Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

Fehér hollók a katedrán • Nagy csapat tornaruhás gyerek gyakorlatozik a szurdokpüspöki iskola udvarán. A fehér köpenyes tanárnő vezényszavaira egyszerre mozdulnak a kezek, a lábak. A lépcsőház üres. Az osztálytermekből hol egy-egy gyerek, hol a tanárnő hangja szűrődik ki. Férfihangot nem hallok. A tantestületnek mindössze két férfitagja van. Bacskó István igazgatóhehelyettest az irodában találom. — Manapság közhelynek számít a pedagóguspálya elnőiesedéséről beszélni, de tény, különösen kevés a férfi tanító, tanár a falusi általános iskolákban. Ön hogyan került ide? — A megye ösztöndíjászként tanultam a főiskolán, matematika—fizika szakon — meséli a komoly tekintetű fiatalember. — Amikor 1971-ben végeztem, itt kaptam állást. Először azt gondoltam, néhány évig maradok csak, aztán megnősültem, letelepedtem ebben a faluban. ■ Több fiatal kolléga került ide, amióta itt vagyok, de mind továbbállt. Engem is hívtak im\ felügyelőnek, pártmunkásnak, ám úgy éreztem, hogy én a tanításhoz értek, tanárnak tanultam, ezt tudom jól csinálni. Meg aztán a tantestületben is jó közösségre találtam. — Mit gondol, a férfiak miért nem mennek szívesen pedagógusnak? — A lányok jobban megtalálják a számításukat ezen a pályán. A fiúk inkább azokat a foglalkozásokat választják, amelyekkel többet lehet keresni. Ebben a szülői befolyás is közrejátszik. Sok fiút tanítottam, aki mehetett volna főiskolára, mégis a szakmunkásképzőt választotta, hogy minél előbb keressen. A csengetés szakítja meg beszélgetésünket. A vezetői irodával egybenyíló tanári szobába egymás után érkeznek a tanárnők. Az iskola másik férfi pedagógusa, Gyenes Lajos, azonban az osztályban marad, ott keresem meg. Vagy harminc fürkésző szempár kereszttüzébe kerülök, amikor a terembe lépek. A negyedikesek felállással köszöntenek. A nagyszünet a tízórai ideje, eközben zavartam meg őket. A padokon kis asztalkendők, rajtuk kifli, tej. Gyenes Lajossal a hátsó padba húzódunk. — Minden vágyam az volt, hogy tanító legyek. Csodálatos volt számomra a két szó: tantó bácsi. Gyerekkoromban a tanítóm volt a példaképem Úgy akartam élni, ahogyan ő. A tanítóképzőben azzal bocsátottak útnak: „Fiúk, maguk egyszerű falusi tanítók lesznek, sose felejtsék, nagyon kell tisztelni az egyszerű falusi embert”. Itt kezdte a pályáját Szurdokpüspökiben, most a legidősebb pedagógus a faluban. Néhány évig felső tagozatban is tanított földrajzot, éneket, gyakorlatit. Szükségből, mert kevés volt a tanár. — Én a harmadikos-negyedikes gyerekeket szeretem tanítani. Úgy szoktam mondani, hogy ezek se nem okosak, se nem buták. Annyi kedvesség, szeretet van bennük. Szájtátva hallgatják az embert. Elgondolkodik és kisvártatva hozzáteszi: — Azért ha újra kezdeném, nem maradnék meg alsóban. — Miért? — Nem a gyerekek miatt — mondja komoran. — A felnőttek megítélése miatt. Különbséget tesznek tanító és tanár között. Én nem törtem magam a nagyobb presztízs érdekében, úgy éreztem, a kicsiknél elég eredményt tudok elérni. De már bánom, hogy nem mentem tovább, főiskolára. Akkor talán jobban megbecsülnék a munkámat... — Véleménye szerint hasonló oka van annak, hogy kevés a fiatal férfi a pályán? — Igen, ez biztosan szerepet játszik. Fontosabb oknak tartom azonban a viszonylag alacsony fizetést. Bár az utóbbi bérrendezés után, már nem lehet ok különösebb panaszra. Ahhoz, hogy vonzó legyen a fiatalok számára a pedagógusmunka, sok olyan férfipélda kellene, mint nekem volt a tanító bácsim. * Régi igazság, hogy nincs jobb nevelési módszer, mint a személyes példa. Azok a viselkedésminták, amiket szüleinktől, tanárainktól látunk, mélyebben épülnek személyiségünkbe a kimondott szavaknál. Ahogyan a család csonka apa nélkül, az iskola sem lehet meg férfi tanárok nélkül. K. E. A salgótarjáni Balassi Bálint megyei könyvtár mintaszerű kiadvánnyal lepte meg olvasóit, a hangtár hallgatóit, J. S. Bach műveinek hanglemezjegyzékév eel. A diszkográfia a 300 t éve született zeneszerző életművének azon részét tartalmazza, melyek a könyvtár zenemű- és hangtárában megtalálhatók, végighallgat Bach-diszkográfia hatók. Az igényes kivitelben megjelentetett kiadvány műfajonként rendszerezi a hanganyagot — mintegy 351 önálló mű — gondosan feltüntetve az előadókat is. Csak példaként említve: a H-moll szvit öt különböző előadásban hallható, a lenyűgöző C-dúr hegedűre írt szólószonátát pedig olyan előadók felvételein hallhatjuk, mint Kovács Dénes, Yehudi Menuhin, Perényi Eszter, Viktor Pikaizen. Ez a diszkográfia elsőrendű segédanyag az igényes és tudatos zenehallgatók számára. A példamutató munka összeállítója Zgolombiczky Erzsébet. *1 Im /vpestapfynkixi 12 Kéte l..AFGÖL ALLÖ TOV Az Isztria, R’lsn Ausztria, Bécs, NSZK, Svájc, Párizs, In>ire menti kastélyok, Spanyolország,Olaszország Dél-Itália, Jugoszlávia, Görögország ,larikország NEVEZETE ELVÉGEIRX .....j f ' ' Ara 6c ftHELYETT 20 *Ft/tömb megvásárolhatók miattaboltjainkban: posztírhAz kisbolt • (jjlijVf «Uj»” ‘jj IJ'; '^ijdü ■11 v.»" aj u 6? 1C6‘ V* bíkjk táfí'ilj'tjit tí K'jsatci V.i ,:>l' i .ti .1 1 ö?ÍJ S/i!giiü, Cél: .1 iii..a 19 im^uendelhetóJ^XTvfsST Prowuüiiiilu ooporí Pf.91, I725. . . ... ....I A Jelenkor májusi számáról A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat májusi számának élén összeállítást olvashatunk Tatay Sándor 75. születésnapja alkalmából. Az író új elbeszélése mellett Rab Zsuzsa , köszöntőjét, Andrej Tarhanov és Kerék Imre versét, Malczer Tibor kritikáját, valamint Esterházy Péter Tatay Sándornak ajánlott prózai írását találjuk az összeállításban. A szám szépirodalmi rovatában emellett Gyurkovics Tibor, Kemenczky Judit, Kovács István, Makay Ida és Nagy Gáspár versei, továbbá Kalász Márton, Mándy Iván és Száraz György prózái kaptak helyet. Az irodalmi tanulmányok, esszék, jegyzetek sorában Kenyeres Zoltán Lukács György magyar tanulmányairól szóló írásának újabb részletét, Koczkás Sándor Radnóti költészetét elemző írását, Poszler György a Homo ludens hősiessége című Kosztolányi-esszéjét, valamint Somlyó Györgynek az Újhold időszakára emlékező írását közli a folyóirat . Szakonyi Károly jegyzete az 50 éves Bertha Bulcsút köszönti. A kritikai rovatban többek között Mészöly Miklós, Esterházy Péter és Csurka István prózai köteteiről ír Thomka Beáta, Kulcsár Szabó Ernő és Dérczy Péter. Cannes-i filmfesztivál Szerdán este megnyílt a 38. cannes-i filmfesztivál. A francia tengerparti üdülőhelyre sereglett több tucatnyi világhírű filmcsillag, mintegy háromezer filmkritikus és 30 ezer mozirajongó összesen hatszáz filmet tekinthet meg, pontosabban ennyi közül válogathat az elkövetkező tizenkét napban. A vetítések reggel nyolc órától éjfélig tartanak, és különböző helyszíneken egyszerre több filmet vetítenek. A megnyitó gálán az amerikai Peter Weir „Tanú” című filmjét láthatták a nézők. Huszonhárom film verseng a fesztivál fődíjáért, az Arany Pálmáért. Közöttük hat amerikai, három francia, két-két brit, olasz és ausztrál, valamint egy-egy magyar, japán, argentin, brazil, svájci, kanadai, egyiptomi és jugoszláv film szerepel. Tavaly Wim Wenders „Párizs— Texas” című alkotása kapta a fődíjat. Magyarországot Szabó István „Redl ezredes” című filmje képviseli. Látható lesz a fesztiválon Woody Allen új filmje, a „Kairó bíborrózsája” is. A cannes-i filmfesztivált 1946 óta rendezik meg rendszeresen. 1950-ben elmaradt, 1968-ban pedig a diáklázongások miatt le kellett rövidíteni. FILMJEGYZET Hány az óra Vekker úr? „Értem a viccet. De nem szeretem!’’ — csattan fel a Melis György alakította náci parancsnok hangja, és intoleranciája megpecsételni látszik a kisvárosi órásmester sorsát. Bacsó Péter rendező viszont nem csak érti, de szereti is a vicceket, főként azokat, melyek filozofikus mélységekig hatolnak. Vonzalma a több rétegű humor iránt alapvetően meghatározza legújabb filmje, a „Hány az óra Vekker úr?” jellegét is. Pedig a téma ezúttal sem derűs. Mi több, szomorú. Mint minden történet, amely az emberi kiszolgáltatottságot, megaláztatást mutatja be. Bacsó Péter úgyszólván lehetetlenre vállalkozott tehát, amikor Páskándi Géza írása alapján ezúttal is megkísérelte vegyíteni a celluloidszaagon a tragikumot és a komikumot. Az önbizalmat ehhez nyilván egynémely korábbi filmjének sikeréből merítette, mikor is: (lásd: A tanú. Te, rongyos élet.. .) több-kevesebb bravúrral oldotta meg a maga elé tűzött nem mindennapi feladatot. A „Hány az óra, Vekker úr?” kudarca azonban feltehetően számára is jelzi a határt. A „határt” természetesen az jelenti, amikor a vegyítendő két elem nemhogy erősítené, hanem gyengíti egymást. A „Vekker úr”-ban ez történt. A film humorán nem tudtunk igazán nevetni, de ami ennél is fájóbb, drámaiságát sem tudjuk igazán átérezni, így azután a katartikusnak szánt végkifejlet is hatástalan marad. Pedig a rendező, szemben korábbi filmjeivel, melyekben egy-egy téma kapcsán tucatnyi gondolatot indukált nézőiben, ezúttal egyetlen üzenetre összpontosította figyelmünket. Arra a nem túl eredeti, de — hitünket táplálandó — újra és újra elmondani szükséges gondolatra, hogy az ember megölhető, de el nem pusztítható. Ugyanennek az üzenetnek a felerősítéséhez Hemingway számára elegendő volt egy példabeszéd az öregemberről és a tengerről, de nem vitatható el, hogy efféle gondolatok könnyebben és hatásosabban jeleníthetők meg kiélezett történelmi szituációkban, ismertebb válsághelyzetekben. A „Hány az óra, Vekker úr?” története a német megszállás első napjaiban játszódik egy magyar kisvárosban. Főhőse egy zsidó órásmester, (Jordán Tamás alakítja), aki ezúttal nem annyira származása miatt vettetik alá sorstársaihoz hasonló megpróbáltatásoknak, sokkal inkább azért, mert kivételes képességekkel rendelkezik: óra nélkül is bárhol, bármikor meg tudja mondani másodpercnyi pontossággal, hogy mennyi az idő? Amikor a náci parancsnok ezt a képességet próbálja meg „kiölni” belőle, a néző már régóta tudja, hogy valójában egészen másról van szó... Mintha a rendező és az író (a film dialógusait is Páskándi Géza írta) nem bíztak volna allegóriájuk megfejthetőségében, a didaktikusságig igyekeznek átsegíteni a nézőt az áttételeken. Mintha meg volnának győződve róla, hogy a mozik nézőterén is csupa Melis György ül. (Neki ugyanis a filmben Vekker úr kénytelen elmagyarázni egy vicc értelmét.) Egy példa. A náci parancsnok kipróbálja a templom orgonáját, önelégülten játszik, miközben mögötte a plébános kínlódva nyomja a hangszer fújtatóját. Beszédes kép, önmagáért beszél. A rendező azonban nem elégszik meg ennyivel, kettejük viszonyát szóban is szükségesnek véli tisztázni. A pap tiltakozni próbál az órásmester fogva tartásáért, mire a parancsnok: „Tiltakozzon. De közben fújtasson, fújtasson. ..” A szöveg semmit sem tesz hozzá a képhez, de első hallásra szellemes. Csakhogy a filmben vagy háromszor megismétlődik. .. Mi mást mondhat erre a néző? Értem a filmet, de nem szeretem. Pedig szeretném. — pintér — 4 NOGRÁD — 1985. május 131. péntek „ KOSSUTH RADIO: 1 «.20. 700 szemeszter. 14.51: Pataky Kálmán emlékezetes szerepei 14.33: Jó a dal 15.53: Lottósorsolás Vágyakozás. Schiller versei 45.10: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 16.59: Lottóeredmények 11.00: Gondolat 11.45: Andor Éva és Miller Lajos operettdalokat énekel 12.45: Kolozsvári Grandpierre Emil: Eretnek esszék 12.55: A zene is összeköt 14.10: öregedő lakótelepeink 15.00: Erről beszéltünk 15.30: Bizet: C-dúr szimfónia 111.05: Nemzetközi mese- és gyermekrádió játék-fesztivál 16.47: ,,Bagoly legyen a hunyó, fogó meg a cinke” 17.00: Jogi arcképcsarnok 17.25: Népzenekedvelőknek 17.55: Régi híres énekesek műsorából 18.15: Hol volt, hol nem volt 18.30: Esti Magazin 19.15: A Rádiószínház bemutatója. Katonadolog 20.02: Szimfonikus könnyűzene 20.15: Weiner Leó műveiből 21.10: Ferencz Éva népdalokat énekel 21.30: Választóvonal 22.30: Vélemények a vállalati gazdasági munkaközösségekről 23.00: Schönberg: Pelléas és Mélisande 23.42: Régi muzsika PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Az izraelita felekezet negyedórája 8.20: Népzene 9.05: Napközben 12.10: Ismeretlen szerzők fúvóspolkáiból 12.25: Édes anyanyelvünk 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: Ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.45: Egészségünkért! 19.55: Nótakedvelőknek 20.55: Sport 21.05: Rádiós és író 21.52: A holtak nem vetnek árnyékot 23.20: Gyöngy Pál szerzeményeiből 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 11 .00: Műsorismertetés, hírek, ádáime, VLKK pernek este Észak-Magyarországon. Szerkesztő: Nagy István. (A tartalomból: Készülődés az ünnepi könyvhétre. — Lakáshoz jutni Egerben. — Tavaszi szemle a strandokon. — Hogyan jelentkezhetünk társadalmi munkára? Új lemezek. — Programajánlat. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.58: Műsorismertetés 8.00: Tévétorna 8.05: Iskolatévé 9.55: Barangolás a művészetek tájain 10.40: A XX. század rókája 11.20: Képújság 14.50: Iskolatévé 16.28: Műsorismertetés 16.30: Hírek 16.40: Megfakult fényképek 16.55: Száz híres festmény 17.05: Képújság 17.10: Reklám 17.15: Magellán 17.25: Három nap tévéműsora 17.30: A nagy győzelem 40. évfordulóján 18.00: Új Reflektor Magazin 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A cirkusz 200 éve 20.50: Reklámfilmverseny 21.00: Péntek esti randevú 22 00: Lakótélen mítoszok 23.30: Tv-híradó, 3. 23.40: Himnusz 2. MŰSOR: 18.03: Műsorismertetés 18.05: Képújság 18.10: Csörgősipka 18.25: Don Quijote 18.55: Keresztkérdés 19.25: Hepp Ferenc nemzetközi kosárlabdatorna 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: A Scraples divatház 22.15: Esték Abodyval 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Történetek az életből 21.20: a harcok krónikája 21.35: Vetélkedő 22.15: Sporthíradó 22.30: Salamander (olasz film) 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Szlovák film 21.20: Versek 21.40: Kulturális magazin 22.05: Dzsessz MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: Segítség, felszarvaztak (14). Színes, szinkronizált olasz filmbohózat. 10-től FILMKLUB: Nashville: Amerikai film. NAPKÖZIS MOZI: Én és a nagyapám. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8- tól: Vera és a férfilátogatók. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték. ISKOLAMOZI: Puskák és galambok. — Pásztói Mátta: A kék lagúna (14). Színes USA film, 8-tól: A tutaj utasai (14). Színes jugoszláv film. — Szécsényi Rákóczi: Lebegés (14). Színes, szinkronizált szovjet film. — Rétság: Tanúk nélkül (14). Színes szovjet film. MESEMOZI: Mackókaland. — Érsekvadkert: Hiúz a vadászösvényen. Színes, szinkronizált szovjet film. — Naszviac: Az álarcos lovas legendája. Színes, szinkronizált USA western.