Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-18 / 193. szám

16 SPORTTUKOR 2007. AUGUSZTUS 18., SZOMB, Játékosként és vezetőként is letette a névjegyét Hetvenéves Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, az SBTC egykori kiváló játékosa Ferencz Gyula a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövet­ség elnöke, az SBTC egykori kiváló labdarúgója au­gusztus 20-án ünnepli a 70. születésnapját. Már négy és fél évtizede a nógrádi labdarúgás kiemelke­dő személyisége. Az SBTC csapatában 1962-1970 kö­zött szerepelt középhátvédként, 198 mérkőzésen ját­szott, s kétszer a B-válogatottban is szóhoz jutott. A visszavonulása után vezetőként jeleskedett, a Stécé szakosztályelnöke, majd társadalmi elnöke volt. A Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke 1996-tól, és két ciklusban az MLSZ elnökségi tagja volt, s 2007 nyarától másodszor lett a nálunk működő NB III Mátra-csoport versenybizottságának az elnöke. Munkáját többször elismeréssel jutalmazták. Ferencz Gyula - Szülővá­rosomban, a Soproni VSE gárdájában kezdtem 14 évesen a lab­darúgást - eleveníti fel a múltat Fe­rencz Gyula - Még ma is büszke vagyok arra, hogy az akkori NB III-as csapa­tunkból 1961-ben kétszer is beke­rültem a magyar felnőtt B- válogatottba. Mindkét mérkőzé­sen nyertünk, Algériát 6:0-ra, míg Jugoszláviát 5:1-re győztük le. Ez­után több élvonalbeli csapat, így a Ferencváros, a Vasas, a Pécs és az SBTC is megkeresett, hogy igazol­jak hozzájuk. Édesapám viszont azt mondta, hogy előbb szerezzem meg a diplomámat, és azután me­hetek, ahová akarok. Az erdőmér­nöki oklevelemet 1961-ben szerez­tem meg, és a sorsom további ala­kulását eldöntötte, hogy akkor a bányamérnököket is a soproni egyetemen képezték. A salgótarjá­ni hallgatókkal baráti viszonyba kerültem, és 1961 őszén jelentős részt az ő rábeszélésükre kerül­tem ide. Nem bántam meg a dön­tésemet, hiszen az SBTC erős NB I-es csapat volt Szojka Ferenc ve­zérletével a játékosok is segítették a beilleszkedésemet, könnyű volt az átállás. Ferencz Gyula az első NB I-es mérkőzését 1962. szeptember 29- én játszotta az MTK ellen. A Hun­gária körúton 10 ezer néző előtt a hazaiak nyertek 2:0-ra, ennek el­lenére sikeresen mutatkozott be a legendás Jancsik Mihály utóda­ként. Később Szojka Feri visszavo­nulása után négy évig csapatkapi­tány volt Sok nagyszerű, emléke­zetes találkozón viselte a Stécé fe­kete-fehér mezét Védőként nagy csatákat vívott az akkori időszak világklasszis csatáraival.­­ A legkellemetlenebb ellenfele­im közé tartozott Albert Flórián, aki otthon ördöngösen cselezett, de Salgótarjánban mindig bátor­talan volt, a másik pedig Bene Fe­renc, aki küzdőszellemével, erő­szakosságával sok gondot okozott - folytatta az egykori kiváló védő. - Rengeteg szép emléket őrzök a pályafu­tásomból, kitűnő edzőkkel, vezetőkkel dolgoztam együtt, nagyszerű játékostársak között szerepeltem, és a lelkes szurkoló­inkra is mindig számíthattunk. Szerettem edzeni, és talán ennek is köszönhető, hogy nem szenved­tem jelentősebb sérülést. Egyetlen alkalommal állítottak ki, a tatabá­nyaiak ellen, amikor Ladinszky At­tila hátulról belém rúgott, én pedig megfordulva rúgó mozdulatot tet­tem felé. Kaposi játékvezető lekül­dött a pályáról, de a fegyelmi bi­zottság nem tiltott el, így a követ­kező fordulóban már újra pályára léphettem. A sportember legkedvesebb edzői közé sorolja Grosics Gyulát, aki emberközelbe tudott kerülni a játékosokkal és Marosvári Bélát, aki mindenkinek megtalálta a posztját, és megalapozta az SBTC bronzérmes sikercsapatát. Emlé­kezetes nap számára 1970. május 31-e, amikor is hazai pályán 6 ezer néző előtt Jeck góljával 1:0-ra nyertek a kiválóságokkal felálló Bp. Honvéd ellen. Íme a győztes csapat: Magyar - Ferencz - Bara­nyai, Horváth B, Kmetti, Gecse - Szalay, Répás B. - Kriskó, Básti, Jeck. A Népsport akkori tudósítá­sa szerint Ferencz bizonyult a mezőny legjobbjának. Ezt köve­tően még két alkalommal lépett pályára a 13. helyért vívott mécs­eseken a Komlói Bányász ellen: június 6-án idegenben 3:1-re ki­kaptak, majd június 13-án hazai pályán 2:1-re nyertek. Ezután hagyta abba az aktív játékot, 33 évesen, de a formája és az erőál­lapota alapján még két-három évig el tudott volna játszani a csa­patban. - Az edző, Moór Ede is kérte, hogy folytassam tovább a játékot - hangsúlyozta. - A váltást még­sem bántam meg, hiszen meg­tisztelő felkérést kaptam arra, hogy töltsem be a szakosztályel­nöki posztot. Ma is úgy érzem, hogy ezt hiba lett volna vissza­utasítani. Tehát 1971-től kezdve - a mai szóhasználattal élve - a sikercsapat menedzsere voltam. Erre az időszakra esik az SBTC vi­rágkora. Még ma is sokan meg­kérdezik, hogy mitől volt olyan jó az akkori csapat Olyan szakveze­tés állt a csapat élén, mint Moór Ede és Szabó Géza, akik szaksze­rűen folytatták a Marosvári Béla által elkezdett munkát. A csapat olyan gazdasági háttérrel működ­hetett, mint a Nógrádi Szénbá­nyák, amely az ország egyik leg­nagyobb szénbányászati vállala­ta volt, olyan sportszerető vezető­vel, mint Pothornik József vezér­­igazgató. A játékosok barátok voltak, tudtak egymásért küzde­ni. Emellett nagyon jó képességű labdarúgók alkották a csapatot. Nem véletlenül emlegetik azóta is a Szalay, Répás, Básti hármast. Az a középpályás trió szinte for­radalmat hozott az akkori magyar labdarúgásba. Elöl a csatársor­ban leck Ferenc és Kajdy Tibor ál­landó veszélyt jelentett, és akkor robbant be Kovács István. Nagyon jó és egységes csapat volt az ak­kori SBTC, amely a klub történe­tének legnagyobb sikerét érte el az 1971-72-es bajnokságban, amikor a csapat a harmadik he­lyen végzett az NB I-ben, és ezzel a nemzetközi kupaporondra is ki­léphetett. Az AEK Athén volt az ellenfél, s az első mérkőzés idegenben volt. A szakosztályelnök a többiek előtt három nappal előbb kiment Athénba afféle szálláscsinálónak. - A szokásoknak megfelelően az AEK Athén elnöke fogadott a repülőtéren, de a hivatalos tájé­koztatáson kívül semmiféle segít­ségre nem számíthattunk a ré­széről - mondta a vezető. - Sze­rencsére Puskás Ferenc éppen Athénban dolgozott, ahol isten­ként tisztelték, hiszen nem sok­­kal korábban a BEK-döntőbe ve­zérelte a Panathinaikosz csapa­tát. Felhívtam Puskást, bemutat­koztam, és amikor meghallotta, hogy Salgótarjánból jöttem, rög­tön arról érdeklődött, hogy és mint van Szojka Feri, majd a tel­kemre kötötte, hogy üljek be egy taxiba - a számlával ne törődjek - és mondjam a sofőrnek, hogy vigyen a város központjában lévő Omonia kávéházba, ahol találko­zunk. Nagyon kedvesen fogadott, és elvitt egy olcsó, de színvonalas szállodába, amely mindenben megfelelt a csapatnak. Ráadás­ként részletes szakmai elemzést adott az AEK csapatáról. Ezután meghívott a Panathinaikosz hét végi mérkőzésére, amely nagy él­mény volt számomra. Később, ha találkoztunk, mindig emlegette: no, ugye nem hagytalak elveszni Athénban! Az SBTC Athénban 3-1-re ka­pott ki, míg a visszavágó 1-1-es döntetlennel zárult. Nagy lehető­séget szalasztottak el, hiszen a kö­vetkező ellenfél a Liverpool lett volna.­­ Ettől függetlenül ez a csapat nagyon sok örömet szerzett szur­kolóinak, és személy szerint ne­kem is, mint sportvezetőnek - emelte ki. - A gárda működésem alatt részt vehetett a görög larisszai városi tornán, ahol el­sők voltunk, és a spanyolországi Hispánia Kupán, Barcelonában, ahol a második helyezést értünk el. A következő időszak már a ha­nyatló korszak kezdetét jelentet­te. Ekkor már zajlott a bányavál­lalat visszafejlesztése, és egyre kevesebb anyagi támogatás érke­zett a csapathoz. Amikor 1977 vé­gén megalakult az STC, a városi nagyegyesület, már nem vettem részt a csapat irányításában. A fúzió szétválása után 1984-től új­ra visszatértem a szeretett klu­bomhoz, s két évig társadalmi el­nökként működtem, majd 1986-89 között, Somogyi Jenő el­nöki időszakában az MLSZ el­nökségi tagja voltam. A Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökévé 1996-ban vá­lasztották meg, és ezt a tisztséget mind a mai napig betölti. Tavaly választották újra, s a megbízatása 2011-ig szól. Négy évig (1997-2001) az NB III-as Mátra­­csoport versenybizottsága me­gyénkben, Salgótarjánban volt, s most nyártól 2010-ig ismét itt van, és most is az ő vezetésével műkö­dik. Másodszor 2000-2005 között volt újra az MLSZ elnökségi tagja. - Az ott végzett munkámért megkaptam a FIFA és az UEFA elismerő oklevelét, Joseph Blatter és Lennart Johansson aláírásával - tette hozzá a sportvezető. - A különböző magyar válogatottakat többször is elkísértem a külföldi utakra, sőt, az ifjúsági válogatott mellett csapatvezető is voltam, és egyszer Stockholmban Johans­son úr meghívott bennünket a re­zidenciájára is. A másik élmé­nyem az UEFA volt elnökével, hogy amikor első alkalommal ta­lálkoztunk, az akkori elnökünk, Bozóky Imre bemutatott, és el­mondta, hogy régi futballista va­gyok. Johansson úgy azt felelte: „nem kell mondani, látom a járá­sán, hogy labdarúgó volt”. MLSZ-elnökségi tagként Lot­har Matthäust is elhozta 2005- ben Salgótarjánba, a német klasszis - a magyar válogatott ak­kori szövetségi kapitánya - fut­­balltudását is bemutatta a Gabora-gálán. - Lothar Matthäusszal is a kül­földi túrákon sikerült jó kapcso­latba kerülnöm - említette. - A német nyelvtudásom révén szí­vesen kereste a társaságomat. Különösen a thaiföldi túrán volt több időnk beszélgetni, és ott ta­pasztaltam igazán, hogy Lothar mennyire elkötelezett, ízig-vérig sportember. Ekkor sikerült meg­hívnom őt a Gabora-gálára, ahol játékával nagy közönségsikert aratott. Azt mondta, jólesett neki a játék, megragadta a hangulat, jól érezte magát Salgótarjánban. Ferencz Gyula erdőmérnök­ként jött Salgótarjánba, ahol a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál a kereskedelmi és áruforgalmi osztályt vezető üzemigazgató volt 1989-ig. Ezután az Érdért kisterenyei telephelyének igazga­tója volt, ahonnét 1995-ben ment nyugdíjba. Időközben programo­zó mérnöki másoddiplomát szer­zett és német felsőfokú nyelvvizs­gával is rendelkezik. A legbüsz­kébb arra, hogy tavaly, 69 évesen nemzetközi sportmenedzseri dip­lomát szerzett. - A sport volt az egész életem, sok sikerben volt részem játé­kosként és vezetőként egyaránt - hangzik az összegzés. - Köszö­netet mondok az SBTC-nek és mindazoknak, akik hozzájárul­tak ehhez. A sportvezetői tevé­kenységet mindig társadalmi munkában végeztem, a bánya­­vállalatnál megbecsült dolgozó voltam. A gazdasági tevékenysé­gemért miniszteri kitüntetésbe részesültem. Ma már csak sportnak szentelem a szaba időmet. Boldog családi életi élek 1970 óta a feleségemmé Dalemirral, aki gyógytornász megyei kórházban. Két felnőtt 1; nyom van, Orsolya és Dón Mindkettő diplomát szerzett, ő önálló munkakörben dolgozna! Hogy mit szólok a megyén labdarúgásához? - kérdez vis­­sza.­­ A rendszerváltás gazda­ságilag legrosszabbul az észak megyéket, ezen belül Nógrádé érintette. A labdarúgás anyai háttere is megrendült a hely nagyüzemek elsorvasztására Ezeknek a szerepét sem az ön­kormányzatok, sem a nagyobb vállalkozók nem tudták átvenni Ezért a megye futballja egyre ne­hezebb helyzetbe került, és má­ra alaposan visszafejlődött. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy már látni a fényt az alagút vé­gén, mégpedig azért, mert érez­ni, hogy az utánpótlással egy­ szélesebb körben és egyre komo­lyabban foglalkoznak. Természe­tesen az utánpótlás-nevelésnél is akkor láthatjuk majd az igaz eredményét, ha ismét összeáll megyében egy olyan, magasabb osztályú felnőttcsapat, amelyik képes lesz megtartani a helyi fi­atalokat. Ehhez azonban na­gyobb összefogásra, több egy­más iránti lojalitásra lenne szük­ség a sportvezetők, támogatói körében. Bízom benne, hogy er­ről a mélypontról már csak felfe­lé fog vinni az út. Azt kívánom hogy Salgótarjánnak és a me­gyének is több NB-s csapata le­gyen, mint jelenleg. Sok siker kívánok a csapatoknak, nagyon jó mérkőzéseket a szurkolóknak ■ Balogh Tibor 1968. március 3-án a Népstadionban a bajnokság nyitófordulóján 2:2- es döntetlennel zárult a Ferencváros-SBTC mérkőzés. Képünkön elöl: Ferencz Gyula (balról), Albert Flórián, Baranyai Gyula és Szőke István kapus. Ferencz Gyula az Aranycsapat kiválóságaival: Grosics Gyula (balról) és Buzánszky Jenő 1961. május 6., Népstadion: Magyarország B-Jugoszlávia B 5:1 (1:0). Képünkön a magyar válogatott (balról: Berendi Pál, Monostori Tivadar, Farkas János, Ferencz Gyula, Taliga Ferenc, Színi József, Sóvári Kál­mán, Rákosi Gyula, Pál László, Novák Dezső, Török Gábor Egykori SBTC-s csapattársaival (balról): Básti István, Szojka Ferenc Ferencz Gyula és Jeck Ferenc Névjegy Ferencz Gyula 1937. augusztus 20-án született Sopronban. Posztja: középhátvéd. Sportpályafutása: Soproni VSE (1951-62). Az SBTC-ben 1962. szeptember 29. és 1970. június 13. között 198 bajnoki mérkőzésen szerepelt (NB I-ben: 169/0, NB I/B-ben: 29/0). A Magyar Nép­köztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1 -0). Kétszer szerepelt a ma­gyar B-válogatottban (1961 tavaszán az Algériát 6:0-ra, míg Jugo­szláviát 5:1 győzték le. Vezetői funkciói: SBTC szakosztályelnöke (1971-77, SBTC tár­sadalmi elnöke (1984-86), MLSZ elnökségi tagja (1986-89, 2000-2005), Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke (1996- tól), NB III Mátra-versenybizottságának elnöke (1997-2001,2007- től). Sportkitüntetései: MLSZ 75 éves jubileumi emlékérem (1976), Nógrád Megye Sportjáért Érdemérem (1985), Magyar Sportért Ér­demérem (1997), Magyar Labdarúgásért Arany Érdemérem (2000), MLSZ 100 éves jubileumi emlékérem (2001), Puskás Ferenc em­lékérem (2002), Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elisme­rő oklevél (2001), Salgótarján Sportjáért Érdemérem (2007).

Next