Nógrád, 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
Barátsági nagygyűlés Új magyar—mongol barátsági szerződést írtak alá Losonczi Pál, az Elnöki Tanács hivatalos baráti látogatáson Mongóliában tartózkodó elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Jumdzságin Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke, az MNFP Központi Bizottságának főtitkára, pénteken aláírta a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság új barátsági és együttműködési szerződését. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság első barátsági és együttműködési szerződését 1965-ben kötötték. A most aláírt dokumentum a következő húsz évre megújítja és egyben tovább fejleszti a következetes politikai és ideológiai együttműködést, a két ország és a két nép testvéri barátságát. A szocialista gazdasági integráció és a kölcsönös előnyök elveiből és gyakorlatából kiindulva rögzíti a szerződés a gazdasági és műszakitudományos kooperációk továbbfejlesztésének szükségességét. Előirányozza a kulturális, tudományos, oktatási, részségiügyi, idegenforgalmi és egyéb együttműködés elmélyítését. A dokumentum újólag megerősíti a két állam következetes elvi alapokon nyugvó szocialista békepolitikáját. Péntek délután Ulánbátorban magyar—mongol barátság Elnökségének és a kormánynak számos vezető tagja, a magyar kíséret tagjai, a mongol főváros dolgozóinak kiemelkedő képviselői. Egy mongol pásztor, egy munkás és egy értelmiségi rövid felszólalása után Jumdzságin Cedenbal, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, mondott beszédet. Ezután Losonczi Pál mondott beszédet. Az Elnöki Tanács elnöke pénteken baráti beszélgetésen ii nagygyűlést tartottak Le- fogadta Nyamin Luvszancsül” tem, a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szövetsége végrehajtó bizottságának elnökét, valamint Cs. Molovot, a Mongol—Magyar Baráti Társaság elnökét. Losonczi Pál találkozóit a magyar kolónia képviselőivel hazánk ulánbátori nagykövetségén. sonczi Pálnak az Elnöki Tanács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának baráti látogatása alkalmából. A nagygyűlésen — amelyet B. Altangerel, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, az ulánbátori városi pártbizottság első titkára nyitott meg — a miniszterelnökkel az élén részt vett a párt Politikai Bizottságának, a Nagy Népi Hurál Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete ma reggel indul haza. (MTI) Bolgár kiállítás Moszkvában „Bolgár Népköztársaság — 40 év a szocialista haladás útján” — ezzel a címmel nyílt meg pénteken Moszkvában a Bulgária eredményeit bemutató nagyszabású ipari és kereskedelmi kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, s a Központi Bizottság több titkára, valamint Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke, aki a kiállítás alkalmából csütörtökön érkezett rövid baráti látogatásra a szovjet fővárosba. (MTI) A lengyel vezetők Lodzban A LEMP vezető testületeinek tagjai pénteken Lodzba, Lengyelország második legnagyobb városába utaztak, hogy több mint negyven nagyvállalat munkásaival találkozzanak, s megvitassák velük azokat a kérdéseket, amelyekről a szombat—vasárnapi KB-ülésen lesz szó Lodzban. A Központi Bizottság kihelyezett és kibővített ülésén — amelyre 800 munkást is meghívtak, s közülük minden második pártonkívüli — a téma a munkásosztály helyzete és szerepe a szocializmus építésében, a párt és az ország életében. A párt vezetői vagy félszáz üzembe látogatnak el, hogy közvetlenül beszélgessenek a munkásokkal erről a kérdésről. A KB-ülés előkészületeiben különleges szerepet játszott a nemrég megtartott országos szakszervezeti találkozó, amelyen az országos szakszervezeti szövetségek és mintegy kétszáz nagyvállalat szakszervezeti vezetői vitatták meg a kormányzat és a LEMP képviselőivel a dolgozókat foglalkozató legfontosabb kérdéseket. A munkások helyzetével foglalkozó KB-ülés színhelyéül nem véletlenül választották Lodzot. A Varsótól 130 kilométerre fekvő nagyváros a legfontosabb lengyel ipari központok közé tartozik. Magyar—csehszlovák szakszervezeti megbeszélések A Szakszervezetek Országos által vezetett küldöttségével. Tanácsának küldöttsége Gás- A küldöttséget fogadta Gáspár Sándor elnök vezetésével tár Husak, a CSKP KB főmájus 27—31. között hivatalos baráti látogatáson Csehszlovákiában járt, ahol megbeszéléseket folytatott a szakszervezetek központi tanácsa (URO) Karel Hoffman elnök titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. A magyar szakszervezeti küldöttség hazaérkezett Budapestre. (MTI) Genscher utoljára jelölteti magát pártelnöknek A Német Szabaddemokrata sabb jellegének elvesztését Párt (FDP) pénteken délelőtt féltik az olyan politikai lépés Münsterben megkezdte hő-sektől, mint, amilyen az a háromnapos kongresszusát. A csalóknak szánt amnesztia pénteki tanácskozások közép- volt. Másrészt, Genscher egy pontjában Hans-Dietrich akarta leszerelni az ellene Genscher pártelnök beszéde irányuló támadásokat és bizt és az FDP vezető szerveinek tosítani újjáválasztását, amely újjáválasztása állt. Mint ismeretes, Genscher már korábban közölte, hogy ezúttal utoljára jelölteti magát az elnöki tisztre, és 1986- tól egy fiatalabb politikusnak kell vezetnie a szabaddemokraták 1987-es, országos választási kampányát. Genscher ezzel a bejelentésével azokra a növekvő bírálatokra reagált, amelyek a párt liberálisen most már biztos lehet. Új főtitkárt is választanak a szabaddemokraták Helmut Hausmann személyében, aki Irmgard Adam Schwaetzert váltja fel ezen a poszton. A személyi kérdések mellett az FDP programjának „korszerűsítése” szerepel még a nyugatnémet szabaddemokraták münsteri kongresszusának napirendjén. (MTI) NÓGRÁD - 1984. június 2., szombat „Elodázott" döntés Hágában A holland kormány pénteken úgy döntött, hogy nem dönt: a nagy érdeklődéssel várt kabinetülés után kiadott tájékoztatás szerint 1985. november 1-én hozzák csak meg a robotrepülőgépek hadrendbe állítására vonatkozó elhatározást, amelyet azután 1986. január 1-ig törvénytervezet formájában a parlament elé terjesztenek. A robotrepülőgépek telepítését nem kezdik meg 1986-ban, legfeljebb csak 1988-ban. Ruud Lubbers miniszterelnök, Van den Broek külügyminiszter és De Ruiter hadügyminiszter a parlamenthez intézett levelében kifejti: a kormány egyelőre késlelteti mind a végleges elhatározást, mind magát a telepítést, de úgy, hogy ha szükség lesz rá, akkor ne lépjék túl a NATO-ban eredetileg elhatározott menetrend végső határidejét — tehát 1988 végét — az összes 48 manőverező robotrepülőgép felállítására. nti beszámoló Koreából (III.) demarkációs vonalnál Keszon különleges város Koreában. Kétezer éves, ezer esztendeje lett főváros, s ötszáz évig viselte a büszke címet. Századunkban előbb sanyarú sorsa volt. Japán hódítók vették birtokba, majd Dél-Koreához tartozott. Két és fél évtizede a KNDK egyik szép, sok hagyományt őrző városa, tartományi székhely. Róla mondják: négy történelmi formációt is megért, mert volt feudális, gyarmati és kapitalista országrész, most pedig egy szocialista ország városa. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai azonban nem nyomtalanok.. A családok hetven százaléka megosztott, egy vagy több tagjuk Dél-Koreában él, s mit sem tudnak egymásról. Azt sem, hogy élnek-e hozzátartozóik. Keszon határ menti város, különleges helyzetben, a 38. szélességi foknál. Negyedórányira tőle Panmindzson, amelyet 1953 júliusa, a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta ismer a világ, s ahol a KNDK és az Egyesült Államok tárgyaló delegációi most is rendszeresen találkoznak. Panmindzsonban, Ázsia egyik ma is neuralgikus pontján tetten lehet érni a világtörténelem eseményeit. Kora reggel autóbusszal indultunk Keszonból Panmindzsonba. A demilitarizált övezet határán Ji Mong Chol főhadnagy várt minket. Kiváló ismerője a tárgyalásoknak, már régebben itt teljesít szolgálatot. Ő mutatta be a történelmi épületet, amelyet mindössze tíz percig használtak. 1953. július 27-én, amikor aláírták a fegyverszüneti megállapodást, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselői (ez utóbbiak az ENSZ zászlaja alatt). Azóta múzeum, egy véres, hódító háború múzeuma, s egyben emlékeztető, ahol a világ egyik legerősebb nagyhatalma ismerte el vereségét. Magyar újságírókat is láttunk a tablókon. A magyar nép szolidaritásáról, testvéri segítségéről adtak hírt azokban a napokban, magyar munkáskollektívák támogatták a szocialista Korea harcát a szabad hazáért. Ji Mong Chol beszélt a KNDK immár három évtizedes harcáról, a haza békés egyesítéséért. A Koreai Munkáspárt «VI kongresszusán Kim Ir Szen újra kifejtette a KNDK országegyesítési javaslatait, tíz pontban vázolva a konföderatív demokratikus köztársaság létrehozásának programját. Ezek olyan konstruktív javaslatok, amelyek az amerikai csapatok kivonását célozzák, a szemben állást szándékoznak csökkenteni, s megoldási lehetőséget tárnak fel az ország békés, demokratikus újraegyesítésére. Tankcsapdák, hermetikus határzárak között haladtunk ezután a mai tárgyalások színhelyéig, a Panmin-pavilonig. Itt van a televízióból, a sajtóból ismert tárgyalóterem, amelynek egyik bejárata a KNDK felől, a másik Dél- Korea területéről nyílik, a középső tárgyalóasztalon húzódó mikrofonzsinór jelképezi az országhatárt Politikai, diplomáciai, katonai tárgyalások színhelye ez a terem. Az épület déli felének ablakán az amerikai katonai rendészet ifjú őrmestere, tekint bele jegyzetfüzetembe — a terem dél-koreai oldalán állok. A lát fatás negyedórájára úgy? csoportunké az egész terem kár helyet is foglalhatni a tárgyaló küldöttségek székeiben. Hallgatjuk a tájékoztatást! Egy jobb sorsra érdemes, több évtizede kettéosztott ország szorgalmas népének sorsa itt a téma nap mint van. Sajnos, a konstruktív javaslatok meginzost igen hosszú ideje húzódik — és nem a KNDK küldöttségének hibájából. Keserűen jegyzi meg a fiatal főhadnagy: „Ha így szemtől szembe állunk az ellenséggel —, mint ahogy itt akár két-három méterre láthatják az amerikai katonákat — érthető, miért is áldozunk annyit a honvédelemre, miért is szükséges erősíteni a szocializmus építésén dolgozó országunkat”. S nyilvánvaló az is, hogy igaz célért küzdenek az egész világon a haladó erők, amikor a két Korea békés egyesítéséért emelnek szót, mert a párbeszéd, a kapcsolatok fejlődése hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez a Koreai-félszigeten, s egyben a Távol-Kelet és Asia békéjének, biztonságának megszilárdításához. Nehéz szívvel jöttünk el Panmindzsonból, s a kétezer éves Keszon gyönyörű óvárosában —, ahol a helyreállított szép, régi városnegyedet néztük, fényképeztük — még gyakran volt téma a politika. Marik Sándor (Vége) I anmindzson: amerikaiak a oldalán határ déli NATO-tanácskozás Washingtonban Jubileuminak szánták s ennek megfelelően harangozták be a nyugati sajtóorgánumok egy részében az Atlanti Szerződés Szervezetének washingtoni tanácsülését. A NATO létrejöttének 35. évfordulóját egy külön, a kelet—nyugati kapcsolatokkal foglalkozó washingtoni nyilatkozat kiadásával akarták nyomatékosabbá tenni s a külsőségekre is nagyon ügyeltek. A State Department bejáratánál katonai díszőrség fogadta a tagállamok külügyminisztereit, Reagan amerikai elnök kétszer is találkozott velük s a tanácskozás egy részét a világtól elzárva, egy régi marylandi kastélyban tartották meg. Ha ezek után valaki arra számított, hogy az amerikai fővárosban megrendezett tanácskozás újat, s főként valami pozitív elemet hozhat, akkor nagyot kellett csalódnia. Nemcsak a nemzetközi és fél éve folytatott ilyen lépései nem kényszerítették térdre a szovjet vezetést, — sőt, olyan mértékű visszaesést hoztak a két ország kapcsolataiban, s általában a nemzetközi politikában, amelyhez mérhető régen volt, — de azt bizonygatják, hogy ennek az irányzatnak folytatása csakcsak igazolja majd az eddigi keménységet, rákényszeríti a szocialista országokat, a Varsói Szerződés tagjait az amerikai feltételek mellett folytatandó tárgyalásra. Ennek megfelelően Schultz külügyminiszter és a washingtoni vezetés a kelet-nyugati politikában nem adott kedves kapcsolatok megvitatása sózó jeleket az ülés, hanem még tán a negatívumokra igyekea családon belüli ellentéteket tett helyezni a hangsúlyt. A sem sikerült megnyugtatóan tanács ülése elé terjesztett rendezni, egyesek pedig meg bizalmas dokumentum, az lehetős nyíltsággal szóltak az úgynevezett Tindemans-jelenről, hogy a helyzet és a kötés kapcsán egyoldalúan a vetendő politika kérdésében szovjet félt igyekeztek felelőselég nagyok voltak a nézetessé tenni a párbeszéd megszétérések, mindenekelőtt a be k adásáért s általában a felet—nyugati kapcsolatok lehet szükségért, ráadásul úgy, tőségeit illetően, hogy a NATO-t a béke bajnok Washington célja az volt, kiként tüntessék fel.. Ugyanhogy a NATO tagságát egy akkor hűségnyilatkozatot ségesen zárkóztassa fel nem akartak kicsikarni a többi sikerült mindenkire rákényszeríteni. Görögország és Spanyolország képviselője például jegyzőkönyvbe is vetette egyet nem értését a közös nyilatkozat egyes, a szovjet magatartást különösen élesen támadó pontjai kapcsán. Az is kiszivárgott, hogy a washingtoni nyilatkozat amerikai szövegtervezetét az NSZK kormánya sem fogadta el eredeti megfogalmazásában s bár a bonni ellenállás csak egy kérdésben, az enyhülési folyamat eddigi eredményeinek értékelése kapcsán jutott előtérbe, azért ez is vitát váltott ki a tanácskozáson. A washingtoni tanácskozáson azt a tervet sem sikerült keresztülvinni, hogy a holland kormányt fegyverletételre, meggondolásainak feladására késztetik a többiek egységes kiállásával az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének kérdésében. Bár Hágára a kétségkívül hatalmas nyomás nehezedik, a holland külügyminiszter Washingtonban is kitartott amellett, hogylamennyiük számára megszabkormányának saját országa ni, közvéleményét is figyelembe Kis Csaba csupán saját katonai tervei, hanem politikai elképzelései mögé. Ennek a politikának az a lényege, hogy folytatni kell az offenzívát, újabb fegyverkezéssel és politikai nyomással kell engedményeket kicsikarni a Szovjetuniótól. A Reagan-kormány ugyan tisz NATO-partnertől a Pentagon által diktált fegyverkezési politika folytatása mellett, felszámolva az itt-ott — például Hágában — mutatkozó ellenállást. Ez az elgondolás csak részben vált be. Sikerült ugyan olyan állásfoglalást kidolgoztatni, amely az amerikai politikai célokat tükrözve a NATO kettős politikáját erősíti meg: a tárgyalási készséget hangoztató szólamok mögé bújtatva a fegyverkezés tóban van azzal, hogy három folytatását sürgeti, de erőt sem kell vennie, döntését ilyen megfontolások alapján és viszonylag függetlenül kell meghoznia. Még egy kérdésben döcögött Washingtonban a NATO döntéshozó mechanizmusa. Amerikai részről szerették volna, ha az Atlanti Szövetség tagjai egyöntetűen felsorakoznak az Egyesült Államok kormányának a Perzsa(Arab)-öböl térségére vonatkozó tervei mellett. Egységes támogatást azonban ebben a kérdésben sem sikerült biztosítani: Washington partnerei szemmel láthatóan félnek biancocsekket adni az amerikai akciókhoz, mert attól tartanak, hogy nemkívánatos kalandokba sodródhatnak. Persze a NATO politikájában mindezek az ellentétek nem hoztak alapvető változást: a szövetség eddigi politikájét folytatja, támogatja a kísérleteket az egyoldalú erőfölény megszerzésére, a Washington által diktált katonai politikát. Jellemző, hogy az atlanti miniszterek gyakorlatilag nem is reagáltak a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi, tárgyalásokat és megegyezést ajánló budapesti felhívására. De az amerikai fővárosban ismét megmutatkozott, hogy az európai partnerek nem mindig követik szívesen tengerentúli szövetségesüket s többen is úgy vélik, érdekeik korántsem minden kérdésben vágnak egybe azzal a politikával amelyet a Reagan-kormányzat akarna ♦