Nógrád, 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
Megméretni és dolgozni Gazdálkodásról, életkörülményekről, társadalmi összefogásról Salgótarjánban Megméretni esztendők munkáját, sok ezer ember városgyarapító buzgalmát mindig is felelősséggel jár. Csak növekszik ez a felelősség, ha az elmúlt években megszokhattuk, hogy az apró sikerekért, a szerényebb eredményekért is keményen kell dolgozni, mert a cselekvés minduntalan gyárkapun, országon belüli, vagy külhoni gondok gátjába botlik és a tennivaló a következő években sem kevés. Pártmunkások, gazdasági vezetők, szocialista brigádok vezetői, társadalmi és tömegszervezetekben munkálkodó aktivisták szóltak minderről Salgótarjánban, a városi pártbizottság ülésén. A nagyüzemi pártbizottsági és pártvezetőségi üléseken, az eddig megtartott alapszervezeti taggyűléseken is azt erősítették a kommunisták: a XII. kongresszus óta a munka, a gazdálkodás körülményei még bonyolultabbá, még nehezebbé váltak. S azt sem igen vitatják, hogy korántsem jutottunk még túl a munka nehezén. Itt is, mint szerte az országban, arra van szükség, hogy a pártszervezetek, a kommunisták tovább tökéletesítve, megújítva a politikai munka módszereit, hozzáértésből és következetességből példát adva dolgoznak a kongresszus, a Központi Bizottság áprilisi határozatának megvalósításáért. Hogyan is dolgozott, hogyan élt hát a megyeszékhely lakossága az elmúlt két és fél esztendő alatt? A munka, amelyet a város több mint félszáz üzemében végeztek, lényegében eredményes volt. A termelés értéke elérte a 11 milliárd forintot, a nyereség pedig a hétszázmilliót. Korszerűbb lett a termékszerkezet, tovább javult a termelékenység és az üzemek többségében a korábbinál gondosabban, takarékosabban gazdálkodnak a termelőmunkához szükséges anyagokkal, energiával. A termelés, a gazdálkodás azonban nem volt zavartalan. Mert igaz ugyan, hogy külgazdasági egyensúlyi helyzeten javítandó, a város legtöbb üzemében végre komolyabban ügyeltek a piac igényeire, a termelés és az értékesítés összefüggéseire. A tőkésexportra szánt árumennyiséget végül is nem sikerült megtermelni, elszállítani. S ma még nem beszélhetünk arról, hogy a mindennapi munka, a termékek korszerűsítését szolgáló műszaki fejlesztés, az innováció általánossá vált. Mindenképpen javítani szükséges az összhangot is a jövedelmek és a teljesítmény, a végzett munka között. Mint, ahogy keresni kell az útját, módját, hogy a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál mérsékeljék, később pedig nyereségre váltsák a most még tetemes, tízmilliókban mérhető veszteséget. Az eredményes munka gazdasági és politikai feltételeinek megteremtésénél aligha lehet most fontosabb feladatuk a kommunistáknak, a gazdasági vezetőknek, a szakembereknek, a tűzhelygyárban és az építőknél. Azt ma már aligha szükséges bizonygatni, hogy életszínvonal- és szociálpolitikai céljaink valóra váltását, az eredményes munka alapozza. Ami az elmúlt esztendőt illeti, a lakosság jövedelme, fogyasztása, mint általában az országban, szerény mértékben ugyan, de emelkedett. Az áruellátás, a nehezebb körülmények ellenére viszonylag kiegyensúlyozott volt. Nyilvánvaló, senkinek sem mindegy, hogy a fizetés napján mennyit tesz le az asztalra. Ám legalább igen súllyal esik latba, hogy milyen az az otthon, ahol él? A lakásépítés, a lakásgazdálkodás az egyik legfontosabb várospolitikai célkitűzés volt, s marad még jó ideig. A VI. ötéves tervben csaknem kétezer új lakással számol a városi tanács. Az első két esztendőben a tervezettnél százhússzal többet építettek, de a feszültség az igények és a lehetőségek között csak lassan, nehezen oldódik. Jóllehet, az új lakások több mint felét fiatal házasok kapták, s az állami építőipari vállalat nagyrészt üresen tátongó szállója százhúsz fiatalnak enyhíti lakásgondjait. Az üzemek is igyekszenek többet segíteni a korábbinál, de a fiatal munkáscsaládok, a pályakezdő értelmiségiek helyzete most is nehéz. Nem kevés az a változás sem, amely az elmúlt években Salgótarján iskolahálózatában, az általános és középiskolák, a szakmunkásképző intézet falain belül végbement. Új óvodák, tantermek épültek, sokat felújítottak, korszerűsítettek az üzemek támogatásával, a szocialista brigádok, a lakosság társadalmi munkájával. A város óvodáiban helyt adnak minden indokolt felvételi kérelemnek és jóllehet meghaladja a hatezret az általános iskolai tanulók száma, megszűnt a délelőtt-délutáni váltott tanítás. Másfél száznál több tanár dolgozik, képesítés nélküli nevelő alkalmazására a város egyetlen általános iskolájában sincs szükség. Következetesebb a tankötelezettségi törvény végrehajtása, a korszerűbb pedagógiai módszerek alkalmazása, kevesebb a bukott, az osztályt ismétlő tanulók száma. A jobb körülmények között tehát eredményesebb a pedagógusok és a tanulók munkája. Eredményesebb, de nincs híján a gondoknak. Jó néhány tanterem épült ugyan, de többet be is kellett zárni, s néhány iskolában olyan tantermekben is tanítanak, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. Ma mindenekelőtt a Besztercelakótelepen élő gyermekek iskolai elhelyezése a gond, de egy-két éven belül hasonlóak jelentkeznek a Gorkij-lakótelepen. Végül az igazsághoz tartozik az is, a nevelők egy részének hiányos felkészültségét, a tanulók, gyakran a szülők középszerű munkát sugalló szemléletét az iskolák egy részében az igényesebb tanulmányi munka, a pályairányítás, a pályaválasztás sínyli meg. Mindezekről a gondokról azért érdemes, azért szükséges szólni, mert munkánk, életkörülményeink, életünk minősége kérheti számon a mulasztást néhány év múlva. Ahhoz, hogy minden létesítmény elkészüljön, amely munkánkat, életünket teszi egyszerűbbé, könnyebbé eddig sem volt, s úgy tűnik, a következőkben sem lesz elegendő pénz. A városi tanács, mint eddig is tette, ezután is számít a lakosság cselekvő támogatásával, az üzemek, az intézmények, a szocialista brigádok önzetlen munkájával. A pártalapszervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenekelelőtt a Hazafias Népfront aktivistái eddig is nagy-nagy buzgalommal szervezték a társadalmi munkát. Az eredmény: két alkalommal a nemzeti zászló, mögöttük pedig felújított iskolák, óvodák, parkok, gyermekjátszóterek, utcák sora. S még valami, ami legalább ilyen figyelmet érdemel: egyre többen értik meg, hogy a közös cselekvés valamennyi városlakó érdeke. így épült meg Károly-aknán két utcában is a vízvezeték a tanács és a lakók összefogásával, a tervezettnél korábban. A Móricz Zsigmond úton épülő gázvezetékhez mintegy egymillió forinttal járulnak hozzá az utcabeliek, s hasonló módon vezetik a gázt a Vöröshadsereg és az Ifjú Gárda úti lakásokba. Sokan rájöttek: attól még nem oldódtak meg gondjaink, attól még nem lett jobb a városlakók közérzete, hogy elsoroljuk igényeink egyre hosszabb listáját. Mindig is a munka, az együttes tevékenység hozott, s hozhat most is eredményt.V. G, Tanácsi építők Rimaszombaton Exportcikkük: kenyérgyár! — Efféle külföldi építkezésen sok vállalkozó vetődik össze — meditál Botka Miklós a NOTÉV igazgatója —, hiszen nekünk generálépítőknek is több alvállalkozónk van, és a technológiai szerelést megoldó ÉLGÉP is négyöt alvállalkozóval működik együtt. Előfordulhat, hogy az otthon jellemző kooperációs gondok itt kint „összeverődnek”... Ötödik kenyérgyárát építi Csehszlovákiában a megyénkben tanácsi építőipari vállalat. Pontosabban építette, hiszen már jószerint kész van a Rimaszombat szélén elnyúló tetszetős épület. A párkánynánai, a lévai, a dunaszerdahelyi és a nyitrai üzem után ez a mostani a kisebbek közé tartozik: „csak” negyvenhárom és fél tontna kenyeret és péksüteményt tud termelni napi 16 órában. Három kemence, egy 81, egy 50 és egy 30 négyzetméteres áll rendelkezésre ahhoz, hogy a két értékes gépsoron összeállított, meggyúrt tésztát fogyasztható pékáruvá süsse. „Ügyes” üzemet vehetnek át a megrendelők, mivel a hatalmas lisztsilóktól induló technológiai folyamatnak csak a végén, a kenyereknek a futószalagról való levételekor érinti emberi kéz az árut. — Már „lehervadtunk” — közölte szemléletesen Hetényi Imre építésvezető —, túlvagyunk a nagytakarításon is: a hét végén végezte el a vállalati gazdasági munkaközösség. Átvevők és átadók vegyesen mozogtak a friss falak közt. Az egyik vasiajtó előtt két ismerős arcú fiatalember tett-vett. — Zárazunk — tudatta Fodor Sándor lakatos. — Egy hétre ugrottunk ki erre a rutinmunkára. Korábban körülbelül fél évet dolgoztunk itt, ezen az építkezésen. De otthon mi gyártottuk a vasajtókat is, meg a válaszfalakat. A Gagarin Szocialista Brigád! — hangsúlyozta ki mondókája végén a brigádvezető. Fodor Dunaszerdahelyen és Nyitrán, Verebélyi Lajos pedig idáig csak Nyitrán oldott meg külföldi lakatosfeladatokat. Rimaszombatra tehát mindketten már nemzetközi gyakorlattal érkeztek. — Jó munka, mert anyagilag jól ki lehet jönni — közölte Verebélyi. Kéthetenként, hetenként utaztunk haza. De itt is jól elvagyunk. Tegnap például magyarnótaestre mentünk, otthonról jött énekesek adtak műsort. Szívesen vállaljuk a jövőben is a külföldi munkát. Reméljük, hogy Pozsonyba, az ottani kenyérgyárépítésre is eljuthatunk — bizakodik a 26 éves, nevéhez híven Mátraverebélyből származó lakatos. A két nógrádinak már jó komája a dömösi Sztruhár Zoltán festő. A fiatal piktor mind az öt NOTÉV-építkezést megjárta külföldön. A festést ugyanis mindannyiszor a dömösi szövetkezetre bízta a vállalat. Vajon miért? — Nincs ebben a feladatban semmi különös — felelte Sztruhár. — Gondolom, az árak miatt esett ránk mindig a választás: mi elég olcsón megoldjuk a teendőket. Hasznos, hogy jól ismerjük egymást, mert segítünk oda-vissza, amiben lehet. Elégedett-e az együttműködéssel az ÉLGÉP létesítmény-főmérnöke, Bagaméri Bertalan? — Azt a tanulságot leszűrhetjük — vélte a javakorabeli műszaki, —, hogy a külföldön együtt dolgozó vállalatoknak jó dolog előre szerződésben is, szóban is tisztázni a viszonyukat. Mi elvileg csak a fővállalkozón, a SZÖVTERV-en keresztül tarthatnánk a kapcsolatot a NOTÉV-val. Ez sokszor túlságosan bonyolult áttétel lenne, ezért rengeteg múlik az itt a helyszínen lévő vezetők személyes együttműködési készségén. Mint a tervezőből átmeneti „kirándulásként” irányítóvá vált mérnök mondta: bár a technológiai szerelés csak az épületszerkezet elkészülte után „lép be”, mégis sok türelemre volt szükségük a feleknek, hogy ne zavarják egymást a munkában. Különböző, a raktározással, műhelyhasználattal összefüggő gondokat előzetes szerződés nélkül, kölcsönös rugalmassággal kellett megoldaniuk a NOTEV-es és az ÉLGÉP-es irányítóknak. Ami az ÉLGÉP bravúrját illeti: olyan saját készítésű — nagyrészt Bagaméri által tervezett — gépsort szereltek föl Rimaszombaton, amilyen idehaza még nincs kenyérgyárban. Óránként 1500 kiló kenyér tésztáját készíti el a gépsor! Ugyanez a vállalat hozta, szerelte a lisztsilókat és a manipulációs rendszert is, 1,9 millió ru í bel értékben. A magyar felek „egy nyelven beszélése” tolmács nélkül is létrejött, a szlovák átvevőkkel hivatásos fordító segíti elő a szóértést: az ősa hajú Komlósy Zsolt. Ő maga is szakmabeli, bár három évtizede Rimaszombaton él. Az első kapavágás időpontja 1981 márciusa volt, ma már a próbaüzem zajlik.1 Elégedett-e az épülettel az építésvezető, Hetényi Imre? — A saját munkájával az ember soha nem lehet elégedett — adott hangot az ilyenkor szinte kötelező szerénységnek. — Gondunk az ide érkező anyagokkal akadt. Az emberek, mint a külföldi munkákban általában szokás, egy kicsit szorgalmasabbak, fegyelmezettebbek voltak. A feladott utalványokból tudom, hogy sokat spóroltak is, tehát megérte kijönniük." Mindent egybevetve az ötödik külföldi kenyérgyárra is büszke lehet a vállalat. " Molnár Pál Fodor Károly brigádvezető Sokat tudó technológia segíti a pékek munkáját Rimaszombat szélén nyúlik el a tetszetős épület Kép: Kulcsár József Verebélyi István lakatos 1 Az árakkal, a hitelekkel, az adókkal, a támogatásokkal és a jövedelmi lehetőségekkel való manőverezés ad eszközöket a gazdaság irányítóinak kezébe ahhoz, hogy vállalatainkat a fontos célra, a kivitel növelésére ösztökéljék. A jó szándék nem mindig érvényesül a kellő mértékben; megesik, hogy egyik szabályozó gyöngíti a másiknak a hatását. A sikert ebben a kérdésben is a gyakorlat dönti el. Miképp érvényesül a gyakorlatban a kiviteli érdekeltség a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Miként az Ipoly-partiak elmondják: kézzel foghatóan három eszközzel ösztökélik őket a kivitelre. Egyfelől az elvonás arányainak az export szemszögéből kedvező mértékével, másfelől a hatásos jövedelemszabályozással. Harmadfelől pedig a behozatal lehetőségének meghagyásával. Negyedik, inkább alkalmi jellegű, de bizonyos mértékig hatásos „ösztöke”, hogy kivi kedvteremtés a kivitelhez tellel összefügésben biztatóbbak a beruházáshoz kellő hitel megkapásának esélyei. Ami az elvonás szerencsés arányait illeti: az érvényes szabályok módot nyújtanak arra, hogy a vállalat rugalmasan manőverezzen az exportpiacon. A „bázisteljesítménytől” függetlenül gyara helypuffogtatással, hanem sátorhoz egyfajta gumialkatrész és önmetsző csavar. Ezek nélkül nem dobhatnának piacra árut. Így a kivitellel „megváltott” importengedély létfontban gazdaésszel — amilyenre ros!etlől fügetlenül természetesen „csipkedik” mind a Taurust, mind a csavaripart, hogy fejlesszenek ki használható alkatrészeket a behozatal pótlására. A negyedik, alkalmi „ösztöskével” kapcsolatban is az érmostanában szükség van — indokolják. Jelesen azzal, hogy ha jobban megfizetik embereiket, minőségileg jobbat követelhetnek tőlük. Valamint: a látványosabban emelkedő bérnívó látványosabb differenciáálásra teremt lehetőséget, azaz dekeltek közé tartoznak a pithatják a jövedelmezőség a munkaerőpiacon is helyre gyarmatiak. Két termékhez, a mértékét a külpiacon értéke állhat az egészséges értékrend, piatás lemezhez és a hőnyelősített termékekkel. Fontos még, hogy magasabb bordához kaptak külföldi cég. Füee a bázisteljesítmény, bérért új szakemberekkel is fár Ha évről évre sokasítják a ki lga?!tval “ fkokét a gyaravitel mennyiségét, bizonyos modo Vadatokhoz, hányaddal — a tárgyalt válla Pillanatnyilag nélkülözhet annál a kilátások szerint 0,5— tetten a gyarmati termékek 0,6 százalékkal — megtoldhat- hez bizonyos mennyiségű héják a bérnívó emelésének más hozatal. Fontos gyártmányukmutatók alapján (is) megsza hoz, a támhoz hat-hat féle töltött mérvét. Ez a körülmény mítőgyűrű szükséges, a rádiósokat nyom náluk a latban! Hogy miért, ezt a vállalatiak örvendetes módon nem köztől „igényigazolást”, amellyel benyújthatták beruházási javaslatukat a bankhoz. A javaslat elbírálás alatt van, kedvező döntés után mód nyílik — a bankttól kapott hitelből — a gyártáshoz kellő átalakítások, bővítések, gépvásárlások megkezdésére. , * 1 +| NÓGRÁD — 1983. június a., va