerés elmaradása ösztönözhet a munka jobb meg­szervezésére, piackutatásra épülő termelésre, felelős döntési szintek pontosabb meghatá­rozására, a munkafegyelem megszilárdításá­ra, a legjobb dolgozók fokozottabb anyagi megbecsülésére és így tovább... Mert ellen­kező esetben az elismerés elmaradása eset­leg arra ösztönözheti a legjobbakat, hogy olyan helyet keressenek, ahol a jó munkáért „szép muzsika jár”. Éppen napjainkban — amikor a munkaerő­vándorlás hasznos volta is mind nyilvánva­lóbb — különös jelentősége lehet annak, hogy egy-egy gyár, vállalat, intézmény tevékeny­ségét, mint csapatmunkát méltányolják ki­tüntetéssel, amire minden bizonnyal azok a legbüszkébbek, akiknek személyes részük van a sikerben, ők azok, akiket — közkele­­ti kifejezéssel élve — „húzó embereknek” nevezünk, akik „nem teszik le a lantot”, amikor vége a munkaidőnek, nem sietnek az öltözőbe, hanem átadják a váltótársnak a gépet; tőlük nem „ellesni” kell a szaktudást, csak elfogadni a segítségüket; nekik szavuk van a munkatársak körében és a munkahe­lyi demokrácia fórumain; a számukra — legyenek akár beosztottak, akár vezetők — nem akkor kezdődik a nap, amikor kilépnek a gyárkapun, mert a munkahelyi gondokat akarva-akaratlanul „hazaviszik”, hiszen a fejüket nem hagyhatják odabent Mert tud­nunk kell, hogy a munkahelyi gondoktól a legkiválóbb kollektívák sem mentesek, hogy ott sem húzza mindenki azonos elánnal a közös szekeret, s a „húzó emberek” felte­hetően többségben sincsenek, de utat kaptak — vagy éppen utat törtek maguknak —, hogy „húzhassanak”. Minden vállalatnál, intézménynél, szövet­kezetben, minden munkaszervezetben — a kívülálló számára többnyire észrevétlenül — küzdelem folyik. Köznapi küzdelem ez, amit a tunyaság, a megszokotthoz való ragaszko­dás, a látszatbuzgalom, a pozícióféltés, a kö­dösítés ellen vívnak mindazok, akik saját ér­deküknek tudják a közérdeket, akiket a po­litika csak támogathat, de ez tökéletes vé­delmet számukra nem biztosíthat, a nehezét — a sebesülés és az esetleges csatavesztés kockázatát is — nekik, maguknak kell vál­­lalniok. C_„ munkaszervezet eredmé­nyy egy nyelvek társadalmi elismeré­se, a legkiválóbb kollektívák kitüntetése egy­fajta köznapi, de példaadó győzelmet jelent, közös győzelmet, ám egyben azoknak a „hú­zó”, a szocializmus építéséért eredményesen cselekvő beosztottaknak és vezetőknek a si­kerét is, akik okosan küzdenek és nem fá­radtak el. A. G. Anyagmozgatás - szállítószalaggal ’A gyáriparban, építőipar­­ban, bányászatban, mezőgaz­daságban egyre nagyobb problémát okoz a különböző anyagok mozgatása, ömlesz­tett és darabáru mozgatására kiválóan bevált, hatékony eszköz a szállítószalag, amely jól használható tömeggyártó üzemekben a szerelés végzé­sére is. A szállítandó anyag minőségének megfelelő a szál­lítórendszer anyaga és szerke­zete;­nyaga lehet textilheve­der, gumiheveder textilbetét­tel, acélheveder vagy sodrony­heveder. Az utóbbiakat főleg meleg anyagok szállítva hű­tésekor használják. A textil­betét a heveder teherhordó anyaga, amelyet gyakran még műszállal vagy acélhuzallal is erősítenek. A heveder gumi fedőrétegét néha bordásra vulkanizálják, így a szállított anyag nagyobb emelkedési szög esetén sem csúszik vis­­­sza. Szabályos szögletes anya­gok, például csomagok szállí­tására és gyári szerelőszalag­ként sík hevedert használnak, ömlesztett anyagokhoz szinte kivétel nélkül pályúsított he­vedert alkalmaznak, mert így sokkal nagyobb a rá­rakható anyagmennyiség, mint a sík szalag esetében. A szállítószalag lényegében olyan folyamatos működésű szállítógép, amely az anyagot két forgódob között kifeszí­tett végtelenített hajlékony hevederrel szállítja. Az egyik forgódob a hajtódob, amely mozgatja a rajta átforduló hevedert, a másik a feszítő­­dob, amellyel beállítható a kellő feszültség. A szállítósza­lag lehet vízszintes vagy 20 fokig ferdén emelkedő. Oly­kor vízszintes és ferde szaka­szok váltogatják egymást, ek­kor a heveder töréspontjain terelődobok vannak. A szállí­tószalagon az anyagot a szál­lítás irányában mozgó felső szalagág szállítja, ezért azt sűrűn elhelyezett görgőkkel támasztják alá. A szállítószalag szállítóké­pessége a heveder szélessé­gétől és sebességétől függ. Az üzemen belüli szállítószalag hossza 10 métertől néhány száz méterig terjedhet és át­helyezhetők vagy helyhez kö­­töttek. Az üzemek közötti szállítószalag hossza több ki­lométer is lehet. Az anyag feladása történhet kézi lapá­tolással vagy valam­ilyen ra­kodógéppel, esetleg másik szállítószalagról vagy bunker­ből adagolószerkezettel. Képünkön a bányából fel­érkező szén szállítószalagon folytatja útját. Novák­i „nóvumok" Fél tucat újítást nyújtottak be idén eddig elbírálásra a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének ötletemberei. A jobbító javaslatokból idá­ig négyet fogadtak el az ille­tékesek, a másik kettő alkal­mazási lehetőségéről vita fo­lyik. Az elfogadott ötletekért mintegy hatezer forint eszmei díjat vehettek át az újítók. A kezdeményezések közül egy érdemel külön is említést: automata részegység beiktatá­sával egy dolgozó­­ munkáját helyettesítették. Az ilyenfajta ésszerűsítés kiváltképp hasz­nos a nováki üzemnek. A túl­nyomórészt egyedi gyártásban viszonylag kevés lehetőség kí­nálkozik nagy horderejű újí­tásokra, így résen kell lenni­ük az ötletembereknek, hogy a ritkán adódó „ziccereket” kihasználják. Több iparos Mintegy félezer fővel, arányt tekintve húsz-huszon­öt százalékkal kívánja bőví­teni a szolgáltatással foglal­kozó kisiparosok létszámát a megyénkbeli KIOSZ-szerve­­zet ebben a középtávú terv­időszakban. Ezeket a mutató­kat egyelőre irányszámnak te­kintik, tehát nyitva hagyják a menet közben való változ­tatás lehetőségét. Elképzelé­sük szerint a legnagyobb mér­tékben a főfoglalkozású ipa­rosok számát növelik, két­száznegyvennel. A munkavi­szony mellett kisiparos-szol­gáltatást nyújtók körét két­száztíz fővel kívánják gyara­pítani. A maszektevékenység­be bevonandó nyugdíjasok száma — az előirányzat sze­rint — hatvan. A főfoglalko­zású iparosok számának gya­rapításában főként a szocia­lista szektorból való átcsopor­tosításra, illetőleg az alkal­mazottak iparváltására szá­mítanak az illetékesek. Energiamegtakarítás Balassagyarmaton Több körülmény együttes hatására a tervezettnél keve­sebb energia felhasználásá­val oldotta meg első negyed­éves feladatait idén a Balas­sagyarmati Fémipari Válla­lat. Az egység nagy figyel­met fordít az energiával va­ló ésszerű gazdálkodásra, több kisebb-nagyobb beru­házás is szerepel az előzetes elképzelések között. A legje­lentékenyebb tervük: kerá­­miarekuperátoros olajégőket kívánnak alkalmazni az ön­tödei olvasztókemencék füst­­gázveszteségeinek csökkenté­sére. Előzetes számításaik szerint ez az egy módosítás évi hatvan tonna tüzelőolaj megtakarítását eredményezné. Az útkeresés jegyében Megújulni, de hogyan? Ahogy az ELZETT szécsényi gyáregységében látják Ha az ember nem kíván a számok mögé tekinteni, akkor az első pillanatban olyan be­nyomása alakulhat ki, hogy itt bizony különösebb gondok nélkül haladnak a fejlődés út­ján. Legalábbis ezt tanúsítják a beszédes számok. 1981-ben 188 millió forint értékű terme­lési értékből 96 milliót képvi­selt a dollárelszámolású ex­port. A nyereség pedig meg­haladta a 25 milliót. Ezzel a teljesítménnyel az ELZETT Művek gyáregységei között jó helyre kerültek a szécsényiek. Ami ezután jön, az bizony el­gondolkodtató; az előbbi tisz­teletre méltó eredményt csu­pán 1,2 millió forint gépi fej­lesztési alap felhasználásával érték el. Valaki azt mondhat­ná : bizonyára azért, mert nem volt többre szükség. Vagy? Rendkívül nehéz Róka Miklós, az ELZETT szécsényi gyáregységének veze­tője sikereik eredőjét a belső lehetőségek okos felhasználá­sában a költség-előirányzatok csökkenésében látja. Mivel az előbb említett lehetőségek az idén szűk térre szorultak vissza, a közgazdasági szabá­lyozók pedig a jelenleginél is feszesebb és főleg nyeresége­sebb gazdálkodást követelnek — feladataikat fejlesztés nél­kül rendkívül nehezen tudják megoldani. A piac viszont rugalmassá­got, gyorsaságot és a gyárt­mányszerkezet korszerűsítését követeli meg. Ez irányú tevé­kenységüket viszont gátolja az igen elavult műszaki, techni­kai színvonal. De ismét be­széljenek a tények. A gyáregység állóeszköz-ál­lománya 69 millió forint. Eb­ből 49 milliót képvisel az épü­let, 20 milliót pedig a gép­park. Ez utóbbi ötven száza­léka mind erkölcsileg, mind pedig a valóságban egyenlő a nullával. Aki egy kicsit is já­ratos a gazdálkodási fejleszté­si kérdésekben, joggal kérdi: • Ilyen műszaki, technikai feltételek mellett vajon mi­ként tudják tartani a már ed­dig elért szintet? A kérdés jogos, mert az új gépek vá­sárlására, illetve a régiek ki­cserélésére az idén 560 ezer fo­rintot kaptak. Ugyanakkor min­den tekintetben többet kell pro­dukálniuk, mint az elmúlt esz­tendőben. — A legminimálisabb igé­nyünk, amiből a legszüksége­sebb gépeket megvásárolhat­nánk, több millió forint. Saj­nos az ez ügyben folytatott is­mételt tárgyalások sem vezet­tek eredményre — vélekedik a gyáregység vezetője. Elsősorban nem a termékek alkatrészeit gyártó, hanem az azokhoz szükséges szerszámo­kat elkészítő megmunkáló gé­pekről van szó. Az aggály in­dokolt, mivel évenként három­ezer szerszám javítására vol­na szükség, hogy ne legyen fennakadás a termelés folya­matosságában. Emellett azon­ban gondok vannak egyes al­katrészgyártó gépek tekinteté­ben is. Gyártmányfejlesztés két megközelítésben Ilyen körülmények között, illetve kényszerítő tények kö­zepette sem mondanak le a gyártmányfejlesztésről, mint a jövő biztosításának egyik fontos feltételéről. Ezen fel­adatukat kétféle módon köze­lítik meg. Az egyik, amikor új gyárt­mányokat fejlesztenek ki. Ide sorolják a rövidesen sorozat­ra kerülő hárompontos zára­kat, amit a belföldi piac is igen jól fogadott. Az új ter­mék előnyei a következők: ki­vitelük egyszerű, könnyen ke­zelhetők, s ami fontos szem­pont, importot pótolnak vele A másik, az igen gazdag termékcsaládoknál az egyes főbb alkatrészek tipizálásának megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy olyan alkatrészeket gyár­tanak majd, amelyeket a leg­több, illetve mindegyik ter­mékükbe kisebb vagy nagyobb mértékben alkalmazni tudnak. A tipizálás révén a termékek minősége nem romlik, funk­ciója megfelel az eddigi kö­vetelményeknek, ugyanakkor esztétikusak. Ezt figyelembe véve a kereskedelem képvi­selői is hozzájárultak az­­ elő­nyös változtatáshoz. Amennyi­ben a tipizálással kapcsolatos elképzelések megvalósulnak, akkor jelentősen nő a munka termelékenysége, javul a ha­tékonyság, kedvezőbb irányba fordul a készletgazdálkodás, ru­galmasabbá és gyorsabbá válik a piaci igényekhez való igazo­dás, a kívánságok teljesítése. A jövő útja: az önállóság A szécsényi gyáregység te­vékenységét nemrég tárgyalta a párt balassagyarmati járási végrehajtó bizottsága. Ezen részt vett Kovács Ferenc, az ELZETT Művek gazdasági igazgatója és Hegedűs Béla, az ELZETT Zár- és Lakatgyár igazgatója. Az elhangzott vé­lemények, kritikai megjegyzé­sek, javaslatok, észrevételek elhangzása után a végrehajtó bizottság a vállalat jelenlévő vezetői egyetértésével a szé­csényi gyáregység önállóvá vá­lása mellett foglalt állást. Er­re akkor kerül sor, amikor a művek, a gyár, illetve a gyár­egység vezetői közösen megte­remtik a személyi és a techni­kai feltételeket. A végrehaj­tó bizottság az önállósodási folyamattal kapcsolatos felté­telek végrehajtásának meg­gyorsítását is kimondta. En­nek szellemében foglalkozik a gyáregység gondjaival, jövő­jének biztosításával. E mun­kája során arra kíván választ kapni, meggyőződni, hogy a művek mennyiben alkalmas a végrehajtó bizottság állás­­foglalására, avagy a gyáregy­ség képes-e az önállóvá válás konkrét, szerteágazó feladatai­val megbirkózni, feltételeit­­ megteremteni. (venesz) Völgyzáró gát a folyón A nyugat-ukrajnai nagyvá­ros, Lvov közelében nincse­nek nagyobb folyók és tavak. Artézi kutak segítségével old­ják meg a város vízellátását. Ilyen kutat fúrtak a Sztrij fo­lyó árterületén is. Itt helyez­ték üzembe a Sztrij—Lvov közötti vízvezetéket, amely­nek kapacitása eléri a napi 150 ezer köbmétert. Szivattyú­­állomások emelik 40 emelet magasságba a vizet, majd ez­után egy körülbelül másfél méter átmérőjű csövön halad tovább. Jelenleg minden vá­roslakóra naponta 320 liter ivóvíz jut. A felépítésre kerülő gát el­zárja majd a folyót, s így mintegy 200 millió köbméte­res víztároló keletkezik. Ez­után nemcsak a körzetben le­vő városok egyenletesebb víz­ellátására nyílik lehetőség, de a Kárpátokban lezajló áradá­sok, zivatarok idején meg­előzhetik a természeti csapá­sokat. Ötletrohammal bevehető várak Négy-öt magyar összehajol — Volt, ahol még nem is hallottak róla, másutt meg összetévesztették az ötletnap­pal... — Pedig bizonyos helyzetek­ben, például alternatívák ki­dolgozásakor igen hatásos és viszonylag könnyen alkalmaz­ható módszer. Van játékos jel­lege is, ezért az emberek több­nyire nem idegenkedtek tőle. Sziporkázó agytröszt A megoldási változatok ke­resésének alkotó módszerei kö­zött — NCM, Delphi, Pólya né­ven nevezett eljárások mellett — említődik az ötletroham, an­gol szóval brainstorming a szakirodalomban. „Tulajdon­képpen szakemberekből össze­hívott konferencia” — írja róla a szakkönyv. Azaz: meghatá­rozott célból egy-egy alkalomra összeálló „agytröszt”, amely 15—50 perces pergő szóváltás­ban kiokoskodja a továbblépés lehetséges irányait, s a kérdés­ben dönt, vagy a döntést köz­vetlenül előkészíti. „Gyors dön­tésekhez nélkülözhetetlen” — írja a módszerről a lexikon. — önmagában alkalmazni nem szokás — mondja dr. Tre­­ffmann Imre, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ve­zető értékelemzője. — Vala­milyen folyamat egyes állomá­sain lehet hasznos. Például az értékelemzés alkalmazásakor adódnak olyan stádiumok, amelyben érdemes beavatkozni csoportos módszerekkel az al­ternatívák kereséséért. E cso­portos módszer alkalmazását azonban megelőzi a tárgyszerű felmérés és több más előkészí­tő szakasz. Gúnyolódni tilos! Az eljárást 1953-ban írta le egy külföldi tudós. Több or­szágban sikerrel alkalmazzák például a prognóziskészítés­ben, a piacszervezésben, a mű­szaki fejlesztésben, a reklám­ban és így tovább. Értesülések szerint Japánban kiváltképp nagy becsben tartják a csopor­tos ötletfeltáró módszereket. Nálunk egy 1979-ben készített felmérés szerint a megkérde­zett több száz gazdasági és mű­szaki középvezető egyötöde nem tudott az eljárásról, tized­­részüknek az elnevezés volt ismert, és 36 százalékuk volt tisztában az ötletroham lénye­gével, a többinek halványan derengett valami. A meghatározott témában való jártassággal, a konkrét cél ismeretében ülnek le a szakem­berek. A kérdésről rendkívül tömören mondják el elképze­lésüket. Tilos elhallgatni a fantazmagóriákat, mert a lát­szólag képtelen kitalálmány is „generálhat” tippeket a többi­ek fejében. Egymás javaslata­it továbbfejleszteni, variálni kell, ha támad képzettársítás. Lényeges, hogy az ötleteket sem gúnyolni, sem dicsérni nem szabad. A fáradás első je­leire szünetet érdemes tartani, mert kávézás, cigarettázás köz­ben is ki-kipattan az isteni szikra. — Sok lélektani feltétele van a hatásos alkalmazásnak — közli dr. Treffmann Imre. — Kiművelt emberek kelle­nek hozzá, akik be tudnak il­leszkedni az egyenrangú kap­csolatokba. Lényeges az össze­szokottság, ez teszi lehetővé, hogy bátran, gátlások nélkül mondják el az eredeti formá­jukban nyilvánvalóan hibás ötleteket is. A tárgyi környezet sem mellékes, elő kell hogy se­gítse a fokozott koncentrációt. Végül pedig érezniük kell a csoport tagjainak, hogy fon­tos dolog, amit csinálnak, nem önmagáért való szórakozás. Az elhangzott „écákat” mag­nóra vagy papírra jegyzik, s utólag történik meg, részben a csoporttagok bevonásával az értékelés. Gyakorlat teszi... — Nem írható a módszer ro­vására, ha mondjuk az első egy-két kísérlet nem hoz vi­lágraszóló eredményeket — hívja föl a figyelmet a szakem­ber.­­ Lehet bevált módsze­reket is balszerencsésen alkal­mazni: például ha egy híd ös­­­szedől, nem a statikai tör­vények dőltek össze, csak a számítások voltak hibásak. Az a fontos, hogy például a bra­instorming és az ezt magába foglaló gazdasági elemző mód­szerek, amelyek különösen ma igen hasznosak, megkapják a kellő támogatást, és eredmé­nyeiket a gyakorlatban is fel­használják. Molnár Pál NÓGRÁD — 1982. április 29., csütörtök

Next