Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-04 / 2. szám
Ha a harag terepe a gyerek... Kettős nevelés—egyedül A papa levelet írt, buszra szállt, vonatra szállt, onnan ismét buszra és már előre örült a gyereiknek, az ő örömének. A csomagban lapuló •ajándékokra gondolt — a feleségének, illetve a volt feleségének idén vett először csak egy üveg bort és egy csomag kávét és természetesen virágot Hármat csöngetett, a régi beidegződés szerint — mindketten így jelezték: „Megjöttem!” Sehol senki. A szomszéd ház ablakában megmozdult a függöny, majd kijött az öregasszony. — Elutaztak... Pár órája indultak a nagymamához... A férfi kiszedte a táskából a gyereknek szépen összecsomagolt könyveket, játékokat és a néni felé nyújtotta. Már készült elköszönni, amikor meggondolta magát és kivette a csomagból a kávét és a virággal együtt azt is odaadta: — Boldog karácsonyt! Ez Jegyen a magáé... (A bor megmarad nekem —, hogy valami karácsonyom nekem is legyen — gondolta keserűen.) * A történet kitalált — de sajnos, sokak számára nagyon is hasonlít az élethez. Nem ritka, hogy az elvált szülők így „betartanak” egymásnak, a nagyszülőknek. És egyegy ilyen „bosszúval” a gyerekeknek is... Magyarországon 286 ezer édesanya és 56 ezer édesapa neveli egyedül a gyermekét — ez nagyon nagy szám! Nem véletlenül foglalkozott a közelmúltban is a televízió, rádió több műsora ezzel a témával. Ez a kis írás nem ezek értékelésével szeretne foglalkozni, hanem e szerteágazó problémakör egy, de sok mással összefüggő kérdésével: miért van kettős nevelés, miért nem lehet ezt elkerülni? A különélő szülők többségének kétféle az értékrendje, életmódja — hiszen nagyrészt ezért is váltak el. — Melyiket fogadja el a gyerek? Az egyik rádióműsorban, a Tanakodóban a vita egyik résztvevője úgy fogalmazott: általában azt, amelyik kevesebb ütközéssel jár számára, vagy azt, ahol él Persze, ez nem ilyen egyszerű. Ha éppen olyan a természete, hogy a biztonságot, az ellátásból is sugárzó szeretetet többre értékeli (még ha ez a szülő többet követel is tőle), mint a másik féltől kapott pluszszórakozásokat, ajándékokat, akkor egybeesik a kettő. De ha az utóbbiak jelentenek nagyobb értéket, akkor tele lesz elégedetlenséggel. Egy másik variáció: amikor a gyermekkel együtt élő szülőtől sem a szeretetből, sem a törődésből nem jut elég... A következő: amikor a különélő szülő csak azért viszi el néha őt, mert joga van hozzá, de közben ráhagyja az anyjára, apjára... Vagy. ha tudatosan a másik fél ellen lázítanak mindketten... — de ne is soroljuk tovább ! Nemrégiben egy fiatal anyuka panaszkodott a lányára, annyi vele a gond, pedig még nem is serdül. Amikor hazajön az apjáéktól, rá sem lehet ismerni: dúl-fúl, hisztériás rohamai vannak, elhanyagolja a feladatait, amit hétközben szorgalmasan, magától csinál. Mindez az „ottaniak” hatása, ők szuggerálják belé azt is, anyád veled csak veszekszik, mi szeretünk igazán. És ezek a gondok nem csak otthon jelentkeznek: az iskolában is dacos, visszabeszél. Be is hívták az anyukát fogadóórára számos alkalommal — az apukát egyszer sem —, bár ő nem is menne. Az a véleménye: ha nem neki ítélték a gyereket, akkor ő nem is foglalkozik a nevelési gondokkal, nem az ő feladata... És a mama az elkeseredésig tanácstalan, mert azt a tanácsot, hogy próbáljon kibékülni volt férjével, vagy menjen férjhez, szerezzen új apukát, nem kívánja megfogadni a pedagógustól. A fenti apai véleménnyel elletétesen fogalmazott az egyik rádióriport szereplője. Válásukkor azért egyezett bele abba, hogy mindkét gyerek a feleségénél maradjon, hogy minél kevesebb lelki sérülés érje a gyerekeket amiatt, hogy ők nem tudtak tovább egymással élni. De úgy képzelte, a felesége majd rendszeresen tájékoztatja őt a gyerekekkel kapcsolatos problémákról, mehetnek felváltva is értük az óvodába, illetve az edzés után, ami velük történik, az továbbra is közös ügyük maradna. Sajnos, csalódott — mindez elmaradt, mert a mama fél, más nevelési elveket érvényesítene, mint ő. Pedig nem ez a legfontosabb a kicsik boldogsága érdekében.* A gyerekeket nem lehet eléggé szeretni — szükségük van mindkét szülőre, a nagyszülőkre is. Az „okos szeretet” nem fából vaskarika — csak nehéz megvalósítani... Meg kell tanulni engedni, jó kompromisszumokat kötni, értelmesen, gyűlölködés, féltékenykedés nélkül beszélni egymással a gyerek érdekében. Nem változik így sem teljesen egyformává a két értékrend, de kiegészítheti egymást. Ha végiggondoljuk, ez nem csupán a különélő szülőkre érvényes — a házasságban élők is követnek el hasonló hibáikat. Kettőjük csatározásai során ott áll a gyerek, egyre bizonytalanabb önmagában, az emberekben, ő a vesztes. Vagy mi is?!?... G. Kiss Magdolna Képzőművészeti alkotások, iparművészeti termékek és kisegítő bútorok gazdag kínálatából vásárolhatnak az érdeklődők a Képcsarnok Vállalat salgótarjáni bemutaótermében. Decembertől az ajándékozás hónapjában megháromszorozódott az eladások száma, főleg a részletre történő fizetést veszik sokan igénybe. A karácsonyi vásárra érkezett Szász Endre alkotásaival díszített dobozok és medálok, az ünnep slágertermékei voltak. — Bencze — HAZAI TÁJAKON A Nagykunság Nemrégiben, amikor kiváló néprajztudósunk, Györffy István, születésének századik évfordulójára emlékeztünk, illendő is, hasznos is bemutatni hazánknak ezt a tájegységét, amelyet ő olyannyira szeretett, és amelyről több tanulmányt is írt. A Nagykunság — ez az Alföld közepén elterülő, a Sárrét, a Hajdúság meg a Hortobágy által határolt kis birodalom — több okból is magára vonta a jeles folklorista figyelmét. Egyrészt a táj története, másrészt meg az ott élők — mindenekelőtt a szilaj pásztorok — életmódja, szokásai kínáltak rengeteg kutatnivalót. Lakói éppen 745 esztendeje, 1239-ben IV. Béla királyunk hívására telepedtek le a nekik kijelölt helyen. Az uralkodó a tatárok ellen hívta segítségül a kunokat és a velük később elvegyülő jászokat. Vad, harcias, afféle vándornép volt akkor még a kunság és a jászság, olyasféleképpen éltek, mint honfoglaló eleink, így aztán az akkor már megtelepült magyarságnak egyáltalán nem tetszett, hogy bevetett földjeiket lelegeltették a jövevények. A következő századokban aztán elsimultak az ellentétek: megtelepedtek, és keresztény hitre tértek át a kunok. Még nyelvüket is feladták hajdani beszédükből csupán egyetlen emlék, a híres kun miatyánk és néhány szó maradt fenn. A javarészt aprófalvakból álló Nagykunság a török időkben elnéptelenedett: a jászkunok néhány nagy határú faluban, mezővárosban kerestek menedéket. Itt, ezekben a településekben fogalmazódott meg később, a törökök kiűzése után, hogy nemcsak az ősök földjére kellene visszaköltözni, hanem a régi kiváltságokat is újból meg kellene szerezni. Ez azonban nem ment könnyen. Mivel a nagykunsági birtokosok nem tudták hitelt érdemlően igazolni, hogy kinek hol terült el a birodalma, a bécsi udvar áruba bocsátotta az országnak ezt a jókora szegletét. 1702-ben a német lovagrend annak rendje és módja szerint meg is vásárolta. Mária Terézia 1745-ben ugyan akként rendelkezett, hogy a jászkunok ismét élhetnek hagyományos előjogaikkal, de az idegen kézre juttatott földjeiket csak úgy kapták vissza, hogy magának a lakosságnak kellett kártalanítania az új birtokosokat. Meghányván-vetvén a tennivalókat, a népcsoport bölcsei úgy határoztak, hogy a summát arányosan elosztják városaik — nevezetesen Kunhegyes, Kunmadaras, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton — között. Persze nem mindenki tudott fizetni. Aki hozzájárult a redempció — a megváltás —• költségeihez, az az előkelőbb redemptusok társaságához tartozott, aki viszont nem, az kirekesztődött, és a szegényebb irredemptusok közé süllyedt. (Ez a társadalmi megosztódás egészen a jászkun kiváltságok eltörléséig, 1876-ig éreztette hatását.) A redempció után mindenki annyi földet kapott a határban, amennyi az általa befizetett összeg arányában járt. A szántókat ki-ki maga művelte, a legelőket — szintén a megváltásra adott summa szerint — arányosan fölosztva, de közösen használták. A folyószabályozásként is köszönhetően, alig egy évszázada tűnt el a Nagykunés területéről az a vízi világ, amely — a régi térképek jól mutatják — a tájegységnek kétharmadát állandóan, vagy időszakosan elfoglalta. A pásztorok elsősorban juhot és szarvasmarhát legeltettek. Télire persze a jász"?, meg a juhász és a gulyás s beszorult az úgynevezett pitarólakba, ezekbe az egyetlen helyiségből álló, vályogfáú, nádfödeles építményekbe. Itt vészelték át a legzordabb heteket. Egy-két nyáj, csorda azonban a fagyos, havas időben is a pusztán maradt. Ezek voltak a szilaj nyájak, szilaj gulyák — alkalmasint szilaj ménesek —, amelyek felügyeletét a természeti viszontagságokat híresen jól elviselő szilaj pásztorokra bízták. (Györffy István különösen sokat és nagy szeretettel írt erről a pásztornépről.) A vízrendezés után nyerte el a Nagykunság mai képét, amely szinte észrevétlenül simul bele a Nagy-Alföldbe. Egykori elkülönülésére legföljebb, ha néhány régi, oszlopos tornácú ház és a lakberendezési tárgyak egyikemásika emlékeztet. Az utóbbiak közül a virágdíszes tulipános ládák, a helybéli fazekasok cserépedényei és a rackajuh gyapjából készült kun hímzések érdemelnek említést. Virágminták közéből kifelé világosodnak, vagy stétednek — egy egészen ősi díszítési rend szabályai szerint. .. A. L. A nagykunsági pásztor Ma is legel a tehéncsorda a kunmadarasi réten Készülnek a híres karcagi cserépedények KOSSUTH RADIO: «.’0: És nálunk? 8.50: Zenekari muzsika 9.33: Ki népei vagytok? 9.53: Lottósorsolás 10.05: Petőfk Sándor két verse 10.10: Mesterségünk címere 10.40: Magyar művek rézfúvókra 10.59: Lottóeredmények 11.00: Gondolat 11.45: Melis György nótákat énekel 12.30: Ki nyer ma? — Érden 12.40: Reklám 12.45: Magyar remekírók. Századvég. Bodnár György könyvszemléje 12.55: A zene is összeköt 14.10: Válogatott perceink 15.30: Színészek sanzonfelvételeiből 16.05: Téli szünidő 17.00: Orvos az iskolában 17.25: Daloló, muzsikáló tájak: Őrségi népdalok 17.50: Régi híres énekesek műsorából 18.25: Mai könyvajánlatunk (ism.) 19.15: Embermesék 20.15: Haydn: D-dúr (Miracle) szimfónia. No. 96. 20.41: Hallgassuk együtt: Weberoperák 21.30: Programozva, V. rész 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Igen is, nem is. A kazárokról, I. rész 23.00: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát 0.10: Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Operettrészletek 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben zenés délelőtt 12.10: Kuhnau: Dávid és Góliát harca — bibliai szonáta 12.25: Édes anyanyelvünk 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: Ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Rádiószínház: A sztaniolpapír 21.58: Nem aranylemezek... de lehettek volna! 23.20: A mikádó 24.00: Éjféltől hajnalig MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Technika. Kövek 8.25: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. oszt.). Csupajóvár 8.55: Az energia, III/3. A jövő energiaforrásai 9.20: Kémia (középisk. I. oszt.) Kovalens kötés, 19.25: Energetikáról energetikusoknak. VI/4. rész 10.05: Játékos időtöltések. XIII/10. rész 10.35: Adagio 11.00: Képújság 14.50: Iskolatévé. Deltácska 15.10: Testünk. VI. Az én testem 15.20: Tuula és Matti 15.55: Korok művészete 16.30: Hírek 16.35: A sebesség bűvöletében 16.45: Képújság 16.50: Nemzetközi síugróverseny 17.55: Reklám 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó , MISKOLCI STÚDIÓ: 20.00: Szivárvány. V. elődöntő 22-05: Péntek esti randevú 23.10: Tv-híradó 1. t. műsor: 18.10: Képújság 18.15: Don Quijote 18.40: Az állatok nyomában. XIII/11. rész: Niama Katir 19.00: Keresztkérdés 19.30: Megvalósult álmok: Kolumbusz Kristóf 20.00: A kent diákok 22.25: Képújság 18.20: Esti mese 18.35: A hideg, a sár és az eső dacára. 19.10: Gazdasági jegyzetek 20.00: Rovarok, 1. rész. (ism.) 20.25: Bölcs Jaroszláv. Szovjet történelmi film. 2. rész. 21.30: Szélrózsa 22.10: A tolvaj Teréz 0.10: Hírek 2. műsor: 19.30: Tv-híradó 20.00: Erő. Tv-játék (ism.) 31.15: Családi portré _ 21.30: Időszerű események 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Emlékeznek még? 23.05: Időjárásjelentés MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: Lady Chatterley szeretője (18). Színes, szinkronizált francia—angol film. NAPKÖZIS MOZI: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től: Klapka-légió. Színes, magyar történelmi film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Finom kis bordély (16). Színes, zenés csehszlovák filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: A nagyrozsdás eset. Magyar filmvígjáték. — Rétság: ö. kedves Harry. Színes, szinkronizált NSZK-beli bűnügyi filmvígjáték. MESEMOZI: A végtelen giliszta. — Érsekvadkert: Pereputty (14). Színes szovjet filmvígjáték. — Nagylóri Gyilkosok utcája (14). Színes, szinkronizált francia bűnleví film. — Pásztói Mátta: A szenzáció áldozata. Színes, szinkronizált amerikai film. MELEMCH Zs. 4 kő fia. 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tartalomból: A tüzelőállásról. — Fedett uszodák. — Kisállatok a lakásban. — A művelődési házak programjaiból. — Hét végi szórakozás.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.M: Lap- és műsorelőzet a». BESZTERCEBÁNYA: NÓGRÁD- 1985. január 4., péntek