Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-14 / 10. szám
Árokba csúsztak Érsekvadkert, Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt szerda reggel a huszonkettes számú főúton, Érsekvadkert térségében. Az eljegesedett útburkolaton több személygépjármű is megcsúszott és az árokba hajtott. A baleset következtében egy ember sérült meg. Pótszilveszter gyerekeknek Magyarnándor: a településen élő gyerekek részére szerveznek kátyus jellegű gyermek-pótszilvesztert január 16-án, szombaton délután a Magyarnándori Művelődési Ház épületében. Az ingyenesen látogatható eseményre minden érdeklődőt szeretettel várnak, hiszen a szervezők sok érdekes és játékos programmal készülnek, így a jó hangulat garantált lesz. A jó zenéről pedig majd Dj Laci gondoskodik. Korlátnak ütközött Vizslás-Újlak. Egy Budapest irányából Salgótarján felé tartó személygépjármű ütközött az út menti szalagkorlátnak - egyelőre ismeretlen körülmények között - szerda reggel a huszonegyes számú főúton, Viszlás-Ujlak külterületén. A baleset következtében senki sem sérült meg. Tragédiába torkollott a leventék harmadik kísérlete... Szigeti András (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A megemlékezés a hagyományokhoz hűen a városi szignállal kezdődött, amit Krizsán Zoltán káplán imája követett. Ezután pedig Fekete Zsolt alpolgármester mondott emlékező beszédet. - Bátrak, talán kicsit vakmerőek is voltak, mint minden fiatal. Ott volt bennük a virtus, a fiatalság mindent legyőző életereje, de a tudás, a tapasztalat is, hiszen felkészült sízők, jó fizikumú sportemberek voltak, s már kétszer sikerült legyőzni a természet erőit Olyan teljesítményre készültek, ami országosan is kiemelkedőnek tűnt, ami ismételten ráirányítja a salgótarjáni munkára és eredményekre a figyelmet - emelte ki. Hozzátette: a több mint hét évtizeddel ezelőtti tragikus napon, 11 óra tájt a Radnai-havasokban, a Mosolygó-tó impozáns, több száz méteres sziklafalakkal bezárt katlanában, a váratlanul lezúduló lavina összepréselődő, vastag hórétege alatt holtan maradt tizenöt síelő. S ami kétszer sikerült a salgótarjáni leventéknek, az a harmadszorra tragédiába torkollott. A salgótarjáni acélgyári családokban leírhatatlan volt a fájdalom és a bánat. Gyászolt a város, hetekig fekete lobogók lengtek a gyár bejáratánál és a középületeken. S ilyenkor végigfut az agyunkon, hogy ez velünk is megtörténhetett volna. Végigpereg lelki szemünk előtt az esemény, megpróbáljuk gondolatban rekonstruálni, kinek mit kellet volna ahhoz tenni, hogy a tragédia ne következzen be. Ám utólag késő a latolgatás és az okoskodás. Hosszú ideig hallgatás és csönd övezte a tragédiát. A lavinaomlás áldozataira sok-sok évig csak a hozzátartozók, barátok, ismerősök emlékeztek, emlékezhettek meg. Aztán 2003-ban megalakult egy emlékbizottság, amelynek tagjai és Méhes András alpolgármester a Radnai havasokban egy kopjafát helyezett el, emléket állítva az áldozatoknak. Azóta nyaranta emléktúra indul a lavinaszerencsétlenség helyszínére. A tragédia 60. évfordulóján pedig az önkormányzat, a helyi civil szervezetekkel összefogásban, emléktáblát helyezett el a központi temetőben. Mindezek mellett könyv is készült a tragédiáról, illetve az elmúlt években sor került az emléküket őrző téli tömegsportnapra és emlékversenyre, kiállításra. Továbbá a romániai Borsa és Salgótarján 2012-ben, a két várost összekötő tragédia emlékének őrzésére és a jövőbeni együttműködés reményében, testvérvárosi megállapodást kötött. S a lavinaszerencsétlenség 70. évfordulóján az elhunyt leventéink tiszteletére kibocsátott emlékérmet mintegy félszázan vehették át. Fekete Zsolt beszéde zárásaként kifejtette: a város önkormányzata erkölcsi kötelességének tartja a Salgótarjáni Acélgyári síző leventék teljesítményét és bátorságát példaként felmutatni a jövő salgótarjáni generációinak. A síjárőrcsapat tragédiájáról való megemlékezés pedig a gyökerekhez vezeti vissza az utódokat és része kell, hogy legyen a szűkebb és tágabb szülőföldünkhöz való őszinte, mély kötődésnek is. Az emlékbeszédet követően az esemény résztvevői egy rövid irodalmi összeállítást hallgathattak meg, amelyben közreműködtek a Zenthe Ferenc Színház stúdiósai, Krista Zsolt és Turcsányi Ágoston, valamint a Bányász-Kohász Dalkör tagjai. A megemlékezés végül a régi temetőben elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával fejeződött be. Népszerű olvasmány a Börzsönyi Helikon a Dk_nÄn..i Unii nn lacfinohh c73mn nomroffihpn került fel a világhálóra Praktikus okokból csak az interneten olvasható a nyugat-nógrádi térség havonta megjelenő folyóirata, a Börzsönyi Helikon. A szerkesztők számítása bevált: ma már több ezren töltik le rendszeresen a lapot, amelyben versek és prózai művek mellett e szépséges, az Ipoly és a Börzsöny által körülölelt tájjal kapcsolatos tudományos, ismeretterjesztő tanulmányok, illetve felvidéki témák is olvashatók. A legújabb, januári szám nemrégiben került fel a világhálóra. Krasznai (Karaffa) Gyula alapító-szerkesztővel beszélgettünk a kiadványról. - Milyen régmúltra tekint vissza a Börzsönyi Helikon és milyen céllal hívták életre? - Egy helyi irodalmi-művészeti lap terve még 2005 év végén jutott az eszembe - elsősorban a Spangár András Irodalmi Kör tagjai számára megjelenési lehetőséget biztosítva - kezdte Krasznai (Karaffa) Gyula. - Nógrádi Helikon címmel akartam egy CD-n terjesztett folyóiratot elindítani, amihez mellékletben különféle, az interneten elérhető irodalmi műveket csatoltam volna. Ám már ekkor is felvetődött a pénz kérdése: ha ugyanis a digitális formával eleve elkerülöm a nyomdaköltséget, miért találjak ki én helyette egy másik anyagi terhet? Végül is Végh ozse barátom beszélt le erről az elképzelésről, s maradtam meg a „netes” közlésnél, de ő javasolta azt is, hogy más legyen a név, mert a „Nógrádi”-hoz a megyei közgyűlés engedélye is szükségeltetett volna. A hegységtől viszont nem kell ilyen engedélyt kérni! így alapítottuk a Börzsönyi Helikont, s már 2006 januárjában az első szám felkerült Girasek Károly honlapjára (www.retsag.net), aki azóta is biztosítja a tárhelyet számunkra. Egyébként teljesen ingyen dolgozunk: az alkotásokat mindenféle jogdíj és honorárium igénye nélkül kapjuk a szerzőktől, én is bérmentve állítom össze, és az olvasók is ingyen kapják meg, ha letöltik a honlapról, így, remélhetőleg gyorsan, frissiben elérhetőek az olvasótábornak a térség irodalmi-művészeti újdonságai. - Melyek az alapvető szerkesztői elvek, amelyek alapján az egyes írások bekerülnek a folyóiratba? - Mivel az indulást követően az alkotóink közül sokan elhagyták a lapot (nagyon sokan az irodalmat is), így hamar kibővült a szerzők köre más tájegységen élőkkel, gyakorlatilag „országos” kiterjesztőkicsit elszomorított, aztán elfogadtam a helyzetet. Képzőművészeti anyagoknál elsősorban azt nézem, hogy Nógrád megyei legyen a művész, mert sajnos, igen kevesen ismerjük éppen a helyi értékeinket. Határozott céllal mutatjuk be a megyében élő kézműveseket is, ugyanis alkotásaik igen magas szakmai színvonalat képviselnek: a közvélemény ismerje meg őket! Sokszor a hozzám küldött versek és írások szinte „feleselnek”, „felelgetnek” egymásnak mondanivalóban, nekem csak észre kell ezt vennem, és „összerakni” őket egy közös felületre. A megjelentetés során törekszem arra, ha valaki - aki a „csapatunkba” tartozik, megszerette a lapot, s a szerzők is megszerették őt - netán gyengébb anyagot küld, akkor sem dobom le a „szerkesztői Taigetoszról”, mert hiszem, hogy manapság minden alkotó szándékú ember értékes! Ha ezt a „helyiséget provinciálisnak, ódivatúnak tartják egyesek, sajnálom, de évek-évtizedek óta az a meglátásom, hogy elsősorban a helyi értékeinket kell megbecsülnünk, csak utána lelkesedhetünk a „nagyvilág” felé! Míg a saját értékeinket nem ismerjük, szegények maradunk, hiába jártunk „törökbe, görögbe, spanyolba” s láttuk a világ legnagyobb alkotásait. Kiemelt teret szentelünk a honismereti írásoknak is. Szerencsére három olyan „nagyágyú” publikál nálunk, mint Végh József, aki szinte mindent tud a Börzsönyalja múltjáról, dr. Csáky Károly ipolysági néprajzkutató, helytörténész, költő és dr. Koczó József helytörténész-kutató (régebben Vasvári Zoltán néprajzkutató is), akik a jelenlegi és a történelmi Nógrád, illetve a régi Hont vármegye egykori képét, hagyományait, szokásait rajzolják meg nekünk hónapról-hónapra. - Milyen népszerűséget ért el fennállása során az internetes kiadvány? - A Börzsönyi Helikon első három számát több mint háromezren (!) töltötték le. Azóta az olvasói kör „stabilizálódott”, a letöltések száma alapján havonta minimum 600-800 olvasója van. A mai világban ez hatalmas szám, főleg ha azt nézzük, hogy a nyomtatott lapok sorra buknak el az anyagi támogatások elmaradása, és az érdektelenség miatt. Nagyon fontosak a visszajelzések: több partnerünk rendszeresen kiajánlja a lapot egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik sokszor szólnak vissza, hogy forrásanyagokat találtak nálunk, s rajtam keresztül keresik az eredeti szerzőt. Az itt bemutatott kézművesek pedig a Börzsönyi Helikonban történt megjelenésük után megrendeléseket kapnak a terhelik törekvéseinket, s nem egyszer kapok dicséretet a színvonalasság okán. Úgy gondolom, hogy a saját erőből fenntartott (nem főállású szerkesztőséggel rendelkező) irodalmi-művészeti kiadványok között nagyon is jó a megítélése és a minősége a lapunknak. Ám számomra a legnagyobb öröm az az alkotói közösség, ami létrejött az évek során, s az, hogy rengeteg barátot kaptam szerkesztői munkámért cserébe. Hegedűs Henrik