Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

CDHDT *V* .i CDHDTo rUn 1o rUn 1o rUn 1 % A salgótarjáni városi tan­uszodában rendezték a me­gyei diákolimpia úszódöntőit. A vetélkedőn megközelítő­leg kétszáz általános és kö­zépiskolás diák vett részt, hogy döntsön a bajnoki cí­mek és a továbbjutás sor­sáról. A legjobbak a Dunaújvá­rosban sorra kerülő orszá­gos döntőben képviselik majd Nógrád megye szí­neit. Felvételeink a megyei döntőn készültek. Képek: Bencze SPORTFOTÓ — V. FORDULÓ 1. Ki volt az a magyar sportoló, aki jobb karján meg­sebesült, ezért ballal megtanult írni, lőni, vívni és ezután kétszeres olimpiai bajnok és EB-ezüstérmes tudott len­ni? 1 Tertyánszky Ödön, X Takács Károly, 2 Kun Szi­lárd, 2. Vb-győztes asztalitenisz­ egyéniben. Csapatban és­­ párosokban is nyert aranyérmet. Mao Ce-tung sport­­minisztere volt. Majd mint a „négyek bandájának” ötö­dik tagját állították félre. Ki ő? 1 Li Fu-jung, X Chu­­ang Tse-tung, 2 Lin, Hui-chih. 3. Ki tervezte a XXII. tornász-vb kabalafiguráját? 1 Dargai Attila, X Nepp József, 2 Jankovics Marcell, 4. A Legfelsőbb Bíróság bírája volt. Az EB-ken 2 arany- és 3 bronzérmet nyert. Ki? X Kalmár János, 1 X Nagy Géza, 2 Papp László, 5. Ki volt az a nógrádi születésű sportolónő, aki tag­ja volt világbajnokságot nyert csapatnak? 1 Bognár Er­zsébet, X Jóna Magdolna, 2 Lesták Mária. 6. A magyar labdarúgó-válogatott ki ellen játszotta 50. vb-selejtezőjét? 1 Málta, X Ciprus, 2 Hollandia. 7. Vb-selejtezőkön a labdarúgó magyar válogatott, mely ország legjobbjai ellen vesztette el eddigi vala­mennyi mérkőzését? 1 Svédország, X Anglia, 2 Dánia. 8. A magyar ifi-kosárlabda-válogatott 1955-ben szere­pelt a legeredményesebben. Ki volt a csapatkapitánya?­­ 1. Bencze János, X Bogár Pál, 2. Greminger János. 9. A magyar ifi-kosárlabdacsapat ki ellen játszotta a mindent eldöntő mérkőzést az EB megnyerésekor? 1 Csehszlovákia, X Szovjetunió, 2 Franciaország. 10. Ki szerezte ffi-műugrósportunk első EB-érmét? , 1 Újvári László, X Kisfaludy Elemér, 2 Hídvégi László. 11. Melyik EB-n fordult elő, hogy az úszó 4x200 m gyorsváltó valamennyi tagja vidéki volt és ezüstérmes lett? 1 1931, X 1927, 2. 1926. 12. A Gijonban rendezett aktív sakk EB-t ki nyer­te? 1 Anatolij Karpov, X Garri Kaszparov, 2 Jan Tim­­man. 13. Az egyik magyar szobrász három alkalommal készí­tette el a súlyemelő Világ Kupát a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség megbízásából. Az 1982-es női kézilabda-vb-re női kézilabda-játékost ábrázoló szobrot készített. Erről készültek azok a térplasztikák, melyet a részt vevő or­szágok kaptak. Ki az alkotó? 1 Somogyi József, X Török Richárd, 2 Káló Viktor. + 1. Ki volt az egri úszócsapat megalapítója, aki EB-ezüstérmén kívül főiskolai aranyérmet is nyert? 1 Bitskey Zoltán, X Bárány Géza, 2 Wainé András, Tv-Lapunk, a NÓGRÁD szerkesztősége és a Nógrád Me­gyei Tanács ifjúsági és sportosztálya által meghirdetett játékunk IV. fordulójának megfejtése a következő: 2, 2, X, 1, X, 1, X, X, X, 2, X, 1, X, +1: 1. A helyes megfejtők között könyveket sorsoltunk ki, melyeket postai úton juttatunk el. A nyertesek: Olasz Pál, Salgótarján, Arany J. u. 25., Breznicki János, Salgótarján, Salgó u. 29., Pongor Lajosné, Sámsonháza, Rákóczi u. 56. Az utolsó, V. forduló megfejtéseit március 16-ig kér­jük eljuttatni szerkesztőségünk címére. A helyes meg­fejtők között könyveket sorsolunk ki, ötfordulós játékunk három legtöbb találatot elért (összesítésben) résztvevője a március 25-én sorra kerülő falusi dolgozók megyei spartakiádja szellemi vetélkedő­jén indulhat. Négy forduló után beküldőink közül hatan tippeltek minden kérdésre helyesen: Deák Rózsa Salgótarján, Breznicki János Salgótarján, Gyüre Adrián Salgótarján, dr. Kollár Mihály Salgótarján, Pongor Lajosné Sám­sonháza, Olasz Pál Salgótarján. Várhatóan tehát közü­lük kerül ki az a három fő, aki a bátonyterenyei me­gyei szellemi vetélkedőn NÓGRAD csapataként indulhat. Q DOPT A totóbotrány nagy vesztese volt „Amit megcsinált az ember, azért vállalja is a felelősséget!" — önt a totóbotrányba ke­veredett nagybátonyi labda­rúgók szellemi vezérének, ha úgy tetszik főnökének ne­vezték. Valóban ön volt a főszervező? — A csapatból négyen vol­tunk a főbűnösök, de ne­m a saját szakállunkra csinál­tuk az egészet. Többen tud­tak róla és részesedtek is a kapott pénzekből. Én min­den 1982-ben játszott Nyári Totó Kupa-meccsben „benne voltam”, így engem kiáltot­tak ki főszervezőnek. Az is igaz, hogy engem kerestek meg a mérkőzések előtt, te­hát a híreket én vittem a többieknek. — Egyáltalán hogyan folyt le egy ilyen beszélgetés ön és a totózók képviselője kö­zött? — A valósághoz tartozik, hogy már 1981-ben megke­restek, de akkor nemet mondtam az ajánlatra. Az­tán a következő évben na­gyon érdekesen közelítették meg a témát a váratlan lá­togatók. Emlékszem, egy szombat délután kerestek meg és először „szakmai” dolgokban érdeklődtek. Mit várunk a következő össze­csapástól? Milyen összeállí­tásban lépünk pályára? Jó formában vagyunk-e? A ta­pintatos puhatolózás után következett a lényeg: ha győzünk, vagy ha veszítünk — éppen attól függően, hogy ők milyen eredményt szeret­tek volna — tudnának adni egy kis pénzt... — És az ajánlatot elfogad­ta... — Megbeszéltük a többiek­kel és úgy mondtunk igend. Ahogy pedig jöttek sorba a totószelvényre felvett mér­­kőzésein­k, úgy érkeztek az ajánlatok is, melyeket mi elfogadtunk. — Utólag könnyű okosnál­ lenni, de megkérdem: egyál­talán miért mentek bele ebbe a „játékba"? — Elfogadható magyará­zatot hiába keresnék. Ta­lán a pénz volt az, amely belevitt a dologba. Tudja akkoriban egy Totó Kupa­meccs győzelméért három­ezer, míg a döntetlenért ezer­­kétszáz forintot kapott a csapat. Tehát siker esetén 200 forint ütötte fejenként a markunkat. Ennél pedig jó­val többet fizettek a fotósok. — Mennyit? — Számításokat nem vé­geztem. Az biztos, hogy jó­magam, valamint három tár­sam 24—24 ezer forintot fi­zettünk vissza ,a bírósági tárgyalások után, többen pe­­dig kisebb összegeket. — Kik voltak a többiek? — Én nem vájkálok senki múltjában, nevek emlegetésé­vel nem akarom a régi se­beket feltépni. Akkoriban megírták az újságok. Most meg nem érdekes. — Amikor kirobbant a to­tóbotrány, bizonyára ön is megtörve várta a fejleménye­ket. Milyen emlékei marad­tak meg a leleplezésről? — Ezek nehezen felejthe­­tőek. Épp edzőtáborozásra készült a csapat, amikor rendőri idézést kaptam ’83 januárjában; jelentek meg Budapesten, a Tolnai utcá­ban. Itt vizsgálták Bernáth Zoltán és társainak totópe­rét. Én egy percig sem ta­gadtam. Úgy voltam vele, hogy amit megcsinált az em­ber, azért vállalja is a fe­lelősséget ! Mindent el­mondtam, de nem tulajdoní­tottam az ügynek nagy jelen­tőséget. Bajnoki meccseken nem bundáztunk, ezért bi­zakodtunk társaimmal együtt, hogy gyorsan és kedvezően lerendeződik a dolog. — Valóban gyorsan leren­deződött. Ha jól emlékszem a botrányba keveredett lab­darúgók játékjogát felfüg­gesztették, s hamarosan meg­születtek az ítéletek is. — Így volt. Februárban összeült a Nagybátonyi Bá­nyász fegyelmi bizottsága és három évre eltiltott a já­téktól. Közben persze folyt még a tárgyalások sorozata, összesen tizenhétszer voltam beidézve. Az egész ügy az­tán elég hosszúra nyúlt, ugyanis a bíróság és a vé­dők között vita folyt arról, hogy a csalás törvényi tény­állásai fennállnak-e? Én el­fogadtam az igazságszolgál­tatás döntését. Különösen nagy kárt okozó csalás bűn­tettében bűnsegédkén 15 hó­nap büntetést kaptam, há­rom évre felfüggesztve. — Az imént a játéktól való hároméves eltiltását említette. Hogyan lett ebből öt év? — Magam sem tudom. A Népsportból értesültem arról, hogy az MLSZ ennyi időre tiltott el. Az egyébként is súlyos házi fegyelmire — — mely példa nélküli volt az érintett többi labdarúgó között — még rátettek két évet. — Nem fellebbezett? — Nem. ’85 áprilisában, az országos amnesztiarendelet­kor kérvényeztem az MLSZ- nél, hogy mentsenek fel, de Csíki Károly válaszlevelében közölte, hogy kérésemet el­utasítják. Azt csak érdekes­ségként mondom, hogy na­gyon sok játékost felmentet­tek ekkor... — Térjünk vissza eltiltá­sának napjaihoz. Milyen változás következett be az NB II-es labdarúgó életében? — Tir­besre kerültem, le a föld alá. Másfél évig front­fejtésen, vájárként dolgoz­tam. Nem láttam értelmét a megfutamodásnak, máshová költözésnek. Jó volt a bá­nyászok között dolgozni. Nem firtatták, hogy, mi volt, hogy volt, nem mutogattak ujjal. Dolgoztak, dolgoztunk. Tisztességgel, becsületesen. Nem sok NB II-es labdarúgó mondhatja el magáról, hogy vájárként dolgozott. Aztán aknász lettem, majd jelen­legi munkakörömbe kerül­tem. Szeretem csinálni. — Túl azon, hogy a gyep­ről a bányába került, nem volt más hátránya a totó­botrányból? — Hát ami azt illeti kap­tam néhány váratlan pofont közvetlenül utána. Azzal kez­dődött, hogy 1983. március 19-én értesítettek, hogy már­cius 15-i hatállyal szerződést bontottak velem és kihe­lyeztek Tiribesre. Az értesí­tés és az áthelyezés közti négy napot szabadságnak kellett írnom. A következő emlékezetes eset akkor tör­tént, amikor Tiribesen ke­veselltem a 160 forintos mű­szakbért és ezt szóvá tettem. Nem késett a válasz sem. Mit képzelek én! örüljek, hogy visszaengedtek dolgoz­ni, mert szégyent hoztam a megyére, a bányára... És volt még egy sztorim mely véleményem szerint össze­függ a totóüggyel. Kértem a lakásépítéshez a vállalati tá­mogatást, de az válasz nél­kül maradt. Igaz, később az is kiderült, hogy a legilleté­kesebbig el sem jutott ké­relmem... No, de ez a múlt. Azt hiszem nemcsak én, ha­nem mindenki túltette ma­gát ezen. És­­ hadd mondjam el, hogy azóta már a kiváló dolgozó kitüntetést is meg­kaptam. — 1988-ban lejárt az eltil­tása. Nem gondolt arra, hogy újrakezdi? — Nem csak gondoltam, hanem el is kezdtem. Aztán hamar rájöttem: ahhoz, hogy az időközben felszedett 10 kilót leadjam, meg a for­mámat is visszanyerjem aszkétaéletet kellene él­nem. Ezért gyorsan el is ve­tettem ötletemet. Beiratkoz­tam a segédedzői tanfolyam­ra, és szeretném elvégezni a TF edzői szakát is. Március elsejétől én irányítom a nagybátonyi ifjúsági csapat munkáját. Ha már a pályán nem is, legalább a kispad­­ról segítem volt együttesem utánpótlásának nevelését. — Végül visszakanyarodva beszélgetésünk fő témájához, megkérdezem: megbánta-e tettét, megtenné-e máskor, feltéve persze, ha futballoz­na? — Az elmúlt évek alatt volt időm gondolkodni. Vé­tettünk a sporterkölcs ellen, jogos volt az eltiltás, bár annak mértékét még ma is megkérdőjelezem. Azt már az élet bizonyította, hogy a mi ügyünk lezárásával sem tudtak rendet tenni a magyar pályákon. Persze ez nem ment fel senkit. Én minden­esetre még az árnyékát is elkerülném ilyen és hasonló bundagyanús, botrányos dol­goknak. De ez már késő bánat, nemde? Vaskor István Dóra József. Életkora 36 év, jelenleg a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemének munkavédelmi előadója. Neve mégsem munkahelyén vált ismertté, bár megbecsült dolgozónak számít. Dóra a futballpályán szerzett hírnevet magának. Kállón lett igazolt labdarúgó, majd a Pásztói SE-ben és — sorkatonai szolgálata idején — a HVCSSE-ben (Rétság) játszott. 1975-ben került a Nagybátonyi Bá­nyászhoz. A fekete-fehéreknek 1983-ig standard tagja volt, öt idényen át a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. Aztán elérkezett nyolcvanhárom. Kirobbant a ma­gyar totóbotrány. Dóra kényszerű búcsút mondott a pályák világának. Eltiltották. Akkoriban senki sem kereste őt, kérve nyilatkozatát az ügyről. Így érthe­tően, jó hat esztendővel a totóbotrány után nem szí­vesen áll kötélnek. Mégis vállalja a beszélgetést, mert tudja: veszítenivalója már nincs. Szavai, gondolatai azonban intő jelként szolgálhatnak ma is mindazok számára, akik bármikor ilyenre adnák a fejüket... Labdarúgó-összefoglalók a salgótarjáni városi televízióban Az SBTC elnökségének kezdeményezésére III. 13- tól a salgótarjáni városi televízió hétfői adásnapján 15—20 perces összefog­lalókat sugároznak a lab­darúgó NB III. Mátra­­csoportjában szereplő tar­jáni csapatok mérkőzései­ről. Az első fociösszefogla­­lót hétfőn láthatják a vá­rosi televízió nézői. Ekkor a Síküveggyár SE—SKSE, valamint az SBTC—Bor­sodi Bányász találkozók legizgalmasabb jelenetei és góljai kerülnek a kép­ernyőre. A hétfői sportműsort kísérleti jelleggel indít­ják, de amennyiben ez kedvező fogadtatásra ta­lál, akkor rendszeressé válnak az összefoglalók. A városi tv stúdiójának kialakítása után, a nézők igényeinek megfelelően nem csak a nemzeti baj­nokság valamelyik osztá­lyában, hanem a megyei I. osztályban szereplő tar­jáni együttesek bajnoki találkozóinak összefoglalói is a képernyőre kerülhet­nek. Vegye meg! A Nógrád Megyei Lapki­adó Vállalat és a Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának kiadásában ízléses labdarúgó program­füzet látott napvilágot. Az „Országos és Nógrád megyei tavaszi labdarúgó­műsor, ’89.” címet viselő füzetben megtalálható az NB I., az NB II. Keleti csoport, az NB III. Mátra­­csoport, a Nógrád megyei I. osztályú, a Nógrád megyei II. osztályú Zagyvavölgye és Nyugati csoportja tavaszi párosítása. Természetesen helyet kapott a kiadványban a magyar válogatottak ta­vaszi menetrendje is, vala­mint a Magyar Népköztársa­sági Kupa további időbeosz­tása. A programfüzet Salgótar­jánban az SBTC klubházá­ban, az IBUSZ megyei iro­dájánál, valamint a totózó­­ban, Balassagyarmaton pe­dig az IBUSZ-kirendeltségen és a totózóban 12 forintos egységáron megvásárolható. Vegye meg, megéri! A nógrádi szurkolókat érdeklő tavaszi labdarúgó-menetren­det egy helyen találja!

Next