Nógrád, 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

Emberismeret és türelem / „Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb"­ ­ Csendes szavú, megfontolt ember benyomását kelti a szurdokpüspöki tanácsházán Hugyecz Ferencné. A har­minchat éves fiatalasszony igazgatási előadóként dolgo­zik immár ötödik éve, s a közszolgálatot vállalókhoz ha­sonlóan az ő életének a jelen­tős része is az emberek ügyes-bajos dolgainak az in­tézésével telik el. — Nem látványos az én munkám, bár igen sokrétű — élt rá némi kapacitálás után a beszélgetésre. — A legfonto­sabb az, s ezt egy percre sem szabad szem elől téveszteni, hogy állandóan emberekkel foglalkozunk. Ide általában úgy jön az ügyfél, hogy lehe­tőleg azonnal és jól intézzük el dolgait.* Az emberek azonban igen sokfélék a hivatalos ügyek intézése során is. Gyakran akad példa, a türelmetlenség­­re és az ingerültségre, a köz­érzet pedig jórészt azon mú­lik, hogy az ügyintéző felis­meri-e, kiben mi lakik.­­ A bánásmódot emberes válogatja. Kell némi tapasz­talat ahhoz, hogy rögtön lát­ni lehessen, kitől kérhet az ember egy perc türelmet, vagy ki nem viseli el a meg­értésen alapuló pillanatnyi várakozást sem. Természetes, hogy minden­kinek a saját ügye a legfon­tosabb, de gyakran tapasztal­hatják, az ügyintézők — nem is csak Szurdokpüspökiben —, hogy nem gondol­nak a tanácsi munka sokféle­ségére. Igaza van Hugyecz Ferencnének: a tanácsi igaz­gatáshoz a születéstől a halá­lig minden hozzátartozik, itt minden mozzanatból ügy le­het. Az elintézésüket pedig gyakran nem is lehet a taná­csi dolgozószobák ajtaja mö­gé zárni. — Megállítanak az utcán, jönnek a lakásomra, vagy éppen a boltban '■ szólnak a malac herélése ügyében. Ott adják a kezembe a személyi igazolványhoz szükséges nyomtatványt. Néha nem értik, hogy azonnal nem ad­hatok választ, legföljebb út­baigazítást, de ez éppen az ügyek sokfélesége miatt van Néha csak azt, tudhatja az ember, hogy hol keresse a megoldást.­ De nyugalom ép­pen akkor tölt el, ha a vá­laszadás, az intézkedés, vagy az útbaigazítás sikeres. * Végső soron a nyugodalma­­sabb és az eredményesebb munkát szolgálja a tanácsi ügyfélfogadási idő bevezeté­se is, némi értetlenség azon­ban ezzel kapcsolatban is megnyilvánul a lakosság ré­széről. Hugyecz Ferencné er­ről így vélekedik: — Az emberek egy része azt hiszi, hogy amikor nincs ügyfélfogadási idő, akkor mi nem is csinálunk semmit. Holott a teendő ezernyi, mert rengeteg az adminiszt­ráció. Végső soron, az ügyfél­­fogadási időn kívül is a la­kosság érdekében dolgozunk, hiszen a folyamatosság nél­külözhetetlen az ügyintézés­ben és a tanácsi munkában. A bármikor kopogtató ügy­fél tehát a belső munkát za­varja. Hogyan fogadják­ ? Nemigen van példa ar­ra, hogy az ilyenkor jelent­kezőket elküldenénk. Sokszor még a munkaidőt sem lehet betartani. Előfordul, hogy a végzés előtt tíz-tizenöt perc­cel jön valaki egy több időt igénylő, bonyolult üggyel. A redőnyt pedig nem lehet le­húzni, mint az üzletben. Hugyecz Ferencné helybéli, Szurdokpüspökiben él. Szá­mos előnnyel jár ez a tény, de a megterhelés is nagyobb, hiszen a köz szolgálatában dolgozó fiatalasszonynak na­gyon rugalmasan kell értel­meznie a munkaidőt. — Mindenképpen többet kell nyújtanom, mint egy idegennek. A lakásomra érke­zőket sem utasíthatom el, a megbízatásomat és a mun­kámat nem hagyhatom ott a hivatalban, mint egy szatyrot. Az igazgatási előadó öt év­vel ezelőtt a pásztói téeszt cserélte fel a tanácsi munká­val. Kevesebb idő megy el az utazásra, jobban lehet spórol­ni és szem előtt van a két gyerek is. A családdal él a hatvanhárom éves nagyapa, Hugyecz Ferencnének tehát otthon is bőven akad tenni­valója. — Nehéz az egyeztetés, minden a jó időbeosztáson múlik. Előre át kell tekinte­ni a teendőket, a végrehajtás így eredményesebb lehet. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munka­ és az otthoni teendők mellett az öt év alatt még mindig tanultam valamit, most éppen az anya­könyvi szakvizsgára készülök.. A rengeteg elfoglaltság mel­lett némi könnyebbséget je­lent, hogy a földhivatalnál dolgozó férjem ugyancsak jól ismeri­k­özszolgálat terheit. A tanulás természetesen azt eredményezi, hogy még nagyobb elégedettséget vált­hat ki a lakosság ügyeinek felkészült intézése. S­­e ko­rántsem látványos, emberis­meretet, szaktudást, nem egy­szer pedig tapintatot is kívá­nó munka meghozza a siker­élményt is. E tevékenység természetét pedig jól érzékel­teti Hugyecz Ferencné befe­jező megjegyzése: „Ez a siker bizony nagyon is apró, hétköz­napi eredményekből tevődik össze.” K. G. Gázhajtású autóbuszok A Szovjetunióban öt LIAZ márkájú buszon megkezdték a gázzal hajtott autóbuszok próbaüzemelését. Észre sem lehet venni, hogy ezeket új üzemanyagra állították át. Külső változásnak semmi je­le, csak a motor üzemanyag­adagoló rendszerét cserélték ki. De, ha álldogálunk egy kicsit a járó motorú busz mellett, azonnal észrevesszük, hogy nem lehet érezni a gáz­szagot. Jelenleg mind az öt, folyékony gázzal működő LI­­AZ a városi utakon közleke­dik kísérletek céljából. „Hasznos tapasz­talatokat szereztünk..." Interjú Chea Simmel, a kambodzsai nemzetgyűlés elnökével A héten Nógrád megyébe látogatott a kambodzsai nem­zetgyűlés hazánkban tartóz­kodó küldöttsége. Ez alkalom­ból kértük Chea Sim elvtár­sat, a Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagját, a nemzetgyűlés elnökét, hogy válaszoljon lapunk munka­társának kérdéseire. — A kambodzsai nemzet­gyűlés küldöttsége milyen céllal érkezett Magyarország­ra? — Magas szintű delegációnk a magyar országgyűlés meg­hívására tartózkodik az önök hazájában. Azt reméljük, hogy utunk, tárgyalásaink hozzájárulnak ahhoz, hogy az eddigieknél is szorosabbá váljon a kambodzsai és a magyar nép közötti kapcsolat, erősödjék az együttműködés a két ország törvényhozó szer­vei között­. Abban is bízunk, hogy az ilyen látogatások hozzájárulhatnak a béke meg­őrzéséhez nemcsak Délkelet- Ázsiában, hanem az egész vi­lágon. Az országgyűlés veze­tőivel folytatott tárgyaláso­kon egyetértettünk abban, hogy népeink között jó a kap­csolat, s ez a jövőben tovább erősíthető. A két nép kölcsö­nös érdeke a barátság­ , az együttműködés elmélyülése, mert ezzel is hozzájárulha­tunk a nemzetközi helyzet javításához. A feszült nem­zetközi helyzetben minden ilyen látogatásnak különös jelentősége van. Célunk egy­beesik az egész világ érdekei­vel: szeretnénk békében élni. — Köztudott, hogy Kambod­zsa népének milyen nehézsé­geket kellett kiállni.­.. Kérem szóljon arról, melyek ma az önök előtt álló legfontosabb feladatok? — Pártunk IV. kongresszu­sa két fontos teendőt jelölt meg a nemzeti újjáépítés ér­dekében. Az egyik országunk gyarapítása, újjáépítése, a másik a haza védelme. E két stratégiai feladaton munkál­kodnak most a kambodzsaiak. Az elmúlt öt esztendő alatt jelentős eredményeket sike­rült elérni, ami köszönhető a kambodzsai nép hősies helyt­állásának. Gondjaink orvos­lásához felmérhetetlen segít­séget kaptunk és kapunk a szocialista országoktól is. Mindenekelőtt érezhetjük a három indokínai nép szolida­ritásának gyümölcseit. Sokat köszönhetünk a szocialista országoknak, a Szovjetunió­nak, és természetesen a Ma­gyar Népköztársaságnak. El kell mondanom, hogy előre­haladásunk nehéz körülmé­nyek között zajlik. Az Ame­rikai Egyesült­­ Államok, a kínai expanzionisták tovább folytatják az ellenforradalmi csoportok támogatását, ame­lyek garázdálkodása követ­keztében különösen a thaiföl­di határ mentén feszült a helyzet. Ilyen körülmények között is legfontosabb célja pártunk­nak és kormányunknak, hogy az embereket a jobb munká­ra ösztönözze. Eddigi mun­kánk legfőbb eredménye, hogy emelkedett népünk élet­színvonala és sikerült a lét­­biztonságot megteremteni or­szágunkban. — Milyen benyomásokkal távozik Nógrád megyéből? — Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak azért a baráti fo­gadtatásért, amelyben kül­döttségünket részesítették. Nagyon örülök, hogy megyé­jükbe látogathattunk. Nagy figyelemmel hallgattam a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját. Szívből örülök annak, hogy eddigi munkálkodásukat siker koronázta­­ és sikeresen tevé­kenykednek a fejlett szocia­lista társadalom építésének feladatain. Hasznos tapaszta­latokat szereztünk. Jólesően hallottam, hogy a nép biza­lommal van pártjuk politiká­ja iránt, a megye munkásai, a mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek egyaránt kive­szik részüket a fejlődés által kívánt feladatok megvalósí­tásából. Tudjuk, hogy megyé­jük fejlett iparral rendelke­zik, sok-sok ipari terméket állítanak elő. Azt is tudjuk, hogy megyéjükben öt kam­bodzsai diák tanul, ami szem­léletes példája a népeink kö­zötti együttműködésnek és bí­zunk abban, hogy további fiataloknak is alkalmuk lesz önök megyéjében tanulmá­nyokat végezni. Engedje meg, hogy a kam­bodzsai­ nemzetgyűlés delegá­ciója nevében sok sikert kí­vánjak Nógrád megye egész lakosságának, kívánom, hogy céljaik maradéktalanul válja­nak valóra. — Köszönjük a beszélgetést! M. Sz. Gy. Életutak egyengetők Állami gondozottak a Ganzban „Nyolcan vagyunk testvé­rek, anyám korán állami gon­dozásba adott, most múltam tizennyolc éves. Három éve dolgozok­­ itt a mátraterenyei Ganz-MÁVAG-ban betaní­tott lakatosként, de megvan a lánghegesztői és a daruke­zelői tanfolyamom is. A bá­­tonyterenyei intézetben mondták a tanárok, hogy ide nyugodtan jöhetünk, mert itt mindenben gondoskodnak az emberről. Az intézetből itt van a legjobb barátom is, ti­zenhat éves, ismerjük egy­mást, másfél éve meg az egy­ik öcsém is. Őt már én b­­­íttam arra, hogy jöjjön ki Ganzba. Nem is bántuk meg. Most, ha jól számolom, tizenhárom intézetis van itt, többen a bátonyterenyei, ke­vesebben a salgótarjáni neve­lőotthonból. Nyolcan itt is lakunk, egy- és kétágyas, kü­lön, a nekünk kialakított ké­nyelmes szobákban. Van tele­víziónk, ellátnak mindennel, amire egy fiatalnak szüksége van. Olyan négyezer forint körül keresek, most készülök szakmunkásvizsgára utána meg az a tervem, hogy be­iratkozok a dolgozók szakkö­zépiskolájába. Nagyon sokat köszönnétek a gyárnak, legfő­képp azt, hogy itt neveltek embert belőlem. Ozsvárt Sándornak hívnak”. Danyi István, a Ganz-MÁ­­VAG mátraterenyei gyárának személyzeti és oktatási veze­tője: — Ötéves kapcsolatunk van a Nógrád megyei Tanács bá­tonyterenyei, valamint salgó­tarjáni Gyermek- és Ifjúság­védelmi Intézetével. Bennün­ket az a cél vezérelt, hogy mennél több fiatalt juttas­sunk szakmához, még annak árán is, hogy esetleg nem ra­gadnak meg nálunk. Ha nagy szavakat akarnék használni, mondhatnám azt is, hogy hu­mánus okokból lettünk a kapcsolatfelvétel kezdemé­nyezői. A miénk nagyon em­berközpontú gyáregység. Eze­ket a fiatalokat megpróbáljuk olyan mikroközösségbe he­lyezni, hogy később képesek legyenek az önálló élet elkez­déséhez. Eddig több mint harminc intézetbeli gyereket bocsátottunk szárnyra, közü­lük tizenhárman jelenleg is nálunk dolgoznak. Próbálkoz­tak többen is, de egészség­­ügyi problémák, családi okok és más miatt meg kellett tő­lük válnunk. — Ezek szerint nem min­den esetben sikerül a beil­leszkedésük az új közösség­be? — A egyiknél könnyebben megy a másiknál nehezeb­­ben, de az egyébként az inté­zetet még kívülről sem lá­tott fiatalok esetében is így van. Mi mindent elkövetünk azért, hogy nyugodt körülmé­nyek között, különösebb gon­dok nélkül tegyék meg az el­ső lépéseket munkáséveik al­ján. Hogy csak egy példát mondjak, közülük hárman már itt vásároltak lakást ma­guknak, természetesen jelen­tős gyáregységi támogatással. Minden szakmunkástanulónk­nak négyezer forint, vissza nem térintendő, úgynevezett betanulási segélyt adunk, s amellett takarékbetétet nyi­tunk a nevére, amelybe min­den hónapban, öt éven ke­resztül, havi háromszáz forin­tot helyeztünk el. Ennyi idő alatt csinos kis summa gyű­lik össze, amivel már nagyjá­ból neki lehet vágni az ön­álló életnek. — De — vélem —■ a gon­doskodás nem merül ki csak anyagiakban. — így igaz! Vannak társa­dalmi pártfogóink, jelenleg hárman, bár ebben az évben számuk még egy főállású pártfogóval is bővül. Termé­szetesen, a nevelés sem kor­látozódik le ilyen, mondhatni hivatalos körre: igazi szak­munkássá és emberré válásu­kat nagyban segítik azok a közösségek, amelyekben dol­goznak. — Törődni velük — mond­ja Rénás László, a gyáregy­ségi KISZ-bizottság titkára — a mi feladatunk is. Mert bizony, eleinte igen nehezen oldódnak, s elég hosszú idő­be telik, amíg „elvegyülnek” a többiek között. Különösen a kezdet kezdetén van ez így, amikor, szinte ösztönösen, csak egymás között barátkoz­nak, mint intézetisek. Ám igyekszünk őket minél előbb bevonni a közösségi életbe, önálló feladattal bízzuk meg őket, s ezek oldják a gátláso­kat. Mondjam, hogy közülük hatan már ifjúgárdisták és aktívak, segítőkészek min­denben? — Nálunk most — említi Králik János, a tanműhely vezetője — négy másod- és egy elsőéves, intézetbeli szak­munkástanuló van. Szorgal­masak, fegyelmezettek nem igen különböznek többi tár­saiktól. Nem mondom, eleinte többüknél vannak értelmi és hozzáállási problémák, ami szerintem az előéletükre ve­zethető vissza, de ez hama­rosan elmúlik. Tanáraik — hiszen az elméletet a bátony­­terenyei 209. számú Szakmun­kásképző Intézetben sajátít­­ják el —, s mi magunk oktatok is, minden segít­séget meg­adunk nekik. Tanulmányi idejük alatt egyébként havi nyolcszáz forintnyi társadal­mi ösztöndíjat is kapnak. A betanított és a már fel­szabadult szakmunkásokról munkahelyi vezetők: Pénzes János és Tóth József, vala­mint Cserhalmi András szak­­szervezeti főbizalmi is elis­merően nyilatkozik. Bár ki­csit furcsáivá néznek rám, mikor az intézetisekről faggatom őket, mert ők, ter­mészetesen nem tesztek kü­lönbséget az onnan jött vagy a családban élő fiatalok kö­zött. — Világrengető dolgokat, még nem értünk el, tudom — hangsúlyozza Danyi István, — de a jövőt illetően opti­misták vagyunk. A gyáregy­ségben továbbra is­ szívesen fogadjuk és kezdeményezzük, mennél több intézetben ne­velkedő gyermek sajátítson el szakmát a mi segítségünk­kel. k. gy. Gépgyári görgőstengely A salgótarjáni bányagépgyárban mintegy hétszázötvenezer darab különböző méretű görgőstengely készül évente. A fel­vételen ezen alkatrészek csapágyhelyeinek köszörülése lát­ható. — benc­e — NÓGRÁD — 1984. június 9., szombat %í

Next