Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

TESTVÉRVÁROSOK VILÁGNAPJA A NA­PI DIPLOMÁCIA a földrésznyi távolságo­kat áthidaló barátság és a sokoldalú együtt­működés napja április 28. minden évben a negyedik hó­nap utolsó vasárnapján ün­nepeljük a testvérvárosok vi­lágnapját. A kezdeményezés huszonnyolc évvel ezelőtti, ak­kor alakult meg a franciaor­szági Aix-les-Bains-ban a testvérvárosok világszövetsé­ge. A Szovjetunióból indult ötlet termékeny talajra talált a világ sok pontján: a világ­­háborús pusztítások után a hasonló sorsú városok léte­sítsenek szorosabb kapcsola­tot egymással, a béke megőr­zése jegyében. Az egy francia városnak felkínált együttmű­ködési készséggel indult út­jára a „népi diplomácia”, s az intézményes keretek meg­teremtése után napjainkra ki­tel­jesedett a testvérvárosok mozgalma. Segítséget nyújtani a né­pek és városok közeledéséhez, tudat. kapcsolatot teremteni a különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerű országok városai között — ez volt a mozgalom lendítőerejű alap­­gondolata. S az öt világrész ötven országának sok száz vá­rosát tömörítő, huszonnyolc évvel ezelőtt alakult szerve­zet a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés és a kölcsönös előnyökön ala­puló kapcsolatteremtés aktív szószólója lett. Hazánkból a hatvanas évek elején hat­­ város lett tagja a testvérvárosok világszövetsé­gének, természetesen nem­csak ezek a települések ad­hatnak ma számot kiterjedt és eredményes testvérvárosi kapcsolatokról. Csaknem va­lamennyi magyar városnak van szovjet, vagy más szo­cialista országbeli együttmű­ködő partnere. A példákért nem kell messzire menni, a kapcsolatok ünnepi pillanata­it és hétköznapi gyakorlatát sokszor megélhetjük Nógrád­­ban is. Salgótarjánnak test­vérvárosa a közép-szlovákiai Besztercebánya. Az alapszer­ződést évről évre újabb meg­állapodások követik, rögzítve az elkövetkezendő időszak fontos ,közös teendőit. E két testvérváros gyakor­latáról is elmondhatjuk, hogy nem valamiféle protokolláris delegációcserékre korlátozódik az együttműködés. A sokol­dalú közös munkálkodás ki­terjed a hétköznapi élet szá­mos területére. A tanácsok és tömegszervezetek tapaszta­latcseréje mellett a sport, a művészeti és a­­­•^orális élet is gyakran összehozza a két várost. Egymás munkájából tanulni — ez a készség a ser­kentője a gazdasági életben kibontakozó együttműködés­nek is. A salgótarjáni, illetve besztercebányai példáknál maradva: a tanácsi vállalatok között közvetlen, élő kapcso­lat van, s az utóbbi időben merült fel a nógrádi megye­­székhely, illetve a Beszterce­bánya környékén dolgozó ter­melőszövetkezetek együttmű­ködésének igénye. Tartalmi kapcsolatot érzékeltetnek a városrészek, sőt a vendéglátó­ipari létesítmények elnevezé­sei is. S, amikor megemléke­zünk arról, hogy a közelmúlt­ban Salgótarjánban felava­tott Béke és barátság emlék­mű a testvérvárosi együttmű­ködésnek is jelképe, akkor örömmel írjuk le azt is: ta­lán hamarosan valósággá vá­lik az elképzelés,­ miszerint besztercebányai művész al­kotása díszíti a nógrádi me­gyeszékhelyet. A testvérvárosok világnap­ja ürügyén szólhatunk a még szélesebb körű együttműködés példáiról­ is. Balassagyarmat­nak sokoldalú kapcsolata van a közép-szlovákiai Nagykür­tös járásával, Pásztónak Pri­­edvidzával. S a gyakorlati munka tapasztalataira építő tevékenység nemcsak a váro­soké és tájegységeké. A pász­tói Mátraaljai Állami Gazda­ság dolgozói a szovjetunióbeli testvérmegye­i, Kemerovo — Zarja szovhozával éppúgy szakmai és baráti kapcsolatot alakítottak ki, mint a közép­szlovákiai nemeskosztolányi állami gazdasággal. A kállói Vörös Csillag Termelőszövet­kezetnek társa a közép-szlová­kiai Novák termelőszövetke­zete, a sort pedig folytathat­nánk tovább. Annak illuszt­rálására, hogy a városok kéz­fogása sokoldalúbb kapcsola­tokká terebélyesedett, s az együttműködés évről évre sok­színűbb. A magyar települések test­vérvárosainak csaknem a fe­le nem szocialista országok­ban található. Tatabánya pél­dául a skóciai Midlothionnal, Sárospatak az olaszországi Collegnonnal alakított ki együttműködést, de testvér­­városa Salgótarjánnak a finn­országi Vantaa is. A külön­böző társadalmi berendezke­désű országok városaival va­ló gyümölcsöző együttműkö­désre éppen a magyar városok finn kapcsolata a legszebb példa. 1980-ban már tizenhá­rom magyar városnak volt finn kapcsolata, s az utóbbi öt év alatt újabb öt városunk talált testvérre Suomi földjén. Az együttműködés intenzitá­sáról pedig sokat mond az a tény, hogy a magyar és a finn városok képviselői július elején a 7. magyar—finn ba­rátsági hét eseménysorozatát megelőzően Debrecenben, a harmadik alkalommal meg­rendezendő testvérvárosi kon­ferencián, ismerkedhetnek meg egymás munkájával. A szándék és az akarat per­sze, nem minden, a közös munkálkodásnak Salgótarján és Vantaa esetében is éssze­rű határt szab a távolság.­ Mégis, a lehetőségekhez ké­pest kétévenként utazik az if­júsági csoport és Salgótarján is vendégül látott már finn gyerekeket a salgóbányai Ba­rátság-táborban. A távoli or­szág földjére rácsodálkozó nógrádi fiatalok példáját — lehetőségét — akár jelképes­nek is felfoghatjuk. Nem vé­letlen, hogy a közelmúltban Finnországban járt ifjúsági delegáció vezetője így fogal­mazott: a gyerekek is ismer­jék meg egymás életét, bará­taik hazáját, városát. Megte­remtve a folyamatosságát,­ még jobban elmélyítve a bé­ke és barátság felemelő, bol­dogító érzését. H­íven ahhoz a szellemhez,­ amelyben a városok kö­zötti együttműködés minden formájának előmozdí­tása érdekében, huszonnyolc évvel ezelőtt megalakult a testvérvárosok világszövetsé­ge. K. G. SzigetRV.­áni vendégek Vantaa Peltolai nevű terén, amely g?: ukrán helyszíne kulturális rendezvényeknek is. Kolvukylä — Vantaa egyik központja. Besztercebányán, a ZVT-ben korszerű számítógépeket gyár­tanak. Népi tánc a távoli Szibériában Kemerovóban. A szlovák nemzeti felkelés múzeuma Besztercebányán. Kemerovo — Lenin sugárút, Besztercebánya — madártávlatból, t í

Next