Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-21 / 271. szám
4 A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Könnycseppből örömkönny Családtagként, megfáradt szülők gyermekeként vagyok részese annak az örömnek, amit Mihálygerge község önkormányzata nyújt az időseknek. Azt hiszem, nincs annál meghatóbb pillanat, amikor egy könnycsepp örömkönnyé válik! Ennek legfőbb forrása a szeretetből fakadó törődés. Egy mosoly, egy kézszorítás, meleg emberi szó, egy kedves ajándék, a közösségben, a közösségért elhintett szívvirágok... idős embertársaink legfőbb vágyai. Sokan rászorultságukban, kiszolgáltatottságukban szinte gyermekként várják tőlünk a segítséget. A számukra szervezett ünnepségeken is megérzik, hogy nem formaságról, hanem szívből jövő szándékról, figyelmességről van szó. Ezért is sikerülhetett olyan jól falunkban a november 7-ei idősek napi rendezvény. Amennyiben a kedvük és egészségük engedte, az önkormányzat autójával még a mozgásukban korlátozott szülők, nagyszülők, jó barátok is eljuthattak a kultúrházba. Kedvükre való volt a zene, nagyon finom a vacsora. Örülhettek egymásnak, találkozhattak egymással szép kort megélt társaink. Emlékek a rég- és a közelmúltból, kézről kézre járó fényképek, embermesék unokákról, gyermekekről - ilyenkor azt mondják, álmodik a múlt. A fontosabb egészségügyi ellátások helyben, ingyenes gyógyszerkihordás, szociális konyha, térítésmentes ebédkihordás szinte percnyi pontossággal, házi szociális gondozás - mindmind a segítő szándék megnyilvánulásai. Idősbarát önkormányzatunk ezekkel gondoskodik arról, hogy hosszú életúton megfáradt embertársaink jelenét is szebbé, elviselhetőbbé, derűsebbé tegye. A falu szépítésével, a hagyományok ápolásával, folytatásával pedig bizonyítja számukra, hogy fiatalságuk szorgalma nem volt hiábavaló, ők is részesei a faluközösség fennmaradásának. Amint Szikoráné Sebestyén Katalin polgármester asszony köszöntő szavaiból is kiviláglott, mindnyájan hálával tartozunk idős embertársainknak. Példaképeink ők szeretetben, kitartásban. Kívánjuk, hogy tavaszodván még sokszor bontsa majd nekik is szirmát Mihálygerge minden egyes virága, hisz tudjuk, imáikra, jó tanácsaikra, féltő szeretetükre még mindnyájunknak nagy szüksége van. Becsüljük őket, amíg lehet! Mi is majd így kapjuk vissza az utánunk következő nemzedékek bizalmát, gondviselő szeretetét. Farkas Erzsébet Mihálygerge Kihelyezett tárlat Ez év október 13-ától a tanulás hete rendezvénysorozat alkalmából a Szivárvány tagóvodában a Forgách és Somlyó bányászati múltjával ismerkedhettek meg a gyermekek. Amely egyben szorosan kapcsolódik a 160 éves évfordulóját ünneplő bányanyitás rendezvénysorozatához. A tagóvodánkban ezen a héten a Nógrádi Történeti Múzeum anyagából van kihelyezett kiállítás, amelyhez a körzetben élő bányászok utódai is hoztak kiállítási anyagot, kiemelnénk a Bánházi György által hozott eszközöket, emléktárgyakat. A rendezvényen részt vett Barták Jánosné, aki 86 évével bányász szülők gyermekeként élt Somlyón, és a résztvevő 60 óvodásnak gyermekkori bányászélettel kapcsolatos emlékeit mesélte el. A gyermekek megkóstolhatták a hagyományos bányászételeket is. A rendezvénysorozat következő eseménye a Borbála-napi ünnepséghez kapcsolódik, amelyet a területi képviselő, Bakos Sándor és a Somlyóért Forgáchért Egyesület és az 1. számú bányász alapszervezet rendezésében fog folytatódni. Köszönetet mondunk a résztvevőknek és támogatóknak Szivárvány tagóvoda közössége PF 9 6 Támogatás a kegyhelynek Ismeretlen személy jövedelemadójának egy százalékát, összesen 38 000 forint támogatást adott a Karancs Kápolnáért Alapítványnak. A palóc Olimposz jeles épületének és kegyhelyének természetesen mindenféle segítség jól jön, hiszen a műemlék épület és a környezet csinosítására, állagmegóvására, fejlesztésére nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Szőllős Géza ezúton is köszöni az ismeretlen támogatását. A Szent Margit-kápolna és az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészete által adományozott harangláb 2008. NOVEMBER 21., PÉNTEK Macskák a zsákban Sajnálattal értesítem a Nógrád Megyei Hírlapot arról, hogy mi történt a mizserfai idősek otthonában. Pár hete már, hogy két cicamama is szült összesen hét kiscicát. Az állatkákat egy zacskóba tette az egyik férfi lakó és nagy bottal rájuk vágott, tehát meggyilkolta a kiscicákat. Tessék mondani, mit csináltak, mit vétettek ezek a cicák? Megemlítem, hogy az idősek otthonába járnak látogatók, szülők és gyerek, akik simogatják, szeretik a cicákat. Az is igaz, hogy az idegenek és a lakók túlnyomó része sem szereti a cicákat, rúgják, zavarják őket, félnek is az állatok az emberektől. Hiába, nincs szív és nincs szeretet egymás iránt, pedig öregek már a Mizserfán élők. Kérem önöket, ha van mód és lehetőség, közöljék soraimat az állatszeretetről, hogy ilyenek ne forduljanak elő többé! Egyébként a két cicamama azóta is fogja az egereket az otthon területén. Takács Lajosné Mizserfa Ami összeköt bennünket a földön Kedves Frigyes! Neked volt egy ötleted tavaly szeptemberben, és ez az idén újra gyümölcsöt hozott! Mivel pénzügyi és még sokféle válság láncolata szorongat bennünket, a híradások - pániktól óvva - félelmet ébresztenek az odafigyelőkben, én is a médiához fordulok. A fővárosban szakadt egykori palóc lány, immár megidősödve Nógrádot, a régi barátaimat szólítgatom. Igenis jó összetartani, egymástól tanulni élettapasztalatot, hitet, munkát, beszélgetést és meghallgatást. Köszönöm, Frici, hogy egy éve a gyarmati Svejkben összehívtál bennünket, a Szent-Györgyi középiskola nyugalmazott tanárait. Miközben gondolatokat cseréltünk, megsokszorozódott a kedvünk, új elhatározásunk. Most október 10-én Robi, az új igazgató, Marika, a régi tagozatvezető közreműködésével iskolánk kaput, szívet nyitott előttünk. Sokan jöttünk el innen is, onnan is. De nem az érettségi találkozók kitaposott útjain érkeztünk, hanem a szívesen végzett munka erején, egymás tiszteletén, érteni akarásán építettünk új utat: tervekből, pályázási lehetőségekből, a magunk segíteni akarásából, a kompetencia szükségességéből. A folyosón találkozhattam egy nyurga diákkal, aki az Édes anyanyelvünk-verseny országos döntőjére készült. Vajon mit üzen majd a bírálóbizottságnak, felkészítő tanárainak, diáktársainak, válságokkal bajlódó világunknak a szóbeli kijelölt műfajában ez a fiatalember? Szombat reggel hallom, hogy svéd tudósok a boldogság képességét vizsgálják. Feltételezik, hogy örökölhető a földön ez a létfontosságú adottság. Háborúviselt szüleink, nagyszüleink - emlékszem - tudtak boldogok lenni! A kutatók bizonyítják, hogy gyakorlással fejleszthető a boldogságtudás. Mi, „a békeviselt” nemzedék nem szállnánk be a gyakorlásba? Tanulhatjuk, hagyományteremtően tanuljuk is egymástól az iskolában, a szülővárosomban, a gyönyörű és kedves Nógrád megyében azt, ami leginkább összeköt bennünket. Barátom, hogy jó földim vagy Te és az otthoni honi találkozások szervezői, résztvevői. Holeczné Löké Zsuzsanna Budapest A turulmadár és a szabil magyarok őstörténetéről A Nógrád Megyei Hírlap rendszeres olvasója lévén arra a következtetésre jutottam, hogy szőkébb hazánk népessége, hála a több évszázados Habsburg - eredeti nevén Habichtsburg - dinasztia és a rá következő érák áldásos tevékenységének, nem is tudja, honnan származunk mi, magyar nyelvű népek. Ennek egyik vetülete a turulmadár, mint nép, nemzet szimbóluma, a másik a piros-fehér csíkos felségjelzés. Kezdjük a turulmadárral. Azt mondja az 1925-ben kiadott Révai Nagy Lexikon, hogy a turulmadár nem létező lény, az a fekete sas és fekete sólyom alakjára emlékeztet, de mindenképpen nemes madár volt az eredete. (540. oldal, Turul.) „Legközelebb jár az igazsághoz Chernel István, kinek megállapítása szerint alig hibázunk, ha a Turul madárban a nemes ragadozó madár típusát eszményítő madáralakot látunk, mely a ránk maradt rajzok nyomán legelőbb még sas lehetett. Szakembereink közül többen azon a véleményen vannak, hogy a Turul, fekete sas, vagy fekete sólyom volt...Nagy Gyula, a Turulról. Turul, 1883, I. 29-33 oldal.) A Turul, a hadra kelt népet vezette a mondák szerint; a vezérek korábban zászlóikon is ábrázolták s még 1321-ből is ösmeretes Emich fia Miklós, csicsói várnagy, mint Erdély sasának hordozója, vagyis zászlótartója. Az erdélyi magyar nemzetősi jogon még 1538-ban fölvette címerébe s 1659 óta félsas alakjában az ország ma is használja a nagy címer erdélyi pajzsában...” Azóta a magyar nyelvű népek ősi lakhelye, a Kárpát-medence, vándorlásaik útvonala Mezopotámiába és visszahíven őrzik a turulmadár ősi jelképét, mint egy civilizáció hordozóját, egy nép emlékét. A modern kor áldásos eredménye lehetővé teszi bárki számára, hogy hozzáférjenek a legfontosabb információkhoz. Nem kell mást tenni, mint beírni az internetkeresőbe, hogy: Tuvai, Turul, A Tuvai Szkíta halomsírok stb. De el lehet olvasni Baráth Tibor, dr. Endrey Antal, Marton Veronika stb. könyveit, ezek hihetetlen terjedelmű irodalmi hivatkozásait és kiderül, hogy nem is a szibériai eredet az egyetlen lehetőség. A másik kérdés Szibéria. Ez a földrész az ősi szabir magyarokról kapta nevét (Szabir-Szibír- Szibéria). Ezek a magyar nyelvű népek kiszorulva Mezopotámiából a mai Szibéria területén alkottak birodalmat, majd onnét is tovább vonulva, a Balkánon, Égeitengeren át Itáliáig vonultak, otthagyták igen magas kultúrájuk nyomát az etruszk népek itáliai közösségében, melyet a nem hivatalos magyar és külföldi szerzők egyértelműen Kárpát-medencéből eredeztetnek, és akik ősi magyar nyelvet beszéltek. (Javasolom elolvasni: Mario Alieri Az ősi kapocs című könyvét, Marton Veronika számos könyvét, és ha valaki még messzebb akar menni, látogassa meg Michelangelo Naddeo honlapját, www.naddeo.cn, ahol megdöbbentő, mintegy 150 képpel alátámasztott elméletről lehet, igaz, csak angolul, olvasni.) Szabó József 1984-ben Buenos Airesben kiadott könyve címlapján szerepelteti az időszámítás előtt 6000 (!) évvel létező szabil ősmagyarok felségjelzéseit, zászlókon, kopjákon, pajzsokon, piros-fehér csíkozással. Ezt az évezredekkel későbbi Árpád népe hozta (vissza) a Kárpát-medencébe. A turulmadár, a piros-fehér felségjel nem az elmúlt évtizedekben reppent vissza a Kárpátok szent bércére. Mindig is ott voltak. Tömörítve mindennevű, de egyajkú, magyar nyelvű népeket, akik történelmileg híresek voltak más nemzetek, nemzetségek iránti toleranciájukról. Lehet, hogy ez lett, ez lesz a vesztünk? Le kell hát tennünk az egymás gyűlölésének elméletéről. Az oszd meg, és uralkodj elvről. Dunának, Oltnak, egy a hangja... így lenne emberi, korrekt és hagyományainknak megfelelő. Kiss Sándor mérnök Salgótarján-Somoskő