Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)

2016-11-22 / 273. szám

Mi értelme a szilenciumnak? Egy televíziós riport né­hány képsora kapcsán - amely szilenciumon lévő diákokat mutatott - röppent fel bennem néhány gondo­lat a kollégiumi élet egyik, üdének semmiképpen nem nevezhető színfoltja, sokkal inkább kötelező programja, a silencium létjogosultsága kapcsán. Jómagam úgy véleke­dem, egy évtizeddel ezelőtt, vagy éppen az elmúlt év­század utolsó húsz eszten­dejében bizonyosan volt értelme, megfogható, meg­magyarázható tartalma az effajta „közös csöndes" tanulásnak. A diákotthoni lét amúgy is szigorú szabá­lyainak ráerősítéseként is szolgált eme intézmény, és a klasszikusnak mondható, de ma már igencsak elavult­tá vált régi oktatási-nevelési elveket kiválóan szolgálta. Csakhogy mára alaposan változtak a viszonyok, és azok a pedagógusok, akik effajta mű­bordákban akar­ják tartani a fiatalságot azok nem csupán kőkemény fába vágják a fejszéjüket, hanem sziszifuszinak mondható ügyet szorgalmaznak, ma­gyarul teljesen feleslegesen „tépik a szájukat". Mert ma­napság nem arra vágynak a diákok, sőt lemondom, egyenesen terhesnek érzik, ha ilyen „szűzies" módszerű szilenciumokra terelik be őket hogy effajta körülmé­nyek között szívják magukba azt a sok tudományt Sokkal inkább vevők lenné­nek a kollégisták az olyan kiscsoportos foglalkozásokra, amelyen egy szak­tanár segít nekik délutánonként a kedves „délelőtti" kolléga különbö­ző „feladványainak" vizs­gálatában, megoldásában, egy-egy kérdést netán vita tárgyává téve, de minden­képpen a közös megoldás élvezetét is nyújtva a tanu­lóknak. Őszintén hiszem és vallom, hogy effajta kiscso­portos foglalkozások mes­­­sze többet érnek az oktatás fejlesztése, a módszerek mo­dernebbé válása terén, mint­sem a néma szileniumok, amelyek - mint említettem - sokkal inkább csak nyűgnek tűnnek a fiatal társadalom számára. Ezen kiscsoportos foglal­kozásokon túlmenően per­sze az önálló, „magánta­nulás" intézményének sem szabad kivesznie a gyakor­latból a diákotthonokban sem, de ezeknek nem kötött órakeretben, hanem szaba­don választott módon, akár a „lámpaoltási idő" kitolá­sával kellene gyakorlatban megvalósulniuk. Biztos vagyok benne, hogy magának a szilenci­umnak csak az olyan, eleve zárt rendszerű intézmé­nyekben van értelme, ahol nem csupán nem tartják hasznosnak, hanem eleve kizártnak veszik a modern módszerekhez való közele­dést, ahol a hagyomány és nem a korhűség szabja meg a kereteket - de ez csak az én véleményem... Hegedűs Henrik Munkaerőhiány és felnőttképzés (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A Nógrád megyei munkaerőpi­ac, bár intenzíven csökken a munkanélküliek száma, még mindig küzd a magas munkanélkü­liséggel és a megfelelő képesítésű szakember­­hiánnyal. Sok a megyén kívülre ingázó szakember, ők a jobb fizetés reményében keresnek munkát az ország más területein. Az álláskeresői létszám több mint fele azonban alacsony iskolai vég­zettségű, nekik szinte lehetetlen elhelyezked­niük szakmai ismeretek nélkül.­­ Ennek a problémának a megoldására, felnőttképzés keretében tanulási lehető­séget biztosítunk a megye lakosai számára, folyamatosan tájékoztatjuk a szakképzett és szakképzetten elhelyezkedni kívánó felnőt­teket - mondta el lapunknak Tamási Ildikó a foglalkoztatási főosztály vezetője. A jelenlegi adatok alapján elmondhatjuk, hogy 11 ezer 457-en keresnek munkahelyet, azonban csak 48,6 százalékuknak van szak­­képzettsége, ami az esetek döntő részében elavult. A cégek több mint 4000 főnek kínáltak álláslehetőséget az év folyamán, jelenleg kö­zel 1200 álláslehetőséget ajánlanak a foglal­koztatási osztályok - mondta Tamási Ildikó. Hozzátette: a szakképzettek közül elsősorban a fém- és villamos ipari, mezőgazdasági és ipari gép karbantartója, javítója, lakatos, hegesztő, forgácsoló, a kereskedelmi és vendéglátó ipa­ri - eladó, szakács, pincér, pultos, cukrász - és az építőipari - kőműves, festő, villanyszerelő, asztalos - foglalkozásúak, valamint az irodai, ügyviteli foglalkozásúak keresettek.­­A munkaerő kereslet a teljes gazdasági szfé­rát érinti, de a kétkezi munkában is folyamatos a lemorzsolódás, tehát itt is folyamatos a köz­vetítői tevékenysége a foglalkoztatási szolgá­latnak - tette hozzá Tamási Ildikó. - Vannak ti­pikus hiányszakmák, mint az asztalos, a cukrász, a gazda, a gépi forgácsoló, a hegesztő, az ipari gépész, kőműves és hidegburkoló, de ide sorol­hatjuk a mezőgazdasági gépészt, a női szabót, sütőipari munkást és a villanyszerelőt is. Ezeket a munkaerőigényeket erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. A toborzásaink eredményessége érdeké­ben bővítettük a hirdetési csatornáinkat, a börze látogatói átfogó képet kaphattak a téli és tavaszi időszakban induló felnőttképzési programjainkról, illetve a Salgótarjáni Szak­képzési Centrum által kínált felnőttoktatási programokról-tette hozzá. A munkáltatók legfőképp a képzett, tapaszta­lattal rendelkező rétegre tartanának igényt. Ezt versenyképes fizetésekkel, a jobb munkaválla­lói feltételek és a megfelelő szakember után­pótlás biztosításával, valamint a szakképzés megfelelő támogatásával lehetne orvosolni. Segítsünk együtt, hogy a rászoruló gyermekeknek és családoknak is kerüljön ajándék a karácsonyfa alá! A Nógrád Megyei Hírlap és az nhc24.hu gyűjtést szervez, hogy szebbé tegyük nehézsorsú gyermekek ünnepét. Állítson össze egy cipősdoboznyi karácsonyi meglepetést, vagy vásároljon egy csomag szaloncukrot és hozza be szerkesztőségünkbe 2016. december 10-ig! A cipős dobozon tüntesse fel, hogy az ajándékot kinek szánja: „leány" vagy „fiú", illetve életkor! Címünk: 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. 2. emelet Telefon: 0632/340-100 Mi vállaljuk, hogy karácsonyig eljuttatjuk az összegyűlt ajándékokat a rászoruló gyermekekhez és családokhoz partnereink segítségével. Együttműködő partnereink: Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja Nógrád Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezete NBA

Next