Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

........................... --------------------- - . . . . ....................... O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Akiről beszélnek. A faárus Megfogta a kiválasztott fát és a rúdhoz mérte. Egy hatvan­­nyolc, ötvenkilenc forint — mondta a vevőnek. Miközben visszaad a százasból, bal kéz­zel már a következő mérésre váró fát fogja. Nagy ilyenko­r délután a forgalom a salgó­tarjáni ÉVI Áruház előtti be­kerített részen, ahol a belvá­ros egyik fenyődömpingje ta­lálható. Toldi Károly társai­­­val együtt reggel nyolctól es­te hétig a fákat árulja. — Harminckét éve dolgo­zom a kereskedelemben — mondja, miközben társa he­lyettesíti. — Ez a nyolcadik, vagy kilencedik alkalom, ami­kor fenyőket adok el. Külön­ben itt, az ÉVI-ben vagyok raktáros. — Mindig ekkora itt a for­galom? — Reggel és este erősödik a tömeg, de nem tétlenkedhe­tünk nap közben sem. Kilen­cedikén kezdtük a karácsony­fákat árulni és tíz nap alatt százezres nagyságú forgalmat bonyolítottunk le. — Milyen fákat, honnan és mennyit vehetnek meg itt a vásárlók? A Mátraaljai Erdőgazdaság fenyveseiből érkeznek a szál­lítmányok. Ennek kilencven százaléka lucfenyő, aminek métere harmincöt forintba ke­rül. A többi jegenyefenyő, en­nek az ára egy százassal több. Douglas- és ez’istfenyőket az idén nem kaptunk. A minősé­get nem kifogásolhatjuk, a fák méretesek és formásak.­­ Átlagban kétméteresek, a leg­kisebb olyan „egyhuszas”, a magasabb fa három és fél. A választékból nemcsak magán­személyek, hanem plébániák és óvodák is vásárolnak. Ed­dig háromezer méter lúd- és száznegyven méter jegenyefe­nyő érkezett. Ezen kívül még két szállítmányt várunk. — Mi történik azokkal a fákkal, amelyeket senki sem vesz meg? — Általában a szeméttelep­re kerülnek. De itt,­ a központ­ban kevés eladhatatlan kará­csonyfa marad a nyakunkon. Tudja, csak­ amelyik törött, vagy csonkult — mondja Tol­di Károly. — Otthonra innen vette a karácsonyfát? — Innen veszem majd. Még nincs meg, de már várja a család. Ságújfalun lakunk, a feleségem az áfész dolgozója, a lányom már óvónő. Valame­lyik különösen szép fát sze­retném neki­k kiválasztani... Mialatt beszélgettünk, hos­­­szú sor keletkezett a pultnál, egyedül maradt kollégája nem győzte kiszolgálni a vá­sárlókat. Fogta a lécet, és hoz­zámérte a fát. — Kettőhúsz, hetvenhét forint — mondta a vevőnek. — romhányi — Ünnepi forgalom az IBUSZ-nál Az év végi ünnepek idején fellendült az utazási kedv. Az IBUSZ szervezésében sok­ ma­gyar tölti a karácsonyt kül­földön­ Csoportok indulnak például Csehszlovákia köz­kedvelt városaiba, csaknem 200-an utaznak a Szovjetunió­ba, pihennek magyarok Ju­goszláviában és Kubában is. A karácsonyt és a szilvesztert 1­20-an töltik Ungváron. Az óévet is sokan búcsúz­tatják határainkon túl, az IBUSZ-szal. Több mint 20 csoportot várnak Csehszlová­kiában, két csoport szilvesz­terezik Erdélyben, körülbe­lül 300-an a Szovjetunió vá­rosaiban, egy-egy csoport pe­dig Berlinben és Drezdában ünnepel. Csoport indul Opa­­tijába, Máltára, két csoport a tengerentúlra, Kubába. Többen Cipruson és Athén­ban­ szilvesztereznek. Az ünnepek alatt a magyar szállodák is megtelnek kül­földiekkel. Az IBUSZ kará­csonyra több mint ezer kül­földi vendéget fogad idegen­forgalmi, folklór és gasztronó­miai programmal. A legtöb­ben Görögországból jönnek. Érkeznek csoportok Finnor­szágból, Hollandiából és Ausztriából is. A világ min­den tájáról sokezer vendége lesz az IBUSZ-nak szilvesz­terre: az NDK-ból és Len­gyelországból 10—10, Jugo­szláviából pedig 25 csoport érkezik. Csaknem 2000 olasz turista vesz részt a szilvesz­teri rendezvényeken, or­szágjáró túrákon, puszta­­programokon. Hétszáz osztrák és 130 török turista is nálunk búcsúztatja az óévet. V­ízhiány a Tátrában A rendkívüli szárazság és az ebből eredő járványve­szély miatt elkerülhetetlennek látszik a turistaforgalom kor­látozása a lengyel Tátra egyes körzeteiben. A Nowosadiecki vajdaságban 23 község veze­tőit máris felhatalmazták az idegenforgalom korlátozásá­ra. Újabb­ vállalati üdülőket és szanatóriumokat kellett be­zárni. Különösen nehéz a helyzet Tatra Bukowina, Koscielisko, Muszyna és Szczawnica kör­zetében, a vízellátást csak igen­­ nagy erőfeszítésekkel tudják biztosítani. A turisták esetleges hazaküldéséről még nem érkezett­­ hír, de való­színűnek látszik, hogy a gye­rekek januári—februári^ü­dül­­tetéséről a Tátra ebben a kör­zetében le kell mondani. Pezsgő vonat­ak A MÁV Szegedi Igazgató­ságának vasutasai már jó­részt eleget tettek annak a fontos év végi feladatuknak, hogy­­ a duna—tiszaközi bor­termő vidékekről mintegy ötmillió palack pezsgőt és más italt szállítsanak el a külföldi megrendelőknek. A főként Kecskemét, Baja, Kis­kőrös és Izsák környéki bor­gazdaságokból irányvonato­kat indítottak. A fagyve­­szélynek kitett italok az év végi ünnepek előtt hőszige­telt vagonokban érkeznek meg rendeltetési helyükre. Év végi csúcs a postánál A karácsonyi és az újévi ünnepek közeledtével meghá­romszorozódik a levél- és ké­­peslapforgalo­m a postán. Egy átlagos napon 1,8 millió kül­deményt dolgoznak fel, most azonban 5,5—6 milliót. A Ke­leti­ pályaudvar melletti cso­magfeldolgozó üzembe az or­szág minden részéről napon­ta 80 ezer csomag érkezik, ez 20—30 ezerrel több mint más­kor.­­­­ A posta felkészült a megnö­vekedett­ forgalom lebonyolí­tására. Növelte a dolgozók lét­számát, alkalmi munkásokat vett fel, s tanulók is besegí­tenek a levelek osztályozásá­ba, a csomagok rakodásába, feldolgozásába. A munkát kor­szerű feldolgozó gépek, gép­sorok segítik Budapesten, Ba­­latonszentgyörgyön és Székes­fehérvárott. Szükség van azon­ban az emberi kézre is, mert nem minden küldemény al­kalmas a gépi feldolgozásra. A csomagok továbbítását meg­könnyíti, ha az irányítószá­mot jól láthatóan, legalább 4—5 centiméteres számokkal írják fel. A küldemények szál­lításához az átlagosnál lénye­gesen több tehergépkocsit és vasúti kocsit állított forga­lomba a posta.­­☆ A Magyar Posta a karácso­nyi és az újévi ünnepek ide­jére ismét kedvezményes tele­fontarifát vezet be. A karácsonyi kedvezményes időszak december 23-án, es­te 6 órakor kezdődik és de­cember 27-én, reggel 7 óra­kor fejeződik be. Az újévi kedvezményes időszak decem­ber 30-án, este 6 órától janu­ár 2-án, reggel 7 óráig tart. Ezekben az időszakokban a posta az éjszakai tarifának megfelelően számolja a díjat. Várhatóan számottevően megnövekszik a telefonforga­lom az ünnepek alatt. A tor­lódások elkerülésére a posta már december elsejétől elfo­gadja a nemzetközi beszél­getések előzetes bejelentését: Budapesten a 09-es, vidéken a 01-es telefonszámon. Sötét, borús decemberi éj. Keményre fagyott, frissen hullott hó teszi egyenletessé, egyformává a házakat, kerte­ket, az utcákon szabadon kó­borló szél jégkristályokat ragad magával céltalan út­jaira. Aztán egy pillanatra előbukkan földünk hűséges kísérőjének kerek, sárga ar­ca, fény önti el a tájat, a hó­­lepel könnyedén veri vissza­­ az éjszaka ellen intézett erőt­len támadást, és a fekete hi­deg zavartalanul uralhatja tovább a terepet. A konyhakertbe félig be­ékelt masszív, fából ácsolt épületből apró zajok szűrőd­nek ki. Ijedt, izgatott hangok egymást keresztezve, meg­hallgatás nélkül szálldosnak és hullnak a földre megértet­­lenül. — A fő — tégla — épületben lámpa gyullad, az udvarra kitörő világosság a hóba rajzolta az ablakkeretet, és egy magas, erős férfi, körvo­­nalait. Az árnyék a hajába túr, lehajol, lavórt húz elő, vizet löttyint bele, vadul dörgölni kezdi magát. Újabb árny je­lenik meg, alacsony, tömzsi asszony, hosszú hajjal, fürge mozdulatokkal. Látni, ahogy összehajol­nak, a nő mond valamit, a férfi az órájára pillant, bó­lint-Nyílik az ajtó, eddig isme­retlen férfi árnyéka a havon, kezet fog a háziakkal.­­ A lámpa kigyulladásával szinte­­­ egyidőben a faépület­ben megszűnt a neszezés, sut­togás, a szél megtorpant, a beálló csend félelmetessé sű­rűsödött. A vendég kezében kés vil­lan, indulni akar, de a házi­gazda határozott mozdulattal visszatartja. Ismét nyílik az ajtó, hajlott hátú alak vetül a hóra, kéz­fogás. Az­­ újonnan érkezett mozdulatai­­ idegesek, kap­­kodóak. Mielőtt elindulnának, fel­hajtanak egy-egy féldecit. Megborzonganak. Borzongá­sukban benne van az előttük álló feladat gondolata is, ezé a véres hagyományé. Kilépnek a verandára, va­laki felkattintja a külső vi­lágítást, a sötétség újabb te­rületről kényszerül vissza­húzódásra, számára ez már a vég kezdete. Hajnalodik. Remegő testek verődnek a faház itt-ott már korhadó fa­lához. A menekülni akarók tehetetlensége­ jövőnélküli­ség. Három pár csizma gyűri csikorogva a havat, ösvény keletkezik háztól házig. Az élen haladó halkan megnyitja a faház nehéz, vasalt ajtaját, bal kezében elemlámpa, a mögötte állónál kés, hátul, ugrásra készen, a harmadik. Kattan az elemlámpa. A padlón, félelemtől reszketve, megnémult torokkal, két hatalmas disznó bújik egy­máshoz. , M. G. f / Aran­y­vasárnap Salgótarjánban Az időjárás ideálisnak bi­zonyult a mászkáláshoz, hi­szen sem nagyon hideg, sem loespoes nem volt így aztán élénk volt a forgalom arany­­vasárnap a salgótarjáni üzle­tekben. Persze, nagyon sokan csak nézelődtek... József Attila Művelődési Központ. Karácsonyi vásár az ü­vegcsarnokban. Tömeg. Van itt­­ budapesti kisiparos által halott bársonnyal bevont ál­lólámpa, kazettatartó, magnó- és lemezjátszó szervízkészlet — alig viszik. Még kisebb a keletje a falapra festett olaj­­képeknek. Pulóverekből az ol­csóbbat vásárolják. Ezzel szemben Sebestyénné Laczik Zsuzsanna elégedett az üzlet­menettel: — Hatvanból jöttünk. Pi­perecikkeket árulunk. A szappanokat, a habfürdőket, a spréket, a parfümöket veszik leginkább. Dómján Lajos, a budapesti kisiparos úgyszintén nem bán­ja, hogy eljött. — Rengeteg marionett fi­gurát eladtam már. Gyerme­kes szülők a vevőim. Városi sportcsarnok. Arany­­vasárnapi vásár. Eladók a József Attila Művelődési Köz­pont munkatársai — társa­dalmi munkában. — A Centrum Áruház, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat salgótarjáni könyves­boltja, a Pécskő Áruház és néhány iparművész kdnálja itt a portékáit — mondja Kun Zsuzsa városi cso­portvezető. — Itt lehet telje­síteni a Tarjáni Erőlködő IV. fordulójának feladatait is, s megszerezni a jutalombetűt. A piperecikkek itt is fogy­nak. A csinos r­ői fotókat is tartalmazó falinaptárakat vi­szik, mintha ingyen adnák. A karácsonyi üdvözlőlapok felett eljárt az idő. Szilágyi Péter és Berta M. Magdolna budapesti keramikusok szé­pen forgalmaznak. — Ékszertartót vettem az anyósomnak — feleli kérdé­semre Tóth Zoltán. — Nekem tetszik. Remélem neki is fog... Mérleg úti könyvesbolt. Özönlik­­ ki és be a vásárló­had. * — Egy pillanatnyi megállá­sunk nincs — így Apacs Lász­­lóné boltigazgató. — Kereset­tek a meséskönyvek, a képző­­művészeti albumok, a nyuga­ti együttesekkel készített hanglemezek, a videokazetták, a ..Lehet egy kérdéssel több?” című társasjáték. Ezután is kapunk még újdonságokat. .. „Aranyat” hozott-e az aranyvasárnap Salgótarján­ban? Kinek — kinek. . . K. L. Az ízléses kerámiáknak mindig nagy a keletje Ez a csinos hölgy­­ valakinek ott fekszik majd a karácsony­fája alatt — mármint falinaptár formájában. Fotó: Kulcsár József Vasárnap reggel, kilenc család kerekedett fel Salgótarján­ból téli üdülésre az Alacsony-Tátrában levő Poianára, ahol a zsotvai rakodógépgyár pihenőházában töltenek majd egy hetet. A Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat és a csehszlovákiai üzem között létrejött csereüdültetési prog­ram részeként most­­ viszonozzák a honi családok azt a nyári látogatást, amely során a szlovák partnerek pihentek a „szolgáltatások” Heves megyében levő bogácsi faházai­ban. Képünkön a csapattal együtt utazó Csák István he­lyezi el családja síléceit indulás előtt autójukon.

Next