Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

A salgótarjáni Furák Teréz lánykollégium hét középfokú iskola közel háromszáz diákjá­nak ad otthont és biztosít kitűnő feltételeket a tanuláshoz és a szórakozáshoz. Az alkotó­körben rajzolással, festéssel és agyagformázással ismerked­nek a diáklányok Gedeon Hajnal nevelőtanár vezetésével. — bp — Amiről a brigádnapló még nem mesél kérni a mérhetetlent . Nem az a lényeges, hogy tizenkétszer volt az ember moziban, és nem is az, hogy ezer forintért vásárol éven­ként könyvet. Mindezt termé­szetesen jól lehet adminiszt­rálni, de lehet, hogy az a sok könyv mind értéktelen, és az is elképzelhető, hogy mind a tizenkétszer, mondjuk a Csillagok háborúját nézte meg. Ennyiből bizonyára kiderül, hogy a brigádművelődésről lesz szó. A hármas jelszó: a szocialista módon dolgoz­ni, tanulni, élni, utolsó két szentenciájáról. És sokunknak máris a Hofi-paródiákba illő színházjegy-gyűjtögetők, meg az ehhez hasonló önadminiszt­­rálók jutnak az eszünkbe. De ez talán nem is baj. Soha­sem árt, ha a valóban érté­kes tartalmakra vigyázva mindig ott van az önkontroll: nem csúsztunk-e ismét a for­malitások hálójába. Ha adódik is szabad idő Három beszélgetőpartnerem a salgótarjáni öblösüveggyár finomcsiszoló üzemének dol­gozója, Miklós Gyula bri­gádvezető, Kovács Sándor művezető, és a cikk elején idézett gondolatok megfogal­mazója: Horváth Ferenc csi­szoló szakmunkás, a munka­helyi alapszervezet párttitká­ra. Velük beszélgetve kísérel­tük meg összegezni, hogy a megváltozott körülmények között, a szűkösebb gazdasá­gi helyzetben hogyan is kell értelmeznünk a brigádműve­lődés témakörét. — A piacról élünk vala­mennyien — mondja Miklós Gyula —, szinte természe­tes, hogy kevesebb energiát tud fordítani az ember a ha­gyományos értelemben vett művelődésre. Nem is innen próbáljuk megközelíteni ezt a kérdést. Úgy érezzük, ma a legnagyobb feladat a művelő­­dés rangjának, értékének a tiszteletben tartása. A művelődés kérdéskörét tekintve, a szocialista brigá­dok legfontosabb feladata ma valóban az, hogy sajátos esz­közeikkel elősegítsék a mű­velődés, a művelődő ember tiszteletben tartását. Ezernyi dolgot lehetne felsorolni: maszekolás, fusizás, „géem­­kázás”, amelyek ma elterel­hetik a figyelmet a színház­­látogatásról, koncertre járás­ról, egyszóval mindarról, amit a szakmabeliek a „sza­bad idő tartalmas felhaszná­lásának” neveznek. Az em­ber azonban, ha adódik is sza­bad ideje, sokszor arra is fá­radt, hogy kikapcsolódva, mondjuk horgászással, spor­tolással pihenje ki magát. S a munkakultúra? — Miért nem lehet az egyik legfontosabb művelő­dési vállalásnak tekinteni például a gyermeknevelést? — kerül szóba mindaz, amit például a megfoghatatlan, ne­hezen mérhető, alig naplóz­ható művelődési tevékenysé­gek között kell számon tarta­nunk. — Hányszor volt például már mindarról késhegyig me­nő vita — mondják szinte egymás szavába vágva —, hogy nem magasak-e a gye­rekeinkkel szemben támasz­tott tantervi követelmények. — Az meg egyenesen bos­­­szantó, hogy azt nem tekint­jük műveltségbeli kérdésnek, ki hogyan látja el a felada­tát — hívják fel a figyel­met a munkakultúrára. — A műveletlen ember ugyanis — azt szinte magyarázni sem kell — nem tudja úgy ellát­ni a teendőit. Másrészt itt a finomcsiszolóban a szak­mánk is eleve olyan, ami megköveteli a szépérzéket. Sok üvegipari dolgozónak a gyereke is ezt a hivatást vá­­lasztja. Ha kissé szélesebb körűen gondolkozunk, ezt sem szabad elfelejtenünk a kul­túráról beszélve. Harmadrészt az is idetartozik, hogy a nálunk gyakorló szakmunkás­­tanulókat foglalkoztatva arra törekszünk, ha idejönnek, be­csületesen lássák el felada­tukat. És mi ez, ha nem mű­velődési feladat? Persze az eddigiekre sokan azt mondhatják: „Nesze sem­mi, fogd meg jól”! Mi az, hogy a művelődés értékének a megbecsülése? Ilyen érte­lemben rengeteg brigád aranykoszorús lehetne Ami mérhető Tudni kell azonban, hogy a Szabadság Szocialista Bri­gádnak emellett vannak „mér­hető” vállalásai is a műve­lődés területén: jelenleg né­gyen tanulnak az egyébként 33 fős brigádból, valamennyi­en a középfokú végzettséget szerzik meg. Szinte monda­ni sem kell, hogy a tömeg­politikai oktatásokon rendsze­res és aktív a részvételük. Persze, ha jó a téma. Min­den év tavaszán kilátogatnak a salgóbányai emlékhelyek­hez, koszorút, virágot helyez­nek el az emléktábláknál. A május elsejék pedig nemcsak a felvonulásokra adnak alkal­­mat, hanem a brigád együtt­­létének is. Nem véletlenül érték el többször az arany­koszorús, a Vállalati kiváló és egyszer a Népköztársaság Ki­­váló Brigádja címet. — Nem a látványos bri­gádvállalások korszakát éliü­k — magyarázzák. — Aprósá­gokból tevődik össze, amit el­­értünk. De lehet, hogy most ezekkel sokkal többet hasz­nálunk egymásnak, magunk­nak és az egész brigádmoz­galomnak. Olykor ugyanis sokkal többet ér, ha valaki a bejáró munkatársának egy könyvet, egy hanglemezt vesz, vagy ha hozzáértéssel, be­csületesen elvégzi a dolgát, hiszen a munkakultúra is a műveltség része. Persze mind­ez „apróság”, csakhát erről a brigádnapló nem vall. * Beszélgetésre kértük az öb­­lösüveggyár Szabadság bri­gádjának tagjait, közös gon­dolkodás lett belőle. S e kö­zös tépelődésben az egyik leg­fontosabb gondolat: hogyan lehet ma, mostani viszonya­ink között megőrizni egyik szellemi kincsünk, a közmű­velődés értékét? Fornai Miklós MAFILM-, dokumentumfilm­tervek A Mafilm Híradó- és Do­kumentumfilm Stúdiójában több mint egy tucat doku­mentumfilm elkészítését ter­vezik ebben az évben. A fo­lyamatosan forgatott produk­ciók közül befejezés előtt áll az a magyar, cseh és szlovák irodalmi kapcsolatokról szóló alkotás, amelynek Lestár Já­nos és Ladislav Kudelka a rendezői. A koprodukcióban készülő mű már a technikai munkálatoknál tart. Doboz­ban van Kolonits Ilona „Ne­gyedik találkozás” című film­je. Az 1955 óta tízévenként forgatott produkció „fősze­replői" egy óbudai általá­nos iskola 1945-ben született leányosztályának tagjai. A történet egyéni sorsokat mu­tat be, ezeken keresztül azonban a magyar társada­lom egyik rétegének életmód­változásait is megörökíti az alkotó. Immár hagyomány a stú­dióban, hogy játékfilmren­dezők saját produkcióikhoz kísérőfilmet állítanak össze. Jelenleg Gárdos Péter az „Uramisten” című filmvígjá­­tékához készít rövidfilmet a színészi munkáról egy film­forgatás során. A „Werk” cí­met viselő produkció két olyan jelenetet is bemutat, amelyek nem kerültek bele a filmbe, rögzítésük azonban nem kis időt és energiát kö­vetelt. Csőke József ,,Közhírré té­­tétetik” címmel dokumen­tumaimét forgat. Hajdani do­­bolási jegyzőkönyvek alapján egy Szeged környéki kisköz­ség és egy Veszprém megyei település életén keresztül vizs­gálja, hogyan élt a magyar parasztság 1944—45-ben. Szo­­bolits Béla „Királysírok” cím­mel készít filmet az Árpád­házi királyok sírjainak fel­tárásáról Székesfehérvárott. A rendező a tervek szerint a termelőszövetkezeti demok­ráciáról is forgat majd egy produkciót. A II. világháborús rémtet­tek helyén felállított emlék­művekről forgat dokumen­tumaimat Desser József. Az „Emlék” című produkció töb­bek között Auschwitz, Ora­­dour, Lidice, a varsói gettó emlékművének megörökí­tésével emlékeztet a fasiz­mus embertelenségére. A ter­vek szerint Fehéri Tamás „Klubmozgalom” címmel for­gat a közeljövőben dokumen­tumfilmet, amelyben arra ke­res választ, van-e az embe­rekben igény a közösségekre, s a klubmozgalomnak milyen szerepe van a közösségte­remtésben és -fejlesztésben. FILMJEGYZIT V­örös grótno Kovács András legsikerültebb filmjei jelentős darabjai filmművészetünknek, mi több, máig gyakorta utalnak, hi­vatkoznak rájuk mindazok, akik a rendezővel egyetemben nem szűntek meg érdeklődni a kényes társadalmi kérdé­sek, nemzeti történelmünk meghatározó korszakai iránt. A „Nehéz emberek”, a „Falak”, a „Hideg napok”, vagy —, hogy közelebbi példát említsünk — a Gáli István elbeszé­léséből készült „Ménesgazda” valósággal forgószélként ka­varta fel szellemi közéletünket. Ilyen rendezői életmű birtokában —„bocsánatos bűn”­­ként könyvelte el a kritika a tavaly bemutatott „Szeretők” című, halovány Kovács András-filmet, tudván már akkor, hogy a rendező nem mindennapi fába készül vágni fejszéjét. Mondhatnánk úgy is, a „bomba” már akkor robbant, ami­kor híre kelt, hogy a következő Kovács András-film fősze­replője valóságos személy: Károlyi Mihály lesz. Hogy a vállalkozás puszta híre miért keltett olyan szo­katlanul nagy feltűnést, azt talán nem szükséges indokolni. Károlyi Mihálynak, az 1919. január 11-én törvényesen meg­választott köztársasági elnöknek a személye, pontosabban személyének megítélése ma sem egyöntetű, mégha az utóbbi évtizedben tapasztalható is az a jó szádékú törek­vés, amely ennek a nagy formátumú politikusnak a mun­kásságát reálisan próbálja értékelni. Ugyanakkor a filmi ábrázolásmód erejével (lehetséges erejével) magyarázható, hogy az említett törekvés ellenére is, sokak szemében me­rész vállalkozásnak tűnt a Károlyi-film terve. Érthető, hogy cikkek, interjúk sora látott napvilágot már a forgatást megelőzően és aközben. Mindenki újabb „bombát” remélt. A várakozás akkor sem hagyott alább, amikor az alkotók sietve nyilvánosságra hozták, hogy a több részre tervezett produkciónak valójában nem Károlyi Mihály, hanem fele­sége — Andrássy Katinka — lesz az elsődleges főszerep­lője, hogy a rendező az ő szemén keresztül kívánja láttat­ni az eseményeket. Hihető volt, hogy a téma ilyetén meg­közelítésének számos előnye lehet. Először is, mert Károlyi Mihály ma is szellemi frisseségnek örvendő özvegye élő­szóval is hitelesíteni tudja naplójegyzeteiben rögzített em­lékeit, másrészt pedig, mert Andrássy Katinka esetleges szubjektivitása nem kényszeríti a rendezőt is szükségsze­rűen elfogultságra. Épp ellenkezőleg, ez a „szubjektív né­zőpont” jóval alkalmasabbnak tetszett a remélt objektív ábrázolásra, mintha Károlyi lett volna az abszolút főszerep­lő. (Egy portré megrajzolásánál ugyanis nem hagyható fi­gyelmen kívül az, hogy a majdani néző kivel azonosul, és kit képes tárgyilagosabban szemlélni.) Nagy lehetőség rejtezett tehát a VÖRÖS GRÓFNŐ meg­filmesítésében, nagy lehetőség, ami — most már fájó szív­vel kell ezt írnunk — kiaknázatlan maradt. Az elkészült első két rész bemutatásakor csak „vaktöltény” csattogott. Nem okozhat viszont csalódást a film azoknak, akik nem vártak sokat tőle, főként azoknak nem, akik semmilyen kérdésükre sem vártak választ. Tulajdonképpen illetlenség is tudós igényeket támasztani egy szuverén művészi alko­tással szemben, csakhát Kovács András eleddig elkényez­tette nézőit, és félő, hogy kérdéseinkre másoktól sem ka­punk egyhamar választ... De ne firtassuk, mi az, ami hi­ányzik a filmből, lássuk, mi az, ami benne van! Nos, mindenekelőtt egy gyönyörű szerelmi történet, amo­lyan század eleji „love story”. A film első része teljességgel Andrássy Katinka állhatatos szerelmének, valamint kora feminista megnyilvánulásainak adózik. Meglehetősen szok­ványos eszközökkel, ámbár Biró Miklós operatőr kamerája a hollywoodi illuzionistákat meghazudtoló képi idillbe ágyazza a történetet, olyanná varázsolva a hátteret, ami­lyenné az Károlyi Mihályné emlékezetében megszépült. .. Elragadóan bájos a címszerepet alakító Básti Juli, és ha lehet még elbűvölőbb charmeja van a nálánál jóval idő­sebb Károlyit alakító Bács Ferencnek. Mondhatnánk, pá­rosuk olyan szép, hogy nem is lehet igaz... A második részben már bőven kapunk ízelítőt Károlyi Mihály közéleti szerepléseiből. Természetesen csak olyan mértékben, amilyen mértékben az kettejük magánéletében szerepet játszott. No, persze ekkor — 1918 végén, 19 elején — a politika abszolút főszerepet játszott, csakhát nem mindegy mit látunk. Azt-e, hogy milyen szerepet játszik a politika egy család életében, vagy azt, hogy milyen sze­repet játszik egy családfő a politikai életben?!... — pintér — 1] Sok házasságban az a prob­lémák forrása, hogy az as­­­szony nem ahhoz ment felesé­gül, akihez szeretett volna, hanem olyasvalakihez, akit egy másik nőtől el akart ven­ni. (Peter Ustinov) * Ha egy ember túlságosan vonzódik az állatokhoz, az azt is bizonyítja, hogy szere­­tetvágyával rosszul járt az embereknél. (Gustave Flaubert) Aforizmák Ha újra születnék, szívesen lennék rózsa egy angol kert­ben, pillangó egy rekettyédben Normandiában vagy dakszli egy svájci nőnél. (Brigitte Bardot) * Világunkban csak kétfajta tragédia van: ha nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, vagy ha megkapjuk. (Oscar Wilde) A zenében szerzői jogi szempontból tulajdonképpen már csak a skála szabad. (Hans Scheicher) ★ Sokak számára egy jó reg­gelihez jár néhány katasztró­fáról szóló jelentés a lapokban. (Robert Rocca) * A szakálldivatot nagyon célszerűnek tartom. Minél sűrűbben nő a szőr, annál kevesebbet látni az arcból. (Gino Cervi) 4 NÓGRÁD !- 1985. március 15., péntek KOSSUTH RADIO: 1.20: ......nekem szülőhazám, itt e lángoktól ölelt kis or­szág...., XII. rész (ism.) 1.30: A szabadsághoz. Petőfi Sándor versei (ism.) »­00: 48-as dalok ».1«: Mozart: B-dúr triodiverti­­mento K. 439 Pa. ».34: Cin, cin, kisegér. Óvodások műsora ».S3: Lottósorsolás 10.05: Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger — oratórium Pe­tőfi Sándor verseire. 11.00: Gondolat. 11.45: Kelen Péter operettfelvé­teleiből 11.54: Mindenség — rózsafa. Juhász Ferenc verse (ism.) 12.30: Ki nyer ma — Veszprém­ben? 12.45: Hubay Miklós: Világvégjá­tékok. Könyvszemle. 12.55: A zene is összeköt. 14.10: Muszka Jenő műveiből. 15.00: Drahos Béla fuvolázik 15.32: Az ipar tette várossá: Ajka. Riport 16.05: Az első ütközet. Hangjáték a pákozdi­ csatáról. Irta: Takács Tibor 16.52: Utóhang. A pákozdi csatá­ról dr. Urbán Aladár tör­ténésszel beszélget Palotás Ágnes 17.00: Negyven esztendő magyar zeneszerzése V/3. rész 17.45: Daloló, muzsikáló tájak. Bakony 18.08: Ö7: Részletek Alien film­zenéjéből 19.15: A Rádiószínház bemutatója 20.00: Örökzöld dallamok 20.34: Nevek a mezsgyekarón. 21.04: A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat új lemezeiből. 21.30: Itthon tanulók. Itt tanuló külföldiek. 22.20: tíz perc külpolitika 22.30: A politika kultúra világa. 23.00: Kamaramuzsika 0.10: Toronyzene PETŐFI RÁDIO: 8.05: Verbunkosok, nóták 8.50: Tíz perc külpolitika , (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: A Pénzügyőr-zenekar Ját­szik 12.25: Édes anyanyelvünk (ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig. 17.30: Ötödik sebesség 18.50: Fiataloknak! 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Milliós példányszám. 22.05: Mesélő mikrofon VI. rész: 1954. 23.20: János vitéz. Részletek Ka­­csóh Pongrác—Heltai Jenő daljátékából 14.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. Szer­kesztő: Nagy István. (A tarta­lomból: A társadalmi ünnepsé­geket szervező iroda Szolgálta­tásai. — A hónap műtárgya. — Fotósok öt perce. — Hét végi programajánlat. — Kertbarátok.) 18.00: Észak-magyarországi kró­nika 18.25—18.30: Lap- és mű­­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.30: Föltámadott a tenger. Ma­gyar film. 10.15: Forradalmi Ifjúsági napok 1985. 14.35: Hírek 14.40: Cimbora. Jókai (ism.) 15.35: Reklám 15.40: Különben dühbe jövünk... Olasz-spanyol filmvígjáték (ism.) 17.20: Most szép lenni katonának. Emlékezés az 1848-as sza­badságharcra. 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Új Reflektor Magazin 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Péntek esti randevú 20.55: Telefere. Vitray Tárnái műsora 21.55: Tv-híradó 3. 22.05: Himnusz 2. műsor: 17.10: Képújság 17.15: A holnapra. NDK tv-film. 18.15: Don Quijote. XXXIX/23. 18.40: Magellán 18.50: Az energia kalandja. (ism.) 19.00: Keresztkérdés 19.30: Téli örömök Dombajban. 19.40: Rudolfinum a művészek háza (ism.) 20.00: Fortunata és Jacinta. X/10. rész. 21.05: Tv-hiradó 2. 21.25: Balett-tükör 1. BESZTERCEBÁNYA. 19.30: Tv-híradó 20.00: Hangok a mélyből. 4. rész 20.30: Winetton. 3 rész 21.25: Szórakoztató vetélkedő 22.05: Hosszú őszi nap 23 30: Hírek 23.40: Dzsesszpódium­ 2. MŰSOR: 19.30:­ Tv-híradó 20.00: Erényes Metód. 21.30: Időszerű események 21.51: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Táncol a Mengo MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6-tól: Vörös grófnő I—II. Színes magyar történelmi film. FILMKLUB: este 10-től: Szégyenlős Charlie. Svéd film. — Balassagyarmati Madách: IS­KOLAMOZI: Vörös kányafa. 8- tól: örült római vakáció. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. Pásztói Márta: Kortárs filmklub: Egy nő azonosítása (16). Színes olasz film. A nőstényfarkas kí­­sértete (16). Színes, szinkronizált lengyel film. ISKOLAMOZI: Tö­rökfejes kopj­a. Bal­lada a kato­náról. Hattyúk tava. — Szécsé­­nyi Rákóczi: Csillagosok, kato­nák (16). Magyar—szovjet kopro­dukció. — Rétság: Redl ezredes I—II. (16). MESEMOZI: A talá­­lékony nyuszi. — Érsekvadkó­d Láttam az új világ születését I—IT. Színes történelmi fim.­­* Nagylóc: Bombajó bokszoló (lap, Színes, szinkronizált olasz űi*N

Next