Nógrád, 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
Ribli Zoltán — közelről Ribli Zoltán spanyolországi Eugenio Torre elleni győzelmével a legnagyobb magyar sakkozók nyomdokaiba lépett. Hasonló feltűnést keltő eredményt korábban csak Maróczy Géza, Szabó László és Portisch Lajos ért el. A sakkvilág hetek óta izgatottan várta, hogy a Fülöp-szigetek bajnokának és a harminckét esztendős magyar nagymesternek a párbaja miként végződik. * Eleinte egyikük sem mert kockáztatni, éppen ezért a játszmák meglepően gyorsan véget értek, és ebben az időben talán Alicante sakkrajongói sajnálták is, hogy nem is kevés pénzt adtak azért, hogy láthassák a tengerparti Melia szállodában a bábok békés tologatását. Eugenio Torre, aki Ázsia első számú reménységeként érkezett a spanyol üdülőhelyre, amelynek nevét a tavalyi labdarúgó-világbajnokság idejéből jól ismerjük, mindent elkövetett, hogy magabiztosnak mutassa magát. Lendületesen, jókedvűen futkározott a pálmafák alatt és szívesen fogadta, ha ilyenkor fényképezték. Torre örült a napfénynek, otthonosan érezte magát Spanyolországban, mert a klíma emlékeztette a hazai melegre. Ribli Zoltán is mindent elkövetett, hogy erőnlétét, frisseségét megőrizze, mert a hosszú sakkcsatákban győzni nélküle nem lehet. A világ legjobb mesterei ezt már régóta felismerték, a legtöbben úsznak, teniszeznek és Bobby Fischer még az ökölvívással is megpróbálkozott. Ribli Zoltán türelmesen kivárta azt a pillanatot, amikor a kezdeti békés játszmákat felválthatja a harciasság. Sokat tanácskozott Orsó Miklóssal, a szekundánssal. Előzőleg alaposan felkészültek Torre ellen. Nemcsak Orsó Miklós segített, hanem a Volán több sakkozója is tevékenyen közreműködött. Több száz játszmt gyűjtöttek össze Ribli Zoltán klubjában és tanulmányozták, hogy az elmúlt tizenhárom év alatt mennyit változott a veszélyes ellenfél küzdőmodora. — Torre az elmúlt esztendőkben megváltozott — állapította meg Orsó Miklós. — Korábban romantikus elemeket is felfedezhettünk nála, most azonban, már hidegebben, megfontoltabban játszik, elsősorban a végjátékokban nagyon erős. Amint erről előzőleg Ribli Zoltánnal beszélgettünk, a páros mérkőzés egészen más jellegű, mint az a verseny, amelyen tízen-tizenketten indulnak. Ha ketten mérkőznek, akkor talán nagyobb szerep jut az idegeknek és annak, hogy ki találja meg azt az alkalmat, amikor a játszmában nem nem szabad megelégedni a döntetlennel, hanem a győzelemre kell törekedni. Ribli Zoltán jó érzékkel tapintotta ki Torre gyengéit. Ezt mutatja, hogy a kezdeményezést a páros mérkőzés egyetlen szakaszában sem engedte át vetélytársának. Előbb négy—kettőre, majd négy— háromra vezetett. Ekkor ugyan bekövetkezett a kritikus helyzet. Szerencsére azonban a Fülöp-szigetek sakkbajnoka csak megközelítette Riblit, de utolérni nem tudta. A páros mérkőzés végén a magyar nagymester meglepte ellenfelét. Ismeretes azé a továbbjutás lehetősége, aki hamarább szerez öt és fél pontot, öt—négyes állásnál Torre arra számíthatott, hogy Ribli Zoltán elkerüli a kockázatokat és csak a döntetlenre törekszik. Nem így történt. A tizedik, vagyis amint később kiderült, utolsó játszmában Ribli győzelemre törekedett, ezzel megzavarta ellenfelét, bátran támadott és nyert. A végeredmény tehát 6:4 a magyar sakkozó javára. — Végig bizakodó voltam — mondta Ribli Zoltán. — A sikerhez természetesen nem elegendő a körültekintő felkészülés, az akarat, hanem kellenek hozzá kedvező körülmények is. Döntőnek tekintem, hogy az ötödik és a hatodik játszmában nyerni tudtam. Természetesen lényeges volt, hogy a tizedik partiban is tudtam szerezni egy pontot. Megjegyzem, hogy Spanyolországban mindig szívesen ülök asztalhoz. Jól megy itt a játék. A magyar nagymester alicantei győzelmével újra előbbre lépett a ranglétrán. Ez most egymás után a harmadik figyelmet érdemlő fegyverténye. Az első 1982 elején a herkulesfürdői zónaversenyen az első helyet fölényes biztonsággal szerezte meg. A második: Las Palmasban, a Kanári-szigetek fővárosában a zónaközi versenyen Szmiszlovot megelőzve, a mezőny élén végzett. A harmadik: most Alicantében győzött Torre ellen és így Kaszparov, Szmiszlov és Korcsnoj társaságában a négy legjobb közé jutott. A páros mérkőzések sorozata folytatódik még az idei nyáron. Ribli Zoltán ellenfele Szmiszlov, míg Kaszparov ellenfele Korcsnoj lesz. Ezeken a találkozókon és még egy mérkőzésen dől el, hogy ki hívhatja ki majd Anatolij Karpov világbajnokot. Ribli Zoltán életrajzából érdemes megjegyezni: 1951. szeptember 6-án született Mohácson. A családi körben ismerte meg a szabályos lépéseket a sakktáblán. Első mestere édesapja volt. Később családjával együtt Pécsre költözött. Itt már versenyszerűen sakkozott. Tizenhat esztendős korában megkapta a mesteri címet, három évvel később nemzetközi mester. Ifjúsági Európa-bajnokságot nyert, majd Athénben ifjúsági világbajnokságot nyer. Huszonkét éves, amikor eléri a nemzetközi nagymester rangját. Egyre jobban szerepel a hazai és külföldi versenyeken. Az egyik feltűnést keltő teljesítménye, amikor 1980-ban Amszterdamban az IBM-versenyen győzni tud Karpov ellen. 1981-re a nemzetközi Élő értékszáma 2590 és ezzel a jugoszláv Ljubojevics és a szovjet Romanyisin társaságában 16—18. a rangsorban. Fejlődése és spanyolországi győzelme az egyetemes magyar sakkozás nyeresége. Molnár Károly XXXXXXXX RIBLI ZOLTÁN nemzetközi nagymester, a sakkjáték háromszoros magyar bajnoka, világbajnokjelölt 1983. június 13-án 14 órakor találkozik a salgótarjáni sakkbarátokkal. A találkozón Ribli Zoltán röviden vázolja sakkpályafutását, beszámol versenyélményeiről, ismerteti a felkészülés módját — különös tekintettel a világbajnok-jelölti páros mérkőzésre. Ezt követően fórum jelleggel válaszol a helyszínen feltett, sakkvonatkozású kérdésekre. Végül a nagymester SZIMULTÁNT ad, melynek során a sakkbarátok lemérhetik tudásukat a világbajnokjelölttel szemben. Valamennyi győztes dedikált sakk-könyvet kap emlékül. Várjuk az érdeklődőket az ifjúsági-művelődési házba (Salgótarján, Gorkij út 1.) 1983. június 13-án hétfőn 14 órakor, a Ribli Zoltánnal való találkozóra. Ribli Zoltán (Pálffy Judit felvétele) ÖKÖLVÍVÁS Új kezdeményezések az STC-nél Néhány hónapja elég sokat hallhattunk, olvashattunk az STC fiatal ökölvívóiról. Az utóbbi időben viszont mintha csend honolna az ökölvívó-szakosztály körül. Azonban, mint megtudtuk, ez a csend egy újabb felkészülési szakasz kezdetét jelenti. — A látványos eredmények után folytatjuk a felkészülést a következő erőpróbákra — mondja Varga Tibor, az ökölvívók Utánpótlásedzője. — Az úttörő-olimpián nyertes csapat tagjai már a következő lépcsőfokra, a serdülőversenyekre készülnek. Hogy milyen eredménnyel, azt a múlt heti országos serdülőverseny is mutatja, ahonnan 3 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzéremmel tértek haza. Itthon pedig egy nagyszabású toborzóakcióval válogatjuk ki e versenyzők „utódjait”. Ugyanis feltett szándékunk, hogy 1983-ban is az STC-s versenyzők szerepeljenek legjobban az úttörőolimpián. Ennek érdekében néhány új megoldást vezettünk be az utánpótlás-nevelés terén. A Csizmadia úti Általános Iskolával kialakult jó kapcsolatunk eredményeképp létrehoztunk egy olyan ökölvívó-szakkört, amely a lehető legszorosabban épül össze az iskolával. Az idejáró gyerekek, neti három alkalommal, reggel 7-től háromnegyed 8-ig az iskola tornatermében edzenek, majd ezután mennek iskolába. Így sem a tanulásra fordítható időből, sem pedig a szabad időből nem vesz el az edzésre járás időt, ugyanakkor szorosabbá teszi az iskola kapcsolatát a sportegyesülettel. A gyerekek, az iskola és az egyesület egyaránt jól jár. Ennek a megoldásnak a kidolgozásában nagy segítségünkre volt az iskola igazgatónője, Nándori Ferencné. „A legjobb iskola” címet elért kisterenyei általános iskolával is tovább bővítették a kapcsolatot. A kihelyezett szakosztályban mintegy 45— 50 gyerek ismerkedik az ökölvívás alapjaival. — Július hónapban a legszorgalmasabban dolgozó versenyző két, 10—10 tagú csoportját küldjük edzőtáborba, e hónap végén pedig egy edzőmérkőzést tervezünk a tiszadobi ökölvívókkal. Mindez beilleszkedik abba a tervünkbe, hogy nem csak az úttörő korosztályba szeretnénk elérni jó eredményeket, hanem a serdülő- és ifikategóriában is — mondta az edző. — Még nem zártuk le a toborzókampányt, ezért minden olyan fiatal fiút, aki kedvet érez ehhez a bátorságot és erőt fejlesztő, férfias sporthoz, nagy szeretettel várunk minden délután a sportcsarnokban! LABDARÚGÓ NB II A ma délutáni találkozó elé végre idegesség nélkül bandukolhat a tarjáni szurkolótábor a tóstrandra. A feljutás kérdése már eldőlt. A Népsport ugyan matematikailag még lehetségesnek tartja az STC 2. helyét a SZEOL otthoni, nagyarányú veresége és egy még nagyobb arányú tarjáni győzelem esetén. Az elmúlt hetek tapasztalatai szerint ez már csak hiú ábránd. Az FTC ellenfele, a Nagykanizsa a vészhelyzeten túl érkezett Salgótarjánba. Az utolsó három mérkőzésen fordított hátat a kiesésveszélynek. Mérlege ekkor két győzelem és egy döntetlen volt, Szekszárdon és otthon nyolc gólt rúgtak a zalaiak. Ez figyelemre méltó teljesítmény. Veretlenségük a véghajrában úgyszintén. Újból nem lesz könnyű feladata az STC átlagosan legjobb teljesítményt nyújtó csapatrészének, a védelemnek. A tarjániak Hódmezővásárhelyen győztek ugyan, de támadójátékuk gyengélkedett. Kovács IH. még nem találta meg elvesztett góllövőcipőjét. Többször is hibázott gólhelyzetekben. A papírforma szerint a tóstrandon a stresszmentes, idegileg felszabadultan játszó együttesektől élvezetes, jó játékot várunk. Az összeállításban változások várhatók. Az idegileg fá? radt Lászlót a Hódmezővásárhelyen megbízhatóan védő, Rédei helyettesítheti. Varga szerdán megsérült, játékára nemi kerülhet sor. Várható összeállítás: Rédei (László) — Babosán, Bogdán, Kovács I., Kántor — Balga (Zsidó), Kalmár— Földi — Kovács III., Kovács II., Szedlák. A mérkőzés előtt, 16.15 óra kor a város első fociosztálya, a Petőfi Sándor általános iskolások két csapata játszik egymással bemutatót. — mátyus — ,r Jó játékot várunk Búcsú mérkőzés Ózdon A SZEOL elleni bajnoki mérkőzés végén az egyik nagybátonyi szurkoló megjegyezte: „Remélem Ózdon sem kapunk kettőnél többet. Igaz, akkor is meglesz a száz gól.” Valóban a Bányász kapuját ez ideig 98 esetben vették be az ellenfelek. Hogy aztán a Kohász hányszor teszi ezt, az kettőjükön múlik. Mindenesetre a találkozó egyértelmű esélyese az Ózd. Könnyű nekik, hiszen — nagy harcot, idegeskedést és edzőválságot követően — megszerezte azt a pontmennyiséget, amellyel nem csak bentmaradt az NB II-ben, hanem esélye van a 14. helyről előre is lépni. Amennyiben a Nagybátony ellen győz, javítja 59—62-es gólkülönbségét — szerencsés esetben —, még 7. is lehet! Szendrei Béla együttese egyébként az elmúlt két hazai mérkőzésen 3—0-ra nyert, a Debrecen ellen, és 5—1 arányban valósággal „kiütötte” a bajnok Volánt. Idegenben egy „négyest” kapott a Ganz—MÁ■VAG-tól, szerdán pedig Siófokon játszott 1—1-es döntetlent. Dudás és Mohácsi — a két volt tarjáni labdarúgó — majdnem minden alkalommal feliratkozott a góllövők közé. Ez annál inkább fontos a Bányász számára, hiszen Mohácsi (még az STC színeiben) és Dudás sokszor megzörgette a bátonyi hálót. Utóbbi, az ősszel lejátszott 2—2-es találkozón is rúgott gólt. A másik ózdi találatot Utassy érte el, a Bányász-gólok szerzői Loch és Cséki voltak. Még csak annyit: 1981 tavaszán a két együttes ózdi összecsapásán 3—2-es hazai győzelem született... A Nagybátony 4 vereséggel zárta az elmúlt periódust. Két-két alkalommal idegenben és otthonában maradt alul a Debrecen, a Keszthely, illetve a Baja és a Szeged ellenében. A két hazai mérkőzésen volt lehetősége a sikerre, de a Baja ellen az utolsó 20 percben, a SZEOL ellen a második 45 percben nem volt „tartása. Még az sem lehet mentség, hogy szerdán a húzódást szenvedett Kiss Gyulát majdnem végig nélkülözni kellett, és Lója játékvezető megadott egy jogtalan 11-est a Szeged javára." A vereségek oka alapvetően :a játékosok többségének átlagon aluli teljesítménye... „A mai, tét nélküli találkozón a jó formában lévő hazaiaktól remélem, nem fogunk sok gólt kapni, — mondotta a pénteki edzést követően Zagyi István pályaedző. Kiss Gyula sérülése sajnos nem javult, így nem is szerepelhet! Lászlók gyenge teljesítménye miatt még a keretben sem kapott helyet. Tizennégy játékos utazik Borsodba: Kocsis, Kiss T., Mihalkó, Szabó ®.„ Orosz, B. Kovács, Cséki, Bedő, Szabó L., Kiss K, Loch, Gyuráczi Boros és Hugyecz.” — ti — il Sportpályaépítési akció A napokban kiosztották az Edzett ifjúságért mozgalom keretében meghirdetett sportpálya-építési akcióhoz szánt anyagi hozzájárulások összegeit. A KISZ, a szakszervezet, a Testnevelési és Sporthivatal Nógrád megyei vezetőségei, valamint a tanács művelődési osztálya együttvéve 110 ezer forintot ajánlott fel a helyi iskolák, üzemek, intézmények, sportegyesületek és tanácsok pályaépítési akcióihoz, egyszeri támogatásként. A pályázatra 31 terv érkezett, ezek közül 15 beküldő kapott 5 és 15 ezer forint közötti összeget. A legtöbbet a Pásztó járási KISZ-bizottság kapta a nagymezői sporttelep építéséhez. Kiemelt támogatás jutott a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, a salgótarjáni öblösüveggyár KISZ-bizottságának, a pásztói Kun Béla Általános Iskolának, valamint a Rimóci községi Tanácsnak. Az összegeket a KISZ Nógrád megyei bizottságán nyújtották át a pályázóknak. ■ • Ismét a Rába Debrecen—PMSC 3—2 (2—2) Pécs, 4000 néző, v.: Palotai. Góllövők: Kerekes (3), ill.: Lutz, Róth. Bp. Honvéd—Videoton 3—0 (0—0) Székesfehérvár, 5000 néző, v.: Divinyi. Góllövők: Dajka (68. p.), Gyimesi (71. p.), Varga (11- esből, 79. p.) ZTE—Haladás 0—0 Zalaegerszeg, 6000 néző, v.: Nagy M. FTC—Csepel 1—1 (1—0) Csepel, 16 000 néző, v.: Németh. Góllövő: Szokolai, Lazsányi. Rába ETO—II. Dózsa 6—1 (2—0) Győr, 28 000 néző, v.: Győri. Góllövők: Hajszán (3), Szentes, Hannich (11-esből), Szepesi, ill.: Kardos (11-esből.) MTK-VM—DVTK 1—1 (0—0) Hungária körút, 3000 néző, v.: Bay. Góllövők: Katzebach, illetve Oláh. ETO a bajnok Nyíregyháza— Békéscsaba 2—1 (1—0) Békéscsaba, 3000 néző, v.: Maczkó. Gólszerző: Vágó (40. p.), Kiss (65. p.), illetve Melis (87. P) Tatabánya—Vasas 3—2 (2—0) Tatabánya, 3000 néző, v.: Büki. Góllövők: Schmidt, Weimper, P. Nagy (11-esből), ill.: Birinyi, Váradi. TÁJFUTÁS STC-siker a vidékbajnokságon A múlt hét végén Nagykovácsi térségében, a Zsíros-hegyen rendezték a vidék-csapatbajnokságot A verseny tétje a bajnoki cím megszerzése, valamint az országos csapatbajnokságra való bejutás volt. Az egyes kategóriákból az első négy helyezett jutott tovább. A versenypályák mind technikailag, mind fizikailag nehezek voltak. Megyénket a megyei bajnokságról továbbjutott négy csapat képviselte. A Balassagyarmati MEDOSZ ifjúsági fiúcsapata az 5. helyen végzett, és csak egy hely választotta el a feljutást jelentő helytől. A Nagybátonyi Bányász serdülőleány- és fiúcsapata egyaránt a 6. helyen végzett. Az STC férfi felnőttcsapata: Varga A., Győri L., Pelythe D, Honfi G. összeállításban, szoros versenyben a harmadik helyet szerezte meg, és így bejutott az országos csapatbajnokság döntőjébe. Az egyéni győztes az STC versenyzője Honfi Gábor. Az STC csapatának összesített eredménye 452 perc, és csupán 15 perccel maradt el a győztes Ajkai Bányász, és 10 perccel a második helyezett Videoton mögött A sikeres szereplés után a csapat előtt a következő cél az, hogy mind jobb eredményt érjen el a Szeged térségében, június 19-én lebonyolításra kerülő országos csapatbajnokságon. Gy. U J Focishow Madách-gimnazisták gálája A Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola az idén 60 éves. Az évforduló alkalmából ünnepségsorozatot rendeznek az oktatási intézményben. Ennek keretében baráti találkozót és egy érdekesnek ígérkező labdarúgó-mérkőzést szerveznek a tavaly országos 6. helyezést elért iskolacsapat és a régebben itt végzett, volt és ma is aktív labdarúgók között. Egykori tanáruk, Szatmári Béla hívta össze őket június 15-re a megyeszékhelyre; a középiskola aulájában találkoznak szerdán 11 órakor. Megtekintik az iskolatörténeti kiállítást, majd közös ebéden és baráti beszélgetésen vesznek részt, ezt követően 16 órakor kezdődik a labdarúgó-mérkőzés a Madách-nosztalgiaválogatott és az országos hatodik helyezett között. A két csapatba Zalaegerszegről, Bajáról, Debrecenből, Ózdról, Budapestről és Nógrád megye több helységéből jönnek a meghívottak. A nosztalgiaválogatott tervezett összeállítása: Balázs Zsolt (ZTE) — Jánosi Iván (Volán), Juhász István (STC), Miklósi László (Kazár), Kiss Csaba (Petőfibánya) — Répás Béla (STC), Tarján Miklós (TFSE), Simon Attila (Síküveggyár), Básti István (STC) — Varga Lajos (ÖMTE), Mohácsi Lajos (Ózd). Cserejátékosok: Hegyi Sándor, Oláh Dezső, Serfőző Péter és Tarján Attila. A tavaly országos hatodik helyezést elért iskolaválogatott várhatóan a következő felállásban lép pályára: Pálinkás Zoltán (Baja) — Nagy János (Őrhalom) Gyetvai László (STC), Rigó Ferenc (Síküveggyár), Kovács László (STC) — Staiger László (STC), Urbányi István (STC), Németh Csaba (STC) — Kiss-Simon Miklós (Cered), Ponyi Béla (STC), Bartus József (STC). Cserejátékosok: Hiesz Ferenc, Dupátó Gábor, Selmeczi Csaba. A játékvezető Kriskó Lajos lesz, a kezdő rúgást Krajcsi József végzi el. A rendezők szeretettel várják az érdeklődőket, különösen a Madách Gimnázium egykori és jelenlegi tanulóit. 16. Békéscs. 30 S 7 18 41-75 17NÓGRÁD - 1983. június 12., vasárnap _ 7