Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-04 / 180. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. augusztus 4., hétfő II. Nógrádi Folklórfesztivál megyénk öt helységében - Aphrodité szigetét is képviselték Tánc, zene, forgatag utcán, téren, színpadon és „vízen” Bár az eső nagyon igyekezett a hétvégén, mégiscsak az elő­zetes programban megneve­zett együttesek, előadók vol­tak a főszereplői a II. Nógrádi Folklórfesztiválnak, melynek megyénk öt helysége adott otthont. Ugyancsak a hétvé­gén rendezték meg a XXXI. Nógrád Megyei Nemzetiségi Találkozót a bánki víziszín­padon. Salgótarjánban már csütör­tökön este elkezdődött a prog­ram, a Fő téren a Düvő együttes kíséretében a Nógrád táncegyüttes ropta a táncot. Augusztus 1-jén táncos felvo­nuláson mutatkoztak be a me­gyeszékhely főutcáján a feszti­vál résztvevői, hogy aztán „kü­­lön-külön” is elkápráztassák a közönséget. Persze „jutott” be­lőlük (augusztus 2-án) Pász­tóra, Szécsénybe és (augusztus 3-án) Hollókőre (a Palóc Szőt­tes rendezvényére), valamint Balassagyarmatra is. A többnapos rendezvény, ezen belül a bánki program megszervezéséért, igen sokat tett dr. Egyedné Baránek Ru­­zsenka, a Magyarországi Szlo­vákok Szövetségének elnöke, de az a számos támogató is, akiknek köszönhetően nemzet­közivé nőtte ki magát az ese­ménysorozat. Ugyan csak „civilben”, de a görög táncosok már péntek reggel feltűntek Salgótarján ut­cáin. A kedves görögök a ké­sőbbiek során azt is bebizonyí­tották, hogy bár a sétálásban - lévén, hogy külföldön tartóz­kodnak- bizonytalanok, de a táncban Nógrádban is otthon vannak.­­ Jók a Görögországból és a Ciprusról érkezett együttesek, hangulatos, egyedi vonásokat tartalmaz előadásuk - adott egy rövid értékelést a „déliekről” Hájas Tibor, a Nógrád táncegyüttes vezetője. Tibor a fesztivál három napján az ágy deszkái között tartózkodott a legkevesebbet, annál többet a színpadon, s itt is, ott is, sok he­lyütt feltűnt, fáradhatatlanul szervezte a program gyakorlati részét. Szombaton kora délután például Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont előtti szabadtéri színpad­nál a kísérőzene kiválogatása során talán még egy-két fohászt is elmondott, helyén marasz­talva esőistent. Ciprusról, Aphrodité szigeté­ről az Aradippos, míg Görögor­szágból a Kazanis táncegyüttes érkezett. Mellettük a fesztivál vendége volt az észak-kelet­­szlovákiai Vranovcan nép­táncegyüttes, a lettországi Lie­­dags és Ance, a Hajós Komar­­nóból és természetesen a ma­gyarok: a Nógrád táncegyüttes, a pásztói Muzsla, a Rimóci Ha­gyományőrző Csoport, a Két­­bodonyi Hagyományőrző Együttes, a mihálygergei Tü­csök, Ipoly és Dobroda együtte­sek, a Hollókői Asszonykórus, a budapesti Romano Kher, a szé­­csényi Cigány Hagyományőrző Csoport, Horváth István, Pál István, Fodor Sándor, és ki ne hagyjuk a felsorolásból -bár már említettük - a patinás tar­túm Düvő zenekart. A felsorolásból is látszik, hogy hányfajta hagyomány ta­lálkozott, melyek a fesztivál ideje alatt színné, táncos tűzzé, s ezen élményeknek köszönhe­tően felejthetetlen emlékké­pekké váltak. Különleges szólistákat is kö­szönthetett a majdnem az éj­szakába nyúló salgótarjáni táncházi program közönsége: a 90 éves rimóci tánclegendának, Vincze Ferencnek tapsolhattak, aki Holecz Istvánnéval perdült táncra - meghazudtolva korát. Amúgy a gyakori meghívások­nak köszönhetően állandóan edzésben van a táncospár, az idei fesztiválra épp’ egy egyhe­tes táborból érkeztek. Remélhe­tőleg Vincze Ferenc a századik életévét is tánccal köszönti majd. No, és bennünket a maj­dani XII. Nógrádi Folklórfesz­tiválon. A Muzsla vitte a prímet Hollókőn „Maholnap én is nagy táncos leszek” Félig népviseletben, félig „civilben” Fergeteges, vérpezsdítő táncot lejtettek a görögök a „Józsi” szabadtéri színpadán Szép ciprusi lányokban gyönyörködhettek a nézők Tarjánban Bánkon színpompás felvonulással vette kezdetét a harmincegyedik nemzetiségi találkozó BÁBEL LÁSZLÓ FELVÉTELEI Debrecenbe kéne menni — de mivel?­­ Négy kocsi és az igény megvan, a szándék még homályos Rekviem egy gyorsvonatért - Feltámadás kívánságra Volt egyszer egy gyorsvonat - ez nem valami filmcím-parafrá­zis, sokkal inkább egy rekviem. A sokadik, de távolról sem az utolsó, amely a megszüntetett debreceni fürdővonatért szól. Ez a szerelvény már második éve (tetsz)halott - legutóbb tavaly május végén döcögött ki Salgótarjánból, a Fő téri megállóhely­ről. Azóta semmi. Illetve csak a hiány, a hiányérzet, meg a nosztalgia. Pedig a következő menetrend azért már készül, s ha nem lesz konkrét javaslat az újraindításra, akkor jövőre is csak a vonat hűlt helyét nézhetjük. Sóhajokból ugyanis már régen nem ért a MÁV ... Ezekből a sóhajokból egyéb­ként van bőven - nagyjából minden állomáson és megálló­helyen. Amúgy teljesen jogo­san, hiszen amíg a fürdővonat élt, Salgótarján-Debrecen kö­zött négy és fél óra volt a me­netidő, méghozzá eléggé tűr­hető idősávban, 5.42 és 10.14 között. Ma viszont hétvégén 5.07-kor kell elindulni (ke­resztkérdés: milyen busszal le­het beérni ilyenkor vidékről vagy éppen a külvárosból?), hogy két átszállás és néhány közepes méretű tömegnyomor után 11 óra 8-kor leszállhasson az ember a Hajdúság központ­jában. Alig másfél óra a kü­lönbség . .. A tavalyi törlésben oroszlán­­része volt a budapesti MÁV- igazgatóság személyszállítási osztályának, mivel a vezérigaz­gatóság nem utolsó sorban a tő­lük kapott - vitatható hitelű - adatokra hivatkozva vette ki a már kész menetrendből a vo­natpárt, s húzta ki egyben a vasút lába alól is a talajt. Sírni nekünk is szabad A kérdéses adatok szerint ugyanis a kihasználtság 20-30 százalékos volt, s a nyári hóna­pok kivételével nem is volt komoly igény a járatra. Ezt az állítást viszont a vona­lon dolgozó vasutasok - sze­mélypénztárostól a forgalmis­tán át az állomásfőnökig -szinte példátlan egyetértésben cáfolják, méghozzá egymástól teljesen függetlenül: Nagybá­­tonyban például a forgalmisták szerint az utasok még ma is visszasírják a fürdővonatot, a maga 60 százalékos kihasznált­ságával, ami ezen a vonalon egyébként nem jellemző. A pásztói állomásfőnök is 60-70 százalékos kihasználtságról tud, meg arról, hogy ott egy­­egy vonatra 50 utas szállt fel - 90 százalékuk Hajdúszobosz­lóra és Debrecenbe utazott, a többi pedig a közbeeső állomá­sokra. Szabad a szombat A megszüntetés másik indoka a személykocsi-hiány volt, ami kétségtelenül létező, de koránt­sem kezelhetetlen problémája a MÁV-nak. Olyannyira, hogy a csak munkanapokon közlekedő vagonok közül néhányat min­den nehézség nélkül be lehetne sorozni a hét végi debreceni szerelvénybe. Ezt a hatvani ál­lomás kocsiügyintézője, Györgyfi Miklós is megerősí­tette, hozzátéve, hogy a döntés nem az ő kezükben van, ez már vezérigazgatósági hatáskör. Ezek után nem maradt hátra más, mint érdeklődni a MÁV Budapesti Területi Igazgatósá­gán, ahol - mint Németh Ágnes osztályvezető elmondta - jelen pillanatban már gyűjtik az in­formációkat a jövő évi menet­rendhez. A kihasználtsági számháborút az osztályvezető e konkrét esetben nem kommen­tálta, de azt ő is elismerte, hogy a jelenlegi gyakorlat - hogy tudniillik maguk a vasutasok mérik az utasszámot - már ela­vult, így valószínű, hogy a jö­vőben külső cégekkel végezte­tik ezt a munkát. Kérni mindent lehet A debreceni fürdővonat újrain­dítását - éppen úgy, mint bármi mást­­ lehet kérni, de az igény nagyságát nem a pestiek, ha­nem a személyszállítási szak­­szolgálat területi irodái mérik fel - információnk szerint ezekben a napokban éppen Nógrád megyében is. S. J. F.

Next