Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Ma értesítőosztás Erőszak mellőzendő! (Képzelgések három tételben) A tanár: — Ilyenkor, félév­kor nagyon határozott vagyok. ITadják, ez nem olyan, mint a nyári szünet előtti „igazi” bizonyítvány. Osztályonként­­ azért ötnél többet nem buk­tatok — szeretem az arányos­ságot, a rendet. (Igaz, sok «satályom van...) Azt szeret­ném, hogy ezek a kölykök rá­­­jelö­ljenek: többet kell dolgozni a középszerű megélhetésért —­­ akarom mondan­i: jegyért is. »Az általános iskola kötelező, í^ifte a középiskola nem. Ha én a lappén középiskoláiban tanítok, ott a felelősség: kiszűrni azo­kat, akik nem alkalmasak a négyesztendős tananyag elsa­játítására. Van, hogy átcsú­­­ssák néhány gyerek, állást ké­pes és egy-két év múlva töb­­b­bőet kap a fizetési borítékban, a tatait én, a tanárja. Persze,­ez őszi téma. A­mit mostani és­­ igazán szeretném elmondani: A gyerekek felénél sem kér­­t ideák meg a szülők rendsze­­­ résén: mi volt a suliban, mit­­ tanultatok, milyen jegyet kap­utól... Pedig ná­lunk jobban­­ tudják, m­iért hagy ki időn­­­­ként a srác, ha baj van ott­­h­on, tétova... Mi megkérdez­hetjük, van-e valami otthoni toro­bléma,­ de a legtöbb gye­­rek szemérmes, nem ad választ. Ha a bizonyítványt nézik, gondoljanak arra is, eleget fog­lalkoztak-e a gyerekkel az eltelt hónapok alatt. Sokan be­­t­lukott szemmel írják alá a legrosszabb jegyeket is — és­­ s­tána csodálkoznak... A gyerek: — Amikor anya kinyitja a lakásajtót és azt kérdezi:, Mizujs???, sokszor nem merem rögtön elmonda­ni, ha valami rossz volt. A kishúgom, aki alig tud még beszélni, ha veszekednek ve­lem, rögtön rákezd: „Hagyd abba, hagyd abba...” Nem könnyű eldönteni: őszinte le­gyek vagy okos...? Amúgy nagy panaszom nem lehet a szüleimre: egy kicsit lezserek — azt mondják, az a fontos, hogy szeressem, amit tanu­lunk... Hát, nem mindent sze­retek, de nem rossz érzés, hogy­ még a legfontosabb tár­gyakból sem kell mindig ötös­re produkálnom. Ha May Ká­roly helyett mást olvastam volna, talán ötös lennék a há­rom legfontosabb tárgyból, de nem így lesz. A szülő, aki újságíró is: — Véget ért végre a félév. A ta­­valyit jobban szerettem — vagy ez már nosztalgiázás? Az igaz, a múlt évben egy ki­csit kevesebb volt a tanulni­­valónk, a gyűjtőmunkánk. Egy-egy témaköriből legfel­jebb 5—10 darabot kellett be­vinni. Akkoriban nyúltunk először a kalendáriumokhoz — a hetvenes évektől vettük az Élet és Tudomány évköny­veit például —, most már ki­szakított lapokkal csúfosko­­dik­, de mindegy, fő, hogy nem kapott egyest a kölyök. Azt mondja a férjem: nem értem, miért nem lehet csak a köny­vet bevinni egy gyűjtésnél — legutóbb öt-öt képet kellett beragasztani egy füzetbe nö­vényi, állati eredetű élelmi­szerekről, növénytermesztés­ről, állattenyésztésről és me­zőgazdasági gépekről. A mé­regdrága Magyar Konyha is „gyilkosság” áldozata lett, az egyik szakácskönyv borítóját is feláldoztuk. Akkor jött a szomszéd gyerek — nekik csak egy napilap jár, meg a tv­­újság —, ötször öt kép kelle­ne... Most már a HVG (Heti Világgazdaság) példányait is elővettük. Jó, hogy nem va­gyunk „eltakarítómániások”, mert nem lenne miből nyír­ni... Egyébként szeretjük az iskolát (még a gyerek is így van vele). Lehet, más otthonok­ban kevesebb a „nyírnivaló”, talán nem is tud segíteni a szülő. Nem lenne jó, ha vá­lasztható feladatokat adná­nak: vagy beszéljen róla a gyerek, vagy a képeit „bemu­tatva” fűzzön hozzá magyará­zatot, mit lát. Lehet, hogy az a kisdiák, akinek otthon nincs „nyersanyaga” a kör­nyezetismereti leckéhez, töb­bet tud mondani a csirkékről kacsákról, disznókról, trakto­rokról, háztájiról, mint a má­sik, akinek összeszedték a ké­peket? Nem vagyok mintaszülő, de egy dologgal büs­zkélked­he­tek : nem fog meglepni a gye­rek bizonyítványa. Ez is va­lami, ugye?... G. Kiss Magdolna Kameraközelben ..Magas, szőke férfi ... így ment át nálunk a köztu­­­datba a göndör, vörösesszőke h­ajú, kissé bárgyú arckifeje­­­sésű francia színész-rendező,­­Pierre Richard, miután be­­­m­utattuk Magas szőke férfi,­­felemás cipőben című film­jét. Azóta már jó ismerős­eként üdvözöljük a moziban, a tévében az egyik legnép­szerűbb francia komikust. 193ö-ben született. Charles J­ullin és Jean Vilar tanítot­ta színészetre. Különböző pá­rizsi kabarékban és Antoine Bourseiller színházában lé­pett fel. A­­ film számára Yves Robert fedezte fel 1967- ben, amikor rábízta a Bol­dog Alexander főszerepét. A következő években sokat dol­goztak együtt. A játékszer cí­mű Francis Weber-filmben nyújtott alakítása nem ho­zott számára sikert. Aztán elkészült a Félénk vagyok, de hódítani akarok. Ez idő tájt mondta Richard egy nyilatkozatában: „Na­gyon­­ a szívünkre vettük A játékszer relatív sikertelen­ségét, és elkezdtük, Godard, Annaud és én a Félénket ír­ni. Ebben valami olyanról beszéltünk, amit átéltünk, a film egy kicsit rólam szól.” A kérdésre, hogy milyen az, ha valaki egy személyben rendező és színész, így vála­szolt: „Nem könnyű megta­lálni az egyensúlyt. A kame­ra mögött állva, rendezőként meg kell találni a szintézist, nagyon objektívnek kell len­ni. Színészként, a kamera előtt az ember önmagára gondol és a szerepre. Ilyen­kor kell valaki, aki figyel­mezteti az embert”. Ebben a filmben Richard egy nagy szálloda pénztáro­sát játsza, aki első látásra beleszeret a hotel egyik­ gyö­nyörű és dúsgazdag vendégé­be. Egy pszichológus segítsé­gével szeretne félénkségéből kigyógyulni, és ezzel kezde­tét veszik a bonyodalmak. A Félénk vagyok, de hó­dítani akarok című francia fi­lmvígjátékot február 10-én, vasárnap este 20 óra 05 per­ces kezdettel sugározza a té­vé 1-es műsora. Pierre Ri­chard partnerei Aldo Maccio­­ne és Minői Coutelier. (erdős) PIERRE RICHARD BIRTALAN FERENC: MONDD jönnek jelek miket nem értek szólok nem tudom ki ért meg pernye korom száll a romból aláaknázott gyerekkoromból dárdáját szegzi rám az este mondd: csillagsörényes béke lesz-e vagy indul már a nélkülem-tél s titok leszek mint te is lettél „Muszfi" gyöngy ®­ Tarjáni táncos — szabolcsi színekben (Nógrádi sikerek az országos szólótáncfesztiválon) Hetedik alkalommal kerü­l megrendezésre a közelmúlt­ban Békéscsabán az országos szólótáncfesztivál, melyen — mint ismeretes — jelentős nógrádi siker született. A területi előzsürizések után, a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes tagjai közül öten kaptak lehetőséget arra, hogy az országos seregszem­lén reprezentálhassák a tar­jáni táncosképzést. Ez bizony nem volt könnyű feladat, hi­szen Békéscsabára minden ko­rábbinál népesebb mezőny jöt össze: szám szerint ki­lencvenöten jutottak a leg­jobbak versenyébe. Két nap alatt mintegy 130 produkciót tekintett meg a Vásárhelyi László vezette hét­tagú zsűri, melynek egyetlen éjszaka alatt kellett dönteni a 10 „aranygyöngy” és a 10 „aranysarkantyú” sorsáról. Végül is csak a fiúknak járó sarkantyúk kerültek mara­déktalanul kiosztásra, míg a lányokat illető gyöngyökből kettőt visszatartott a zsűri. A díjkiosztás után a már másodszor próbálkozó salgó­tarjáni Musztrai Zsuzsának is gratulálhattunk az „arany­gyöngy” elnyeréséhez! Sze­mélyében saját nevelésű, dí­jazott táncossal büszkélkedhet a Nógrád táncegyüttes, de nem lebecsülendő eredmény az sem, hogy a többi — díj nélkül maradt — tarjáni tán­cost is a mezőny erőssebbik feléhez sorolta a zsűri. Külön dicséretet kapott az a törek­vés, melynek jegyében főként szűkebb pátriánk táncaiból adtak ízelítőt a nógrádiak, a szabadon választott kategóri­ában. Meg kell azonban említeni egy apróbb „szépséghibát” is. Musztrai Zsuzsa „aranygyön­gye” nyíregyházi versenyző díjaként van elkönyvelve. Ez nem adminisztrációs hiba, a táncosnő ugyanis valóban Szabolcs-Szatmár megye szí­neiben indult. Ez a megoldás több szem­pontból is előnyösnek ígér­kezett. A nyíregyházi Balázs Gusztáv, kétszeres „arany­sarkantyús” táncos immár az „örökös” címért indult, de sa­ját együttesénél nem talált megfelelő partnert Mivel Zsuzsa magabiztosságát is nö­velte a rutinos táncossal va­ló szereplés, ezért egymás se­gítségére siettek. Kedvezett ez a döntés a tarjáni tánco­soknak is, mivel a területi döntőről egy együttes legfel­jebb három produkcióval jut­hatott tovább, így lényegében négy produkciót mutattak be a nógrádiak a fesztiválon. Eb­ből egy páros induló volt, a Tari házaspár, három lány pedig egyénileg indult: Gor­­dos Mária (nem versenyző kísérőpartnere: Mlinár Pál), Feketéné Emődi Julianna (nem versenyző kísérőpartne­re: Szabó János) és a díj­nyertes Musztrai Zsuzsanna, a szintén versenyző Balázs Gusztávval az oldalán. Reméljük a következő fesz­tiválon a fiúknak is lehető­ségük nyílik a bizonyításra.­ Kívánunk még több díjat, Musztrai­­ Zsuzsának pedig egyenes utat az „örökös” ti­tulus elnyeréséhez. Reményt nyújthat ehhez az a tény, amit talán kevesen tudnak, hogy tudniillik az or­szág első (!) „örökös arany­gyöngyös” címet elnyert tán­cosa Salgótarjánban él. A Nógrád táncegyüttes egyik vezetője — Mlinárné Kola­­rovszki Mária — az „örökös” címet (ami az „aranygyöngy” háromszori elnyerésével jár),­ már Salgótarján színeiben szerezte meg 1981-ben. E. J. Filmjeink a nagyvilágban A magyar filmművészeti leg­­frisseb­ termékeit töfotő külföl­di fes­zt­ivá­lon és szemlén mu­tatják be ezekben a napok­ban. A svédországi Göteborg­ban január 29—február 9. között megrendezett nemzet­közi filmfesztiválon Koll­ay Gábor „István, a király” és Varga Csaba ,„Auguszta szé­­pítkezik” című produkcióját láthatja a közönség. Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek”, Sándor Pál „Szerencsés Dániel”, Erdőss Pál „Adj király katonát” és Makk Károly „Egymásra néz­ve” című alkotása képviseli a magyar színeket az NSZK-be­­li Würzburgban a február 1—3. között megtartandó nem­zetközi filmszemlén. Az egyesült államokbeli Miamiban február 1—10. kö­zött András Ferenc „Dögke­selyű” című filmjét mutat­ják be. Az ugyancsak február 1—10. között zajló belgrádi FEST, 85 nemzetközi filmfesztivál programjában Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” cí­mű produkciója szerepel. Sarkantyú Mihály „Szira­­kúzai bolond”, György István „Műteremlátogatóban” és Schüller Imre „Itt éltem” cí­mű alkotása képviseli a ma­gyar dokumentumfilm-gyár­­tást azon a nemzetközi film­­fesztiválon, amelyet az olasz­­országi Padovában rendeznek meg a jövő hónap elején. A február 22-ig tartó esemé­nyen művészeti témájú doku­mentumra­mek versenyeznek. Interjú (85) Egyik hetilapunk új szo­kást vezetett be a magyar sajtóba. Rendszeresen köz­li interjúalanyai életko­rát. Valahogy így: „Nagy­lábú Béla (46) az Export­­impex igazgatója nyilat­kozott lapunk munkatársá­nak”. Először rokonszen­vesnek tűnt ez a lépés. Közéletünk igazán szűköl­ködik intimpistát beütések­ben. Legalább így minden riport elolvasása után tu­domásunk lesz arról­­ is, hogy X vagy Y hány éves. Meg kell jegyeznem, ez tovább is fejleszthető. Ha azt írnánk, Nagylábú Bé­la (46/175/213146), ez azt jelentené, hogy az interjú­­alany 46 éves, 175 centi magas, második házasságát tölti, összesen három gyere­ke van és 46-os cipőt visel. Később irritálni kezdett a dolog. Mondjuk, rendben van, hogy az interjúalany, mondjuk egy anyagbe­szerző 30 éves. Istenkém, anyagbeszerzőnek lenni nem olyan nagy karrier, lehet, hogy X már (20) éves korában anyagbeszer­ző volt. De azt már nem hagyhattam szó nélkül, hogy az Egyesült­­ t­röszt vezérigazgatója (31)­­ éves. Ilyen fiatal, és máris ve­zérigazgató? Elkezdett en­ni a fene, hogy mások már ilyen fiatalon... én meg... El tudom képzelni, hogy azok, akik (31) év alatt vannak, örülnek. Lám, ilyen fiatalon is le­het nagy karriert csinálni nálunk, csak semmi csü­g­­gedés, érdemes hajtani, minden káplár a borjújá­ban hordja a marsallbotot. Így lenyeltem mérgemet, amely alapvetően szubjek­tív alapon gerjedt föl. Aztán később láttam, hogy nemcsak a fiatalokról van szó. Amikor Bikfalvi Géza (59) minisztériumi előadóval készítettek inter­jút, nem tudtam mire vél­ni a dolgot. Mi van abban különös, ha valaki egy év­vel a nyugdíjkorhatár előtt minisztériumi előadó. Még csak nem is főelőadó. Az ilyen közlés vajon milyen érzelmet gerjeszt, mondjuk egy 30 évesben? Legfeljebb annyit, lám, lám, nálunk a gerontokrácia foglalja el még a kevésbé frekventált helyeket is. Viszont Bikfal­vi is azt érezheti, amit én: Nem elég, hogy vénsé­­gére még csak előadó, de ezt ország-világ előtt el is hintik a köztudatban? Így aztán nem is csodálom, ha nyugdíjaztatását kéri, s átveszi helyét egy szépre­ményű gyakornok (22). Ezért bízvást mondhatjuk, ez az indiszkréció nem okoz örömet sem a har­­­­minchat éveseknek, sem a hatvan felé járóknak. En­gem is a frász tör, ha ná­lam fiatalabbakról tudom meg, hogy magas poszton van, és semmi különöset sem érzek, ha nálam öre­gebb az interjú magas állású alanya. Így csak azt tudom javasolni, jobb, ha az ol­vasóra bízzák, hogy ezt az alanyt fiatalosan merész vagy öregesen maradi gon­dolkodásúnak tartja-e. Gőz József (43) műsor I. 20: És nálunk?... Számítógép a gyógyítás szolgálatában I. 50: Fritz barátunk. (Részletek) 9.33: Óvodások műsora 10.05: Csokonai Vitéz Mihály versei 10.10: Nóták II. 00: Gondolat II. 45: Kórusmuzsika 12.30: Ki nyer ma? — Bicskén 17.0: Pilinszky János: A mély­­pon­t ünnepe — könyv­szemle 12.55: Válogatás az OIRT-rádiók műsorából 14.10: Válogatott perceink 15.30: Daloló, muzsikáló tájak. Tolna megye. 16.05: Kard és kocka. Történelmi anekdota 1705-ből 16.50: Utóhang: Siklós Olgával — Remenyik Zsigmondról és a darab ősbemutató­járól 17.00: Satnya nemzedék? 17.25: Operettparádé 19.15: Embermesék 20.15: Muzsika és mikrofon. XII/5. 21.18: Kocsár Miklós: Szentiváni tűz 21.30: Vevő az egész világ?!, avagy az exportfővállal­kozás színe és visszája. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Szemben egymással 23.00: Diszkotéka. Lemezbarátok órája. 0.10: A granadai éji szállás. Részletek Kreutzer operájából PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Bécsi vér. (Részletek). 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: Lionel Hampton dzsessz­­együttese játszik 12.25: Édes anyanyelvünk 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 20.00: Nótakedvelőknek ! 21.05: Vidéki világháború. Galsai Pongrác hangjátéka 21.49: Elvis Presley összes fel­vételei. XXXII­ 5. rész. 22.33: A csodaautó. (Részletek) 22.52: Régi német toronyzene 23.20: Sudi Farkas Pál népi zene­kara játszik. Kemenes Sa­rolta és Herr Olivér nótá­kat énekel MISKOLCI STÚDIÓ. 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Báli szezon. — Mit főz­zünk? — Orvosi tanácsok. — Programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István* 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ­ 8.00: Tv-torna (ism.) 8.05: Iskolatévé 8.45: Fizikai kísérletek TI. 8.55: Kémia (középiskolásoknak) 9.00: Fizika (ált. isk. 7. oszt.) 9.30: Kamera 16.40: Hírek 16.50: Kályhaépítők. Szovjet tévéfilm. 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tv- torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Szivárvány Döntő. 21.50: Tv-híradó 3.­­ 22.00: Himnusz 2 MŰSORí­­8 15: Képújság 18.25: Don Quijote. Spanyol rajzfilmsorozat. 18.40: A kerékpár csodálatos története 19.00: Keresztkérdés 19.30: Irena Santor énekel. 20.00: Fortunata és Jacinta. Spanyol tévéfilmsorozat. 20.55: Tv-híradó 2. 21.05: Péntek esti randevú. Férfipálya? Női pálya? BESZTERCEBÁNYA! 19.30: Tv-viradó 20.00: A szabad természet. Kanadai természetfilm­sorozat. (Ism.) 20.25: Ramon y Cajal. Spanyol filmsorozat I. rész. 21.25: Szórakoztató vetélkedő 22.05: Már nem hallgatok többé. Amerikai film. 23.35: Hírek 23.45: Összefoglaló az 1984-es drezdai nemzetközi társastáncfesztiválról. 2. MŰSOR­ 19.30: Tv-híradó 20.00: Az orvostanhallgató. Tv-játék. (Ism.) 21.05: Rudolf Fábry érdemes művész. Portrém­űsor KOSSUTH RÁDIÓ: 21.30: Időszerű események 21.55: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10. Szórakoztató műsor MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8-tól: Bombajó bokszoló. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Kohász: Kés a vízben. Lengyel film. — Ba­lassagyarmati Madách: Három­negyed 6 és 8-tól: Utolsó tangó Párizsban (18). Francia—olasz­­amerikai film. — ISKOLAMOZI: A kőszívű ember fiai I—II. — Pásztói Mária: Lady Chatterley szeretője (18). Színes, szinkroni­zált francia—angol film. — Szé­­csényi Rákóczi: Yerma (14). Szí­nes magyar—NSZK-beli film. — Rétság: Vámpír négy keréken. Színes, szinkronizált csehszlovák fantasztikus bűnügyi film. ME­SEMOZI: Kacsakórus. — Érsek­­vadkert: Játszani kell! Színes ttS magyar koprodukció. —■ Nagy’óc: Jim Craig. Színes, szinkronizált ausztrál western.4 NÓGRÁD - 1935. február L, péntek

Next