Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
2. oldal Megyei Körkép 1997. augusztus 4., hétfő II. Nógrádi Folklórfesztivál megyénk öt helységében - Aphrodité szigetét is képviselték Tánc, zene, forgatag utcán, téren, színpadon és „vízen” Bár az eső nagyon igyekezett a hétvégén, mégiscsak az előzetes programban megnevezett együttesek, előadók voltak a főszereplői a II. Nógrádi Folklórfesztiválnak, melynek megyénk öt helysége adott otthont. Ugyancsak a hétvégén rendezték meg a XXXI. Nógrád Megyei Nemzetiségi Találkozót a bánki víziszínpadon. Salgótarjánban már csütörtökön este elkezdődött a program, a Fő téren a Düvő együttes kíséretében a Nógrád táncegyüttes ropta a táncot. Augusztus 1-jén táncos felvonuláson mutatkoztak be a megyeszékhely főutcáján a fesztivál résztvevői, hogy aztán „külön-külön” is elkápráztassák a közönséget. Persze „jutott” belőlük (augusztus 2-án) Pásztóra, Szécsénybe és (augusztus 3-án) Hollókőre (a Palóc Szőttes rendezvényére), valamint Balassagyarmatra is. A többnapos rendezvény, ezen belül a bánki program megszervezéséért, igen sokat tett dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, de az a számos támogató is, akiknek köszönhetően nemzetközivé nőtte ki magát az eseménysorozat. Ugyan csak „civilben”, de a görög táncosok már péntek reggel feltűntek Salgótarján utcáin. A kedves görögök a későbbiek során azt is bebizonyították, hogy bár a sétálásban - lévén, hogy külföldön tartózkodnak- bizonytalanok, de a táncban Nógrádban is otthon vannak. Jók a Görögországból és a Ciprusról érkezett együttesek, hangulatos, egyedi vonásokat tartalmaz előadásuk - adott egy rövid értékelést a „déliekről” Hájas Tibor, a Nógrád táncegyüttes vezetője. Tibor a fesztivál három napján az ágy deszkái között tartózkodott a legkevesebbet, annál többet a színpadon, s itt is, ott is, sok helyütt feltűnt, fáradhatatlanul szervezte a program gyakorlati részét. Szombaton kora délután például Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ előtti szabadtéri színpadnál a kísérőzene kiválogatása során talán még egy-két fohászt is elmondott, helyén marasztalva esőistent. Ciprusról, Aphrodité szigetéről az Aradippos, míg Görögországból a Kazanis táncegyüttes érkezett. Mellettük a fesztivál vendége volt az észak-keletszlovákiai Vranovcan néptáncegyüttes, a lettországi Liedags és Ance, a Hajós Komarnóból és természetesen a magyarok: a Nógrád táncegyüttes, a pásztói Muzsla, a Rimóci Hagyományőrző Csoport, a Kétbodonyi Hagyományőrző Együttes, a mihálygergei Tücsök, Ipoly és Dobroda együttesek, a Hollókői Asszonykórus, a budapesti Romano Kher, a szécsényi Cigány Hagyományőrző Csoport, Horváth István, Pál István, Fodor Sándor, és ki ne hagyjuk a felsorolásból -bár már említettük - a patinás tartúm Düvő zenekart. A felsorolásból is látszik, hogy hányfajta hagyomány találkozott, melyek a fesztivál ideje alatt színné, táncos tűzzé, s ezen élményeknek köszönhetően felejthetetlen emlékképekké váltak. Különleges szólistákat is köszönthetett a majdnem az éjszakába nyúló salgótarjáni táncházi program közönsége: a 90 éves rimóci tánclegendának, Vincze Ferencnek tapsolhattak, aki Holecz Istvánnéval perdült táncra - meghazudtolva korát. Amúgy a gyakori meghívásoknak köszönhetően állandóan edzésben van a táncospár, az idei fesztiválra épp’ egy egyhetes táborból érkeztek. Remélhetőleg Vincze Ferenc a századik életévét is tánccal köszönti majd. No, és bennünket a majdani XII. Nógrádi Folklórfesztiválon. A Muzsla vitte a prímet Hollókőn „Maholnap én is nagy táncos leszek” Félig népviseletben, félig „civilben” Fergeteges, vérpezsdítő táncot lejtettek a görögök a „Józsi” szabadtéri színpadán Szép ciprusi lányokban gyönyörködhettek a nézők Tarjánban Bánkon színpompás felvonulással vette kezdetét a harmincegyedik nemzetiségi találkozó BÁBEL LÁSZLÓ FELVÉTELEI Debrecenbe kéne menni — de mivel? Négy kocsi és az igény megvan, a szándék még homályos Rekviem egy gyorsvonatért - Feltámadás kívánságra Volt egyszer egy gyorsvonat - ez nem valami filmcím-parafrázis, sokkal inkább egy rekviem. A sokadik, de távolról sem az utolsó, amely a megszüntetett debreceni fürdővonatért szól. Ez a szerelvény már második éve (tetsz)halott - legutóbb tavaly május végén döcögött ki Salgótarjánból, a Fő téri megállóhelyről. Azóta semmi. Illetve csak a hiány, a hiányérzet, meg a nosztalgia. Pedig a következő menetrend azért már készül, s ha nem lesz konkrét javaslat az újraindításra, akkor jövőre is csak a vonat hűlt helyét nézhetjük. Sóhajokból ugyanis már régen nem ért a MÁV ... Ezekből a sóhajokból egyébként van bőven - nagyjából minden állomáson és megállóhelyen. Amúgy teljesen jogosan, hiszen amíg a fürdővonat élt, Salgótarján-Debrecen között négy és fél óra volt a menetidő, méghozzá eléggé tűrhető idősávban, 5.42 és 10.14 között. Ma viszont hétvégén 5.07-kor kell elindulni (keresztkérdés: milyen busszal lehet beérni ilyenkor vidékről vagy éppen a külvárosból?), hogy két átszállás és néhány közepes méretű tömegnyomor után 11 óra 8-kor leszállhasson az ember a Hajdúság központjában. Alig másfél óra a különbség . .. A tavalyi törlésben oroszlánrésze volt a budapesti MÁV- igazgatóság személyszállítási osztályának, mivel a vezérigazgatóság nem utolsó sorban a tőlük kapott - vitatható hitelű - adatokra hivatkozva vette ki a már kész menetrendből a vonatpárt, s húzta ki egyben a vasút lába alól is a talajt. Sírni nekünk is szabad A kérdéses adatok szerint ugyanis a kihasználtság 20-30 százalékos volt, s a nyári hónapok kivételével nem is volt komoly igény a járatra. Ezt az állítást viszont a vonalon dolgozó vasutasok - személypénztárostól a forgalmistán át az állomásfőnökig -szinte példátlan egyetértésben cáfolják, méghozzá egymástól teljesen függetlenül: Nagybátonyban például a forgalmisták szerint az utasok még ma is visszasírják a fürdővonatot, a maga 60 százalékos kihasználtságával, ami ezen a vonalon egyébként nem jellemző. A pásztói állomásfőnök is 60-70 százalékos kihasználtságról tud, meg arról, hogy ott egyegy vonatra 50 utas szállt fel - 90 százalékuk Hajdúszoboszlóra és Debrecenbe utazott, a többi pedig a közbeeső állomásokra. Szabad a szombat A megszüntetés másik indoka a személykocsi-hiány volt, ami kétségtelenül létező, de korántsem kezelhetetlen problémája a MÁV-nak. Olyannyira, hogy a csak munkanapokon közlekedő vagonok közül néhányat minden nehézség nélkül be lehetne sorozni a hét végi debreceni szerelvénybe. Ezt a hatvani állomás kocsiügyintézője, Györgyfi Miklós is megerősítette, hozzátéve, hogy a döntés nem az ő kezükben van, ez már vezérigazgatósági hatáskör. Ezek után nem maradt hátra más, mint érdeklődni a MÁV Budapesti Területi Igazgatóságán, ahol - mint Németh Ágnes osztályvezető elmondta - jelen pillanatban már gyűjtik az információkat a jövő évi menetrendhez. A kihasználtsági számháborút az osztályvezető e konkrét esetben nem kommentálta, de azt ő is elismerte, hogy a jelenlegi gyakorlat - hogy tudniillik maguk a vasutasok mérik az utasszámot - már elavult, így valószínű, hogy a jövőben külső cégekkel végeztetik ezt a munkát. Kérni mindent lehet A debreceni fürdővonat újraindítását - éppen úgy, mint bármi mást lehet kérni, de az igény nagyságát nem a pestiek, hanem a személyszállítási szakszolgálat területi irodái mérik fel - információnk szerint ezekben a napokban éppen Nógrád megyében is. S. J. F.