Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám
Fordulóról fordulóra 11 A múlt vasárnapi, a XXIX/14. fordulóban a pályaválasztó csapatotok sikereit hozták a területi bajnokság Mátra-csoportjának bajnoki mérkőzései. A nyolc találkozóból vendégcsapatként csak a Hatvan tudott nyerni a H. Papp J. SE otthonában. A nógrádi együttesek közül magabiztosan nyert a Nagybátony és a Síküveggyár, a Romhány azonban ismét vereséget szenvedett, ezúttal Edelényben. Pedig a kerámiások már ezen a találkozón is biztosíthatták volna bentmaradásukat. A 75. percig 2—0 arányban vezettek, ám az utolsó negyedórában kapott három gól azt jelenti, hogy továbbra is fejük fölött lóg „Demokles kardja”, s a vasárnapi utolsó fordulóban legalább egy pontot kell szerezniük a hazai pályán a H. Papp J. SE csapata ellen ahhoz, hogy jövőre is a magyar labdarúgás harmadik vonalában rúghassák a gólokat. A fordulóban 39 gól született. A góllövőlista élén állók szinte kivétel nélkül valamennyien a hálóba találtak, sőt a gyöngyösi Csománynak kétszer is sikerült bevennie az ellenfél kapuját. Az élmezőny állása: Juhász (Hatvan) 21, Csomány 18, Gergely (BKV) 16, Barta (Füzesabony), Oroszki (Ganz-MÁVAG) és Nagy G. (Gyöngyös) 13, Sváb (Hatvan) 12, Sági (Romhány) 11 gólos. A forduló mérkőzéseit csak 2600 néző látta, amely a bajnokság minimumcsúcsa. Ennek oka, hogy szövetségi rendelkezésre ezen a hét végén egyidőben kezdték az NB I-es, NB II-es és területi mérkőzéseket. A forduló Nógrád megyei válogatottja: Kiss (Nagybátony) — Bertók , (Nagybátony), Orosz (Nagybátony), Kovács (Síküveg), Verbói (Síküveg) — Králik (Síküveg), Beriidán (Nagybátony), Hodúr (Romhány) — Sági (Romhány), Szekula, (Síküveg), Loch (Nagybátony). A megyei bajnokságban vasárnap már a befejező forduló mérkőzéseire került sor. A Balassagyarmat idegenbeli döntetlenjével „célba” érkezett, s jövőre a magyar harmadik vonalban folytathatja. A befejező forduló „szépséghibája” volt, hogy a már korábban kiesett Nógrádmegyer nem utazott el Pásztóra, így csonka fordulót játszottak a csapatok. A két pontot 0 g ólás gólkülönbséggel a Pásztó kapta, a Nógrádmegyertől, az ifjúsági csapata távolmaradása miatt, még egy pontot levontak. A lejátszott két találkozón 31 gól született. Ez a vasárnap — meglepetésre — nagy változásokat hozott a góllövőlistán. Az éllovasok otthon felejtették góllövőcipőjüket, kivéve a jobbágyi Petrát, aki viszont háromszor is be tudta venni a somosiak kapuját. Teljesítményével az élre ugrott és megnyerte az „aranycipőért” folyó versenyt. Az élmezőny végeredménye: Petre 22, Gál (Balassi) és Bogár (ÖMTE) 21, Taskó (Bgy. SE) 20, Tóth F. (Bgy. SE) 19, Kis- Simon (Cered) és Bérczi (Szécsény) 15 gólos. A forduló mérkőzéseit ugyancsak igen kevés, 1500 néző látta, s ez alig több kétszázas átlagnézőszámnál. A forduló válogatottja: Pusztai (Erdőkürt) — Sivó (Balassi), Mihály (Mátranovák), Nedeleczki (Erdőkürt), Vaskor (Bgy. SE) — Gyurovics (Érsekvadkert), Busai (Érsekvadkert), Oláh S. (Kisterenye) — Tóth M. (Mátranovák), Petre (Szőnyi SE), Berki (St. Volán). — pilinyi — Végre kettős győzelem Országos serdülő- és ifjúsági bajnokság (Keleti csoport) Serdülők: SBTC—DMVSC 1—0 (1—0) Salgótarján, tóstrandi pálya, v.: Hoffmann. SBTC: Rigó I. — Tamási Z., Csömör, Sándor, Deák — Tamási II., Nagy, Forgács — Silina — (Kisbali), Varga, Oláh II. Edző: Gaál Ferenc, Góllövő: Oláh II. Jó, Csömör, Deák, Tamási II. és Oláh H. A hazaiak nagy lelkesedéssel kezdtek és az első játékrészben főleg ők kezdeményeztek, ami az egyetlen rúgott gólban is régglJ mutatkozott. A második játékrészben is tovább tartott a szécesek mezőnyfölénye, de gól már nem esett. A Bányász-serdülők, fölényük és helyzeteik alapján, nagyobb arányban is nyerhették volna a mérkőzést. Ifjúságiak: SBTC—DMVSC 2—1 (1—1) Salgótarján, tóstrandi pálya, v.: Szeberényi. SBTC: Tarlósi — Simon, Zsély, Janik, Kovács L. — Stayer, Oláh B., Hunyás, Kun (Sándor) — Barius, Oláh S. Edző: Horváth Gyula. Góllövő: Oláh B., és Oláh S. Jó, Zsély (a mezőny legjobbja), Kovács L. és Oláh B. Kiállítva: Ocskó (DMVSC). csunta-Végig zuhogó esőben, szós talajon került sorlálkozóra. Az első játékrészben a hazaiak léptek fel támadólag, és már a 2. percben Oláh B. szabadrúgásgóljával megszerezték a vezetést. A hajdúságiak kiegyenlítő gólja a 30. percben esett, egy védelmi hibát követően. A stécéteek második, egyben győzelmet jelentő találatukat a 47. percben érték el, amikor Tarlósi hosszú indításával Oláh S. kilépett a tétovázó védők közül és a bal felső sarokba lőtt. összességében az ii'íréálí 3 '-talajén - tejskfcaot tvábbkőzésen a hazaiak egygólos győzelme feltétlenül megérdemelt. Hétfőtől péntekig F ■ » I ■ • • I " . IT 'cm uttöro-olimpiai döntő Ny. Kaposvárott Somogy megye székhelye ad otthont a jövő héten az úttörősportolók nyári olimpiai országos döntőjének. A résztvevők a hagyományoknak megfelelően tíz sportágban mérik össze tudásukat mindkét nemben (labdarúgásban csak a fiúk). A finálét szokás szerint megyei, illetve néhány sportágban területi döntők is megelőzték. Ezek során kiderült, hogy Nógrád megyét 6 salgótarjáni leány és ugyanennyi balassagyarmati fiú atléta, szintén, fél tucat bátonyterenyei leány és romhányi fiú tornász, két-két salgótarjáni tollaslabdázó és ugyancsak 6—6 megyeszékhelybeli úszó, továbbá két-két tájfutó, valamint az érsekvadkerti fiú-kézilabdacsapat 12 tagja képviseli, esetleg még néhányan a kajak-kenu sportágban is. Az atléták, a tollaslabdázók és a tájfutók kivételével mindenki vasárnap érkezik Kaposvárra. A nyitóünnepség aznap 19 órakor kezdődik a helybeli Rákóczi Sportegyesület stadionjában (rossz idő esetén 19.30-kor a városi sportcsarnokban). A többi hét sportág versenyzőinek kísérői számára vasárnap délután megtartják a technikai értekezletet is. Hétfőn elkezdik a tornás lányok, a fiú röplabdázók és a labdarúgók, a másik két labdasport, és a vizes sportágak űzői pedig mindkét nemben. Legkorábban az úszók végeznek — egy nap alatt — a kaposvári Csik Ferenc versenyuszoda 50 méteres medencéjében. Gyors- és hátúszásban rendeznek egyéni és csapatversenyt mindkét nemben ezen a távon. A kajak-kenusok ugyancsak hétfőn, de valamivel később fejezik be viadalukat a déshidai víztározónál,a Toponár városrészben, a Vízügyi SE pályáján. Az egyes, kettes és négyes hajók 500, illetve 1000 méteren indulnak mindkét nemben. A tornászfiúk kedden kezdenek, és szerdán már akár utazhatnak is haza. A kaposvári ipari szakközépiskola tornatermében mindkét nembeliek három-három méteren mérik össze tudásukat. Az séták és tollaslabdázók viszont csak 19-én tartják technikai értekezletüket és másnap rajtolnak ,mindkét nemben. Pénteken lesz a tájfutók viadala, és aznap délutánra befejeződnek a labdajátékok döntői is. Az atléták az Arany úti sporttelepen, a labdarúgó-selejtezők színhelyén, a kézilabdázók a közgazdasági szakközépiskola pályáján, a „röpisek” a tanítóképző főiskola tornatermében, a kosarasok a városi sportcsarnokban, a tájékozódási futók Kaposvár környékén versengenek, a tollaslabdázók az ipari szakközépiskola tornatermében vívják mérkőzéseiket, míg a focidöntő a Rákóczi úti pályán lesz. Az úttörő-sportolók szabad idejükben számtalan szórakozási, időtöltési lehetőség közül választhatnak. A KISZ Somogy megyei bizottsága politikai képzési központjában úttörő-olimpiai és sportjelvénygyűjteményt, az olimpiákról készült képeket, a sportcsarnokban fotókiállítást, az 503. sz. ISZI kollégiumában sportbélyegek és -könyvek bemutatóját láthatják az érdeklődők. Lesz gyermekrajztárlat, találkozó felnőtt olimpikonokkal és újságírókkal, táncház és diszkó, építőtábori butik, olimpiai emblémás trikók vására és utcabál is. Június 18-án a sportcsarnokban a ritmikus sportgimnasztikai országos válogatott tart bemutatót. A záróünnepséget pénteken 19.30-kor rendezik a sportcsarnokban, vagy előtte. Az úttörő-olimpia nyári országos döntőjén résztvevő sportolók, kísérők és szurkolók elhelyezéséről a rendezőség, illetve az Expressz utazási iroda gondoskodik. A vendégek ajándékcsomagot is kapnak, amelyben műanyagból nyakba akasztható olimpiai embléma lesz, ezzel ingyen közlekedhetnek a kaposvári helyijáratú autóbuszokon. Az ötnapos versenysorozat sok izgalmat, látványosságot, színvonalas viadalokat ígér. Remélhetőleg a nógrádiak is sok élménnyel és sikerrel a tarsolyukban térnek majd haza Kaposvárról. Szurkolói igazolvány Angliában ? Az AP londoni jelentése szerint a brit kormány szerdán bejelentette: megpróbálja rávenni a profi labdarúgóklubokat, hogy adjanak ki szurkolói igazolványokat. A kormány feltevése szerint ilyen módon „meg lehetne rostálni" a stadionok látogatóit: jegyet csak az igazolvánnyal rendelkező „igazolt szurkolóknak” adnának ki, és ezzel kirekesztették a huligánokat. A kormány szeretné, ha a klubok még az augusztusi idénykezdés előtt intézkednének ez ügyben. (MTI) Európa-bajnokság utén Pótmérkőzés ellenfél nélkül avagy: Milyen szépen csillog egy bronzérem?...! Beszélgetés Botos Tiborral, az SBIC válogatottjával A képzeletbeli szorító „másik sarkában” egy huszonéves, salgótarjáni fiatalember. Botos Tibornak hívják, többszörös magyar bajnok az 54 kilogrammosok súlycsoportjában. Nemrégiben egy NSZK- beli versenyen első lett és megkapta a legtechnikásabb ökölvívónak járó különdíjat is. Ha lehet egy interjút úgy felfogni, mint egy ökölvívómérkőzést —, bár itt a beszélgetők nem ellenfelek, hanem partnerek —, nos, akkor akár kezdhetjük is. ELSŐ MENET — Hogy is volt az a nyugat-németországi nemzetközi viadal? — Sindelfingenben teljes csapattal indult a magyar válogatott, csak egy-két helyen szerepeltek tartalékok. Először egy törökkel kerültem szembe. Jött mint a gép, borzasztóan elfáradtam. Neki fantasztikus kondíciója volt, mégis éreztem, hogy én nyerek. Igazam is lett, 4:1-re hoztak ki győztesnek. A meccs után mondta csak meg Somodi Feri, hogy ez az Okner verte meg nemrég, a velencei nemzetközi tornán a kubai olimpiai bajnokot... — Ezután következett, ha jól tudom, életed első kiütéses győzelme. — Így igaz. Egy lengyel fiúval vívtam, és eleinte csak a szokásos „tapogatózás”, ismerkedés foglalt le mindkettőnket. Aztán az első menet közepén egyszer csak indítottam ballal, majd egy erős jobbegyenes, végül ismét a bal következett, és akkor éreztem, hogy nagyon eltaláltam. Nem tudta folytatni a mérkőzést. — Simán ment a dolog a döntőben is? ■ KÍS"i. lamptutilja uggjjjai ellenfelemtől, mert az elődöntőben ő is kiütötte a hazaiak egyik versenyzőjét. Én is tapasztaltam, hogy kemény az ökle, egy-egy csapottja olyan volt, mint a lórúgás. Mindig jött előre, a második menetben kicsit meg is fogott. Végül is sikerült „leiskolázni”, egyhangúlag engem láttak jobbnak a pontozók. A díjkiosztásnál nem is hallottam a nevemet, amikor bemondták, hogy nekem ítélték a legtechnikásabb öklöző díját. A társaim úgy lökdöstek ki a sorból, hogy vegyem át a serleget. Egyébként Somodi és Alvics is nyert, Hranek harmadik lett ezen a tornán. MÁSODIK MENET — Mi volt a program a hazajövetel után? — Edzőtáborozás. Nagyon hosszú volt, másfél hónap alatt csak egyetlen egyszer voltam itthon Salgótarjánban, akkor is csupán néhány órát. Kikapcsolódásul esténként videóztunk. Néztünk mindenfélét, csak ökölvívást nem voltunk aztán a Mikroszkóp Színházban, meg a Kabosműsort is láttuk a Vidám Színpadon. És persze edzettünk, erősítettünk, fogyasztottunk, bár nekem most semmi gondom nem volt a súlyommal. — háttal már korábban ökölvívó Európa-bajnokságot? — Csak a tévében. Most viszont, hogy itt volt Budapesten, először azt határoztam el, hogy mindenképpen be kell kerülnöm a csapatba, aztán amikor ez már biztos volt, attól kezdve a dobogóra jutás lett a célom. — Hogy tetszett a sorsolás? — Nem nagyon. Nehéz ágba kerültem. Az én súlycsoportomban 15-en indultak. Az első ellenfelem egy 27 éves ír bokszoló, Philipp Sutcliffe lett. Ez a keménykötésű, 27 éves fickó főár kétszer nyert korábban bronzérmet Európa-bajnokságon. Már azt is tudtam, hogy ha őt megverem, az olasz Cappai következik, aki tavaly még Váradi Jancsival öklözött az 51 kilósok között. Láttam is akkor, csak közben fölszedett magára pár kilót, és még keményebb, harcosabb lett. Már 54 kilogrammban indulta« az idén a velencei tornán. A másik ágon mindenki az NDK-s Kirchsteint várta az EB-döntőbe, de a jugoszláv Szimics megverte őt. HARMADIK MENET — Hosszú az út egy-egy ilyen döntőig Hogyan emlékszel vissza a Budapest Sportcsarnokban lezajlott mérkőzéseidre? — Vasárnap délután az első magyarként léptem szorítóba. Előző nap Molnár Tibi kikapott az olimpiai bronzérmes, finn Nymantól, egyhangú pontozással. Szerettem volna javítani a mérlegünket. Nagyon ideges voltam, mint minden meccsem előtt, még akkor is, ha egyértelműen én vagyok az esélyes. Ez a szorongás aztán azonnal elmúlik, amint belépek a ringbe. A verekedős, hajtós ív elől is sikerült eltáncolni, otthagyni. ..kiszurkálni” őt ballal. Tiszta sor volt, 5:0-s pontozással nyertem. — Következett Cappai... — ..., aki az első fordulóban erőnyerő volt. Az első menete velem, úgy éreztem, egál volt, a másodikban szerintem ő volt jobb. A bal csapottjai úgy betaláltak néha,hogy nem is csodálkoztam volna, ha egyszer-kétszer rámszámol a mérkőzésvezető. Egy ütésétől „kiment” a bal kezem, be is dagadt, nem győztem borogatni utána, de menet közben nem éreztem a fájdalmat. Csak hajtott előre, hogy ez a meccs már éremért megy, aki itt győz, az mindenképpen dobogóra állhat. Jól hajráztam a harmadik menetben, 4:1 arányban láttak végül jobbnak a pontozók. Pedig tartottam ettől a kilenc perctől. És az elődöntőben ö t jugoszláv öklözőtől nem? — Szimics teljesen ismeretlen név volt a mezőnyben, korábban sohasem láttam. Mielőtt a BL-ben összekerültünk, megnéztem a Kirchstein elleni mérkőzését videón. Láttam, hogy nagyon csúnya stílusban bokszol, de eredményesen. Az elődöntő pénteken volt, a keddi meccs óta rendbejött a könyököm, hála Jákó doktor csodaszereinek. Az első menetben valahogy mégis nagyon lassú voltam a jugoszláv ellen. Nem az zavart, hogy az előző csatában Isaszegi Robit igazságtalanul lepontozták, sőt inkább kárpótolni szerettem volna a tomboló, fütyülő közönséget. Borzasztó bénán mozogtam mégis, csak a második menet végén—■ke*dtem * fgararer~TrRT- gamhoz térni, sőt a harmadikat talán meg is nyertem, de ezt csupán két pontozó látta így. Szimics rengeteget szabálytalankodott, de büntetlenül. Talán, ha előbb hajrázok, ha szerencsésebb a sorsolásom, ha nem a csapattársam után következem, ha a közönség, fütty helyett inkább biztat. .. Nem, a bírókat nem szidom. A pontozás, a mérkőzésvezetés, régóta olyan, amilyen. De azt a Hrisztovot, aki a másik ágon jutott a döntőbe, biztosan megvertem volna! + 1 (A RÁADAS) — Azért az a bronzérem is gyönyörűen csillog! — Hát persze, örültek is a barátok, a csapattársak, az edzőim, Andris nagybátyámmal az élen, akinek hajdan az olimpiai bronz is sikerült, aztán a többi rokon, a testvérek. .. Sokan vannak! össze se tudnám számolni őket. De. lehetett volna fényesebb is az az érem, nem sok hiányzott hozzá. Talán, majd legközelebb, két év múlva, Velencében. Addig? Egyelőre pihenés, aztán amolyan jutalomút a válogatottal az USA-ba, Nevada államba, ahol persze meccseket is játszunk majd. Egyébként nem először megyek: 1981-ben már jártam ott... Utána, ősszel már indul az SBTC az NB III-as csapatbajnokságban, többek közt Hranek Sanyival, aki az EB-n ugyancsak a későbbi győztestől kapott ki, és szintén bronzérmet szerzett. Ilyen színű bokszkesztyűt is akasztottak a nyakunkba. Tényleg szép. De lesz még szebb is! Várkonyi Ferenc A napokban dr. Balogh Miklós, a Salgótarjáni Városi Tanács elnökhelyettese fogadást adott Botos Tibor és az SBTC ökölvívó-szakvezetői részére. A nógrádi sportoló és a szakosztály elnöke, Pronza Tibor értékes serleget kapott ajándékba a tanácsi vezetőtől.). NÓGRÁD — 1985. június 14., péntek Magyar Népköztársasági Kupa Kölcsönkenyér visszajár t. Építők —Tiszaföldvár 33—31 (16—13) Salgótarján, Munkácsy úti kézilabda-stadion, 150 néző, v.: Bánáti, Kővári. Építők: Kiss — Szabó (2), Tóth J. (2), Bagosi (1), Harmos, Tóth I. (17), Nágel (3). Cs.: Katai (1), Orbán fi), Vas (3), Pádár (3). Edző: Szabó Attila. Az eredmény alakulása: 5. p.: 3—2, 13. p.:. 7—6, 20. p.: 11—9, 36. p.: 20—17, 43. p.: 21—21, 50. p.: 27—24. A hazai csapat már a mérkőzés első perceiben többgólos vezetéshez jutott. A tiszaföldváriak viszont nem adták föl, keményen védekeztek és gyors rohamokat indítottak Helyzeteik jó részét azonban nem tudták kihasználni, ebben bizonyos fokig az Építők kapusa volt a „ludas", számtalan alkalommal bravúrral védett. Később mégis vezetést szereztek a vendégek, de aztán Tóth I. találataival megfordult a kocka.. . A szünet után eleinte felváltva estek a gólok, végül a 43. percben, egyenlített a lelkes földvári gárda. Ekkor Tóth Istvánt ismét pályára hozta az edző, és a Szegedről nemrég visszakért átlövő sorozatban 5 gólt ért el. Aztán Kátai és Vas „bombája” is bement. Az utolsó néhány percben — a háromgólos hazai vezetés birtokában — már csak az eredmény tartásra rendezkedett be az Építők. A tartalékos hazai együttes győzelme révén túljutott az MNK országos döntőjének második sorozatán is és törlesztett valamit a vendégeknek, hiszen négy nappal korábban négygólos vereséget szenvedett a tiszaföldváriak otthonában. Kiállítások: 2, ill. 4. perc. Hétméteresek:4/3, ill. 7/7. A Tiszaföldvár legjobb dobói: Daku (10), Tóth (5). Jók: Tóth I. (a mezőny legjobbja), Szabó, ill. Daku, Veres és Tóth. T. L. J