Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-26 / 149. szám

4 íim­mu Csodákról komolyan III. Parafenomének Milliók láthatták Magyaror­szágon, mi mindent tudnak a „pa­rafenomének”, többek között Uri Geller, vagy Ignatyenko. Nem a tanúk száma és a megbíz­ható kísérletek jelentik annak a feltételét, hogy valamit paranor­­málisnak, vagy normálison túli jelenségnek nevezünk-e, vagy egy elfogadott jelenségnek, ha­nem pusztán csak az, hogy be tudjuk-e illeszteni a természetről alkotott képünkbe. Furcsa paradoxon, hogy általá­ban pont az ilyen ismeretlen pa­­ranormál­ jelenségek kutatását tiltja a hivatalos irányzat, pedig pontosan itt lenne a legnagyobb szükség az objektív, érzelem­­mentes, higgadt kutatómunká­nak. Százszámra élnek a földön Ig­natyenko és Uri Geller képessé­geivel rendelkező emberek, néhányat ismerünk közülük, de többségüket nem. Ha a jelensé­gekről többet beszélhetnénk, ak­kor nem csak néhány száz kivéte­les képességű ember lenne, ha­nem ezrével, akár milliószámra is élhetnének, hiszen ezekkel a ké­pességekkel szinte minden gyer­mek meg van áldva. Általában mindenki maga ver­gődik végig ezen az úton és így nem véletlen, hogy olyan keve­sen rendelkeznek például telepá­tia, vagy fémhajlítási, vagy gyó­gyítási képességgel. Ez nagy baj, mert jelenleg többé-kevésbé csak cirkuszi mutatványként lehet pél­dául szuggesztióval, vagy fémhaj­­lítással találkozni, holott ezek lé­nyegesek lennének a természet­­tudományokban, és számos új, fontos felfedezést lehetne tenni ezeken a területeken. Sajnos szinte minden egyes ter­mészeti jelenség ugyanezen a rö­gös úton jutott el az elfogadott, tudományos jelenségek közé, hogy egy nagyon ismert példát idézzünk, ilyen volt az elektro­mosság is. Volta, amikor a híres békacombos kísérletét bemutat­ta, kollégái gúnyolódásának cél­táblája lett, rajta köszörülték nyelvüket korának tudósai. Az­után az elektromosság cirkuszi mutatvány lett; francia szalonok­ban minden egyes gazdag polgár és előkelő nemes azon versen­gett, hogy kinek az udvari fizi­kusa tud nagyobb szikrákat előál­lítani. A királyok mulattatására például katonák százait ugráltat­ták egyszerre úgy, hogy mikor egymást kézen fogták, elektro­mos ütést kaptak, és emiatt egy­szerre ugrottak fájdalmukban a levegőbe. Ezen mindig nagyon jót mulatott az előkelő udvari társaság és álmukban sem gon­doltak arra, hogy az elektromos­ságnak fontosabb szerepe lenne az életfolyamatok megismerésé­ben, mint katonák, vagy szerze­tesek ugráltatásában. (Folytatjuk) Egely Ki miként vizsgázott (le)? Fidesz: mi az igazság a kegyelemkettesekről? Kónya Imre, az MDF parla­menti frakciójának a vezetője a szekszárdi orvosklubban tett lá­togatása alkalmával egyebek mellett arra is utalt, hogy a ma­napság sokak által csodált Fidesz­­kiválóságok némelyike bizony csak kegyelemből ment át az egyetemi vizsgán. Kétségtelen, hogy ilyen esetekről - amennyi­ben megtörténtek - Kónya Imre első kézből szerezhet tudomást, hiszen a vizsgáztató adott esetben nem más, mint Kutrucz Katalin, a frakcióvezető felesége s egyút­tal képviselőtársa. Mégis, a hall­gattassák meg a másik fél elve alapján a szekszárdi Narancs klub legutóbbi vendégét, dr. Szájer József fiatal demokrata képvise­lőt is megszólaltattuk ez ügyben. - Olvastam a bennünket érintő cikket-bólogatott dr. Szá­jer József - s elsőként ravasz módon nem Kónya Imrét, hanem a feleségét kérdeztem meg a ke­gyelemkettesekről. .. - Még mielőtt minden kide­rülne, egyáltalán előfordulhatott az, hogy Kutrucz Katalin vizsgáz­tatta a mostani Fidesz-képviselő­­ket? - Természetesen, mivel Kut­rucz Katalin büntetőjogász. A fiatal demokraták frakciójában pedig legalább öt-hat olyan sze­mély van, aki a budapesti jogi karon végzett. S ha jómagam nem is, de Kutrucz Katalinnál vizsgázott például Fodor Gábor, Molnár Péter vagy éppen Orbán Viktor. Remélem, nem szüksé­ges bizonygatnom, hogy egyikük sem kapott kettest, kegyelemket­test pedig végképp nem. Ezt egyébként az általam elsőként megkérdezett Kutrucz Katalin is elismerte. - Kónya Imre miként reagált a kérdésre? - Úgy, hogy ugyancsak elol­vasta a cikket, s bár mondott valami ilyesmit, de azt nem egé­szen úgy értette. S különben is, Orbán Viktor is milyen dolgokat terjeszt róla, hogy nem ért a jog­hoz és hasonlókat. Idézte azt az esetet, amikor az alkotmánymó­dosítással kapcsolatban az általa beterjesztett javaslatot ugyan­csak Orbán Viktor bírálta, mivel véleménye szerint így Magyaror­szágnak kilencsávos lobogója lenne... Más magyarázatot nem adott Kónya Imre, de azért azt megjegyezte tanulságként, hogy egymásra ne mondjunk rossza­kat.­­ Dr. Szájer József szempont­jából ez azért lehet érdekes, mert annak idején óriási meglepetésre az országgyűlési választásokon nem mást, mint Pozsgay Imrét győzte le. Azóta milyen a viszonya az MSZP frakcióvezetőjével? - Az, hogy Pozsgay Imre éppen - s pechére - Sopronban indult, sajátos tényező, ám én a mindennapi munkában szeret­ném bizonyítani azt, hogy rászol­gáltam a bizalomra. Kettőnkre a normális emberi viszony a jellem­ző, a parlamentben, ha összeta­lálkozunk, köszönünk egymás­nak, de sem időnk, sem energi­ánk nincs arra, hogy foglalkoz­zunk egymással. Szeri Árpád 1990. SZEPTEMBER 26., SZERDA Mit írtam alá? Kultúrház a faluért A falusiak tiltakoznak­ ­ „Nem akarjuk a kultúrházunkat elherdálni. Maradjon meg egy épület, amit a falu épített. A fiataloknak ez az egy helyiség van, ahol alkalmanként szórakozhatnak, a város többi fiataljaival ellentétben, ahol lényegesen több lehetőség van a szórakozásra. Az alulírottak aláírásukkal azt kívánják elérni, hogy tőlük ezt a kevés szórakozási lehetőséget NE VEGYÉK EL!" Száznegyvenhárom aláírást gyűjtöttek „a somoskői kultúrott­hon eredeti állapotának megőr­zéséhez”. A petíciót három fiatal férfi hozta be szerkesztőségünk­be, és felháborodva közölték, már el is kezdték odakint a mun­kálatokat. Milyen „merénylet” folyik a somoskői kultúrotthon ellen? Szabó Károlyt, a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Központ igazgatóját kerestük meg.­­ A somoskői művelődési ház társadalmi vezetősége ez év feb­ruár 5-i ülésén döntött a könyvtár sorsáról - tudtuk meg. A könyv­tár ugyanis a régi iskolaépületben működött, amit a városi tanács értékesített. Leállt a könyvtár. Úgy határoztak, hogy áttelepítik a könyvtárrészleget a kultúrház színpadára. - Ez az aláírók egyik sérelme. Milyen változásokat terveznek még? - A nagyterem lesz a közös­ségi élet kiszolgálója, ahol szóra­kozni lehet. Szeretnénk kialakí­tani az épületben egy biztos he­lyet, ahol megállhatnak a kirán­dulók, az idegenforgalmi látoga­tók. Itt állandó kiállítást terve­zünk a palóc kultúra értékeiből. Lesznek ebben a helyiségben asz­talok, székek, fogyasztói rész is - mindenki jól érezheti magát. Olyan vállalkozót kívánunk meg­nyerni, aki biztosítaná az állandó vendéglátói üzemeltetést. - Hétszázezer forint körüli lesz a felújítás végösszege. Hon­nan van rá pénz? - A megyei könyvtár 200 ezer forintot adott saját felújítási alap­jából, hozzájárult a művelődési központ is, és pályázaton nyer­tünk 300 ezer forintot. A pályázat feltétele szerint év végére vissza kell igazolnunk a munka befeje­zését a megyei tanács idegenfor­galmi albizottságához, különben elveszítjük a pénz. - Mit jelent ilyen helyzetben a 143 aláírás? - A februári megbeszélésen valakik a falusiakat képviselték, és úgy nyilatkoztak, hogy ez az átalakítás így lenne jó. Vagy nem vitték tovább az információt a somoskőieknek, vagy már előze­tes megbeszélés nélkül, nem a falu véleményét tolmácsolták. * Szabó Károllyal való beszélge­tésünk után az érintettek falugyű­lésen tárgyalták meg a kultúrház ügyét. Az érintettek... Négyen képviselték a 143 aláírót. A törzs­vendégekkel együtt végül azért jó páran összegyűltek. Gyenge Györgyné, a József Attila Műve­lődési Központ vezető népműve­lője újra ismertette az elképzelé­seket. Olyan aláíró is akadt - saját elmondása szerint -, aki tiltakozott ugyan, de meg nem tudta mondani, mi ellen... (dudellai) Fotó: Gyurién Édesapámnak, Ildikó­­k,­Zsoltinak és Gábornak boldog születésnapot kí­ván: Márta. Nagyapáéknak Bujákra! Nagyon sok boldogságot, is hosszú életet kíván házas­­­sági évfordulótokon: lányo­­­­tok és unokáitok. Hét végére kinyílik a virág A Szent-Györgyi Albertról el­nevezett, impozáns, jól felszerelt új iskolában kezdhették meg ta­nulmányaikat idén a bujáki álta­lános iskolások. A 285 diák egyebek közt számítástechniká­val és a természettudományok­kal is foglalkozhat. Ki-ki érdek­lődése szerint beléphet a nép­tánc-, illetve a hagyományőrző csoportba, a filmklubba, vagy a citeraszakkörbe. Az idegen nyelvek közül a nagyobbak az oroszt tanulják, ezenkívül - szakköri foglalko­záson - a hatodikosok az angol, három másik csoport tagjai pe­dig a német nyelvvel ismerked­nek. Az angolt és a németet jövőre vagy a következő iskola­évben már itt is a tantárgyak közé sorolhatják. Harmincnégy elsőssel büsz­kélkedhet az iskola. Ők a régi épületben kaptak helyet, mely csaknem az „anyaiskola"szom­szédságában található. A legki­sebbeket az úgynevezett Tolnai­módszerrel oktatják, melynek lényege, hogy hamar, általában nyolc hét alatt megtanulnak ol­vasni. Igyekvők és játékosak - mondja osztályáról Laczik Já­nosné, az I/b osztály osztályfő­nöke, aki négy éve tanár, előtte tíz évig óvónő volt. A gyereke­ket sajátos módon értékeli: az üzenőfüzetbe mindennap egy ötszirmú virágot rajzol. Har­minckét éve csak elsősöket, má­sodikosokat tanít Nagy Lajos­né, az Ha osztály osztályfőnöke. Nála a legszorgalmasabbak kék nefelejcset kapnak jutalmul. A tanárnő szerint szükség van erre az árnyalt értékelésre, mert az „a” osztályosok igen eleve­nek Bíró-Mihalik Holnapi számunkban a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskoláról olvashatnak. Az 1/a osztály, álló sor: Opelcsik Nándor, Mezei Tímea, Bencsik Brigitta, Sándor Gyula, Berki Antal, Nagyszalóki Tibor, Borsi Norbert, Gulyás Lóránt. Ülő sor: Borbély Erika, Mezei Tamás, Gergely Krisztián, Oltai Marianna, Petre Katalin, Szűcs Richárd, Szarvas Judit, Géczi Judit, Kodák Linda. Osztályfőnök: Nagy Lajosné. Az I/b osztály tanulói, álló sor (balról jobbra): Bangó Tamás, Mezei Kornél, Válóczi Bernadett, Molnár Dániel, Sáfrány Attila, Csépe Pierre, Csór Tibor, Urbán Zoltán. Ülő sor: Hankovics Natália, Berki Nikolett, Szalai Erika, Sándor Dániel, Pásztor Erzsébet, Kodák Bernadett, Bódi Anikó, Sinkalovics Noémi, Petre Éva. Osztályfőnök: Laczik Jánosné.

Next