Nógrád Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-26 / 22. szám
Jegyben a kultúrával... Salgótarján, január 26- án, csütörtökön - tehát ma - 18 órától a magyar kultúra napja alkalmából a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola hangversenytermében rendeznek koncertet. A hangversenyen többek között fellép a Salgótarjáni Kamarazenekar, a Salgótarjáni Pedagógus Kórus, a Cantabile Kamarakórus, a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett, a Divertimento vonósnégyes, valamint a Pöndölyke énekegyüttes is. Ezen felül a pódiumra lép Beer Szilvia, Makainé Simon Katalin, Szabó Natália, Farkas Diána, Matuz Csilla, Szabó Istvánné, illetve Tóth Tibor is. Az előadás jegyek ellenében tekinthető meg. Másnak adta ki magát Dejtár. Egy személygépjárművet és annak vezetőjét ellenőrizték a járőrök pár napja, Dejtáron. Az egyenruhások a nyilvántartás adatai alapján megállapították, hogy a sofőr, egy 56 éves érsekvadkerti lakos a személyazonosságának igazolására más személy nevére kiállított személyi igazolványt és vezetői engedélyt adott át. A rendőrök elfogták, majd előállították a férfit a balassagyarmati kapitányságra, ahol közokirat-hamisítás elkövetésének megalapozott gyanúja miatt, gyanúsítottként hallgatták ki. „Szeretlek, Salgótarján!” NMH-INFORMÁCIÓ. Megyeszékhelyünk idén ünnepeli várossá nyilvánításának kilencvenötödik évfordulóját. Ezen jeles alkalomból a Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda (SITI) pályázatot hirdet,- elsősorban fiatalok számára, amelynek beérkezési határideje február 10., péntek délután, 15 óra. A szervezők azt kérik, a nevezni vágyók készítsenek pár perces videót telefonjuk segítségével, az alábbi üzenettel: „Azért szeretlek, Salgótarján, mert...". A facebook-on keresztül lehet beküldeni a kisfilmeket, amelyek a beérkezést követően felkerülnek a SITI oldalára. Az a videó, amelyet a legtöbben kedvelnek, díjazásban részesül. A szervezők életkortól függetlenül várják az önállóan, vagy csoportosan készített, szerkesztett felvételeket. A szavazás február 14-én, kedden délben eredményhirdetéssel zárul. Párban támadtak SzIRÁK. Súlyos testi sértés megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást egy 50 és egy 32 éves sziréki nő ellen a Pásztói Rendőrkapitányság. Az idősebb gyanúsított - szóváltást követően - a nyílt utcán kezdett dulakodni ismerősével pár napja, Szirákon. A csetepatéba bekapcsolódott a másik asszony is, majd ketten többször arcon ütötték és lábon rúgták a sértettet, aki az elsődleges orvosi vélemény alapján súlyos sérülést szenvedett. A rendőrök elfogták, előállították és gyanúsítottként hallgatták ki a két nőt. 2017. január 26., csütörtök mm HHfi 'mm. „Hobbijával öltöztet..." (Folytatás az 1. oldalról.) NÓGRÁDMEGYER: Egy újságírónál mondhatni szakmai ártalom mindenben keresni a témát, a szenzációt, hogy mit is tudna legközelebb az olvasó elé tárni. Nem volt ez másképpen nálam sem, amikor 2016 karácsonyán megpillantottam a fa alatt egy nem szokványos, sőt igazán egyedi ajándékot: egy színekben tökéletesen harmonizáló textilszobrot. Édesanyám elárulta, hogy egy munkatársa készítette az alkotást, s a fejembe vettem: felkeresem a már látványában is lebilincselő szobor „mesterét". Ezen előzmények mentén érkeztem meg Radics Lászlóné Angéla nógrádmegyeri otthonába, ahol a hobbiművészt akkor is egy textilbaba öltöztetése közben kapta lencsevégre fotós kollégám. Ezt követően - csodálkozásunkból felocsúdva - beinvitált bennünket a nappaliba, ahol rögtön neki is állt mesélni az előbbiekben látott „maszatos" szenvedélyéről... - Mivel foglalkozik, amikor éppen nem kézműveskedik? - A Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. (KMKK) salgótarjáni központjának pénzügyi részlegén dolgozom 1981 óta. Soha nem gondoltam volna, hogy közgazdasági területen fogok majd elhelyezkedni. Az volt az álmom, hogy üvegfestő leszek, ugyanis mindig csodálattal néztem a nővérem alkotásait, aki egyébként sokáig e szakmában tevékenykedett. Az élet végül másképpen rendelte, s miután elvégeztem Salgótarjánban a közgazdasági iskolát elhelyezkedtem a „Volánnál". Miután megszerettem, elindultam ezen a pályán és a mai napig igyekszem ezt a hivatást a legjobb tudásom szerint végezni. - Honnan jött az ötlet a textilszobrászkodásra? - Az egész az agyagszobrászatból indult ki. A munkahelyemen sokszor rendeztek sportnapot, s ott, aki nem sportolt, az nem tudott magával mit kezdeni. Gondoltam - a lányom támogatásának is köszönhetően - feldobom egy kézműves foglalkozással a mozgékony napot, hiszen rengeteg gyerek is ki szokott látogatni a rendezvényre. Egy kollégám segítségével Felsőpetényből hozattunk is agyagot, azonban a diákokat nem nyűgözte le e tevékenységforma. Következménye az lett, hogy a nyakamon maradt egy nagy tömb agyag, s ebből kezdtem el idehaza különböző figurákat formázni. Szigorúan csak a magam kedvére alkotok, mondhatni már az életem része lett. Tökéletes elfoglaltságnak bizonyult, hiszen a férjem, Laci néhány évvel ezelőtt elkezdett külföldön dolgozni, valamint a gyerekek is kirepültek már. Mindig szerettem ügyeskedni, s remek szórakozássá vált ez a mindennapjaim során. - Hogyan lett aztán az agyagból textil is ? - Az első agyagbabám szétrepedt, letört a lába is. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan is menthetném meg „szegényt". Az interneten böngészve akadtam rá a Paverpolra, azaz textilkeményítőre. Ezen ragasztóanyagnak hála, az agyagszobrocska visszakapta a lábait, s remekül tartósította a „vörös földet", miután bevontam vele. A keményítőn túlmenően viszont megpillantottam a képek között azokat a különleges kinézetű műveket is, amelyekhez elengedhetetlen az előbb említett kötőanyag, azaz a textilszobrokat. Elámultam, hogy ilyen egyáltalán létezik, s azt gondoltam magamban: „Bárcsak én is tudnék ilyen szépségeket alkotni!" - Folytassa, kérem! Mi történt ezután? - Hozzávetőleg három évvel ezelőtt Budapesten, egy próbaoktatáson kísérleteztem először textilszobrászattal. A lányommal látogattam el a képzésre, ahol egy kép lett a közös munka végeredménye. Hatalmas élmény volt. „Ezt tovább akarom csinálni, és fejleszteni" - döntöttem el a helyszínen. Megvettem minden szükséges hozzávalót, majd az interneten, illetve Budapesten szerzett tapasztalataim és információim alapján idehaza is elkezdtem „művészkedni". Az alaptechnikák, valamint fogások megismerése után pedig ma már saját egyéni stílusomat is beleszövöm a munkáimba. Soha nem készítek két ugyanolyan szobrot vagy képet, így ezzel is megőrzöm az alkotások egyediségét. A textilt ezen felül beépítem az akvarell festészetembe is, s így kapok olyan 3D-hatású képeket eredményül, mint amelyeket itt a nappaliban, a falon is láthattok. - A szobában kihelyezett képekről és szobrokról is úgy veszem észre: önnek különleges érzéke van ehhez. Csak otthon szokott alkotni? - Tagja vagyok Bátényterenyén az „Art 11 Alkotó Társaskörnek", ahová sok tehetséges művész is jár. Ők nagyon sokat segítenek nekem abban, hogy fejlődjek, s a csapattal közösen is járunk különböző kiállításokra az általunk készített tárgyakkal. - Mi is az a textilszobrászat pontosan ? - Úgy tudom, a textilszobrászat története visszavezethető - a különböző ruházatok keményítése mellett - a textilek ruha- és lakásdíszként történő felhasználásához. A kreatív díszítés egyik módja: a kikeményített textilek alkalmazása. A fantáziadús technikákban a mai napig használják ezeket az eljárásokat kisebb dísztárgyak szilárddá tételére. - Egyénileg is jár kiállításokra? Díjazták-e esetleg már alkotását? - Első alkalommal helyi terepen, a nógrádmegyeri művelődési házban állították ki a szobrokat. A kultúrotthon vezetője ajánlotta fel: ha ilyeneket tudok készíteni, ne titkoljam! Ezt követően az unokáim drámatanárnője kért fel egy bemutatóra a salgótarjáni Talent - Alternatív Művészeti Klubban. Ezeken kívül Rétságon és Ságújfaluban is megtekinthették már az érdeklődők a hobbialkotásaimat. Egy-egy művemmel rész vettem már a „Múzsa Művészeti Fesztiválon" is. E rendezvényen 2014-ben iparművészet kategóriában, „Paverpol" alkotásaimmal a dobogó legfelső fokára állhattam Endrefalván. Kétszer pedig bemutatkoztam festményeimmel a szécsényi őszi tárlaton is. - Mi is valójában az előbbiekben emlegetett Paverpol, amivel dolgozik? - Ez egy speciális, színezhető ragasztó, amely keményítő hatással is rendelkezik. Levegőre szárad, s textilt, papírt, száraz virágokat, selymet, puha bőrt, gipszet, fát, kerámiát, kőt, fémet és egyéb természetes anyagokat lehet vele felhelyezni egy-egy alkotásra. - Érkezésünkkor tanúi lehettünk egy textilbaba készítésének. Mi kell egyáltalán ahhoz, hogy egy ilyen szobor megszülessen? - Először is: kell a babának egy váz drótból, valamint alufóliából. Megmutatom nektek, hogyan néz ez ki. Bár ebben a „lecsupaszított" állapotában kicsit lehangoló látvány... A szobor fejét gipszből vagy agyagból alakítom ki. A gipszes arc szebb, mert ahhoz vannak minták, viszont én szeretek kísérletezgetni. Sokszor agyagból is formázok fizimiskát az alkotásaimnak, így az is eltérő lesz egyegy munkadarabon. Ezután már csak öltöztetek! Miután minden - ragasztóba mártott rongy a helyére került, elkezdek játszani a színekkel, s kifestem a textilt. Most bepillanthattatok egy új korszakom születésébe is - ha szabad így neveznem -, hiszen először használok szőrmét díszítőelemként a figurán. Kíváncsian várom majd, hogyan reagál a kötőanyaggal! Ez így hangzik nagyvonalakban elmondva, de egyébként már a megyében is vannak kiváló oktatói ennek a művészetnek, akik bárkit örömmel bevezetnek a textillel való játék minden csínjába-bínjába. - Mit használ még fel? - Bármit. Ami másnak szemét, az nekem kincs! Egy csipkét, egy kidobott rózsát, egy karácsonyfadíszt, pálinkás üveget és még sorolhatnám. Mindenből lehet valami újat varázsolni, s talán ezt élvezem ebben a legjobban. A turkálóban például mindig lehet valami csodát találni e hobbimunkához. - Összességében mit mondana e szenvedélyéről? - Kislánykorodban biztos te is rengeteget babáztál, s öltöztetted kedvenceidet szebbnél-szebb ruhába. A textilszobrokkal én röviden és tömören, de ugyanezt teszem. Megálmodom és felöltöztetem... Ennyi az egész! Ezer arca van e tevékenységnek, és én szeretném mind az ezer arcát kipróbálni és megismerni. Palchuber Kinga