Nógrád, 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

„Keresnek valakit?” — pillanatkép Szarvasgedéről Bizalmas beszélgetések — „Tűzfészek-szoba"és társai A varázsszó: sikerélmény?(8.) A kislány száján remegés vibrál. Nem szorítja össze az ajkát, de így puhán is csupa konokság. Makacsul, kitartóan hallgat, a kérdések lepereg­nek róla. Pedig a jóindulat, a segíteni akarás sugallja őket: arra szeretnének választ kapni, miért is tette, amit tett, a ha­tározott tiltás ellenére miért ment a hétvégi kimenőn „ke­resztanyjához” apja helyett. Az igazgatói szoba tele van fe­szültséggel — ezt nem lehet sokáig­ bírni. Végül megszó­lal — sztorija nem teljesen meggyőző, bár lehet, hogy igaz. Ami miatt kétségeket éb­reszt, ezt nem kellett volna ilyen konokul elhallgatni! A kislánnyal az iskolában nincs semmi probléma, a ta­nulásban is szeretne jobbat elérni, de magánügyeit nem tudja megnyugtatóan rendez­ni. Állami gondozott — a ne­velőszülői felügyelő aggoda­lommal figyelte azokat a kap­csolatokat, melyek rossz ha­tással voltak rá, ezért tiltot­ták meg a „keresztmama” lá­togatását is. Most újra (ki tudja, hányadszor) bizalmat kap, remélhetően nem él vis­­­sza vele.­­ ☆ Középiskolai leánykollégi­um, Salgótarján. A könyvtár­­szobában a nevelőtestület fon­tos témáról beszél: gyermek- és ifjúságvédelmi feladataikról. A kollégium 272 lakója közül 16-an hátrányos helyzetűek, (csonka családban, nehéz kö­rülmények között élnek ott­hon) egy veszélyeztetett, ket­ten olyan személyiségűek, hogy a normáktól való eltérés jel­lemző időnként rájuk, négyen állami gondozottak. A diákkö­zösség egészéhez képest talán nem tűnnek nagynak e szá­mok, de az ifjúságvédelem nemcsak a velük való törő­dést jelenti, sokkal több an­nál. A megelőzés érdekében végzett pedagógiai munka át- és átszövi a mindennapos ne­velést, a kollégium életét. Elhangzott Gecse Gabriella igazgatónő vitaindítója — ala­posan elemezte az országos helyzetet, szólt a megyeiről, felidézte az idevágó legfon­tosabb pedagógiai, pszicholó­giai fogalmakat, definíciókat. Speciálisan a kollégiumokkal keveset foglalkozik a szakiro­dalom — jórészt maguknak kellett összeszedni a nevelők szerepéről, feladatairól, a kol­légiumi lehetőségek kiakná­zásának módszereiről az anya­got. Sem érdektelen, sem unal­mas nem volt a helyzetelemzés­sel és feladattervvel bővített vitaindító, mégis, a tanácsko­zás izgalmasabb része ezután következett: a tapasztalatok cseréjével, a kötetlen beszél­getéssel. „Ha ezt mondjuk: hátrányos helyzet, szinte mindenki a rossz anyagi körülményekre, családi viszonyokra gondol el­sősorban. Pedig a túl jó anya­gi háttérnek is vannak veszé­lyei. Nem egy esetet ismerünk, am­ikor minden földi jót meg­adnak a gyereknek — drága ruhaneműt, sok zsebpénzt, egy­­egy ajándékozási alkalommal színestévét, magnót és sorol­hatnánk. Mégis elhanyagolt maradhat a nevelés otthon: nem jut idő bizalmas beszél­getésekre, a problémák feltá­rására. Ez pedig nagy veszély­­forrás: a lányok nem látják cselekedeteik értékét reálisan! Bizonyára ezért is fordulnak hozzánk bizalommal, korban is közelebb állunk hozzájuk.” „Az állami gondozottakra és a széteső családokban élőkre jellemző, hogy nagyon befolyá­­solhatóak. Érzeleméhségük be­lesodorhatja őket nem megfe­lelő kapcsolatokba is, csöve­sekhez csapódnak, náluk erő­sebb akaratú, de a tanulást, a jövendő életük kialakítását nem ambicionáló társnőikkel barát­koznak. Sokat számít, tudunk-e gondjaikról, sikerül-e egyé­niségüknek megfelelő elfoglalt­ságokkal, értelmes célokkal le­kötni energiájukat, van-e ré­szük sikerélményben. Ha pél­dául túlfűtött, szerepelni vá­­gyó, parancsolgatni akaró sze­mélyiség — ismertek néhány esetet... — azt a közösség ja­vára is kamatoztathatja, ha jól irányítjuk.” „A szakkörökben sokan ott vannak közülük. Varázsszónak tűnik ez a sikerélmény, de va­lóban nagyon fontos! Amikor produkál valamit, feloldódik a közösségben, nyüzsög, nyitot­tabbá is válik. Ez csak akkor megy, ha egyénileg foglalko­zunk mindenkivel, ha ismer­jük őket.” „Van a csoportomban egy „tűzfészek-szoba” — ismeri­tek jól... A négy lányból há­rommal gyakran van probléma. Sokat tépelődtem rajta, helyes-e szereteni őket. Akkor meg kell bontani más, összeszokott gárdát, szobákat. De ha együtt maradnak, hatással vannak egymásra, nagyon nehéz vál­tozást elérni. Mi erről a véle­ményetek?” „Abban a korban vannak, amikor megalapozzák életü­ket, elindulnak a felnőtté vá­lás útján, most formálódnak az életmóddal kapcsolatos igé­nyeik, szokásaik. Anyák lesz­nek pár év múlva — nem mindegy, hogyan. Jónak tar­tom, hogy az egészségnevelés­sel kiemelten foglalkozik a feladatsor. Népszerűség-hajhá­­szásból, jópofaságból nem sza­bad még a kirándulásokon sem engedni a dohányzást, az al­koholfogyasztást, fel kell hív­ni a veszélyeire a figyelmet!” ☆ Szó esett a sokirányú kap­csolatokról , iskolákkal, in­tézményekkel, ifjúságvédelmi szervekkel, családdal, beszéltek a felzárkóztatásról, a szabad idő hasznos eltöltéséről és ezer más témáról. Ami legin­kább meggyőzött arról, men­­nyire nemcsak az értekezleti asztalra lerakott vélemények ezek, egymás munkájának és a fiataloknak az ismerete volt. G. Kiss Magdolna Múzeumban az Ubrizsy-gyűjtemény Pécsre került a híres Ubrizsy képzőművészeti gyűjtemény: XIX— XX. századi festmények, rajzok és szobrok, köztük több remek­mű. A kétszázhuszonhét műtárgy felerészben vásárlás, felerészben a tulajdonos — Ubrizsy Gáborné — adományaként jutott a Janus Pan­nonius Múzeum birtokába. Az ér­tékes gyűjtemény méltó helyet ka­pott: a Pécsi Modern Magyar Kép­tárat gazdagítja. Az 1973-ban elhunyt Ubrizsy Gá­bor akadémikus, Kossuth-díjas bio­lógus ismert műgyűjtő volt. Jó ízléssel vásárolta az elmúlt száz év magyar képzőművészetének je­les alkotásait, elsősorban festmé­nyeket. A természettudóst régi kapcsolatok fűzték a Janus Pan­nonius Múzeumhoz: többször köl­csönzött műtárgyakat a Pécsett rendezett kiállításokra, özvegye most véglegesen a mecsekalji múzeumnak adta át a védett gyűj­temény legjavát. A pécsi képtár a kortárs magyar képzőművészet szinte páratlan gazdagságú anya­gát őrzi, s az Ubrizsy-gyűjtemény jól kiegészíti, tovább erősíti sa­játos arculatát. A Janus Pannonius Múzeum augusztusban kiállításon mutatja be a nagyközönségnek az Ubrizsy­­gyűjteményt. Konczek József M­ ez a vacogás ? A kaputelefon tehát műkö­dik, amint Anna mondta is. Dehát itt cseng a fülemben, mit válaszolt, amikor meg­kérdeztem tőle: „Az a kapu­telefon rossz!” Nem úgy mondta, hogy ez a kaputele­fon, hanem az a kaputelefon. Tehát még a fogalmazásában is távolította. Pedig a tele­fon másik vége, ugye, itt van a lakásban, a folyosón. Mi a csudának töröm a fe­jemet ezen az egész históri­án? Talán félreértettem va­lamit. Amikor Bálinttól meg­tudta, hogy nekem is részem van benne, Anna valamikép­pen mégiscsak örült a tele­fonnak. De nekem nincs ben­ne részem. Én nem a kapute­lefont ellenzem, ezt már ré­­ges-régen megmagyaráztam Bálintnak, hanem azt, hogy ez a kiragadott részlet úgy igyekszik feltüntetni magát, mintha a technika csodája lenne. Mintha valami nagyon jó volna. S vele együtt ter­mészetesen Bálint is valami nagyon jót tett volna. Ráadá­sul Anna szemében. No, nem! Nevetséges és bosszantó egy­szerre. Lám, Anna fel is ébredt. Karján a takaró, kipihent arccal áll meg a szoba ajta­jában. Rám kacsint . Na? Szép, amint ott áll. Pihent szaga van, asszonyszaga van, szeretném megölelni, tenyere­met végigfuttatni a hátán, de­rekán, csípője ismerős for­máján, megfogni két comb­ját, arcomhoz húzni friss mel­lét. Ülök, mint egy ázott ve­réb. Megrántom a vállamat. So­kat cigarettáztam, tudom füs­tös a szoba. Megyek, hogy ab­lakot nyissak. Mondom, hogy jön Kati is. Anna a konyhában csöröm­pöl a kiskanalakkal. Megme­legítette a kávét, betálalja három pohárban. Megcukroz­za. Kati csenget. Siet, been­gedi. Kati esőszagot hozott. Azonnal összedugják a fejü­ket. Én meg rágyújtok egy újabb cigarettára. Anna kezembe nyomja a csészét. — Meg is igyam, fiam? Belekortyolok. A frissen fő­zött jobb. — Ki járt nálatok? — kér­dezi Kati. — A barátunk — válaszol Anna. Kati mond valami humoro­sat, nevetnek. Házibarát? Di­vatlapokat szednek elő, rám sem figyelnek. Persze, hogy féltékeny va­gyok. — Te, ez a Bálint tisztára olyan, mint te — fordul fe­lém Anna. — Én? Nekem mondod? — Persze. — Olyan, mint én? — Meg­simítom az ördögárkot a hom­lokomon. — Jaj, nem úgy értettem. Nem külsőre, hanem egyéb­ként. No jó, ebből elég volt. Jól láthatóan az ölembe te­szem a sérült kezemet. Nem­sokára észre is veszi. — Mi az, mi van az ujjad­­dal? — Ráütöttem. — Akkor már a telekre sem megy ki? — Nem. Különben is, ilyen esőben? — És... fáj? — Fáj hát. — Az a dolga, mi? — Az. ! — Neked mi bajod van? Nem fogok nekiállni most a kaputelefont mesélni. És máskor sem. Hogy Kati elmegy, bezárom a szobát. Anna nem tiltako­zik, amint vetkőztetem. Ruga­nyos mellei úgy csapódnak ki a háziköpeny hajtása mögül, mint ott lenn az az orgona­virág. Beletemetkezem as­­­szonyillatába, megvárom, amíg arca tüzelni kezd, ma­ga segít a kezével, és elju­tunk addig, amikor Anna már nyögdécselni is kezd. Ké­sőbb módszeresen, nyugodtan szerelmeskedünk tovább. Nemsokára felébred a kis­lány. Az ajtó már nyitva van, Anna pedig a fürdőszo­bában. Beszappanozott kezé­vel mossa arcát, én pedig né­zem. Nem tudja, hogy ez a mozdulata nagyon kedves ne­kem. — Anna, miért mondtad, hogy rossz a kaputelefon? Arcát szappanozó keze meg­áll, vizet kap a markába, le­mossa szeméről a szappanha­bot, kinyitja szemét, rám­néz. Festetlenül úgy néz ki, mint egy gyerek. — Mert az.­­­ De hiszen Kati is fel­szólt rajta. — Persze. Hiszen működik! — Hát akkor? — A kaputelefon működik! Aztán kis idő múlva hozzá­teszi: — De azért rossz! 1 Hát, most legyek okos! 1 (Folytatjuk) NÓGRÁD , 1982. június 9., szerda műsor KOSSUTH RÁDIÓS 8.27: Amikor én még. . 8.57: Tudomány és bűnüldözés 9.12: Régi híres énekesek műsorából 9.44: Kis magyar néprajz 10.05: A kincses sziget 10.33: Nóták 10.59: Rádiószínház 12.45: Magvetők 13.05: Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Itzhak Perlman Kreisler­­átiratokat hegedül 15.28: MR 10—14 16.05: Francia mesterek műveiből 16.39: Magyar irodalmi arckép­csarnok 17.05: Ki miben érdekelt? 17.30: Pátria — népzenei hanglemezsorozat 17.45: Holnap közvetítjük.^» 18.05: Bárdos Lajos saját műveit vezényli az MRT énekkara élén. 19.14: Népzenekedvelőknek 19.45: Kilátó 20.30: A zene nem ismer határokat 21.20: Cherbourg­ esernyők Részletek Legrand filmzenéjéből 21.30: Külpolitikai klub 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A Budafoki kamarakórus énekel 22.45: Malinovszki, a cári provokátor 23.00: Zenekari muzsika 0.10: Demjén Ferenc táncdalaiból PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Az RCA szimfonikus zenekar filmzenerészleteket játszik 8.20: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család 12.05: Népi muzsika 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja 17.30: ötödik sebesség 18.35: Moszkvából érkezett 19.05: Darvas Iván sanzonfelvételeiből 19.15: Magyar anekdotakincs 19.45: George Duke felvételeiből 20.35: Rádiószínház 21.51: A Rádió Dalszínháza 23.20: Verbunkosok, nóták MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­­mertetés. — 17.05: Hangverseny­krónika. — 17.20: Ablak az or­szágra, dr. Fodor László jegyze­te. — 17.30: Index. Gazdaságpoli­tikai magazin. (A tartalomból: Nehéz helyzetben a rudabányai erőmű. ~ Külföldi kapcsolatok a Mezőnagymihályi Állami Gazda­ságban. — Szocialista brigádok a Debreceni Ruhagyár ózdi üzemé­ben — A 15 éves Ergonómia.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágos­ton, Szerkesztő: Tolnai Attila — Sport. — 18.00: Észak-magyaror­szági krónika. (A KISZ Borsod megyei bizottságának üléséről. — Bűvült a MIK-lakáscsere csoport­tevékenysége.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ. 9.00: Tévétorna. 9.05: Bélyegvilág 9-15: Delta. 9.40: Komplexusok. Magyarul beszélő olasz—francia film­vígjáték 11.25: Lehet egy kérdéssel több? 16.40: Hírek 16.45: A Galapagosz-szigetek ál­latvilága. 17.25: Közlekedési pillanatképek. 17.40: Reklám. 17*50: 9-es stúdió. 18.20: Eredmények, gondok a víz­gazdálkodásban. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 19­00: Reklám. 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20.00: Harc a sínekért. Magyarul beszélő francia film. 21.20: A tv galériája. (SZ.) 22.00: Kockázat. 2. MŰSOR. 20.00: Képmagnósok figyelem! 20.30: Kertünk-udvarunk. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám. 21.20: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei. BESZTERCEBÁNYÁD 16.05: Hírek. 16.10: Iskolatévé 16.30: Az örökléstan titkai. 16.55: Látogatóban. 17.25: Szakmunkástanulók műsora. (Ism.) 17.55: Autósok-motorosok. 18.30: URH-kocsival. 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Prágai tavasz. 1982. 21.30: ... és mégis élnek. 21.55: Ez történt 24 óra emiatt 22.10: Arany Prága 1982. 22.25: A számítógép. 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 17.00: Hírek 17.15: Orion. 1. rész 17.45: Arany Prága 1982. 18.20: Tudományos műszaki magazin 19.00: Közvetítés a teke­világbajnokságról 20.00: A drezdai képtár kincsei 20.05: Megérkeztem. 21.00: A drezdai képtár kincsei 21.15: Időszerű események 21.45: Arany Prága 1982. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Tizenkét hónap. Színes szinkronizált japán rajzfilm. Este 8-tól: Válás olasz módra (16). Olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Három­negyed 6-tól: A nők városa, I— II. (18). Színes olasz—francia koprodukció. — Nagybátonyi Pe­tőfi: Árnyékbokszoló (14). Színes szinkronizált NSZK bűnügyi film. — Nagybátonyi Bányász: Ameri­kai nagybácsim (14). A cannes-i filmfesztiválon kitüntetett színes, szinkronizált francia film. — Pász­tói Mátta: Az utolsó valcer: Szí­nes, zenés amerikai film. — Ka­­rancslapujtő: Dédelgetett kedve*? ceink. Színes magyar film-

Next