Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: kisvállalkozás Mottó „Minden szóról eszébe jut valakinek valami** Kitaláltuk a csőben a levegőt.... Mint látszik — az Oneden családból —, semmi sem új a nap alatt, legfeljebb az újabb és újabb nemzedékek, akik az éppen csakhogy elhagyott dolgokat újra bevezetik. Az Onedin-filmben például kisvállalkozásként kap szerepet a szállítási vállalkozáson belül a szabad idejükben kosarat fonó tengerészek akalmazása, az ilyen tengerészek könnyedén kosarat adhatnak még a kapitánynak is. De ebből is lehet tanulni, nosza „gyerünk pajtás, nagy itt a hajtás...” A MÁV illetékesei figyelmébe: az elnéptelenedő vonatokon harisnyát, sálat köthetnének a kalauzok, a meleg holmikat ugyanakkor eladhatnák a fagyoskodó utasoknak, az ügyesebbek esetleg „Pulliköt” néven részvénytársaságot is alapíthatnának és egy idő után már nem is szállnának vonatra, ellenben nagy butikokat nyitnának a Váci utcában. A reklámszlogent felesleges kitalálni, a vevőknek is szólhat ja „hív a vasút, vár a MÁV!” A benzinárak alakulásával egy idő után a magányosan élő és álldogáló kutasok szövetkezete kisvállalkozásban a benzinből szenet préselhetne valamilyen elmés úton — az ezzel kapcsolatos szakirodalmat lásd a németek világháború alatti tevékenységéről, amikor a szénből készítettek benzint: ugyanez számos területen alkalmazható, ahol bármiből hiányok mutatkoznak, és ahol fel kell fedezni a régit! A lényeg tehát nem a képret —, hanem a vállalkozás. — pat — „Nem elfogadtatni akarom a kisvállalkozás gondolatát, csak megértetni” — mondta nemrég egy külföldön tanító közgazdász ismerősöm. Szavaiból láttam, hogy ez a kisvállalkozás csak nevében kicsi, újszerűségében inkább eléggé nagy. Új, szokatlan, nem illik bele mindenestül a kialakult és egy ideig változtathatatlannak tetsző képbe. Hogy beilleszkedjen, ahhoz kissé tágítanunk kell a képkeretet. „Kissé” — íródik le önkéntelenül e mértékjelző. A címül kapott szó előtagja. Mert könnyebben fogadjuk el az újat, ha tudjuk — vagy hisszük — róla, hogy nem nagy horderejű változást követel. Ezért szerencsés, ha már a nevében jelezzük, hogy tulajdonképpen apróságról van szó. Nem minőségi csupán mennyiségi — méghozzá elenyésző mennyiségi — módosításról. Csak akiket érint, azoknak a dolga a többieknek ügyet sem kell vetni rá. Így lopjuk be újításunkat a gyakorlatba. E taktikában van némi cselfogás, ám lelkiismeretünk tiszta marad, mert tudjuk, a köz javát szolgáljuk. Energiákat szabadítunk föl és terelünk hasznos irányba, felszínre hozzuk, tehát ellenőrizhetővé tesszük a korábban felszín alatti ügyködéseket, s versenyeztetjük az eddig monopóliumot élvező „fekete” szolgáltatókat. Szaporább lesz az észjárás, jövedelmezőbb lesz a szorgalom, elismertebbé válik a leleményesség. Mindez plasztikusan illeszkedik be az össznépi NAGYVÁLLALKOZÁS megélénkült fejlődésébe. mól — Csatlakozva a népgazdaság érdek szülte ösztönzéshez, magam is kisvállalkozásra szeretném bíztatni valamennyi olvasónkat. Tudom, a kis dolgoknál kell kezdeni, ezért — első lépésként — egy, egészen kis vállalkozást ajánlok. Bizonyára újszerű és merész vállalkozás lenne, ha a jövőben kivétel nélkül mindenki garanciát vállalna saját munkájának minőségéért. Aki meg történetesen nem kétkezi munkát végez, hanem szellemi terméket állít elő, netán vezető pozícióban „döntéseken dolgozik”, az meg felelősséget vállalna. A lényeg, hogy mindenki vállalja saját tetteinek, szavainak következményét! S, csak aki ezt hosszabb távon eredményesen tudja vállalni, az vállalkozzon valódi kisvállalkozásra ! Mielőtt az olvasó gúnyos mosoly kíséretében letenné az újságot, szabad legyen megjegyeznem, hogy mindezt nem etikai kódex, hanem két konkrét eset juttatta eszembe. Két különböző helyen hallottam, hogy olyanok, „váltották ki az ipart”, akik korábbi munkahelyükön, enyhén szólva nem tartoztak az élmunkások közé. Távozásukkal egykori munkáltatójuk kétségkívül nyert, de más senki. Ami a legfurcsább, meglepetten értesültem róla, hogy ők maguk sem. Feltehetően a kisvállalkozáshoz szükséges — fentebb említett — kisvállalkozás, teljesítésének hiánya juttatta csődbe mindkettőjüket. Így aztán nem is tekinthetők valódi kisvállalkozóknak, vállalkozásukat sokkal inkább „álvállalkozásnak" nevezném. — tér •AktsonoM «*« Miklós Endrédé, KaramfrtsportÓ, Rákóczi ál III. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — február 1»-ig küldhető be szerkesztőségünk címére. Salgótarján, Palócz Imre tér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet!”) Szombati társasjátékunkkal legközelebb február 26-i számunkban jelentkezünk. ■ L Mondjuk:? ■ Elmebajnokság Az emberiség eddig felhalmozott és naponta szédületes iramban növekvő tudáskincse és ez emberi elme befogadóképessége között kibékíthetetlen ellentét feszül. Mégis valamennyien arra törekszünk, hogy minél többet tudjunk a minket körülvevő világból. Ma már az óvodások természetes magabiztossággal beszélnek autómárkákról, a tvről, az űrhajózásról, vagy akár a gyermek születésének, sőt fogantatásának „titkairól". Mi felnőttek ugynakkor napi gondjaink között olykor elfáradva úgy érezzük, hogy a sok új és megint újabb befogadására már nincs időnk. Éppen ezért hasznos minden olyan játék, ami edzésben tartja az elmét, ugyanakkor szórakoztat. Egri János szerkesztésében vezetésével már több ilyen társasjáték élvezői lehettünk, s lehetünk február 13-tól. A kéthetenként jelentkező „Elmebajnokság’’ versenyzői 2x2 percben bizonyíthatják felkészültségüket. A kérdéseket az első részben ki-ki az általa leginkább kedvelt, s így bizonyára leginkább ismert témakörben kapja, míg általános informáltságáról a második kérdéscsoportban tehet tanúbizonyságot. A zenétől, az űrhajózásig, az irodalomtól a technikatörténetig, a képzőművészettől a biológiáig stb. minden terület szerepel a válogatásban. Az egyes témák kérdéseinek kidolgozását,, a ,,távzsűri” szerepét az adott terület egy-egy közismert szaktekintélye vállalta. Alkalmanként 3—3 játékost faggat Egri János játékvezető-szerkesztő. A versenyzői: hibázhatnál is, hisz legyünk őszinték, ki az, aki kapásból tudja a választ az ilyen kérdésekre: Melyik a legmagasabb római katolikus templom a világon?; Milyen gépen alkalmaztak először lyukkártyát?; Mi hajtotta az első amerikai lifteket?; Milyen csillagászati jelenséget használt fel Einstein a relativitás elméletében? Az előzőleg, hasonló nehézségű teszt sikeres megoldói közül kikerülő , legváltozatosabb korú és iskolai végzettségű versenyzők mindenesetre igyekeznek majd minél több kérdésre megfelelni. A tv-nézők pedig velük együtt törekedhetnek ugyanerre, s elméjük felfrissítésére a játék segítségével! Pintér Emőke i Megkezdődtek a területi művészeti szemlék ma Önkéntes , szabad választással Beszélgetés Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel Decembertől kezdve szánte mindenfelől lehetett hallani az úttörők és kisdobosok kulturális megmozdulásairól. A csapatok az elmúlt két hónapban tartották meg házi művészeti bemutatóikat, jelenleg pedig már a városi és járási seregszemlék foglalkoztatják a továbbjutott szólistákat és közösségeket, valamint felkészítőiket. A megyei versenyeket márciustól májusig rendezik meg a hagyományoknak megfelelően különböző helyszíneken. Ezek sorában említjük meg a nemzetiségi csoportok rétsági találkozóját március 19-én, a népi táncosok randevúját, március 27-én Pásztót, a színjátszók április 16-i vetélkedését a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban, az Éneklő ifjúság versenyt április 23-án a József Attila Megyei Művelődési Központban. A sorjázó művészeti szemlék adják meg az aktualitását annak a beszélgetésnek,melyet Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel folytattunk. — Az úttörők és kisdobosok művészeti — pár éve még kulturálisnak nevezett — szemléi általában minden településen, legyen az város, vagy kisközség, élénk érdeklődést váltottak ki a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt. Minek tulajdonítja a szemlék iránt megnyilvánuló fokozott figyelmet? — Az úttörőmozgalomban kétségtelenül a művészeti szemléknek van a legnagyobb hagyományuk. A bemutatók, az életkornál fogva is, közel állnak a gyerekekhez, rendkívül sokrétű tevékenységet jelentenek. Ráadásul teljesen szabad választást engednek, hiszen a tanulók önmaguk döntik el, milyen művészeti területen versenyeznek. Az önkéntesség és a választási lehetőség alappilléreit képezik az ötnapos munkahétben jelentősebbé vált úttörő, kisdobos kulturális tevékenységnek. Az úttörőszövetségnek hosszú idő óta egyik célja, mondhatni: vesszőparipája, hogy az iskolai közművelődés alapszíntere az úttörőcsapat legyen. Hiszen ezen a szinten a gyerekek legszélesebb csoportjai mutathatják meg egyegy kollektíva előtt képességeiket. Milyen elvárások fogalmazódnak meg a művészeti szemlékkel szemben? — Az elvárásokat a gyerekek, pedagógusok éppen úgy megfogalmazzák, mint a szülők és a társadalom. Ezek számos ponton különböznek egymástól. A gyerekek — tapasztalataink szerint — az egyéni érdeklődésüknek, játékosságuknak, képességeiknek leginkább megfelelő programokat szeretik, míg a szülők számára teljesen mellékes; ők saját csemetéik szereplésének önmagában örülnek. A pedagógusok azokat a művelődési formákat kedvelik, amelyek ■ közelebb állnak szerkezetükben a tanórákhoz. Nevezetesen a szakköröket, énekkari foglalkozásokat előnyben részesítik a közművelődési játékoknál. A társadalom pedig — gondolok üzemekre, intézményekre — csak ünnepi műsorszolgáltatást várnak az úttörőktől. Az elvárások ezen különbözőségének megvannak a maguk veszélyei. Megtörténik, hogy a gyerekek megszokottan, rutinból adják elő a produkciókat, nem élik át érzelmileg, szellemileg, másik oldalról pedig kulturális tevékenységként csak a szerepléseket ismerik el, ez alapján ítélik meg a csapat közművelődési munkájának egészét. Olykor még magunkat is rajtakapom, hogy csak a látványos rendezvényekre figyelünk fel. — Holott valóban nem ebből áll egy-egy úttörőcsapat kulturális tevékenysége. Persze a többiekről keveset tudunk. Melyek azok? — A szakköri tevékenység és a közművelődési játékok. A tagság ötven százaléka művészeti szakkörökben dolgozik. Legtöbben a báb- és irodalmi szakkörben. Tapasztalhatók azonban negatív tendenciák is. A személyi, tárgyi feltételek például nem fejlődtek a kívánt mértékben. A szakköri költségvetést egy 21 éves rendelet alapján lehet összeállítani, s az árváltozások miatt az anyagigényes szakkörök működtetése egyre nehezebb feladat. Szakkörvezetőink egy része sem fejlesztette felkészültségét. Nem elég széles körű, alapos az iskolák és közművelődési intézmények kapcsolata. A művészeti szakköröknek csupán 4 százaléka működik kihelyezetten intézményben, noha mi ezt évek óta szorgalmazzuk. Folyik az egymásra mutogatás. Pedig érdemes lenne a jó példákat elsajátítani, mondjuk a palotáshalmi néptáncszakkör, a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének példáját. Azt is szorgalmazzuk, hogy a szakköröket, ha hozzáértők, rátermettek, szülők vezessék. Erre az előírások lehetőséget teremtenek, mégis a legtöbb helyen idegenkednek tőle. Érdemes volna pedig másoknak is felhasználni a salgótarjáni beszterce-lakótelepi iskola gobelinszakkörének, az etesi citerazenekarnak a gyakorlati tapasztalatait. Az utóbbi időben házi,mi komplex szakkörökről is. Nógrádban mennyire elterjedtek ezek? * — A rétsági járásban tudunk egy-két kezdeményezésről. Egyelőre csak szeretnénk, ha széles körben elterjednének a komplex szakkörök. Nagyszerű nevelési, oktatási lehetőségeket tartalmaznak. Vegyünk például egy társadalomtudományi szakkört. Amikor a reneszánszot tárgyalják, akkor más pedagógusok, esetleg nem pedagógus szakemberek bevonásával a gyerekek megismerhetik ennek a kornak nemcsak az irodalmát, hanem a zenéjét, építészetét, festészetét stb. Ezt a komplexitást egyelőre, úgy tapasztaljuk, nehéz megszokni pedagógusainknak. — Végezetül hogyan összegezhetjük a közművelődési játékok tapasztalatait? — Mindkét területe — a Művészetek vándorútján és a Barátaink... című játék — őrsi keretek között ad lehetőséget egy-egy kulturális, művészeti ággal való alaposabb megismerkedésre. Ennek tárgyát, bár kezdetben voltak gondjaink, teljességgel a gyerekek választják. A gyerekek fele részt vesz e játékokban. Négy év óta legnépszerűbb a filmmel és a könyvvel való ismerkedés. Ezeket követi mindössze kétszáz fős lemaradással, az utóbbi évek nagy fejlődése következtében az újság. Az okát a NÓGRÁD- ban rendszeresen megjelenő úttörősarokban látjuk. Általa tudnak egymásról, ötleteket cserélnek és nemcsak a NÓGRÁD-ot, hanem más lapokat is megkedvelnek. — Köszönöm a beszélgetést! Sulyok László Ismét a Magyarországon hagyományos folyóiratformában jelenik meg 1983-tól a Palócföld című társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirat Salgótarjánban. A Palócföld idei munkatervének bevezetője szerint: „E változtatással (a régi lapformával szemben felvetett formai kifogásokat kívánva kiküszöbölni, jelezve, hogy ezzel egyidejűleg szakmai és olvasói körökben egyaránt méltányolták a megjelenés sajátszerűségeit) elsősorban azt a célt kívánja elérni szerkesztőségünk, hogy növeljük a gondolati, műfaji, terjedelmi mozgékonyságot, ezáltal a fórumunk iránti érdeklődést, megteremtsük a hatókör szélesítésének nagyobb lehetőségét, a szerzői kollektíva bővítésének új módozatait”. A formai változtatás tehát mindenekelőtt tartalmi megújulást is ígér. Ennek érdekében a folyóirat szerkesztőségi kollektívája újjáalakult és kibővült, továbbá megalakult a Palócföld mellett egy szerkesztő bizottság is, amely a szerkesztőséggel közösen nemrég tartotta alakuló ülését. A tizenöt tagú bizottság társadalmi tanácsadó szervként működik. Vállalja többek között a folyóirat éves munkatervének megvitatását és jóváhagyását, módosító, kiegészítő javaslatok tételét a tevékenységgel kapcsolatban, a lap éves munkájának minősítését. A bizottság a jövőben folyamatosan figyelemmel kíséri a megjelentlapszámokat, közli azokkal összefüggő észrevételeit. S legalább ilyen fontos, hogy támogassa a Palócföld külső kapcsolatainak, munkatársi, társadalmi körének bővítését, javaslatot tegyen a folyóirat megyei hatókörének szélesítésére. A társadalmi szerkesztő bizottság tervek szerint évente két alkalommal ülésezik, ugyanakkor a szerkesztőség által igényelt esetekben kollektív, vagy személyes véleményezési feladatkört is gyakorol meghatározott írásművek politikai, ideológiai, szakmai megítélésében. A Palócföld csaknem három évtizedes múltra tekinthet vissza Nógrádban. Először vékony kis füzet formájában 1954-ben látott napvilágot. A hatvanas években évi négy alkalommal jelent meg, 1973- tól pedig évi hatszori megjelenéssel folyóiratként kerül az olvasók asztalára. A megyében bontakozó irodalmi élet szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bír a Palócföld könyvek címmel indított könyvsorozat. Ennek első kötete az Ébresztő idő című szépirodalmi antológia volt 1979-ben. Ezt követte 1981- ben Laczkó Pál Szalmakomiszár és Kelemen Gábor Bakszekér című elbeszélés-, illetve riportkötete. A könyvsorozat idén újabb kötetekkel bővül. Mindez többek között jelzi azt az egészséges folyamatot, amelynek eredményeként a megyei művészeti életben a képzőművészet és a zene után már az irodalmi tevékenység is értékelhető — és értékelendő — eredményt mutathat föl. Ebben a Palócföldnek szintén kiemelkedő szerepe van. Nógrád megye szellemi élete a jövőben sem nélkülözheti a folyóiratot, amely napjainkban ismét a megújulás idejét éli. Erre az említett —, s itt tovább nem részletezett — eredmények ellenére is szüksége van. A szellemi műhelyek szerepe, önállósága a jelen időszakban országszerte megnő. S ez a felelősség növekedését is jelenti. A Palócföldnél is szükséges egyértelműbb eszmei és szakmai műhelymunka, fokozódik a politikai érzékenység szerepe. Kívánatosnak látszik továbbá a szerzői kör további bővítése, s nem utolsósorban a lap olvasottságának erőteljesebb fokozása. Sajnálatos tény ugyanis az, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő lap meglehetősen szűk körben ismert. Ez kétségkívül összefügg a megye történelmileg örökölt szellemi állapotával is, hiszen a lapcsinálás „hagyománytalanságát” talán a legnehezebb kiküszöbölni. A kulturális hátrányok felszámolásában az utóbbi évtizedekben valóban történelmi jelentőségű eredményeket sikerült elérni Nógrádban, különösen a közoktatásban és a közművelődésben. Az erőfeszítéseket tehát e téren is folytatni kell. Mindenekelőtt a jelentős számú értelmiségi rétegek közönye a Palócföld iránt nyugtalanító. Ezen belül különösen a pedagógusoké, hiszen ők az újabb generációkra is átörökíthetik ezt a hozzáállást, a szűkebb haza mai irodalmi élete iránti érdektelenséget. (Természetesen, tisztelet a kivételnek.) A lap belső szerkezete is változik. S bár alapvetően megtartja társadalompolitikai érdeklődését, hangsúlyosabb szerepet kap benne — indokoltan — a szépirodalom.A továbbiakban a lap új formai helyzetét, terjedelmét, szerkezetét figyelembe véve törekszik a minél több (az elmélyültséget nem terjedelemmel tanúsító) írás megszervezésére, a többoldalú műfaji megjelenítésre. Tágítani kívánja a laphoz kötődő humán és nem humán értelmiségiek körét, kapcsolatait a megyei fórumokon és a megyén kívül megjelenő szerzőkkel, akik helyi viszonyainkat országos helyzetképbe ágyazva és általános érvénnyel képesek megjeleníteni. A jelzésként emlegetett gondok ellenére a Palócföld betölti szerepét Nógrád irodalmi életének szervezésében. S örvendetes, hogy a helyi kulturális politika erre a szerepre a jövőben is számít. A megújulás tartalmi tényeire remélhetőleg a közönség eddiginél fokozottabb érdetejlődéssel tekint. Megújul a Palócföld % Társadalmi szerkesztő bizottság alakult T. E.8 NÓGRÁD — 1933. február 12., szombat