Nógrád, 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
Egy szolgáltatás bemutatkozik (L) Öt szervezet — mos t A MUNKAERŐ-KÖZVETÍTÉS rendszere az utóbbi időben több kritikát, mint elismerést kapott, különösen a vállalati szakemberek, de a munkát keresők részéről is. Bírálták rugalmatlanságát, szóvá tették bürokratikus vonásait, kritizálták a nevében kötelező, tartalmában nagy szabadságfokkal bíró jellegét, elítélték eredménytelenségét. .. Más, de korántsem elhanyagolható kérdés azonban, hogy ezek a sokszor — sőt legtöbbször érdekektől vezérelt, érzelmektől felfűtött megnyilvánulások mennyiben voltak jogosak. Ha nem kis jóakarattal feltételezem, hogy minden észrevételnek volt igazságtartalma, akkor szintén el kell fogadni azt, a kérdést mégis csak leginkább eldönteni hivatott szakemberek által képviselt álláspontot, hogy a munkaerőközvetítés hagyományos rendszere is többé-kevésbé eredményesen töltötte be funkcióját és hozzájárult a munkáltatók és a munkavállalók egymásra találásához. Az a legtermészetesebb dolog, hogy minden igényt nem elégíthetett ki, különösen, ha —, mint az gyakran előfordult — az teljesen indokolatlan volt. (Hogy ne mondjak mást: a közvetítés rendszere nem volt hibás abban, hogy a „vándormadarakat” öt helyre történt kiközvetítés után sem vették fel sehol.) Az is más dolog, de szem elől semmiképpen sem tévesztendő, hogy a közvetítés rendszere állandóan változó körülmények és módosuló célkitűzések között — tehát más és más feltételek mellett — funkcionált. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt 35 év során többszöri változtatáson ment keresztül, annak érdekében, hogy — lehetőség szerint — mindenkor operatív eszközként szolgálhassa a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések megvalósítását biztosító munkaerő-gazdálkodást. CSAK EMLÉKEZTETŐÜL: a kiélezett munkaerőhelyzetben az elsődleges célt az indokolatlan munkaerőmozgás lefékezése, a kiemelt jelentőségű munkáltatók munkaerőigényének kielégítése képezte. (Döntően adminisztratív, korlátozó intézkedéseken keresztül.) Az 1988-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer mechanizmusai és hatásai a munkaerőmozgás erősödését váltották ki. A károsnak ítélt munkaerő-fluktuáció megszüntetésére ekkor, a már említett ,,kötelező” jellegű közvetítést vezették be. Az intenzív munkaerőmozgást nem sikerült ugyan megfékezni, de ez nem is okozott gondot minden esetben, ennek egy része szándékolt volt a strukturális átrendeződés szükségszerű következménye. Figyelemmel arra, hogy napjainkban a gazdaságpolitikai célkitűzések ..fő csapásának” iránya az intenzív fejlesztés kibontakoztatása —, amely olyan ágazati, gyártmány-, termék-, és ebből következően munkaerőstruktúra-változást vonhat (és kell, hogy vonjon!) maga után, amely munkavállalók sokaságát érintheti és mozgatni fogja — a munkaerő-közvetítés rendszerének korszerűsítése, megújítása elodázhatatlan feladat. Ebben a helyzetben a munkaerő-közvetítés célja szükségszerűen bővül. A munkáltatók folyamatosan átrendeződő— és remélhetőleg egyre inkább valós szükséglettel egybeeső létszámigényeinek kielégítése, a munkára jelentkezők, az elhelyezésre várók munkához juttatása mellett az új típusú közvetítő szerveknek elő kell segíteniük a kölcsönösen megfelelő foglalkoztatási igények egymásra találását. A közvetítő szerveknek túl kell lépni a hagyományos formákon és módszereken, sutba kell dobni az adminisztratív és bürokratikus eszközöket. Mint minden más területen ma és a jövőben, itt is másként kell dolgozni! Annál is inkább, mert a pozíciók — a gazdasági helyzet, a munkaerőpiac, a munkáltatói szükségletek, a munkavállalói igények — a megszokottnál radikálisabban is változhatnak. A felélénkülő munkaerőmozgás mellett, az említettek miatt nehezebbé válhat az elhelyezkedés. Az új típusú szolgáltató jellegű közvetítésnek fel kell kelteni a munkavállalói igényeket is. Gondolkodást is kell formálni, a szemléletet is alakítani! Korántsem biztos az, hogy mindenki ott dolgozik, ahol leginkább kifejtheti képességeit. Meg kell tehát találni mindenki számára a neki leginkább megfelelő munkát. A MUNKAERŐ-KÖZVETÍTÉSI tevékenység a jövőben ki kell terjedjen az állami és szövetkezeti munkáltatók mellett a magánkisiparra és kiskereskedelemre is. (Folytatjuk.) Baráthi Ottó Irány: Irán Derűs arccal Van valami megmagyarázhatatlan természetes öröm abban, amikor a világszerte nehezedő gazdasági feltételek között egy üzemnek sikerül megőrizni helyét a nagyvilágban. Hát még, ha javítani is tud rajta. Valami ilyesmit éreztem Kalocsai Ferencnél, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek készáruraktárának vezetőjénél, amikor a hazai és az exportszállítások helyzetéről érdeklődtem. — Ami most történt, az nem mindennapi dolog — mondja derűsen a szállításvezető. — A szállítás dinamikája jelzi, hogy milyen igényt tartanak hazai és külföldi piacokon a vállalat termékeire.’ S, amikor szünetel, vagy csökken a szállítás üteme, akkor bizony, elgondolkodunk. Most azonban élénkülést tapasztalunk. Nemrég hagyta el a gyárat egy páratlan exporttétel. Tudja, milyen hosszú 25 vagon egymás mögött? Ennyit pakoltunk meg salgótarjáni rúdacélból. S aztán irány Irán! A szállításvezető nem emlékezik, mikor volt ilyen nagy egy tételből a szállítmány. A gondolatok mögött ott van egy egész üzem szakértelme, lelkesedése és lelkiismerete. A gyártástól a bevagonírozásig nagy figyelem és gond kísérte az iráni megrendelést, így vannak ezzel a többi exportigény termelésének és kikészítésének egész fázisrendszerében. S, amikor kigördül egy-egy jelentős exportszállítmány, akkor megkönnyebbülnek. Irán elég messze van. Amíg Salgótarjánból a távoli ország megrendelőjéhez érkezik ez a nagy szerelvény rúdacél, addig talán többször is át kell pakolni az árut. A szállítmánynak nemcsak határidőre kell megérkeznie, de a szállítás és az átpakolások folytán sértetlenül, teljes épségben. Mert, ha az üzemmel szemben támasztott igénynek mindenben meg tudnak felelni, akkor egy-egy külföldi cég jó márkának ismeri el az üzem emblémáját. A hosszú időre szóló kereskedelmi kapcsolatnak ez a korrektség rakja le az alapját. Záhony hetekig nem fogadta az árut. Nagy volt a zsúfoltság. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is gyakran felmerült a határidőcsúszás gondolata. Nemrég érkezett a hír, indulhat az exportszállítmány. A kohászati üzemek szállítási szakemberei egy percet sem haboztak. — Rakodjunk, fiúk! Hadd menjen az export. Ez a rúdacél pedig ráadásul még jó pénzt is jelent. Kedvező ára van a külpiacon. Amit ezúttal kapnak érte, az jó valuta lesz az országnak. A valutára pedig szüksége van a gyárnak is. Hát ezért ült ki a derű a kohászati üzemek készáruraktára vezetőjének arcára. Orosz Béla Honfoglalás „Nevesincs" utcában — Tessék mondani: mi az utca neve? — kérdem a nagybátonyi Mátra-lakótelepen a frissen vakolt, mészillatú lakóház előtt, néhány éppen hurcolkodó tulajdonost. Mintha legalábbis a magyar elmebajnokságon hangzana el a kérdés úgy néznek rám a fényesen csillogó szobabútor alól, de sem ők, sem a rokonok, sem az ismerősök nem tudják az utcanevet — mentségükre legyen mondva az építésvezetőségen sem, csak úgy emlegetik: a C—1—2-es. Második kérdésem már eleve nehezebbnek tűnik: — Ki a házfelügyelő és hol található? Nem is szaporítom tovább e „tudálékos” kérdéseket, hiszen a költözködőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem efféle dolgok iránt érdeklődnek. Erre ráérnek majd a beköltözést követő napokban. Néhányan már azonban teljesen birtokukba vették új otthonukat, például Czenéék is, akik a tari szülőknél éltek ez idáig két gyerekükkel. Bemutatják az ötvennégy négyzetméternyi kétszobás lakást, világos, tágas, tetszetős tapétájú szobák, az átlagosnál nagyobb méretű konyha, teljes ablaksorral, csupán a folyosó tűnik szűknek. — Elégedettek vagyunk az elosztással, mi több a műszaki minőséggel is — mondják, s ez szemlátomást jólesik az éppen ott hiánypótlást végző festőknek. Mint kiderült Czene Gyuláék hat esztendővel ezelőtt már lakástulajdonosok lehettek volna, akkor azonban lemondtak a salgótarjáni lehetőségről, megvárták a nagybátonyit. — Ez közelebb van jóval a kányási aknaüzemhez — említi a férj —, ennél már nem töprengtünk. Rácz Pálné férje — mint egyébként a huszonnyolc lakás valamennyi tulajdonosa — a Nógrádi Szénbányáknál dolgozik. Tízéves munkaviszonyt vállaltak, így jelentős kedvezményekkel jutottak otthonhoz, részint jóval hamarabb az átlagos várakozási időnél, részint pedig olcsóbban. Ráczék Mátra verebeiből érkeztek, szintén a szülőknél éltek korábban. — Kimondhatatlan öröm, hogy végre önállóan rendezhetjük be lakásunkat, senkitől sem zavartatva élhetünk — mondja a fiatalasszony —, anyáméknál, bizony sokan voltunk a szűköske házban. A négyesztendős Palika már alig várta, hogy a játékainak helyet keressen az új lakásban. Aztán útban van az újabb családtag is, ha minden igaz április huszadikán négyen leszünk... Mindkét családban megkérdeztem, ha egy ,,mesebeli lakótelepi tündér” teljesítené a kívánságot,, mit kérnének tőle? Czenéék — több lakó kérését is tolmácsolva — először egy autóbuszmegállót szeretnének a közelben, hiszen a jelenlegi járatokhoz több száz métert kell gyalogolni, egy körjárat sokat könnyítene különösen a kismamák gondjain. Második kívánságuk, lévén autójuk van, garázsépítési lehetőség a közelben, harmadjára pedig azt „kérelmezték”, hogy a lakásátadás után szokásos apró-cseprő hiányosságok, problémák kerüljék el e környéket... Ráczék a buszmegállón kívül azt szeretnék, ha a lakóháziak többet járnának össze, valamiféle közösségi élet alakulna ki. Harmadik kívánságuk pedig, hogy lakásukba minél hamarább egy szép bútor és szőnyeg kerüljön — úgy legyen! * Barangolok a környéken, aztán bámulom az önfeledten költözködőket, kiknek lelkesedését csöppet sem hűti a hideg szél és a csapdosó eső. Bányászok, ők sokkal mostohább körülmények között is helytállnak. — Maga melyikben kapott lakást? — kérdezi egy fekete bajszos, mokány fiatalember. — Semelyikben — válaszolom egykedvűen. — Akkor is húzza meg ezt az üveget! — s kezembe nyújtja a házszentelőre hozott demizsont, aztán barátságosan invitál: — jöjjön a bányához, nem bánja meg! — De már siet is, kezében egy halom könyv. Nem lesz itt baj a közösségi élettel sem, gondolom. T. L. i 1982-ben sem javult a pénzügyi fegyelem Nem javult 1982-ben a pénzügyi fegyelem — állapította meg a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatósága, amelynek az a feladata egyebek közt, hogy ügyeljen a gazdálkodás rendjére. A javulás hiányát igazolja, hogy 1931- ben az ellenőrzések 82 százaléka, 1932-ben pedig már 95 százaléka zárult jegyzőkönyv felvételével. Márpedig a szak legtöbb szabálytalanságot, illetve hibát esztendők óta a szállítás-hírközlésben, valamint az építőiparban működő gazdálkodó szervezetek követik el. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy magas a visszaesők, vagyis az ismétlődő hibát vétők aránya. E tekintetben a szövetkezetek, azon belül is elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek a listavezetők. Az sem ritka, hogy egyes gazdálkodó szervezeteknél hibát hibára halmoznak, s ennek következtében ugyancsak megkérdőjelezhető a vezetői tisztánlátás illetve a döntések megalapozottsága. A gyakori hibaváték mellett akadnak azonban olyan vállalatok is, ahol az ellenőrök évek óta nem tapasztalnak hiányosságokat, pontatlanságabályszerűséget vizsgáló ellenőrök csak akkor vesznek fel jegyzőkönyvet, ha a gazdálkodó szervezet megsértette a gazdasági előírásokat, ha elmulasztotta vagy hibásan teljesítette költségvetési kötelezettségei teljesítését, ha helytelenül számlázott, ha hibásan képezte (és használta fel) érdekeltségi alapjaitkat. Közéjük tartozik például az Észak-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat, a Győr- Sopron megyei Gabonaforgalmi, a Sárvári Baromfifeldolgozó, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat. Az ellenőrzés feladata, hogy felfedje a szabálytalanságokat, felhívja a figyelmet a mulasztásokra — és rámutatva az okokra — segítsen a hibák megelőzésében. Egy vidéki mezőgazdasági termelőszövetkezetnek például abban, hogy ne fizessen uzsoradíjat fővárosi bérleményéért. A szóban forgó tsz ugyanis több mint kétmillió forintot volt hajlandó áldozni egy ingatlanért. A kert éves bérleti díja négyszögölenként ezer forint fölött volt. Egy másik — ezúttal ipari — szövetkezet külső szakértők munkáját túlbecsülve „szabadult meg” könnyedén forintjaitól. Száznegyvenezer forintot fizetett ki egy zsürizetlen (és fel sem használt) tanulmány díjazására. A főigazgatóság munkatársai az utóbbi három esztendőben a megvizsgált vállalatok és szövetkezetek kétharmadánál tártak fel olyan hibákat és szabálytalanságokat, amelyek jogosulatlan személyi jövedelmek és különböző alaptalan, indokolatlan előnyök keletkezését tették lehetővé. Egyebek közt a másodállásokban és mellékfoglalkozásokban, a gépkocsihasználat, az eleggel való manipuláció, valamint a laza anyaggazdálkodás kapcsán fizettek ki ilyen pénzeket. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a szóban forgó jelenségek kialakulásában és rendszerré válásában szerepe van az ellenőrzést elmulasztó, elnéző vezetői magatartásnak is. Az sem ritka, hogy a gazdálkodók olykor személyes — anvarrí vagy egyéb — érdekeltségük miatt hunynak szemet a szabálytalanságok fölött. A listavezetők: a tsz-ek Jó szabályzatok — rossz végrehajtás A tapasztalatok azt mutatják, hogy a számviteli rendben és a pénzügyi fegyelemben feltárt hibák és hiányosságok általában a jó belső szabályzatok pontatlan végrehajtásából származtak, s csupán negyedük vezethető vissza a szabályozás helytelenségére. Egyébként a hibák okozóiként tartják számon a gyakori és jelentős jogszabálymódosításokat is. A gyorsan változó körülmények kétségtelenül a szabályozók sűrű módosítására kényszerítik az irányító szervezeteket. Ez pedig a pénzügyi ellenőröket kényszeríti arra, hogy erősítsék a gazdálkodás kontrollját. Ez is egy eszköz — méghozzá hathatós eszköz — lehet ugyanis arra, hogy megakadályozzák az indokolatlan jövedelemszerzést. Molnár Patrícia ' A Balassagyarmati Fémipari Vállalat tanműhelyében készülnek jov.-n-e szakmájuk elsajátítására Simon Róbert és Brzovszki Vince másodéves szerszámkészítő tanulók. Az Ipoly parti üzem oktatási bázisán biztosítja szakembereinek utánpótlását. — kj — Kevesen tudják... ..., hogy a Magyar Autóklub, s többek közt salgótarjáni szervezete is hitellevél biztosításával nyújt nagyobb biztonságot a külföldre utazóknak. Az összes nyugati országban érvényes AIT-hitellevél 300 svájci frank értékű külhoni szolgáltatás igénybevételére jogosít, ezért a pénzért megjavíttathatja kocsiját az utazó, szállíttathatja is járművét, valamint kórházi kezelést vehet igénybe. A szolgáltatások ellenértékét hazatérte után forintban egyenlítheti ki. A hitellevélhez három kiegészítő szelvény is tartozik, ezek egyike ellenében a szükséges alkatrészt azonnal és díjtalan szállítással utána küldik, a másikért az üzemképtelenné vált autót fele fuvardíjjal hazahozzák, a harmadik pedig az egész család repülővel való és itthoni kifizethető hazautazását teszi lehetővé. Ha a hitellevéllel igénybe vett szolgáltatások értéke meghaladja az ötezer forintot, 4-6 havi részletfizetési kedvezményt is ad az autóklub. Hasonló hitellevelet kaphatnak a szocialista országokba utazók is. NÓGRÁD — 1983. március 22., kedd