Nógrád, 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

Megyei pályázatok közművelőknek Számos példa igazolja, hogy a különböző pályázatok nemcsak a gazdasági életben, de a közművelődésben is hatékony segítséget, új ötleteket adnak. A Magyar Népművelők Egyesülete Nógrád megyei területi szerveze­tének elnöksége is olyan pályázatot hirde­tett meg a közelmúltban, amelynek célja, hogy segítse a jelenlegi közművelődési gya­korlat tudatosabbá tételét, az új formák és kezdeményezések elterjedését. Az „Egy nap a művelődésért” című pályá­zatra a népművelőknek — a folyamatos mű­velődés reprezentatív példájaként — egy, a településre jellemző napot kell elemeznie, amelyen sűrítve jelentkeznek a művelődési és szórakozási alkalmak. A pályaművekben ezek hatásait, lehetőségeit, nevelési céljait, rétegenkénti igényeit kell feltárni, mintegy húsz gépelt oldalon. (Igazán nem rosszmájú­ság téteti fel velünk zárójelben a kérdést: vajon megyénk településein jellemzőnek te­kinthető egy olyan nap, melyen több mű­velődési alkalom is kínálkozik?) Ugyancsak népművelőknek hirdette meg a szervezet azt a pályázatot, melynek témá­ja önéletrajzi jellegű. „Pályaképem” cím­mel a pályázók saját életútjukat mutathat­ják be, különös tekintettel természetesen népművelővé válásuk folyamatára és gya­korlatára. A közművelők eredményei és gondjai bizonyára jó alkalmat nyújtanak a pályázat értékelőinek némely problémakör mélyrehatóbb vizsgálatára. Az előbbi pályázat, munkáinak beküldési határideje december 30., a mintegy 10 oldal­nyi „önéletrajzok”, beküldésének határideje pedig szeptember 30. Természetesen mindkét pályázatra jeligével ellátott munkákat kell beküldeni a megyei művelődési központ cí­mére. Az értékes díjak odaítéléséről az el­nökség által létrehozott szakmai munkakö­zösség dönt. , Pierre Székely békeemlékműve Június 14-én avatták a fő­városban, a Nagyvárad téren Pierre Székelynek, a Francia­­országban élő magyar szár­mazású szobrászművésznek monumentális békeemlékmű­vét. A hatvan évvel ezelőtt Budapesten született kiváló művészt, aki munkásságával tevékenyen hozzájárult a ma­gyar-francia együttműködés előmozdításához, a Magyar Népköztársaság Zászlórend­jével tüntette ki az Elnöki Tanács. Székely az a fajta al­kotó, aki mindig több irány­ban keresi a kifejezés lehe­tőségeit, a kor művészeti tö­rekvéseivel szinkronban. A grafika, a festészet, a szob­rászat és az építészet ma egy­aránt foglalkoztatja az al­kotótevékenysége teljében le­vő művészt. Tanulmányait az egykori Atelier művésziskolá­ban Dallos Hannánál végezte. A történelem vihara hamar megismertette vele a társa­dalmi igazságtalanságokat, az üldözöttek vigasztalan sorsát. Mégsem esett kétségbe. A kilátástalanság, a bizonytalan jövő, a túlélés reménye, erői összpontosítására késztette. Az élete központját adó kőfara­gással éppen a negyvenes években, a munkatábor ideg­tépő zaklatottságai közepette ismerkedett meg. A szenve­dések elmúltával a kor nyo­másától felszabadulva, a má­sodik világháború vége óta fogadott hazájában, Franciaor­szágban él, ahol azonnal ma­gával ragadta a háború utáni évek nagy művészeti fellen­dülése, amelynek rövid idő múltán nem csak résztvevő­je, hanem egyik formálója is lett. Tevékeny művész, alkotó munkásságának rangját nem­csak a legnagyobb francia múzeumokban, a Musée Na­tional d’Art Moderne Centre Pompidou, a reims-i, az amiens-i és a világ számos nemzetközi hírű gyűjteményé­be került alkotásai, hanem előkelő művészeti kitünteté­sek is hírül adják. A hatvanas években érdek­lődése az építészet felé for­dult: Valenciennes-ben egy, a modern építészetben úttörő jelentőségű templom- és ko­lostoregyüttest, valamint Dél- Franciaországban egy üdülő­falut épített, korszerű for­mai és technológiai megoldá­sokkal. A Nagyvárad téren felállí­tott, konstruktív formaadású, széttárt karú madárszim­bó­­luma alkotói munkásságának legjobb tulajdonságait, a jel­képteremtő erőt, a drámai lendületet és a monumenta­litást hangsúlyozza. Talapza­ta is jelképes, a földgömböt példázza, gránitkockáin a világ népeinek „Béke” fel­irataival, melyeknek sorát Ká­dár János és a francia ál­lamelnök kőbe vésett kézjegye nyitja meg. Egyedi technikával, robban­tásos kőrepesztéssel készült, amely a felületeknek dinami­kus feszültségét fokozza. Az emlékmű személyes él­ményekben gyökerező, ma is nagyon időszerű megtestesí­tett gigantikus kiáltás, mely arra int bennünket, ne en­gedjük, hogy az egész föld Hirosima, vagy Coventry sor­sára jusson. Brestyánszky Ilona Egervári esték ősbemutatóval Magyarországi ősbemutatóval, Fabio Sto­­relli „A szent strici” című komédiájának premierjével kezdődik hétfőn az Egervári esték '83 rendezvénysorozatának színházi programja. Az igazi nyári szórakozást ígérő darabot a zalaegerszegi állandó színház tár­sulata adja elő a zalai megyeszékhelytől tíz kilométerre fekvő Egervár­adon várkasté­lyának udvarán levő színpadon. Rendező: Merő Béla. A főbb szerepekben Nemcsák Károlyt, Deák Évát, Gyürki Istvánt és Eger­vári Klárát láthatja a közönség. Az előadás kezdési időpontja: 20 óra 30 perc. A víg­játék még további négy alkalommal kerül színre Egerváron, majd Lentiben, Keszthe­lyen, Nagykanizsán és Gödöllőn is megnéz­hetik az érdeklődők. Az egervári esték másik színházi produk­cióját, Tóth Ede „A falu rossza” című nép­színművét július 8-án, szintén este fél 9-kor mutatják be. Magyar—kubai tv-koprodukciók Júliusban, Hemingway halálának évfor­dulóján vetíti a televízió „A kubaiak mind a barátaim” című, magyar—kubai kopro­dukcióban készült dokumentumfilmet. A vi­lághírű író életének egy korszakát megele­venítő alkotásban azok az emberek szólal­nak meg, akikkel Hemingway kubai tartóz­kodásakor találkozott: hajójának kapitánya, kedvenc éttermének pincére és halásztársai idézik fel az író alakját. A filmet a napokban nagy sikerrel mutat­ták be Havannában a kubai televízió, vala­mint a Magyar Népköztársaság havannai nagykövetségének vezetői jelenlétében. Ugyan­csak levetítették előttük a Varadero ’82 fesz­tiválon forgatott zenés szórakoztató progra­mot, amelyben a magyar tévések az évente megrendezett, négynapos zenei rendezvény legsikeresebb előadásait örökítették meg. Mindkét produkciót Csenterics Ágnes ren­­­­dezte. I 'A/'/' Ma a „KI MIT TUD?” — holnap a NÓGRÁD nyár műsorában Stoor Christel diszkótáncos Nógrád színeiben A „KI MIT TUD?" ma es­ti — ötödik — elődöntőjében egy hirtelenszőke diáklány mutatkozik be Nógrád megye képviseletében az ország nyil­vánossága előtt. Neve: Stoor Christel. Életkora 16 év. Kü­lönös ismertetőjele: szeret táncolni. Legkülönösebb is­mertetőjére: — ahogyan tán­col. .. — A Christel — mi taga­dás — nem túl gyakori ke­resztnév Nógrád megyében.. — Az NDK-beli Laud­a­­ban születtem. Édesanyám né­met származású. 1973-ban köl­töztünk Magyarországra. Szü­leim jelenleg Diósjenőn élnek, én a salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium második osztá­lyát fejezem be holnap — mondja gördülékeny, mi több, szabatos magyarsággal. Christel azonban nem csak a magyar nyelvet sajátította el tökéletesen Nógrád megyé­ben, de a tánc nyelvét is, vagy mondjuk szakszerűbben: mozgáskultúrája te itt csiszo­lódott A „KI MIT TUD?” korábbi elődöntőinek majd mindegyi­kében felvetődött a kérdés, diszkótáncnak avagy jazzba­­lettnak tekintendő-e az az új műfaj, mely idén először sze­repel külön kategóriaként a tehetségkutató versenyen. Versenytársainak többségével ellentétben Christel határozot­tan vallja: amit ő csinál az diszkótánc. Csakhogy ennek a műfajnak valójában még an­­­nyira sincs nálunk iskolája, mint a jazzbalettnak. Hogyan lehet hát valaki országos fi­gyelmet érdemlő diszkótán­cos? — Bármilyen különös, soká­ig nem jártam diszkókba. A szüleim otthon ma sem igen engednek. Kezdetben szégyell­tem is előttük, hogy vonzódom a tánchoz. Ezért aztán leg­többször szobámba zárkóz­tam, és magnózenére találtam ki magamnak a különböző táncelemeket. Amikor azután Salgótarján­ban, iskolánkban is megkezdő­dött a „táborozás” a diákna­pokra meg a „KI MIT TUD?” -ra, akkor figyelt fel rám Liszkai Zsuzsa kollégiumi ne­velőtanárom, és ő irányított Kulcsár Józsefné táncpedagó­gushoz, aki attól kezdve rend­szeresen foglalkozik velem. Mentorai szerint Christel ösztönös tehetség, mozgáskul­túrái­nak említett csiszolódá­­sa azonban nem csupán az el­múlt hónapok eredménye. Erre nézve némi magyará­zatul szolgál: miért került Diósjenőről Salgótarjánba? — Magyarországon Diósje­nőn kezdtem az általános­ is­kolát, de a hetedik osztály második félévétől már Balas­sagyarmaton folytattam tanul­mányaimat. Egy általános is­kolák közötti atlétikai tornán megnyertem a 300 méteres futóversenyt. Tehetségesnek találtak, és meghívtak a ba­lassagyarmati Dózsa Általá­nos Iskolába, melynek diákja­ként aktívabban sportolhat­tam. Innen vezetett az út a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium testnevelés tago­zatára, ahol másfél évig atle­­tizáltam. — Eszerint időközben szakí­tottál a sporttal? — Az aktív sportolást abba kellett hagynom. Bár nyelv­akadályok mind kevésbé za­vartak, de azért így is nehe­zen ment a tanulás. Be kel­lett látnom, hogy a kettőt nem tudom együtt csinálni. — Azt gyanítom, hogy a jö­vőben is szeretnél a tánccal foglalkozni, de gondolom más terveid is vannak. . Mindenekelőtt szeretnék le­érettségizni. Németből remé­lem nem okoz gondot megsze­rezni az államvizsgát, de az angol nyelvet sem ártana el­sajátítani, és azután — ha a tánccal nem tudok — akkor nyelvekkel szeretnék foglal­kozni tolmácsként vagy ide­genvezetőként — Lehet, hogy illetlen a kérdés, de mi a véleményed arról, hogy a diszkó állítólag kezd kimenni a divatból.’ — Az, hogy én nem enge­dem kimenni! — vágja rá in­gerülten, kedves fintor kísé­retében. — Nekem a tánc az .... az..., hát nem érted­! Nekem a tánc a kibontakozás! Mint másnak a zenélés vagy az írás. Nekem ez fontos, értsd meg! Nem mehet ki a divat­ból, mert akkor szegényebb leszek! Szavai választ adnak arra is, hogy miért várja az in­dokoltnál nagyobb lámpaláz­zal a ma esti szereplést! Lámpaláza a kívülálló szá­mára azért tűnik túlzottnak, hisz végtére is az, hogy több ezer jelentkező közül beju­tott a „KI MIT TUD?” nyil­vános versenyére, máris elis­merése, nem csak kivételes tehetségének, de a diszkótánc műfajának is. Stoor Christel a hét elején osztálykiránduláson vett részt Észak-Dunántúlon. Szüleinek Sopronból írt levelet Édes­anyjának címzett sorait az alábbi mondattal zárta: „ .. Kívánom Neked, hogy a Ta­lányod jól szerepeljen a „KI MIT TUD?”-on! A NÓGRÁD olvasói nevé­ben mi sem kívánunk egye­bet! — pintér — 4­­40 GRAD m 1983. június 17., péntek M­i műsor KOSSUTH RADIO: 8.35: zenekari muzsika 10.05: Hétszínvirág 10.35: Telekes Béla versei 10.40: Melis György nótafelvé­­teleiből l1.OO: Változatok egy pályára 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Emlékezés Nagy Sándor kórusvezetőre 15.05: Révkalauz 15.35: Csajkovszkij: Rómeó és Jú­lia — nyitány fantázia 18.00: Húszas stúdió 17.05: Mozart: g-moll zongora­­négyes K. 478. 17.35: Életünk, ahogy éljük 18.00: Részletek Morricone filmzenéiből 19.15: Mazsaroff Mária népdalokat énekel 19.55: Örömök kertjében Zoltán Péter sorozata 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Mi mennyi? 82.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót Kb.: 23.30: zenekari dalok 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Helge Roswaenge Leltár­felvételeiből 8.35: Slágermúzeum 9.21: Háttérbeszélgetés 10.00: zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Népi muzsika 13.15: Nyolc rádió nyolc dala 14.00: A Petőfi rádió zene­délutánja 17.30: Ötödik sebesség 18.35: popvullám 19.40: Régi nóta, híres nóta 20.35: Sokféle 21.35: Ritmus 22.05: Népdalkörök pódiuma 22.30: Engedje meg! 23.20: A tegnap­­ slágereiből MISKOLCI STÚDIÓ. 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Vizijármű-kölcsön — Így látja a KÖJÁL _ Magánlakás-épí­tők gondjai — Programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 15.35: Hírek 15.40: Gyermekek az ókori Görögországban 15.50: Mindent a pillanat dönt el. Szovjet film 17.35: Reklám 17.40: Postafiók 250 Takács Mari műsora 17.55: Képújság 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Ki mit tud? V. elődöntő. Kb.­ 22.30: Tv-híradó 3. 22.45: Madár­jeszlő. Magyarul beszélő amerikai film. (18 éven felülieknek!) 2. MŰSOR: 20.01: Szemle 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Ausztria—Magyarország— Csehszlovákia—Görögország, nemzetek közötti női-féri válogatott atlétikai verseny. Közvetítés Schwechatból, felvételről 22.20: Wallenstein. Magyarul beszélő NSZK tévéfilmsoro­zat. IV/2. rész: A jó vá­sárok. 23.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hiradó 20.00: Martin Eden. Olasz film Jack London regényéből (­ befejező rész) 20.35: A nékéért és az életért Dokumentumműsor 21.20: Josef Zima énekel 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Profik. Angol bűnügyi filmsorozat 23.05: Hírek 23.10: Kék láng. Szovjet zenés szórakoztató műsor (ism.) 2. MŰSOR: 18.00: Ausztria—Csehszlovákia— Magyarország—Görögor­szág nemzetek közötti válogatott női-férfi atléti­kai verseny 20.30: Tarka melindiaegyveleg 21.30: Időszerű események 22.00: Carl Marzani:­ Aki túléli. Tévéjáték (2. rész) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.2 Fél tói: Akit Bulldózernek hívtak. Színes, szinkronizált olasz kaland­film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától: Du­tyi dili. Színes, szinkronizált ame­rikai filmvígjáték. Fél 4-től: Éj­szakai boszorkányok. Színes, szov­jet háborús kalandfilm. — Pász­tói Mária: Vérszerződés. (14) Szí­nes magyar film. — Rétság: A kétes hírű menyasszony. Színes szovjet film. — Szécsényi Rá­kóczi: Elveszet illúziók. (14) Szí­nes magyar film. — Érsekvadkert: Morfium. Színes, szinkronizált ju­goszláv bűnügyi film. — Nagy­­lóc: Hair. (14) Színes, látványos, zenés amerikai film.

Next