Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-07 / 132. szám
Egy novellista Losoncról A Magyar Írók Szövetsége, Salgótarján Város Tanácsa és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett Gerelyes Endre-novellapályázaton SZOT-különdíjat kapott a losonci Ardamica Ferenc. A díj átvétele után vele beszélgettünk Salgótarjánban. — Losoncon születtem 1941- ben, apám asztalos, anyám hivatalnok — mondja. — Az ősök lengyelek, osztrákok, szlovákok, magyarok. Anyai ágról a nagyapa lengyel, a nagyanya osztrák. A múlt század végén úgy kerültek össze, hogy nem tudtak magyarul. A nagymama viszont úgy megtanulta a nyelvet, hogy novellákat is írt. Egyik novellája Herczeg Ferenc Új Idők című lapjában jelent meg Törött szárnyú madár címmel. Tőle örököltem az írói vénát. Bécsben egyetemet végzett, művelt, okos nő volt. Világbajnokságot nyert gyorsírásban. Apai ágról a nagyapa erdész volt, a Tanácsköztársaság alatt agyonlőtték. Ő és apai nagyanyám szlovákul és magyarul beszélt. Ardamica Ferenc iskolai tanulmányait szülővároskájában, Losoncon kezdte, itt járt kilenc évig a szlovák tannyelvű alapiskolába. Íráskészsége korán megmutatkozott, fölolvasták dolgozatait, de soha nem mondták neki, hogy foglalkozzon írással. Így csak naplót vezetett s korai dolgozatait eldobálta. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy továbbtanuljon, az iskola után dolgoznia kellett. Volt segédmunkás, kertész, raktári zsákoló, pénzügyi előadó, minőségi ellenőr, bérelszámoló, zománcozó és egy napig postás. Most rovarirtó. Közben Füleken elvégezte a magyar nyelvű gimnáziumot esti tagozaton. — Mikor kezdett foglalkozni az irodalommal? — Komolyabban 1961-től, egy pályázat kapcsán. Megnősültem, 1939-ben született egy beteg gyermekünk, aki szülés közben agybénulást kapott, kellett a pénz. Budapesten a Népművelési Intézet kiírt egy irodalmi pályázatot, amelyre novellát küldtem. Gondolom, ebben a novellában minden szarvashibát elkövettem, amit kezdő elkövethet, nem is nyertem vele. De kaptam egy kétoldalas levelet, amelyben biztattak, hogy tehetségem van az íráshoz, nehogy abbahagyjam. Így aztán születtek is a novellák, egyik a másik után. A Kollektív novella volt az első, ami megjelent 1962-ben a Csemadok lapjában A Hétben. Utána fokozatosan a többi szlovákiai magyar nyelvű lap is közölte írásaimat, köztük a Dolgozó Nő, a Szabad Földműves, az Új Ifjúság, az Új Szó, végül az Irodalmi Szemle, s természetesen a csehszlovák rádió magyar adása. Első kötetem 1970-ben látott napvilágot a pozsonyi Madách Kiadónál A rokon cseléd címmel. Magyar—szlovák közös kiadás volt, karácsonyi piacra került, Magyarországon is terjesztették, heteken belül elfogyott. Még megemlítem, hogy 1965-ben a csehszlovák nőszövetség által hirdetett pályázat harmadik díját nyertem el Máriusz, én és a libaketrec című novellámmal. Közben személyes gondok, családi bajok sem kerülték el. Első gyermekük hatéves korában meghalt, az írás egy kicsit menekülés is volt a csapás elől. A szlovák rádió irodalmi pályázatán 1973- ban első díjat nyert egy szlovák nyelvű novellájával. — Hogyan került kapcsolatba a Palócfölddel? — A Palócföld az 1970-es évek végén fedezett föl, s igen nagy örömömre szolgál, hogy azóta is kapcsolatban vagyok a folyóirattal. Ez ösztönzést jelent számomra. Időközben a műfordítás is érdekelni kezdett s eddig körülbelül kétkötetnyi műfordításom jelent meg a szlovákiai magyar lapokban, sőt például Dusán Kuztl egy novellája a szegedi Tiszatájban. Kortárs szlovák írókat fordítok magyarra, köztük Páter Jaros, Andre Chudoba, Dusán Mitana, Ivan Nadaj, Jana Srámková, Karin Lászlóvá és mások műveit. Dusán Mitana A játék vége című regénye a pozsonyi Madách Kiadónál jövőre lát napvilágot fordításomban. Úgy látszik, Ardamica Ferenc irodalmi munkásságában nagy szerepet töltenek be a különböző irodalmi pályázatok, amelyek egyúttal a publicitás egyik lehetőségét is jelentik. Ezért is említendő, hogy a Nagykürtösön megjelenő Haladás című lap novellapályázatain 1983-ban, 84-ben első díjat nyert. Idén az ugyancsak Nagykürtösön a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság és a Haladás által meghirdetett pályázat első díját szintén ő kapta Félhomályban című novellájára, amely három folytatásban már meg is jelent a lapban. Salgótarjánhoz a Palócföldön kívül az itt meghirdetett pályázatok is fűzik. A tavalyi Madách-pályázaton A kancsal szeretet című novellájával harmadik díjas lett. Az idei Gerelyes Endre-novellapályázaton pedig Piszkosul felhergelve című novellájára kapta meg a már említett SZOT-különdíjat. Ez a novella az emberhez méltatlan magány és vég kérdéseit boncolja. Anyám udvarlói című novelláját Tőzsér Árpád beválogatta a még idén az ő szerkesztésében megjelenő Kontextusok című antológiába, amely ezután a korábbi Műhely utódaként lát napvilágot. — írásaimban általában a máról kívánok tudósítani — jegyzi meg Ardamica Ferenc — Történeteim többnyire munkáskörnyezetben játszódnak, a család sorsa, a férfi és nő viszonya, a kamaszok világa foglalkoztat. Tóth Elemér Iskolaigazgatók tapasztalatcseréje Hagyomány már, hogy a salgótarjáni általános iskolák igazgatói évente más-más megye székhelyének oktatási intézményeiben végeznek tapasztalatcserét. Nemrégiben Békés megyébe látogattak el. Békéscsabával ismerkedve sok hasonló vonást fedeztünk fel a két megye és székhelyei között. Vendéglátóink szerint „összekapcsolta Nógrád és Békés megyét a szegénység elleni küzdelem, amelyben ott a bányászok, itt a kubikosok, a szegény földmunkások vettek részt. Összekapcsolnak most minket a szlovák nemzetiségi hagyományok, a nyelv és a kultúra ápolása is”. A két település szinte egyidőben lett város: Békéscsaba 1919. január elsején, Salgótarján 1922-ben. Nógrádi Sándor csoportjában harcolt a fasiszták ellen Varga ö. János békéscsabai partizán is. Mindkettő 1950-től megyeszékhely. Bencédi János tanulmányi felügyelő tájékoztatása szerint a demográfiai hullám és a város gyors fejlődése megnövelte a tanulók számát. Békéscsaba 7000 általános iskolás gyermekét 11 általános iskolában tanítják. Az oktatásügy irányítói felkészültek a növekvő számú gyereksereg fogadására. Új iskolák és tantermek épültek. Mindezek ellenére van olyan intézményük, amelyben ismét be kellett vezetni a váltott műszakú tanítást. Érdekes és jó kezdeményezésük a lakásnapközi létrehozása. Az egyik bérház lépcsőházinak 15 kéthárom szobás lakásaiban napközis szobákat rendeztek be. A lakások alatt lévő garázsokat a gyermekétkeztetés céljára ebédlővé alakították át. Az iskolák építésénél figyelembe vették a gyermekek megnövekedett mozgásigényét. Az iskolákat fásított, parkosított területek veszik körül. Udvarukon játszóterek, sportpályák szolgálják az egészséges életmódra nevelést. Ilyen modern iskola többek között a Szabó Pál téri Általános Iskola, de ugyanilyen elgondolások alapján építették fel a város szélén a két középfokú iskolát és a kollégiumot is magába foglaló tágas, ideális körülmények között dolgozó iskolacentrumot. A városban nagy figyelmet fordítanak az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatára. A gyermekek kulturális nevelése érdekében minden iskolában dolgozik népművelő, aki nagyobb iskolákban — félfüggetlenített munkatársaival — a könyvtárvezetői teendőket, is ellátja és egyúttal az úttörőcsapat kultúrfelelőse is. A napközis gyermekeknek klubokat szerveznek. A város több iskolájában oktatástechnikus segíti a pedagógus munkáját. Az említett lakótelepi intézményben zárt láncú tv-én keresztül kellő időben tudják a kért filmrészletet videokazettáról levetíteni. Van olyan iskola, amelyben már iskolapszichológus is dolgozik. Csoportunk a tapasztalatcsere idején az előbbieken kívül is sok hasznos tapasztalatra tett szert és végig élvezte a megyei és a városi művelődésügyi osztály, valamint az iskolák vendégszerető figyelmességét. Mint Ancsin Pálné iskolaigazgató elmondotta, ez a kapcsolat már régi keletű alapokon nyugszik. 1945-ben salgótarjáni bányászok és gyári munkások gyermekeit hozták nyaralni Békéscsabára. Többen ma is tartják a kapcsolatot egymással és gyakoriak a kölcsönös látogatások. Hagyomány már az is, hogy a békéscsabai pedagógusok részt vesznek, így az idén is, a salgótarjáni ifjúsági nyári egyetemen. Dr. Kun András ntManTET Sortűz egy fekete bivalyért Gion Nándor jugoszláv i . magyar író, Szabó László Franciaországban élő magyar színész-rendező, valamint egy magyar—francia koprodukcióban készült film. A világ bármely más táján nincs ebben semmi különleges, de itt Közép-Európában valami még mindig felsejlik. De menjünk sorjában. Kezdjük talán az íróval, a vajdasági Gion Nándorral. Saját bevallása szerint regényeit mindig is alkalmasnak találta, hogy megfilmesítsék. Aztán mikor már lemondott erről a lehetőségről, egyszer csak sorra-másra kezdték elővenni műveit. Előbb egy helybéli (az újvidéki Vicsek Károly), majd magyarországi rendezők is. Az András Ferenc által készített A kárókatonák még nem jöttek vissza és A postarablók című filmeket például nemrég mutatta be a televízió. Viszonylag gyorsan követte ezt a Sortűz egy fekete bivalyért című ifjúsági regény megfilmesítésének gondolata. A rendező Szabó László. Negyvenkilenc éves. 1956-tól Párizsiban él, Claude Chabrol és Jean Luc Godard révén játszik először filmen. Egyre többször hívják magyar filmek epizódszerepeire (és a tv francia nyelvleckéinek főszerepére), majd 1979-ben kezdi Kovács Zsolt rábízza a Kedves szomszéd főszerepét. Aki látta, tudja, kiváló színész. S. Íme megnézhetjük, hogy rendezőként mit produkált. A Sortűz nem az első rendezése, Franciaországban már négy filmet készített. Itthoni debütálása mindenesetre kedvező. A februári XVII. magyar játékfilmszemlén KISZ-díjat kapott. Májusban pedig a VIT-vágta „díjazta” oly módon, hogy a közelgő Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett országos vetélkedőn a megyei döntők egyik fordulójának fő témájává vált. A Sortűz egy fekete bivalyért forgatókönyvét olvasva Gion Nándor alig ismert rá saját regényére, ám hangulata, légköre megőrizte az eredeti mű vonalvezetését. A történet is hasonló. A második világháború még éppen csak véget ért. Még szanaszét hevernek jelei, az aknák, bombák és a falu szélén egy rozsdás kibelezett tank. Ezek persze csak a tárgyak, de az emberek hangulata, belső rezdülései is őrzik az elmúlt évek nyomait. Még várat magára az „éleződő osztályharc” hazai elmélete és gyakorlata. Az emberek igyekeznek békében meglenni egymással, tekintet nélkül a régi és új sérelmekre. A tanító úr és a „gróf elvtárs” is látszólag békésen sakkozza át napjait és éjszakáit a kedélyes plébános, mint kibic, közreműködésével. Ők hárman a főszereplők és a gyerekek, akik mindent látnak és „mindent tudnak”. Figyelik a felnőtteket és figyelik egymást. Az ő szemükkel nézve, bizony meglehetősen groteszk ez a világ, de mégis jól felismerhető minden eleme. Minden idegszálukkal érzékelik azokat a feszültségeket, amelyek különböző pontjain helyezkedik el a börtönviselt kommunista tanító, az ellenállási érdemekkel rendelkező „gróf elvtárs”, a joviális pap, a zsidóság akkori mibenlétét borzasztó egyszerűen megfogalmazó gyerek, a cigány Kanegér, akit mindenki megaláz,, és ő már csak egy embernek, a feleségének dirigálhat. A korabeli társadalom szinte teljes keresztmetszetében jelenik meg a filmben. Az említetteken kívül ugyanis még Fekete Péter bivalyos személyében a volt agrárproletár (cseléd), a téglagyári munkások által pedig félig-meddig az ipari munkásság is jelen van. S nem véletlenül Fekete Péternek kell megtalálni a gróf pálinkáját, hogy aztán közösen igyák meg. No persze azt is lehetne mondani, hogy ezt csak úgy „belelátja” az ember, holott itt elsősorban hangulatok, s csupán a poros, unalmas vidéki élet háború utáni zsánerképéről van szó. Csakhogy ezt látjuk bele, mert benne van, az említett külsőségekkel együtt. Talán ez az egyetlen jelentősebb bizonytalan pontja a filmnek, abban az értelemben, hogy ez mennyire volt tudatos ábrázolás és mennyire véletlenszerűen megmaradt töltése az alapműnek. Mert egyébként azon ritka alkotások közé tartozik, amelynek eleje, közepe és vége is van, sőt izgalmas, fordulatos cselekménye, hangulatai (bár tagadhatatlanul inkább .,franciás”, mintsem magyar) és több lehetséges olvasata. A színészek kiválóak. A két francia sztár — Jean Louis Trintignant és Jean Rochefort — mellett nagyszerűek a magyar színészek — különösen Székely B. Miklós és a gyerekek — alakításai is. Sőt a franciák magyar szinkronhangját nyúló Szakácsi Sándor és Űjlaki Dénes produkciója szintén kiemelkedő. Nem lenne jó abba a hibába esni, hogy elvtelenül agyondicsérjünk egy magyar (—francia) filmet. Mindenesetre azonban nyugodt szívvel ajánlhatjuk nemre, korra való tekintet nélkül a jó mozit kedvelőknek. Bodnár Mihály 4 NÓGRAD - 1935. június 7. péntek műsor KOSSUTH RADIO: I.W. fi.ú nálunk? 8.50: Az Állami Népi Együttes felvételeiből I. S8: Kököjszi és Bobojsza. Török Sándor meseregénye rádióra alkalmazva. X l. rész 8.58: Lottósorsolás 10.05: A majdani Írországhoz 10.10: Új lemezeinkből lí.op: Gondolat II. 45: A Liverpooli filharmonikus zenekar két Sulii* van-nyitányt játszik 12.30: Ki nyer ma — Kecskeméten ? 12.45: Esterházy Péter: A szív segédigéi. Domokos Mátyás könyvszemléje 12.55: A zene is összeköt 14.10: A pihenés ára. Riportműsor 15.00: Erről beszéltünk. .. 15.30: A Magyar Rádió és Televízió énekkara Balázs Árpád kórusműveiből énekel 16.05: Nem ér a nevem. . . 16.54: Krumpliválogatás 17.00: Prága 2000 felé 17.25: Nóták 17.41: A magyar opera nyomában XVIII/3. rész. (Ism.) 19.15: Hegedűs Géza hangjátékaiból 20.43: A hegedű virtuózai 21.17: András Béla feldolgozása: Szép Kalára — népballada 21.30: Változatok a politológiára 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kérdések és válaszok 23.00: Évszázadok mesterművei 0.10: A svájci olasz rádió énekkara Marenzio-madrigálokat énekel PETŐFI RADIO: 8.05: Joan Sutherland operettekből és zenei játékokból énekel 8.50: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 8.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Indulók, táncok fúvószenekarra 12.25: Édes anyanyelvünk. (Ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: Ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak ! 19.47: Egészségünkért! 19.57: Nótakedvelőknek 21.05: Pódiumparádé 23.20: Koncz Zsuzsa én az Illés-együttes felvételeiből 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak- Magyarországon. Szerkesztő: Nagy István. (A tartalomból: Könyvújdonságok — Kempingcikkekről — Épül-e Egerben a Kismesterek utcája? — Építőtáborotok a három megyében ~ Magnóátjátszás — Programok a hét végére.) 18.00:Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lapos műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓÍ 8.10: Tv-torna (ism.) 8.15: Iskolatévé 8.40: Német nyelv 9.00: Kamera 9.30: A francia Idegenlégió 10.20: Perui képek 10.30: A kardszárnyú delfinek nyomában 10.55: Képújság 16.05: Hírek 16.15: Odessza mosolya. Szovjet film (ism.) 16.35: Madárfészkek (ism.) 17.55: Reklám 16.55: Mihail Solonov-sorozat: Kis szemtelen. 17.50: Három nap tévéműsora 16.55: Reklám 18.00: Új Reflektor-magazin 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.05: Polgár András: A szembesítés eredménytelen. Tévéjáték. 21.40: M'o aa emberi (Reklám) „ 1^.55: Péntek esti randevú Diplomás fiatalok — fiatal diplomások. 42.45: Magellán 23.00: Tv-híradó 3. 23.10: Himnusz 2. MŰSOR: 15.50: Képújság 15.55: Don Quijote. XXXIX 35. rész 16.20: Pulóver. XIIII. rész. 16.30: Roland Garros francia nemzetközi teniszverseny 19.00: Keresztkérdés • 9.30: Évszakok Szovjet dokumentumfilm (ism.) 20.op: Moses Pendleion (ism.) 20.55: Tv-hiradó *2. 21.15: szfi? híres festmény 21.25: Reklám 21.30: Férfikosárlabda Európabajnokság 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: tv-hiradó 20.00: Természetfilm. (ism.) 20.30: Monte Cristo grófja 21.25: Vetélkedő 22.05: A prágai nemzetközi tévéfesztivál krónikája 32.211: A pilóta 8. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Kirchoff törvénye 21.10: Dokumentumfilm 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.10: Az NDK televízió zenés szórakoztató műsor 23.05: A British Múzeum kincsei MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: Túl nagy rizikó (14). Színes, szinkronizált USA kalandfilm. ISKOLAMOZI: A bűvös kő és a csodakút. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Fele barátnőm (14). Színes, szinkronizált, csehszlovák film. ISKOLAMOZI: Csizmás Kandúr. — Szécsényi Rákóczi: Sandokan. Színes, olasz— francia—NSZK kalandfilm. — Rétság: Balfácán. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. MESEMOZI: A tanulékony papagáj. — Érsekvadkert: Szaffi: Színes, magyar rajzjátékfilm. — Nagylóc: Nyomorultak, I—II. Francia—olasz film.