Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

V MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIO: £.20: Pártok választási műsora 7.20: Pártok választási műsora 8.05: Hangszemle 8.20: Tér-idő 8.50: Külpolitikai figyelő 8.00: Napközben.­ (Élő.) 11.05: Postabontás 12.30: Pártok választási műsora 12.50: Világhírlap 13.00: Klasszikusok délidőben. 14.35: Operettfinálék 14.55: Egy pohár szeretetről 15.00: A Rádiószínház bemutatója. Labirintus 15.51: Maurer: Négy darab rézfúvós ötösre 1S.00: Tizenhat óra 16.15: Muzsikáló természet 16.20: „Ég szülte földet, föld szülte fáját. . .” Az emberélet születéstől halálig. 4. rész: Isten tenyerén 17.00: Lámpás, Pákolitz István versei 17.05: A véges végtelen 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk 18.30: Esti magazin 19.15: Pártok választási műsora 19.20: Sportvilág 19.40: Két altató 19.50: Beszélni nehéz 20.00: Osztódással szaporodnak 20.30: Köszörűjük a 70 éves Ujfalussy Józsefet 21.00: Nyugat—keleti átjáró 22.00: Hírvilág 22.30: A Linde Consort Haydn-szimfóniákat játszik 23.26: Barangolás régi hanglemezek között PETŐFI RÁDIO: 8.05: Rivaldafényben, Az Andrews Sisters énekegyüttes 9.05: Társalgó 10.05: Operettkedvelőknek 11.05: Kapaszkodó 11.41: Ki kopog? 12.10: Asztali muzsika 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Hozott anyagból. ... avagy így rádiózunk mi 15.05: Csúcsforgalom. (Élő) 17.05: Kataposta 17.30: Kamaszpanasz 18.30: Popregiszter 19.05: Táncházi muzsika 19.30: Daráló. Folytatásos ifjúsági történet 20.00: Mi történt? 21.05: A vasút története 21.15: Rólunk van szó! 21.20: „Nóta-só” 22.20: Ponyván. Válogatás a XIX. század magyar ponyvairodalmából, 4. rész 23.10: Sporthíradó 23.20: A dzsessz története. 80 .­60. rész BARTÓK RÁDIO: 9.15: Zenekari muzsika 10.30: Délután hatkor 11.00: Romantikus muzsika 12.05: Rossini operáiból 13.00: Pogányok. Herczeg Ferenc regénye 14.00: Magyar zeneszerzők 15.02: A Drezdai Kreutzehor Schütz-motettákat énekel 15.31: Zenei tükör 16.05: Zenetörténeti értéktár 17.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. (Élő) 18.05: Két Vivaldi-concerto 18.30: Na maternjem jeziku. A Magyar Rádió szerb­­horvát nyelvű nemze­tiségi műsora Pécsről 19.05: In der Muttersprache. A Magyar Rádió német nyelvű nemze­tiségi műsorai Pécsről 19.35: A Rádió Dalszínháza 20.42: Prágai tavasz 1989. TVII. rész 22.02: Donald McIntyre Wagner operáiból énekel 22.31: A magyarországi cigányok népzenéje, 1. rész 22.58: A Rádiószínház bemutatója. Kíséret csárdás MISKOLCI STÚDIÓ. 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 6.15: Információk. 6.20: Észak-m­agyarorszá­gi krónika.. 6.30: Hírek, lapszem­le (Kossuth). 6.45: Tájak, sor­sok, életképek. 7.35: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.45: Bírósági jegyzet. A mikrofon­nál: dr. Tímár László. Szerk.: Zakar János, 16.30—18.30: Ke­reskedelmi, információs, zenés műsor. MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 1.: 8.25: Képújság 8.30: Galgóczi Erzsébet: Használt koporsó Tévéfilm (1979... ism.) 9.40: Szeress gyengéden (ism.) Angol zenés film 10.10: Panoráma Világpolitika percről percre (ism.) 10.55: Mozgató. Torna mozgáskorláto­zottaknak 11.00: Képújság 16 20: Képújság 16.30: pannon krónika. A pécsi körzeti stúdió híradóműsora. Dél-dunántúli hírek, információk, események 16.40: Nachrichten. Hírek német nyelven. A pécsi körzeti stúdió műsora 16.45: Nas ekran. A pécsi körzeti stúdió szerbhorvát nyelvű nemzetiségi magazinja 17.15: A nevünk: Düvő együttes 17.25: RTV közönségszolgálat 17.30: Számadás. Gazdasági negyedóra 17.45: Sherlock Holmes és doktor Watson kalandjai. Szovjet tévéfil­msorozat. VII/7. rész: Az Agra kincse 19.05: Esti mese. Frakk Éji zene Magyar rajzfilm 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Választási műsor — Nemzedékek Pártja — Fiatal Demokraták Szövetsége 20.15: A klinika. NSZK-tévéfilmsorozat XI/8. rész: A végakarat 21.00: Választási műsor — Magyar Veteránok Pártja — Magyar Néppárt 21.10: Reklám 21.15: Stúdió ’90: A televízió kulturális hetilapja 22.00: Kézenfogva. Érdekvédelmi műsor az értelmileg sérült embereknek és segítőiknek 22.20: Híradó 3. TV 2.: Rudiik Júliával és Dombóvári Gáborral 17.00: Képújság 17.16: Tv 2. Benne: Reklám, Riportok, Időjárás, Zene Teledoktor Orvosi tanácsok Szénmonoxid­mérgezés 17.45: Mozaik. Telefonos játék 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! Atomhangya. Amerikai rajzfilm­sorozat. 1. A Hangya-dombi banda. 2. Nem lehet tudni, mit választ a pudli 3. Lássuk a medvét! 18.46: Tv 2. 19.00: Almában sem hinné Szovjet film. (1981.) 20.27: Tv 2. 20.30: Fejezetek az első világháborúból Amerikai dokumentum­­film-sorozat. XXVI/13. rész: Partraszállás Gallipolinál. (FF) 20.54: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Napzárta 22.15: Magnificat. Kanadai film 23.05: Szimultán. 23.50: Tv 2. BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.00: Iskolások műsora 9.00: Tévéfilm. (Ism.) 10.25: Sportvisszhangok. (Ism.) 11.35: Tévébörze 13.05: Elveszett az elefánt. Szovjet film 14.20: A „Lojto” együttes műsorából 15.45: Cirkomusica. Zenés műsor 16.25: Ludmilka. Tv-játék 17.45: A nap percei 18.00: A vermincki doktor. Tv-sorozat 18.45: A nyilvánosság s­túdiójai 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: A fekete torony. Angol tv-sorozat 20.50: A párbeszéd stúdiója 21.30: Látogatás a világűrben 22.15: Koncert 2. MŰSOR: 16.05: Sportmagazin 16.45: Nézetek és álláspontok 17.30: Csehszlovákia— Lengyelország, férfi­kézilabda-mérkőzés 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Misri háza, NSZK-film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A Sárkány éve. (16) Színes amerikai krimi. — Kamara: Kopaszkutya. (16) Színes, ze­nés magyar film. — Balassa­gyarmati Madách: Fél 4, há­romnegyed 6 és 8: Meghalni a szerelemért. Színes, szink­ronizált amerikai film. — Ka­mara: Hagyjátok Robinsont! Színes magyar filmvígjáték. — Bátonyterenyei Bányász: Egy párizsi diáklány,­ Színes, szinkronizált francia filmvíg­játék. — Pásztó: Tutajosok. I—II. (16) Színes magyar­­francia film. — Rétság: Feke­te eső. Színes, szinkronizált amerikai akciófilm. Vélemény A Hosszú Fehér Felhő Országa A Hosszú Fehér Felhő Országa — első hallásra ta­lán valamely indiánok lak­ta területre tippelne a tu­datlan néző, ha előzőleg nem lapozott volna bele a tévéújságba. A tengeri ván­dorok­ Aoteatoája isme­retlenül cseng az európai fülnek. Bizony iskolai ta­nulmányaink sem sok tá­jékozódási pontot adnak ahhoz, hogy tévedhetetle­­nül rájöhessünk: Új-Zé­­landról van szó. E távoli vidékre kalau­zolt el bennünket a Natu­ra szerkesztőség filmje vasárnap délután. Egy hó­napot töltött itt dr. Nagy Sándor, a Kertészeti Egye­tem professzora és Sáfrány József, a tévé munkatársa. Abból az alkalomból láto­gattak el ide, hogy megis­merkedjenek a természeti különlegességekben bővel­kedő ország igen hatásos természetvédelmi kultúrá­jával. Magyar ember számára szemet gyönyörködtető volt az a látványsorozat, ame­lyet a vetítés 44 perce alatt végignézhetett, végigcso­dálhatott. A poros, szennye­zett, szürke hazai környe­zet után felüdülésként ha­tott a szikrázóan kék folyó, a kristálytiszta égbolt, a hóborította hegyek, a ter­mészet háborítatlan csend­je, s bárcsak villanás­ként, de az ott élők nyu­galma is. Száz éve alapították itt az első nemzeti parkot, de egy kis túlzással azt is mondhatnám: az ország majd egész területe óvott, hatalmas rezervátum. Oly­annyira, hogy a határnál az összes élelmiszert elveszik az odaérkező turistáktól, ne­hogy valamilyen fertőző anyagot becipeljenek erre a varázslatos vidékre. Az őslakókkal, a ma­­urikkal együtt má­ra három és fél milliónyira nőtt a több szigetből kiala­kult állam lélekszáma. Wel­lington, a főváros igazi met­ropolisz, ám igen megle­pett: az építkezéseknél még arra is ügyeltek, hogy az utcai járdák fölé fedelet húzzanak. Rengteg itt ugyanis a csapadék, s ez­zel a figyelmességgel az itt lakók kényelmét akar­ják szolgálni. Jó volt látni a hegyekben az egyórányi járásra egy­mástól meghúzódó mene­dékházakat is, ahol a becsü­letkasszába betett némi kis adomány ellenében úri kö­rülmények között pihenhe­ti ki fáradalmait az utazó. (Szomorúan gondoltam e tekintetben is a honi álla­potokra igaz mi nem va­gyunk nemzeti parkok szempontjából nagyhata­lom!) Kiveszőfélben lévő mada­rak, s ritka állatok őshazá­ja e gazdag föld. A lebilin­cselő cseppkőbarlangok, a füstölgő vulkánok, a mere­dek falú fjordok, a működő gejzírek, a forró szökőkutak egy olyan világ tartozékai, amely mentes a civilizáció ártalmaitól. A védett terü­letek Mekkájában, úgy tű­nik nem tervez a kormány­zat atomtemetőt, se Bős— Nagymarost, sem Tisza—II. vízlépcsőt... Buzafalvi Győző Kalapács alatt Pannónia ezüstkincsei ? Minden idők legszebb és legkétesebb­­ eredetű ezüst­­letezét mutatta be múlt pénteken New York-i kiál­lítócsarnokában a londoni székhelyű Sotheby. A vi­lág legnagyobb műkincs­árverező üzletháza Nagy-Britannia egyik leggazda­gabb főnemese, Lord Northampton megbízásból kínálja eladásra a 14 darab­ból álló ezüst­készletet. A mitológiai alakokkal és ko­rabeli életképekkel gaz­dagon díszített tálcák, kely­­hek, szelencék, kancsók és más edények a szakértők szerint az ókori ezüstmű­­vesség eddig ismert leg­csodálatosabb remekei. A Kincskereső februári szám­a „Borús vagyok, hát ját­szom: /a hóból ki se lát­szom. ..”. A Kincskereső Csoóri Sándort köszönti 60. születésnapján Hó-játék cí­mű versének közlésével. Csala Károly Mátyás ki­rály életét bemutató „képes krónikája” következik ez­után — az ifjú uralkodó trónralépését, tanácsadóit láthatjuk a virtuóz rajzo­kon. (A címlap hasonló kvalitású Ludas Matyi-il­­lusztrációja is Csalától szár­mazik.) A Nevető Irodalom­óra farsangi különkiadásá­ban Karinthy Frigyes és Kun Erzsébet írásait olvas­hatjuk — Diákfurfangok közös cím alatt. Az IDŐUTAZÓK KLUB­­JÁ­ban Kósa Csaba mesél Juliánusz rokonkereső út­járól. Janikovszky Éva ket­tős minőségben is jelen van: Ami a szívedet nyomja cí­mű levelezési rovatával, amelyben a gyerekek prob­lémáira válaszol, és Te ezt még úgysem érted... című új sorozatával, amelyben a tőle megszokott éleslátás­sal és szellemességgel ábrá­zolja a családok manapság új, eddig nem ismert gon­dokkal terhes életét, a gye­rek-felnőtt viszony bukta­tóit. Eric Knight Sam Small személyében a leleményes walesi kisembert tette halhatatlanná . A repülő yorkshire-i ember című mű­ben hőse legkülönösebb kalandjaival ismerkedhe­tünk meg. Az EZ FAN­­TASZTIKUS-ban Edmund Cooper kisregénye és Kun Erzsébet rövid írásai a szá­mítógépek csodálatos vilá­gáról szólnak. Gazdag és változatos, a farsangi vi­dámságokat se nélkülözi a versrovat: Morgenstern ab­­szurdjait és egy fűzfapoé­tákat szerepeltető antológia mulatságos darabjait emel­hetnénk ki belőle. Kovács Lajos interjúja a magyar oktatásügy egyik legkiválóbb alakját, Zsolnai Józsefet szólaltatja meg. F. Komáromi Gabriella soro­zata a Kincskereső elődeit, a régi magyar gyereklapo­kat mutatja be — ezúttal Sebők Zsigmond és Benedek Elek lapjával, a Jó pajtás­sal ismerkedhetünk meg. Az ÖRÖKSÉG-ben nemzeti szimbólumainkról ír Kállay István. A februári szám illusztráto­rai: Csala Károly, Irsa Kata­lin, Kass János, Réber László, Szikszmian Wanda, Szeme­­thy Imre és Würtz Ádám. A Kincskereső Kisgalériájá­­ban Magyar Mihály rajza látható. Nagy Márta új tárlata A felhőfestés természetrajza Ha nem kések el bátorul, egy kerek órával elnézve a meghívón jól láthatóan feltüntetett időpontot , a maga természetességében (?) élvezhettem volna Nagy Már­ta balassagyarmati (BBG) pedagógus festőművész leg­újabb tárlatának sejtelmes megnyitóját. Így azonban azon melegé­ben, ahogy a megnyitóról „kiáramlók” elmondták, ad­hatom tovább — mi történt az elmúlt héten pénteken a városi „művcenterben”, a Horváth Endre Galériában. Azt mondják, gyertyafényes megnyitó volt — elkésve is égett még néhány templomi áhítatot árasztva, ördögöt űzve tömjén nélkül is . Fo­garasi Béla gitárművész ját­szott a legjobban és talán még a gitárja (spanyol), s de­rengtek képek is a falon. Újabban minden vagy majd­nem minden gyertyák füzé­ben lángol (nosztalgia tánc­estek, „megyebál”, s most már kiállításmegnyitó is­ a művelődés házában Balassa­gyarmaton. Nagy jövője van a közeli gyertyaöntőknek. A közönség majd megszokja az új dramaturgiát. A mostanában legtöbbet kiállító balassagyarmati Nagy Márta elsősorban akvarellis­­ta, nemrég nyílt tárlata Egerben, s ugyancsak Ba­lassagyarmaton a volt vár­­megyeháza új kiállítótermé­ben. Erre a tárlatra leg­újabb munkáival (s valóban csak néhány régebbivel) lé­pett elénk, s nem is csupán a munkák újak, új a téma is: a felhők megfestése. Jómagam már a villany­­fényes teremben néztem kö­rül a megnyitó után, tehát szinte semmi nem zavarta tárgyilagosságomat kitelje­sedni. A rendezés harmóniá­ja kétségen felül megvaló­sulhatott, a bejárattal szem­beni „fősarokban” azonban nagy hangsúlyt teremtett a kiállítás rendezője egy szép­­formájú­ régi szecessziós kép­keret (benne a kép termé­szetesen) elhelyezésével meg­adva valamiféle alaphangot, hangulatot, ami azonban nem folytatódik tovább. A gyertyafényes szótlan megnyitóik­ és a szecessziós keret divatos­ rokonságban van egymással, de ehhez nem sok köze van a felhőképek­nek, amelyek mindent fe­ledtetni tudnak hál’ Isten­nek. Talán huszonvalahány (fő­ként) akvarell, többsége az új „nagymártás” kísérlet — megragadni a leggyorsab­ban változó természeti jelen­séget, a felhők formáját, a visszfények és áttört légpa­macsok festői­ségét. A­­ kü­lönféle kumuluszok-gomoly­­felhők és a szó szerint légies felhőfátylak, sőt a közked­velt báránykák s mind a többiek tanulmányozása amúgy külön tudomány (vagy a meteorológia része) és ábrázolásuk főként a tu­dományos fényképezés köré­be tartozott. Talán maga az alkotóművész is csak körül­ményes magyarázatot tudna adni arra a kérdésre, ami a szemlélőben óhatatlanul fel­merül — miért felhőket fest, aki fest. .. És mekkora ve­szélye van a felhők ecsettel követésének! Erre rengeteg hátborzongató példát isme­rünk az édeskésség, a szőr­szálanként festett macskák, díszpárnás csendéletek, pa­raszti udvarok világából. Ép­­penhogy a „giccspincseknek” volt mindig is kedves fog­lalatossága a felhők kicir­­kalmazott, napfényt takaró ábrázolása stb. — ezt elke­rülni csak természetes belső értékek megléte mellett le­het. A sok felhőkép közül nincs egyetlen egy sem, ami a legcsekélyebb mértékben édeskés lenne, ezzel szemben már a harmadik után ter­mészetesnek érzi az ember, hogy Nagy Márta most fel­hőket fest, majd azt írtam — kerget... Teheti. A rossz festő ép­pen ott hibázza el a dolgot, hogy túlontúl „beavatkozik” a természet szépségének áb­rázolásával a témába. Ezek a felhőakvarellek nem tola­kodnak, nem tüntetnek dur­ván naturalizmusukkal, de nem is öncélúak. Kétségtelen ugyanis, hogy a leggyorsabb — techniká­jából következve az — fes­tési eljáráshoz, az akvarell­­hez „illik”, ez a téma a szá­guldozó, alakját gyorsan vál­toztató felhővilággal. Itt is igaz, ami a természetre rá­­csodálkoztatásban mindig alapelv kell, hogy legyen — az esztétikai érzés halkan kél az emberben és közben sok mindenre gondol. A ter­mészetben minden ponton nyitva áll előttünk a szépség. Ne tévelyegjünk tovább be­szűkülő látással. Tükröztes­­sük csak lelkünk érzéseit — mint Nagy Márta — a meg­bolydult világba. Rodin a nagy szobrász a kezekre koncentrált, vannak festők, akik nem tudnak fel­hőt festeni. Nagy Márta át­menetileg csak felhőt festett kivetítve valamit az égre. (T. Pataki) /

Next