Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
fincs „teli te" az iskolaszanatóriumokban Az iskolaszanatóriumokba, Kőszegre százötven légzőszerv és asztmás, Vajtára száznegyven enyhén mozgássérült általános iskolás kaphat négyhetes beutalót koedukált csoportokban. A gyermekszanatóriumok eddigi, több mint egyéves működését eredményesnek ítélték az orvosok és a pedagógusok. Kiderült azonban, hogy a nem kellő tájékoztatás miatt félreértések is adódtak: a pedagógusok és a szülők egyrésze aggódott, hogy a gyermekek elmaradnak a tanulásban Ez a félelem alaptalan, mivel mindkét helyen jól képzett pedagógusok tanítanak, s a kisbeutaltak nem maradtak el még a nyelvtanulásban sem. Az ország többi iskolájával azonosan már a negyedik osztályban elkezdődött az orosz nyelv oktatása. Továbbra sem ajánlatos az első félévben az elsősök, a második félévben a nyolcadikosok beutalása, mivel az a beilleszkedési, illetve pályaválasztási időszak. Kisegítő iskolásokat nem tudnak fogadni egyik üdülőszanatóriumban sem, mivel nincs lehetőség gyógypedagógiai oktatásra. Előfordult az is, hogy Vajtára nemcsak enyhén mozgássérülteket, vagy hanyag tartásúakat, hanem mozgásukban erősen korlátozottakat is küldtek, holott az üdülőszanatórium háromszintes kastélyban van, ahol a kisvendégeknek önállóan kell közlekedniük. A terápiát nem az úszás, hanem a napi rendszeres intenzív gyógytorna jelenti. Az üdülőtől mintegy két kilométerre található egy meleg vizű strand, de ez csak időszakosan — májustól szeptemberig — használható. Azt is jó tudni, hogy a vajtai szanatórium nemcsak az enyhén mozgássérültek gyógyítására alkalmas, hanem baleseti sérülteket is fogadhat utókezelésre. Kőszegen a szubalpesi, pormentes levegő gyógyító hatású. Az ide beutaltak rendszeres gyógytornáztatással a helyes légzést is gyakorolják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a beutalók igénylésével sincs tisztában mindenki. Mindkét szanatóriumba kizárólag csak orvosi javaslattal juthatnak el az általános iskolások. A javaslatot az iskolaorvos, a szülő és a pedagógus egyaránt kezdeményezheti. A szakorvos által kiállított javaslatok a szabadsághegyi gyermekgyógyintézetbe (1531 Bp, Mártonhegyi u. 0.) jutnak. Felülvizsgálat után továbbítják a SZOT-ba, ahonnan a beutalók a szakszervezeti központokon keresztül kerülnek el valamelyik szülő munkahelyi alapszervezetéhez. Többen azzal sem voltak tisztában, hogy a négy hét csak alapbeutalás. Ha a gyermek állapota indokolja, nyolc, illetőleg maximálisan tizenkét hétre is el lehet jutni Kőszegre, vagy Vajtára. Nagyon fontos, hogy a jelentkezési adatlapon a szülők munkahelyének megnevezését, címét, valamint rz ágazati-iparági szakszervezeti központot minden esetben teljes névvel szerepeltessék. Ennél az üdülésnél nem feltétlenül szükséges a szülők szakszervezeti tagsága. Ha a gyermek egészségi állapota indokolja a beutalást, ettől el lehet tekinteni. A vajtai és a kőszegi intézetek csak a szorgalmi időszakban, a tanév alatt működnek szanatóriumként, a vakációban kéthetes csoportokban üdülő diákokat fogadnak Sajnálatos, hogy a sok előny, a jó gyógyhatás ellenére sem vált eléggé közismertté a gyermekszanatóriumi beutalás. Eddig nem minden csoportban volt teljes a létszám Mindkét üdülőszanatóriumba még a február 4-én induló vurnusra is lehet jelentkezni. A négyhetes beutaló ára mindössze 500 forint. — B. J.— Gazdaság kontra művelődés Nem elhanyagolt feladat a szociálpolitika Rászámoltak, vagy még állja? Valakitől hallottam mostanság a hétköznapi hasonlatot: „Jött a Gazdaság a maga kemény öklével, adott egy balhorgot a Kultúrának, akire kezdtek rászámolni.” Azt gondolom, hogy ez a megközelítés a lehető legegyszerűbb, és mint ahogyan írásom címe sem reális, úgy azok a kissé elhamarkodott megítélések sem, amelyek a gazdaság és kultúra szövetségét szubjektív módon szétválasztják. Álljon itt most az ökölvívó-hasonlat reális és irreális körülményeinek összessége, méghozzá az ifjúság szempontjából. Az MSZMP „művelődéspolitikai elvei” a közművelődési törvény, s a hozzá kapcsolódó határozatok korszakos irányt mutatnak. Kétségtelen, hogy bekövetkezett egy jó irányú szemléletváltozás, amely azonban még nem jelentkezik kellő hatással és minőséggel a hétköznapokon. Tetten érhető az a felismerés is, hogy a gazdasági fejlődés és a kultúra fejlesztése szorosan összefügg. A felismerés döntő láncszeme csak az lehet, hogy mindez kerüljön be a gyakorlati cselekvés vérkeringésébe. Közművelődésünk szocialista tartalmának fontos eleme, hogy ne csupán műveltséget terjesszen, hanem valóban erkölcsöt, világnézetet, életformát alakító szerepet töltsön be. Foglalja magába a művelt, tudatos, közösségi ember nevelésének igényét, a termelés és a kultúra, a közélet és a magánélet szerves egységének megteremtésére irányuló törekvéseinket. Nem állhatok meg annál a kérdésnél, hogy a művelődést hol kell tervezni, szervezni: a munkahelyen-e, vagy azon kívül. E kérdést csak marxista alapállással szabad tisztáznunk, hisz az idevonatkozó dokumentumokból egyértelműen kiderül: „A párt kulturális politikájának megvalósulása érdekében a marxista erők jobb összefogására van szükség.” Mai viszonyaink között a műveltséget, a tudást nem lehet függetleníteni a munkára irányultságtól, hiszen egyre inkább nő a munka műveltség iránti igényessége. „Azt ma már tudjuk, hogy a munkahely, a termelési szervezet kínálja az elsődleges lehetőségeket.” A közművelődés minden területén meghatározó a fiatalok részvétele. Társadalmunk építésében az általános és szakmai tudás, a műveltség egyre nagyobb jelentőségű, amellyel az elkötelezettség és a hivatástudat is szorosan összefügg. Erre a feladatra nem oktatni, hanem nevelni kell a fiatalokat. Nagy feladat hárul ezért nem csak az üzemi KISZ- szervezetekre, de döntően az üzemek vezetésére is a továbbtanulás, az önképzés ösztönző támogatásában. Sajnos, a közművelődési intézmények kapcsolatrendszerében még nem általános a gazdasági egységekkel, üzemi KISZ-szervezetekkel az ilyen irányú együttműködés. Az elvek tehát tisztázottak, hangoztatottak és lehetne azokat folyvást sorolni. Ám a gyakorlat ettől enyhén eltér, mintha más tendenciák nyernének teret, méghozzá egészségtelen tendenciák is. Hallgatom az üzem vezetőjét, amint őszinte gondolatokkal és grafikonokkal tárja elém a helyzetet, mégpedig azt, hogy minden megítélés, elismerés alapja a felfelé ívelő mutatószám. Megértem. De akkor már vitatkozom, és vitatkoznom kell, amikor a továbbképzési tervben szereplőket olyan fiatalokkal akarja „kicseréltetni”, akik úgymond ráérnek erre, akik nem termelnek, akik csak „ott vannak” az üzemben. Vitatkoznom kell azzal a városi üzemvezetővel is, aki elmagyarázza: üzemének nem érdeke, hogy a lakóhelyen aktív közéleti munkát végző fiatal munkás politikailag tovább képezze magát. Ez „nála” kiesett idő csupán. Több ilyen és hasonló tapasztalat mondatta ki velem az irreálisnak ható címet írásom elején. Keresem az ösztönzést a szakmai, politikai művelésre, a megnövekedett szabad idő célszerű és hasznos eltöltésére. Keresem ebben a vezetői felelősséget, társadalmi összefogást. A témával foglalkozó értekezleten hallottam idézni: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, az holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól!” XXX Az ifjúsági mozgalomban a közművelődés politikai nevelő munkánk szerves részévé vált, az elmúlt években jelentősebb figyelmet kapott. A KISZ azonban nem vállalhat át feladatokat a közművelődés állami és társadalmi irányítóitól, de segítenünk, sőt szerveznünk kell az ifjúság művelődését, a szabad idő tartalmas eltöltését. Ez a munka alapvetően mozgalmi jellegű, amelyben feladataink egy részét a szervezeti élet keretein belül, más részét kezdeményezően, a társszervekkel, művelődési intézményekkel közösen hajtjuk végre. Sajnos az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem alakult ki máig sem a művelődési intézmények és a KISZ-szervezetek együttműködésének megfelelő, korszerű gyakorlata. Lassú az a változás, amely megújulást jelentene a művelődési házak életében, tevékenységében, és itt elsősorban az új formák kialakítására való törekvésekre gondolok. Hadd említsem például a disco hosszú idő óta folyó egy színvonalú, sekélyes, önmagáért való rendezéseit. Továbbra is lassú az előrelépés a lakóterületeken, a községekben. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a falu és a benne élő emberek életszínvonalának emelkedése folytán, nem igény a közösségi művelődés, kulturált szórakozás. A társközségek bezárt, mozitól megfosztott művelődési házaiban ez méginkább igaz. Ezekben a gondokban a KISZ kezdeményezőkészsége kevés! A párt ifjúságpolitikai állásfoglalása alapján — még 1972-ben — a művelődési otthonok vezetőinek országos tanácskozásán fogalmazódott meg, hogy ezek az intézmények tartalmilag és nevelési céljai, formái tekintetében váljanak az ifjúság otthonaivá. Ennyi esztendő eltelte után sem beszélhetünk általános megvalósulásról. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szabad idő megnövekedése, önmagában nem jelenti a művelődés igényszintjének emelkedését. Az átlagosnál kevesebb szabad idővel rendelkező fiatalok — ingázók, mezőgazdaságban dolgozók, vállalkozók — számára rendezett kulturális programok még gondosabb előkészítést és kidolgozottságot igényelnek. A KISZ közművelődési tevékenységének színtere az alapszervezet, de társadalmi méretekben fogalmazva: az elsődleges közösségekben — kiscsoportok, klubok, brigádok stb. — de a közművelődés minden területén meghatározó a fiatalok részvétele. De vajon ez a részvétel milyen gondokkal terhes? A közös munka hiányjeleivel! Ismerik-e vajon a művelődési intézmények a KISZ közművelődési törekvéseit, céljait, sajátos mozgalmait, akcióit? Dönthet-e a tartalmi előrelépésben a „hegy és Mohamed” kérdése? Vajon nem a szakemberek hiányával bomlik fel sok öntevékeny csoport, vagy jobb híján kezd művészeti „partizánmunkát”? Miért csak papíron léteznek a társadalmi vezetőségek? Nem sorolom teljességig a kérdéseket. Nem célom a tagadott labdaadogatás felelevenítése. De őszintén vallom hogy egyetlen igazi tartalék ma a közművelődésben: a tervszerű, tudatos, egymást elfogadó társadalmi munkamegosztás. E tartalék feltárása nem igényel anyagi befektetést, százezrekbe kerülő beruházásokat. Ám igényli egy korszerű szemlélet gyorsabb térhódítását! Minden területi egységben, üzemben, tsz-ben, iskolában, intézményben önállóan kell nagyító alá venni az együttműködés feltételeit, lehetőségeit, módszereit. A másik fontos feltétel alapja pedig a tehetséges, tenni akaró és tudó fiatalok iránti bizalom olyan formán, hogy kapjanak intézményvezetői, csoportvezetői megbízatásokat. Ezen fiatalok képzése viszont ne jelentsen gondot. Ne jelentsen gondot a rendszeres, példamutató, türelmes foglalkozás, annak érdekében, hogy ezek a fiatalok megszerezve a pályát, a hivatást, szerezzenek szakmai képesítést. Számítson fontos tényezőnek a helyi sajátosság és lehetőség. Tudni kell meghatározni, hogy mely részterületen, mivel érdemes foglalkozni, s erre az együttműködési formák közül melyek a legjobbak, az eredményt hozók. De ne illesse felületes, szubjektív bírálat a bátran kísérletezőket. Ne legyen sikkes azért kritizálni, hogy a közművelődés ezáltal váljon társadalmivá. XXX íme: nem lett kiütéses győzelem. Nem „számoltak rá” a kultúrára, padlóra sem került. A balhorgot is csak némelyek látták. De a mérkőzés menetei folytatódnak. Ha kérdeznek az esélyek felől csak azt tudom: a munkamorál, a lelkiismeretesség, az önzetlenség, az igényesség, a hivatástudat, az elkötelezettség, a bátor kiállás a tudatosan megszerzett eszméinkért és korrekt emberi kapcsolatok befolyásolják a mérkőzés állását. „Kiműveletlen főknek ezek nem sajátosságai!" Demus Iván, a KISZ Balassagyarmat járási bizottságának titkára. (Az ifjúsági művelődés helyzete nemcsak a KISZ-ben időszerű és gyakori téma, ezért a fentebbi írást vitaindító szándékkal adtuk közre. Várjuk azok hozzászólásait, akik úgy érzik, van mondanivalójuk a fiatalok művelődésével, kulturálódásával kapcsolatban!) A BRG salgótarjáni gyáregységében kubai megrendelésre huszonöt pár telefonvonal-hosszabbító berendezés készül, mely IRH-rádiótelefornal van összekapcsolva. A hosszabbítóberendezés hatótávolsága kétszáz kilométer, melyet e nőnap végéig szállítanak a vevőknek. Javítanivaló mégis akad A jelenlegi gazdasági helyzetben növekvő jelentősége van a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló tevékenységnek. Ezért volt fontos a Salgótarjáni Járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság azon vizsgálata, amely azt taglalja, mennyire vállalnak részt a munkaadók e feladat megoldásából, mik az alapvető lehetőségeik és hogyan használják a rendelkezésükre álló eszközöket. Elsődleges megállapítás, hogy a szociális körülmények javítása nem elhanyagolt feladat a vizsgált üzemekben, gyárakban, mégis akad néhány hiányosság. Ösztönző bérezési rendszerként a teljesítménybérezés különböző formáit alkalmazzák. Az új szabályzó rendszer a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít a részesesedési alap ösztönzőbb felhasználására, ám a keresetek alacsony hányada származik ebből a forrásból. Nagy könnyebbséget jelent a dolgozóknak, hogy számos helyen az öltözők, fürdők állapota most már megfelel a kívánalmaknak, s például a szénbányáknál, az ötvözetgyárban, a volánnál és a városgazdálkodási üzemnél új, úgynevezett fekete-fehér öltözőt alakítottak ki. A vízműnél és a volánnál lakókocsik beállításával teremtettek kedvező körülményeket, ugyanakkor a KARANCSHÚS-nál és a homokterenyei tsz-nél van mit tenni a zsúfoltság enyhítésére. A munkavédelmi oktatás a legelhanyagoltabb terület. Itt a legtöbb a tennivaló, hiszen nőtt az üzemi balesetek száma, s ezzel romlott a táppénzes helyzet. Emellett a szénbányáknál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben és a KARANCSHÚS-nál az üzemegészségügyi ellátás személyi és tárgyi feltételei sem kielégítőek. Az üzemi étkeztetés megfelelő színvonalú, éppen ezért meglepő, hogy a dolgozóknak csak 10—20 százaléka veszi igénybe. Ott viszont, ahol a feltételek még nem értek meg, az igény erőteljesen jelentkezik. A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a dolgozók gyermekeinek elhelyezése megoldott. Az óvodák, bölcsődék fejlesztéséhez a gazdálkodó szervek is hozzájárulnak, mint például a nagybátonyi harisnyagyár, a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregysége, a nagybárkányi termelőszövetkezet. A lakáshoz jutás lehetőségét is több forrás biztosítja, hiszen az üzemek, gyárak vevőkijelölési jogot vásárolnak, kölcsönöket és különféle támogatásokat adnak. A tapasztalat mégis az, hogy szükséges a lehetőségek bővítése: közvetlen pénzbeli, természetbeni juttatásokkal, lakásépítés saját erőből, vagy más üzemekkel kooperálva. A támogatások bővítése elsősorban a rendelkezésre álló erőforrások átcsoportosítását követeli meg. A nehezebb gazdasági helyzet egyre inkább arra ösztönzi a gazdálkodó egységeket, hogy már a tervezés időszakában keressék azokat a formákat és eszközöket, amelyek lehetővé teszik az eddig elért eredmények megtartását. Újszerű követelmény, hogy észszerűbben gazdálkodjanak a szociálpolitikai célok megvalósításához rendelkezésre álló eszközökkel. A középtávú és éves tervek ugyan tartalmazzák az elképzeléseket, ám kevésbé tűnik ki az eddig megvalósítottakra való épülés, a folyamatosság. Még nem vált általánossá az alternatív gazdasági tervezéshez igazodó, több variációs szociális tervezés. A célkitűzések megfogalmazásához az üzemek többségénél nem kapcsolódnak gazdaságossági számítások. Teret hódít az a szemlélet, hogy a vállalatok, szövetkezetek nem zárt egységek, így környezetüknek társadalompolitikai szempontból fontos szerepet játszó gazdái is. A helyi tanácsokkal kötött együttműködési szerződések azt jelzik, hogy növekvő szerepük van a települések lakosságmegtartó képességének növelésében. A vállalatok, üzemek vezetői a vizsgálat megállapításait elfogadták, a javaslatokat reálisnak tartották, s a változtatáshoz szükséges intézkedéseket meg is tették, illetve folyamatosan kidolgozzák. Herboly György népi ellenőr A sugárzó fűtés előnyei A szakértők kétféle, sugárzó és konvekciós (valamely közvetítő által ható) fűtést ismernek. A sugárzó fűtés a levegőt nem melegíti, csak a sugárzás útjába eső tárgyat vagy testet hevíti. A hagyományos konvekciós fűtés viszont a fűtőtesten keresztül áramló levegőt melegíti (ilyen a hagyományos radiátor is). Az embernek a sugárzó fűtés a kellemesebb. Így már sokfelé fűtenek padlókat, oldalfalakat, mennyezeteket. Kipróbált változata az ipari csarnokokban használatos, sugárzó ernyő: több négyzetméteres nagyságú acéllapban keringő forró gőz. Tulajdonképpen a sugárzó fűtés előnyeit hasznosítják az egyre inkább terjedő lapradiátorok is. A lapradiátor konstrukciója olyan, hogy a fűtővízzel érintkező legmelegebb felület jó része (egysoros radiátornál a felület fele) a fűtendő helyiséggel szemben helyezkedik el. Ez jelentős mértékben fokozza a hőérzetet. De még kétsoros lapradiátor esetén is kedvezőbb a sugárzásos hő hányada — azonos fűtő vízhőmérsékletet feltételezve — a bordás radiátorhoz képest. Egy angol szabadalom alapján egyes helyiségek falait úgynevezett fűtőelemekkel permetezik vagy festik be. A speciális anyag az áramkörbe kapcsolva melegít, azonban sohasem annyira forróra, hogy bárki ne tudná nyugodtan kézzel megérinteni. A hőt sugárzó különleges festékbevonatot alumínium fóliaszalagok kötik össze a villamos vezetékkel. E megoldásnál egy helyiségben elég egy fűtött fal. Ma már a tapétafűtés is kezd elterjedni. Ellenállásokkal átszőtt tapétát ragasztanak a falakra, vagy a mennyezetre. A fűtésnek ez a módja gazdaságos, higiénikus, a tapéta könnyen tisztítható, lemosható. Évente néhány milliméterrel magasabbak az eszkimók Az alacsony termetű eszkimók átlagmagassága évszázadokon át alig változott, az utóbbi években azonban átlag két-három millimétert nőnek. Az alacsony termet állítólag egyhangú táplálkozás következménye: eddig főleg tejet és szárított rénszarvashúst fogyasztottak. Az utóbbi 10 év folyamán azonban étrendjük, változatosabb, valamennyivel gazdagabb lett, ennek következtében kezdtek, ha nem is sokat, nőmi az eszkimók- I NÓGRÁD - 1983. január 19., szerda 5