Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
Megyei diáknap '85 Egy maratoni minősítőverseny margójára ! Ha kiemelkedő teljesítményekben nem is bővelkedett a március 23-án megrendezett megyei diáknap, meglepetésekben azért nem szűkölködött a salgótarjáni József Attila városi-megyei Művelődési Központban lezajlott monstre seregszemle, melyen Nógrád középfokú oktatási intézményeinek öntevékeny művészeti csoportjai és szólistái mutatkoztak be egymás és a minősítő zsűri előtt. A művészeti bemutatón, amelyre hagyományosan kétévenként kerül sor, idén közel hét órán át tartott, alaposan megviselve szereplőtnézőt egyaránt. Jóllehet az énekkarok és kamarai kórusok bemutatója — az „Éneklő ifjúság” mozgalom hangversenyeihez kapcsolódóan — már korábban lezajlott és a huszonöt amatőr vers- és prózamondó külön helyiségben versenyzett a szombati bemutatón, célszerű lett volna még legalább kétfelé osztani a mezőnyt, ének és hangszeres előadókra és irodalmi színpadokra. Igaz, nagyobb „bontás” nem is lett volna lehetséges, mert az említett kategóriákon kívül mindösze egyetlen néptáncegyüttes, a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskola csoportja képviselt más műfajt. Ami a diákszínjátszókat illeti, az irodalmi színpadok közül is csupán négy nevezett a versenybe, de műsoraik együttes időtartama meghaladta a másfél órát. Egy verseny színvonalát persze nem időtartama határozza meg. Azért időztünk el mégis ily hosszan e szervezési problémán, mert nem csak a KISZ Nógrád megyei bizottsága által rendezett művészeti fesztiválok esetében kísért a „túlméretezettség”. Lapunkban is többször szóvá tettük már a hasonló rendezvényeken tapasztalt krónikus közönséghiányt, ami ilyen maratoni bemutató esetében talán érthető is. Csakhogy a szereplők — legalábbis a legjobbak — igazán megérdemelnék, hogy — mondjuk egy gálaest keretében — valódi nagyközönség előtt is bizonyíthassák tehetségüket.Van azután a túlméretezettségnek egy másik hátulütője is, hogy tudniillik ilyenkor a legritkább esetben marad idő és energia az egyes produkciók szakmai értékelésére, pedig joggal feltételezhető, hogy az ilyen műhelyjellegű beszélgetésre igény mutatkozna. Március 23-án persze nem nagyon mutatkozott, jóllehet a zsűri felajánlotta, hogy az eredményhirdetést követően — délután fél hat után — a szereplők, illetve felkészítő tanáraik rendelkezésére áll. Részletes elemzésre természetesen e cikk sem vállalkozhat, s mert nem csak az érintettekhez kíván szólni, inkább az elöljáróban említett meglepetéseket veszi sorra. Kezdjük a kellemes meglepetésekkel! Bár a megyei bemutatót nem előzte meg selejtezőverseny, „selejtes” produkció egy sem akadt a mintegy félszáz között és ez minden bizonnyal az amatőrök, illetve az őket delegáló iskolák önmagukkal szemben támasztott igényességére utal. Mint az a fentiekből is kitűnt, a legnépesebb mezőny a versmondóké és az ének-zenei előadóiké volt, s noha a zsűri e kategóriákban sem volt bőkezű a minősítések odaítélésében, a jövő ígéretét többekben felfedezni vélte a fiatalok soraiban. Egyébiránt „arany” minősítést mindössze négyen kaptak ezen a versenyen és bizony akadtak, akik minősítés nélkül tértek haza, ám a szigorúbb mércével — legalábbis szándéka szerint — a zsűri a minősítések rangját szerette volna növelni, tehát szó sincs arról, hogy a díj nélkül maradottaknak okuk volna az elkeseredésre. „Aranyat” Fenes Andrea versmondó, a salgótarjáni Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola tanulója, Hiúvári Péter prózamondó, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Lévárdi Beáta zongorista, Mayer Csaba gitáros, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium diákja: kapták, vagyis négy „szólista”! Mayer Csaba azért érdemel külön is említést, mert ez a cingár fiatalember szokatlan feladatot oldott meg bravúrosan: egy virtuóz ragtimedarabot adott elő klasszikus gitáron! Kellemes meglepetést okozott a könnyűzenét képviselő két ifjú együttes is, ámbár az „ezüst” minősítést kapott Kisszeptim Jazz zenekar kétségkívül a műfaj nehezebb ágát választotta. Az ugyancsak salgótarjáni Nirvana együttes viszont azzal okozott meglepetést, hogy tizenéves muzsikusai 50-es, 60-as évekbeli melódiákat interpretáltak, „bronz”-ra érdemesen. A színjátszó csoportok közül egyik sem kapta meg a legfényesebb minősítést, de a Bolyai János Gimnázium Diákszínpadának Örkény egypercesekből összeállított műsora kivételes erényeket csillogtatott meg. Merőben más értékek miatt kapott „ezüst”-öt a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet társulata, akik Kaposy Miklós mérsékelten szellemes jelenetét — a „Júlia és Rómeó”-t — adták elő nagy kedvvel és sok ötlettel, a diákszínjátszás legjobb hagyományait idézve föl. A megyei diáknap legjobbjai — az „arany” minősítést kiérdemeltek mindenképpen — egyúttal meghívást kapnak az országos diáknapok április 25—28. között Egerben megrendezendő találkozójára, ahol három megye fiataljai előtt bizonyíthatják ismét felkészültségüket, tehetségüket. P. K. Júlia, az eladó, és Rómeó, a vásárló a KIVISZI Színpad előadásában. 40 millió mozilátogató Tádzsikisztánban Az elmúlt évben a Szovjet Tádzsikisztán filmszínházaiban 40 millió 300 ezer néző volt, fél millióval több, mint 1983- ban. 200 mozgó filmszínház járja a magas hegyekben lévő állattenyésztő telepeket, a távoli vidékeken lévő legelőket. Tavaly a köztársaság néhány mozgó filmszínházat kapott, amely Dusanbe, Leninabad, és Kurgán Tüde óvodásainak játszik rajz- és gyermekfilmeket. A hűséges ceruza A régmúlt idők ismerői bizonygatják: rajzolásra és írásra alkalmas grafitrudacskákat már az ógörög kultúra virágzása idején használtak, de az antik világ hanyatlásával ez a titok is feledésbe merült. Brit történészek megállapították, hogy az első „igazi" ceruzát 1565-ben készítették Angliában, amikor Cumberland grófságban grafitlelőhelyre bukkantak. A helybéli mesterek rájöttek, hogy a grafitkristályokat vékony rudacskákra lehet fűrészelni, facsiptetőbe vagy nádpálcába helyezni. Ezek a ceruzák rövidesen népszerűek lettek, de a grafitkészletek rövidesen kifogytak. A ceruza 1790-ben „született meg” harmadszor: a francia Jacques Conté felfedezte a grafitrudacskák gyártásának új módját — agyaggal keverte a grifitport, s az ebből készült ceruzabélmasszát fazekaskemencében kiégette. Ez az íróeszköz is általános tetszést aratott. Ettől az időtől fogva a ceruza hűségesen és megbízhatóan szolgálja az embert. A búvárok például ceruzát visznek magukkal a víz alatti jegyzetekhez és rajzokon. A ceruza kifogástalanul működik az űrutazások alkalmával a súlytalanság állapotában is. A sarki állomásokon és a gleccserek között, ahol fel kell jegyezni a mérőműszerek adatait, a meteorológusok nem bíznak meg az örökirónban sem — tudják, hogy ezek között a zord körülmények között csak a ceruza nem hagyja cserben az embert. A vegyi laboratóriumok üveglombikjain van egy speciális mattköröcske, melyre ceruzával is feljegyzést lehet készíteni: a vegyészek szabálya ugyanis előírja, hogy a laboratóriumban nem szabad edényben folyadékot hagyni anélkül, hogy fel ne tüntetnék rajta, mi áll benne. „Köszönet a szívélyes baráti fogadtatásért. Remélem, hogy megismerkedésünk újabb lépés lesz a kölcsönös megértés útján. Őszintén kívánom, hogy orsszágaink békében és jó egyetértésben éljenek...” •— ezeket a szavakat jegyezte be a jaroszlávli városi klub Barátság-könyvébe Emmet Mallop, az Egyesült Államok-beli Wisconsin állam milwaukeei egyetem diákja azt követően, hogy részt vett a jaroszlávei ifjúsági találkozókon. A pennsylvaniai és milwaukeei egyetem hallgatóiból és tanáraiból álló csoport több napon át vendégeskedett az ősi orosz városban, ahol a béke és barátság jegyében rendezték meg az amerikai és szovjet fiatalok találkozóit. Részt vettek vitaesteken, véleményt cseréltek a két ország mai irodalmáról, meséltek kedvenc íróikról és azok műveiről. Az amerikai diákok és tanárok közül többen szláv filológiával foglalkoznak, ezért különösen nagy élmény volt látniuk az őszi Jaroszlávl nevezetességeit. A város egyébként az idén ünnepli alapításának 975. évfordulóját. Megcsodálták a XVI. században épült történelmi műemléket, a Proebrazsevszkij kolostort, az óorosz irodalom gyöngyszeme, az Igor ének 800 éves eredeti kéziratát. Az amerikai fiatalok sorra látogatták azokat a városokat, amelyek az „Arany gyűrűnek” nevezett útiprogramban szerepelnek és ismerkedtek az ősi orosz városok építészeti és történelmi emlékeivel. Több napot töltöttek városnézéssel Moszkvában és Leningrádban is. Találkozások Jaroszlávlban Filmjegyzet Házibuli Zavarbaejtő filmet készített Claude Pinoteau francia rendező, akinek „Házibuli” című produkciója az első képsorok után, közelmúltban elhunyt világhírű honfitársát, Francois Truffaut juttatta eszembe, közelebbről Truffautnak a televízióban nemrég újra látott filmjét, a „Kölykök”-et. Hasonló a két film itt-ott harsány, de többnyire finom humorral átszőtt líraisága, és hasonlóak abban is, hogy bár mindkettőben a gyerekeké a főszerep, elsősorban mindkettő a felnőttekhez szól. Hogy miért zavarbaejtő? Nos, nem azért, mert a salgótarjáni November 7. Filmszínház előadásán aggastyánnak kellett éreznem magam harminc évemmel a tizenévesektől zsúfolt nézőtéren. Még csak nem is azért, mert miközben mindinkább magaménak kezdtem érezni a filmet, azt kellett tapasztalnom, hogy a tiniközönség szintúgy. A rendező akkor hozott zavarba, amikor már-már örülni kezdtem, hogy „lám semmit sem öregedtem”. Csakhamar kiderült ugyanis, hogy a rendezőnek is ez a meggyőződése. Azzal a különbséggel, hogy szerinte ez elég szomorú... A „Házibuli” az emberi kapcsolatokról, méginkább az emberi konfliktusokról szól, középpontban természetesen a szerelemmel. Amíg a néző úgy hiszi vígjátékot lát, a téma úgyszólván veszélytelennek tűnik. A felnőtt néző pedig éppenséggel önfeledten szórakozik mindaddig, amíg a serdülőkorba lépő gyerekek gyerekes megnyilvánulásainak lehet tanúja. Némi nosztalgiával talán még az is eszébe jut, „jé, hát mi is ilyenek voltunk”. Amikor azonban mind gyakrabban feledkezik a felnőttek világán a kamera, kényelmetlenül kezdjük érezni magunkat. Mert Pinoteaunál nincs pardon, azt is kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, amilyenek felnőttként vagyunk. Nincs mit tenni, együtt kell nevetni a gyerekekkel, magunkon. A film közepe táján azonban gyanítható volt, hogyha ez a „leleplezősdi” folytatódik, abból csak mi, felnőttek húzhatjuk a rövidebbet. A rendező persze folytatta a kettős megfigyelést, mikrorealista hitelességgel tárva fel a gyermekek és a felnőttek „bulijait". (Kell-e mondani, hogy ez a következetesség végül is a film egyik legfőbb erénye lett?) Ugyan mi szokatlan van abban, ha egy rendező tükröt tart gyarlóságaink elé? Miért volna kellemetlen, ha párhuzamba állítja a gyermekek és a felnőttek világát? — kérdezheti az olvasó, hozzátéve — úgy is tudjuk, hogy a felnőttek világa már másmilyen... Nos, éppen az a kínos, hogy Pinoteau szerint nem más! A „Házibuli” rendezője éppenhogy nem a különbözőségre, hanem a hasonlóságra világít rá. Arra, hogy a felnőttek megnyilvánulásai gyakorta gyerekesebbek a gyerekekénél. Szerelem, féltékenység, megcsalás és csalattatás, hűség és hazugság van jelen —, ha különböző fajsúllyal is — mindkét világban, és az ezek által kiváltott reakciók mindkét generációhoz tartozókban hasonlóan nyilvánulnak meg. Csak persze nem egyforma következményekkel. Nem mintha a film felnőtt szereplői infantilisak lennének. Ó, dehogy! A képzőművész mama és a fogorvos pap éppúgy kétségbeesetten törekszik a harmóniára, mint 14 éves lányuk, Vic. És semmivel sem ügyesebben. Vic anyja például akkor csalta meg a férjét, újabb, ezúttal önmaga állította akadállyal odázva el a kibékülés lehetőségét, amikor férje már megbánta — és le is vezekelte — saját félrelépését. A férfi, aki rövid időre a feleség szeretője lesz, mellesleg Vic tanára. Ám e forgatókönyvírói megoldás alapján hiba volna azt hinni, hogy a film didaktikusan figyelmeztet a felnőttek felelősségére. A film legvégén, amikor a kedvesével önfeledten táncoló kislány szeme váratlanul „megakad” a házibuliba újonnan érkező szépfiún, kimerevedik a kép. Értelmezhetnénk ezt is úgy, hogy lám ez a szülői rossz példa következménye. Mégsem tartom valószínűnek, hogy csupán erről lenne szó, hiszen azt tartjuk természetesnek, ha a tizenévesek érzelmei változnak. Azt szoktuk mondani, hogy ez így egészséges. De mit mondjunk önmagunknak. ..? Ha a filmbéli házaspár konfliktusa tipikusnak tekinthető — márpedig sajnos annak —, akkor félő, hogy tudomásul kell vennünk, amit persze nem volna szabad, hogy tudniillik „C’ est la vie” —, ilyen az élet. Hogy — tisztelet a kivételnek — felnőttkorban sem tudjuk fegyelmezni érzelmeinket, hogy felnőttként is alkalmatlanok vagyunk kapcsolataink „tisztán tartására”, az amúgy hőn áhított harmónia őrzésére, aminek pedig alapfeltétele a bizalom és a hűség. Pinoteau iskolapéldája persze „csak” a végeredményt illetően lehangoló. Maga a film derűs és kacagtató, azaz a szó legnemesebb értelmében szórakoztató. A kiváló gyermekszínészek közül kétségkívül kiemelkedik a főszereplőt alakító Sophie Marceau, aki mára az egyik első számú francia filmsztár lett. (A „Házibuli” 1980-ban készült.) A felnőtt színészek közül külön említést érdemel a kissé bohém, de bölcs dédnagymamát alakító Denise Grey. Már csak azért is, mert a rendező valójában az ő szemével, tehát „felülről” láttatja a gyerekek és szülők „bulijait”. Szkepszise azt sugallja, hogy az egészet nem szabad nagyon komolyan venni. Hajlamosak vagyunk igazat adni neki, hisz’, hogyan is vehetnénk komolyan konfliktusainkat, ha — legalábbis a szerelem dolgában — ifjak-véneki egyazon cipőben járunk. Gyerekcipőben. Pintér Károly is 8 JMOGRÁD — 1985. március 29., péntek KOSSUTH RADIO: 8.20: Fiatalok a seregben 8.50: Radics József népi zenekara játszik 9.30: Eső, eső, essél 9.50: Lottósorsolás 10.05:........ részeg virágok és darázsszó. . (Ism.) 10.10: Nyitnikék 10.40: Francia kórusmuzsika 11.00: A boldogság 12.30: Ki nyer ma 12.45: Major Ottó: Egy nemzet férfikora. Könyvszemle 12.55: A zene is összeköt. 14.10: Húszas stúdió. A usariveri vadász 15.17: Sugár Rezső műveiből 16.05: Pinocchio. I. rész 16.58: Hanglemez—MK 17.00: Duplaszaltó 17.25: Operettslágerek 19.15: Az Állami Népi Együttes műsorából 19.51: „Szép életem lobogj, lobogj tovább.. *0.51: A zenéről 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Igen is, nem is. 23.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 0.10: A Svájci Olasz Rádió énekkara Marenziomadrigálokat énekel PETŐFI RÁDIO: 8.05: Romberg operettjeiből 8.50: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Fúvósátiratok 12.25: Édes anyanyelvünk. (Ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: Ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak 19.05: Tudósítás a súlyemelő Pannónia Kupáról 19.10: A Fiataloknak folytatása 19.55: Egészségünkért! 20.05: Budapesti tavaszi fesztivál 21.05: Rádiószínház 22.13: Az élő népdal. (Ism.) 22.23: Forró pillanatok 23.20: Lehár Ferenc saját műveit vezényli 23.39: Külföldről érkezett 24.on: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tartalomból: Az OTP a fiatal házasokért — Gyógytorna gyerekeknek — Szolgáltatások a városkörnyéki községekben. — Új könyvekről. Programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.50: Tv-torna (ism.) 7.55: Iskolatévé (Világnézet) 8.35: Német nyelv 8.55: Környezetismeret (ált. isk. alsó tagozat) 9.20: Kamera 9.50: Lottósorsolás 10.00: Nem gyerekjáték! 16.20: Hírek 16.25:összefüggések IX/6. (ism.) 17.20: Sztárok randevúja 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 10.00: Esti Kornél éneke Emlékezés a 100 éve született Kosztolányi Dezsőre 20.50: Derrick Gitárszóló Margarétának. 21.55: Tv-híradó 3: 22.05: tíimnuss 2. MŰSOR: 17.45: Képújság 17.50: Természetbarát 18.10: Csali 18.20: Don Quijote. XXXIX/M. 18.45: Csörgősipka. X l. rész (ism.) 19.00: Keresztkérdés 19.30: Indiai útinapló (ism.) 20.00: Péntek esti randevú 21.00: Tv-híradó 2. 21.10: Pannónia Kupa nemzetközi súlyemelőverseny 21.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA# 19.30: Tv-híradó 20.00: A cápák. 2. rész. (Ism.) 20.30: Winnetou. 5. rész 21.25: Gálashow 22.40: Hírek 22.50: Kényszerzubbony 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Zenés rajzfilmösszeállítás 31.00: Jim Walker verseiből 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Ritmusok (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6-tól: Kelly hősei I—II. Színes, szinkronizált amerikai háborús kalandfilm. Este 10-től: Valdez jön. Amerikai film. NAPKÖZIS MOZI: Robin Hood nyila. — Kohász: Fél 4-től: Szelíd motorosok (16). Színes USA film — Balassagyarmati Madách! Háromnegyed 6 és 8-tól: Napfivér, Holdnővér. Angol—olasz film. ISKOLA MOZI: Sivatagban, őserdőben I—II. — Pásztói Mátia: Házibuli: Színes francia filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: A vörös grófnő I—II. Színes magyar történelmi film. — Rétság: A szerelem csapdája: Színes, szinkronizált mexikói film. MESEMOZI: Veronika visszatér. — Érsekvadkert: Yerma (14). Színes magyar—NSZK-beli film. — Nagyóc: Aranyoskám (14) Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték* ¥