Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
Közlekedünk, közlekedünk...? — Egy rumot, meg egy üveg sört ittam . . megmondom én kérem! Nem beszélek én mellé, ha egyszer megesett — így a langaléta termetű, birkózó kinézetű, barna arcú fiatalember, miközben a bátonyterenyei körzeti orvos vért vesz tőle. Tulajdonképpen lehetne egy kedélyes hangulatú vöröskeresztes rndezvény is. Nem az. K. Miklós dorogházai lakost ittas vezetésen kapták, nem volt hajlandó a szondába férni — most majd a vérvizsgálat dönt. Ezen a szerdán rutinjellegű megbeszélésre gyűltek össze a közlekedésiek az alosztályvezetői szobában. Alig múlt dél. Az állampolgárok zöme éppen ebédidejét tölti, mások már hazafelé készülődnek a munkából... — Szokásos közúti ellenőrzés lesz, úgy nevezzük. ..kis akció” — magyarázna a közlekedés a 1 osztályvezető, Telek Ond rendőr százados, majd elővesz az asztalfiókból egy fekete dossziét. — Nézze, csupán ez évben, itt Salgótarjánban harminchét olyan gépjárművezetőt találtunk, akinél az ittasság mértéke elérte a bűncselekmény határát! Itt ezekben az aktákban, tizenegy úgy van folyamatban, s ahogyan látom a bírósági ítéleteket,bizony a tízezer forintos büntetések felé tartanak, amellett hosszabb-rövidebb időre a jogosítványt is bevonják.E tekintetben nem ismerünk is tréfát, hiszen minden harmadik balesetnél ittasságot állapítunk meg! Amikor az utcán elszíneződik a szonda,pozitív a vérvizsgálat. . . nos, lakkor fűhöz-fáihoz szaladgálnak egyesek, miként lehetne felsimítani az ügyet. f-----------f Traftpaxos kocsiba kérem tenagam, ez az öreg jószág él akor nekem is gondot okoz konokságával. Tizennégy esztendeje szolgálja a rendőrséget, azóta körülbelül ötvenezer képet készített. Igaz,nem művészi színvonalon, s nem is a szokásos árakkal. Egy-egy fotóért olykor tízezret is kér. Amikor a 21-es műút mentén félreállunk, megmosolyogni való az a tisztelet, amely ezt a kocsit övezi. Akik ismerik, szinte lépéstempóban haladnak el mellette. Akik nem ismerik ... ■ — Túllépte a megengedett Sebességet — közli Rozgonyi Pál törzsőrmester, a kishartyáni téesz kék IFA-tehersajtójának vezetőjével, akinél ráadásul még menetlevél-adminisztrálási gondok is adódnak. Háromszáz forintja bánja. — Nem, nemn! — játsza az sértetlent egy osztrák kamionros, midőn mutatja neki a törzsőrmester a sebességtúlttépést. Aztán csakugyan sie Ibfts lehet a dolga, mert előveszi a pénztárcáját, s kitnyújt az ablakon három piroshasút. Végigcaplatunk a salgótarjáni főúton, a volánnál Tetcsér Sándor főtörzsőrmesterrel, aki másfél évtizede szolgál a közlekedésieknél, s jó néhány ünnepnapot, fociskupaestet töltött már valahol a nógrádi utakon. Nemrég a hevesi rendőröknek segített be a trafipaxos kocsival: egyetlen műszakban huszonkét gyorshajtót „fogott”. — Ezek szerint a szomszéd megyeieknél komolyabbak a gondok... — Nem hiszem, inkább arról van szó, hogy ott nem ismerik a mii kocsinkat, így aztán nem zavartatják magukat! — feleli. — Nálunk olykor még nekünk is villognak az autóvezetők. Az az igazság, laza az állampolgári fegyelem. Nem gondolnak arra az emberek, hogy ez a megelőzést szolgálja, hogy éppen az ő érdekükben figyelmeztetünk, ha kell bírságolunk ... — Ne haragudjon, azt hallottam, önök aszerint kapják a fizetésüket, jutalmukat, mennyit bírságolnak ... Egyszerre neveti el magát a két „főtörzs”, mondván, nemhogy eszerint kapják a fizetésüket, de még túlórát sem fizetnek náluk, pedig igen gyakran tovább kell maradniuk. Egy cserbenhagyásos gázolás elkövetőjének üldözését nem lehet félbeszakítani, mert lejárt a munkaidő! Megáll a rozoga Wartburg, kiszáll belőle egy szemüveges, fekete, göndör hajú fiatalember. Tulajdonképpen azt sem tudja, kié a kocsi. Pedig szeretné megvenni. Utastársa váltig bizonygatja,az anyósa fogja eladni. Még a múlt év végén megszűnt az üzembentartói jog, s tizenöt napon belül át kell íratni a kocsit! — figyelmezteti udvariasan őket Rozgonyi Pál, s hozzáfűzi: 1— Sajnos, sok a visszaélés. ‘— Betéti a felvétel lesz a dolog vége. Újabb autó érkezik, ez sincs átíratva. Előbb a vezető — flegmán kiszólva az autóból — azt mondja, egy hete van nála „kipróbáláson”, majd néhány keresztkérdést követően három hét lesz belőle — az pedig már több mint 15 nap. — De kérem, ezzel járok be mindennap Batonyba dolgozni, ne tessék már leszereltetni velem a rendszámtáblát — könyörög, immár kiszállva az autóból a középkorú férfi, nem felejtve el megemlíteni, hogy ő ott boltot vezet. Péntek reggel nyolc óráig kap haladékot az átíratásra. Mátraverebelynél bekövetkezik az ellenőrzés ellenőrzése. Ugyanis, nem csak a rendőrök ellenőriznek, hanem feletteseik őket is ellenőrzik munka közben. Tapasztalatok? Nem kertel a válasszal Jakab László rendőr főhadnagy. — Gépjárművezetőinket rendszeresen ellenőrizzük — mondja —, de sokkal szigorúbban! Náluk is nézzük a közlekedési szabályok betartását, szondázunk, ellenőrizzük a gépjármű állapotát, s mondom: szigorúbbak vagyunk! Néhány perc múlva Oravecz András őrmester és Bóka Gyula főtörzsőrmester a CB-rádión közlilt, hogy Dorogháza belterületén egy ittas kismotor-kerékpárost találtak, aki nem hajlandó a szondába fújni, ezért Bátonyterenyére viszik vérvizsgálatra. Odamenet megemlítem azt a szóbeszédet, miszerint, sokan azért kérnek vérvételt, hogy így időt nyerjenek a szabályok kijátszására. — A vért orvos veszi, rendőr jelenlétében, jegyzőkönyvet készítenek, s azonosítási számot kap a minta, amelyet futár visz föl Pestre! — magyarázzák utastársaim. — S erre minden olyan esetben sor kerül, amikor elszíneződik a minta. K. Miklós egykedvűen válaszol dr. Csonka Mária körzeti orvos és asszisztense kérdéseire, semmiféle lelkiismeret-furdalást nem érez, sőt, úgy véli, őszintesége, a beismert fél rum, s üveg sör még lovagias gesztusnak is fölfogható. Ez is nézőpont. A másik nézőpont: tavaly hazánkban 1455 halálos áldozatot és 25 ezer sérültet követeltek a balesetek, minden 27. percben történt egy személyi sérüiléses közúti közlekedéses baleset, minden hatodik órában pedig meghalt egy ember. Salgótarjánban és környékén 106 könnyű, 62 súlyos sérüléses baleset volt, tíz esetben pedig halál következett be — közel nyolcszázalékos az emelkedés, fis minden negyedik balesetnél elszíneződik a szonda. Tanka László Jó napot kívánok..^ 4 I*ÓGR*t> - VS95. mon* h, combot ÖSZTÖNZÖTT ÖNZETLENSÉG A versenymozgalom ELZETT-kulcsai — Tizenöt éve először fordul elő, hogy egyszerre négy brigádunkat is kitüntették a Vállalat kiváló, illetve a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címmel — fogadta telefonhívásomat Huszkó Sándor, az ELZETT Művek szécsényi gyárának párttitkára. Négy brigád. Semmiképpen se kevés, ha azt vesszük alapul, hogy a gyár mindössze nyolcszázhetven főt foglalkoztat. Önkéntelenül is az vetődik fel, egyáltalán, milyen módszerekkel sikerült mindezt elérni. Stílszerűen: mik voltak azok a „kulcsok”, amelyek ilyen kedvező eredményhez nyitottak ajtót az ELZETT-gyárban ? TERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS — A mi brigádunk főképp műszakiakból áll — mutatja be közösségét, a Kossuth brigádot Zsíros László, aki munkája mellett a versenymozgalmat szervező bizottságban is feladatot lát el. — Ez némiképp sajátossá is teszi gazdasági vállalásainkat. Nehéz ugyanis elválasztani, hogy meddig munkaköri kötelesség, és mettől számítva olyan plusztevékenység, ami a brigádteljesítmények között is jegyezhetővé válik? .Említi az úgynevezett inmobilkészletek értékesítésére tett felajánlásukat és szót ejt egy másik, viszonylag újnak tekinthető formáról is. Vállalást tettek ugyanis arra, hogy nagyobb mértékben elősegítik a termelés és az értékesítés összhangját. Ez a vállalásuk tulajdonképpen az egyik legnehezebben mérhető gazdasági felajánlás. S ha arra gondolunk, hogy ez — többek között — rugalmasságot, termékszerkezet-korszerűsítést jelent, rá kell eszmélnünk, nem jelentéktelen felajánlásról van szó. — Emellett meghirdettük a 650 perc Szécsényért társadalmi munkaakciót a település 650. évfordulójára. Nagyon sokan csatlakoztak. A brigádunkból mindig van háromnégy ember, aki vagy szakmai, vagy politikai tanfolyamon képezi tovább magát. A létező összes vetélkedőn részt veszünk és valóban úgy érezzük, ha tartalmas, nem formális vállalásokat kell megoldanunk, akkor mindenképpen vonzó tevékenységforma a szocialista versenymozgalomban való részvétel. MINDENRŐL KÖZÖSEN DÖNTÜNK A Mező Imre nevét viselő közösség többszörös vállalati kiváló brigád. Munkaterületük a termeléssegítés, a karbantartás. A kollektíva egyik tagja Beck Pál, aki a szécsényi párt-végrehajtó bizottság munkájában is részt vesz, a módszerekre koncentrálva, összefogottan ad képet a brigád életerőd. — A brigádvezető nálunk ügyvezetői feladatokat lát el. Úgy tartjuk, hogy közösen kell minden feladatot megoldanunk, és nem a brigádvezető unszolására. Előbb mindent megbeszélünk és csak utána döntünk, közösen. A kommunista műszakokon százszázalékos létszámmal vesznek részt. Feladatot vállalnak a gyári környezet kiépítésében, például kerékpártárolót, járdát építenek. Tíz éve patronálják a városi úttörőtábort, minden szabadtéri játékeszközt ők készítettek. Szocialista szerződést kötöttek a losonci ZTS gyár Klement Gottwald brigádjával, minden évben találkoznak, a helytörténeti vetélkedőt megnyerték és így tovább... Végül még egy módszerre felhívják a figyelmet az egyéni feladatvállalási lapokra, amelyeken a tizenhét tagú közösség önálló feladatait kérik számon. A MINŐSÉG HÁZIASSZONYAI A „Minőség” brigád tagjai most érik el negyedszer a Vállalat kiváló brigádja címet. Mint vezetőjüktől Kasza Bélánktól megtudjuk 15 nő és 3 férfi dolgozik a meósokat összefogó közösségben. Módszereiket is a „nőies” jellegnek megfelelően választották meg, akarva-akaratlanul. — Tulipánokat ültettünk a tanműhely környékén — mondja a brigádvezető, persze hozzáteszi azért a többi elismerésre méltó feladat-végrehajtást is. Az egyik figyelemre méltó kongresszusi vállalásuk volt például, hogy többletmunkával is segítették az exportfeladatok mielőbbi végrehajtását. Ha úgy tetszik a gyáron belül, ők a minőség háziasszonyai. Kezdeményező szerepet vállalnak a minőségi mozgalmak kiszélesítésében, kielemzik a selejt okozó tényezőket és megállapításaikat, jobbító javaslataikat, az illetékes szakterületre továbbítják. Nem véletlen, hogy a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett pályázaton, amelyet az exporttermékek hatékonyabb kibocsátása érdekében írtak ki, másodikok lettek. IFJAK CSAPATA A szerszámkészítő Pat von*kin brigád tagjai a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet nyerték el. Amikor a kongresszusi vállalásokról, feladatokról esik szó, Oravecz Ferenc az 1000 óra társadalmi munkavállalást említi, amit 1100-ra teljesítettek. Kovács Béla azt a négy új szerszámot, amit óriási erőbedobással kellett az exportfeladatok megvalósítása érdekében elkészíteniük. A megnövekedett feladatok ellátása érdekében területükön ők is vállalati gazdasági munkaközösséget alakítottak Bevezették a helyettesítő mozgalmat, amely tulajdonképpen a második szakma megszerzését ösztönzi. Pontosan látják és jól érzékelik, hogy a brigádmozgalomtól egyáltalán nem idegen, ha az egyéni érdekekre is tekintettel vannak. Sőt, voltaképpen a közösségi érdekek teljesítése érdekében ösztönzik ezt a fajta „önzetlenséget”. ÉS A GYÁR Ez utóbbi gondolat azonban már túlmutat a brigádon, lényegében a gyár munkaversenyt ösztönző módszereihez tartozik. Jól kamatoztatják a versenymozgalom és az anyagi érdekeltség összefüggéseit Nevezetesen: ha egy feladatot sürgősen el kell végezni, tudják, nem lehet visszaélni a dolgozói kollektíva önzetlenségével, segítőkészségével, csak azért, mert ők szocialista brigádot alkotnak. Tehát célprémiumos feladatként kérik fel rá a brigádot. Eredménnyel. Hiszen tudta volna-e az ELZETT-gyár a tervezett 13,5 millió forintos nyereséget a duplájára teljesíteni, ha nincs ott mögötte a dolgozók aktivitása, a szocialista brigádok helytállása. A négy kitüntetett brigád példája bizonyítja, hogy ez ,s .,kulcsa” a versenymozgalom fejlesztésének. A célprémium, a (mellékes bevételt is biztosító) második szakma megszerzésének segítése... Mondhatjuk úgy is: a versenymozgalom fejlesztésének egyik legfontosabb ELZETT-kulcsa az a felismerés, hogy lehet és kell ösztönözni az önzetlenséget, a segítőkészséget F. M. Sikeres brigádmozgalom az Állami Biztosítónál Az Állami Biztosító 1976- ban kapcsolódott be az országos brigádmozgalomba. Sorra alakultak a kollektívák, Nógrád megyében 11 brigád kezdte meg működését. Munkájuk évről évre folyamatosan fejlődött és segítette az intézmény célkitűzéseinek sikeres megvalósítását. A megyében tevékenykedő 11 brigád a dolgozók 90 százalékát tömöríti és mozgósítja egységes cselekvésre a feladatok megoldása érdekében. A brigádok elmúlt évi vállalásaikat teljesítették, eredményesen tevékenykedtek a gazdasági munkában, számottevő fejlődést értek el a kulturális, politikai, közösségi feladatok megoldásában. Fokozódott a brigádtagok társadalmi aktivitása is. Az 1984. évi eredményes brigádmunka után járó elismerések, jutalmak átadására a napokban került sor a május 1-i ünnepi megemlékezések alkalmával. A 11 brigád közül legkiválóbb a salgótarjáni fiók Egyetértés és a balassagyarmati fiséi Marxatis 21, nevet wbscro szocialista brigádja. Az Egyetértés brigád már harmadízben, a Március 21. brigád másodízben érdemelte ki a ,,Vállalat kiváló brigádja” kitüntetést. Három brigád arany brigádérem elismerésben részesült. A Radnóti Miklós Szocialista Brigád az igazgatóság lakossági biztosítási osztályának dolgozóiból áll, a Zrínyi Ilona Szocialista Brigád az igazgatóság pénzügyi osztályának dolgozóiból tevődik össze, a Törekvés Szocialista Brigád pedig a salgótarjáni fiók üzleti dolgozóinak kollektívája. A fa új élete Már kisgyermekkora óta tárgyakat rimóci lakásán készít különféle fából faragott berendezett műhelyében Bablena Ferenc. Első darabjai közé tartozott a citera és különféle faliképek, most már a divatos fakerítéseket és különféle virágvázákat is gyárt szabad idejében. — ÜT — ,