Nógrád Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-26 / 22. szám

Jegyben a kultúrával... Salgótarján, január 26- án, csütörtökön - tehát ma - 18 órától a magyar kultúra napja alkalmából a Váczi Gyu­la Alapfokú Művészeti Iskola hangversenytermében ren­deznek koncertet. A hangver­senyen többek között fellép a Salgótarjáni Kamarazene­­kar, a Salgótarjáni Pedagógus Kórus, a Cantabile Kamara­kórus, a Salgótarjáni Rézfú­vós Kvintett, a Divertimento vonósnégyes, valamint a Pöndölyke énekegyüttes is. Ezen felül a pódiumra lép Beer­ Szilvia, Makainé Simon Katalin, Szabó Natália, Farkas Diána, Matuz Csilla, Szabó Istvánné, illetve Tóth Tibor is. Az előadás jegyek ellenében tekinthető meg. Másnak adta ki magát Dejtár. Egy személygép­járművet és annak vezetőjét ellenőrizték a járőrök pár napja, Dejtáron. Az egyen­ruhások a nyilvántartás ada­tai alapján megállapították, hogy a sofőr, egy 56 éves ér­sekvadkerti lakos a személy­­azonosságának igazolására más személy nevére kiállí­tott személyi igazolványt és vezetői engedélyt adott át. A rendőrök elfogták, majd előállították a férfit a balas­sagyarmati kapitányságra, ahol közokirat-hamisítás el­követésének megalapozott gyanúja miatt, gyanúsított­ként hallgatták ki. „Szeretlek, Salgótarján!” NMH-INFORMÁCIÓ. Me­gyeszékhelyünk idén ünne­peli várossá nyilvánításának kilencvenötödik évforduló­ját. Ezen jeles alkalomból a Salgótarjáni Ifjúsági Infor­mációs és Tanácsadó Iroda (SITI) pályázatot hirdet,- el­sősorban fiatalok számára­­, amelynek beérkezési ha­tárideje február 10., péntek délután, 15 óra. A szervezők azt kérik, a nevezni vágyók készítsenek pár perces vide­ót telefonjuk segítségével, az alábbi üzenettel: „Azért sze­retlek, Salgótarján, mert...". A facebook-on keresztül lehet beküldeni a kisfilme­­ket, amelyek a beérkezést követően felkerülnek a SITI oldalára. Az a videó, amelyet a legtöbben kedvelnek, díja­zásban részesül. A szervezők életkortól függetlenül várják az önállóan, vagy csoporto­san készített, szerkesztett felvételeket. A szavazás feb­ruár 14-én, kedden délben eredményhirdetéssel zárul. Párban támadtak SzIRÁK. Súlyos testi sér­tés megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást egy 50 és egy 32 éves sziréki nő ellen a Pásztói Rendőrka­pitányság. Az idősebb gya­núsított - szóváltást köve­tően - a nyílt utcán kezdett dulakodni ismerősével pár napja, Szirákon. A csetepa­téba bekapcsolódott a másik asszony is, majd ketten több­ször arcon ütötték és lábon rúgták a sértettet, aki az el­sődleges orvosi vélemény alapján súlyos sérülést szen­vedett. A rendőrök elfogták, előállították és gyanúsított­ként hallgatták ki a két nőt. 2017. január 26., csütörtök mm HHfi 'mm. „Hobbijával öltöztet..." (Folytatás az 1. oldalról.) NÓGRÁDMEGYER: Egy újságírónál mondhatni szakmai ártalom mindenben keresni a témát, a szenzációt, hogy mit is tudna legközelebb az olvasó elé tárni. Nem volt ez másképpen nálam sem, ami­kor 2016 karácsonyán megpillantottam a fa alatt egy nem szokványos, sőt igazán egyedi ajándékot: egy színekben tökéle­tesen harmonizáló textilszobrot. Édes­anyám elárulta, hogy egy munkatársa ké­szítette az alkotást, s a fejembe vettem: felkeresem a már látványában is lebilin­cselő szobor „mesterét". Ezen előzmé­nyek mentén érkeztem meg Radics Lász­­lóné Angéla nógrádmegyeri otthonába, ahol a hobbiművészt akkor is egy text­ilbaba öltöztetése közben kapta lencse­végre fotós kollégám. Ezt követően - cso­dálkozásunkból felocsúdva - beinvitált bennünket a nappaliba, ahol rögtön neki is állt mesélni az előbbiekben látott „ma­­szatos" szenvedélyéről... - Mivel foglalkozik, amikor éppen nem kézműveskedik? - A Középkelet-magyarországi Közle­kedési Központ Zrt. (KMKK) salgótarjáni központjának pénzügyi részlegén dolgo­zom 1981 óta. Soha nem gondoltam vol­na, hogy közgazdasági területen fogok majd elhelyezkedni. Az volt az álmom, hogy üvegfestő leszek, ugyanis mindig csodálattal néztem a nővérem alkotása­it, aki egyébként sokáig e szakmában te­vékenykedett. Az élet végül másképpen rendelte, s miután elvégeztem Salgótar­jánban a közgazdasági iskolát elhelyez­kedtem a „Volánnál". Miután megszeret­tem, elindultam ezen a pályán és a mai napig igyekszem ezt a hivatást a legjobb tudásom szerint végezni. - Honnan jött az ötlet a textilszobrász­­kodásra? - Az egész az agyagszobrászatból in­dult ki. A munkahelyemen sokszor ren­deztek sportnapot, s ott, aki nem spor­tolt, az nem tudott magával mit kezdeni. Gondoltam - a lányom támogatásának is köszönhetően - feldobom egy kézműves foglalkozással a mozgékony napot, hi­szen rengeteg gyerek is ki szokott láto­gatni a rendezvényre. Egy kollégám se­gítségével Felsőpetényből hozattunk is agyagot, azonban a diákokat nem nyű­gözte le e tevékenységforma. Következ­ménye az lett, hogy a nyakamon maradt egy nagy tömb agyag, s ebből kezdtem el idehaza különböző figurákat formázni. Szigorúan csak a magam kedvére alko­tok, mondhatni már az életem része lett. Tökéletes elfoglaltságnak bizonyult, hi­­szen a férjem, Laci néhány évvel ezelőtt elkezdett külföldön dolgozni, valamint a gyerekek is kirepültek már. Mindig sze­rettem ügyeskedni, s remek szórakozás­sá vált ez a mindennapjaim során. - Hogyan lett aztán az agyagból textil is ? - Az első agyagbabám szétrepedt, le­tört a lába is. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan is menthetném meg „sze­gényt". Az interneten böngészve akad­tam rá a Paverpolra, azaz textilkemé­nyítőre. Ezen ragasztóanyagnak hála, az agyagszobrocska visszakapta a lábait, s remekül tartósította a „vörös földet", mi­után bevontam vele. A keményítőn túl­menően viszont megpillantottam a ké­pek között azokat a különleges kinézetű műveket is, amelyekhez elengedhetet­len az előbb említett kötőanyag, azaz a text­ilszobrokat. Elámultam, hogy ilyen egyáltalán létezik, s azt gondol­tam magamban: „Bár­csak én is tudnék ilyen szépségeket alkotni!" - Folytassa, kérem! Mi történt ezután? - Hozzávetőleg há­rom évvel ezelőtt Bu­dapesten, egy próbaok­tatáson kísérleteztem először textilszobrá­­szattal. A lányommal látogattam el­ a képzés­re, ahol egy kép lett a közös munka vég­eredménye. Hatalmas élmény volt. „Ezt tovább akarom csinálni, és fejleszteni" - döntöttem el a helyszínen. Megvettem minden szükséges hozzávalót, majd az interneten, illetve Budapesten szerzett tapasztalataim és információim alapján idehaza is elkezdtem „művészkedni". Az alaptechnikák, valamint fogások megis­merése után pedig ma már saját egyéni stílusomat is beleszövöm a munkáimba. Soha nem készítek két ugyanolyan szob­rot vagy képet, így ezzel is megőrzöm az alkotások egyediségét. A textilt ezen fe­lül beépítem az akvarell festészetembe is, s így kapok olyan 3D-hatású képeket eredményül, mint amelyeket itt a nappa­liban, a falon is láthattok. - A szobában kihelyezett képekről és szobrokról is úgy veszem észre: önnek­ különleges érzéke van ehhez. Csak ott­hon szokott alkotni? - Tagja vagyok Bá­­tényterenyén az „Art 11 Alkotó Társaskör­nek", ahová sok tehet­séges művész is jár. Ők nagyon sokat segí­tenek nekem abban, hogy fejlődjek, s a csa­­pattal közösen is járunk különböző kiállítások­ra az általunk készített tárgyakkal. - Mi is az a textil­szobrászat pontosan ? - Úgy tudom, a text­ilszobrászat története visszavezethető - a kü­lönböző ruházatok keményítése mellett - a textilek ruha- és lakásdíszként törté­nő felhasználásához. A kreatív díszítés egyik módja: a kikeményített textilek al­kalmazása. A fantáziadús technikákban a mai napig használják ezeket az eljáráso­kat kisebb dísztárgyak szilárddá tételére. - Egyénileg is jár kiállításokra? Díjaz­­ták-e esetleg már alkotását? - Első alkalommal helyi terepen, a nóg­rádmegyeri művelődési házban állították ki a szobrokat. A kultúrotthon vezetője ajánlotta fel: ha ilyeneket tudok készíte­ni, ne titkoljam! Ezt követően az unokáim drámatanárnője kért fel egy bemutatóra a salgótarjáni Talent - Alternatív Művé­szeti Klubban. Ezeken kívül Rétságon és Ságújfaluban is megtekinthették már az érdeklődők a hobbialkotásaimat. Egy-egy művemmel rész vettem már a „Múzsa Mű­vészeti Fesztiválon" is. E rendezvényen 2014-ben iparművészet kategóriában, „Paverpol" alkotásaimmal a dobogó leg­felső fokára állhattam Endrefalván. Két­szer pedig bemutatkoztam festményeim­mel a szécsényi őszi tárlaton is. - Mi is valójában az előbbiekben emle­getett Paverpol, amivel dolgozik? - Ez egy speciális, színezhető ragasz­tó, amely keményítő hatással is rendel­kezik. Levegőre szárad, s textilt, papírt, száraz­ virágokat, selymet, puha bőrt, gip­szet, fát, kerámiát, kőt, fémet és egyéb természetes anyagokat lehet vele felhe­lyezni egy-egy alkotásra. - Érkezésünkkor tanúi lehettünk egy textilbaba készítésének. Mi kell egyál­talán ahhoz, hogy egy ilyen szobor meg­szülessen? - Először is: kell a babának egy váz drótból, valamint alufóliából. Megmuta­tom nektek, hogyan néz ez ki. Bár ebben a „lecsupaszított" állapotában kicsit le­hangoló látvány... A szobor fejét gipsz­ből vagy agyagból alakítom ki. A gipszes arc szebb, mert ahhoz vannak minták, vi­szont én szeretek kísérletezgetni. Sok­szor agyagból is formázok fizimiskát az alkotásaimnak, így az is eltérő lesz egy­­egy munkadarabon. Ezután már csak öl­töztetek! Miután minden - ragasztóba mártott­ rongy a helyére került, elkezdek játszani a színekkel, s kifestem a textilt. Most bepillanthattatok egy új korszakom születésébe is - ha szabad így neveznem -, hiszen először használok szőrmét dí­szítőelemként a figurán. Kíváncsian vá­rom majd, hogyan reagál a kötőanyaggal! Ez így hangzik nagyvonalakban elmond­va, de egyébként már a megyében is van­nak kiváló oktatói ennek a művészetnek, akik bárkit örömmel bevezetnek a text­illel való játék minden csínjába-bínjába. - Mit használ még fel? - Bármit. Ami másnak szemét, az ne­kem kincs! Egy csipkét, egy kidobott ró­zsát, egy karácsonyfadíszt, pálinkás üve­get és még sorolhatnám. Mindenből lehet valami újat varázsolni, s talán ezt élvezem ebben a legjobban. A turkáló­ban például mindig lehet valami csodát találni e hobbimunkához. - Összességében mit mondana e szen­vedélyéről? - Kislánykorodban biztos te is rengete­get babáztál, s öltöztetted kedvenceidet szebbnél-szebb ruhába. A textilszobrok­kal én röviden és tömören, de ugyanezt teszem. Megálmodom és felöltöztetem... Ennyi az egész! Ezer arca van e tevékeny­ségnek, és én szeretném mind az ezer ar­cát kipróbálni és megismerni. Palchuber Kinga

Next