Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-20 / 93. szám

2. OLDAL Lomtalanítás Az endrefalvai önkormányzat a lakosok segítségét kéri egy­részt a már megkezdett lomtala­nítás folytatásához, másrészt a tisztaság megtartásához, mert a szép környezet csak közös munkával óvható meg. Erről szóló felhívásában arra figyel­meztet, hogy a hulladékot senki ne szórja egy másik ingatlanra, s ne vigye a település határába. Ezen kívül ki-ki arra is figyeljen oda, hogy a közterületek ne le­gyenek szemetesek. Varázsos varrás Meghódítja-e Ságújfalu lányait, asszonyait ez a textilművészet? Rengeteg virágot varrtam, mert hosszú volt a tél. Ságújfalui kiállításán bemu­tatott, az elmúlt hónapokban készült alkotásainak vissza­térő motívumáról vallott így a Nógrádon élő Nyilas Kálmánné, aki az Ameriká­ban honos művészi foltvarrás egyik magyarországi híve. Életének fordulópontján en­nek segítségével építette fel magának azt a világot, amelyben újra megtalálta ön­magát. Takarók, edényfogó és más, a háztartásban használatos dara­bok, változatos színekben egy­máshoz illesztett formák. Sok­sok szépség a hasznosság, a praktikum szolgálatában. Ez va­lamilyen szinten minden szépen kézimunkázó számára elérhető. Ennek a textilművészetnek folt­varrás a neve, s nem téved, aki - a mégoly látványos darabokat látva - a szükség képzetével tár­sítja a kifejezést.­­ Észak-Ameri­­kából terjedt el a kézimunkázás­­nak ez a módja: a hideg ellen textildarabokkal vonták be a há­zak falait. Ságújfalui bemutatko­zása kapcsán a sajátos módszer gyökereiről mondta ezt Nyilas Kálmánné. Később az ötletgaz­dagság és az egyéni stílus ötvö­zése következtében egyre töb­bek fantáziáját mozgatta meg az egyszerű elemekre építő foltvar­rás. Olyannyira, hogy a szüksé­gesség szerepét a művészi igé­nyesség váltotta fel. Az alkotó tudomása szerint tíz éve, Dolányi Anna iparmű­vész alapította meg a magyaror­szági foltvarró céhet. Nyilas Kálmánné sike­resen szerepelt - má­sodik lett - a tavalyi országos kiállításon, a megyében Nagyoro­sziban is megismer­hették már forma-, és színgazdag kifejezés­­módját. Nála ez sok­kal több, mint hobbi, lelket gyönyörködtető „terápia­”, ezernyi al­kalom egyfajta meg­mérettetésre, megmu­tatkozásra, amelyhez részben az adta meg az alapot, hogy világé­letében kézimunká­zott. - Tulajdonképpen életemnek egy - az egészségi állapotom kedvezőtlen változá­sai miatt - bekövetke­zett fordulópontján kezdtem el a foltvar­rást, s ebben egyre in­kább elmélyülve, épí­tettem fel magamban ezt a világot. Tanfolyamokat vé­geztem, erről szóló könyveket tanulmányoztam. Lakóhelye­men foltvarró kört alakítottam, a varrógépet a Soros Alapítvány pályázatán nyert pénzből vet­tük. _______________________________________HM Nyilas Kálmánná hat éve híve a foltvarrásnak S­Z­É­C­S­É­N­Y T­É­R­S­ÉGE2000. ÁRILIS 20., CSÜTÖRTÖK E­S Kifőzték, hogy helyben főjön Magyargécen (Kisgécen) konyha nyílik Kisgéc bizonyos értelemben fiatalo­dik. A Magyar­­géchez tartozó te­lepülést ugyanis évekkel ezelőtt úgy emlegették, mint elöregedőben lévő falurészt, ez a kép azonban megválto­zott az utóbbi idő­ben. Részben an­nak köszönhetően, hogy a fiatalok nem sietnek már el innen úgy, mint ré­gebben, s ez a falu­vezetésnek azzal a törekvésével is összefügg, hogy Kisgécet igyekszik jobban bekapcsol­ni a falu vérkerin­gésébe. Ennek egyik legújabb pél­dája az itt nemsokára megnyíló főzőkonyha. Működtetésével megszakad egy hosszú évek óta tartó hagyomány, amelynek lé­nyege, hogy a lakosok rétegei­nek, az intézményi dolgozók­nak, időseknek, óvodásoknak a sóshartyáni bisztróból vásárol­ták meg a meleg ételt. Utóbb már összesen nyolcvan személy ré­szére szállították naponta az ebédet, s bizony az élelmiszer­árak emelkedésével ezért egyre többet kellett fizetni. Az önkormányzat képviselő­testülete ezért vágott bele elgon­dolása megvalósításába, amely­hez adott volt a kisgéci, megüre­sedett szolgálati lakás. Konyhá­vá alakításának nem volt akadá­lya, s ehhez, mint munkahelyte­remtő beruházáshoz, támoga­tást is kaptak. Üzemelésének el­indítása már csak napok kérdé­se, a műszaki átadása megtör­tént, megnyitását április 20-ra ütemezték. A képviselő-testület­nek van egy olyan elképzelése, miszerint gazdaságosabban üze­meltethetnék, ha bizonyos alap­anyagokat helyben megtermel­hetnének, s lényegében itt kap­csolódik a gondolatkörhöz az önkormányzat új vállalkozása, a nemrégiben indított sertéstartás. A főzőkonyhában közmunkások végezték el az utolsó simításokat Tourinform: át a nyári bázisra A szécsényi Tourinform iroda ebben a szezonban is követi azt a saját maga által teremtett hagyo­mányt, miszerint az idegenforgal­mi szezonban a helyi múzeumi bázisán mint információs pont működik. Az ideiglenes áthelyezés már időszerű, ugyanis láthatók már a szezonnyitás biztos jelei, a kirándulóbuszok egyre sűrűbben fordulnak meg a város központjá­ban. Az iskolai szünet, a közelgő ünnepek, illetve a nyáriasra váltott idő hatására a látogatók első na­gyobb hullámára ezen a héten szá­mítanak a szécsényiek. Köztük az iroda, amely a nemrégiben elké­szült, ingyenes, a hazai (és Nóg­­rád megyei) üdülő-, és pihenőhe­lyek széles skáláját átfogó propa­ganda anyagokkal is hozzá kíván járulni a családi üdülések prog­­ramjának kiválasztásához. ■ Utóhullámok Legalább hetven ingatlant érin­tettek Rimócon a belvízzel kapcso­latos gondok - kapták a tájékozta­tást Beszkid Andortól, a település polgármesterétől. A pincékben és más mélyen fekvő tárolóhelyek­ben meggyűlt nagy mennyiségű víz eltávolításához az önkormány­zat tűzoltó szivattyút kölcsönzött az érintetteknek, s ahol ama szük­ség volt, a tűzoltóság segítségét kérték. Kincskereső zenével, tánccal, egy vidám délutánnal Kincset keresni nem kell messzire menni, ám, aki belevág, jól vértezze fel magát. Időt, még inkább erőt, kitartást emésztő ugyanis a vállalkozás. Ám, ha a „felszínre hozott” javak kisiskolás gyerekek napjait teszik kiegyensúlyozottabbá, s boldog iskolai perceket szereznek, a kincskeresőknek biztatás jár. A szécsényi általános iskolában működő Kincskereső Alapítvány második alkalommal döntött úgy, hogy a zene és a tánc közvetítésével, széles körben, ismét megmutat valamit a gondjaira bízott gyerekközösségek napi örömeiből, siker­morzsáiból. Találkozó, bemutató, szórako­zás és szórakoztatás, közös játék és ajándékosztás várja a város művelődési házában április 28- án 16 órai kezdettel megtartandó kulturális rendezvény résztvevő­it, a salgótarjáni, balassagyarma­ti, rétsági és a szécsényi kisisko­lás csoportokat (összesen több mint kétszázötven tanulót) kísé­rőiket, s más vendégeket. A nem versenyszerű szereplésért járó jutalmazás mellett a szervezők­nek a diákok és pedagógusok kö­zötti kapcsolat kialakítása, mélyí­tése is célja. A találkozó rendező­inek az jelent könnyebbséget, hogy a tavalyi - úttörő jellegű - eseménynek olyan sikere volt, hogy ebben az évben a meghí­vottak körét kiterjesztették a vá­ros határain túlra. Megnyerték szponzoruknak az Apáczai ki­adót, az oktatási minisztérium főtanácsosát is felkérték, hogy tisztelje meg jelenlétével a talál­kozót, s kitartó munkával felso­rakoztattak néhány tucat szpon­zort is. A várakozás nagy, az idő közeleg, éppen ezért érdemes egy kicsit visszapillantani azokra az előzményekre, amelyeket az alapítvány két képviselőjének, Bátori Istvánné és Bartus Gabriel­la pedagógusoknak feltett kérdés utal: miért fontos egy ilyen tartal­mú és méretű seregszemle a Kincskeresőnek? A válaszadás­hoz nem lehet megkerülni az ala­pítványi célokat, amelyek lénye­ge, hogy pénzre volt szükség az elsős osztályok szokásostól elté­rő oktatásához, neveléséhez kel­lő feltételek megteremtésére. Mint Bátori Istvánné elmond­ta, az otthonos osztálytermek ki­alakításához, televízió, magnó, szőnyeg, kis ajándékok és egye­bek megvásárlásához, a zenére, néptáncra, kerámiára tanító ven­dégtanárok kifizetéséhez, az úszásórákra. Mindez persze csupán „esz­köze” annak az újításnak, más­féle műhelymunkának, amelyet a pedagógusnők elindítottak, s amely magában foglalja a követ­kezőket: kizárólag ők szervezik meg a gyermekek napirendjét, hogy azt ne a zaklatottság jelle­mezze. Ez a két „nyugtalan” ta­nárnő személyes tapasztalatai, budapesti iskolákban tett láto­gatásai alapján ugyanis úgy ha­tározott, hogy újít, s kizárólag a gyerekek érdekében. Elgondo­lásuk lényege, hogy a kisiskolás részesüljön sokoldalú képzés­ben, de a tanára válassza ki a korosztálynak legmegfelelőbbe­ket. Érvényesüljön a tanuló ré­széről is a választás lehetősége, s legalább ilyen fontos, hogy a különböző pluszok eredménye ne a gyerek túlterheltsége, nap­jának széttöredezettsége le­gyen. Terveikről jó időben - még az óvodában­­ tájékoztatták a szülőket, akik egyértelműen tá­mogatták az elindítást. Olyan­­­nyira, hogy a már említett felté­telek előteremtésére vállalták, hogy havi háromezer forintot fi­zetnek az alapítványnak. Az új­szerű elemekkel kiegészült te­vékenység kezdését megelőzte a minisztériumi szakember vé­leményének megkérése, (a vá­lasz biztató volt), támogatta a város képviselő-tesülete, s kez­detben az iskolavezetés is. El­telt egy év, miután helyi szak­mai bizalmatlansággal kellett szembenézniük, de ez szeren­csére már a múlt. Az általános iskola legki­sebbjeinek továbbra szakava­tott vendégtanárok oktatják a néptáncot, a zenét, kerámiát. Bátori Istvánné és Bartus Gabri­ella most azon igyekszik, hogy - ha csak egy délutánra is - egy fedél alá toborozza egy boldog délutánra a szívesen és tehetsé­gesen zenélő, táncoló kisdiáko­kat. Az „övéiket” és még három város iskolájáét. ________________________üci Év végén adják át az Euro-Candle Gyertyagyár új gyáregységét Szécsényben. A dán érdekeltségű üzem jelenleg négyszáz munkást fog­­lalkoztat, a mostani bővítéssel azonban ez a létszám majdnem a duplájára növekedhet...____________________________■ Százharmincnál többen várnak jelenleg a ludányhalászi ápoló gondozó otthon és rehabilitációs intézetben való elhelyezésre. Többségük pszichiátriai és alkoholbeteg. m

Next