Nógrád Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-08 / 285. szám

- --------------------­ IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET elyorseg 36/46 EQUITME A TUDÁS ÁRA Kántor Mihály Howard Phillips Lovecraft ameri­kai író a XX. század elején alkotta meg azokat a novellákat, amelyek később a sci-fi és a horror irodalom egyik kiemelkedő alakjává tették. Saját bevallása szerint munkássá­gára Edgar Allan Poe írásai voltak a legnagyobb hatással, de többször idézte inspirációként Algernon Blackwoodot és Lord Dunsanyt is. Műveinek legtöbbje először a filléres Weird Tales magazin ha­sábjain látott napvilágot, amin ke­resztül több kortársával - például a Conan, a barbárt megalkotó Ro­bert E. Howarddal - folytatott ki­terjedt levelezést. Sajnos életében elkerülte őt az elismerés, negyvenhét évesen szegénységben és nélkülözésben hunyt el. Halála után barátja, August Derleth megalapította az Arkham House nevű kiadót és felkarolta Lovecraft irodalmi hagyatékát. Küldetésének tekintette, hogy a művek keménykötésű, gyűjtemé­nyes kötetek formájában is meg­jelenjenek és így eljuthassanak a könyvesboltokba. Derleth találta ki a Cthulhu-mí­­tosz elnevezést, nemcsak mint egy átfogó kiadói koncepciót, hanem a Lovecraft novelláiban felfedezhető keresztutalásokon át kirajzolódó mitológia címkéjét is. Maga a név az író leghíresebb történetéből, a Cthulhu hívásából származik, amely számtalan ki­adásban megjelent már itthon is. A nem túl bizalomgerjesztő, Cyanide névre keresztelt fejlesztő stúdió is ezt a címet választotta játékadap­tációjához. A Cthulhu-mítosz távolabbról vizsgálva inkább határos a tudo­mányos fantasztikummal, mint a horrorral. Alapvetése szerint kor­szakokkal ezelőtt nagyhatalmú, ősi lények uralták az univerzumot, ám egy kozmikus léptékű katakliz­ma a létezés dimenzióinak legtá­volabbi szegletébe száműzte őket. Az emberiség mindössze egy hátramaradt kísérletük ered­ménye, amelynek gyarapodását irigykedve és gyűlölettel szemlélik odaátról, türelmesen várva, hogy visszatérhessenek, ha majd a csil­lagok állása ezt lehetővé teszi. A horrorfaktor általában abból ered, ahogy a történetek szereplői találkoznak e lények hátramaradt örökségével, vagy épp villanásnyi időre betekintést nyernek kozmi­kus nagyságukba. Az emberiség jelentéktelenségének felismerése rendre őrülettel és tébollyal vég­ződik. Lovecraft novellái tucatnyi já­tékot ihlettek már, ezek közül a legsikeresebbek mindig azok vol­tak, amelyekben a nyomozás és a fenyegetettség kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ezt a bevált receptet a Cyanide új Call of Cthulhu játéka is hűen követi. Mivel az eredeti novella szerke­zete nem tenne lehetővé egy élet­képes játékot, így az alkotók egy új történettel álltak elő, amelyet igye­keztek az író minél több stílusjegy­ével felruházni. Főszereplőnk, Edward Pierce az I. világháború veteránja, aki alko­hol és altatók mámorában próbálja felszínen tartani lecsúszóban lévő magándetektív-vállalkozását. Egy nap egy idős úr megbízza, hogy derítse ki, mi történt pontosan a lányával és a családjával, akik nemrég életüket vesztették a házu­kat elemésztő tűzben. Pierce az el­hunyt nő hátrahagyott festménye nyomán elindul a Boston partjai­tól nem messze található, vészjósló nevű Darkwater-szigetre. A zárkózott, barátságtalan helyi­ek ellenségesen fogadják, sőt még a helyi rendőrség sem hajlandó együttműködni vele. Véleményük szerint a nő őrült volt és ő maga felelős a családja haláláért. Pierce azonban fényt derít rá, hogy a sötét halászfalu belterjes közössége nem más, mint egy fa­natikus szekta, amely ősi lények­nek hódol, és a világunkra való meghívásukon dolgozik. A játékmenet ugyan néhány he­lyen lopakodásra, illetve harcra is hív bennünket, de ezek száma cse­kély a felderítés és a nyomozás ará­nyához képest. Az utóbbiért kapott tapasztalati pontokból ízlés szerint fejleszthetjük Pierce képességeit, amelyek mind kisebb-nagyobb ha­tással lesznek a játékunkra. A beszélgetéseknél választható dialógusok hálóján keresztül pró­bálhatjuk meg kihúzni az igaz­ságot az alanyokból, ám egy-egy rossz szófordulattal akár véglege­sen is ronthatunk a helyzetünkön. A kikérdezések mellett nyomelem­zések, könyvek és jegyzetek segít­ségével juthatunk el egyik pontról a másikra, illetve ezekből rakhat­juk össze az események mozaikjait is. A játék ugyanakkor sajátos me­chanikával kezeli Pierce lassan széthulló épelméjűségét, ahogy a felfedezések mentén apránként bomlik le körülötte a világ műkö­déséről alkotott illúzió fala. Lovecraft novelláiban a tu­dásnak mindig rettenetes ára van, és ezt a vezérmotívumot az alkotóknak hibátlanul sike­rült átültetniük a játékba. S bár a Call of Cthulhu nem fogja új­rarajzolni a videojátékok térké­pét, de egy borongós, baljóslatú folttal mindenképp gazdagítja. (Call of Cthulhu. Platformok: PC, PlayStation 4, Xbox One) A KIYARRT ÍRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KOPECZKY CSABA / RAJZ: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANICZINGER MÁTYÁS FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK 2018. december

Next